Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-27 / 43. szám
1979. október 27. .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 Ülésezett a KGST Végrehajtó Bizottsága Moszkvában Jegyzőkönyv aláírásán val befejezte munkáját a KGST Végrehajtó Bizottságának 92. ülése, amely október 16-tól 18-ig tanácskozott. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői, a kormányok elnökhelyettesei vettek részt. Hazánkat Rudolf Roliliček szövetségi miniszterelnök-helyettes képviselte. Az ülésen részt vett Sz. Gligorijevics, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja Is. Az ülésen a KGST 33. ülésszakán megjelölt feladatokból származó teendőket tárgyalták meg, így a többi között a gépipari s rádióelektronikai együttműködés fejlesztését, a tipizált alkatrészek gyártását, a közlekedési együttműködési célprogram megvalósításának feladatait, a közlekedési gépipar ezzel kapcsolatos teendőit és más időszerű kérdéseket. Két választás - hasonló jelenségekkel A stockholmi parlamentben Thorb-** jörn Fälldin hárompárti koalíciós kormánya bemutatkozott s előterjesztette programját, melyről akár lesz nagy vita, akár nem, már most tudják, hogy nem oldja meg az ország bajait, mert ezek eredőjé a tőkés rendszer mindinkább elharapódzó válsága, melyet újabban még tetéznek az energiaválság stb. néven ismert további divatos nehézségek. Amikor három évvel ezelőtt a legutóbbi választásokon megbuktak a hagyományosan vezető svéd szociáldemokraták, nyilvánvaló volt, hogy a jobboldali pártok kihasználják Olof Palme és csoportja hibáit s tetszetős politikával „megnyergelik“ választóikat. Fülldin, majd az őt felváltó Ullstein kormánya folytatta ugyan a szociáldemokraták államosító politikáját, ám bebizonyosodott, hogy a svéd jóléti állam mítosza nem örökéletű, s a rideg valóság előbb vagy utóbb szertefoszlatja. Ez meg Is történt, mert a szociáldemokrata kormányzat utódai képtelenek voltak megállítani a fő iparágakat, az acélipart, a papírgyártást, s végül az energia-termelést sújtó, egyre félelmetesebb válságot. A svédországi politikai mozgás, pontosabban a polgári pártok küzdelme valójában a tőkés osztályérdekek összecsapását Jelenti. A most hivatalba lépett Fälldin-kormánynak, illetve a kormányfőnek nem jósoltak nagy esélyt választások utáni kormányalakítására, mert Fälldin Centrum Pártja egyebek között ellenzi az atomerőművek programját s e kérdésben együtt tart a kommunista párttal, mely magáévá tette a környezetvédők programját. Más kérdés azonban, hogy Svédország uránércben igen gazdag, jó lehetőségei' vannak atomerőmüvek létesítésével az ország energiarendszerének erősítésére. Tavasszal egyébként újabb erőpróba várja mind a kormányt, mind a koalíciós pártokat, mert népszavazást rendeznek az atomerőművek építéséről, s ennek eredménye, természetesen, nemcsak a népszavazás közvetlen tárgyával kapcsolatban, hanem általában az uralkodó tőkés csoportok pártjainak kormányzásával kapcsolatban is kifejezi a lakosság véleményét. A Centrum Párt, a Mérsékelt Koalíciós Párt és a Liberális Néppárt alkotta koalíció 175 mandátummal rendelkezik a 349 tagfr parlamentben, tehát csak eggyel többel, mint a szociáldemokraták és kommunisták alkotta ellenzék. Ez viszont növeli a baloldal cselekvési felelősségét. Vonatkozik ez elsősorban a kompromiszszumot kereső szociáldemokratákra. Nem valószínű, hogy Svédországban a közeljövőben balodali vezetés kerekedne felül, de a baloldali ellenzék jól-tömörítve erőit, odafigyelve a dolgozó tömegek szavára, nagy mértékben befolyásolhatja a jövőbeni kormányok tevékenységét, hogy ellensúlyozza a monopóliumok negatív befolyását. Uasonló feltevésből indulnak ki most Japánban a politikai megfigyelők. A szintén ipari hatalomként számon tartott ázsiai országban most zajlottak le a parlamenti választások, melyekből meggyengült pozíciókkal került ki a szinte egyeduralmát elvesztő Liberális Demokrata Párt, vagyis a hagyományos konzervatív párt. Az 511 tagú parlamentben kénytelen volt beérni 248 mandátummal, s Ohira miniszterelnök pártja most már legfeljebb a kisebb konzervatív pártok szolgálatait igénybe véve számíthat legfeljebb 260 szavazatra. A többi polgári párt szereplésének részletes elemzésétől eltekinthetünk, mert az igazi meglepetést a baloldal, elsősorban a kommunista párt előretörése jelentette. Ugyanis 19-ről 41-re növelte mandátumainak számát, ami a párt alsóházi képviseletének történelmében rekordnak számit, s ezzel Japán harmadik legerősebb ellenzéki pártja lett. Kommunista képviselőt küldött a parlamentbe három olyan új tartomány is, amelyben valaha nem szerepelt kommunista képviselőjelölt. A párt ezzel helyrehozta 1972- ben elszenvedett vereségét, sőt növelte politikai esélyeit, mármint politikai beleszólási esélyeit. Arra itt sem számítanak, akár Svédországban, hogy a kommunista párt kormányzó párttá küzdené fel magát, de a kormány politikáját igenis befolyásolhatja. Ezt fejezi ki a tömeghangulat is. Nem mással, mint azzal magyarázható, hogy nagyobb tömegek szavaztak kommunista képviselőjelöltekre, minthogy a párt programcéljaival összhangban síkraszállt a lakosság létbiztonságáért és a dolgozók jogaiért, az ország létbiztonságáért s az ezt veszélyeztető militarista politika és a vele járó fegyverkezés felélesztése ellen, szorgalmazza az el nem kötelezettséget és Japán semlegességét, nem utolsó sorban pedig jóbarátságát és jószomszédi kapcsolatait a környező országokkal, különösen a Szovjetunióval. A két választás tanulsága az, hogy a tömegek hangja erősebb a monopóliumok szavánál, nem altathatják el éberségüket, s az érdekeiket képviselő pártoknak a következetesség, elvszerüség szellemében kell eljárniuk a mindennapi gyakorlati politikában, nem szabad behódolniuk a nagytőke monopolista köreinek nyomása alatt, mert széles bázisra, a dolgozók nagy tömegeire támaszkodhatnak. L. L. Uazánk fővárosa rendkívül fon*■ tos tanácskozás színhelye volt a múlt héten. Itt tartották konzultatív találkozójukat a Varsói Szerződés tagállamainak parlamenti képviselői. A fő napirendi pont földrészünk békéjének megőrzése volt azzal az újabb kezdeményző békejavaslattal kapcsolatban, amelyet Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a berlini ünnepségeken elhangzott beszédében fejtett ki. Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Románia és a Szovjetunió parlamenti küldöttségei konzultatív találkozójukon megvitatták a nemzetközi kapcsolatok fejlődését, főként az európai biztonság és együttműködés, a balatoni enyhülés, és a leszerelés problémáit, valamint a parlamentek együttműködése elmélyítésének kérdéseit. Megállapították, hogy a nemzetközi élet jelenlegi leglényegesebb és legégetőbb kérdése a fegyverkezési hajsza korlátozása és megszüntetése, a nukleáris világháború veszélyének elhárítása. Erre irányul a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének tavalyi moszkvai nyilatkozatában, valamint külügyminiszteri bizottsága idei budapesti ülésének közleményében tartalmazott, illetve konkretizált javaslatok széles programja. Rendkívüli jelentőségűek Leonyid Brezsnyev elvtárs október 6-i berlini kezdeményezései. A találkozó részvevői üdvözölték a SALT—II. szovjet-amerikai szerződést, melyet a hadászati támadófegyverek korlátozásáról kötöttek. Ennek hatályba lépése és teljes megvalósulása új lehetőségeket nyit a nukleáris rakétafegyverek további halmozódásának megakadályozására, kedvezően befolyásolja a különböző szinten folyó leszerelési tárgyalásokat, jelentősen hozzájárul az államok közötti bizalom megerősítéséhez. A részvevők nagy aggodalmukat és nyugtalanságukat fejezték ki a NATO- országok tervei miatt, melyek értelmében új típusú amerikai nukleáris rakétafegyvereket telepítenének nyugat-európai országokban, s e fegyverek a szocialista államok területére irányulnának. A részvevők felhívással fordultak a NATO-tagországók parlamentjeihez, valamint a világ államainak parlamentjeihez, felvetve az életbevágóan fontos kérdést: újabb fordulója kezdődjék-e a nukleáris rakétafegyverkezési versenynek, vagy pedig szilárdan eltorlaszolják ennek útját és tovább lépnek Európa és az egész világ békéje megszilárdításának útján.' Ismét felhívták a figyelmet a helsinki záróokmány rendelkezései teljes életbe léptetésének szükségességére. Ezzel szentbenállnak a reakciós erőknek azok a törekvései, hogy bonyolultabbá tegyék a nemzetközi helyzetet, ellenséges kampányokat folytassanak, és így beavatkozzanak Követendő békekezdeményezés A VARSÚI SZERZŐDÉS TAGÄLLAMAI PARLAMENTI KÉPVISELŐINEK TETTEKRE SERKENTŐ BÉKEFELHÍVÄSA A NATO-ÄLLAMOK PARLAMENTJEIHEZ • NAGY JELENTŐSÉGŰ TANÁCSKOZÁS PRÄGÄBAN más országok belügyeibe, bizalmatlanságot és ellenségeskedést szítsanak a népek között, revansizmust szítsanak, ösztönözzék a neofasiszta és neonáci szervezeteket. Hangsúlyozták: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részvevőinek 1980. évi madridi találkozóján a figyelem főként a záróokmány elveinek és rendelkezéseinek érvényesítésére irányuló gyakorlati pozitív lépések egyeztetésére és foganatosítására irányuljon. Ismételten annak a készségüknek adtak kifejezést, hogy hajlandók parlamenti küldöttségeket cserélni, és tartós és hatékony együttműködést folytatni, az Interparlamentáris Unió keretében. A részvevők állást foglaltak, hogy a Varsói Szerződés tagállamai tovább érvényesítik és fejlesztik két- és sokoldalú együttműködésük bevált formáit, a marxizmus—leninizmus és a nemzetközi szolidaritás szellemében. Kiemelték a sozcialista országok parlamentjei tapasztalatcseréjének fontosságát a fejlett szocialista társadalom építésében és a szocialista demokrácia tökéletesítésében. Készek továbbra is együttes erőfeszítéseket tenni a béke, a biztonság, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése érdekében. Annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy Európa és más világrészek országainak parlamentjei is azonos szellemben fognak munkálkodni és hozzájárulnak e célok eléréséhez. FELHÍVÁS A NATO PARLAMENTJEIHEZ A prágai találkozó részvevői felhívásukban említést tesznek azokról a tervekről, amelyek amerikai nukleáris rakétafegyverek új típusainak nyugateurópai területen való elhelyezésére vonatkoznak, s arra irányulnak, hogy lényegesen megváltoztassák az európai földrész stratégiai helyzetét, megbontsák a kialakult egyensúlyt, megkíséreljék katonai fölénybe juttatni a NATO-t. Azok a kísérletek, hogy az egyik fél katonai fölénybe jusson, eleve kudarcra vannak ítélve. A szocialista országok kénytelenek lennének további szükséges intézkedéseket tenni biztonságuk szavatolására. Számukra nincs más kiút, hangoztatta a felhívás, majd megállapítja: A Szovjetunió nem törekszik katonai fölényre; a szovjet stratégiai doktrína kizárólag védelmi Jellegű, s ez teljes mértékben a Varsói Szerződés szervezetére is vonatkozik. A Szovjetunió a legutóbbi tíz 'évben egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növelte közepes hatótávolságú nukleáris fegyverhordozóinak számát, sőt még csökkentette is az indítóberendezések számát és a robbanófejek hatóerejét. Csökkentette közepes hatótávolságú bombázóinak a számát is. Már évek óta nem növelte Közép-Európában állomásozó csapatainak létszámát. Sőt, a Szovjetunió készségét fejezi ki, hogy a jelenlegi szinthez képest csökkenti a nyugati területein telepíetett közepes hatótávolságú nukleáris eszközök mennyiségét, persze csak akkor, ha Nyugat-Európában nem helyeznek el további hasonló- eszközöket. A Szovjetunió ismételten megerősítette, hogy sohasem fűg- alkalmazni nukleáris fegyvert olyan államok ellen, amelyek lemondanak nukleáris fegyverek alkalmazásáról és szerzéséről, s területükön nincsenek is ilyen fegyverek. A Varsói Szerződés országaival konzultálva, a Szovjetunió úgy döntött, hogy egyoldalúan csökkenti a Közép-Európában állomásozó csapatainak létszámát, éspedig a következő 12 hónapban 20 ezer szovjet katonát, ezer harckocsit és egyéb haditechnikát von ki az NDK területéről. Meggyőződésünk, hogy ez attól az őszinte óhajtól vezérelt kezdeményezés, hogy az európai katonai enyhülésre tett erőfeszítéseket kivezessék a zsákutcából, Európa és az egész világ népeinek egyetértésével találkozik. Felhívják a NATO-országok parlamentjeit, hogy méltóképpen értékeljék a szocialista országok kezdeményezését és e jó példa követésére serkentsék országaik kormányait. A Varsói Szerződés tagállamai amellett vannak, hogy tovább kell bővíteni a bizalomerősítő intézkedéseket. E cél elérésére irányulnak egyebek között azok a javaslatok is, hogy a nagyobb szárazföldi hadgyakorlatok előzetes bejelentése — a záróokmány értelmében :— a jelenleginél korábban és a részvevőknek nem a mostani 25 ezer fős szintjénél, hanem már 20 ezer fős szintjénél történjék; 20—50 ezer főnél nagyobb részvételű gyakorlatokat ne rendezeznek, s a húszezer főnél nagyobb szárazföldi alakulatoknak ne csak a hadgyakorlatait, hanem a csapatmozdulatait is idejében Jelezzék. A felhívás hangsúlyozza, hogy a tagállamok korábbi javaslatai is érvényesek, s kidomborítja: Mély meggyőződésünk, hogy a parlamentek és képviselők számára nem lehet megtisztelőbb és felelősségteljesebb feladat, mint népeik békés életének biztosítása. Külpolitikai kommentárunk Diktatúrák alkonya „A MI CÉLUNK A TI BIZTONSAGOTOK!" NATO-stratégák új amerikai nukleáris rakétákat próbálnak rákényszeríteni a nyugat-európai országokra. (V. Csakirgyisz rajza) A józan előrejelzések szerint bekövetkezett, ami a‘ nicaraguai Somozarendszer összeomlása után várható volt: további latin-amerikai köztársaságban, Salvadorban bukott meg egy véres diktatúra. A legutóbbi hónapok történését felmérve, a latin-amerikai szabadságmozgalmak, antiimperialista mozgalmak'erősödése volt az a kortényező, amely több mint negyven évi önkényuralom után leparancsolta a katonai parancsuralmi rendszert a történelem színpadáról a mindössze 21 ezer négyzetkilométernyi területű, de ötmillió lakosú, zsúfoltan lakott kis latin-amerikai államban. Igen, a példamutatók: Kuba, a földrész első szocialista állama, majd az önkény fölött az idén diadalmaskodó nicaraguai hazafias erők voltak. S lehet, hogy Salvador lesz a példaképe következő, szabadságra vágyó országoknak, elsősorban Hondurasnak és Guatemalának. Természetesen nem vehetjük egy kalap alá a latin-amerikai országokat, még ha konkrét helyzetüknek sok közös vonása is van s általában megegyeznek a belső mozgató erők. A helyzet értékelésekor nagyon fontos kritérium a mozgalom hegemőnja, vezető ereje, és a felülkerekedett csoportosulás programcéljai. Ezt tekintve még éretlen a helyzet határozott állásfoglalásra azzal kapcsolatban, ml is játszódott le Salvadorban és mik a kilátások. Carlos Romero Humberto tábornokelnök véres önkényuralma megbukott. Ez biztos, s várható volt már a nicaraguai szabadságharcosok győzelme óta, melynek hatására, különösen a nyári hónapokban, nagyon megélénkült a salvadori gerillák tevékenysége. Carlos Romerót azonban katonai junta buktatta meg vértelen puccsal. Alkotmányos szabadságjogokat és reformokat, szabályos elnökválasztást . - . . I . ígért a lakosságnak, de közelebbi politikai céljai ismeretlenek. S bár a puccs vértelenül zajlott le, az Adolfo ArnAldo Mejano és Jaime Guttierez vezette Junta csapatai már megütköztek azokkal a szabadságharcosokkal, különféle színezetű gerillákkal, akik hosszú időn át küzdöttek Romero ellen, s nem ismerik el a juntát az ország vezetőjéül. GUATEMALA :mala y ° N D U- R * "SALVADORS 4X.1L. У Somon.)** _____ — «ŠTM Vicente ^C»iuuc=. (Ä.S-I. Г S*„< ~-CSEIVÖES-ÓC£ÁN.=mKihIw A Salvadort események értékelésében ezért igen fontos szerepe van az ellenzéki erők vizsgálatának. Első helyen említendő a legtekintélyesebb szervezet, a Népi Forradalmi Tömb, továbbá a Nemzeti Felszabadító Erűk, melyek fegyveresei rendszeresen öszszecsaptak a tábornok-elnök fegyveres különítményeivel, sőt az utóbbi szervezet tagjai a nyáron az elnök fivérét is megölték. Ilyen aktív szervezet volt a Ferabanto Marti is, de a megbuktatott rendszer rendőrsége vagy 42 ilyen balodali gerillaszervezetet tartott nyilván. Érthető, hogy Salvador népének leghaladóbb vezető ereje, az illegalitásban tevékenykedő kommunista párt a közelmúltban tartott VII. kongresszusán a legsürgősebb feladatként jelölte meg az ellenzéki erők egyesítését. Az egység megteremtése a legfontosabb teendő, a legfőbb feltétele annak, hogy Salvadorban valamilyen haladóbb rendszer győzzön. A különféle ellenzéki szervezetek és fegyveres testületek ugyanis különféle társadalmi rétegek szűkebb érdekeit is tükrözik, s ezek túlzott szorgalmazása bizonyos időpontban árthat a közös ügynek. Másodszor, a legtekintélyesebb ellenzéki erők között szerepel a Kereszténydemokrata Párt, de általában a salvadori katolikus egyház Is, melynek élén a konzervatív szárny részéről „vörösfőpap“ címmel illetett Oscar A. Romero San Salvador-i érsek áll, aki a nyáron sztrájkokat, templomelfogialásokat stb. szervezett a rendszerrel szemben, Amikor szeptemberben Carlos Romero fegyvereseinek tömpges terrorakciója után 19 munkás holtteste borította a San Salvador-i székesegyház lépcsőit, a washingtoni Fehér Házban is felfigyeltek. Viron Vaky, a latin-amerikai ügyekkel megbízott külügyminiszter-helyettes nyomban Salvadorban termett és titkos tárgyalásokat folytatott. Nem titok, hogy az ország jövőjéről volt sző — Carlos Romero feláldozása árán is az ország Amerika-barát irányzatának átmentéséről. N A közeljövőben tehát annak kell eldőlnie, hogy a- vérteľén katonai puccs ebbe a tervbe illett-e bele, vagy pedig főtisztek önálló kezdeményezéséről volt szó. Ez homályos, mert szavakban ugyan szolidaritást vállaltak a nicaraguai rendszerrel, a baloldali gerillák bizalmát viszont mégsem érdemelték ki. Még bizonytalan, milyen álláspontra helyezkedik a hadsereg egy további balratolódás esetén, továbbá hogyan számolják fel a régi rendszert támogató fegyveres szervezeteket, mint amilyen a Fehér Gerillák Szövetsége, a Nemzeti Demokratikus Ealange és más Jobboldali gerillaszervezetek. Ami Washingtont a legjobban -aggasztja: a környező országok helyzetének alakulása, mert mint mondottuk, a forradalmi példa nagy hatással ,van Hondurasra és Guatemalára. Lőrincz László i
