Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-11-03 / 44. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. november 3. 14 MÉHÉSZET * MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET * MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET + MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET ♦ Méhek mm a nagyüzemi mezőgazdaságban A tejfalusi (Mlieíno) székhellyel gazdálkodó Kék Duna Efsz-ben jó példát találtunk arra, hogyan lehet a nagyüzemi technológiába szervesen beépíteni a növények terméseredményeit jelentősen növelő méhészetet. A méhészet a belterjes mezőgazdaság azon szakaszát képezi, ahol a termelési eredményekben a jövedelem csekély és bizonytalan. A méztermelésben uralkodó bizonytalanságot legjobban a pergetési eredmények szemléltetik, amelyekből kitűnik, hogy a vizsgált tíz esztendőben mindössze négyben volt átlagosnál jobb eredmény. A nagyfokú ingadozást elsősorban méhlegelőink egyoldalúsága, valamint a szélsőséges időjárás rovására írhatjuk. A helyzetet még súlyosbítja, hogy a gyomirtás egyre fokozódó tökéletesítésével, a mézelő növényünk is egyre kevesebb. Ehhez járul hozzá a mérgező vegyszerek egyre nagyobb méretű elterjedése, amely főképpen a méhállomány biztonságát veszélyezteti. A vázolt nehézségek ellenére naivság lenne azt követelni mezőgazdaságunktól, hogy a méhészkedés érdekében mondjon le a korszerű talajművelésről és gyomirtásról. A nehézségeket áthidaló módot azonban szükséges megtalálnunk annál is inkább, mert a méhek termésfokozó virágtermékenyítő munkája érdekében fejlesztenünk kell a szövetkezeti méhészeteket. A mezőgazdasági üzemeink mellett működő méhészetek száma sajnos csökken, amit bizonyos mértékben befolyásol a csekély jövedelmezőség. Ebből a szempontból csak az elismerés hangján szólhatunk a Kék Duna Efsz vezetőségéről, amely a jövedelmezőségen túl, felismerte a méhészet egyéb gazdasági jelentőségét is. A gazdaság méhészetét közel harminc esztendeje Szabados József irányítja.-©A nagyüzemi méhészeteket érintő legfontosabb problémákról Fehér Kérolynak, az efsz alelnökének véleményét kértük ki. — A közös vagyonát megőrizni, vele bánni és termelni nagy felelősség, annál is inkább, mert a méhészet a mezőgazdaság olyan ágazata, ahol a méhész lelkiismeretes munkáját nem mindig követi az eredményekben mutatkozó siker. A szövetkezet méhészének a szakmai tndáson kívül ki kell érdemelnie a vezetőség és a tagság bizalmát is, amit csak tervszerű munkával lehet elérni — foglalta össze a nagyüzemi méhészet egyik alapfeltételét. A továbbiakban hangsúlyozta, hogy a tervszerűség szempontjából elengedhetetlen egy olyan terv készítése, amely a rossz vagy közepes időjárást és az egyéb külső nehézségeket figyelembe véve is teljesíthető. A tervezés alapját a méhállomány nagysága és állapota szabja . meg. Ezért a tervet csak a tavaszi átvizsgálás után készítik el, amikor meggyőződnek arról, Fehér Károly, a Kék Duna Efsz alelnöke. hogy hány méhcsalád jöhet a mézeltetés szempontjából számításba. Hány család vár fejlesztésre, hány anya helyett kell újat nevelni. A szövetkezet méhésze minden évben felméri a környék nektárt és virágport adó növényzetét, ezt figyelembe véve tervezi és szervezi meg a serkentő etetést.-0-A tervezésen túlmenően az egészévi munkát úgy irányítják, hogy a szövetkezet szempontjából lehetőleg a legolcsóbb és legjövedelmezőbb legyen, ami talán a legfontosabb, a méhállományt biztonságos körülmények között tartják. Méhészetüket a szövetkezet anyagi forrásainak igénybevétele nélkül alapították a háztáji méhészek segítségével. A méhészet fenntartásánál figyelembe veszik a természeti viszonyokat. Méheiket a Duna mentén tartják, s a központi méhes környékén méheik az egész hordási idényben találnak gyűjteni valót. Száznegyven méhcsalád áll réndelkezésükre. Szerintük az ennél kevesebb méhcsaláddal való foglalkozás nem gazdaságos, másrészt kisebb létszámú állománnyal a méhész nem tudja megkeresni a megfelelő fizetést. Idetartozó feladat tehát a meglévő méhcsaládok felerősítése. Az önköltség csökkentésének egyik önként kínálkozó módját abban látják, hogy a méhész maga készíti el a kisebb felszereléseket, és igyekszik minél jobban meghosszabbítani a kaptárak és felszerelések élettartamát. Az efsz-ben például vannak olyan kaptárak, amelyek már túl vannak az amortizációs időszakon, de még mindig használhatók. A vázolt problémákon túlmenően nagy jelentőséget tulajdonítanak a méhlegelőknek. A gazdaságban olyan növények termesztésével is foglalkoznak, amelyek nyár végén virágoznak, s méhészeti jelentőségükön túlmenően más téren is hasznosak népgazdaságunknak. Ezektől a növényektől nem várnak pörgethető mézfelesleget, de arra megfelelnek, hogy biztosítsák a nyárvégi serkentést és az őszí etetést. Az elmondottakból láthatjuk, hogy az ésszerűen szervezett és irányított nagyüzemi méhészet nem jár ráfizetéssel. Kedvező képet pedig elsősorban akkor kapunk róla, ha nem egyéni, hanem népgazdasági szempontból vizsgáljuk a méhek hozamait. Ne tévesszük szem elől azt, hogy a méhek beporzó munkájából származó mag- és gyümölcstöbblet mindig többszöröse a közvetlen termelésből származó haszonnak. A szövetkezet az idén százhúsz hektáron — gyengébb termőképességű földeken — termesztett maglucernát. A fontos vetőmag hektáronkénti hozama százötven kilogramm körül alakult. A gazdaság szakemberei szerint a gazdag termést beporzó munkájukkal nagyon is elősegítették a méhek.-0-A méhek nagyüzemi jelentősége tehát nem vitatható, mert ahogy Fehér elvtárs megfogalmazta — gyakorlati tapasztalataik alapján —, jelentős a termésnövekedés a méhek beporzó munkája után. A kezdeményezés, a példa tehát adott arra, hogyan kell szervezni ezt az ágazatot, mely mind a nagyüzemeknek, mind a kistermelőknek, összességében pedig a népgazdaságnak számos előnyt jelent. —c s i b a— $ Érdemes méhészkedni „Nem érdemes méhészkedni!“... Hangoztatta több méhész a gyakori mondást Poprocson, alapszervezetünk méhészvasárnapján. A „fohászt“ később így toldották meg: „Nincs elég táp a méhek számára__Már a virágzó növényeket is szabad permetezni, ha azt engedélyezik. Az erdőgazdaságok akadályozzák a méhek vándoroltatását.“ Ilyen és hasonló érveket hoztak fel bizonyítékul arra, hogy nem érdemes méhészkedni... Ha ezeket komolyan vesszük, azt gondolhatjuk, hogy nincs jövője a méhészetnek. Elért eredményeink azonban mást mutatnak... Alapszervezetünk méhészei, akik a szepsi (Moldava nad Bodvon) szervezethez tartoznak, szlovákiai viszonylatban ts a legtöbb mézet értékesítették. Idei eredményeink is biztatók. Körzetünk déli részén még a tavalyinál is több mézet gyűjtöttek méheink. Teljes felmérést azonban még nem tudtunk készíteni, mert a méz felvásárlása még tart. Kocsis Gyula például Somodiban (Drienovec) tíz tonna mézet vásárolt tel. Felesége egy másik felvásárló központból pedig húsz tonna mézet küldött a galántai Medosnak. Ha mindezt számításba vesszük, akkor megállapíthatjuk, hogy többen vannak olyanok, akik tiszta jövedelmet érnek el, mint a ráfizetők. Környékünkön is van olyan méhész, akt egy kanna — 35 kilogramm — mézet pergetett, de szép számmal akadnak olyanok Is, akik 5 kg mézet sem termelnek családonként. Több helyen azonosak a feltételek, de mások a méhészek. Élenjáróink nemcsak etetik és szaporítják a méheket, hanem maguk nevelik az anyát, sőt a fajtafelfrissítésről is gondoskodnak. A lemaradók viszont egyszerűen magukra hagyják méhcsaládjaikat az anyanevelés terén. Az elmondottak után megállapíthatjuk, hogy a vándorméhészeké a jövő. A tavalyi és az idei évben nemcsak mézből, hanem repcéből Is gazdag termés volt a Kassavidéke (Kosice-vidiek) járásban. Hozzászólás az „Egy méhész tapasztala taUT sírni! cfeUxz A nagyüzemi mezőgazdasági termelés bevezetése óta sokat változott minden. Hasznos mézelő növényeink közül eltűnt a baltacím, a bükköny és a tísztesfű. Ezeket a növényeket a repce pótolja, azzal a különbséggel, hogy míg a nyárutói tisztesfü a gondnélküli betelelést biztosította, a repceméz erre egyáltalán nem felel meg. De ez nem baj, mert a repce árán vehetünk cukrot. Ha a nyárvégi serkentést és betelelést jól végezzük, akkor a következő főhordásra olyan népesek és erősek lesznek családjaink, mint régen a tisztesfű kiváló nektárától. Repce után az akác következik. Az a család, amelyik repcéből sokat gyűjtött, az akácon Is kivágja a rezet. Ebből a szempontból csak egy példát szeretnék említeni. Járásunk legeredményesebb méhésze Bubenkn András hími méhésztársunk nem vándorol, ennek ellenére a legerősebb családjaival repcéről tíz, akácról pedig huszonöt kilogramm mézet termelt. „Könnyű neki, mondják a rossznyelvek, mert helyben van minden: a repce és az akác..." Ez igaz, de az is bizonyos, hogy az idős méhész — nemrég töltötte be 79. életévét — ötven éve vezet méhésznaplőt. A naplóba nemcsak a tényeket rögzíti. Beírja oda az eredmények okát, de az eredménytelenség okozóit Is. András bácsi mindig tudja, hogy mikor, mit kell tennie. Tanácsot ad bárkinek, még a „vetélytársaknak“ is. Tudományát sem rejti véka alá. Mindenkin segít, ha hozzá fordul. A mé-' hészeti összejöveteleken többen körülveszik. Tömören fogalmaz és mindig csak az igazságot mondja el. A mostani beszélgetésünk alkalmából elmondotta, hogy méhlegelőink túl vannak terhelve. Kétszáz hektáros akácoson például hétszáz hími és 1300 vándor méhcsalád osztozkodott. Ennyi méhnek — még hordástalan időben is — 1,5 tonna nektár szükséges.-©Szervezetünk méhészei és méhészetei sokat fejlődtek az utóbbi időben. Az elért eredményeink pedig azt igazolják, hogy továbbra Is érdemes méhészkedni. Csurilla József A rimaszombati (Rimavská Sobota) járásban idős, lapasztalt méhésznek tartanak. A bizalmat eredményeim- is igazolják. Minden írást, ami a méhészettel kapcsolatos — s a kezembe kerül — elolvasom. így olvastam Csurilla József írását Is a Szabad Földműves „Méhészet“ című rovatában. Ehhez kívánok hozzászólni már csak azért Is, mert a szerző cikkét így fejezte be: „Jó lenne ha más is hozzászólna a felvetett kérdéshez, mert több szem többet lát, és más kárán tanul az okos“. A cikkben felvetett első téma az anyák szárnyának megcsonkítása a rajzás elkerülése végett. Az évtizedek során sok mindent kipróbáltam a méhcsaládok kezelésénél. így az anyák szárnyának a csonkítását is. Véleményem erről a következő: Mint azt a szerző is említi, az anyák szányának csonkításával a rajzást semmi esetre sem gátolhatjuk meg. Elérhető vele viszont az, hogy idős, esetleg gyengélkedő méhésznek nerti kell magas létrára mászni a raj után, hanem az állandóan tisztán tartott kaptárak elől — a lehetőleg festett anyát — kényelmesen felszedhetjük. S amíg a raj a levegőben köröz, a megrajzott családot rendezhetjük. Gondolok it az anyabölcsők elszedésére. Amikor a raj a kaptárba visszatér, az anyát a röpnyíláson a családhoz engedjük, és kész a raj befogása. Mindez csábítóan hangzik. Mik erről a tapasztalataim? Az ilyen családnál a rajzás! hajlam tovább tart. Tehát csak elodáztuk a rajzást. A család — mivel fennáll a rajzást hajlam —, nem dolgozik úgy, mint termelő család. De megtörténhet az Is, hogy esetleg elnéztünk egy-egy raibölcsőt, ebből a kifejlett fiatal anya a következő rajzásnál kiszáll. A földről tehát hiába veszszük fel az öreg, festett anyát, csodálkozásunkra a raj egy közeli faágon telepedik meg. Ha viszont a rajzás elmarad, tizenöt-húsz család közül kettőhárom csendes anyaváltásba kezd. Én soha nem örültem a csendes anyaváttásnak. Többször előfordul, hogy párzásnál a fiatal anya elvész. A csonkított anya gyengén petézik, s a család néptelenül megy telelőbe. Ezt egyetlen méhész sem akarja. Én az állományomban a legkisebb hibával sem tűröm meg az anyákat. Ezért nem ajánlom az anya csonkítását: sem szárnyán, sem a lábán. XXX A szakcikk szerzője nem serkenti méhcsaládjait, mert szerinte a saját ösztönük serkenti őket. Én amikor serkentésről olvasok, illetve írok, mindig a méhészeti év kezdete, július 20. jut az eszembe. Sajnos, az említett cikk nem említi a nyárvégi serkentést. Tapasztalataim pedig azt bizonyítják, hogy a tavaszi jó fejlődést a nyárvégi serkentéssel tudjuk biztosítani. Észrevételeim erről a következők: Mint kezdő, családjaimat én sem serkentettem nyár végén. Viszont hamar rájöttem, hogy ezt a tavaszi serkentéssel már nem tudom pótolni. A tavaszi serkentés szükséges, a nyárvégi serkentés viszont követelmény. Csak így érhetjük el, hogy életképes, sok fiatal méhvel teleltetjük be méhcsaládjainkat. De mielőtt tovább mennék, itt meg kell' említenem, hogy a szőbanforgő cikkben hogyan nyilatkozott a perbetei fPríbeta) méhész. ö szeptemberben kezdi a méhek betelelését. S erre Spisák Gyula így válaszolt: Nálunk ez már késő. Akkor én már befejezem ezt a munkát. Rendszeresen augusztus 20-án kezdem a téli eleség kiegészítését és a hónap végére be is fejezem. Ez a néhány mondat gondolkodóba ejti a kezdő méhészeket. Az egyik méhész a méhek betelelésérői nyilatkozik, a másik viszont a téli eleség kiegészítéséről. Én amikor telelésről beszélek, úgy értem, hogy a családban már az utolsó ellenőrzést végzem. Gondolok itt az anyára, a kellő élelem mennyiségére, népességre, a népesség arányára, a fészekszűkítésre és a takarásra. Ezt a műveletet én szeptember végén, s október első napjaiban végzem. A téli eleség kiegészítését augusztus végén kezdem és szeptember közepén fejezem be. Az augusztus 20-án kezdett és augusztus végén befejezett télt eleségpótlást nem javaslom. A nyárvégi serkentéssel elérjük, hogy a fiatal, kiváló anyák még intenzíven fiasítanak augusztus 15. —20. körül is. így a téli eleség gyakran a szélső lépekben talál helyet, s az említett kiterjedt Hasítások helyén gyenge mézkoszorút kapunk. Ezt sokan úgy pótolják, hogy még szeptember végén—október elején néhány liter cukoroldatot etetnek fel. Ez már ellenkezik a méhek életével, s a megoldás kényszerűségből ered. Legjobb a nyárvégi serkentést —i augusztus 25.—30. között — néhány nagyobb adag cukoroldattal befejezni. Ekkor átnézem a családokat, rendezem fészküket, s a későbben beadott téli eleségpótló az elrendezett fészekbe kerül. Utána szeptember első napjaiban megkezdem a téli eleségpótlást másfélkétliteres adagokban. Ebben az időben a fiasítás már mind kisebbre zsugorodik, Így a beadott élelem már a végleges helyére kerül. Pár szót még a tavaszi serkentésről. A cikkben ez olvasható: „A serkentést már a tavaszi tisztuló kirepülés után megkezdem". Szerintem a kora tavaszi serkentés nem ajánlatos. Még a jól ellátott, népes családokban is kevés ekkor a Hasítás, és ez így helyes, A korán serkentett méhcsaládokban lehet, hogy kora tavasszal több fiasítást érünk el, de szerintem ezzel nem segítjük a tavaszi zavartalan fejlődést. Én úgy tapasztaltam, hogy mindent el kell követnünk azért, hogy az áttelelt méhek minél tovább éljenek. Szerintem ez a zavartalan fejlődés igazi alapja. A fiasítás igazán csak március végén — április elején indul meg. Ilyenkor van szükségünk az áttelelt méhekre. Ezért nem javaslom a kora tavaszi serkentést. Ezzel csak megrövidítjük az áttelelt méhek életét. Tisztuló kirepülés után, február végén — március elején még az Időjárás nagyon változó. Így az esetleges fiasítás kiterjedésével a méhcsaládoknak megnő a vízigénye. Olyan időben is kénytelenek kirepülni, amikor még a nem serkentett családok meg sem mozdulnak. Ez nagyon sok méh életébe kerül. Ezért a tavaszi serkentést csak március második felében ajánlom. De még ekkor sem híg eleséggell Ekkor viszont mindent megteszek, hogy családjaim minél több fiasítást érjenek el. Az egészségesen áttelelt méhcsaládok, szinte csodákra képesek. S ami nagyon fontos a fejlődésben, a kieső méhek arányban vannak a már kelő méhekkel. így a fejlődés zavartalan. Ehhez persze még az is szükséges,, hogy a fejlődő méhcsaládoknak legyen kellő mézkészlete, jól szűkített és takart fészke, és ami nagyon fontos, tisztán tartott melegvizü itatója. A méhcsaládok életét, illetve fejlődését elő tudom segíteni; a hordás viszont a méhlegelőtől és az időjárástól függ. De a jól felkészített termelő méhcsalád a legkisebb adottságot is jól kihasználja. S így hordás után a beérett mézet mindig elveszem, de a fejlődésükhöz szükséges öt-hat kilogramm' élelmet mindig biztosítom. Csakis így tudják kihasználni az esetleges további hordást. Nagyon köszönöm Csurilla Józsefnek, hogy írásában megkérdezett bennünket, ki hogyan látja a felvetett kérdést. Én a leírt módon kezelem méhcsaládjaimat. , NAGY KÄLMÄN
