Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-13 / 41. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. október 13. békés szó nyomatéke A gyermeknek joga van arra, hogy békében és egyetemes testvériségben növekedjék (Az ENSZ 1959. évi, e gyermeki jogokról szóló deklarációjából) A dolog úgy kezdődött, hogy hétéves, eleven fiúcskáját az apa azon kapta rajta, hogy az anyja szoknyájából a széles és rugalmas derékgumit igyekszik egy ollóval kioperálni. A tetten ért rongálót nem óhajtván megijeszetni, a lehető legbarátságosabb hangon érdeklődött: vajon mi célra szabdalja a még ép és használható ruhadarabot? A felé forduló kipirult arc tanúsította, hogy a tapintatos kérdés mégis zavart, sőt: bűntudatot idézett elő. De bűnt nem, mert a gyerek nem kísérelte meg a hazugságot. Őszintén válaszolt: csúzlit készít. A szülői szemöldök a homlok tetejére emelkedett. Am a szó ezután is nyájas maradt, amikor afelől tudakozódott: ugyan mivégre szolgál majd a parittya? Majd gyorsan hozzátette, hogy nagyon elszomorítaná, ha kiderülne: verebekre szándékozik lövöldözni vele. Ez a szörnyű és gyilkos föltételezés szemmel láthatóan megbotránkoztatta a kisfiút. Vérig sértve közölte, hogy fölháborítja a gyanúsítás. Az apa megnyugodva noszogatta, akkor halljuk, mi a cél? Tüstént érkezett a felelet: Csongrád Anti fejét fogja kilyukasztani, egy kőlövedékkel. Az oknyomozás ezután gyorsan pergett. A szomszédban lakó osztálytárs azért kapta a súlyos ítéletet, mert ráncigálja a kisfiú húgocskájának a haját. A tiltakozás nem használt. Jöjjön tehát a gumipuska. A most már kettősen érdekelt apa tiltakozott, s állította: a probléma békés eszközökkel megoldható. Kifejtette: ez az egyetlen emberséges módszer. Mielőtt belelendült volna pompás fejtegetésébe a kisgyerek szeméből kiolvasta a hitetlenséget, majd közvetlenül ezután az elhagyatottságot. Mielőtt végérvényesen elveszítette volna a kapcsolatot, abbahagyta a szónoklást. , Azon a héten délutánosok voltak a kisiskolások. A kisfiú olyankor, hazafelé menet besétált az óvodába, s onnan kiszerezte a húgocskát. Akkor is így történt. Az őrségben álló apa láthatta, hogy amint ők hárman kifordulnak a kapun, Csongrád Anti máris működésbe kezd. Mint a varázslat, úgy toppant az apa a gyerek elé. Gyöngéden megsimogatta a támadó fejét, és rövid szózatot intézett hozzá. Közölte: csöppet sem méltó a férfiúi nemhez, hogy erejével visszaélve, gyönge leánykákat gyötörjön. Aztán nyíltan föltette az izgágának a kérdést: esetleg tetszik neki a Kisjuli? Ha igen, nevetséges és pólyás dolognak tartja a hajhuzigálást mint vallomást. A megszeppent Csongrád Anti megértést mutatott, nyomban belátta: méltatlan hozzá az erőszak. Nyilatkozatát ezzel be is fejezte. A három férfi ezután hazáig az űrhajózás távlatait tekintette át, nagy komolyan. Csak a Kisjuli mosolygott, mielőtt jóságosán bármi felől érdeklődhetett volna, a gyereke máris válaszolt. Határozottan kijelentette, Csongrád Anti kizárólag azért viselkedett ilyen értelmesen, mert pontosan tudta, ha nem ezt teszi, olyan csárdás nyaklevest kaphat a lányát védelmező felnőttől, hogy hetekig ferde szájjal fújhatja a bablevest. A megrágalmazott szülő méltatlankodott: vajon saját csemetéje föltételezi-e róla ezt a brutalitást? Nem — hangzott tüstént a felelet. Huncut mosollyal hozzátette: s— De hát, há mégis, akkor... A szülő most már nem óhajtott győztesként a dobogó tetejére kapaszkodni. Nagylelkűen átengedte az aranyat és a himnuszt a gyereknek. Hallgatott tehát, és a fiúcska fölbátorodva folytathatta: — Én a csúzlit csak meg akartam mutatni, hogy lássa__ Nagyon nagy kedvvel, gyönyörűséggel olvasgattam azt a szép okmányt, amelynek születésnapja tiszteletére tartjuk most a gyermekek évét. Ennek a húsz esztendővel ezelőtt született nyilatkozatnak a tizedik elve — a többi között — arról szól, hogy a gyereket a megértés, a türelem, á népek közötti barátság, a béke és az általános testvériség szellemében kell nevelni. Ügy gondolná az ember, hogy mi sem könnyebb ennél. Megfelelően gyakorlottnak is érezzük magunkat benne, hiszen több, mint harminc éve így cselekszünk. Nem olyan egyszerű ez azonban, mivel a békességet nem keverhetjük össze a jámborsággal. Szívünk és értelmünk diktálja, hogy békére, megértésre neveljük a gyermekeinket és magunk is így éljünk. Am a jó szónak ma még csupán akkor van nyomatéka, ha nemcsak meggyőző, hanem tekintélyes is. Korunk furcsa, és viccfaragásra ingerlő összetett szószüleménye: a békeharc. Az apa az első szóra elhitte kisfiának, hogy esze ágában sem volt a csúzlival a követ Csongrád Anti i w NÉPHAGYOMÄNYÖRZÖ N. Kovács István felvétele. w TANÍTSUK GYERMEKEINKET A MUNKA, S A NÉPDAL SZERETETÉREI Otthon, most már kettesben, az fejéhez röpíteni. De elszörnyedve gonatya azzal a szerény mosollyal fordult kérdően a fiához, amely a legjámborabb emberi lény vérét is másodperc alatt a forrpontra hevíti. És dőlt arra, mi lett volna, ha nem bizonyul elegendőnek a fegyver fölmutatása. Hajduska István (GYERMEKÜNK, 79/8) MIHAIL PRISVIN: & vén Ч упФ Я Meleg, párás idő volt, a gombák ilyenkor szoktak előbújni a langyos, nedves földből. Ez egyszer azonban nem volt szerencsém a gombákkal. A kosaramba elég gyatra példányok kerültek. De mit tehet a gombaszeretö ember? Ha nincs más, végszükség esetén a galambgombáért is lehajol. Nagyon fülledt volt a levegő, s a sok hajlongástól egészen kiszáradt a torkom, rettenetesen kívántam a vizet. Egyszer csak hallom, hogy valahol a sűrű fenyőbokrok mögött egy szürke kismadár sopánkodik: <— inni, inni! Eső előtt gyakran előfordul ez, a szürke eső-madár inni kér. — Te kis oktondi — mondtam csak ügy magamban —, azt hiszed, meghallgat téged akár egy piciny felhőcske is!? De a madárka megállás nélkül hajtogatta: — Inni, inni! — Várj csak — szálltam —, mindjárt megnézlek én, barátocskám! Óvatosan, hogy zajt ne csapjak, behatoltam a fenyöbokrok közé, s félrehajtottam egy apró ágacskát. A kis erdei ablakon át egy tisztásra láttam, ott egy gyönyörű galambgomba, akkora, hogy olyan nagyot még életemben nem találtam. A gomba öreg volt már, szélei — ez csak a galambgombáknál fordul elő — felfelé perdültek, mint a kalap karimája. És ettől az egész éppen olyan volt, akár egy nagy mély tányér — ráadásul színültig teli vízzel! Látom: a nyírfáról leröppen a szürke kismadár, a gomba peremére ül, és a csőrét — hopp! — bele a vízbe! Aztán feltartja a fejét, hogy a vízcsepp legördüljön a torkán. Néztem az „ablakból" és vártam. „Hadd igyon, amennyi kell neki — gondoltam —, marad még nekem elég!“ Ivott és visszarepült a nyírfára. Ekkor egy másik ereszkedett le, az is a gomba peremére ült. Ivás közben néhányszor felszólt a másiknak: — Inni, inni! Csendesen kiléptem a fenyőbókrok mögül. A madarak nem ijedtek meg túlságosan, csupán átrepültek a másik nyírfára. De most már nem pittyegtek olyan nyugodtan, mint az előbb, a hangjukban aggodalmat vettem észre, sőt még azt is értettem, mikor az egyik azt kérdezte: — Iszik? Iszik? — Nem iszik! Nem iszik! •— felelte rá szaporán a másik. — Iszom én! Iszom én! >— mondtam hangosan. Megtehettem volna, hogy bicskámmal egyszerűen elvágom a gomba szárát, az ajkamhoz emelem és kiiszom a kalapjából a vizet. Sokan így tettek volna, én azonban most, hogy a szemem láttára ivott két kismadár a vízből, nem voltam képes erre. Eloltom a szomjam, s ha újra esik majd eső, megint lesz mindenkinek innivaló. Nyögve, szuszogva öreg térdeimre ereszkedtem és hasra feküdtem. Hanem a madarak most lármáztak csak igazán! , — Nem, bánom, barátocskáim — mondtam —, több vita nincs: nagyon szomjas vagyok, inni akarok! Cserepes ajkam éppen egy vonalba került a gomba hűvös peremével. De alighogy kortyoltam egyet, látom: rögtön az orrom előtt egy nyírfalevél arany csónakjába pókocska mászik lefelé vékony fonalán. Talán csónakázni akart a vízen, vagy inni, az is lehet. — No lám, milyen sokan vagytok itt érdekeltek! — mondtam. — De most én következem.. г Es az erdei tálból egy szuszra kiittam a vizet. ItravM Sok asszonytárstól hallottam: „Mosni szeretek, de vasalni annál kevésbé ...“ A miértre legtöbbször az a válasz, hogy untat, s fölöttébb fárasztó a vasalás. A kisgyermekes anyukáknak készségesen tanácsolom, hogy már egészen kis korukban szoktassák rá a gyerekeket a rendtartásra, a munka szeretetére, kedveltessék meg velük a népdalokat, gyermekdalokat, mondókákát, meséket. Mikor énekeljenek, daloljanak a gyermekeknek? Hát éppen olyankor, amikor vasalnak. Jómagam, aki szintén falun lakom, a házkörüli tennivalókat rendszerint akkor végeztem, amikor a (gyerekek aludtak. Ha felébredtek, s az én társaságomra volt szükségük, elővettem a vasalnívalót. Űk játszottak, én meg dúdolgattam-dalolgattam a szebbnél szebb népdalokat, gyermekdalokat. Híres énekesnő sosem voltam, s ma sem vagyok, de a népdalszeretetem arra késztetett, hogy a gyermekeimbe is beleplántáljam ezt a szeretetet. A gyermekek természetüknél fogva, hamar felfigyeltek a lágyan, kedvesen csengő dallamokra. A „Kis kacsa fürdik...“, vagy a „Fehér liliomszál! ..vagypedig a „Beültettem kiskteremet...“ stb. gyermekdalocskák nagyon közel állnak a gyermeki értelemhez. Amikor nagyobbak lettek, már mondókákkal, mesékkel szórakoztattam őket játék s vasalás közben. Elmondhatom: öröm volt végezni azt a munkát, amit a két gyerek figyelő szeme kíisért. A tétlenséget hírből sem ismerték, s úgy hiszem, ez nagyon is helyénvaló. Később, mesélés közben a gyerekek zsebkendőket, kendőket hajtogattak. Játékosan megszerették a munkát, a tevés-vevést, s ugyanakkor a népdalokat, gyermekdalokat is. Ma már gyermekeim kamasz-korűak. A lányom vasalja az apró holmit, én addig „reperálom“ a fehérneműt, s közben megbeszéljük a serdülőkor ezernyi apró problémáját, eseményeit, A fiam az idősebb, de sokszor kiveszi kezemből a vasalót... Nálunk sosem hányódik hetekig a kimosott s vasalatlan ruha, legtöbbször még aznap sor kerül a vasalásra, amikor megszárad. Édesanyámtól tanultam meg a vasalást, no meg a sokféle nótát, dalt szeretni. Gyermekeimnek jómagam is így adtam tovább, útravalóként — az életbe. FARKAS RÚZSA IfortTri r iTvŕ uv itiitSil nfcJI v c IV T шимм Terefere — guggolva. Fotó: ко-Évszakok Itt van, itt az ősz, kósza szél keregetőz. A tél jön utána, majd tavasz virága. Lesz ragyogó nyár is, meleg napsugár is. VÖRÖS PÉTER, Kamocsa (Komoőa) Kifestő Kovács Sándor fordítása P-piros, Z-zöld, S-sárga, К-kék. Fessétek ki az ábrában levő köröket a lenti színekkel úgy, hogy vízszintes, függőleges és a két átlós irányban mind a négy szín szerepeljen. (Egy irányban tehát két azonos szín nem lehet.) VÍZSZINTES: 1. Energia. 3. Több nagyszállóda neve. 7. Angol világos sör. 10. Igavonó. 12,- Állami illeték. 14. Lángok 15. Lengyel város. 17. Kronométer. 19. Kisebb katonai egység. 20. Jó modor. 21. Nem ugyanaz. 22. Nem a tied. 24. Női név. 26. Háziállat. 28. Ünnepi lakoma. 30. Ékezettel kötőszó. 31. Női név. 32. Medence. 33. Három olaszul. 34. Galántai autók jelzése. 36. Fehérneműt tisztít. 38. A- zonosak. 39. Korszak. 41. Végtag. 43. Nemzetközi segélykérő jel. 44. A bratislavai autók jelzése. 45. A pincébe. 46. Nem mögé. 47. Növényi ital. 50. Mázol. 52. Olga Irma. 54. Testrész. 56. Ady Endre. 57. N. N. Y. 59. E napon. 60. Sertéslak. 61. Nem mozog. 62. Maláji pénzegység. 64. Az atom központi része. 66. Római kétezer. 67. Város Algériában. FÜGGŐLEGES: 1. A rejtvény első része, zárt betűk: s, d, e, f, o, g. 2. Korhol. 4. Helyrag. 5. A rejtvény második része, zárt betűk: o, g, k. 6. Buzdító szócska. 8. Folyadék. 9. Az idézet harmadik része: zárt betűk: é, z, v, d, e. 11. Hamis. 13. Véredény. 15. Csapadék. 16. Kinek a tulajdona. 17. Becézett nagyszülő. 18. Japán gyöngyhalásznő. 23. Leányom férje. 25. Azonban. 27. Időhatárpzói névutó. 28. Ott szlovákul. 29. Nyílás. 30. A munka és az energia egysége. 35. Cipészszerszám. 37, Morze-jel. 39. Napszak. 40. Posztóféleség. 41. Albán pénzegység. 42. Fia arabul. 48. Tova. 49. Városrész. 51. Mutató szó. 53. Ipari tanuló. 54. Égési termék. 55. Állam Afrikában. 56. Alpesi legelő. 58. Igen angolul. 63. Énekhang. 65. A. A. Beküldendő a függőleges 1., 5. és 9. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 38. száma keresztrejtvényének helyes megfejtése: A sajtónap alkalmából szeretettel köszöntjük a tévé, a rádió és a nyomdák dolgozóit. Könyvnyertesek: Izsóf Péter, Vághosszúfalu (Dlhá nad Váhom), Rada József, Mátyóc (Maťovce), Seres Béla, Nagybalog (Velký Blh).
