Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-20 / 42. szám
1979. október 20. SZABAD FÖLDMŰVES. Célszerűen, következetesen A CSKP 13. plénumának dokumentumai kiemelték, hogy .-.igényes feladataink vannak az állattenyésztésben és az állati termékek termelésében. Ezen belül kulcsfontosságú a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése és jövedelmezőségének növelése. A tartalékok mozgósítása megköveteli, hogy ennek valőraváltásában az állatgondozókkal és zootechnikusokkal együtt aktívabb szerepet töltsenek be az állattenyésztési felügyelőségek... Az összes mezőgazdasági üzemekben ez álljon a figyelem középpontjában“. A feladat világos. Azért került a pártplénum tárgysorozatának homlokterébe a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése, mert némely körzetekben nem teljesítették kielégítően a CSKP XV. kongresszusa által előirányzott feladatot. Legnagyobb probléma a tehénállomány felújítása. Ezért szükséges, hogy az üszőnevelést színvonalasabbá, hatékonyabbá tegyék. Csak így biztosítható a jó állatforgó, és helyes takarmányozással, a hasznosság növekedése. Vitathatatlan, hogy a CSKP XV. kongresszusán jóváhagyott feladatok, nagyok. Közös erőfeszítéssel azonban teljesíthetők. Követelmény, hogy a gazdaságokban javítsák az irányítás és a szervezés színvonalát, valóra váltsák a terveket. Ne csak nagy általánosságban, hanem választékban is. A tartalékokat még sok helyen nem tárták fel. Mindennél jobban bizonyítják ezt a hasonló feltételek között termelő üzemek eltérő eredményei, s ez nagy tartalék. Most pedig vizsgáljuk meg a géléi (Holice) szövetkezet szarvasmarhatenyészetének termelését. Ebben a gazdaságban sikeresn váltják valóra a CSKP XV. kongresszusa irányelveiből, rájuk háruló feladatokat. Szólni kell,azonban arról is, hogy a gazdaság a Felső-Csallóközben 1983 hektár mezőgazdasági, illetve 1788 hektár szántóterületen gazdálkodik. A földterületből ötszáz hektár kavicsos, vékony termőréteggel, 450 hektárt pedig gyakran károsít az altalajvíz. A termelést azonban évek óta úgy szervezik, hogy minél jobb eredményt érhessenek el. Három év átlagában szemesterményekből például több mint 5,6, évelőtakarmányból pedig nyolc tonnán felüli hozamot értek el. A takarmányalappal jó hátteret biztosítottak a szarvasmarhák hasznosságának, növeléséhez s az állomány felújításához. A szántóterület 27 százalékán takarmányt termesztenek, s ebből tizennégy százalék a lucerna. Igyekezetük a rra irányul, hogy az állatoknak évente elegendő és jó minőségű tömegtakarmányt készítsenek be. Ez a meghatározója a hasznosság szüntelen növelésének. A közelmúltban Póda Bélával, a danaszerdahelyi (Dunajská Streda) Állattenyésztési Felügyelőség körzeti zootechnikusával és Mészáros Józseffel, a szövetkezet elnökével a szarvasmarha-állomány termelési eredményeit boncolgattuk. Arra kerestünk magyarázatot, hogy mit tettek és tesznek a hasznosság szüntelen növekedéséért. Az elnök elvtárs szerényen az alábbiakban fogalmazta meg mondanivaló ját: „Se többet, se kevesebbet nem tettünk, mint amennyit elvárt tőlünk a társadalom. A körültekintő szervezés és az állattenyésztés dolgozóinak elkötelezett munkája a termelésben kicsúcsosodott. Ha tehát a tenyésztésbe tudatosságot, célszerűséget és rendszerességet viszünk, akkor az eredmény nem maradhat el. Beleértve a takarmánytermesztést, bekészítést és felhasználást is.“ Amint látjuk, tudatosságon, célszerűségen és rendszerességen múlik a szarvasmarha-állomány termelésének a fellendítése. Sok segítséget nyújt a szövetkezetnek ebben az állattenyésztési felügyelőség. Csak így kerülhetett a gazdaság a nyugat-szlovákíai kerület legjobb tejtermelői közé. Természetesen nemi ugrásszerűen, hanem fokozatosan. Például 1976-ban, vagyis a hatodik ötéves tervidőszak első évében egy tehén átlagában 3690, a múlt évben pedig 4107 liter tejet fejtek és lehetőségük van rá, hogy eb-' ben az évben 4200 litert érjenek el. A gazdságnak több mint ötszáz tehene van. Az állomány háromnegyed részét fekete-tarka lapály apaállattal keresztezték. A tehenek többsége Fi-es leszármazott, ötven százalékos élaránnyal, tíz százaléka pedig Fu-es származék, illetve 75 százalékos élarányú. A múlt évben az Fi-es elsőborjasok például az első laktációban — átlagosan — 3867 liter tejet termeltek. A 8752-es elsőborjas tehén az első laktációban több mint hatezer literes évi tejhasznossággal tűnt ki. Ez volt az év legjobb elsőborjas tehene. Gélén a tudatosságot, a célszerűséget és a rendszerességet következetességgel is társítják. A tenyésztő következetességének kézenfekvő bizonyítéka, hogy azt a tehenet, amely az első laktációban 3400 liternél kevesebb tejet termel, könyörtelenül kiselejtezik. Természetesen nem küldik vágóhídra, hanem olyan gazdaságoknak adják el, amelyek a tejtermeléssel lemaradtak, és a selejtezett elsőborjasok segítségével szeretnének jobb eredményt elérni. Nem egyszer megtörtént, hogy egyegy selejtezett elsőborjas a következő laktációban kiemelkedett, illetve négyezer liter körüli tejhasznosságot ért el. Ilyesmi gondos takarmányozással fordulhat elő, a gellei szövetkezetnek azonban be keli tartania a törzskönyvezett állományra vonatkozó „játékszabályokat“, mert javító tulajdonságú apaállat tenyésztésével is foglalkoznak. Az állattenyésztési felügyelőség körzeti zootechnikusa és munkatársai ügyelnek arra, hogy rendellenesség ne fordulhasson elő. A szövetkezet törzsállományából körültekintéssel válogattak ki ötven tehenet, melyeknek azt a szerepet szánták, hogy Szlovákia tehénállományának a feljavításához javító tulajdonságú apaállatokat neveljenek. Ezeknek a tejhasznossága ötezer literen felüli s tejüknek'legalább 3,9 zsírszázalékot kell elérnie. A jó haszontulajdonságú tehénállomány felújításának s hasznossága növelésének fontos feltétele, hogy az üszőket pontos időközönként fedeztessék. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fekete-tarka leszármazottak aránylag korán tenyészérettek, s ezért tizenhat hónapos korban befedeztethetők. A szövetkezetben évente a tehenek harminc százalékát kiselejtezik, s helyükbe elsőborjasok kerülnek. Gondoskodnak róla, hogy a zootechnikai, az állategészségügyi és az inszeminációs munka összehangolásával lehetőséget nyújtsanak a tehenek évenkénti ellésére. Ahol pedig rendellenességet észlelnek, ott időben beavatkoznak. Következetes tenyésztői munkával érték el a törzsállomány fiatalítását. Így a tehenek életkora nem több 4,5 évnél. A száz tehénre jutó állatlétszám, ugyanúgy a hasznosság s a jövedelem várakozáson felüli. A gazdaság állattenyésztésének nagy érdeme, hogy ‘— három év átlagában .— a mezőgazdasági termelési érték majdnem hatmillió koronával növekedett. Ez pedig jó bizonyítéka a hatékonyságnak. Kedvezőnek minősíthető a költsége^ és a bevételek aránya is. Bebizonyították, hogy a tej és a marhahús termelése a jő takarmányalap kapcsán kifizetődő. A soronlevő év takarmánytermesztése kiemelkedő. Ez tette lehetővé, hogy hatvanhat vagon szenázst, negyven vagon granulált lucernát és harminc vagon lucernaszénát tartalékoljanak. Ezzel párhuzamosan 670 vagon silókukoricát, 280 vagon répakaréjt és száz vagon nyersszeletet vermelnek el kukoricaszárral. A kukaricaszár begyűjtése azonban mezőgépiparunk „jóvoltából“ nem megoldott. A szövetkezet rá van kényszerítve, hogy önmaga bütykölje össze a begyűjtéshez szükséges gépet. Lám, a mezőgazdaságnak nemcsak kenyérnekvalót, tejet, húst, stb. kell termelnie, hanem bizonyos gépeket is el kell készítenie. A hatodik ötéVes térvidőszak gazdaságfejlesztési irányelvei azonban azt is kihangsúlyozzák, hogy „ha a mezőgazdasági, gépipari stb. dolgozók gondoskodnak a kellő választékú és minőségű szállításról — beleértve a pótalkatrészeket is — akkor nem lehet kétséges a kitűzött feladatok teljesítése. Amint látjuk, a gellei szövetkezet becsülettel teljesíti a ráháruló feladatokat. Ezért joggal elvárja, hogy a termelőeszközök gyártói se maradjanak adósak. HOKSZA ISTVÁN ■ylagyarország a világ kendertermesztésének 7—8 százalékát adja. Feldolgozóipara évente nyolcvanötezer tonna rostkenderkórót igényel. Ez a mennyiség a korszerű agrotechnika alkalmazásával és a komplex gépi betakarítással tízezer hektáron termelhető meg. TERMELÉSI RENDSZER A kendertermesztés korszerűsítése Magyarországon szükségessé tette egy termelési rendszer megszervezését és kialakítását. A Szegedi Kendertermesztési Rendszer működését a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1975-ben engedélyezte. Már az első évben negyvenhárom gazdaság MAGYARORSZÁGI TAPASZTALATOK Eredményes kendertermesztök hatezerötszáz hektáron termesztette a kendert, ami az összterület nyolcvanöt százaléka volt. Az idén tovább bővült az összterület, s a gazdaságok több mint tízezer hektáron — az összterület kilencvenhét százalékán i—< már a szegedi rendszer tagjaiként termesztették a kendert. Magyarország legnagyobb kendertermesztű vidéke Csongrád megye. Az idén kétezerötszáz hektáros vetésterületen kilenc tonnás hektáronkénti hozamokat értek el. Felvételünkön a mSrtélvi Fürst Sándor Tsz dolgozói kúpokba rakják a kendert. Fotó: Lázár Mihály Az ENSZ adatai szerint a hektáronkénti rostanyag terméseredményeit tekintve világviszonylatban Magyarország vezet 1810 kilogrammal, a második helyen hazánk áll 1325, a harmadik pedig Olaszország 1063 kilogrammal. A magyar kendertermesztés kiváló eredményeit annak köszönheti, hogy az elterjedt hazai fajták rosttartalma kiváló, s a külföldi fajtákhoz viszonyítva 20—30 százalékkal magasabb. A vetésterület 96 százalékán az Uniko-B, négy százalékán pedig a Kompolti fajtát termelik. A megfelelően előkészített magágyba osztályozott — azonos ezermagsúlyú t— vetőmagot vetnek. Tapasztalataik szerint fontos termésmeghatároző tényező az optimális vetési idő betartása, s a sűrű 7,5 centiméteres sortávolság kialakítása.. Hektáronként átlagosan 88,60 kg vetőmagot vetnek ki, amely 4,3 millió csíraszámnak felel meg. A rendszer gazdaságaiban a gépellátást is korszerűsítették. A kenderarató és kötözőgépek közül legjobban a ZSSZK—2,1 típusú szovjet gyártmányú gépek váltak he — napi teljesítményük 15—17 hektár — a kendertömítésnél és rakodásnál pedig korszerű hazai gépeket alkalmaznak. A lombtalanítást repülőgéppel végzik. A vegyszert, valamint a szervizszolgálatot szintén a rendszerközpont biztosítja. Az utóbbi évek eredményei azt bi zonyítják, hogy a hektáronkénti hozamok növelésével a gazdaságok kellő jövedelmet érnek el a kender termesztésével. t— CSÍ-!-Í Lúdhadsereg a kísérleti állomáson. Lehetőségek a lúdtenyésztésben • A lúdtenyesztés fontosságát a végtermékek piaci helyzete, a kedvező értékesítési lehetőségek adják meg. Értékesíthető pecsenyelibaként, de külön a hús, a máj, konzerv formájában a hús és zsír vegyesen, de jú exportcikk a toll is. Ф A lúdtartás más baromfi ágazatokhoz viszonyítva nem igényel nagy beruházást, ami szintén olcsóbbá teszi a termelést. ф A közhiedelemmel ellentétben, nem igényes a fehérjetakarmányok iránt, mint például a csirke, a pulyka vagy akár a sertés. Franciaországban például a ludak takarmányának fehérjetartalma nem haladhatja meg A keltetést a legkorszerűbb technológiával oldják meg. a tizennégy százalékot, s a nyolchetes liba egy kilogrammos súlygyarapodását mindössze 2,2 kg takarmánnyal érik el. MEGFELELNI A KÖVETELMÉNYEKNEK — A baromfitenyésztésben nemzetközi pozíciónk megőrzése, illetve a baromfihús hazai választékának javítása nálunk is megköveteli a lúdtenyésztés, a nemesítés és tartástechnológia folyamatos korszerűsítését >— mondta Kun István mérnök, a Lúdkutató és Nemesítő Állomás alistáll (Hrobofiovo) vezetője. Az alistáli kutató és nemesítő állomás — az Ivánkái kutatóintézet kihelyezett részlege — azzal a céllal alakult, hogy szülőpárok előállításával elősegítse a nagyüzemi lúdtenyésztés kibontakoztatását. Az eurúpai viszonylatban is számottevő kutatóintézet biztosítja az SZSZK lúdtörzsállományát, de a szülőpárok iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg a Szovjetunió és az NDK részéről is. Az intézet tenyésztő és nemesítő munkájának célkitűzéseit három tényező határozza meg: ф brojler liba (ötvenhat napos) • pecsenyeliba (száznapos) • és a májliba alapanyagának előállítása. Elsőként a brojler és a pecsenye* liba termelése indult be, de már jóvá* hagyott termelési rész a májliba elő* állítása is. Utóbbira a Zvolenská Slatina-i Efsz szakosítja magát. Az Alistálon elhelyezett törzsállo* mány fajtaösszetétele olyan, hogy a fenti céloknak megfelel. A talián, a rajnai, massaube és a landesi fajták mellett kialakították saját nemesítésű vonalaikat is: IV—001, IV—002 és az IV—003-as. Anyaállományuk, amelyből a szülő-1 párokat biztosítják — a gúnárokkal együtt — hétezer darab. A törzsállomány jelenleg 140 ezer naposliba te* nyésztését teszi lehetővé. Ebből 40 ezer szülőpár eladásával számolnak. Ez a produkció a következő ötéves tervben eléri majd a hatvanezret. KELTETÉSTŐL A FELDOLGOZÁSIG Gesztorságuk alatt két hizlalófarm épül: egyik a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda), a másik pedig a michalovcei járásban. Az Ivánkái kutatóintézet, a bratislavai Mezőgazdasági Tervezőintézet és a rostovi Föderatív Tervezőintézet (Szovjetunió) együttműködésével épülő farmok évi kapacitása egymillió darab lúd lesz. A farmok szülőpárszükségletét az alistáli intézet biztosít ja. A farmok ebből termelik ki anyaállományukal, amely fedezi a hizlaláshoz szükséges naposliba-allományt. Szlovákia naposliba-produkciúja jelenleg félmillió. Ez a mennyiség a két farm üzembehelyezésével — termelésük 1983-baő indul meg — néhány korszerűtlen üzem felszámolása után eléri az egymillió háromszázezret. XXX A lúdtenyesztés fellendítése érdé* kében tehát megtettük a szükséges intézkedéseket. Cél, hogy a mennyiség állandó növelése mellett tovább javuljon a termékek minősége is. A szakemberek szerint a lúdtenyésztésben nagy lehetőség, nagy tartalék rpjlik. A májon kívül a lúd húsa és tolla is keresett cikk. A korszerű követelményeknek megfelelni viszont nem lehet egyik napról a másikra. Ehhez többek között az eddiginél nagyobb termőképességű lúdfajtákra is szükség van. Az alistáli intézet szakembereinek törekvése ebbűi a szempontból is dicséretes. Csiba László A tojás előkészítés keltetésre.
