Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-24 / 47. szám
SZABAD FÖLDMŰVES ,1979. november 24. Kertészeti termetesünk féne- és árnyoldalai i ^■■■~~---^TM~~~шт^мм|гтмгтп»1имгиииим11мт11ш»м1шииииидмииииишшггтгмжтптшптг1*»дим,иии111ИИШ11ш«м^и»»ииии11И1 A kongresszusokon, konferenciákon gyakran megemlítik, hogy kevés zöldséget, gyümölcsöt termelünk, és országos méretben nem állunk jól a fogyasztással. Magánvéleményem, hogy a feldolgozó iparnak kellene kiegyenlítenie a „hézagot“. Sok termés esetén konzerv formájában tartalékolni, kisebb terméskor pedig nem kellene erőltetni a feldolgozást, hanem a termést meg kellene hagyni közvetlen fogyasztásra. A gyakorlat rendszerint olyan, hogy a bő és szűk évek egymást követik. Ez a feldolgozó ipartól nagyobb felkészültséget és rugalmasságot követelne. Fontos fórum, amely mérföldkő volt ebben az évben, a CSKP KB 13. plenáris ülése, valamint az efsz-ek IX. kongresszusa. A CSKP KB 13. plenáris ülése, kiindulva a Cseh és Szlovák Kormány tervezetéből, kimondta, hogy a zöldségfogyasztásnak 1985-ig egy lakosra számítva 91, a gyümölcsnek pedig 65 kilogrammra kellene növekednie. Ez a fejlesztési tervezet következetes megvalósításával, jó minőségű vető- és ültetőanyag beszerzésével, valamint a nélkülözhetetlen anyagi-műszaki feltételek megteremtésével elérhető. Szükséges figyelembe venni a gázvezetékek kompresszorállomásainak hőforrásait és egyéb olcsó energiahordozókat. Beruházási szempontból gondolok Itt a zöldség hajtatására. Szükséges, hogy a szakosított mezőgazdasági vállalatok és kooperációs társulások a feldolgozó iparral és a kereskedelemmel együttműködésben közös termelési vonalakat építsenek ki az áru betakarítás utáni és piaci kezelésére, valamint légkondicionált gyümölcs- és zöldségraktárokat építsenek. Ezerkilencszáznyolcvanötig el kell érni, hogy a termékek negyven százaléka rövid úton kerüljön a fogyasztóhoz. Baj van persze a növényvédő szerekkel is. Kívánatos lenne, hogy az Illetékesek megteremtsék a feltételeket ezek hazai gyártásához és nagyobb kezdéményezé'st fejtsenek ki e téren a KGST kertében is. Az illetékes szerveknek és vállalatoknak intézkedéseket kell tenniük abból a célból, hogy már a hetedik ötéves tervidőszakban megkaphassák a döntő fontosságú gépeket a zöldség- és gyümölcstermesztés részére. A CSKP 13. plenáris ülése többek között a következő döntést hozta: + „A gyümölcs- és zöldségtermelés növelése céljából folytassák e termelés koncentrálását és szakosítását, a feldolgozó és a kereskedelmi szervezetekkel együttműködve meg kell gyorsítani a raktározó és feldolgozó kapacitások építését, javítani kell a termelőknek nyújtott szolgáltatásokat. Támogatni kell a KiskertésZek Szövetségének tevékenységét, hogy a kistermelők árutermelésével javítsuk az ellátást.“ Ezekkel a szavakkal értékelte MiloS Jakeš elvtárs a CSKP KB titkára а XV. pártkongresszus határozatainak teljesítését és körvonalazta a ránk váró feladatokat. Néhány héttel később ült össze Prágában az Egységes Földmüvesszövetkezetek IX. országos kongresszusa. A kongresszus vitaanyaga a zöldség- és gyümölcstermesztés továbbfejlődését, annak további iparosításában, koncentrálásában és szakosításában iátta. Számol a gyümölcs- és zöldségtermelésre szakosodott mezőgazdasági vállalatok kibontakozásával, s hogy ezek szolgáltatást nyújtanak a termelő üzemeknek. Számol vele, hogy öszszegezik a termelés, a kereskedelem és a feldolgozóipar együttműködésének főbb törvényszerűségeit, a lakosság zöldséggel és gyümölccsel való ellátásának perspektíváját. A kongresszuson Ľ. Štrougal elvtárs a CSSZSZK miniszterelnöke a főbeszámolóban a zöldségről-gyümölcsről úgy beszélt, mint a mezőgazdaság gyenge pontjáról. Az utóbbi tíz év alatt a zöldség árutermelése csaknem egyharmadával, a gyümölcsé pedig tizenöt százalékkal növekedett. Ennek ellenére mindkét esetben az egy főre jutó fogyasztás több mint húsz kilogrammal kevesebb, mint amennyit a racionális táplálkozás megkövetelne. Az első elképzelés nyomán úgy hihetnénk, hogy a termelés nem fedezi teljes mértékben a fogyasztást. Ugyanakkor gyakori jelenség, hogy némely években bizonyos terményekből többlet volt (1978 — káposzta, paradicsom, sárgarépa, alma, stb.). Nem kis tételről lévén szó, amelyet takarmányozásra használnak fel; ugyanakkor ezen termények egyes helyeken hiányoztak. Az „ügyet“ gyakran a kereskedelem rugalmatlanságával magyaráztuk. Ezért folytatni kell a termelés összpontosítását. Erre a termelő, a feldolgozó és a kereskedelmi vállalatok közös vállalata a legalkalmasabb forma. Tudatosítjuk, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztőket megfelelő gépekkel kellene ellátni. Mivel kisebb sorozatgyártású gépekről van szó, a gép- és traktorállomásokat, a mezőgépgyártó üzemeket bízták meg ezeknek a gyártásával. Részvételünk célja az ilyen gépek gyártóinak nemzetközi szövetségében, az Agromasban lehetőséget teremteni a gépek széles választékának a beszerzésére. Štrougal elvtárs beszámolójának a zöldség- és gyümölcstermesztésre vonatkozó részét azzal zárta, hogy elmarasztalta a feldolgozóipart. A konzerviparnak nagyobb kezdeményezést kellene kifejtenie a jobb és tartós ellátás, valamiht a veszteségek elkerülése érdekében. Mivel a nagy kapacitások sem teszik lehetővé az egész termés hatékony feldolgozását, szükséges, hogy az új kapacitások építésén kívül, figyelmünket a célszerű felújításra és a korszerűsítésre, a világszerte már alkalmazott új technológia bevezetésére fordítsuk. Ez lehetővé teszi a nyersanyagok hosszabb idő alatti feldolgozását. Az eddigi eszmefuttatást a CSKP KB. 13. plenáris ülésének, valamint az efsz-ek IX. kongresszusának anyagából azért ragadtam ki, hogy ne kelljen poros és megsárgult oldalakon keresgélni, hogyan is zajlott le a két fontos fórum. A kérdésre, amelyet Csiba László szerkesztő ittjártakor nekem szegezett, „hogy mi oldódott meg, és mi rendeződött a felvetett problémákról“? lehetne igen röviden is válaszolni, ez azonban felületes volna. Megpróbálom röviden elemezni a problémát. A szövetkezetek, java részében a kertészeti ágazat vezetői kiszolgáltatottjai a növénytermesztésnek, amikor a földek trágyázásáról, megmunkálásáról van sző, s gyakran az évi pénzügyi tervük Is attól függ, mennyi hiányzik még a főtervhez. Év közben persze műtrágya és vegyszer is kell, az árut meg szállítani kell, öntözni is szükséges, de jobb, ha nem kerül sor rá, mert ha valamelyik kezdetleges gép elromlik és a műhelybe kerül, gondot okoz a kijavítása. Talán tíz éve is van annak, hogy olyan dolgozó jött a kertészetbe, aki nem fejezte be a kilencéves iskolát. Tartunk tőle, hogy nem lesz utánpótlás. Terveinket évente attól eltekintve, hogy teljesítettük-e az elmúlt évit, feltornázzák. A fóliasátras termelés sem problémamentes, e téren is nagyok a követelmények (475 mázsa paprikából és 475 ezer korona bevétel 1 ha-ra). Az asszonyok pedig hozzák az orvos igazolását, hogy nem dolgozhatnak fólia alatt. Néha nem válik be a kiosztott vetőmag, és sokszor nincs szükség a megtermett zöldségre. Elmondhatok néhány pozitívumot is, melyeket megoldottunk. Konkrétan a vásárúti CSSZBSZ Efsz-ben (Trhové Mýto), nem egész tíz,év alatt felépítettünk egy új zöldségkertészeti központot, 1,5 hektár hajtató üvegházzal, tizennyolc ár szaporítóházzal és szociális berendezéssel, s az egész komplexumot termálvízzel fűtjük. Nyolcvan hektár összterületen zöldséget és virágot termelünk, fóliával fedünk hat hektárnyi sátrat. Évi értékesítési tervünk a nyolcvan hektár területről tíz-tizenegy millió korona, és a megtermelt zöldség összmennyisége 330 vagon. Nagy utat tett meg a fejlődésben, járásunkban az Agrofigor közös vállalat, és követi őt a zöldség- és virágtermedésben a Csilizköz (Medzičilízie) és a Felsőpatony-i (Horná Potôfi) Efsz, valamint a Dunatőkési (Dunajskô Klatov) Állami Gazdaság. A szakosítás és az összpontosítás kapcsán honosodott meg az ekecsi (Okoő) és a karcsai szövetkezetben a hagymatermelési rendszer, valamint a Csilizköz Efsz-ben és további hat esfz-ben a paradicsomrendszer. Egyelőre, sajnos, a gépsorok nem komplettek. A paradicsomrendszernél még csak a termelést tudjuk teljesen gépesíteni, járásunkban még hiányzik a betakarító kombájn és a lévonat. így a betakarítás nagy gonddal jár. Jól jött — most már a második évben — a középiskolások segítsége. A gyümölcsészet terén a problémák még mélyebbek. Itt többérves kultúráról van szó, és a telepítés során elkövetett hibák több évre (évtizedekre) kihatnak. A tíz-tizenöt és húsz éves telepítéseink hibája, a helytelen terület, fajta vagy a kötés megválasztása. Ennek eredményeképpen gyenge lehet a hozam, esetleg nem kelendő a fajta, nehézkes a gyümölcs betakarítása, s jóformán alig termett Az állattenyésztési részleg dolgozói is segítettek az alma begyűjtésében. a kert, már jő lenne azt felújítani. Amikor aztán megérett a gondolat, akkor majdnem ugyanazok a problémák vetődnek fel. 1964-ben például elégtelen volt a faiskola választéka, most ugyanilyen a helyzet. Fő probléma, hogy bár megérett a gondolat a sűrű telepítésre (ezer-ezerötszáz fa/ha), ugyanakkor nem kapható az M IX-es alanyon nevelt csemete. Nincs elég ilyen alany az országban. Másik nagy probléma a vegyszer hiánya. Harmadik éve, hogy kertjeinkben képtelenek vagyunk kiirtani a varasodást, mert nincs elegendő Ditchane. Az illetékesek csak az év második felében szabadítanak fel pénzeszközt külföldi vegyszervásárlásra. Ennél a betegségnél azonban a május és június a döntő. Ebben az évben a 217 hektár almásról 430 vagon gyümölcsöt terveztünk és csak százhetven vagont takarítottunk be, mert a betegség nemcsak az alma mihőségét rontja, hanem a rügydifferencíálódásra is kihatl Itt is problémát okoz a munkaerőhiány. Ezt nem tudjuk géppel pótolni, mért részünkre gépet senki nem gyárt. A gép- és traktorállomások nehezen szülik meg az első gépet. Már világszerte ismeretes a kontúr fametszőgép, amely nagyon besegítene nálunk a 110 ezer fa téli metszésében. Kellene egy válogatógép is, amely a megtermett barackot, almát szépen kiválogatná. Sajnos, még az évi százötven-kétszáz kertészollő beszerzése is problémát okoz. A teljes elkeseredés azonban túlzás lenne, hiszen a kétszázötven hektáros gyümölcsös évek átlagában megadja a háromszázötven vagon gyümölcsöt. A termést évente tíz-tizenöt millió koronáért értékesítjük. Ügy’sikerült házasodnunk, hogy egyesítés után mindhárom efsz-nek (Topoľníky, Trhové Mýto, Ohrady) volt gyümölcsöse és kettőnek hűtőháza. A két hűtőházban összesen száznyolcvan-kétszáz vagon alma fér el. Nagy hozam esetén százszázhúsz vagon almát tárolunk, így az átlagárat kilónként 1,5 koronával tudjuk emelni. A járás termelőinek sokat segített az Agrofrigor által bevezetett tartályládás almaszedés. Nincs probléma az alma szedés utáni elhelyezésével, mert az Agrofrigor rendelkezik elég göngyöleggel és hatszáz vagon raktározási kapacitással. Az említett közös vállalat, melyről sok szó esett a kongresszuson, még egyéb vonatkozásban is segít. Vetőgépet (Nibex) kölcsönöz, palántát nevel és kész árut csomagol Bratislava részére. Ogy gondolom nehéz volna felezővonalat húzni, hogy mi született meg a kongresszus hatására, illetve azóta. Inkább úgy lehetne kifejezni, hogy a mozgásban levő folyamatot a kongresszus megpróbálta impulzusokkal felgyorsítani és helyes mederbe terelni. Talán kollégáim nevében Is szólok akkor, ha köszönetemet fejezem ki az illetékeseknek bizonyos árintézkedésekért és a felárakért. A hajtatott saláta és a karalábé felvásárlási árának három évre szóló emelése és megszilárdítása arra enged következtetni, hogy az illetékesek felmérték a helyzetet, és ösztönzik a termelőket. Helytelennek minősíthető a múlt évben az alma egy koronás felára, mert október hattól, vagyis agrotechnikai határidő után ítélték meg. Ebben az évben ismét helyes volt az elgondolás, hogy mivel almából kisebb termés ígérkezett, október 15-ig 1,5 korona felárat kaptunk az osztályon felüli és az I. minőségi áru kilójáért. Bízunk benne, hogy mindazok, akiket a kongresszus a közös munkára felszólított, mielőbb megtalálják helyüket, és közös erővel valósítjuk meg a CSKP XV. pártkongresszusa által meghatározott feladatokat. Ing. BELUCZ JÄNOS CSc., kertészeti ágazatvezető Bklem egészen fél évszázada ” annak, hogy 1937-ben a Hágai Nemzetközi Mezőgazdasági Kongresszuson jóváhagyták Wellmann Oszkár budapesti egyetemi tanárnak a háziállatok vitaminokkal való ellátásával kapcsolatos javaslatát. Dr. Wellmann kísérleteivel bizonyította, hogy az állatokat nem lehet célszerűen takarmányozni kizárólag az emészthető fehérje és a keményítőérték alapján. Vizsgálataiból kitűnik, hogy a fehérjék biológiai értéke eléggé eltérő, s a szervetlen anyagoknak nagyobb jelentősége van az állati szervezet felépítésében, mint azt korábban hitték. Tisztázódott az is, hogy olyan „kiegészítő“ táplálóanyagok is szükségesek, amelyek kedvező élettani hatást idéznek elő. A nélkülözhetetlen anyagokat vitaminoknak nevezzük. Az állatokat ugyanis táplálóanyagokkal — fehérje, zsír, szénhidrát, víz, szervetlen anyagok — tartósan nem tudnánk életben tartani. Növekedésükben visszamaradnának, étvágytalanná válnának, lesoványodnának, a szőr elvesztené fényét, csontbetegség, szarugyulladás, fekélyek támadnának. Á vitaminok többnyire nitrogént nem tartalmazó szerves vegyületek. A szénhidrátok, a sterinek, a kaotinoidok csoportjába tartoznak. Az állatok a takarmánnyal félkész állapotban, esetleg provitamin formában juthatnak hozzájuk. Hiányuk betegségeket okoz. Ezt pedig avitaminózisnak, vagy hiánybetegségnek nevezzük. A vitaminokat oldhatóságuk szerint is csoportosítjuk. Vannak zsírban oldókriptoxantint tartalmaz. Az „A“ vitamint tartalmazó zöldtakarmányok kedvezően befolyásolják a tojástermelést, a tojás sárga színét, a keltető tojások minőségét. Az „A“ vitaminnak a növekedésnél fontos a szerepe. Hiánya oxidációs ártalmakat válthat ki. Jellegzetes tünete a növekedés riberi“ néven Ismert betegséget idézte elő. A Bi vitamint a korpa, az élesztő és sörélesztő tartalmazza nagy mennyiségben. Nevezetes arról is, hogy nitrogént és ként tartalmaz. Bőséges „B“ vitamin van a zöldtakarmányban, a silózott és a szemes takarmányban, a korpában és gyökérnövényben stb. Vhaminok szem az alianenvésztesben dók, az A, I és а К vitamin. Vízben oldódók, а B2, C, A, j és P vitamin. Ezek között az „A“ vitamin szoros összefüggésben áll a karotínnal. Kimutatni és meghatározni biológiai, kolorimetriai és spektrofotometriás módon lehetséges. Előfordul a halzsírban, a csukamájolajban, a májban, a tejzsírban, a tüdőben és a tojás sárgájában. A növényekben provitaminként mint karotin vagy kriptöxantin van jelen. Karotinban gazdag a murokrépa, a káposzta, a saláta, a zöldtakarmány, a répalevél, a vörös vagy a sárga színű gumós- és gyöknövény. A sárga vagy vörös színű kukorica is jelentékeny mennyiségű visszamaradása, a szaruhártyagyulladás, az éjjeli vakság, a kőképződés a húgy- és epevezetékben, sejtelfajulás és hiányos vérképződés. Az avitaminózis háziállataink közt főleg a tyúkoknál jelentkezhet. A kórkép járványos náthára emlékeztet. Sertéseknél könnyezést, kötőhártyahurutot, teheneknél pedig ideges tüneteket okoz. Az avitaminózist zöldtakarmány etetésével és csukamájolaj adagolásával lehet megelőzni. A В-vitaminok csoportjában több vitamint sorolhatunk fel. Ezeket 1—7-ig terjedő indexszámmal jelö ük. A Bi vitamin hiánya hámozatlan rizs etetésével áll összefüggésben. Az embereknél a „be-Hiánya étvágytalanságot, gyomor- és bélbántalmakat, ideggyulladást,' szívsorvadást, tejhozamcsökkenést, és a mellékvesék túltengését idézheti elő. Csak annyit, hogy a jegelőn tartott állatnak nincs szüksége Bi vitaminra, mivel az emésztőcsőben jelenlevő baktériumok és élesztő gombák ezt a vitamint szintetikus úton is előállíthatják. A spontán jelentkező „B“ és „A“ avitaminózist főképpen baromfinál észlelhetjük. Ez főleg az egyoldalú takarmányozás következménye. Ha a táplálékból hiányzik а B2 vitamin, növekedési zavar és bőrbetegség keletkezik. B2 vitaminra elsősorban a galamboknak van szükségük, hogy testsúlyukat megj tartsák. A Be vitamin a „pellagra“ nevű bőrbetegség elleni védőanyagot tartalmazza. A B7 vitamin pedig az emésztőcső ártalmainak ellensúlyozására szolgál. A C-vitamin kedvező hatását mindenki ismeri. Vegyi összetételében aszkorbinsav van, s ezt kristályos állapotban lehet előálítani. C-vitamin a magvak csírázásakor és a gyümölcs érésekor keletkezik. Kezdetben a mellékveséből, a káposztából és a narancsból állították elő. A fiatal állatok „D“ vitamin szükséglete a legnagyobb. A szükséglet a kor előrehaladásával csökken, s a kifejlődött állatnál a legkisebb. Kivételt képez a vemhes és tejelő állat. A „D“ vitaminnak a szervezetbe való beépülését a napsütés számottevően befolyásol. ja. Ezért télen is világos istállókról kell gondoskodni. Az ergosteril nagy adagja azonban mérgező hatású. A „hyper-vitaminózis“ ártalmak az állat csökkenő étvágyában, a borzolt szőrzetben, a hasmenésben és a szövetek elmeszesedésében nyilvánulnak meg. Vizsgálatok szerint a szarvasmarha és a sertés nem nagyon érzékeny a D „hypervitaminózisra“. Az adagnak ötszázszorosát is hónapokig baj nélkül eltűri. Kmoskó László mérnök
