Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-29 / 52. szám

1979. december 29. SZABAD FÖLDMŰVES Igyekezetük a haladást szolgálja Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának december elején megtartott 14. ülése részletesen megtárgyalta a szocialista népgazdaság fejlesztése terén 1980-ban reánk váró fő feladatokat. A legfontosabb tennivaló­kat összegező jelentés értékelte népgazdasá­gunknak a hatodik ötéves tervidőszakban elért fejlődését, méltányolta az eredményeket és rá­mutatott a tapasztalt problémákra is. Megálla­pítást nyert, hogy „a kedvezőtlenebbé vált kül­gazdasági feltételek ellenére népgazdaságunk tovább fejlődött, s emelkedett a lakosság élet­színvonala“. A jelentés hangsúlyozta, hogy a távlati elképzelések megvalósítása érdekében jövőre, a tervidőszak utolsó évében erősíteni kell a pozitív tendenciákat, és még kedvezőbb feltételeket teremtve a fejlődés ütemét lassító problémák megoldásához. A jelentés a legfon­tosabb feladatok között említette a mezőgaz­dasági termelés dinamikus fejlődése helyreál­lításának szükségességét, .és hangsúlyozta: az idei évhez viszonyítva jövőre a mezőgazdasági termelést 7,2 százalékkal kell növelni. FIGYELMEZTET ÉS ÖSZTÖNÖZ A CSKP KB Elnökségének a nép­­gazdaságfejlesztés jövő évi fő felada­tait tartalmazó jelentését dolgozóink országszerte nagy érdeklődéssel fo­gadták és tanulmányozzák. A jelentés pozitívuma, hogy nem csupán figyel­meztet a megnövekedett társadalmi elvárásokra, hanem egyúttal ösztönöz is, hogy adottságaink tökéletes ki­használásával haladéktalanul megte­remtsük az előbbrelépés feltételeit. Elérkezett az ideje, hogy összegezzük a tervidőszak négy éve sörán elért sikereinket, megvonjuk a megtett út eredményeinek és tapasztalatainak mérlegét, és olyan feladatokat tűz­zünk magunk elé, melyeknek teljesí­tésével méltóan hozzájárulhatunk az országos elképzelések valóra váltásá­hoz. A mezőgazdasági dolgozók is tuda­tosítják, milyen óriási jelentőséggel bír a jövő évi feladatok teljesítése, a termelési és értékesítési kötelezett­ségek teljesítésében észlelt kisebb­­nagyobb adósságok törlesztése, illet­ve a távolabbi jövőre tervezett fejlő­dés megalapozása. Ezúttal a komáro­mi (Komárno) járás két szövetkezeté­ben érdeklődtünk, megbirkóztak-e az idei feladataikkal, s milyen ter­vekkel, elképzelésekkel várják az új esztendő kezdetét? Elöljáróban csu­pán annyit kívánok megjegyezni, hogy a meglátogatott szövetkezetek az egyesülést követően jelentősen előre­léptek a fejlődésben. TARTALMAT ADTAK A SZAVAKNAK * i— A nemesócsai (Zemianská 016a) Csehszlovák Hadsereg Efsz négy év­vel ezelőtt vált háromezer-hétszáz hektáros mezőgazdasági nagyüzemmé. A hatodik ötéves tervidőszak kezde­tén a négy kisebb szövetkezet tagjai i— összesen több mint nyolcszázan — az egyesülés mellett döntöttek. Úgy gondolták: közös erővel többet tehet­nek a haladás, a gazdasági felemel­kedés érdekében. Vajon fgazolta-e őket az idő? — Négy évvel ezelőtt azt ígértük, hogy a társadalmi érdekek szem előtt tartásával úgy fejlesztjük a termelést, hogy mindig a többre és jobbra tö­rekvés jellemezze a munkánkat — említette Csérai József mérnök, a kö­zös elnöke. — Az egymást kergető években igyekeztünk tartalmat adni a szavaknak. Hogy sikerült-e? Adok néhány táblázatot, kiolvashatja belő­lük a választ. Kiolvastam. A válasz: igen. Az egye­sült szövetkezet tervszerűen halad előre. A közös gazdálkodás első évé­ben a mezőgazdasági nyerstermelés értéke 63,9 millió, az összteljesítmé­nyeké pedig 64,1 millió korona volt. Az idén a nyerstermelés értéke meg­haladja a 72 milliót, az összteljesít­ményeké pedig minden bizonnyal megközelíti a 78 millió koronát. A növénytermesztésben és az állatte­nyésztésben egyaránt szép sikereket érnek el. Lényegesen több gabonát és kukoricát termelnek mint korábban, és a takarmánytermesztés Is színvo­nalasabb. A gazdag és választékos ta­karmánykészlet igen kedvezően befo­lyásolja az állattenyésztés fejlődését. Egyebek között ennek köszönhető, hogy az állattenyésztésben négy év alatt csaknem megháromszorozódott a nyerstermelés. A négy gazdaság az ötödik ötéves tervidőszak utolsó évé­ben összesen 1489 tonna húst termelt, az egyesült szövetkezet pedig már csaknem 2200 tonnát produkál, és hektáronkénti átlagban 525 kiló húst, meg 1027 liter tejet értékesít. ф Az Idén több szövetkezet mérleg hiánnyal zárja az évet. A Csehszlovák Hadsereg Efsz-ben milyenek a kilátá­sok? — érdeklődtem. — A növénytermesztésben mi is kénytelenek voltunk a tervezettnél szerényebb eredményekkel beérni — mondta keserűen az elnök. — Az egyesülés óta megszoktuk, hogy dús kalászokat ringatnak a gabonaföldek, gazdagon fizet a kukorica. Egész nyá­ron az eget kémleltük, lesz-e eső vég­re, közben meg bosszankodtunk, mert a több mint ezernyolcszáz hektáros öntözőberendezés már a próbaüzeme­lés során „csütörtököt mondott“. A kertészet túlteljesítette a pénzügyi tervét, a kender is hozott valamit a közös kasszába, meg lucernalisztből is jóval többet készítettünk, mint a­­hogy eredetileg terveztük. A tejterme­lés fejlesztését évek óta fő feladat­ként tartjuk számon. Az idén ismét előbbre léptünk ezen a téren is: kö­rülbelül kétszázezer liter tejet adunk el terven felül. Húseladási kötelezett­ségünket teljesítjük. így,-mindent egy­bevetve: adott a lehetőség, hogy a tervezett nyereséget elérjük. HOGYAN TOVÁBB? ♦ Milyenek a jövő évvel kapcsola­tos terveik, elképzeléseik? — kérdez­tem. — Továbbra is a gabona- és a ta­karmánytermesztés fejlesztését tartjuk legfontosabb feladatunknak — hang­zott Csémi elvtárs válasza. — Eddig elsősorban a mennyiségi mutatók ja­vulását szorgalmaztuk, most a minő­ség is előtérbe kerül. Évek óta vég­zünk fajta-összehasonlító kísérleteket s a szerzett tapasztalatok birtokában úgy választottuk meg a fajtákat, hogy hozam tekintetéhen is rangos ered­ményt érjünk el, meg a felvásárlás kilátásba helyezett minőségi követel­ményeinek is eleget tehessünk. Bevált kukorica-fajtákat szeretnénk vetni, hogy kisebb területen több szemet produkáljunk. Ugyanakkor növelnünk kell a napraforgó és a borsó terüle­tét, hogy még több tarlókeveréket termelhessünk, mert az egyre népe­sedő állatállomány igényeit minden­képpen ki kell elégítenünk. Augusz­tusban szeretnénk üzembe helyezni az új tehénfarmot, melytől sokat várunk, hiszen adottságaink közepette már kockázatos lenne növelni az állat­sűrűséget, viszont a hasznosságot még javítani lehet. Most huszonnyolc te­henet tartunk száz hektár mezőgaz­dasági földre számítva, és az egye­denkénti fejési átlag túlhaladja a 4100 litert. Megkezdjük egy újabb te­­hénistállő építését és folytatjuk a ser­tésszállások korszerűsítését, befejez­zük az új üzemi étkezdét, üzemi klu­bot építünk a fiatalok és a nyugdíjas • szövetkezeti tagok számára, valamint hozzájárulunk az óvoda és a bölcsőde építéséhez. Röviden: tovább akarunk lépni a megkezdett úton, többet aka­runk adni a társadalomnak, de nem feledkezünk meg a szövetkezeti tagok anyagi és szociális jólétének megszi­lárdításáról sem! MI ÜJSÄG A WILHELM PIECK EFSZ-BEN? Baráth Imre szövetkezeti elnökkel az egyesülés óta eltelt négy év ered­ményeit, sikereit és kudarcait össze­geztük. Vendéglátóm elmondta, hogy az új utat választó szövetkezetek né­melyike már az egyesülés előtt is szép sikereket ért el a termelés fej­lesztésében, tehát az induláskor volt mire alapozniuk. A korábbi jő tapasz­talatok széles körű kamatoztatásával igyekeztek kihaszánlni az új távlatok­kal kecsegtető feltételeket. A szorgal­mas munkának köszönhető, hogy a háromezerszáz hektáros csicsói (Ci­­öos) szövetkezetnek jó neve van a komáromi (Komárno) járásban. Ter­melési ágazatainak többsége élvonal­beli eredményeket nyújt, néhány ter­melési átlagon viszont még sokat kell javítaniuk, hogy a gazdaság tevékeny­ségének értékelésekor a „de“ szócs­kát végleg mellőzhessék. Gabonater­mesztésben a „hatvanasok“ közé tar­tozott a gazdaság, sőt tavaly már a kukorica átlaghozama is túlhaladta a hat tonnát. Valamikor a cukorrépa­­termesztésben is jeleskedtek a szö­vetkezetek, az egyesülés óta azonban sehogy sem bírják elérni a régi szín­vonalat. Négy év alatt jelentősen nö­velték az állatsűrűséget, de az állo­mány hasznossági mutatóinak javulá­sa egyelőre csak szerény mértékben járul hozzá a többtermeléshez. Kivé­telként talán a tehenészetet említhet­nénk, hiszen több mint száz borját választanak el száz tehéntől, s négy év alatt közel hatszáz literrel növel­ték a tehenekénti tejtermelést. — Az egyesülés előtt 47 millió ko­rona értékű nyerstermelést mutattak ki a szövetkezetek — említette Baráth elvtárs —, az idén pedig körülbelül 54,5 millió koronára számítunk. Ez egymillióval kevesebb a tervezettnél. Hiába igyekeztünk, hozzánk is mosto­ha volt az időjárás. Gabonából egy tonnával, kukoricából pedig kétszáz­ötven kilóval termett kevesebb egy hektáron, mint tavaly. Kudarcot val­lottunk a dohánnyal, és hiába nyúj­tott várakozáson felüli hasznot a pap­rika, ha az uborkára meg ráfizettünk. S ami ugyancsak érzékenyen érintett bennünket: cukorrépából hektáron­ként öt tonnával kevesebb termett, mint ahogy terveztük. Kétszáz hektá­ron termeljük ezt a növényt, az át­laghozam egyre javul, de az egyesü­lés előtti színvonal elérésében egy­előre csak bízhatunk. Az idén hetven kiló híján elértük a negyven- tonnás átlagot, de ez még mindig kevés. ♦ És az állattenyérsztés? — érdek­lődtem. — Az összhangot megteremtettük, bőséges a takarmánykészletünk, répa­szeletből még eladásra is jutott. A be­készített szilázs kiváló minőségű, s a pelletkészítő berendezéssel lényegé­ben minden mellékterméket hasznosí­tunk. Az állomány fejlesztése, a gaz­dasági épületek korszerűsítése és épí­tése tervszerűen halad. Az eredmé­nyek? Egyre javulnak. Röviden: az idén ötvenezer liter tejet, tíz tonna sertéshúst és nyolcvanezer tojást adunk el terven felül. Marhahúsból viszont tíz tonna tartozásunk lesz. CÉLJUK: VISSZAKERÜLNI A„HATVANASOK“TÄBORÄBA — Terveink, elképzeléseink? — is­mételte meg az elnök a kérdést, majd így folytatta: — A központi irányel­veknek megfelelően többet, jobbat és gazdaságosabban szeretnénk termelni. A lehetőségeink adottak, tehát ismét hat tonnánál több gabonát akarunk termelni hektáronként. Ha végre a helyi adottságoknak megfelelő fajtá­kat termeszthetnénk, talán a kukori­cánál is elérhetnénk a hét tonnás átlagot s letudhatnánk a tartozásun­kat. Ha megkajuk az ígért vetőgépe­ket, akkor a cukorrépánál megte­remthetjük a negyvenöt tonnás átlag­hozam elérésének feltételét, a száz­ezer egyedszámot megközelítő nö­vénysűrűséget. A karfiolról és az uborkáról legszívesebben lemonda­nánk. Az irányszámok értelmében megint nyolc hektár konzervuborkát kell termelnünk, holott talán négy hektáron sem tudjuk megoldani a méretes gyümölcsök rendszeres sze­dését. Az állattenyésztési feladatok teljesítésére felkészültünk, a társa­dalmi elvárásoknak megfelelően több húst és tejet fogunk értékesíteni! KÄDEK GÄBOR Hl I ajdanában Bodrogmező (Poľany) községben azt tartották szerencsés embernek, aki holta napjáig a földjét gya­rapította; vagy aki nyugdíjas álláshoz jutott: útkaparó, rend­őr, postás stb. lehetett. S kiket tartanak manapság szerencsés embereknek? — Talán a szövetkezet nyolc­tíz vezetője — mondták többen is a falubeliek közül. Mások megtoldottak: — Hát a trakto­rosok, a gépjavítók, az állat­gondozók ... —• persze a felso­rolás tovább folytatódott. Ahogy mindezek számát összeadtuk, száznál Is több embert érintett — a nem egészen félezer közül (mert jelenleg ennyi a falu lé­­lekszáma). Az egészben az a különös, hogy még véletlenül sem sorol­ták az emberek a postást, a ta­nítót, a rendőrt, de még a szö­vetkezeti irodistát se a falu szerencsés emberei közé. Mi­csoda értékrend-változás?!.. Mertünk volna Ilyesmire gon­dolni, mondjuk a 40-es évek végén vagy ab 50-es évek ele­jén ...? Milyen is ez a falu? Szép és rendezett. A 150 családi ház többnyire a felszabadulás után épült. Nádfedeles? Zsúptetős? menjek be a városba, egy szo­bát felszabadít a részemre, s nyugodtan éldegélhetek. De nem szeretem a papucsos, ké­nyes-fényes világot. El vagyok itt egyedül is__— mondja be lenyugvóén. De lássuk az ellenpólust. — Járok eleget a városba, minek menjek oda még lakni is...? — hajtogatja Illés Zol­tán. — Ezt a friss, tiszta, jó levegőt, s a nyugalmat a világ­ért sem cserélném el a városi szennyezettel, meg a nyüzsgés­sel. Egyik gyermeke egyetemet, a másik meg főiskolát végzett. Mindkettő ment a munkája és férje után. Elmondja még: elég fiatalon nyugdíjazták. Állítja: nemcsak kocogással, úszással vagy másfajta sportolással le­het az egészséget megtartani, hanem az egész testet megmoz­gató, reggeltől estig tartó ka­pálással, gyümölcsfa- és szőlő­metszéssel, s más mezőgazda­­sági munkával. Ö üzemi őr, a felesége meg a szövetkezetben dolgozik. Mint volt építésvezető, a családi ház építése az 6 keze munkáját dicséri. Meg a szőlő­lugas, a háztáji gyümölcsös is. — Nekem a fák gondozása, a palántanevelés, a kertészkedés jelenti a felüdülést... — Változó életünk Sehol. A korszerű családi há­zak előtt cifra vaskerítések so­rakoznak. Aszfaltozottak az ut­cák, a járdák. Még nem is olyan régen virágágyások, ró­zsák díszlettek, tették kellemes­sé, széppé a környzetet. No de a természet... Világhy Zoltán hnb-elnök új­ságolja, hogy kilenc évvel ez­előtt még a három tanerős is­kolában nyolcvan gyerkőc ta­nult. Ekkor még hétszáz volt a lakosok száma. Az 1975-ös év­ben már csak tizennégy gyerek tanult az összevont osztályban. Nyilvánvaló, hogy ilyen kevés gyerek számára már képtelen­ség a korszerű oktatási föltéte­leket biztosítani. Felszámolták. Most már az a tucatnyi gyerek a bolyi (Boí) Iskolába jár. E- gyébként Bodrogköznek ebben a falujában született a legkeve­sebb gyermek az utóbbi évti­zedben. S innét költözött város­ba a legtöbb család; nem a nagyobb kereset igénye fordí­totta a fiatalokat a város felé, hanem inkább a munkahely közelsége, a kényelmesebbnek vélt városi életforma. — Szerintem a kényelem itt biztosítottabb, mint a város­ban ... — vélekedem. — Ahhoz, hogy hű képet kapjon, tudni kell: ebből a fa­luból a felszabadulás 6ta több, mint harminc pedagógus került ki, s tanít a szélrózsa minden irányában. Továbbá: 25 az egye­temet, illetve főiskolát végzett fiatalok száma, közülük tíz a faluban, a többi másutt lakik, s dolgozik. Mit is csinálnának a szövetkezetben? Az érettségi­zettek száma meg az előbb em­lítetteknek a többszöröse — számon sem tartjuk. Ezek több­sége szintén elköltözött a falu­ból. A munkahelyéhez közelebb telepedett le. Hát ez a meztelen valóság. Egyre több ház udvarán lát­szik, hogy régen nyitották rá a kaput. Egy magára hagyatott­­nak látszó portán néhány tyú­­kocska jelzi, hogy még teljesen nem halt ki belőle az élet. A kert végiben öreg nénike szösz­­mötöl valamivel. — Nem kell már nekem sok, megélek a nyugdíjamból — haj­togatja. Majd kimondja a kese­rű végszót: — Majd csak el­visznek engem is az uram után... Testtartása roggyant, mintha a föld húzná maga felé. — Amíg az uracskám élt, tar­tottunk tehenet, disznót, ba­romfit. Nekem az aprójőszág, meg a veteményes kert gondvi­selése jutott, neki meg a töb­bi... — Nyomasztó lehet ez a ma­gány, nemde...? — Nem a... A gyermekeim gyakran meglátogatnak, s ha tehetem, én is elmegyek hoz­zájuk. A fiam kérlelt már, hogy mondja mintegy befejezésül. S igazat kell neki adnunk! Még egy arcot villantunk fel, a 81 éves Rudó Imre bácsiét, három gyerek apját. — A gyermekeimtől, s mások­tól is hallottam már, hogy bi­zony a falusi élet a nyugodtabb. Osztom a véleményüket. Nekem a nagyapám is itt lakott, ebben a faluban, aki 80 évet letöltött kondás-számadóként a Majláth­­gróf birtokán. Az apám is az ő nyomdokaiba lépett. Közben vett egy kis földet: anyám és mi, a uyolc gyerek azt művel­­gettük, meg napszámba jártunk a környező uradalmakba. Jóma­gam — mivel nem akartam az urak cselédje lenni — kitanul­tam a kőműves-mesterséget. A Laci fiam is kőműves, aki Kas­sán (Košice) lakik. Nekünk jó itthon; itt is van bőven munka, jó kereseti lehetőség a szövet­kezetben. Ma jó világ van, sok­kal jobb, mint a második világ­háború előtt... Imre bácsi, a néhat részes­­arató, a csűrkészitő nagyon is tudja, mily keserves volt az idő tájt a mindennapi betevő falat előteremtése. Pláne, tíz éhes szájba ... Világhy Zoltán immár huszon­öt éve hnb-elnök. A negyed év­század alatt nagyon sokat épült-szépült, fejlődött a falu. Hiszen, amikor átvette a felelős tisztséget, még villany sem volt a faluban. Ekkor még csak há­rom telepes rádiót tartottak nyilván... Ma? Ritka hely, ahol nincs televízió. Sőt, a szí­nes tévé a divat. Félszáz család rendelkezik telefonnal. (Bod­rogköz első művelődésháza e községben épült.) Ami a leg­meghatározóbb: á továbbtanu­lás igénye. Jelenleg tízen tanul­nak egyetemen, illetve főisko­lán. Ugyanennyi középiskolás akar felső fokon továbbtanulni. Miként látja a hnb-elnök a község további sorsát? — Sajnos, új házhelyek ki­osztására nincs lehetőség, vi­szont a családi házak felújítá­sát engedélyezhetjük. A válasz­tási programban szerepel a csa­tornahálózat megépítése. És a faluszépítés! Mostanáig több mint ezer rózsatövet ültettünk az utcákra. Megkülönböztetett figyelmet fordítunk a lakosság szellemi életének további fel­lendítésére. A társadalmi- és tömegszervezetekkel karöltve főleg Irodalmi, politikai, termé­szettudományi vetélkedőket, szórakoztató és zenés összejö­veteleket rendezünk. Azon fára­dozunk, hogy akik idehaza ma­radnak, 161 érezzék magukat, ne vágyakozzanak el a falubői. Vallom meggyőződéssel: meg­unják még a fiatalok a beton­rengeteget. Divatba iön még a falu, csak ki kell várni ... Illés Bertalan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents