Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-27 / 43. szám

1979. október 27.

SZABAD FÖLDMŰVES

ANKÉT! —ANKÉT! ANKÉT! —ANKÉT! ANKÉT! —ANKÉT!

BIZONYÍTOTTAK

Harminc esztendővel ezelőtt, 1949 őszén nem mindennapi esemény történt a Kelet- Szlovákiában levő Kenyhecen (Kechnec). A CSKP községi szervezetének vezetőségi ülésén részletesen foglalkoztak a IX. pártkongresszus határozatával, amely Irányt szabott a mezőgazdaság szocialista átépítéséhez, pontosabban a szövetkezeti gazdálkodás megalapozásához nyújtott lendítő erőt, gyújtott világosságot, hogy az emberek megtalálhassák a jobb, könnyebb, boldogabb élethez vezető utat. A még járatlan, alig kitaposott utat.

Mindenekelőtt előkészítő bizottság alakult, Szemkó György elnökkel az élen. Ez a bizottság megkezdte felvilágosító, szervező munkáját, amelyet a kommunisták nagy mértékben segítettek. Jött a tél. Elsőként 13 volt cseléd és munkás írta alá a belépési nyilatkozatot. Valójában ez volt az I típusú szövetkezet, melyet Szemkó György elnök, Tóth Imre alelnök, Sándor József és Gróf Mihály irányított, szembenézve a sok nehézséggel, a tömérdek problémával, előítélettel. Mert, bár az emberek az új útra tértek, a gazdálkodás teljesen új módját választották, a gondolkodásmódjuk a régi volt. Kétfrontos csatát vívtak: harcoltak az osztályellenség fondorlatai ellen, hogy keresztülhúzzák számításaikat, terveiket; ugyanakkor az embereket is kellett bátorítani, mondván: a föld azé, aki megműveli. Ennek a felvilágosító-meggyőző munkának a hatására kezdték művelni az egyházi földeket, közösen.

Ez idő tájt a munkásosztály nyújtotta a legnagyobb segítséget: mégpedig a gép- és traktorállomás útján. Például forradalmi eseménynek számított az, amikor az első traktor felzúgott, hogy örökre eltüntesse a mezsgyéket. Persze, a gépállomás dolgozói nemcsak a gépeket irányították, politikai felvilágosító munkát is végeztek. Lelkiismeretes, jő munkájukkal bizonyították: a gépi művelésé a jövő. Nagy örömet váltott ki az emberekből például az, amikor megérkeztek a szövetkezet gabonaföldjére az első kévekötő aratógépek. A gabonakévéket a katonák is segítettek keresztekbe rakni. Természetesen akadtak a faluban olyan egyének is, akik nem nézték jő szemmel a közösen

gazdálkodók boldugulását; azon fáradoztak, hogy minél távolabb tartsák az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokat a szövetkezettől, elvegyék kedvüket a belépéstől.

Ám a tizenhárom alapítőtag nem engedett a huszonegyből. Tette a dolgát. S nem csalódott! A taglétszám kezdett gyarapodni; 1950-ben már 37 volt. Az idő múltával, a taglétszám gyarapodásával a szövetkezeti gazdálkodás egyre fejlettebb fokára hágtak: a másodikról a harmadikra, a harmadik, típusról a negyedikre. Ez végérnyesen megszüntette az egyenlőtlenségeket, s a közösbe vitt föld menynyisége helyett a végzett munka mennyisége és minősége lett a legfőbb mérce. A szövetkezet egész-községivé vált, miután a jő eredmények sora, a gépi segítség által kiküszöbölt nehéz fizikai munka kézzelfoghatóan bizonyított.

Már hogyne bizonyított volna, hiszen a kezdeti, első években csupán nyolc és fél mázsa gabohát tudtak betakarítani hektáronként, 1960-ban viszont már huszonhét mázsát. De a felső határ ennek csaknem a kétszerese volt 1973-ban. Ugyanebben az évben az egy hektárra jutó termelési érték elérte a 12 944 koronát, s a termelőeszközök értéke — egy hektárra vetítve — meghaladta a tizenötezer koronát. A tejtermelés is megtöbbszöröződött, a kezdeti évekhez viszonyítva: a múlt évi fejéshozam átlaga 3 és félezer liter volt. Viszont javítani lehetne még a borjú- és malacelválasztási arányon: 100 tehéntől nyolcvan borjút, egy kocától átlagban 18,2 malacot választanak el, vagyis nevelnek fel. Még így is a járás legjobb szövetkezetei közé tartoznak ezzel az eredménnyel.

Míg 1953-ban az évi személyi jövedelem átlaga (a közösből eredő) hétezer korona körül mozgott, húsz évvel később a háromszorosa volt. Az évről évre emelkedő életszínvonal eredménye, hogy az iparban dolgozók mindjobban hazafelé kacsintgatnak, s a szövetkezetben igyekeznek elhelyezkedni.

Ez teljes mértékben érthető, hiszen a három évtized múltával a kenyheci szövetkezet valóban mezőgazdasági nagyüzemmé terebélyesedett: átfogja Kenyhec, Mtgléc (Milhosf), Abaújszinna (Seňa) határát, tgy jött létre a jelenleg 4378 hektáros Csehszlovák —Szovjet Barátság Efsz, kenyheci székhellyel. A mezőgazdasági nagyüzemben mindjobban az ipari termelési és irányítási módszerek érvényesülnek. Egyre javul a dolgozók munkakörnyezete, a különböző termelési szakaszokon szociális ellátottsága, művelődési és sportolási lehetősége ;— ami természetesen a fiatalokat is csábítja, úgyhogy azok egyre többen választják a mezőgazdasági pályát.

A termelési és természeti, valamint gazdasági-műszaki adottságokat figyelembe véve, élenjáró ez a szövetkezet. Aránylag jó eredményeit a legfelsőbb párt- és mezőgazdasági' szervek iskellően értékelik. Ezt bizonyítja az a két állami kitüntetés is — Az építésben szerzett érdemekért és a Munkaérdemrend — ami a székház irodájának falán látható. Magasfokú erkölcsi-társadalmi elismerések ezek, amelyekben kifejezésre jut mindaz a szorgalom, a többre és jobbra törekvés, amelyet a tagság tanúsít nap mint nap, vállvetve a szakember- és vezetőgárdával. Teszi ezt a saját, a közösség és a társadalom boldogulása érdekében.

IVÄN SÁNDOR, Kassa (Košice)

Ján Ja в o vie mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint Tibor Bohdanuvský, a Szövetkezeti Földművesek Szlovákiai Szövetsége Központi Bizottságának ügyvezető alelnüke vendégként a kenyheci Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben.

>A^W\rwWV«/WV4iWW^WVWWVWWyVWWyWVVWWV4nA<iVWVWVN

Az inszeminátor

KI hinné, hogy a mindössze huszonötéves Végh László, a dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Mesterséges Megtermékenyítő Állomás somorjaí (Šamorín) körzetének tnszeminátora már öt éves gyakorlati tapasztalattal rendelkezik? A Kék Duna Efsz csölösztői (Čilistov) állattenyésztő telepén hozott össze vele a sors.

Lám, milyen is a szakmaszeretet? Kíváncsian kérdeztük őt. ki oltotta bele, olyannyira, hogy még az eredeti szakképesítését is feladta. Ugyanis mezőgazdasági gépjavító Iskolát végzett Udvardon (Dvory nad Žftavou), az érsekúivári (Nové Zámkv) járásban.

— A holt anyagot élővel cseréltem fel... — válaszolt elöljáróban. — A mesterséges megtermékenyítést, már egészen fiatalon megkedveltem. Volt rá mód, lehetőség, hiszen az édesapám már 23 éve végzi ezt a munkát.

— Ezek szerint jó tanítómester az édesapja, dicséretet érdemel, hogv meg tudta kedveltetnl ezt a nem mindenki számára vonzó s érdekes szakmát.

— Hát hazudnék, ha az ellenkezőjét vallanám. Valóban jó tanítómester az apám.

— Nős?

*— Igen, nős vagyok. Két gyermek apja.

— S mit szólt hozzá a kedves ne|e, amikor e mesterségre adta a fejét?

— Eleinte bizony nem nagyon lelkesedett érte. Még el is tanácsolt volna, ha ... De én keménv diónak bizonyultam. Egv percre sem adtam be a derekamat. Az a meggyőződés

élt bennem, majd csak megérti, ha előbb nem hát utóbb ...

— Azóta már évek teltek el. Ha szabad kérdeznem, ma már másként vélekedik az ön kedvelt szakmájáról? ...

— Másként bizony! Sőt, a legnagyobb örömömre szolgál.

hogy segíti a munkámat. Többnyire 6 végzi helyettem a nyilvántartást, a munkanaplóba történő bejegyzéseket.

— ön szerint mi a vonzó ebben a különös szakmában?

— Hát a szarvasmarha-állomány gyarapítása, éppen a mezőgazdaságtudomány ismereteinek felhasználásával.

•— Honnét kapják a spermát?

—■ Nyitráról. Mégpedig mélyhűtötten. így egy évig is eltartható, s eredményesen felhasználható.

*— És milyen az eredmény?

— Megfelel az állami szabványnormának: vagyis 100 mesterséges megtermékenyítésből 55 a megfogamzás átlaga.

— A sperma minőségén kívül mik az eredményes fogamzást befolyásoló tényezők?

— Nagyon fontos, hogy az állatgondozók idejében, pontosan jelentsék az üzekedéseket. Befolyásoló tényező a takarmány minősége, meg az időjárás is. Ellenkező esetben az eredményeket 20—30 százalékkal Is csökkentheti a pontatlanság, a gyönge takarmány, a szélsőséges időjárás.

►— Mi okoz gondot?

r— A beteg tehenek, a borjazás után a gennyfészkek...

— Mennyi a körzet üsző- és tehénállománya, amelyről Önöknek kell gondoskodni, a mesterséges megtermékenyítést illetően?

i— Összesen 2400 darab. Kettőnkre vár ez a felelősségteljes munka: Bognár László körzeti inszeminátorra, s jómagámra, az ő helyettesére.

— Nem sok ez két személyre?

— Tudja, a kedvvel végzett munka szinte sosem esik az ember nehezére. Űrömét leli benne. S megtesz mindent annak érdekében, hogy kifogástalanul, jól, idejében elvégezze a reá háruló tennivalókat. Ezt tesszük mi is — szívvel-lélekkel, a legjobb tudásunkkal, s személyes felelősségérzettel, magunk és a mezőgazdasági üzemek teljes megelégedésére.

Mivel zárhatnánk e rövid cikket a legméltóbban? Azzal talán, hogy egyre szaporodjék az ilyen szakmaszerető fiatalok száma —, mint amilyen ez az ifjú inszeminátor.

(kovács)

A Somorjai Kék Duna Efsz csölösztői gazdasági udvarában egy 12011 Chrystal traktor vesztegelt. A hatalmas ekétől alig vettem észre a szorgoskodó Csápai Vilmost, aki jókora kulccsal a kezében az ekevasat cserélte ki.

— Életlen? — kérdeztem a vékonydongájú férfitől.

— A száraz talajban úgy összehajlott az ekevas, mintha ólomból lenne. Szerencsére van tartalékban, s egykettőre kicserélem. Bármilyen nehéz is a talaj, a mélyszántást időben el kell végezni.

— Régóta ül már a traktor nyergében?

— Több mint másfél évtizede. Amikor apám kidőlt, én vettem át a kormányt.

— Mennyit lehet naponta felszántani a kemény talajból?

— Ha minden jól megy, nyolckilenc hektárt. Persze nem nyolc, hanem tizenkét-tizenhárom óra alatt. Szeretek rendes munkát végezni, s akkor pedig nem lehet kapkodni. Az elemi iskola elvégzése óta itt dolgozom, magaménak érzem a közöst.

— Nem vonzotta más munkahely? — mondjuk Bratislavában.

— Mi értelme lenne? Várakozni, utazgatni órákat? Fölöslegesen költeni a pénzt, amikor helyben is megtalálom a számításomat? Szép kertem van, ahol minden megterem, amire a családnak szüksége van. A sertésnek, a baromfinak is akad elég ennivaló. Így aztán nem okoz különösebb gondot a zsír és húsféle.

i— Család?

i— Három kislányom van. Kettő közülük iskolába jár. A legkisebb, Évike jövőre szintén beül az iskolapadba. Az a lényeges, hogy jól tanuljanak és egészségesek legyenek. No, de én búcsúzom, mert még nagyon sok a szántanivaló.

A KERTÉSZETBEN

A nagykiterjedésű nádszegi (Trstice) kertészetben még mindig akad tennivaló. Szedik a dinnye és a főzőtök magját, szállításra készítik az utolsó láda paprikát.

Gombos Ráfaelné hét esztendeje dolgozik a kertészetben. Ö az egyik felelős az áru előkészítésénél.

— Előbb hol dolgozott? érdek* lődtem.

— Sehol, vagyis a háztartásban. Volt mit csinálnom, hat gyereket neveltem. De sajnos, az emberem Itthagyott bennünket örökre. Az özvegységi, amit kaptam utána, édes kevés volt a megélhetéshez. Ezért kerültem a kertészetbe, ahol hamarosan megszoktam, és jól érzem magam.

i— A gyerekek?

— A négy fiam szakmát tanul. Szabó, villanyszerelő, kőműves és csempéző lett belőlük. A nagyobbik lányom cukrászmesterséget tanul Nyit* rán.

— Akkor már megszűntek az anya* gl gondok?

— Dehogy. A három fiam most tényleges katona, s így aztán cseberből vödörbe estem, mert azért mégis csak kell nekik néha csomag, egy kis zsebpénz. Lehet, aztán megnősülnek, s nem sok hasznukat látom. Nem baj, az a lényeg, szakma van a kezükben, s munka meg van elegendő. Én már nyugdíjig kitartok itt a ládák, a zöldség birodalmában.

Győrög Vincéné ötéve szorgoskodik a kertészetben. Nem volt éppen ráutalva, hogy munkát vállaljon, de a sors másképp akarta.

Nagyobbik fiam, aki most festő, mindig eléggé magabiztos volt — válaszolja a jőkedélyü asszonyka. >—i A kisebbik, Árpi viszont nagyon szégyenlős, bátortalan, mindig a szoknyámba kapaszkodott. Többen is javasolták, adjam óvodába. Én is jónak láttam. Igen ám, de nem vették fel, mivel nem voltam munkaviszonyban, így aztán a gyerek érdekében kerültem a szövetkezet kertészetébe. Árpi már harmadikos és nem igen szégyenlős, de én itt rekedtem. Nem lehet ezt abbahagyni. Megszoktam a rendszeres munkát, a társaságot, egyszóval szeretek itt lenni, mert minket is megbecsülnek, ha rendesen dolgozunk.

Három emberrel beszélgettem a sokezer közül, akik becsületes odaadással siettetik a sürgős őszi tennivalók elvégzését. i—tt—•

Diákok a mezőn

Az őszi betakarítás szervezése nem kis feladatot jelent mezőgazdasági nagyüzemeinkben. Évek óta megszokott, hogy egyetemisták, főiskolások,

kis- és nagydiákok dolgoznak, segítik a szőlő szüretelését, a zöldség- és a burgonya betakarítását.

A Királyhelmeci (Kráľovský Chlmec) Állami Gazdaságban a zöldséget száz, az almát 196, a szőlőt pedig 139 hektárról kell begyűjteni. Ésszerű munkaszervezést kíván ezeknek a feladatoknak a gyors, időbeni elvégzése.

—- A Nagykaposi (Veľké Kapušany) Mezőgazdasági Műszaki Középiskola százharminc diákja sokat segített és segíti a betakarításban — mondta Koleszár János, az állami gazdaság főagronómusa. — A szorgoskezfl diákoknak köszönhetjük, hogy az almaszedés, a zöldségbetakarítás és a szüret a befejezéséhez közeledik.

— Az elmúlt években többször panaszkodtak: nem lehet a fiatalokra bízni az almaszedést, törik, dobálják az értékes gyümölcsöt.

Milyenek az idei tapasztalataik?

«— A diákok hozzálllása megváltozott.

— Minek tulajdonítható ez?

1— Elsősorban annak, hogy a diákok minden évben visszamennék a régi „gazdaságukba“, s kialakult az egy iskola, egy üzem elve. így vagyunk mi a nagykaposi iskolával. Ez mindenképpen jó. Már Ismerjük egymást, a körülményeket és a kívánalmakat. Igen jól kijövünk egymással. Én a diákokat csak dicsérni tudom, igazán jó munkát végeznek, t-- Kölcsönösen jó kapcsolat alakul

ki az állami gazdasággal — magyarázza Loksa László mérnök, az iskola gyakorlatvezetője. — Mindig ott segédkezünk, ahol a legnagyobb szükség van a kézi munkaerőre. Eddig tizenkét munkanapot dolgoztunk le. Ha a szükség úgy kívánja, továbbra is besegítünk.

1— Minden egyes almához hozzá keli nyúlni. A szorgos kezek munkája nyomán azonban egyre kevesebb alma marad a fán *— mondta a főagro, nómus.

—- Egy diák naponta két mázsa almát szed le. Napi összteljesítményük meghaladja a 24 tonnát. A szőlő és a paradicsom nagy részét is ők szedték le. Egy tanuló átlagban 44—45 koronát keres naponta, ami ötezernégyötezerkilencszáz korona összkeresetnek felel meg.

— Mire fordítják majd a pénzt? kérdeztem a csinos Svidecky Klárát.

— Az összeg egy részét a szülői munkaközösség pénztárába tesszük, de az iskolai SZISZ-szervezet Is kap belőle. A szülői munkaközösség pénztárában összegyűjtött pénzből kirándulásokat, vetélkedőket, sportversenyeket rendezünk. Minden koronának megvan a maga helye.

Idén a terebes! (TrebiSovj járásban Is javult a mezőgazdasági nagyüzemekben a munkaszervezés, könnyebb' és gyorsabb lett a munka, Javulás a diákságnak ts köszönhető.

Szakács Gergely, az állami gazdaság egvlk gyümölcskertésze mondta, hogy a nagykaposi „mezősuli“ diákjai értelmileg is felnőttebbé váltak. Méltó dicséret, s=ib--»