Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-22 / 51. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. december 22. GYERMEK.EVI FENYŐÜNNEP Kati nagyon szerette a fenyőillatot, a csengő hangját, a csillámos díszeket, a csillagszórók szétröppenő csillagocskáit. Aztán amikor eljött a karácsony este, oisongoa ugrálta körül az új játékokat; és a legszebb ajándékot mindig maga mellé fektette az ágyra. Hanem ezen a karácsonyon kicsit csalódottan feküdt le Kati. Amíg a világ legszebb babáját magához ölelte, arra gondolt, hogy valójában minden karácsony egyforma, és olyankor sem történik soha semmi varázslatos. Es mindez azért van, mert az egészet a felnőttek rendezik; s minden alkalommal ugyanúgy titkolóznak, nevetnek és súgnak össze a háta mögött, ugyanúgy szólal meg a csengő, és rendezik el az ajándékokat is a fa alatt, mint az előző karácsonyokon. Es amikor a felnőttek már jól kijátszották magukat az új játékokkal, mindig ezt mondják: Ideje ágybadugni a gyereket! Aztán mehet lefeküdnt! Másnap elmennek a nagymamához. Kati megesküdött volna, hogy az idén is így lesz. És mielőtt elaludt, szentül föltette magában, hogy másnap külön karácsonyt rendez magának; olyan igaz, csudásat, mesebeli meglepetéssel. Es biztosra vette, hogy egyszer, vele is történik valami olyan dolog, amiről akár mesét is írhatna valaki! Amikor átlépte a nagymama kapuját, már titokzatosan mosolygott Kati, pedig ott is minden olyan volt, mint eddig bármelyik karácsonyon: a meleg szoba, a fenyőillat, a derűs arcok; egyedül Kati volt más. Nevetett persze 6 is, de azért, mert tudta, hogy ez az 0 karácsonya, külön meglepetéssel. Alig itta meg a kakaót, kijelentette: — Most pedig kimegyek á kertbe. — Majd később. Majd máskor, Majd szólok! — mondta a papája titokzatosan. Ám Kati ügyet sem vetett rá. Fejébe nyomta a bojtos, piros sapkát. Leszaladt a lépcsőn. Friss hó ropogott a talpa alatt, és nagy, fehér púpok emelkedtek a virágágyak helyén. A bokrokon, fákon vastagon feküdt a fehérség. Kati nagyot szippantott a hószagú levegőből. Tanácstalanul körülnézett, Persze! Könnyű a mesebeli gyerekeknek! Azok csak mennek, mendegélnek, aztán vagy akarják, vagy nem, csoda esik velük. Töprengve, lassan elindult. Már egészen a kert végében járt, s még mindig nem bukkant semmi sejtelmes, vagy csodálatos dologra. Elszontyolodott. Épp vissza akart fordulni, amikor furcsa formájú, behavazott valamire esett a pillantása. Ott hevert pontosan a kerítés tövében. Katinak megdobbant a szive: Ez az! Egészen biztos, és csakis ez a behavazott valami lesz a mai napi meglepetés! Itt, a kerítés tövében sohasem volt még semmi hasonlatos, és ha most van, akkor azért van ott, hogy rátaláljon! Két kézzel, sietve söpörgette róla a hhvat, aztán halkan, meglepetten fölsikkantott és nevetett, körülugrálta azt, amit kibányászott a hó alól. A régi-régi ütött-kopott kerti törpét. — Szia, öreg törpe; — kiáltotta vidáman. — Boldog karácsonyt! Kati jól tudta, hogy manapság a csodáknak egy kicsit meg kell tólni a szekerét, ezért mély törpehangon így felelt a köszöntésre: — Neked is, Kati! Es nagyot kacagott, mert rendjén volt ez így. — Miért bújtál a hó alá? — kérdezte. A törpe sóhajtott, szemében szomorúság bújkált: — Ö!..» Keserves az életem, amióta idehajítottak a kerítés tövébe! — És miért hajítottak oda? érdeklődött Kati. — Mert kimentem a divatból! Hajjaj!... Senkinek sem tetszik már a térdig érő szakállam, hegyes sipkám, gombos köténykém. Pedig nem is olyan régen még dísze voltam ennek a kertnek. Ott álltam a kis fenyő mellett. Kati kicsit gondolkodott, majd fölcsillant a szeme. — Ott fogsz állni ma is! — kiáltotta. — Végtére is karácsony van. Ma senki sem lehet szomorúi Kati megesküdött volna rá, hogy a kerti törpe szeme hálásan megrebbent. — Várj! — mondta izgatottan. — Karácsonyt csinálok neked! Ma lesz a mi karácsonyunk, A tiéd meg az enyém. Közös, jó? De most aztán ne lássalak bánatosnak, hallod-e?! A törpe természetesen fölnevetett az örömhírre, Kati meg kézzellábban gurítani kezdte őt régi helyére, a kis fenyőfa alá. Amikor Katinak sikerült őt végre talpra állítania, már éppen olyan vidáman állott ott, mint hajdanán. Nevetett, most már a szeme is — Köszönöm!... t— súgta. .— Jó ötlet volt ez a kis különkarácsony. Feldíszítjük a fenyőfát is? — Az csak természetes. — Es mivel díszítjük jöl? Kati kicsit gondolkozott. Mert mivel is? Nem kérhet segítséget, mert akkor oda a meglepetés. — Tudod... — mondta némi töprengés után — a kettőnk fájára nem aggathatunk akármilyen díszeket ... Ide különleges díszek kellenek ... Mint például... — Mint például szölőjürt— bólintott a kerti törpe. — Azt nagyon szeretem. Meq a dióbelet is. Meg a szalonnaszeletkéket. Az jólesik ebben a csikorqó hidegben. Kati bólintott. Már jutott is. Egyenest a kamrába. Ott körülnézett. Mindent talált, amit a törpe felsorolt. Még sárgarépát is látott egy kosárkában, egy tálkában napraforgót is. Mindent szépen belerakott g kosárba, fölkapott egy gombolyag zsineget, és szaladt vissza. A törpe izgatottan figyelte, hogyan díszítik fel élete első karácsonyfáját. El kellett ismernie: csudaszépen! Különösen a sárgarépák függtek étvágygerjesztőén a zöld ágak között. A szalonnaszeletkéket a tülevelekre biggyesztette Kati, a szőlőfürtöt zsineggel kötözte föl, a napraforgómaggal teliszőrta a dúsabb ágakat, s ami maradt, azt széthintette a fenyőfa aljában. Aztán hátralépett. Megszemlélte a karácsonyfát, bólintott, majd így szólt: — Kész. Most pedig húnyd be a szemedet és várjl Kihozom a kiscsengöt, és idehívom a többieket is. Hadd ünnepeljenek velünk! A törpe engedelmesen behúnyta a szemét, Kati pedig jutott a házba: — Jöjjön ide mindenki! — kiabálta. — Meglepetés van a kert végében! Es mindenkinek látnia kell! Azzal fölkapta a ktscsengőt a nagymama karácsonyfája alól: — Gyerünk! Kati jól gondolta, hogy leesik a család álla. Csakhogy leesett az övé isi Mert, mire a kiscsengővel a kerti karácsonyfához értek, igazi meglepetés várta Katit: Azt a külön-kerti-karácsonyfát megszállták a verebek, cinkék, ki tudná, még milyen madarak! Olyan lelkendezve csipogtak, énekeltek, hogy már fölöslegessé vált ott másfajta karácsonyi dal. A nagymama ugyan csóválgatta kicsit a fejét, de Kati szerint inkább csak megszokásból. Kati egyébként sem őt, hanem az ütött-kopott kerti törpét figyelte. Mert a törpe nevetett. Es Kati az éktelen nagy hangú madárzajban is meghallotta, amit mondott: — Csodálatosan sikerült a kettőnk karácsonya, Kati! A madarakat mindenesetre megvendégeltük. Azt hiszem, nem hagynak ezentúl magamra. Köszönöm. — Szívesen — bólintott Kati. — Még egyszer boldog karácsonyt! Neked és a madaraknak is! Bakó Agnee TÉNAGY SÄNDOR: Téli mondóka Ünnep készül, hó esik egyre, fehérebb lesz a világ holnapután keddre. Udvart, kertet betemet, betemet, mégis szeretem a havat, a telet. Korcsolya siklik, cérnanyoma cifra szánkó után fölcsapódik hókristályokból szikra. Kucsmát, kesztyűt viselek, viselek, mégis szeretem a havat, a telet. Boldog ünnep, hó esik egyre, fehérebb lesz a világ holnapután keddre. # „Három vastag bugyit hoztál drága Télapói De én sokkal jobbat szerettem volna: egy vastag képeskönyvet. Eljössz kicserélni?“ # „Szeretett Télapóml Én egy csomó nyalókát kértem, egy telefont és egy labdát. De légy szíves, máskor figyelj jobban, mert egy ócska kártyajátékot kaptam. Biztosan összecserélted a levelemet egy másik gyerekével.“ # „Drága Télapói Minden ajándéknak nagyon örültem, de a legjobban Jóska bácsinak, akit te küldtél, és akinek úgy kellett felöltöznie, mintha te lennél...“ # „Tisztelt Télapói Itt küldöm a kívánságaimat a jövő évre Is, mert most hétéves vagyok és lehet, hogy jövőre nem hiszek már a Télapóban...“ # „Kedves Télapó Bácsil Köszönöm a könyvet, amit hoztál, borzasztóan izgalmas. Éjjel-nappal olvasom. Már az ötödik oldalon tartok..“ K. A. Rajziskola A Télapó — Az idén nem lesz Télapó — jelentette ki apa. — Takarékoskodunk. Vagy karácsony, vagy Télapó, de a kettő nem megy. Választhattok. Ezen aztán mindenki elszomorodott. — Eddig mindig volt — mondta Llila —, az oviban Is lesz — mondta Gabi, a legkisebb, és a hatodikos Juditnak nagyszerű ötlete támadt: — Apa, és ha ingyen csináljuk? Gyors tanácskozás következett. KI, mit csinál: ajándékot papírból, sókerámiából, a rongyoszsákból, ki varrja a csizmát, puttonyt és mi kerül bele olyasféle, ami egy fillérbe se kerül. A szülői beleegyezés hamar megérkezett. Hát persze. Így már lehet. Sőt ez az igazi. Végül is a Télapó nem attól Télapó, hogy sokba kerül. A játék, a meglepetés, az öröm — ezt hozza a Télapó. És az sincs megírva sehol, hogy csak a felnőttek készíthetik a gyerekeknek, hiszen annál jobban sikerül a játék, minél többen vannak beavatva. És ha Igaz is, hogy mindennel takarékoskodni kell, az ölömmel, a szeretettel teli ünneplésekkel soha. Itt a Télapó. Az iskolában, sőt már az óvodában is egyre többször rajzolják le a várva várt, ajándékosztó Télapót. Kedves Gyerekek! Akiknek még nehezen megy a rajzolás, annak bemutatjuk, hogyan lehet egyszerűen, folyamatosan, előbb halvány vonalokkal, grafitceruzával, majd a véglegesen kialakult ábra után, kifestéssel, vagy színes filctollal megrajzolni a gyerekek kedves, öreg
