Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-12-08 / 49. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979. december 8, HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • Ehhez is érteni kell! A jó pergető horgász mindenkor tudja, milyen villantót használjon, ha csukára, balinra, harcsára, süllőre perget, akár szeles, napfényes időben, akár ólmos égbolt alatt, szikrázó reg­gel vagy alkonyatban. Akkor számít­hatunk sikerre, ha a villantó színe, formája, nagysága nemcsak a kívánt halfaj szerint, hanem a víz és a fény állapota szerint is változik: erős nap­sütésben eredményesebb a tompa fé­nyű, borongásban a fehér ezüst. Csu­kára általában a szakirodalom a na­gyobb méretű támolygót ajánlja, har­csára pedig az óriási körforgó esé­lyes, pisztrángra kitűnő a parányi, balinra a valamivel nagyobb, a boga­rat utánzó típus. Az alábbiakban néhány olyan esetet említek, amikor mindez visszájára fordult. Egy csatornában csukára horgász­tam borongós, késő őszi időben: az eső lába lógott, és sehogy sem akar­tak harapni a csukák. A legkülönfé­lébb villantókat vontattam a vízben: kék pettyes ezüst Abu, hófehér, már-Szép zsákmány Anton Bilý a nyolc kilón felüli csukával. már sírnivalóan szépen támolygó Sha­­kespeare-t, mélytüzű, majdhogynem drágakövekkel ékesített Dam-ot. Egy órányi dobálás után arra gondoltam, hogy a vízben nincs is csuka, vagy ha van, roppant műveletlen, sohasem olvasott szakirodalmat, mely szerint a falevélként hulló, vonagló, surranó, márkás-ezüstkanál számára ellenáll­hatatlan. A ködből előbukkant egy öreg hor­gász: bokáig érő, víharkabátban: — Ha meg nem sértem, villantóval horgászik? — kérdezett. — Igen, — feleltem. — Megmutatná? Még sose láttam igazi villantót. Készségesen megmutattam a leg­szebb Abu-típust, amely tömör ezüst­re emlékeztetett. — Hát ilyen?... — mondta az öreg. 1— Én a magamét cipőkrémes doboz­ból fabrikáltam. Hát valamennyire a­­zért hasonlít... Szemügyre vettem az ütött-kopott villantóutánzatot; a végén rozsdás drilling csüngött. A színe feketébe Tavaink és folyóink legrettegettebb ragadozója a csuka, még a tőzegmo­csarakban is meglepően nagyra nő. Évekkel ezelőtt a vágsellyei (Safa) horgászok hálóval, a vágfarkasdi (VI- čany) halastóban tizenöt kilósnál na­gyobb csukát fogtak. Legnagyobb csu­kát nálunk a Dunában fogtak. Súlya negyvenhét kiló volt. A szakirodalom alapján a legnagyobb csuka 170 libra, vagyis 77 kilós volt. Ezt 1765-ben fog­ták Angliában, Lillieshalléban. Sok nagy csuka él még ma is a Skandi­náv félsziget és Lengyelország tavai­ban. Számtalan külföldi vendéghor­gász keresi fel ezen tájakat. A Szov­jetunióban főleg az ukrajnai tavak­ban van sok nagy csuka. Sajnos, folyóinkban egyre kevesebb a csuka, mert a szennyezett vizekben elpusztul. A horgászszervezetek főleg a pontyot szaporítják, pedig a csuka is eléggé gyorsan megnő és húsa ki­váló. Az utóbbi években a szeredi bor­­gászszervezet a csukák tenyésztésével elmélyüllen foglalkozik a habi halas­tóban. Meg is van az eredménye. Az ősz. folyamán Anton Bilýnek sike­rült egy 99 centis csukát fognia. Sú­lya 8,3 kiló volt. Ugyanez a horgász két nappal később egy ötkilós csukát fogott. Az említett halastavon eddig még minden türelmes lurrgász meg­akasztott egy-egy termetes csukát. Mégpedig azért, mert a csukázást a legmegfelelőbb idényben, vagyis szep­temberben és októberben engedélyezi az alapszervezet. Krajcsovics Ferdinánd VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф A nevelés a járható út hajló piszkosszürke volt. Ernyedten lógott a hetvenes zsinóron, ha vizet ért, lapos kúszásban, kuttyogva haladt tovább. Bólintottam, hogy tényleg vil­­lantóhoz hasonlít, az öreg pedig „na, mégis megpróbálom“ vállvonogatással elindult a nád és káka közt. De mint­ha az arcán mosoly játszott volna. Fél óra múlva visszatért. Egy négy- és egy három kilós csukát hozott drótra fűzve. „Mohók — mondta •—, nagyon mohók“. Szükséges-e monda­nom, hogy nekem egész nap egyetlen rávágásom sem volt. A második eset.' Egy tó partjára ér­ve tízegynéhány éves fiúcskát lát­tam, amint térdig vízben állva éppen egy hatalmas csukával birkózott. Zsi­nórja végül elszakadt. A gyerek köny­­nves szemmel jött oda hozzám, hogy adjak kölcsön egy villantót, mert az övét elvitte a hal. Kivett a dobozból egy akkora bünkért, mint a kisujjain körme. Én szép, nagy támolygót sze­reltem fel. Ö három perc múlva fo­gott egy négykilós csukát, én négy óra múlva a böhöm kanállal egy húszdekásat. A legutolsó szabályt erősítő kivétel a következő. Nullás Mepsszel, tízen­­ötös zsinórral pergettem sügérre. Könnyű ütést éreztem a boton, aztán remegés jelezte, hogy apró kishal küzd a mélyben. Egyszer csak bumm, a kishal rándult egyet, a következő pillanatban hatalmas súly nehezedett a botra, az orsó sivítanl kezdett. Húszpercnyi óvatos fárasztás után megpillantottam a sügér fejét. Dül­­ledt szemmel bámult rám, derekát pedig egy iszonyú krokodilpofa szo­rította. A kis sügér hatalmas csuká­ban folytatódott. Már-már a szákért nyúltam, amikor a csuka pofáfa föl­tárult, a kis sügér pedig kiröppent a vízből — minden úszója halálfélelem­től remegett. Egy pillanatig talán arra gondolt, hogy jobb most a szárazon, mint a vízben. (k. a.) Az elmúlt években többször is hal­lottam, hogy a horgászat egyre in­kább a középkorúak, illetve az idő­sebbek időtöltésévé, sportjává válik. Más szóval az utánpótlás a fiatalok sorából nem kielégítői. Meggyőződtem róla, hogy ez nem így van! A problé­ma gyökerét máshol kell keresni. A középkorú és az idősebb korosztály főleg falun vagy kisvárosban nőtt fel, ahol a természet, a folyó, a kanális, a halastó szinte kéznyújtásnyira volt. A játszóterület a tavak környékén, folyók mellett volt. A mi betonnal, vassal, technikával körülvett világunkban sok ember tá­vol kerül a természettől. Gyakran ké­nyelemből. Megfigyelhetjük azonban, hogy egyre több ember keres közvet­len kapcsolatot a természettel. Egye­sek kertészkedéssel, mások vadászat­tal vagy erdőjárással töltik szabad idejüket. Sokaknak a halászat jelenti a természet iránti hódolatot. Ez ter­mészetes. Ha figyelembe vesszük, hogy a horgász kedvtelését a termé­szetes környezetben tölti, a vadregé­nyes szépségű Vág, Ipoly, Garam men­tén, a kacskaringós holtágaknál, ak­kor kedvezőbben ítéljük meg a hely­zetet. Egészséges környezetben „áz­tatja zsinórját“, piheni ki fáradalmait. Ha figyelembe vesszük a tapasztala­tok érvényesítését, a megakasztás iz­galmait, nem csoda, hogy nagy az érdeklődés. Biztosra veszem, hogy a fiataloknak is aktív, hasznos és kellemes időtöl­tés a horgászat. Csak meg kell velük kedveltetni a természetet. Segíteni kell tanácsadással, szaktudással. Ahol ezt teszik, bőven van fiatalokból után­pótlás. A pionírok és a serdülők kö­zül többen horgásznak, annak ellené-1 re, hogy a jó felszerelés nem a legol­csóbb, és a halfogás sem kecsegtető egyik-másik szennyezett vízen. Ezt bizonyítják a gútai (Kolárovo), ké­­méndi (Kamenín) és más szervezetek példái is. Az érsekújvári (Nové Zámky) vá­rosi szervezetben is jól működik a pionírok érdekköre. A pionírok meg­ismerkednek a horgászat szokásaival, szabályaival, normáival és módszerei­vel. Megismerik a halfajtákat, előfor­dulási helyeiket stb. Elsajátítják a felszerelés kiválasztásának és kezelé­sének módját. Megszerettetik velük a folyót, a vizet. A nemzetközi gyer­mekév keretében a Kurcweil tavon október közepén már horgászversenyt is szerveztek a fiataloknak. A boldog győztes Rusnák Jaroslav, az Augusz­tus 29 utcai AKI tanulója huszonki­lenc halat fogott 5940 gramm össz­súlyban, s ezzel 5969 pontot ért el. Sklenár Peter, a Devínska utcai AKI- ból hatvanhárom halat fogott 1333 gramm súlyban, s 1598 ponttal a má­sodik lett. A harmadik, Lelnviő Miloš pionír negyvenhat halat szákolt és 1206 pontot ért el. Nem is kell hangsúlyoznom, hogy az így felkarolt fiatalok, akiknek si­kerélményük is volt, a jövőben is horgásznak. Hozzáértően, szeretettel és talán ők is tesznek annyit a fia­talokért, mint amennyit őértük tesz­nek a tapasztaltabbak. Tehát a neve­lés a járható út. És ha ehhez a vi­zeink folyamatos halasítása, gondozá­sa és folyóvizeink nagyobb mértékű védelme is hozzájárul, az eredmény nem marad el. P. PLAVEC HORGÁSZSZERENCSE Szűcs Ignác ebedi (Obld) horgász­társunk számára bizonyára sokáig em­lékezetes marad 1919. október 9-e, mert valóban ritka szerencsében volt része. A Garam holtágában vlllantó­­zás közben egy hatalmas amur fark­uszonyának tövében akadt meg a horga. Szerencsére úgy akadt meg a horog, hogy a huszonöt perces kemény küz­delem után Morvái László segítségé­vel sikerült a tizenöt kilós kapitális amurt szákolni. Tény, hogy a horgász a küzdelem során alaposan megizzadt. Főleg ak­kor, amikor meglátta, hogyan akasz­totta meg a nagy halat. A szerencsés horgász a hagyományos vásárra ké­szülő párkányi (Štúrovo) horgász­szervezetnek ajándékozta a nem min­dennapi fehér amur példányt. Vércse Miklós i J VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф Példás vadásztársaság Az Istvón-majori Május 9 vadász­­társaság példásan teljesítette a vá­lasztási program célkitűzéseinek meg­valósítását segítő kötelezettségválla­lását. A vadásztársaságnak huszonhá­rom tagja van, és 1474 hektáron gaz­dálkodik. A társaság elnöke Pavol Vrabec, vadászgazdája pedig Ján Belica. A vadászok szívesen segítenek a helyi állami gazdaságnak, a Nemzeti Front által kitűzött feladatok teljesítésében s egyben a mezőgazdasági munkák­ban is. A vadásztársaság tagjai a kötele­zettségvállalás keretében aratás után hatvan hektárról begyűjtötték az ár­paszalmát és augusztus 25-től október 5-ig naponta négy vadász 17 órától 22 óráig a kukoricaföldek termését őrizte. A vadászok az almaszedésben is segítettek. A Nemzeti Front programja, sikeres megvalósítása céljából hatszáz óra társadalmi munkát vállaltak, s több mint nyolcszázat ledolgoztak. A vadásztársaság kitűnő munkájá­ról nyújt bizonyítékot az is, hogy 1975-ben megkapták a „A szocialista vadászat fejlesztéséért“ kitüntetést, s az 1977/1978-as esztendőben az ér­sekújvári (Nové Zámky) járás vadász­­társaságainak szocialista versenyében a harmadik helyezést érték el. Hofer Lajos Ez a sas már biz­tosan nem rabol el sem kisösibét, sem bárányt. Ugyanis korábbi „ragadozó szerepe“ most meg­változott: A leg­szebb vadásztró­feák egyike Pavlo­­vií László vezeké­­nyl (Vozokany) la­kos házába. Fotó: Kalita Közelmúltban a véletlen hozott össze Berecz Péter­rel, a csallóközara­­nyosi (Zlatná na Ostrove) pártalap­­szervezet elnöké­vel, akivel többek között a vadvéde­lemről is beszél­gettünk. Ö Indítványozta, hogy keres­sem fel az SZVSZ helyi szervezetének vadászgazdáját, Tóth Lajos elvtársat, aki bizonyára bővebb felvilágosítással szolgál. Az említett beszélgetés után né­hány nappal később kopogtattam a Tóth-portán, ahol kedvesen fogadtak. Már az előszoba falán függő őz- és szarvasagancsok arra utaltak, hogy a ház gazdája jó vadász, lelkes trófea­­gyűjtő. Hosszabb elmélkedésre nem jutott Idő, mert a házigazda azonnal a tárgyra terelte beszélgetésünk fo­nalát. — Vadásztársaságunknak csupán 13 tagja van, s ezt a létszámot a jövő­ben sem növeljük. A felsőbb szervek utasítására 1972-ben vadászterületünk több mint felét — 1080 hektár terüle­tet — a Gúta (Kolárovo) térségében elterülő túzok-rezervációhoz csatolták, de az említett terület után járó ha­szonbért mind a mai napig velünk fizettetik. A jogtalan eljárás ellen sajnos hiába érveltünk, nincs az a fórum, amely sérelmünket orvosolná. Volt olyan év is, amikor nem fizet­tük be az említett területért a ha­szonbért, ezért megbírságoltak ben­nünket, a járási konferencián pedig élesen bíráltak. Nem véletlen, hogy elment a kedvünk minden további kí­sérletezéstől, hogy törvényes jogaink­nak érvényt szerezzünk. — Ügy tudom, néhány évvel ez­előtt a vadászterületük apróvadban igen gazdag volt. Ma milyen a hely­zet? e- Régebben valóban így volt. A Vadgazdálkodás gondokkal szövetkezetek egyesülése után viszont változott a helyzet. A kisebb parcel­lák kedvezőbben hatottak a nyúl, a fácán és a fogoly természetes szapo­rodására. A tömbösített parcellákon nem szaporodik a vad, mert állandó zaklatásnak van kitéve. Lucernások­ban a kaszálógépek, a cukorrépában pedig a vegyszeres gyomirtás és per­metezés ritkítja az állományt. Egye­dül az őz számára nyújt biztos mene­déket a kukoricás, amelyben jól érzi magát. A vadállományban tetemes kárt okoz — főkérppen az éjszakai órákban — a határunkat átszelő or­szágút nagy forgalma. Hogy terüle­tünk mennyire szegény vadban, azt mi sem bizonyltja jobban, mint a ta­valyi esztendő, amikor csupán 100 fácánkakast és 50 nyulat lőttünk. Őz­ből a hivatalosan engedélyezett há­rom selejt bak, négy suta és három gida került terítékre. — Eddig nem gondoltak az állo­mány mesterséges szaporítására? — De igenl Sőt az is megfordult a fejünkben, hogy a szomszédos me­­gyercsi (Calowec) vadásztársasággal közösen próbálunk enyhíteni a jelen­legi helyzeten. Végül is arra a követ-HIRDETÉS ----------­A Dolné Strháre-i Méhészegyesület értesíti a tisztelt méhésztársakat, hogy megrendelésre a részére küldött tiszta viaszkból kilónként 10 koronáért a sejtekből pedig kilónkén) 12 koroná­ért fó minőségű mfilépet készít. Azt fertőtleníti, megrendelés szerinti mé­retre vágje és foszforral felnyitja. keztetésre jutottunk, hogy ez a meg« oldás értelmetlen lenne és csak fe­lesleges kiadással járna. Az.elmondott problémák ellenére is járják a határt a vadászok, és irt­ják a kóbor kutyát, macskát, rókát, valamint a kártékony madarakat. Fő­leg a szarkákat és a kendős varjakat- Egyébként is minden vadásznak be­csületbeli kötelessége bizonyos meny­­nyiségű kártékony vad kilövése. A vadásztársaság egyébként etető­ket létesített, amelyeket a vadászok rendszeresen látogatnak, gondoznak és amikor az időjárás zordra fordulj bőséges eleséggel látnak el. Különö­sen télen őrködnek az apróvad biz­tonsága felett, mert ilyenkor nemcsak az éhség veszélye fenyegeti őket, ha­nem a ragadozók Is, amelyek szintén nehezen jutnak eleséghez. A nyulak etetésére takarmányrépát termesztenek, míg lucernát a helyi szövetkezettől kapnak, melynek ellen­értékében társadalmi munkát végez­nek a csúcsmunkák idején. A szár­nyasvadak részére szükséges magva­kat a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalattól szerzik be. Andriskin József hogy egészségesebb méhek szaporod­janak. A viaszkot és a sejteket, g persze a megrendelést is erre a címre-küld* lék: VÝROBŇA MEDZ1STIENOK 991 06 ZEI.OVCE. okr Veľký Krtí*.

Next

/
Thumbnails
Contents