Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-24 / 47. szám
I ■шмммтш7ггГ|ЖNo;-зи^апЕ Lapunk tartalmából: Fiatalok a mezőgazdaságban * Élenjárás: hazafias kötelesség * Szocialista közművelődésünk meghatározója Okszerű anyagi ösztönzés Közismert tény, hogy az állattenyésztési termelésünk fejlődésének üteme a múlt évekhez viszonyítva lassúbb lett,. Ezzel szemben az igényeink állandóan növekednek, tehát nem akarjuk tudomásul venni, hogy az állattenyésztési termékekből — főleg húsipari élelmiszerekből — csak annyit fogyaszthatunk, amennyit hazánk mezőgazdasága és élelmiszeripara létrehoz. A hústermelés és a növekvő fogyasztói igények közötti ellentmondás gyakorlatilag a húsellátásban előforduló kisebb zavarokban mutatkozik meg. E zavarok semlegesítésének, illetve kiküszöbölésének meg lehet találni a hatékony módszereit. A legésszerűbb megoldás talán az lenne, ha a racionális étkezés térhódításával, a zöldség- és főzelékfélék gyakoribb fogyasztásával — a hústermelés emelkedésének ütemével összhangban — kissé szabályoznánk a hús iránti igényeink alakulását. Erre egyébként azért is szükség lenne, mert a tudományos kutatások meggyőzően bizonyítják, hogy a zöldségfélék részarányának növelése kedvező hatással van az emberi szervezetre, vagyis a vitamindús ételek fokozzák az emberi szervezet ellenálló képességét a különböző betegségekkel szemben is. Ahhoz persze idő kell, míg a sok hús fogyasztásához szokott ember rádöbben arra, hogy a saját érdeke is megköveteli a mértékletesség elvének következetesebb érvényesítését, vagyis azt, hogy álljt parancsoljon a húsipari termékek iránti igényei reális növekedésének; hogy étrendjét — a világviszonylatban is mindjobban elterjedő >— zöldségfélékből készült ételekkel gazdagítsa. Ezért a jelenlegi időszakban a közellátást irányító szerveknek nincs más választásuk, mint a húsfogyasztás szokványos színvonalához igazodni és rendkívülf Intézkedésekkel biztosítani az eléggé nagy fogyasztói Igények kielégítését. Az persze magától értetődik, hogy ebből a célból elsősorban is a mezőgazdaságot kell mozgósítani, mert az közellátásunk éléskamrája. A szép szó, a társadalom iránti felelősségre velő hivatkozás azonban nem mindenhol talál kellő visszhangra. Főleg a felvásárlási árak módosításával kapcsolatos Intézkedések hatottak csábítóan egyes mezőgazdasági üzemek vezetőire. Szívesen hajlottak arra, hogy lemondjanak az idei húsforgalmazási, illetve eladási tervük teljesítésével járó dicsőségről. Gyakori jelenség volt az ütőbbi Időben, hogy a -mezőgazdasági üzemek vezetői nem a húseladási tervük teljesítésére, hanem „objektív“ okok gyűjtésére és felsorakoztatására összpontosították erejüket és képességüket, vagyis arra, hogy elfogadhatónak vélt érvekkel bizonyítsák az idei termelési és áruértékesítési tervük teljesíthetetlenségét. Persze, ne törjünk pálcát az ilyen gazdaságvezetők felett. Hiszen itt nem kimondottan tudatos rossz szándékú törekvésről van szó. Csupán arról, hogy az intézkedések által teremtett új és kedvezőbb helyzethez Igazodva szolgálni akarják — több esetben még a társadalmi érdekekkel szemben is — a csoportérdekeket. Még pedig azáltal, hogy január elejétől minél több vágóállatot értékesíthessenek nagyobb felvásárlási áron, mint az idén. Mint már említettem is, ezért, vagyis a kereskedői szellem megnyilvánulásáért, nem törhetünk pálcát az ügyeskedőknek tűnő emberek felett. De tétlenül sem lehet nézni olyan törekvéseket, amelyek az év végén zavart kelthetnek a közellátásban. Az intézkedés, amely feltételezhetően gátat vet a helytelen törekvéseknek, az anyagi érdekeltség elvére épül és arra ösztönzi a mezőgazdasági üzemeket, hogy ne csak teljesítsék, hanem a lehetőségeikhez mérten szárnyalják is túl az idei húsforgalmazási tervüket. Arról van ugyanis sző, hogy azért a vágóállat-súlyért, amellyel a mezőgazdasági üzem túlteljesíti az idei húsforgalmazási tervét, az 1980. január 1-vel érvénybe lépő, tehát felemelt felvásárlási árat kapja. Azok a mezőgazdasági üzemek pedig, amelyek lemaradnak az idei húsforgalmazási tervük teljesítésével, a jövő év elején mindaddig a régi, tehát a kisebb felvásárlási árat kapják az eladott vágóállatokért, mfg az idei számlájukat ki nem egyenlítik, vagyis a szerződéses húseladási kötelezettségükkel szembeni lemaradást nem rendezik. Nem kicsiségről van itt szó! Mert ez az intézkedés lényegesen befolyásolhatja a mezőgazdasági üzemek jövedelmének alakulását. Azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek optimálisan kihasználják az összes belső tartalékokat, az áruértékesítési tervük túlteljesítéséért terven felüli bevételhez jutnak, ami kedvezően befolyásolja az idei gazdasági év mérlegének alakulását is. Ugyanakkor azonban, azok a mezőgazdasági üzemek, amelyek nem teljesítik az idei húsforgalmazási tervüket, a jövő évi bevételi tervük teljesítéséhez — már az év elején — kedvezőtlen feltételt teremtenek. Ebben az esetben tehát nagyon időszerű a csoportérdekek, illetve a gazdaság érdekeinek előtérbe helyezése, mert ezek az érdekek összhangban vannak a társadalom érdekeivel Is. Arra van tehát szükség minden mezőgazdasági üzemben, hogy a vezető dolgozók mielőbb feltárják és az állattenyésztési termelés dolgozóival részleteiben lnsmertessék azokat a lehetőségeket, illetve rejtett tartalékokat, amelyek céltudatos és szakszerű kihasználással az idei hűsforgalmazást terv teljesítéséhez, esetleg túlszárnyalásához is vezetnek. Megéri, ha a mezőgazdasági üzemek — a feltárt termelésfejlesztési lehetőségek maximális kihasználásában — az illetékes állattenyésztési dolgozókat anyagilag is érdekeltté teszik. A fogyasztói piac zavartalan ellátása — a hús iránti igények optimális kielégitése —■ azonban nemcsak átmeneti jellegű intézkedést hanem az állattenyésztési termelés múlt években tapasztalt fejlődési ütemének megújhodását is igényli. Az idén bizony alaposan lelassult állattenyésztésünk fejlődésének üteme. Ennek legfőbb oka az, hogy nagyon sok gazdaságban nincs meg a szükséges összhang a növénytermesztés, főleg azonban a takarmánytermesztés és az állattenyésztés fejlesztése között. A legtöbb esetben persze azért nincs meg az összhang, mert mellőzik a tápanyagdús takarmánynövények termesztését, avagy nem fordítanak kellő gondot a takarmányok tápértéke megtartására. A fejlődés ütemének alakulására kedvezőtlenül hatott az állatok súlygyarapodásának csökkenő színvonala Is, ami részben objektív okokkal — a takarmánykeverékek nem kielégítő hatékonyságával — részben pedig a rendelkezésre álló takarmányokban rejlő lehetőségek elégtelen kihasználásával, a takarmányozási technológiai fegyelem megszegésével, vagyis egyes állatgondozók nem eléggé felelősségteljes hozzáállásával magyarázható. Az állattenyésztésünkben növekvő irányzatot mutat az elhullási veszteség is, ami a vágóállatok utánpótlásának szisztematikus biztosítását veszélyezteti. Természetes, hogy ez is nagyon kedvezőtlenül hatott a hústermelési és forgalmazási tervek teljesítésére. Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy az állattenyésztésünk egykori fejlődési dinamikájának felújításához elsősorban is a mezőgazdasági üzemekben kell a lehető legoptimálisabban kihasználni a termelésfejlesztési lehetőségeket. Becslések szerint az állattenyésztési termelésünk fejlődése dinamikájának felújításához s egyben a húsfogyasztás tervezett színvonalának garantálásához szükséges vágőállat-súly létrehozásához 2 millió 400 ezer tonna erőtakarmányra van szükségünk. Az állami takarmányalapba azonban hazai forrásokból mindössze 1 millió 700 ezer tonnát vásároltunk fel. Megnyugtató azonban, hogy az illetékes állami szervek hatékony intézkedéseket tesznek az állattenyésztési termelés fejlődési ütemének meggyorsításához szükséges feltételek megteremtése céljából. Nagy mennyiségű takarmányímportről van szó, amely ugyan alaposan megterheli állami költségvetésünket, de az állami takarmányalapnak 2 millió 600 ezer tonnára való növelésével, amelyhez hozzájárul a 200 ezer tonna olajpogácsa és halliszt importálása is, elérhető lesz az állattenyésztésünk fejlesztése egykori dinamikájának felújítása s így az említett behozatallal járó költségek megtérülése is. , Persze, csak abban az esetben, ha az eléggé drágán vásárolt erőtakarmányokkal a mezőgazdasági üzemek ésszerűen gazdálkodnak; ha a gazdaságosság elvét következetesen betartják, illetve a legmesszebbmenően respektálják; ha száműzik a termelésből azokat a fogyatékosságokat, amelyek az állattenyésztésünk fejlődésének ütemét lefékezték. PATHÖ KAROLY A Mihályfai (Michal na Ostrove) Efsz bronzérmes szocialista munkabrigádjának tagjai nemcsak a műhelyben állnak helyt, hanem a művelődési életben is élenjárók. Fotó: —tt—i О ár november végét ír a "* naptár, még mindig van mozgás a lévai (Levice) járás gazdaságainak határában. Az idő előrehaladtáVAl azonban nemcsak a betakarítatlan cukorrépa és kukorica termőterülete csökken, hanem zöldellnek niár az őszi vetések is. A járás mezőgazdasági dolgozói számvetésre készülődnek. Számvetés féle képezte beszélgetésünk tárgyát is, melyet Smoika Milán mérnökkel, a járási mezőgazdasági igazgatóság vezetőjével folytattunk. A kézi munkaigényes ősziek betakarítása már befejeződött. Annak ellenére, hogy néhány ősjzl termény később érett, a ■ jó szervezés, a gazdaságok kézimunka-erejének teljes mozgósítása, a több ezer diák és katona közreműködése nyomán számottevő veszteség nélkül sikerült biztonságba helyezni a termést. A betakarítás napjainkban a kukorica, cukorrépa, valamint a kései érésű zöldségféléket termő földeken ad munkát. A cukorréph és kukorica betakarításra váró területe aránylag kicsi, az tt adódó tennivalókkal — ha ai időjárás kedvez — napokon belül végeznek, valamennyi gazdaságban. A járás gazdaságai 10 321 hektáron termesztették kukoricát. A betakarítás egész időszakában, így a befejezés előtt is jellemző a nagy nedvességtartalom. A kukoricát szárítani kellett, mégpedig harminc százalék körüli nedvességtartalomról 13 14 százalékra. A hozamok négy és nyolc tonna között váltakoznak. Ez is bizonyítja, hogy a járás egyes gazdaságai között nagyok az eltérések. A leggazdagabb termést a Zselizi (Želiezovce) Állami Gazdaság földjeiről takarították be, legkisebb hozamokat pedig a fegyverneki . (Zbrojniky) és az alsószecsei (Dolná Seč) szövetkezetbenérték el. Az okok szerteágazóak: nagy gondot okoz a kor-: szerű vetőgépek hiánya, a fajtaválasztékban rejlő ■ lehetőségek hasznosítása és a vegyszerezési problémák. Az ötezer hektáron termesztett cukorrépa hozama 3—3,2 tonna között mozog. Elmondható tehát, hogy a cukorrépánál, az idén sem történt előrelépés. A töszám kialakításától kezdve a magas betakarítási veszteségig gyakorlatilag minden munkafolyamatnak jelentős hiányosságai vannak. Jelentéktelen területen tudnak öntözni, s újra az elgyomosodásről kell szólnunk, amely emberi tényezőkre vezethető vissza. Az ősziekre előirányzott területen földbe került a mag. Sikerült tehát az agrotechnikai terv betartása; bár a bevetett táblák nem mindegyikén egyformán ven százalékra fedezték a takarmányszükségletet. Idén elsősorban a másodvetések, továbbá a nem mezőgazdasági területek termésének rugalmas begyűjtése, s az évelő takarmányok harmadik és negyedik kaszálásának veszteségmentes betakarítása sikerre vezetett. A jmi szakemberei a közelmúltban ellenőrzést végeztek s megálla pították, hogy a járás legtöbb gazdasága megfelelő takarmányalapot biztosított a téli időszakra. Őszi számvetés tökéletes a munka minősége, örvendetes változás a búza fajta-összetételének további javulása, ami a hozamokra is nagy hátással lehet. Nőtt a nagyobb termőképességű hazai és külföldi fajták aránya. A bővebben termő fajták jobb tápanyagellátási és egyéb agrotechnikai igényeihez igazodva javult a vetést-előkészítő talajmunka és a vetés minősége. Az ősziek kelésére és fejlődésére jő- hatással volt a novemberi csapadékos időjárás. A jövő évi előkészítés üteme is megfelelő. Az őszi mélyszántás tervét nyolcvan százalékra teljesítették, az istállőtrágyáz^st- húszezer, a meszezést pedig huszonháromezer hektáron befejezték. Mélyszántás terén a legjobb eredményeket az alsószecsei, Veľký Ďúr-i, a nagyölvedi (Veiké Ludince), a besei (Besa), a felsőszemerédi (Horné Semerovce), a nagysallói (Tekovské Lužany) és a kálnai (Kálna nad Hronom) szövetkezetben érték el. Lemaradás a palásti (Pláštovce), az oroszkai (Pohronské Ruskov), a sáről (Šárovce) és a čajkovi gazdaságban tapasztalható. Az idén sikerül átjutniuk a tehenenként! háromezer literes fejési átlagon. Sajnos az élenjárók — a Veľký Dúri, az alsószecsei és a farnadi szövetkezet — és a hátul kullogók között nagyok a különbségek. Például az élcsoporthoz tartozó alsószecsei és a sereghajtó őajkovi szövetkezet között közel négy liter a napi tehenenként! különbség. A hízőmarhák felhízása szempontjából legjobb eredményeket a nagyölvedi, besei és a déméndi szövetkezetben érték el. Ugyanakkor az alsószecsei, palásti és az újfalusi efsz eredményei sokkal szolidabbak. Az utóbbi években a járás több mezőgazdasági üzemében — főleg a. gabonatermesztéssel foglalkozók — nyolcvan-kilenc-A járás természeti adottságai különbözőek, de népgazdaságunknak arra az élelmiszerre is szüksége van, amit kedvezőtlenebb természeti feltételek mellett termesztenek. A mostohább termőhelyi adottságok között még a jól megválasztott termelési szerkezet és a jő munka esetén is kisebb hozamok érhetők el. A szakszerűtlen munkából, a rosszul megválasztott termelést szerkezetből stb. adódó különbségeket azonban nem ismerhetjük el. Az ilyen jelenségek mielőbbi megszüntetése a gazdasági vezetők és dolgozók egyre sürgetőbben jelentkező feladata a lévai járásban is. CSIBA LÄSZLÖ hwihiotlu b'iiMUi
