Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-22 / 51. szám

6 SZABAD FÖLDMŰVES- 1979. december 22. őszinte vallomások A Csallóközi Múzeum novemberi kiállításán Elena Lazinovská festő­művész — érdemes művész alkotásai­val ismerkedhet meg a látogató. Lazinovská művészetének gazdag tár­házából bemutatott több mint ötven alkotás méltóképpen bizonyítja, hagy a művésznő Szlovákia festészetének élvonalába tartozik. Lazinovská művészi munkásságá­ban különleges szerepet tölt be a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseinek megmintázása, legfontosabb mozza­natainak a megörökítése. Ez érthető, ha tudjak, hogy a művésznő a Fel­kelésben esik át a tűzkeresztségen, mint az illegális antifasiszta moz­galom aktív résztvevője. Ezért ter­mészetes, hogy 35 év távlatából is vissza-visszatér e rendkívül jelentős eseményhez, s megrázó erővei eleve­níti fel a hős partizánok elszánt harcait, a győzelem felemelő pilla­natait és a veszteség gyászos fájdal­mát. A Felkelésről készített alkotásai közül rendkívül meghatóan érzékel­teti az anyai gyász mélységét a „Fájdalom“ című művén, ahol az élet­ben megtört és megöregedett anya tartja ölében az alig felnőtté csepe­redett halott partizán fiát. A sötét színek csodálatosan hozzájárulnak a legnagyobb anyai gyász érzésének kifejezéséhez. A Felkelés és az antifasiszta harc megörökítése mellett a művésznő fest portrét, tájképet és csendéletet is. Portréjai közül rendkívüli realitás­sal ábrázolja a szlovák irodalom legnagyobbjait: Pavol Országit Hviez­­doslavot, Peter jilemnickýt és Ladi­slav Novomeskýt. Szép emléket állít azoknak, akik irodalmi alkotásaikkal mindig az igazság, a nép érdekeit képviselték. A zeneszerzőkről meglepően érde­kes és sajátos potrékat készített. A zene géniuszainak képmását a hang­jegyek sokasága és a zene végtelen nagyságát szimbolizáló motívumok közé helyezi. Megcsodálhatjuk Pa­ganini, Csajkovszkij, Liszt képmásait, akiknek zsenialitása ámulatba ejtette a világot. E képeken a zene népeket összekötő, korlátokat, határokat és ellentéteket legyőző erejét csodálatos szugesszív erővel fejezi ki a mű­vésznő. Tájképein a napfényes tengermosta sziklás partokat, a délibábról híres Hortobágyot és Szlovákia méltóság­­teljes szikláit egyaránt gyönyörűség­gel szemlélhetjük. A téma és a szí­nek harmóniája sugárzik a távoli és hazai tájakról. E kedves harmónia legerőteljesebben a „Dolný Kubíni sziklák“ alkotásán érvényesül; a völgyben megbújó fehérfalu, piros tetejű házacskák, a lankás megmű­velhető lejtők és a hivalkodó hegy­­ormok hármas harmóniája e kép. Virágcsokrai, a virág üde és ter­mészetes színeivel a nyári mezők és kertek hangulatát varázsolják elénk. Elena Lazinovská művészi munkás­ságában az évek folyamán sajátos festészeti technikát honosított meg a monotípia és az olaj keverésével. Ebből az egyedi festészeti módszer­ből eredő színek meglepően jól érvé­nyesülnek elsősorban a művésznő tájképein. Lazinovská minden alkotásából az őszinteség és az emberek számára való közlés vágya árad. Egyértel­műen elmondhatjuk, hogy művei bel­ső meggyőződésből eredő, magas művészi elhivatottságú vallomások az emberekről, a történelemről és a természetről egyaránt. MAG GYULA A CEOOK (elkészült A legnagyobb utazási irodánk, a CEDOK sajtóértekezleten tájékoz­tatta az újságírókat a jövő évi utazási lehetőségekről. A belföldi- és külföldi utazásokat szervező Iroda a jövő évben emlékezik meg létrejöttének 60. évfordulójáról. A nemzetközileg elismert iroda azóta valóban sokat tett, hogy az ország lakosságának jelentős része orszá­got, világot láthasson, és alapo­sabban megismerje hazáját. A jövő esztendőben a CEDOK 2184 társasutazást szervez mintegy 113 000 állampolgár részére, lesz­nek kirándulások, tanulmányutak, nyaralási lehetőségek hazai földön. Az utazási iroda idei utolsó akció­ja a karácsonyi és szilveszteri ,',ki­ruccanás“ szervezése volt. Sajnos, az érdeklődők közül sokan csalód­tak, mert a kérésüket nem tudták teljesíteni. Nagy az érdeklődés a téli üdülések iránt is, és a beuta­lóknak már közel hetven százalé­kát eladták az utazási iroda járási kirendeltségei. Valójában a jól ismert üdülőhe­lyek iránt van különösebb érdek­lődés. Pedig hazánknak sok szép tája, érdekessége akad, ahol talán az üdülni vágyó kellemesebben tölthetné el az idejét, és minden bizonnyal az ellátás is gondosabb, jobban törődnek a vendéggel. A belföldi utak már nem a szok­ványosak, nemcsak a tájak szépsé­gében gyönyörködhetnek az utazni szeretők. A CEDOK-nak egyre több különleges szolgálata Is van. A kéthetes üdülési idő altt az érdek­lődők nyelvtanfolyamokon vehet­nek részt, lehetőségeket teremte­nek úszótanfolyamra is. Külön le­hetőséget biztosítanak a nászuta­­soknak a cseh országrészekben, az érdeklődők sofőrtanfolyamon is részt vehetnek az üdülés alatt. A külföldi utakkal kapcsolatban is bő a kínálat, és sokan lubickol­hatnak majd az Adriai-tenger sely­mes kék vizében, a Fekete-tenger­ben és másutt. Az már csak a ČEDOK járási kirendeltségein mú­lik, hogy ne' csak a járás székhe­lyén propagálják a bel- és külföldi üdülési lehetőségeket, hanem a falvakon Is. Véget kellene már vetni annak a gyakorlatnak, hogy a falukra csak akkor jut el a kí­nálat, amikor nincs más jelentke­ző, vagyis „ez van, ezt kell sze­retni“. Bár már régebben megkezdték az utak árusítását, de még mindig van lehetőség a belföldi és külföl­di utazások vásárlásra. Emellett az utazási iroda lehetővé teszi, hogy az üzemek, vállalatok, intézmények külön is rendelhetnek szolgáltatá­sokat, olyanokat, amelyek a szak­mai felkészültséggel kapcsolato­sak, tanulmányi jellegűek. Minden azon múlik, milyen lesz a jubiláló utazási, idegenforgalmi iroda já­rási kirendeltségeinek szervező munkája, szolgálatkészsége. i—tt—. A CEDOK székháza Bratislavában. л komáromi (Komárno) Szakszer­­** vezetek Háza a művelődés, a szórakozás és a pihenés központja. A szakszervezetek háza összevont üzemi klub, amely a városi művelő­dési központ feladatkörét is ellátja. Küldetése az, hogy szervezze az in­tézmények és a város lakosságának népművelési, kulturális és társadalmi tevékenységét. A gazdag és sokrétű népművelési munkáról JUDr. Galam­bos István igazgató tájékoztatott bennünket. NEVELÉS — MŰVELŐDÉS A politikai nevelés és művelődés szakaszán lehetőséget biztosítanak a tudás és az ismeretek gyarapítására. Ennek érdekében tanfolyamokat, elő­adásokat és beszélgetéseket szervez­nek, a képzőművészeti osztály mun­kája révén pedig biztosítják a szem­léltető agitációval és propagáclóval járó feladatok ellátását is. Elsősorban a gépíró és fúvóshangszerek tanfo­lyama iránt nyilvánul meg nagy ér­deklődés. Az intézmény dolgozói Novák Mária irányításával résztvettek a „Lakosság Szerzői estek Tápláló gyökerek a Csehszluvák—Szovjet Barátsági Hónap keretében A CSEMADOK Veiké ОГапу-i (Nagy­­födémes) helyi szervezete a Cseh­szlovák Szovjet Barátsági Hónap ke­retében író-olvasó találkozót rende­zett Dénes György és Ozsvald Arpád költők részvételével. Irodalmunk két ismert egyénisége az olvasók kérésé­re elmondotta, hogyan születnek ver­seik, feleltek a műveikkel kapcsola­tos kérdésekre. A jólslkerült találko­zó végén a költők dedikálták művei­ket. Ez a kis betekintés az irodalom műhelytitkaiba minden bizonnyal kö­zelebb hozta az irodalmat, a könyvet, az alkotók elképzeléseit az olvasóhoz. A találkozót könyvárusítással kötötték egybe. , Száraz Pál falusi könyvtárban A nagytúri (Veiké Túrovce] nép­könyvtár figyelemre méltó tevékeny­séget fejt ki. A könyvtár vezetője Antus Mihályné tanítónő. Aki a könyvtárba belép, rögtön arra lesz figyelmes, hogy a polcon a könyvek példás rendben sorakoznak. Kötnnyű a tájékozódás, mert a könyvek az írók neve szerint vannak elrendezve. Az olvasók táborába tartoznak a kis elsősöktől kezdve egészen az idős Sörös Imre bácsiig. A könyvtárosnő ismeri az emberek érdeklődési kö­rét és hasznos tanácsokat ad a köny­vek kiválasztásánál. A kis asztalon folyóiratok sorakoznak, s akinek rö­­videbb információra van szüksége, fellapozhatja a lexikonok lapjait. A könyvtár könyvállománya állandóan növekszik, s ez biztosítja az embe­rek kulturális igényeinek a kielégíté­sét. Danis Mária egységes honvédelmi nevelése“ című tematikus dokumentumműsor össze­állításában is, mellyel beneveztek a nyugat-szlovákiai konfrontáció elne­vezésű versenybe. ÖKONÓMIAI PROPAGANDA ÉS AGITÄCIÖ Az ökonómiai propaganda és agi­táció szakaszán pártunk gazdaság­­politikájának célkitűzéseihez igazod­va munkálkodnak. Ezt a célt szol­gálják a filmvetítésekkel egybekötött előadások, beszélgetések, tapasztalat­­cserék, szemináriumok, szaktanfolya­mok, de ide sorolhatjuk a különböző vetélkedőket, a munkadicsőség és a kérdés-felelet estéket, valamint a ta­nulmányi kirándulásokat is. A sikeres akciók közül említést ér­demel a város felszabadulásának 34. évfordulója alkalmából rendezett ve­télkedő, a 21. és 22. számú élőújság, valamint az ógyallai (Hurbanovo) Csillagvizsgálóba és Geofiziki Inté­zetbe rendezett tanulmányi kirándu­lás. MINDENKIT SZÍVESEN LÄTNAK A népművészeti tevékenység kereté­ben aktívabban a következő szakkörök munkálkodnak: két színjátszőcsoport — magyar és szlovák nyelven —, bábkörök, zene- és folklórcsoportok, dzsesszgimnasztikai kör, társastánc­klub, a fotósok, a karének és a tánc­zene hódolói. A Líra megnevezésű járási ének­kar, a Napsugár nevet viselő báb­csoport és a fotóközpont többéves eredményes tevékenységéért a kerü­leti művelődési központ „Kék érmét" kapta. A Dunaj folklórcsoport pedig a néphadsereg művészeti seregszem­léjén az első helyen végzett. A Pa­radox tánczenekar a kerületi ver­seny második helyezettjeként jutott tovább az „Oravské synkopy“ meg­nevezésű országos verseny döntőjébe.. Az újonnan alakult Lodiar folklór­csoport Katona István vezetésével egész estét betöltő műsorral készült a csehszlovák-szovjet barátsági hó­nap megünneplésére. A szakszerveze­tek házában tartották meg a Neká­­zanka elnevezésű országos amatőr fotóverseny kiértékelését és a pálya-1 művek értékes kiállítását. KULTÚRÁVAL A NÉPÉRT A városban Idén is megrendezték a Dolgozók filmfesztiválját s a hagyo­mányos őszi hangversenyt. A város könnyűzenét kedvelő ifjúsága részére maradandó művészi élményt nyújtott a Modus-együttes, M. Laiferová, a Fonográf- és a Piramis-együttes ven­dégszereplése. Az idei tanévben megnyílt a film* kedvelők klubjának harmadik évfo­­lyama. A fiatalok randevúja megne­vezésű népszerű Ifjúsági délutánok műsorában továbbra is szerepel a diszkotéka és a zenés színház mfe sora. A szakszervezetek házának munka­­közössége továbbra is arra törekszik, hogy a kultúra házának falai között a város valamennyi lakosa megtalál-1 ja az érdeklődésének legmegfelelőbb szórakozási, pihenési és művelődési lehetőséget. Bende István Művészek a földművesekről Jó az együttműködés a Moldava nad Bodvou művelődési központ és a Bratislava! Szlovák képzőművészeti alap (SFVU) dolgozói között. Ennek eredményeképpen született meg ez a képzőművészeti kiállítás, mely a szo­cialista mezőgazdaság 30-éve jegyé­ben került megrendezésre Szepsiben. A kiállításon festmények, akvarellek, kerámia, textil került bemutatásra. Az értékes művészi munkák közül a Szövetkezet földjein, Őszi szántás és Nálunk falun különösen figyelemre­méltók. A kiállítást több mint 1300 látogató tekintette meg. A művelődési központ igazgatója, Körösi Gábor mellett a rokkantak szövetsége tag­jainak is érdeme van a kiállítás meg­rendezésében. A kiállításon a láto­gatók rendelkezésére olyan művé­szetpártolók álltak, mint Neumann Oszkár nyugdíjas, aki sokat fárado­zott, hogy minden rendbe legyen s mindenki megelégedéssel távozzon, a nagyon értékes művészeti kiállításról. Farkas Rózsa Gondosabb szervezést! November derekán került sor író-olvasó találkozóra Mács Józseffel Gután (Kolárovo) a városi népművelő központ épületében. A találkozót a helyi CSEMADOK vezetősége már hagyományosan a városi népkönyvtár­ral karöltve szervezte. A gútat könyvbarátok lelkes csoportjával Kicsinál Károly ismertette és méltatta Mács József életét és munkásságát. Majd az író kellő humorral ecsetelte életpályáját. A gazdag vitában a leg­nagyobb visszhangra az „Adósságtörlesztő“ című műve talált. Ezzel kap­csolatban volt a legtöbb kérdés, hozzászólás. Szó esett a csehszlovákiai magyar irodalom és költészet helyzetéről, szerepéről. Az író dedikálta műveit, amelyek a könyvbarátok kiskönyvtárát gazdagítják majd. Az író is megelégedettséggel nyilatkozott a találkozóról. Az összejövetelen keve­sen voitak. Akár a CSEMADOK tagságát veszem figyelembe, akár az olvasótábort, hiányolni lehet a megjelenést. Azt hiszem, hogy jobb szer­vező munkára lenne szükség az ilyen kellemes találkozók sikeréért. P. Plavec Karácsonyi ezőval valamilyen megható, régi karácsonyi történetet szeretne írni... Méghozzá olyat, amelyik való­ban megtörtént, de ma már főleg a fiatal olvasók számára — csak úgy hat, mint a valóság karácsonyi regé­vé merevedett mása. Nem tudom, jól választott-e, amikor rám gondolt, azt sem tudom, karácsnyi rege lesz-e, ahogyan maga emlegeti, de hogy szá­momra emlékeztes marad az a kará­csony, melynek a történetét most el­mondom magának, az bizonyos .., — Hol is kezdjem? Hatvankilenc éves vagyok, 1910-ben születtem. Di­vatjamúlt, vagy már-már feledésbe­menő ipart tanultam ki, miután apám tízéves koromban meghalt: kádár let­tem. Harminckettőben megnősültem, önállósítottam magam, mester lettem, három segéddel dolgoztam ... Aztán három év alatt tönkremen­tem. A kutya sem csináltatott hordót, dézsát. Szélnek eresztettem a segéde­ket, a harmadikat épp aznap, amikor másodszor kelepeit a kéményünkön a gólya ... Huszonötévesen kenyér nél­kül maradtam, feleséggel, két apró gyerekkel... Kiálltam a többi munka­­nélküli közé, a Denk-sarokra ... Igen, Léván, hiszen lévai vagyok, alig húsz éve csak, hogy itt élek a Garam vidé­kén... Aki nem élte át, talán elkép­zelni sem tudja, mit jelent munka­­nélküliként tengődni. Ünnepnapnak számított akkor, ha valamilyen alkal­mi munkával, favágással, zsákolással, hóeltakarltással keresett az ember néhány koronát, s olyankor aztán jól­lakhatott az egész család ropogósra sült rozskenyérrel, meg illatozó kö­ménymaglevessel. Mennyei eledel volt ez annak, aki napokig, sőt hetekig többet éhezett, mint evett... 1935, decemberében jártunk. Eléggé csikorgős volt a tél. A hónap elején erős fagyok járták. Luca napján le­hullott a hó. Egész éjjel hullottak az égi tollpihék, reggelre fehér lett a világ. Reggel két városi alkalmazott jött a Denk szálló előtti emberpiacra, a harminc fiatalabb, erősebb férfit — köztük engem is — felfogadtak hó­munkásnak. Boldog voltam. Estére nem Is köménymagos levest főzött az asszony, hanem bablevest, jóllakott az egész család ... Látja, akkor nem vol­tak, nem lehettek igények az étkezés­sel kapcsolatban. Az csak manapság „divat“, hogy egész szelet sült- és kirántott hús, nagy darab sonka, ün­nep után még egy-egy fél sültcsirke vagy kacsa is kerül a szemeteskukák­ba, a sok-sok mákos- meg dióskalács­­ről, süteményről, kenyérről nem Is szólva ... Akkoriban ilyesmit nem ta­lált volna senki a kukában... No, de rátérek a karácsonyi törté­netre. A hó elolvadt, és mi, munka­­nélküliek szomorúan nézegettük a va­kító kék eget, mely ontotta a napsu­garakat a fagyba dermedt földre. Megszűnt a munkaalkalom, a hólapá­tolás, az enyhébb időt fogcsikorgató hideg váltotta fel. Nem volt mivel fű­­tenünk, ezért a két gyereket egész nap az ágyban hagytuk, ott sírdogál­­tak éhesen... Karácsonyig néhány­szor sikerült egv-két koronát keres­nem, ha valaki elhívott fát vágni, csomagot cipelni, meg más ilyesféle kisebb munkára. A keresetem csak arra volt elég, hogy a két gyereknek egy kis tejet vettünk belőle. Én meg az asszonnyal zsíroskenyéren éltem, amíg a zsír is el nem fogyott.,-« Adám és Éva napjára virradóra meg' szűnt a nagy fagy, gomolygó hófel­hők lepték el az eget és éjféltájban sűrű hópelyhek alakjában földreszállt a fehér karácsony. Amikor hajnalban, a még sötétbe burkolödzó utcán siet­tem a Denk-sarokra, már közel fél­méteres volt a friss hótakaró... El­hiheti, hogy nálam boldogabb ember nem volt, amikor a két városi alkal­mazott most is kiválasztot az alkalmi hómunkások közé. „Egy óráig dolgoz­nak, emberek, aztán bejönnek a vá­rosi pénztárba, megkapják a fizetsé­güket“... — ezek a szavak karácso­nyi csengettyűként csilingeltek a fü­lembe. A két gyerekre, az asszonyra gondoltam és a néhány korona kere­set reményében örömmel ragadtam meg fagytól gémberedett kezemmel a lapátnyelet. Élő hóemberekként vág­tunk neki až útnak. A vasútállomás­tól a főtér felé közeledve, az egész Cigány utat meg kellett szabadíta­nunk a hótól. Tíz óra tájban már a Szlkince és a Perec hídja közti út­szakaszon dolgoztunk. Siettettük vol­na az időt, hogy mielőbb végezzünk, és a pár koronával rohanjunk haza, hogy az asszonyok az ünnepre vala­mit még vásrolhassanak. Nem volt időnk figyelni az utca forgatagát, a­­zokat az embereket, akik még nem jutottak a munkanélküliek keserves sorsára, s ügyet sem vetve ránk, hó­nuk alatt csomagokkal, élelmiszerek­kel tömött táskákkal siettek el mel­lettünk a még egyre szakadó hópihék táncától kísérve. Amint munka közben, úgy deltáiban elértük a főteret, ott még javában folyt a karácsonyfává-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents