Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-21 / 29. szám
1979. július 2Í SZABAD FÖLDMŰVES, 3 A berlini értekezlet szolidaritási nyilatkozata Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Laosz, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Szovjetunió és Vietnam kommunista és munkáspártjainak küldöttségei, a nemzetközi és ideológiai kérdésekkel foglalkozó központi bizottsági titkárok berlini tanácskozásán, ismételten hangsúlyozták pártjaik eltökéltségét, hogy a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elvei alapján erősítik szolidaritásukat az imperializmus, a reakció elten küzdő valamennyi néppel. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a létező szocializmus vívmányai hozzájárulnak a béke, a demokrácia, a nemzetek szabadsága és a társadalmi haladás ügyének újabb sikereihez. Á résztvevők pártjaik nevében feltétlen támogatásukról biztosították Vietnam népét, amely keményen viszszaverte a kínai agressziót. Támogatják a vietnami népnek a békéért, a nemzeti függetlenségért, országa területének sérthetetlenségéért, a szocializmusért vívott harcát. Szükségesnek tartják a további erőfeszítéseket annak érdekében, hogy mind hatékonyabb kampány bontakozzék ki a vietnami nép sokoldalú támogatására. Kifejtették szolidaritásukat a Laoszi Népi Demokratikus Köztársasággal, amely harcol az imperialista, reakciós erők mesterkedései, provokációs aknamunkája ellen és nagy erőfeszítéseket tesz, hogy mélyreható politikai és társadalmi változásokat hajtson végre a szocializmus építésének érdekében. Üdvözölték az új Kambodzsát, amelynek népe az egyetlen törvényes kormány, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács vezetésével megdöntötte a zsarnoki Pol Pot-rendszert. A pártok képviselői aláhúzták, hogy Peking nagyhatalmi hegemonista törekvései, amelyeket a nemzetközi imperializmus kihasznál a szocializmus elleni harcában, súlyosan veszélyeztetik minden népnek, legfőképpen pedig Délkelet-Azsia népeinek biztonságát, és ellentétesek a kínai nép érdekeivel is. A testvérpártok kifejezték szolidaritásukat a szocialista fejlődés irányába haladó ázsiai és afrikai országokkal, s aláhúzták, hogy határozottan fellépnek az imperialista, gyarmatosító köröknek ezen országokkal szemben folytatott provokációi ellen. A résztvevők hangsúlyozták, hogy szolidárisak Nicaragua népének az elnyomó rendszer ellen, hazája szabadságáért és függetlenségéért vívott harcával; szembeszállnak az imperializmus minden olyan kísérletével, hogy Nicaraguában katonai intervenciót hajtson végre; ez a békés egymás mellett élés elveinek durva megsértését jeletené, és ellentmondana az enyhülés érdekeinek. A tanácskozás résztvevői megerősítették: változatlanul támogatják az arab népeket, s különösen a palesztinai arab népet; méltatták az arab országok többségének fellépését a Washington közreműködésével megkötött egyiptomi—izraeli különalkuval szemben. Szolidaritásukról biztosították Namíbia, Zimbabwe és Dél-Afrika népeit az imperializmus ellen, a nemzeti jogok biztosításáért és védelméért, a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelmükben. Diplomáciai aktivitásunk Ázsiában CHŇOUPEK külügyminiszter thaiföldi és indonéziai látogatása nagy jelentőségű1 esemény hazánk diplomáciai aktivitásának ázsiai kibontakoztatása szempontjából. Külügyminiszterünk — a két ország diplomáciai kapcsolatainak felvétele óta — először járt Thaiföldön, viszonozva thaiföldi kollégájának tavaly szeptemberi csehszlovákiai látogatását. A két külügyminiszter megvitatta országaink kétoldalú kapcsolatai fejlesztésének lehetőségeit. A gazdasági együttműködés bővítéséről, a kölcsönös kereskedelem hosszú távú fejlesztéséről, tudományos-műszaki és légiforgalmi együttműködés lehetőségeiről tárgyaltak. Chűoupek elvtársat KRIANGSZAK CSAMANAND thaiföldi kormányfő is fogadta. Behatóan megvitatták a délkelet-ázsiai helyzetet. Külügyminiszterünk felhívta a figyelmet a jelenlegi helyzet történelmi összefüggéseire. Külügyminiszterünk ázsiai útjának második állomáshelye Indonézia volt. Itt tárgyalt kollégájával, KUSUMAATMAJDÄVAL. Megállapították, hogy kapcsolataink fejlesztése terén nagy lehetőségek vannak. Fontosnak tartják a kormányok, törvényhozó testületek, a társadalmi szervezetek képviselőinek személyes találkozóit. Kiemelték gazdasági együttműködésünk és árucsereforgalmunk fontosságát. Külügyminiszterünk kifejtette, hogy hazánk támogatja a szocialista Vietnamot az ellene indított ellenséges kampányokkal szemben, és ismertette állásfoglalásunkat a délkelet-ázsiai térség problémáinak megoldásával kapcsolatban. Chiíoupek elvtársat SUHARTA államfő is fogadta. 35 éves a népi Lengyelország A náci megszállás alól felszabadult lengyel területen, Lubllnban 35 év. vei ezelőtt bocsátották ki a történelmi nevezetességű júliusi kiáltványt, azt az elvi programnyilatkozatot, melynek szellemében a baráti Lengyelország a társadalmi haladás és a Szovjetunióval való szövetség útjára lépett. Lengyelország a náci fasiszta hódítás első áldozatainak egyike volt. A háborús károk listáján is vezetett. Az 1938-ban 35 millió lakosú Lengyelország népessége a háború végén 29 millióra csökkent. Városok és falvak tömkelegé vált egyenlővé a földdel. Mint a lengyelek mondogatják, a második világháború visszavetette országukat a XIX. századba. Az eltelt 35 év fejlődési eredményei igazolták, hogy a lengyel nép helyesen választott. Kiheverte a háború ütötte sebeket és a Szovjetunió vezette szocialista közösség országaihoz felzárkózva, elvszerü béke- és együttműködési politikájával megerősítette nemzetközi tekintélyét, a tartós gazdasági virágzás útjára lépett. Ennek alapját a lengyel kommunisták teremtették meg, amikor a nemzeti felszabadító harcban kialakították az új Lengyelország koncepcióját, s az általuk vezetett haladó erők a győzelem után államosításokat hajtottak végre, megvalósították a földreformot, hozzáláttak az ipar újjáépítéséhez, a villamosítási program megvalósításához, az új közoktatási rendszer kiépítéséhez. Így az idén a lengyel ipar már 31-szer annyit termel, mint 1938-ban, 1970 óta pedig 4,8- szerte nőtt, azóta a géppark 60 százalékát is korszerűsítették vagy kicserélték. Továbbra is domináns termelési ág a hajógyártás. A lengyel hajóipar napjainkban negyvenszerte nagyobb óriásokat bocsát útjukra, mint amilyen a 2540 tonnás SOLDEK, az első lengyel gyártmányú hajó volt. Bensőséges együttműködési kapcsolatok alakultak ki hazánk és északi szomszédunk között. Például cukorgyárak épülnek együttműködéssel, továbbá szoros kooperáció folyik a traktorgyártásban. Lengyel intézmények a hazaiakkal húsz kiemelt mezőgazdasági távlati feladat megoldásán dolgoznak. Lengyel geológusok tevékenykednek Kelet-Szlovákiában, lengyel restaurátorok és más művészeti szakemberek közreműködnek a múlt kincseinek megmentésében és konzerválásában. Nagyon fontosak országaink politikai kapcsolatai, közös fellépésünk az ENSZ-ben és más világfórumokon, ahol a szocialista közösség egyeztetett álláspontját és politikáját képviselik. E szempontból igen nagy jelentőségük van Husák és Gierek elvtárs gyakori személyes találkozóinak. A lengyel elvtársak, természetesen, nehézségekkel is küszködnek. Az idén például a legfőbb feladat a kedvezőtlen időjárás okozta mezőgazdasági károk kiküszöbölése, s a kijelölt célok elérése vagy megközelítése. Ez az exportpolitikával is szorosan összefügg. Az ország népe az elért sikerek jegyében ünnepli a népi Lengyelország három és fél évtizedes fennállását és lelkes országépítő munkával készül a jövő év első negyedében tartandó VIII. pártkongresszusra. KANIZSA ISTVÁN ÜJ NÉV A VILÁGTÉRKÉPEN Kiribati Köztársaság Megszületett a független államok családjának 161. tagja. Mint idei első számunkban a nemzeti felszabadító törekvések tavalyi eredményeivel foglalkozva előrejeleztük, a múlt csütörtökön elnyerte függetlenségét a Gilbert-szigetek, a Mikronéziához tartozó, 33 szigetből álló szigetcsoport, mely a jövőben Kiribati Köztársaság hivatalos néven fog szerepelni. A 861 négyzetkilométer területű és 55 ezer lakosú szigetállam létrehozásáról tavaly decemberben állapodtak meg, miután a térség szigetcsoportjaiból már tavaly létrejött a Salamon-szigetek Köztársaság és a Tuvalu Köztársaság. A szigetcsoport nevét Thomas Gilberttől, az egykori tengerészkapitánytól kapta, aki 1788-ban fedezett fel itt néhány szigetet. 1898-ban már Anglia gyarmatbirodalmához tartoztak a szigetek „védnökségi terület“ minőségében, s 1915-től már nyílt gyarmati rendszer uralkodott itt. Az utóbbi években a nép függetlenségi törekvései folytán a Gilbert-szigetcsoport is ún. belső önkormányzatot kapott, természetesen a királynőt képviselő főkormányzó döntő hatalmának megőrzése mellett. A főkormányzó egyébként a szomszédos Ellice szigetről kormányzott, mely tavaly ősszel Tuvalu néven önálló állam lett. Az új kormány a mintegy húszezer lakosú Tarawában (Kiribati) fog székelni. Várható, hogy az új köztársaság kérni fogja felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe, melynek 161. tagja lenne. Nem kétséges, hogy az új állam, tekintettel bonyolult társadalmi-gazdasági problémáira, sokáig rá lesz utalva a volt anyaország segítségére, tehát nem fog tudni könynyen kiszabadulni politikai uszályából. Elsőrendű feladata lesz a helyi ipar megteremtése, a lakosság életszínvonalának emelése, az írástudatlanság felszámolása stb., mind elemi feladatok. Gazdasági forrásai: a sertés- és baromfitenyésztés, halászat, továbbá a kókusz- és kopratermelés. A Kiribati Köztársaság fennhatósága azonban az egykori Gilbert-szigeteknek nem mind a 33 szigetére terjed ki, csupán 16-ra. Egyes szigetek ugyanis már előbb különváltak, kihirdették önállóságukat, vagy más szigetcsoportokhoz társultak. Különálló eset Oceán, vagy a bennszülöttek nyelvén Banaba sziget esete. Ez ugyanis foszfátban rendkívül gazdag, évente 450 ezer tonnát termel ki a fontos ásványkincset birtokló brit tröszt, mely valójában angol—ausztráliai—új-zélandi vegyes társaság. Az őslakókat, a banabánokat az egész szigetcsoportot megszálló japánok a második világháború idején elhurcolták, a túlélőket pedig 1945-ben az angolok telepítették le a Fidzsi-szigetek egyik szigetén. Itt a mostoha időjárás viszontagságainak, a pusztító hurrikánoknak vannak kitéve. A balabánok ezért harcolnak jussukért, 1975 óta pereskednek a foszfátbányatársasággal és a brit kormánnyal, 21 millió font kártérítést követelnek. A bíróság eddig csak abban döntött, hogy valóban kártérítés illett, meg* őket, de az összeget nem jelölte meg. A balabánok szívesen társulnának a Fidzsiszigetek Köztársasággal. Így indul el a függetlenség útján a legfiatalabb köztársaság. L. L,----* mim--------------------------------A •-------'• ------.. * —1 - 7.---- -—---t * 1 * >—n— xf-T-^MenhaU-uk. ....... Palau-згк.—----------- -——í—ь—Роторе—^—--------ŕ--------------------lZ «arolinori*-- . • ■ Xmaie ..........>1------= -------------•'“"К------. A -A-— ‘ ‘-V-. A SALT-II. az olvasó szemével Leonyid Brezsnyev és James Carter bécsi csúcstalálkozóján, melynek alkalmából sor került a régóta várt SALT—II. hadászati tegyverzetkorlátozási szerződés megkötésére, számos fontos nemzetközi kérdést vitattak meg, s ennek eredménye nyilván a jövőben fogja éreztetni hatását. Mindez évek hosszú során tanúsított politikai és diplomáciai erőfeszítések eredménye s elválaszthatatlanul öszszefügg az erőviszonyok alakulásával. Egyezmények, persze, a második világháború előtt is voltak, de nem tartották be. őket. Mi a biztosíték a mostani megállapodások betartására? Erre csak az lehet a válasz, hogy a Szovjetunió vezette szocialista közösség tekintélyének és súlyának növekedése, a békeerők javára eltolódott erőviszonyok. Napjainkban sem indokolatlan az aggodalom, hisz gondoljunk a közelkeleti és a délkelet-ázsiai helyzetre. Peking reagálása a SALT—II. szerződésre elárulja, hogy Peking szövetkezése az imperialista katonai körökkel továbbra is veszélyezteti a világbékét. Am a múlt tanulsága fényesen bizonyítja, hogy a haladás folyamatát, a szocialista eszmék érvényesülését eddig még sehol a világon nem sikerült fegyveres erővel feltartóztatni. Így a bécsi találkozó eredményei minden becsületes emberben éltetik a reményt, hogy elérhető lesz a tartós világbéke. Kanizsa István MINDKETTŐ JÚL ALL ... A Namíbia megszállását és az apartheid-politikát továbbra is fenntartó dél-afrikai fajüldöző kormányzat hatalmi pozícióit tartva szem előtt, a nukleáris fegyverek megszerzésére törekszik. (J. Milutka rajza) Külpolitikai kommentárunk Az utóbbi időben három körülmény terelte a figyelmet ismét a Kínai Népköztársaságra. Először is a Szovjetunió hivatalos helyei, s természetesen a világközvélemény, várták a hivatalos választ arra a szovjet kezdeményezésre, melyet nemrégen Gromiko külügyminiszter fejtett ki, tárgyalásokat és megállapodást javasolva a szovjet—kínai kapcsolatok javításának, illetve további alakításának irányairól. Peking válasza mindmáig késik, hacsak nem tekinthető ennek Hua Ko-feng államelnöknek az Országos Népi Gyűlés ülésszakán ezzel kapcsolatban tett kijelentése. Másodszor nemrégen fejeződött be a vietnami—kínai béketárgyalások újabb szakasza — ismét sikertelenül —, s ez alkalommal szintén olyan megnyilatkozásoknak lehettünk tanúi, amelyekből arra következtethetünk, hogy Peking új köntösben szeretné folytatni távol-keleti politikáját, s a vietnami kérdéssel kapcsolatos álláspontja semmit sem változott. Harmadszor az említett kéthetes parlamenti ülésszakon felszínre kerültek Kína belső problémái is, melyek azonban szerves összefüggésben vannak az ázsiai nagyhatalom külpolitikájával, illetve világpolitikai törekvéseivel. Csakis ennek dialektikus egységében szemlélhető minden változás, ami a Kínai Népköztársaság politikájában várható. Előrebocsátjuk: minden vonatkozásban kidomborodik, vörös fonálként húzódik a hegemonizmus, az ázsiai és a világhelyzet uralására irányuló törekvés. Lássuk például a szovjet—: kínai kapcsolatokat. Hua Kuo-feng a két ország viszonyának esetleges javítását érintve olyan célzást tett a parlamentben, hogy — „Kína ugyan ennek a híve“, de a Szovjetuniónak úgymond, most tettekkel kell bizonyítania, hogy megváltoztatta politikáját. Az egyetemes béke ügyét, az emberiség legfőbb érdekeit szolgáló szovjet politika ismert, miben kellene megváltoznia? A kínai vezető ezt nem mondta ki kereken, de minősíthetetlen és hazug vádakkal illette a Szovjetuniót, olyan törekvéseket tulajdonított kormányának, mintha a hidegháborús évek nyugati propagandájának fegyvertárába nyúlt volna anyagért. Peking a tényeket sem akarja látni. Ilyen eseménynek számít — a világközvélemény egyező megállapítása szerint — például a SALT—II. szovjet—amerikai stratégiai fegyverzet-korlátozási megállapodás. Kína nem örül neki, egy kézlegyintésssel intézi el, azzal, hogy a szerződés állítólag nem jelent semmit, Mi változik Kínában? nem hozott semmi eredményt, s hogy — még a józan amerikai politikusok nézeteit is cáfolva — „nem csökkentette a szovjet veszélyt“. Lí Hszien-nien miniszterelnök-helyettes még nyíltabban nyilatkozott erről a kérdésről a Newsweek című amerikai hetilapnak adott nyilatkozatában. Átsiklik a SALT-szerződés * jelentősége fölött, de vele összefüggésben ejt egy-két szót az Egyesült Államok kormányának bizonyos külpolitikai állásfoglalásairól. Például felrója Washingtonnak, hogy nem elég kemény Havannával szemben. „Kuba az Egyesült Államok közvetlen közelében fekszik, de úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok nem tud megbirkózni Kubával“. Peking tehát már „nagy szövetségesének“ is tanácsokat és észt akar osztogatni, noha ezt senki nem kéri tőle. Ezt a logikát követve döbbenhetünk rá arra a valóságra is, miért futottak ismét zátonyra a vietnamikínai megbeszélések, melyek kudarcával kapcsolatban Li Hszien-nien utalt arra, hogy Kína — úgymond — „önvédelme érdekében újabb csapást mérhet a vietnami államra, mert nyílván „még nem leckéztette meg eléggé Vietnamot“. Ä kínai fél tehát a tárgyalásokon szánt szándékkal torpedózta a megegyezés lehetőségét, s mind szembetűnően olyan taktikához folyamodott, hogy eleve elfogadhatatlan feltételekhez kössön mindenféle megállapodást. Nem is szólván arról, hogy a tárgyalások idején a határon és Cao Bang tartományban folytatódtak a kínai fegyveres provokációk, melyek ténye eleve elmérgesítette a légkört, Peking olyan feltételeket szabott, hogy a Vietnami Szocialista Köztársaság alapjában változtasson a „harmadik országokhoz fűződő kapcsolatain.. Mindezek után groteszkül hatott a kínai Országos Népi Gyűlés ülésszakán annak hajtogatása, hogy Kína a világbéke híve és ennek biztosításán akar munkálkodni. A SALT-szerződés elleni aknamunka, a chilei fasiszta rendszerrel és az egyiptomi kapituláns rendszerrel való fokozottabb pekingi paktálás ennek éppen az ellenkezőjét mutatja. A kínai parlament ülése ugyanakkor azt is bizonyította, hogy légvárra épültek a Mao utáni korszak nagy országépítési tervei, a mintegy húsz éven át folytatott kudarcos politika következményeinek felszámolására irányuló intézkedések, a négy „modernizálás“ terve. Most három évre szóló kiigazítási tervet fogadott el a kínai parlament, s elismerte a közszükségletek fokozottabb kielégítésének fontosságát, amit a maóisták mindvégig tagadtak. Egy lényeges valami azonban változatlan marad a pekingi vezetés terveiben: amolyan stratégiai fölény megszerzésére irányuló törekvés, amelyet most a nyugati körök is megerősítenek azzal kapcsolatban, hogy Kína és az Egyesült Államok kapcsolataiban, szerződéseiben Pekingnek a modern haditechnikához, esetleg atomütőerőhöz való hozzájutás a fontos. Ez pedig már az emberiség jövőjével, fennmaradásával űzött hazárdjáték, amelynek veszélyességét most, a SALT—II. szerződés megkötése után a nyugati világban is fokozottabban tudatosítani kell. LÖRINCZ LÁSZLÓ
