Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-11-17 / 46. szám

1979. november 17. SZABAD FÖLDMŰVES 13 Következtetések a szarvasmariia-tenvésztesben A kukoricaszár, a leveles répafej, • szalmapellett, a cukorgyári mellékter­mékek, a szőlőtörköly, a szárított baromfitrágya már jél beilleszthető a szarvasmarha takarmányozásába. Ter­mészetesen a melléktermékek haszno­sítására tovább kell keresnünk a cél­szerű megoldásokat. A kukoricaszár felhasználását újítással már részben megoldottuk, s a Klas-prés használa­tával pedig szeretnénk elérni a szal­ma gazdaságos és célszerű betakarí­tását. ELŐTÉRBEN A MELLÉKTERMÉKEK HASZNOSÍTÁSA A ráfordítások és a hozamok ará­nyát figyelembe véve gyakran vető­dik fel a kérdés, hogy milyen módon lehet a íőnövény kísérő melléktermé­két valamilyen formában hasznosíta­ni? A melléktermékek hasznosítását a nagy tömeg s a növekvő takar­mányszükséglet követelte meg. A Vi­rágzás Efsz-ben már eljutottak odáig, hogy a kukoricaszár bizonyos meny­­nyiségét hasznosítják. Az idén például kukoricaszár alapanyaggal — répa­szelet és répafej adagolásával — négyezer tonna silót készítettek. A múlt évből megmaradt ötezer tonna kukoricaszár szilázs azonban tovább ra is jő készlet. A melaszt, a takarmánvélesztőt és a szőlőtörkölyt a pogácsázó üzemben mint fontos takarmánykiegészítőt használják fel. Évente mintegy 280 tonna szárított szőlőtörkölyt hasznosí­tanak, mely természetes állapotában is több értékes anyagot — zsírt, fe­hérjét, szerves savakat, cukrot — tartalmaz. Nagy tartalékot látnak a baromfi­trágya takarmányozási célokra való alkalmazásában is. Évente átlagosan öt-hatezer darab csibét nevelnek, s így körülbelül ezerötszáz tonna ba­romfitrágya képződik. A baromfitrá­gya hasznosítására az ad alapot, hogy a megetetett táplálóanyagnak mint­egy negyven százaléka a trágyában marad. Az anyag nyersfehérje tartal­ma huszon*yolc-negyvenkét százalék között változik. A gyorsan bomló anyag feldolgozására, csírátlanítására és tartósítására a legmegfelelőbb el­járást keresik. ÖSSZEFOGVA Örömmel tapasztaltuk, hogy a te­nyésztői kedv — a sok fejtörést oko­zó tartási félételek ellenére — na­gyon kedvező a szövetkezetben. A vezetőség és az állattenyésztésben dolgozók közös feladata, hogy a nép­gazdaság érdekéből fakadö fejlődést állandóvá tegyék és az ágazatra jel­lemző korábbi megtorpanásokat kikü­szöböljék. CSIBA LÄSZLÖ Előtérben a mezőgazdaságilag hasznosítható földek védelme! A dunaszerdahelyi (Dunajská Stre­da) járás egyike hazánk legproduktí­vabb területeinek, ahol magas szín­vonalat érnek el a mezőgazdasági termelésben. Az utóbbi években a di­namikus fejlődés, illetve az új léte­sítmények kivitelezése kapcsán több esetben hozzá kellett nyúlni a mező­gazdaságilag hasznosítható földhöz. A járási politikai és gazdasági szer­vek gondoskodnak róla, hogy az épít­kezéseket elsősorban beltelkeken és mezőgazdasági szempontból hasznave­hetetlen földeken végezzék. Ha ese­tenként elkerülhetetlenné vált a me­zőgazdaságilag hasznos föld igénybe­vétele, akkor gondoskodtak az elfog­lalt terület pótlásáról. így huzamos ideig nem történt lényeges változás a termelésre alkalmas föld terjedel­mében. A tudományos alapokra tá­maszkodó ésszerű módszerek alkal­mazásával javult a föld belterjes ki­használása, növekedett a hektárho­zam, javult a munkatermelékenység. A mezőgazdaságilag hasznosítható föld védelmét szabályozó rendelkezé­sek a járásban, főleg a Bős (Gabéí­­kovo)—Nagymaros vízlépcsőrendszer építése kapcsán időszerűek. Ez ko­moly problémák elé állítja a Duna­­vidék és a járás mezőgazdasági szak­embereit. A gigantikus mű építéséhez jelentős, mezőgazdasági szempontból hasznos földterületet foglalnak el. így érthető, hogy manapság eléggé sok szó esik az elfoglalt földek pót­lásáról. A tervekről és elképzelések­ről, továbbá az intézkedésekről Papp József mérnökkel, a járási nemzeti bizottság mező-, erdő- és vízgazdál­kodási osztályának vezetőjével beszél­gettünk. — A mezőgazdaságilag hasznosít­ható földek védelmét járási politikai és gazdasági szerveink állandóan na­pirenden tartják — jegyezte meg Papp elvtárs. — A jnb tanácsa az SZSZK kormányának rendelkezése szerint 1985-ig jóváhagyta azt az el­gondolást, melynek értelmében a me­zőgazdaságilag hasznosítható föld vé­delmét biztosítják. Ennek tulajdonít­ható az is, hogy járásunk területén 1978-ig nagyon kedvező helyzet ala­kult. Rekultiválással és más talajja­vító munkálatokkal több mint 1800 hektár földterületet nyertünk, és más intézkedésekkel pedig 4400 hek­tár mezőgazdasági területhez jutot­tunk. Az említett időszakig évi. átlag­ban 350 hektárral csökkent a termő­föld. Ebből is kitűnik, hogy a termő­föld mérlege jó volt, mert nagyobb területet nyertünk, mint amennyit le­adtunk. A járás épüietberuházásaira legtöbb földet a vízgazdálkodás épít­ményei, az erdősítés, a mezőgazdasági építkezés, a polgári lakásépítés és az ipari jellegű beruházás foglalta el. — A mezőgazdaságilag hasznosít­ható földek védelméről szóló tör­vény érvényesítésekor milyen speci­fikus problémák adódnak? A Szövetségi Gyűlés 124/1978-os számú rendelete meghatározza a me­zőgazdaságilag hasznosítható földek védelmével összefüggő tennivalókat, és „csoportosítja“ azokat a földeket, amelyeket más célokra, mint a mező­­gazdasági termelésre tilos felhasznál­ni. Tekintettel arra, hogv járásunk területére szinte teljes mértékben ér­vényes az említett rendelkezés, meg­különböztetett figyelmet fordítunk a jogszabályok következetes betartásá­nak. A mezőgazdaságilag hasznosit-Népgazdasági célkitűzéseinkben a kzarvasmarhaállomány további fejlesz­tése jelentős helyet foglal el. A fej­lődés lendületét azonban időközön­ként megtorpanások, visszaesések tör­ték meg. Az ágazat fejlődését több tényező befolyásolja: a fontossági sorrendben a teljességre való törek­vések közül a tenyésztést, a tartás­technológiát, a takarmányozást és — nem utolsósorban — az emberi hoz­záállást említhetnénk. Azokban a gazdaságokban, ame­lyekben a felsorolt tényezők össz­hangja kedvező, ott az ágazat fellen­dülése jő. Ennek fordítottja azonban több esetben a fejlődés megtöréséhez vezetett A FELLENDÜLÉS AKADÄLYA A lévai (Levice) járás egyik legna­gyobb gazdasága a oroszkai (Pohron­ský Ruskov) Virágzás Élsz, nyolc környező kis szövetkezet egyesülésé­vel jött létre. A gazdaság szarvas­­marha állománya háromezernyolcszáz s ebből ezernégyszéz a tehén, ötszáz darab a hízómarha, a többi pedig nö­vendék. Az állatlétszámból ítélve a fejlesztés lehetősége adott, a kiinduló­pont azonban nem a legkedvezőbb. Az efsz vezetői eddig gondokkal küsz­ködtek. A problémákat Mnzslai Sán­dor elnök az alábbiakban összegezte: # Istállóink korszerűtlenek, elavul­tak. Felújításuk nem kifizetődő, mivel a területi elhelyezésük és a belső megoldás gátolja a korszerű tartás­technológia alkalmazását. # Régi típusú fejőgépekkel fejünk, S gyakoriak az ebből adódó konstruk­ciós és szervezési gondok. # A tartási körülmények állat­egészségügyi szempontból sok prob­lémát okoznak. # Az állomány szaporítását férő­hely hiánya végett le kellett állíta­nunk, s állatlétszámunk az év elején százötven darabbal volt kevesebb a tervezettnél. # A fertőzött Istállókban nagy volt a borjúelhullás, romlott a tehenek át­lagos életkora s ennél fogva a hasz­nossági mutatók Is. JAVULTAK A TARTÄSI KÖRÜLMÉNYEK ■ 1 pú -A szarvasmarha-tenyésztés fellendü­lését akadályozó tartási tényezőket közben sikerült mérsékelniük. Egy öt­száz férőhelyes istállót helyeztek üzembe a növendékmarhák részére, s a régi istállókban felszabadult férő­helyeket a tervezett állatlétszám el­helyezése céljából hasznosították. Tel­jes megoldást azonban a kooperációs alapon épüló háromezer férőhelyes marbahlzlalda jelenti. A hizlaldát előreláthatólag jövőre helyezik üzem­be. A szakosított új telep létesítésé­nek munkálatai nemcsak időszerűek. Szervezetileg a szarvasmarha-tenyész­tés fellendítéséhez kapcsolódnak. Az elmondottak is igazolják, hogy a szarvasmarha-tartás meglevő prob­lémáira csak úgy találhatnak megfe­lelő megoldást, ha felderítik az ága­zat fejlődését gátló tényezőket. A ta­pasztalatok birtokában pedig elmond­hatjuk, hogy az eredményes állatte­nyésztés két legfontosabb összetevője a megfelelő tartástechnológia és a takarmánybázis. Az utóbbi kulcsát, a szövetkezetben már régen megtalál­ták. A takarmAnyellAtAst MEGOLDOTTAK Az állatállomány és a takarmány­bázis közötti összhang megteremtésé­ről a szövetkezet két szakembere így nyilatkozott: О Nagy Arpád mérnök, znutachnikus: — A tömegtakarmány készlet elem­zése közben könnyen megállapítottuk, hogy a vetésszerkezetben továbbra Is fontosak az évelő takarmányok. A betakarítás minőségi javítása, 'a szá­rítók és pelletkészftő gépsorok üze­meltetése, a takarmánykiosztás és keverés korszerű gépi feltételei mel­lett szövetkezetünkben is nagy tarta­lékok mutatkoznak a lucerna termesz­tésében. A lucerna előnye a többi ta­karmánynövényekkel szemben, hogy változatosan hasznosítható, s nagy hérjeszükségletét legolcsóbban fedez - sérjeszükségletét legolcsóbban fedez­heti. Az idén kétszáz hektárral bőví­tettük a lucerna vetésterületét. Fedő­növénye a zab volt. Ezt a lucerna zöldtömegével együtt szenázsként hasznosítottuk. • Muzslai Sándor elnök: — A pogácsázó és a központi ta­karmánykeverő üzembehelyezésével sikerült a takarmány konzerválásá­nak és keverésén ék az összpontosí­tás.). A központi takarmányelőkészí­­töből nyolc farmra szállítjuk a takar­mányt, s nagy figyelmet fordítunk az ésszerű szállításra és az adagolásra. ható földek többségét tehát tilos kivonni a termelésből, ám azt is lát­nunk kell, hogy a lakásépítést sem lehet leállítani. A fejlődő községek­ben egyre nagyobb problémát okoz a lakásépítés, mert az új épületeket nem mindig helyezhetik el a beltel­keken, esetleg nem mezőgazdasági földeken. Ezért megfontoltan, céltu­datosan kell eljárni ilyen esetekben, mert döntő fontosságú kérdésekről van sző. Abból indulunk ki, hogy a mezőgazdasági termékek és termé­nyek létfontossággal bírnak társadal­munkban. — Az említett vízlépcsőrendszer építése milyen feladatok elé állítja a járás mezőgazdaságát? — Szeretném hangsúlyozni, hogy járásunk mezőgazdasági termelése teljes mértékben a tervfcladntok ma­radéktalan teljesítésére irányul. A vízlépcsőrendszer építése előtérbe helyezi a lehetőségek és a tartalékok optimális kihasználását és feltárását. Az SZLKP járási bizottságának plénu­ma, a CSKP KB 13. plenáris ülésének szellemében igényes és határozott célokat tűzött ki erre vonatkozóan. Felmértük a helyzetet, s arra a kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy egyes körzetekben még lehetőségek kínál­koznak a mezőgazdaságilag haszno­sítható földek területének a növelé­sére, persze ez a külterjes fejlesztési módozat nem az egyedüli és helyze­tünkben nem is döntő fontosságú. A jövőben persze körültekintőbben kell eljárnunk a gazdasági udvarok és azok környékének megművelésében is. A legnagyobb tartalékok termé­szetesen a belterjesftő módszerek további elmélyítésében, a termények biológiai képességének tökéletesebb kihasználásában és a talaj termőké­pességének szüntelen javításában vannak. — Ha figyelembe vesszük azt, hegy a vízlépcsőrendszer építése során két­ezer hektárnyi termőföldet veszítet­tünk, s amellett a termelésben meg kell tartanunk a tervezett ütemet, nem is egyszerű problémákról van szó. A vízlépcsőrendszer tervezői — előzetes számítások alapján — a ter­mőréteg lehántásával mintegy négy' millió köbméter jő minőségű feltalaj­hoz juttatják a környező mezőgazda­­sági üzemeket. Az így nyert, humusz­ban dús főidet rekultivációs célokra használják fel, a gyengébb minőségű talajuk termőerejének javításához. Az első szakaszban a somorjai (Samurín) Kék-Duna Efsz, a felbári (Horný Bár) szövetkezet, a dercsikai (Jurová) Ba­rátság Efsz és a bősi (Gabéíkovo) Állami Gazdaságban kerül sor rekul­tivációs munkákra. Az említett gazda­ságok kérték a szállítókat, hogy a humuszban gazdag feltalaj szállítását a nyugalmi időszakban, vagyis au­gusztustól márciusig végezzék, hogy idényben ne kerülhessen sor a termé­nyek megkárosítására. Végül, azon­ban nem utolsósorban — távirati stí­lusban — szeretnék szólni még a föl­dek ésszerű kihasználásának, a ter­ményfajták optimális megválasztásá­nak, a tudományos alapokra helye­zett termelési módszerek hasznosítá­sának jeientőséiréről is. Ha |avitjuk az irányító, a szervező és az ellen­őrző munka színvonalát, akkor to­vábbra <s sikeresen létesíthetjük a ránk háruló feladatokat. SV1NGER ISTVÁN Szennyvíztisztítással energia képződik! A gyengén vagy közepesen szeny­­nyéződött vizek tisztítása ma már megoldottnak tekinthető, az erős szennyeződés esetén a tisztítás azon­ban még problémát okoz. A Guigues cég által kidolgozott anaerob digesz­­táláson alapuló eljárás nagyfokú szer­ves üledék esetén Is megfelelőnek bizonyult, a költségek pedig nem ha­ladják meg a hagyományos eljárások ötven százalékát. Ennél a „Méthapol“ eljárásnál a szerves szennyező anyagok mennyi­sége anaerob közegben mikroorganiz­musok hatására csökken. A csökke­nés két szakaszban megy végbe. Elő­ször a bonyolult összetételű szerves anyagokat átalakítják egyszerű össze­tételű szerves anyagokká (savakká, savas, propionsavas, vajsavas anya­gokká, alkoholokká), majd ezek el­bomlanak metánná és szénmonoxiddá. Ezt az anaerob digesztálásnak ne­vezett eljárást a század eleje óta al­kalmazzák a városi szennyvizek tisz­títására és a második világháború óta használják metán előállítására is, a mezőgazdasági hulladékok felhaszná­lásával. Az eljárás ipari alkalmazása azonban az utóbbi húsz év részben eredményes kísérletei ellenére is korlátozott maradt, s csak az utóbbi évek energiaválsága és a környezet­­védelem következtében támadt iránta érdeklődés. Az eljárás lényege az alábbi: A szennyvizet az erjesztőbe adagol­ják, melynek méretei a szennyvíz jel­legzetességétől és a tisztítás mérté­kétől függenek, figyelemmel arra, hogy a szennyvíz az erjesztőben két­­nyolc napig marad. A digesztálóban a keverést a visszavezetett erjedési gá­zokkal táplált gázszifon végzi. Ez a keverés biztosítja a homogenitást és a kontaktust a baktériumok és a szerves anyagok között. A megfelelő hőmérsékletet és a pH-t a digeszt ban a visszavezetett gáz fizikai és kémiai jellegzetességei szabályozzák, minden belső szabályozőszerkezet nél­kül. A gáz még hasznosítható is. A baktériumok aktivitása 33—35 fok C hómérsékleten a legnagyobb, ez alatti hőmérsékleten a reakció lelas­sul és a tisztítási teljesítmény csök­ken. Az erjesztő kiömlő nyílásánál a szennyvíz-iszap keveréket lógritkítás­­sal gáztalanftják, majd gravitációs úton dekantálják. A gáztalanftásra azért van szükség, mert a keverékben finoman szétoszlott gáz az iszappely hekhez hozzátapad és ezáltal csők kenti az üledékképződés sebességét A dekantálő fenekén összegyűlt anaerob Iszap visszakerül az erjesz' tőbe, hogy tisztítóbaktérium-tartalmé nak koncentrációja megfelelő legyen A tisztítás során keletkező felesle ges iszapot a dekantálóból időszakon ként eltávolítják. Az eltávolítandó iszapképződés az aerob eljáráshoz ké pest kevés. Az eltávolított nagy ásvá' nyl anyag tartalmú iszap trágyázási célokra használható és a földeken el­terítve, vagy megszárítva. Az erjedés során keletkezett 6000 kcal/cm3-es gáz 65—70 százalék me­tánt és 25—30 százalék szénmonoxi­­dot tartalmaz. Ezenkívül tartalmaz még kisebb mennyiségben nitrogént, ammoniákot, kénhidrogént és oxigént. A keverést végző gáz a vízgőzt, to­vábbá a szerves savak és alkohol gő­zét magával ragadja. Ezt, az erjesztő felső részén távozó gázt először mos­sák, hogy a magával ragadott nemkí­vánatos anyagokat, kénhidrogént és ammóniákot kivonják, majd körülbe­lül 1 bar nyomással sűrítik. A nagy mértékben szennyezett vi­zek tisztításánál ez a nagyteljesítmé­nyű anaerob digesztálási eljárás el­sődleges tisztításra is felhaszlálható, amit egy másodlagos aerob eljárás követhet. Nehézségeket okoz az anaerob di­gesztálási eljárásnál a metános erje­dés lassú, kettőtől több hétig tartó kifejlődése és az Uledékképződés las­súsága. Előnyei a nagy teljesítmény, a kis energiaszükséglet és az iszap trágyá­zási célokra történő használhatósága. (C. P.) A fehérje pótlása a takarmányozásban A LUCERNA MAGTERMÉSE A kísérletet savanyú talajon végez- hidrolitikus aciditásnak megfelelő ték, a talaj pH-ját СаСОз-а! 0,V4 1 és mészadagok esetén. Ennél a mesze-2 hidralitikus aciditásra állították be. A talaj nedvességtartalmát, a max. vízbefogadókápességét három kezelés­nek megfelelően 1. 30 °o-on, 2. 60 °i)-on, illetve 3. virágzásig 60, majd 30 9/«-on tartották. A pollen életké­pessége a legjobb voll a 60 9/o max vízbefogadó ’»ér к megfelelő talajnedvességnél es a Vi, illetve 1 zésnél kapták a legnagyobb magtér mést. A dupla mészadag némi csök­kenést idézett elő. A 60 % víztelített­ség biztosította a virágzatok és hüve­lyek legnagyobb számát, a virágzás utáni viztelitettség csökkentése vi­szont előnyösen befolyásolta a hüve­lyek beérését és az ezermagsűly nö­vekedését. teP. ]•-* A fehérjetakarmányok drágulása miatt új megoldáso­kat kell keresni. Ezek alkalmazásának előfeltétele, hogy a gazdaságosság követelményeinek megfeleljenek, az állati termékek a fogyasztók igényeit kielégítsék és a környezetvédelem szempontjából se legyenek kifogásol­hatók. Üjből felkarolták a szarvasmarhák alaptakarmányát: a silókukoricát és más tömegtakarmányokat. Üj elgondolások vannak a gabonafélék és a keményítő hasznosítására. Franciaországban a magas áron impor­tált szóját szintén próbálják helyettesíteni, illetve hely­ben termeszteni. Kísérletek folynak hüvelyesekkel, főleg borsóval és a cstllagfürttel. ígéretesnek mutatkozik a repce is, mivel bőtermő, eruksav és kéntartalom nélküli változatok kialakítása várható. A karbamid használata is terjed. Az USA-ban foszfátokkal, melasszal, tejsavó­val, gabonafélékkel vagy szalmával keverik. Figyelmet érdemelnek az alábbi új eljárásokkal készülő termékek: — karbamiddal kocsonvásítotf keményítő, amely az emészthetőséget javítja; — különböző abrakfélék peiyhesítése; i« a formáimnál kezelt szója- és repcepogácsa oldha tatlan fehérjetartalma a kezelés következtében emészt­hetővé válik és szarvasmarhákkal etethető; — igen gazdaságos eljárás a fehérje kivonása a lucer­nából; — az állati ürülék feldolgozása Is gazdaságos és a­­mellett csökkenti a környezet szennyeződését is. A ba­romfitrágya 30—35 százalékkal egyenértékű nyersfehér­jét tartalmaz és fehérjepótlásként felhasználható. Evég­­ből az ürüléket kiszárítják, kezelik, hogy benne a bak­tériumok elpusztuljanak, majd más takarmányokkal keverik; — erjesztéssel egysejtűek fehérjéjét teszik használha­tóvá. Hasonló fehérjeforrások a tejsavóban kitenyész­tett gombák, vagy a metanolban kitenvésztett baktériu­mok. Végül helyettesíthetik a szóját a szintetikus amlnosa­­vak is. Mindezek a készítmények csak akkor1 lesznek használhatók, ha a végtermék versenyképes a szójával, és megfelelő minőségű Ezek a problémák különös figyelmet érdemelnek, mert a lakosság élelmezése az állatállománytól és közvetve a fehérjetakarmányoktól függ. (A. J.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents