Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-12-01 / 48. szám
dában a Labe és Malacky vidékének homokos földjein, kétharmadában pedig a hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben termesztjük. A magasabban fekvő vidékeken {burgonyatermesztő, hegyvidéki körzetek) a legnagyobb termésingadozást a hópenész [Fusarium nivale) okozzza. A terméshozamok nagysága és állandósága tehát e betegség ellen folytatott harc komplex voltától függ, A vetőanyagot elvből a szárazabb, melegebb vidékeken kellene termeszteni (ezeket már kijelöltük), és a nedvesebb vidékeken a vetőmagot az egész vetésterületen minden évben ki kell cserélni. Nem kevésbé fontos tényező a vetés időpontja, a vetőmag mennyisége és a nitrogéntrágyázás. E viszonyok között az agronómusnak arra kellene törekednie, hogy a növényzet az őszt tenyészidő befejezéséig ne legyen túl buja. Ezért a vetést szeptember végén, esetleg október elején kell kezdeni, hektáronként 4, maximálisan 4,5 millió csírázóképes szemet kell vetni, és a tervezett nitrogéntrágya mennyiségének legfeljebb az 50 %-át kell vetés előtt a talajba dolgozni. Bevált a vetőmagvak Vonorit C vagy Fundazol készítményekkel való csávázása, amikor 1 q vetőmagra 200 g-os adagot alkalmazunk. Amíg nem vezetjük be a törpeszárú, nagy termőképességü fajták termesztését, addig a rozstermelésben is használni kell a növekedésszabályozó készítményeket. Csehszlovákiában jelenleg a tavaszi zab vetésterülete 197 000 hektár körül mozog. A zabot jelenleg is többnyire azokon a gyenge talajokon termesztik, amelyek tavasszal későn szabadulnak fel, vagy a rövid tenyészidejű monokultúrák letakarítása után, esetleg mint a két gabonafaj termesztése között beiktatott fitoszanitáris hatású gazdasági növényt. Csak kevés mezőgazdasági üzem termeli a zabot jó termőterületen, kapásnc yények után azzal a céllal, hogy nagy terméshozamokat érjen el ebből a gabonából, amelynek tápértéke annyira fontos nemcsak a növendékmarhák takarmányozása, hanem az emberi táplálkozás szempontjából is. KOMPLEX SZOCIALISTA ÉSSZERŰSÍTÉS A GABONATERMELÉSBEN A szocialista termelési viszonyok kiépítését és bevezetését , ä mezőgazdaságba a tudományos-műszaki haladás első lépéseként értékeljük, amelyet a növénytermesztés belterjesítése követett. Erre 1965 után került sor. Ezekben az években hektáronként 100 kg NPK trágyát használtunk fel hatóanyagban Rendet teremtettünk a vetőmagtermelésben, bevezettük a vetőmagvak kötelező és tervszerű cseréjét, nagyobb termelőképes ségű szovjet és hazai nemesítésű gabonafajtákat vezettünk be a gyakorlatba és az ún. fajta szerinti agrotechnikát és megosztott trágyázást (nitratációt) kezdtük érvényesíteni. Ennek eredményei főként Szlovákiában nyilvánultak meg és az egész ország területén fokozódtak a terméshozamok. Ez is szemléltetően bizonyltja, hogy a gabonakérdés megoldása a termelők — vagyis a földművesek kezében van, akik a tudományos ismereteket a gyakorlatban érvényesítik. Ezért a szakképzettség kérdése a tudományos-műszaki forradalom időszakában egyre nagyobb jelentőségűvé válik. , A komplex szocialista ésszerűsítés a szemestermények termelése szakaszán magába foglalja: 0 a kedvező gazdasági klíma kialakítása és a szakemberek szakmai és szervezői képességének a kihasználása a növénytermesztésben, a körzeteken, járásokon és kerületeken belüli, kb. azonos agroökológiai viszonyok között termelő üzemek lemaradása szubjektív okainak kiküszöbölése; 0 a biológiai ésszerűsítés kihasználása, vagyis a komplex agrotechnika, a tudományosan irányított tápanyagellátás és trágyázás, valamint a biológiai potenciállal rendelkező vető magvak maradéktalan felhasználása; 0 a műszaki ésszerűsítés kihasználása, amely a szemestermé • nyék termesztési folyamatainak és munkaműveleteinek komplex gépesítésével egészen a betakarításig és a betakarítást.kő vető kezelésig minimális élőmunka-szükséglet veszteségmentes termelést biztosít. * A gabonatermelési feladatokat az 5. ötéves tervidőszakban egyrészt külterjes úton — a vetésterületek más gazdasági nö vények rovására történő bővítésével —, másrészt a termelés belterjesítésével igyekeztünk megoldani. A jövőben az ország korlátozott földalapja miatt az egyedüli utat a termelésnek a gabonafélék termelésének minden egyes gabonafaj, tehát a búza, árpa, szemeskukorica mellett a rozs és a zab terméshozamainak a növelése útján való belterjesítése jelenti majd. AZ ALAPOZÓ AGROTECHNIKA BELTERJESlTŰ ÉS ÉSSZERŰSÍTŐ TÉNYEZŐI A gabonatermelés szakaszán a feladatok megoldására földműveseink elég jól felkészültek, mivel elegendő tudományos ismeret és haladó gyakorlati tapasztalat áll a rendelkezésükre. A hasonló talaj- és éghajlati viszonyok között gazdálkodó vállalatok hek'árhozamainak alakulását és összehasonlítását a járások keretében a jmi-ok végzik, hogy a lemaradozókat nagyobb figyelemmel kísérjék és a hektárhozamok tekintetében legalább a járási átlagra ösztönözzék őket. Ez a módszer hasznos és sikeresen alkalmazható még a legjobb gabonatermelő járásokoan is. A tudományos-műszaki bázisnak köszönhető, hogy aránylag tisztázottnak tekinthető a búza, árpa és a szemes kukorica komplex agrotechnikája. Sok vállalat érvényesíti már a haladó agrotechnikát és csúcseredményeket ér el. Ezért sikerült még a kedvezőtlen éghajlatú 1972-es évben is rekordtermést elérnünk. Sőt, pl. az SZSZK-ban három járás (Dunajská Streda, Komárno és Trebišov) búzából és négy járás árpából (Dunajská Streda, Humenné, Košice és Michalovce) 1972-ben az őket is érő károk ellenére is nagyobb termést ért el, mint 1971-ben. Szlovákiában 1971-ben a mezőgazdasági vállalatok 5500 hek< táron túlszárnyalták az 5,0 t.ha-1 terméshozamot és az efszeken és ág-okon nem volt ritkaság az egyes táblákon elért több mint 6,0 t.ha-1 búza- és árpahozam, valamint a több mint 7,0 t.ha-1 szemes kukoricahozam. A gabonafélék átlaghozama 1974-ben 69 vállalatban haladta meg a 6,0 t.ha-1, két vállalatban pedig a 7,0 t.ha-1 hozamot. Mind a búzánál, mind az árpánál sikerült nagyüzemi viszonyok között is túlépni a 10,0 t.ha-1 határt. Ezek a vállalatok a gyakorlatban is érvényesítik a legújabb tudományos ismereteket és haladó gyakorlati tapasztalatokat, és az itt dolgozó agronőmusok olyan szakmai tudással rendelkeznek, hogy ezeket alkotó módon tudják alkalmazni a vállalat termelési viszonyai között. Sajnos, Csehszlovákiában még sok olyan mezőgazdasági üzemet találunk, ahol az agrotechnika terén haladás nem tapasztalható és gyakran nem tartják be még az alapozó agrotechnikai elveket sem. E hiányosságok kiküszöbölése érdekében minden járásban részletesen kell elemezni, miért nem érik el az egyes szövetkezetek a járási átlagot. Az elemzés második részének tartalmaznia kellene: • a talajerőfokozás és a fő termények terméshozamai növelésének hosszú lejáratú programját; 0 a talajelőkészítés, elővetemény és a vetés időpontjának és minőségének az értékelését; 0 a trágyázás módját (időpontját, a trágya fajtáját, adagolását s az N:P:K arányát), a herbicldek használatát és a növekedésszabályozó szerek érvényesítésének időpontját, a trágyázás hatékonyságát szintetikus mutatók segítségével kell követni: 1 kg felhasznált trágyára eső szemtermés kgban kifejezve; 0 a termesztett fajták és a nagy termelőképességű fajtákra való tervszerű áttérés; 0 komplex gépesítés a talajelőkészítéstől a betakarítás utáni kezelési és a veszteségek elleni küzdelem. Egyrészt a technológia megsértéséből származó, gyakran kimutathatatlan, másrészt a betakarítási, szállítási és tárolási veszteségekről van szó; 0 az agronőmusok szakmai színvonala, a vállalati szervezet rendszere és a gabonatermelésben érvényesített jutalmazás. Az elemzések eredményeit be kellene nyújtani az illetékes politikai és államszerveknek, és ezek alapján a következő évekre alapvető intézkedéseket kellene foganatosítani. AZ AGRONÖMUS PÓTOLHATATLAN MUNKÄJA ÉS GONDOSSÁGA A haladás nagy akadálya sok agronómus rutinmunkája. Azt gondolják, ha valamelyik évben jó termést értek el, ez elegendő és nincs szükség arra, hogy eleget tegyenek az agrotechnika minden egyes követelményének, hogy néhány agrotechnikai műveletet ki is hagyhatnak és helytelenül költségmegtakarítást érhetnek el. Az utóbbi kedvező évek az agronómusok által elkövetett kisebb-nagyobh hibákat leplezték. A természetet meg lehet csalni, de a biológiai-ellenőrzés módszere felfedi a hibákat! A Kelet-szlovákiai síkságon pl. 1972- ben jó termést értek el, de még ennél is jobb lehetett volna. A szakemberek megállapították, hogy négyzetméterenként 100 kalásszal többnek kellett volna lennie, tehát a növényzet nem volt megfelelően zárt. Szerencsére a májusi esők következtében a megmaradt növénykék jól bokrosodtak és kalászoltak. Ha a tavaszutó nem alakult volna Ilyen kedvezően, akkor a terméshozam tgen gyenge lett volna. Az 1978/79-es év éghajlati és agrotechnikai viszonyai már sokkal kedvezőtlenebbek voltak, ami hátrányosan befolyásolta a gabonatermelést. Ezért mélyreható agroökológiai elemzésekre van szükség. Éppen a biológiai ellenőrzés módszerével lehet felfedni, mi a természeti behatások, és mi az agronómus hanyagságának a következménye. Ez jó alapot nyújt az agronőmusok, gépesítők és más dolgozók anyagi és szakmai értékelésére. A biológiai ellenőrzés megköveteli az agronómustól, hogv a szó szoros értelmében a növényzettel éljen és munkájában érvényesítse a minimálisan szükséges agronómiái írásbeli ügyvitelt is. Ez a búza-, árpa-, kukorica- és íjiás programok kidolgozásával kezdődik, amelyekben a tudományos ismeretekkel és a helyi jó tapasztalatokkal összhangban részletesen kidolgozza az egész termelési rendszert és annak anyagi-műszaki biztosítását. Ezt a programot a vállalati vezetőség és a jml szakszerűen megbírálja és az esetleges módosítások után jóváhagyja. Ezzel a program kötelező érvényűvé vélik és meg kell valósítani. Haladó tapasztalatok iskolája III. TANANYAG A gabonaprogram és a feherieftérdés összefüggései hazánk növénytermesztésében Szerző: Emil Špaldoň akadémikus A GABONAFÉLÉK JELENTŐSÉGE Nem véletlen, hogy a gabonatermelésről, mint a mezőgazdasági termelés kulcsfontosságú ágazatáról beszélünk, amelynek eredményeit a politikai és állami szervek nálunk és az egész világon nagy figyelemmel kísérik (lásd az 1. sz. táblázatot). A gabonafélék világviszonylatban 1977-ben elért vetésterülete és termelési eredményei: 1. sz. táblázat. Vetésterület millió ha-ban í? Termelési eredmény millió t-ban Terméshozamok t.ha-1 Gabonafélék 745,7 100,0 1459,012 100,0 1,59 Búza 232,4 31,2 386,596 26,5 1,66 Rizs 142,8 19,1 366,505 25,1 2,56 Árpa 91,4 12,3 173,094 11,9 1,89 Kukorica 118,5 15,9 349,676 24,0 2,95 Zab 13,9 1,9 23,767 1,6 1,70 Rozs 13,9 1,9 23,767 1,6 1,71 Köles 65,4 8,8 42,886 2,9 0,65 Cirok 43,6 5,8 55,413 3,8 1,26 egyéb 23,8 3,1 37,308 2,6 1,57 A gabonafélék közül a búzát tekintjük a legfontosabbnak, amely a világ szemestermény termelésének 28,5 %-át képezi. Utána közvetlenül a rizs következik a maga 25,1 %-os részarányával, amelynek főként a fejlődő országokban van nagy jelentősége, majd a harmadik helyet 24 %-os részaránnyal a kukorica foglalja el. A többi gabonaféle közül a legnagyobb jelentőséggel az árpa bír, amely 11—12 %-kal részesedik az élelmezésben. A lakosság közvetlen ellátásában a gabonafélék a fejlődő országokban játszanak döntő szerepet, ahol a fehérje (81 %ban) és az energia legfőbb forrásai, és azok megfelelő menynyisége gyakran az emberek százezreinek létkérdését jelenti. A szemesterményeket a világgazdaságban közvetlenül a második világháború után az USA kezdte felhasználni saját politikai és gazdasági céljainak elérése érdekében Ázsiában, Latin- Amerikában és Afrikában. Ebből a szempontból a szocialista országok szemesterinénytermelésének növelése egyre fontosabbá válik. Köztársaságunkban igyekszünk megtalálni az utat, hogy e fontos takarmányozási és élelmezési célokra szolgáló terményekből önellátókká váljunk, amelyek szükséglete, főként az állattenyésztés szakaszán állandóan növekszik. Nálunk a lakosság kalória-szükségletének 40 százalékát, a gazdasági állatok takarmányadagjának pedig a 35 %-át gabonafélékkel fedezzük. A hazai szükséglet fedezésére hosszú éveken át kénytelenek voltunk évenként 1,3—2,1 millió tonna szemesterményt a Szovjetunióból, és kisebb mennyiséget a tókés országokból importálni (lásd a 2. sz. táblázatot). A gabonabehozatal a csehszlovák népgazdaságot több mint 2 milliárd Kčs összeggel terheli. Hazánkban a gabonakérdés mint komoly gazdaság-politikai és termelés-technikai probléma már néhány évtizede tart, amely 1947-ben és 1963-ban kritikussá vált. Ez a múltban, de jelenleg is igen hátrányosan befolyásolná hazánk ökonómiáját és ellátását is, ha a Szovjetunióval nem kötöttünk volna hosszú lejáratú kereskedelmi szerződést. Például 1972-ben a világ gabonatermelésének csökkenése következtében egyes gabonát exportáló tőkés országok Csehszlovákia gabonatermelése és -behozatala ezer tonnában kifejezve: 3. sz. táblázat. Év Termelés % Behozatal % 1970 7 204,4 106 1 401,5 100 1971 8 780,4 121,9 2 070,6 147,7 1972 , 8 672,1 120,4 1 553,3 110,8 1973 9 658,9 134,1 1 586,7 113,2 1974 10 367,8 143,9 1131,7 80,7 1975 9 283,0 128,8 894,0 63,8 1976 9 165,6 127,2 1 438,4 102,6 1977 10 309,0 143,0 1156,0 82,5 1978 10 900,0 151,3 692,0 49,4 olyen helyzetet teremtettek, hogy a búza világpiaci ára 40 Vokal, a halliszt ára pedig tonnánként 240 dollárról 390 dollárra, azaz 65 %-kal emelkedett az 1972. január 1-én érvényes árakkal szemben. Amint ismeretes, ezek ára azóta is állandóan emelkedik. A nyugati piacokon vásárolt gabona behozatala számunkra lényegesen költségesebb, mint ugyanolyan mennyiségű gabona hazai termelése, mivel a jelenlegi világpiaci árak mellett minden tonna nyugatról importált gabona 200 dollárba kerül, de ehhez hozzá kell számítani a kb. 1800 deviza-koronái képviselő behozatali költségeket is. Ezek szerint számunkra minden tonna világpiacon vásárolt takarmánygabona két és félszer, a kenyérgabona pedig háromszor anynyiba kerül, mint a hazai termelésű. Szövetkezeteink és állami gazdaságaink egy tonna gabonát 1600—1800 Kés-ért képesek megtermelni. A CSKP XIV., de főként a XV. kongresszusa mezőgazdaságunk egyértelmű feladatává tette, hogy minden lehető intézkedés megtételével elősegítse a gabonakérdés megoldását. A CSKP kongresszusai által kiadott irányelvek ezt a programot nemcsak napirendre tűzik, hanem feltételeket is teremtenek népgazdaságunk többi ágazatában arra, hogy a gabonakérdést Csehszlovákiában az öneílátottság felé haladva sikeresen megoldjuk. Ezért tették a vegyipar feladatává, hogy a mezőgazdaságnak (a behozatalt is beleértve] nemcsak több trágyát és más agrokémiai szert termeljen és szállítson, hanem mindenekelőtt jobb minőségű szemcsézett kombinált, nagyobb hatóanyag-mennyiséget tartalmazó trágyát nyújtson. Mezőgazdaságunknak a jelenlegi ötéves tervidőszak végén minden hektár mezőgazdasági földre 262 kg NPK hatóanyagot tartalmazó trágyát kell kapnia, és ennek a mennyiségnek a CSKP KB 13. ülése szerint a 7. ötéves tervidőszak végéig 300 kg NPK-hatőanyagra kell növekednie: ebből 120 kg nitrogén, 95 kg foszfor és 85 kg kálium lesz, és ezen felül a mezőgazdaság még 2,9 millió tonna mésztartamú trágyát is kap. Ezzel megteremtjük a feltételeket a hektárhozamok növekedésére, amelyet az anyag és az energia megmaradásának elve szerint a trágyák növekvő adagjaival úgy kell pótolnunk, hogy a felhasznált trágyák hatóanyagadagjai fedezni tudják a talajból elvont tápanyagokat. „A termelőerők tudományos-műszaki haladás által előhívott és a társadalom alapvető mozgásával kísért viharos fejlődése“ — mondotta L. I. Brezsnyev — „napjainkban a két társadalmi rendszer történelmi versengésének egyik legfőbb frontjaként nyilvánul meg". Pártunk számára ez a tudomány és a technika további intenzív fejlődését, valamint a legújabb tudományos-műszaki felismeréseknek a társadalmi és a termelési gyakorlatban való széles körű érvényesítését jelenti. Ezzel a tudományos-műszaki haladás nemcsak központi gazdasági, hanem igen fontos politikai feladattá is válik. A tudományos-műszaki forradalom kérdései a jelenlegi viszonyok között egyenesen döntő jelentőségűek. A CSKP KB azokból az eredményekből kiindulva, amelyeket
