Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-13 / 41. szám
KÁBÁD FÖLDMŰVES 1979. október 13, Űj elképzelések a szőlőnemesítésben A CSKP KB 13. plénuma többek között hangsúlyozta, hogy másképp viszonyuljunk a tömegtakarmányok termesztéséhez. Nem szabad az igényes behozatal árán tovább növelni az import szemestakarmányok részarányát a takarmányfogyasztásban, nem szabad szemestakarmánnyal pötolni a szarvasmarhák tömegtakarmányának a hiányát“. Tán mondani sem kell, hogy a pártplénum figyelmeztetése nem a véletlen műve. Cgy tűnik, hogy erről más alkalmakkor is hallhattunk, mégsem okultunk belőle. A gabona és a fehérjedús takarmányösszetevők világpiaci árának szüntelen emelkedése ugyanis régebbi keletű folyamat, s ez nem kerülhette el figyelmünket. Kerestük a megoldás lehetőségét? Hangzatos szavakban gyakran, valóságban azonban módjával, vagyis nem általánosithatóan. A társadalom igényeit jobban kielégítő, több marhahúst és tejet, ugyanis csak elegendő, vagyis kifogástalan minőségű terimés takarmányokkal termelhetünk, s a jó minőség alatt az egységnyi tömegtakarmányban rejlő beltartaími értéket, illetve a táplálóanyagok megoszlásának helyes arányát értjük. Ahhoz ugyanis, hogy a tehén több — emberi fogyasztásra alkalmas — állati fehérjét termeljen, elegendő fehérjedús takarmányt kell kapnia. Tudjuk azonban, hogy fehérjedús takarmányokból nincs fölöslegünk. Ismertük azonban a megoldás lehetőségeit, mégsem vettük igénybe azokat. Kényelmesebb megoldásnak tűnt a hiányzó fehérjének erőtakarmányokkal való pótlása. Az utóbbi néhány évben azonban a takarmánytermesztési program keretében fellendült a fehérjedús szántóföldi takarmánynövények termesztése, és feldolgozása. Sorra építettük a meleglevegős szárítóberendezéseket és a herefélék bizonyos hányadából fehérjedús takarmánylisztet készítünk a takarmánytápok összetevőjeként. A pártplénnm azonban arra is figyelmeztetett, hogy „az energiahordozók gazdaságosabb kihasználása érdekében a meleglevegős szárításban csak a fehérjében gazdag takarmányokat szabad feldolgozni“. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a zöldtakarmányok szárítása, illetve lisztté való feldolgozása olyan módszerek életbeléptetését sürgette, amelyek a fűtőolajjal való takarékosságot szolgálják. A közelmúltban Öllé Gyula elvtárssal, az SZLKP dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási bizottságának titkárával arról beszélgettünk, milyen A Királyhelmeci (Král. Chlmec) Ä1- lami Gazdaság gépesítési részlegén ugyancsak dicséretes az üzemanyagfogyasztás csökkentésére való törekvés. Bér a műszaki fejlődés természetes következményeként az abszolút fogyasztás itt is nyilván növekszik, hiszen évről évre több gép dolgozik a földeken, azonban a jobb munkaszervezés, a gazdaságosabb gépkihasználás és nem utolsósorban az ötletes ésszerűsítés nyomán javult a gépek kihasználásának hatásfoka, s a korábbi időszakhoz képest érzékelhetően csökkentették az üzemanyagfogyasztást Ma már egy traktor, kombájn vagy más munkagép kevesebb üzemanyaggal nagyobb teljesítményt nyújt, mint régebben. Bélán József főgépesítő ezt azzal magyarázza, hogy ma már szigorúan betartják azokat az intézkedéseket, melyeket eddig elhanyagoltak. Régebben például indulás előtt sokáig járt üresen a motor, s a földön is gyakori volt a fölösleges motorjavítás. Ilyesmi ma már nem fordul elő. Kidolgozták ugyanis a traktorok üzemanyagnormáját. Minden liter gázolaj felhasználását megfelelő teljesítménnyel kell igazolni. Kiderült, hogy ez anyagilag ösztönzi a traktorosokat a takarékoskodásra. Kicserélték a lefutott nagy fogyasztási motorokat. A szakosított javítóműhely dolgozói jó munkát végeztek. Felülvizsgálták a korábban kialakított üzemeltetési grafikonokat is. Ügy látták, hogy itt is akad még javítani való, mert a gépek jobb teljesítményre képesek. Érdemes megemlíteni néhány olyan tényezőt, amely a korábbi igénybevételhez mérten már önmagában is több ezer liter gázolaj megtakarításához vezethet* sikerrel termesztik és dolgozzák fel a fehérjedús szántóföldi terimés takarmányokat. Öllé elvtárs elmondta, hogy a járáa szántóterületének tizenhárom százalékán évek óta sikerrel termesztik a lucernát, a vetésterületének több mint fele öntözhető, s ezért ötször kaszálható. Ezzel magyarázható, hogy — járási átlagban — nyolcvanhat száz mázsán felüli hektárhozamot érnek el, amint ezt a pártplénum irányelvei megkövetelték. Nagy eredménynek minősíthető, hogy a járás lucernatermésének több mint a feléből fehérjedús takarmánylisztet készítenek, s arra törekednek, hogy egy egységnyi szántóról minél több fehérjét tartalékoljanak az állatok részére. Érthető tehát, hogy a lucerna vetésterületét növelik. A kiegyenlítettebb, illetve a még nagyobb termésátlag elérése céljából áttérnek a lucerna tiszta kultúrában való termesztésére, mert ez a megoldás nagyon előnyösnek bizonyult. Gondoskodnak ugyanakkor a szükségletet kielégítő vetőmagtermesztés fellendítéséről is. A jövőben energiatakarékossági meggondolásból a lucerna hasznosításának három változatát alkalmazzák. Ez azt jelenti, hogy bizonyos tekintetben visszatérnek a szénakészités hagyományos és jól bevált módszerére, ugyanakkor a szenázsolást és a meleglevegős szárítást is folytatják. Arról persze még ma korai volna beszélni, milyen arányt foglalhat el egyegy tartósítási változat. Ezt természetesen a jövőben is az időjárás alakulása szabja meg. Eltökélt szándékuk azonban, hogy minden változatban a lehető legnagyobb táplálóanyag-menynyiséget érjék el. Ennek itt már hagyományai vannak. Ezzel magyarázható, hogy országos méretben a dunaszerdahelyi járás mezőgazdasága évek óta a tejtermelési ranglista élén van. Tény persze az is, hogy a járás kellő színvonalat ért el a fehérjedús takarmányok termesztésében, azonban több gondot kellene fordítaniuk a begyűjtési veszteségek csökkentésére s ugyanúgy a nyári és a téli takarmányozás fehérjeösszetevő arányának a kiegyenlítésére. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy nyáron az állatok több lucernát kapnak, s ezáltal jelentős takarmányfehérje vész kárba. Ugyanakkor a téli takarmányfehérje készlete jóval kisebb, mint kellene. Szükséges, tehát, hogy ésszerű megoldással egyensúlyba hozzák a nyári és a téli takarmányok fehérjeösszetételét. Köztudomású, hogy a tekarmány-Az állami gazdaságnak 114 traktora van. Ezeknek a javítását úgy szervezték, hogy helyben távolíthassák el az üzemzavart. A gépek csoportos „bevetését“ tovább folytatják. A nagyteljesítményű traktorokat két, a kisebbeket pedig nyújtott műszakban üzemeltetik. Csoportosan dolgoznak a traktorokkal, így gyorsabb, minőségileg jobb a munka. A felesleges üresjárat kiiktatásával az üzemanyag-fogyasztás érezhetően csökkent. Az első félévben nem kevesebb, mint 35 ezer liter üzemanyagot takarítottak meg. Bizonyított tény, hogy körültekintőbb munkaszervezéssel s a gépek hatékonyabb kihasználásával nemcsak egy gazdaságban, hanem annak egyetlen részlegén is sok ezer liter üzemanyag megtakarítható. Fontos azonban, hogy komolyan vegyék azokat a szervezést és fegyelmi szabályokat, melyekre régebben rá se hederítettek. Lám, a szükség sok mindenre megtanít! Amíg abban a tudatban éltek, hogy az üzemanyagot „úgyis mindig kiutalják“, annak a felhasználására nem volt döntő mérce az egyéb meghatározók között. Most azonban azzá lett »— s rögtön kiderült, hogy lehet azzal jobban Is gazdálkodni. Vajon elmondhatjuk-e a fentiek után azt is, hogy az állami gazdaság gépesítő részlegén megtettek mindent, s immár valóban példásan gazdálkodnak az üzemanyaggal? A kérdést a főgépesítőnek tettem fel. A kapott válasz alapján kiderült, hogy korántsem Ilyen rózsás a helyzet, Még mindig sok üzemanyagot gazdálkodásban három fokozat ven. Első helyen a termelést, másodikon a begyűjtést, harmadikon pedig a hasznosítást említhetjük. Tény, hogy mind a három fokozatnak buktatói vannak. A legnagyobb fogyatékosságok rendszerint begyűjtéskor jelentkeznek. Többször láthattuk, amint a járvaszecskázók a felaprított zöldlucerna jelentős hányadát a főidre szórták, mert a pótkocsikon nem volt oldalmagasitó. Olykor a termés tizenöthúsz százaléka vész kárba, к ezt nagyobb figyelmességgel kikószöbölhetnék. Öllé elvtárz megjegyezte, hogy a jövőben, a szecskázott zöldlucerna begyűjtésében sűrű dróthálóval bevont nldalmagasítókkal fölszerelt pótkocsikat használnak, s így a begyűjtési veszteség minimumra csökkenthető, a termés jobban hasznosítható. Megállapították azt is, hogy amíg a frissen szecskázott lucerna meleglevegős szárításához, illetve lisztté való feldolgozásához a zöldtömeg tonnájaként harmincnégy-harminchat liter fűtőolaj fogyott, addig az előzőleg rendre vágott napon fonnyasztott, s azután szecskázott lucerna tonnájának a szárításához csupán huszonhat liter, vagyis az előbbinél jóval kevesebb fűtőolaj kellett. Ez jól bizonyítja, hogy ésszerű megoldással csökkenthető a fűtőolaj szükséglete. Ha tehát figyelembe vesszük alt, hogy a járásban mintegy háromezer vagon lucernalisztet készítenek, akkor a feldolgozás során az energiatakarékos módszert általánosítva valóban sok fűtőolajat takaríthatnának meg. Napjainkban ex nagyon időszerű feladat. Az energiahordozók — köztük a fűtőolaj — takarékos felhasználása közérdek. A járás mezőgazdasági üzemeiben a lucerna mellett a takarmányhüvelyesek, vagyis a takarmányborsó és a takarmánybab is tért hódítottak. Ebben az évben több mjnt 1200 hektárról gyűjtötték be a termést és tizenhét mázsa leietti hozamot értek el hektáronként a nagy fehérjeértékű takarmánykiegészitűkből. Pár évvel ezelőtt szóját Is termesztettek. Ez persze csak próbálkozásnak tekinthető. Azért mondtak le a szója termesztéséről, mert nem kaptak elegendő nagyhozamot biztositó, körzetesített vetőmagét, s az is köztudott, hogy a szója főleg a természetes páratartalmú körzetekben nyújt kielégítő hozamot. A dunaszerdahelyi járás azonban az aszályos körzetben fekszik. Az is problémát okozott, hogy a járásban a szója termesztéséhez sem kellő tapasztalattal, sem pedig megfelelő begyűjtő gépekkel nem rendelkeztek, ezért rendszerint nagy vesztességgel takarították be a termést. Ugyanakkor célul tűzték ki, hogy egy egységnyi szántóterületről minél nagyobb termésátlagot, illetve a lehető legtöbb fehérjedús takarmányt érjenek el. Amint már említettük, ennek a követelménynek legjobban a lucerna felel meg a járásban. HOKSZA ISTVÁN .nyelnek el“ az üresjáratok. A munkagépek kihasználásán is lehet javítani. Helytelen állapot az is, hogy amíg áz Ifjúsági traktorosbrigádnál ma már valóban dicséretes a gépkihasználás, i—i a tavalyinál sokkal jobb >—* addig a boťanyi gazdasági részleg brigádközpontjában az üzemanyagíogyasztás indokolatlanul nagy! Hogy miért? Azért, mert az ottani traktorosok munkábaindulás előtt sokáig járatják üresen a motort, és még a legtávolabbi határrészről Is traktorral járnak haza ebédelni. Ez rengeteg időveszteséget s egyúttal üzemanyagpazarlást eredményez. I. B. Szakmai körökben közismert, hogy a „hybrid“ szőlő értékeléséről a vélemények még a közelmúltban is eltértek. Akadtak olyanok, akik főleg Breider kutatásai alapján egészségügyi szempontokból mindennemű vítis vinifera x amerikai eredetű keresztezést elvetettek, mások ismerve az amerikai fajták néhány kiváló tulajdonságát — mint például a gombabetegségek és fiioxéra elleni ellenállását stb. — a gátló, tiltó rendelkezések ellenőre, a nemesítő munkát tovább folytatták. A sokéves, szakmai szempontból megalapozott munka eredményeként újabban már sikerült a régi, nálunk sajnos, itt-ott még kiütköző rossz és egészségre ártalmas borokat nyújtó hibridekkel szemben olyan új fajták kinemesítése, melyek az európai fajtákkal a bor minőségében felvehetik a versenyt. Kedvező eredményeket értek el e téren Magyarországon is, ahol két évtizede foglalkoznak a vítis vinifera és az ázsiai eredetű vítis amurensis keresztezésével, hogy'fagyállóbb fajtákat nyerjenek. A magyar nemesitőknek sikerült ugyanis olyan kiónok (kiindulási egyedek) kinemesítése, amelyek a jő termőképesség mellett fagytűrőbbek és némely gombabetegségek ellen kevésbé fogékonyak, boruk pedig vetekszik az európai fajták minőségével. Az első ilyen perenoszpórával szemben is ellenállóbb fajta nemesitől — dr. Tamássy és dr. Koleda —■ a „Kun-barát“ elnevezést adták. További ilyen fajta a Csizmadia és Bereznai által kinemesített „Egri csillagok 2“. Mivel azonban a vítis vinefera és az amerikai, illetve az ázsiai fajtákkal történő keresztezésekből származó interspecifikus hibridek tulajdonságaikban eltérő értékűek, az OIV (Office Internacionál de la Vigne et du Vin) idei közgyűlésén az ezirányú nemesítés! munkákkal igen behatóan foglalkozott, és első ízben hozott po-Ä napenergia felhasználása több területen ígéretesnek látszik. A napenergia hasznos energiává a következő változatokban alakítható át: 1. Fotokémiai átalakítás: a növények közismert fotoszintézisén kívül széles körű kutatás folyik — egyelőre kísérleti szinten — a kémiai energia termelésére, főleg a széndioxid közvetlen előállítására. 2. Fotovoltaikus átalakítás: szoláris cellák alkalmazása útján közvetlenül sikerült elektromos áramot előállítani. Gyakorlati alkalmazása az űrhajózásban meghonosodott. Kutatási szinten igyekeznek a földi használatban e módszert meghonosítani,. bár mezőgazdasági alkalmazása egyelőre nem remélhető. 3. Fototermikus átalakítás: a napsugarak gyűjtő kollektorokban hőenergiát termelnek, amelyet közvetlenül, vagy hőerőberendezések útján mechanikus vagy elektromos energiává lehet átalakítani. Ez utóbbi eljárások már a gyakorlatban is alkalmazhatók a mezőgazdaságban, elsősorban a vízmelegítésre vagy szárítólevegő előállítására. A napfényenergiát abszorbeáló vagy gyűjtő kollektorok többféle formában készülhetnek: \ A lapos-keretes kollektorok 100 C fokig dolgozhatnak, míg a fénykoncentrálő tükrökkel vagy lencsékkel felszerelt kollektorok száz és négyezer C fok között használhatók, de felületüket viszonylag költséges mechanizmussal, folyamtosan a napfény irányába kell beállítani. Mezőgazdasági célokra leginkább zitív döntést az ilyen Irányú hibridnemesítéssel kapcsolatosan. A határozat értelmében a tagállamoknak azt tanácsolják, hogy a jövőben az új hibrideket a vinefera fajtákkal megegyező szempontok figyelembevételével értékeljék. Azoknál is, szőlészeti felhasználhatóságuk és így boruk minősége legyen a döntő tényező, és ne az, hogy az új fajta milyen keresztezésből származik. Tanácsolják továbbá, hogy az európai és amerikai fajok keresztezéséből származó hibrideket a kártevőkkel szembeni ellenállóképesség alapján a gombabetegségre rezisztens, elegendő fiioxéra rezisztencia esetén a filoxérára ellenálló, vagyis mindkét tényezővel, a gombabetegség és a fiioxéra ellenállósággal pedig gombabetegségre és filoxérával szemben ellenálló bor vagy csemegeszőlő fajtaként jelöljék. Az elnevezések az új hibrideknek az európai fajtákkal szembeni eltérő tulajdonságaira is utalnának., A Szovjetunió és Jugoszlávia képviselőjének az ajánlatára a „rezisztens“ szó fogalmát a szélsőséges időjárási viszonyokkal szembeni (fagy, szárazság) ellenállőképességre is ki kell terjeszteni. Az OIV döntése alapján tehát a! hibridnemesités szabad utat kapott, feltéve, hogy a fajták borának minősége is megegyezik az európai szőlők borával szemben támasztott követelményekkel. A különböző gombabetegségekkel szemben részben vagy teljesen ellenálló hibridfajták termesztésbe vonása új távlatokat nyithat a szőlészetben, A mainál kevesebb permetezés, főleg a meredek, lejtős szőlők termesztését is gazdaságosabbá tehetné. Egyben lényegesen csökkenne a vegyszer szükséglet is, ami pedig közegészségügyi szempontból kívánatos. Külföldi források alapján: Renczés Vilmos folyékony „hővezető“ közeggel dolgo- ; zó kollektorokat alkalmaznak, hőtárolókkal kombinálva. Az utóbbiak egykét napig képesek a víz hőmérsékletét fenntartani. Ha borús az idő több napon át, hagyományos kiegészítő fűtés válik szükségessé. Bevált megoldás a fekete műanyagcsövekből összeállított hőabszorbeáló keret, melyet tetőfelületekbe lehet beépíteni. A napfénynek kitett kollektorfelületet például egy háztartási melegvízellátó rendszernél személyenként 2—3 m2- ben és 80—120 liter melgviztároló kapacitással célszerű méretezni. Más kiviteli formát képvisel a fényáteresztő műanyagból készült, vákuumrendszerű, légtáskás fólia-kollektor, amely mőszállítő közegként levegőt használ. Két ilyen légtáskás matrac közé helyezett fekete polietilén fólia abszorbeáló felületként szerepel, A kollektorfelületekben felmelegedett levegőt műanyagcsövön át elszívják és terményszárítási célokra ventillátorral fuvatják be a szári tőtérbe. Egy kutatóintézetben merev és rögzített levegőközeges kollektorokat is készítettek fekete könnyűfém- vagy bitumen-hullámlemezekből, mint abszorbeáló anyagokból. Ilyen „csupatető“ szénapajta napsütötte tetőfelületet Is képeztek ki bitumenhullámlemez-borítással. Egyelőre nem lehet sző arról, hogy napenergiával lehetne pótolni az egyéb energiahordozókat, de felhasználása jelentősen hozzájárulhat azok részbeni helyettesítéséhez, illetve az energiahordozók kiegészítéséhez. S. H, Belterjes takarmánytermesztés „Nem búzát vetünk“ s— mondotta Kümo Mihály, a Vágtornóci (Trnovec nad Váhom] Állami Gazdaság traktorosa. Belenéztem a vetőgépszekrényébe, és fűmagot láttam benne. A gazdaság deáki (Diakovce) részlegén negyvenöt hektáron vetették el a fűmagot, hogy jő takarmányalapot létesítsenek a szarvasmarháknak. Az angolperjét rozzsal keverték, hogy tavasszal korán kaszálhassák. Az angolperje azonban tovább erősödhet. A gazdaság vezetősége úgy határozott, hogy ezt a területet szükség szerint öntözik, s így hektáronként 700—900 mázsa kiváló minőségű zöldet gyűjthetnek be. A képen Kümo Mihály és munkatársa látható, Krajcsovics Ferdinánd Takarékosabb íizemanvag - gazdálkodást! A napenergia felhasználásának lehetőségei i
