Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-20 / 42. szám

1979. OKTÓBER 20.

XXX. évfolyam 42. szám.

Ära 1

Kčs

Az SZSZK Mezőgaidasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja

Lapunk tartalmából:

Küzdelem a hadsereg megnyeréséért *

Szocialista brigádokról — sokszemközt *

Nem lehetünk elégedettek

*

Fokozott munkatempó

a konzervgyártásban

ÉRDÉK

és

KÖTELESSÉG

A fejlett szocialista társadalom építése mind nagyobb és bonyolultabb feladatok megoldásával jár. Ezt a tényt nap mint nap észlelhetjük gazdasági és társadalmi életünk minden területén. Ez eayébként természetes és törvényszerű jelenség és bosszankodäsra nem is adhat okot senkinek. Mert ugyebár mindannyiunk közös érdeke az életet gazdagító és szépítő feltételek megteremtése. Az anyagi jólét, amely a fejlett szocialista társadalom építése közben szüntelenül gyarapodó gazdasági és szociális vívmányainkban tükröződik, áldozatkészséget, céltudatos jő munkát igényel mindannyiunktól.

Ezért nem véletlenszerű az sem, hogy a szocializmus építésének eveiben, de főleg az utóbbi években a legtöbbször hangoztatott és egyben a legdöntőbb jelentőségű követelménnyé, vagyis a szocialista erkölcs legalapvetőbb kérdésévé a munkához való viszony, tehát a munkaerkölcs vált. A munkaerkölcs tehát újkeletű fogalom. Gazdasági alapját a tulajdonviszonyokban keletkezett változások képezik, vagyis az, bogy a termelőeszközök már nem tőkés- és kistermelői magántulajdont, hanem össznépi és csoporttulajdont, tehát társadalmi tulajdont képeznek.

A termelőeszközök közös birtoklása, tehát az a tény, hogy valamennyien gazdái vagyunk nemcsak a munkahelyünkön levő javaknak és termelési eszközöknek, hanem magunkénak tudhatjuk szocialista államunk összes kincsét, ingó és ingatlan vagyonát, nemcsak feltételezi, hanem a szó legszorosabb értelmében megköveteli mindanynyinnktól, hogy a ránk bízott termelőeszközökkel jő gazdákként bánjunk, azokat a lehető legésszerűbben és leggazdaságosabban kihasználjuk a szüntelenül növekvő egyéni és társadalmi igényeink kielégítéséhez szükséges anyagi javak megteremtésére.

A termelőeszközök társadalmi tulajdona, tehát az említett eszközök közös birtoklása azonban nemcsak a munkához való viszonynak, hanem az emberek egymáshoz való viszonyának is új tartalmat adott. Míg a „ki jobban bírja, marja“ kapitalista rendszerben az emberi kapcsolatokban a munkaerkölcs nem volt, mert az egyéni célok és érdekek közötti ellentmondások miatt nem is lehetett összetartozást kifejező és egységszilárdftó tényező, addig a szocialista társadalomban, ahol a szó legszorosabb értelmében megvan az egyéni és a társadalmi érdekek összhangja, a munkaerkölcs döntő jelentőséggel bír a közös törekvések és erőfeszítések hatékonyságának növelésében.

A szocialista munkaerkölcs a termelésben való példás helytállás melfett kifejezi azt is, hogy az egyén elmélyült felelősséget érez nemcsak a maga és családja sorsának, hanem embertársai, elsősorban is közvetlen munkatársai, de végeredményben az egész társadalom helyzetének, életfeltételeinek alakulásáért.

Ennek az elmélyült felelősségtudatnak és felelősségvállalásnak a megnyilvánulásával azonban még nem mindenhol és nem mindenkor találkozunk. Ez egyben azt is jelzi, hogy a szocialista munkaerkölcs még nem minden polgártársunknál talált „otthonra“. S ebből a „kitárolásból“, a felelősségvállalás fontosságának tagadásából, vagyis a munkához való rossz hozzáállásból felmérhetetlen kára van a társadalomnak. Hogy ez ennyire így igaz, azt egy kis helyzetelemzéssel megállapíthatjuk a kisebb-nagyobb munkaközösségekben vagy akár az egységes földművesszövetkezeteinkben is.

Próbáljuk meg egyszer úgy istenigazában számbavenni azokat a károkat, amelyek nagyon gyakran az elnagyolt talajművelésből, a felelőtlen hozzáállásból származó betakarítási veszteségekből, az állatállomány gondozásának elhanyagolásából, vagyis a rúgd fel, hagyd ott hozzáállást tükröző rossz munkából erednek, s melyek felett nagyon gyakran szemet hunyunk, sőt mi több közvetve még védelmezzük is a termelést és gazdaságfejlesztést fékező szubjektív tényezőket azáltal, hogy a termelési kieséseket tőlünk függetlenül ható, vagyis objektív tényezők kedvezőtlen hatásával magyarázzuk.

Ha a szocialista munkaerkölcs szellemében, vagyis a jogos elvárások és követelményekkel összhangban és tárgyilagosan ítéljük meg a helyzetet, illetve a rossz hozzáállást tanúsító embereket, akkor arra a következtetésre jutunk, hugy az ilyen emberek kisebb vagy nagyobb mértékben élösködnek embertársaikon, tehát a szövetkezeti közösség azon tagjain is, akik feladataikat elmélyült felelősséggel és kifogástalan minőségben végzik, azokon, akik a szocialista munkaerkölcsből jelesre vizsgáztak. Ez főleg akkor tűnik szemünkbe, amikor a javakon osztozkodunk. Ugyanis szinte általánosítható jelenség, hogy az örökké elégedetlenkedők kisebb vagy nagyobb csoportja a munkából kitároló, s így a közösségnek károkat okozó, tehát felelőtlen magatartást tanúsító emberekből verbuválódik.

Sokat beszélünk a rejtett tartalékok, a termelésfejlesztési lehetőségek feltárásának és optimális kihasználásának fontosságáról. Hiba, hogy ezeket a tartalékokat, termelésfejlesztési lehetőségeket legtöbbször csak az anyagi szférákban keressük. Bár ott is helyénvaló, de nem ártana, sőt szükséges lenne egy kissé több igyekezetét tanúsítani azoknak a tartalékoknak a keresésével és feltárásával kapcsolatban, amelyek a szubjektív tényezőkben, az emberekben, az emberek cselekedetének, munkájának hátterében vannak, fgy a szocialista munkaerkölcs általános meghonosításának és szilárdításának a rejtett vagy nagyon is kiabáló tartalékait nagyobb igyekezettel kellene a mindennapi életben kamatoztatni. A szocialista munkaerkölcs szilárdulása természetesen főleg a nevelő és felvilágosító munka, tehát a közös ügy iránti közös felelősség tudatának elmélyítését igényli. Itt-ott persze szükség van arra is, hogy az egyénekre való kollektív ráhatásnak más, vagyis radikálisabb módszerét is alkalmazzuk. Vagyis azokat, akik csupán az életkörülményeik javulásához szükséges anyagi javak gyaraoodására tartanak igényt, de munkájukkal nem szolgálják példásan a közösség anvagi javainak növekedését — bírálattal vagy az anvagi érdekeltség elvének még következetesebb érvényesítésével — jnbh munkára, becsületesebb helytállásra ösztönöztük, s ha szükséges, kényszerílsük.

Ezekben a napokban valóban K ezernyi a tennivaló a határban. A mezőgazdasági üzemekben mindent elkövetnek, hogy a szárazság ellenére is földbe kerüljön a gabona. A kertészetekben a szétmállott fóliasátrak alatt a paprikát sokhelyütt megcsípte a dér, s ezért az épeket igyekeznek minél gyorsabban leszedni, értékesíteni. A gyümölcsösben, szőlőben is sietnek pontot tenni a szüretre. A kedvező időben már a legtöbb mezőgazdasági üzemben befejezték a fontos tennivalót. A cukorrépaföldeken „prüszkölnek“ a traktorok, nehéz a fontos ipari növény kiszántása a száraz talajból. Ha azt akarják, hogy minél kevesebb legyen a veszteség, nagyon gondos munkát kell végezni. A száraz időjárás ellenére az őszi mélyszántást is siettetik. Törik, hajlik az ekevas, de ez sem parancsolhat álljt. Már október elején ránk ijesztettek a deres hajnalok, és nem lehet tudni, milyen lesz a holnap, mikor fagy ki a földből az eke.

valókat, tudják minden percet ki kellene használni.

A tábla szélén megállt a betakarítást végző gárda, egy cigaretta elszívása erejéig, és így szót válthattunk. Szókimondó emberek a farkasdiak. Nem rejtik véka alá véleményüket, és bátran megmondják mi a hiba, mi az akadálya a gyorsabb ütemű betakarításnak.

Többek között Pál Zoltán kombájnos eléggé pesszimistán nyilatkozott: „Nem lenne itt különösebb baj, kombájn és adaptér is van elegedő. De képtelenek vagyunk megoldani a szállítást. A kombájnok napi teljesítménagyobb teljesítményt tudnának nyújtani, ha nem kéne várakozni a szem elszállítására. Gondolom ezekben a napokban lenne szükség a társadalmi segítségre, az ipari üzemek részéről. Ha a folyamatos szállítás megoldódik, a hatalmas területről is időben betakarítjuk a gazdag termést.

Hirtelen füstszag csapott az orromba. Amíg mi beszélgettünk, néhányan megyújtották a magas kukoricatarlót. Sisteregve égett a nyers szár és a háncs.

— Gondolják, ez lesz a jó megoldás, ha felégetik a szárat? — kérdez-i tem a „gyújtogatótói“.

•

'— Mi mást lehet tenni? — mondták. Nem igen lesz elég gép, amely lekaszélja, .hogy aztán hasznosíthassák, és el lehessen végezni a mélyszántást.

Élénk vita következett. Ki az égetés mellett, ki ellene foglalt állást* Azt hiszem az utóbbiaknak van igazuk. Elsősorban szükség van minden tömegtakarmányra, s a kukorica alsó szárét is lehet hasznosítani silóként, vagy granuálva. A gabona- vagy kukoricatarló égetése nagyon veszélyes játék, a talajszerkezet megkárosítása szempontjából is. Ezért bármilyen nehézségbe ütközik, le kell takarítani a szárat, s lehetőleg felhasználni takarmányozási célokra.

Kicsit körülnéztem a learatott táblán, amely afféle bombatámadás utáni hangulatot idézett fel bennem. Szerencsére nem halottak, sebesültek feküdtek a szikkadt földön, hanem kukoricacsövek, amelyek kissé kivetkőzve a háncsból, piroslóan mosolyogtak. Néhol elég sok volt belőle. Nem tudom, mi lesz a sorsuk, ki szedi össze.

p TÓTH DEZSŐ

Az említettek mellett a legfontosabb tennivaló a kukorica betakarítása, amelyre az időjárás kedvező, de ez a munkafolyamat sok szállítóeszközt köt le. Legtöbb helyen szárítani is kell a kukoricát és kissé ez is hátráltatja a betakarítás ütemét.

A vágfarkasdi (Vlöany) társult szövetkezet határában is szorgalmasan végzik a kukorica „aratását“. Az efszben az idén kétezer hektáron termesztettek silókukoricát és szemest. Ez óriási terület és nagyon sok szállítóeszközt Igényel a termés elhordása. A betakarítási munka első részét, a silózást már elvégezték, de aztán jött a java, a szemeskukorica. Nagyon szép, ígéretes a kukoricatermés. Hatalmasra nőtt a jő minőségű földben a tengeri szára, s még az öles ember is eltörpül benne. Bár elég sűrű a sor- és tőtávolság, mégsem ritka a két cső a szárakon. Ez is bizonyítéka annak, hogy gazdag lesz a termés, ha nem lesz nagy veszteség a betakarításnál.

A kukoricát E—512-es, E—516-os és Kolosz kombájnokkal aratják. Ottjártamkor éppen befejezték a munkát egy hatalmas táblán, s a mezőgazdaság óriási harcikocsijai indultak a szomszédos végeláthatatlan területre, hogy ott folytassák. A napsugár lassan búcsúzott az égboltról, de a gépek irányítói tovább végeztéd a tenni-A kombájnok teljesítménye

lehetne nagyobb is.

nye lehetne egyszer annyi is, de mivel nincs elegendő szállítóeszköz, sokszor le kell állni. Azt hiszem a szárítás is megoldható, hiszen a Bábolna típusú berendezéssel győznénk. De minden hiába,, ha a szállítás nincs megoldva. Ez részben azért bosszant bennünket, mert kevesebb a kereset, másrészt azon is izgulunk, mi lesz, ha beköszönt egy hosszantartó esőzés. Nem mintha nem lenne szükség az eső minden cseppjére. A más szakaszon dolgozó kollégák mesélik, milyen gondot okoz a vetés, az őszi szántás. Talán éppen ezért kellene siettetni a kuk rica betakarítását, hogy mi ne kerüljünk esetleg fordított nehéz helyzetbe. Nem vagyunk pesszimisták, de tudjuk mit jelent sárban, fagyban aratni a kukoricát, milyen károk keletkezhetnek, és menynyi energia szükséges a szállításhoz.

Bereczki Ferenc csoportvezető ragyogó idő ellenére sem derűlátó. — Részben én megértem a központi vezetőinket, illetve azt, hogy az őszi csúcsmunkák idején nincs elegendő gép, szállítóeszköz. Viszont a kombájnosoknek is igazuk van, mert . jóval

Az Alistál (Hrobcmovo) melletti libatenyésztő kísérleti telep. (beszámoló a 13. oidaionj Fotó: -tt-