Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-14 / 28. szám
8 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. fŰllQS 14 Nagyon sok család ezekben a hetekben, hónapokban üdül. Akik egész esztendőben csak otthon étkeznek — étterembe, vendéglőbe nemigen Járnak —, most olyan közösségbe cseppennek, ahol alkalmazkodni kell a kialakult és elfogadott étkezési szokásokhoz, módokhoz, ahol tucatnyi szempár figyeli, hogyan bánik valaki a késsel és villával, miként fogja a kanalat, harapja-e, vagy töri a kenyeret. Az üdülőben tehát nem lehet úgy enni, mint otthon... Tudni kell, hogy az evőeszközök nem dísznek valók, hogy azok nem félelmetes, legyőzhetetlen ellenségeink, hanem a kézbe, tenyérbe simuló, minket szolgáló eszközök. Csak ... Csak mindegyiket rendeltetésének megfelelően szabad használni. Azaz a kanalat kanálként, a villát villaként a kést késként. Hát hogyan lehet az evőeszközöket másként használni .. Hát persze, hogy lehet. Mert a kanalat a leveshez adják, a zöldbabfőzelékhez már kés-villa dukál. De mennyirel Sőt a kés is csak arra szolgál, hogy a villára toljuk fel a főzeléket, felvágjuk vele a feltétet, de arra már nem, hogy késhegyre tűzzük fel a falatot, aztán hamm, bekaplak. No ugye, hogy előfordulhat ... csak nem lenne szabad megtörténnie. Lehetne még variálni a kanál-késvilla „szentháromsággal“ kapcsolatos mondanivalót. Mert a közmondást kissé kiforgatva, nyugodtan kijelenthetjük: Egyél meg egy tányér levest, s megmondom, ki vagy. Régi igazság: a kulturált étkezésre is még kisgyermekkorban kell mindenkit szoktatni. Már a gyereknek éreznie, tudni kell, hogy a terítésnél mi miért kerül az asztalra (ha odakerül), mi mire való (megtanulja ezt, ha a szülő jó példát mutat), mit hogyan kell használni és a többi. Mert bizony, aki ezt otthon nem szokja meg, zavarba kerül, ha nem a konyhaasztal mellett, nem családi körben, hanem nagyobb közösségben kell étkeznie. És ez a zavar a legjobb falatot is elrontja, nemegyszer az a következménye, hogy tesszük: „nem ízlik nekem a főzelék“ (mert a levest valahogy csak kikanalazzuk), és ebéd után jöjjön bicska-hegyről a kolbász, a felvágott, a szalonna, némi csípős paprikával vagy paradicsommal körítve. Apropó! A terítés, a tálalás. Még ma is előfordul (márpedig semmi sem indokolja), hogy az asztalra a két-három fogásos ebédhez csak egyetlen tányér — a mély — kerül. Abból előbb kikanalazzák a családtagok a zöldborsólevest, majd ugyanabba a tányérba kerül — anélkül, hogy közben akár csak le is öblítették volna — a káposztás tészta. Hm. Furcsa takarékosság, vagy csupán csak berögződött rossz szokás? Aztán előfordul, hogy a villát sem használják, a tésztához is megteszi a kanál. Igaz, így gyorsabban pusztítható el az étel, és nem piszkolódik, nem kopik a villa sem. No, de a villa nem dísztárgy, hanem használati eszköz. A fogásváltáskor tehát váltsunk tányért is. Az ízeknek, a zamatoknak nem a tányéron kell keveredniük, mert a káposztás cvekedlihez illik a sűrű törött borsozás, de semmiképpen a borsólevesről a tányér szélén visszamaradt bő paprikás, petrezselymes piros zsír. Még a tányérnál maradva. A kistányérnál, amelyikre salátát tesznek. Legalábbis kellene tenni. Mert igaz, hogy a salátát salátástálban kell készíteni, de nem feltétlenül fontos az egész családnak egyetlen edényből csipegetnie. Nemcsak azért, mert u egy tálból való salátázás,,, ez ugyan a családon belül nem fordulhat elő, de a mosogatásnál igazán nem jelent munkatöbbletet három vagy négy kistányér megtisztítása. Különösképperf nem akkor, ha nem zsírosat, tányérhoz tapadót ettünk róluk. És az sem baj, ha papírszalvéta van az asztalon. Mert nem a legjobb játék a konyhai törlőruhával az egy a száj és egy a tányér tisztogatási „bemutató“. Az eddig elmondottak legtöbbje az otthoni étkezéssel foglalkozik. Az otthonival, ahol valamivel többet szabad, de mindent ott sem, ahol lezserebb, oldottabb a hangulat, ahol ha a levesben megfőtt csirkeszív nem ahhoz kerül, aki a legjobban szereti, akkor a szerencsés megtaláló átadja annak, aki epekedik érte. Szóval, otthon, négy fal, nyolc-tíz szem között valamelyest más a helyzet. De ahol többen étkeznek együtt — üdülő, vendéglátó, étterem —, ott nem a legszívderítőbb a villahegyre tűzött falattal hadonászni az asztal fölött, a partnernak, vagy a partneroknak megfelelő szöveggel: „Ezt kóstold meg, muszáj, kis húsom, kincsecském, csak ezt a falatot, meglátod, ízleni fog“. És ne feledjük: az evőeszköz nem zeneszerszám. Óhatatlan, hogy ne koccanjon a tányérhoz, de azért nem kell az egész ebédet végigkísérő zenebonát csapni vele. Azt se feledjük, hogy a szalvéta azért kerül a teríték mellé, hogy vele töröljük meg a szánkat. A zsebkendő másra való. Arra is ügyelni kell, hogy az étkezés befejezése után, amikor előkerülnek azok az apró fadarabkák (ha vannak), amelyeket fogvájónak nevezünk, akkor ne okvetlenül vegyék észre a szomszéd asztalnál még azt is, hogy tömés van valamelyik fogunkban. összegezésül mit is lehetne még mondani? Sokat! Ezért nem is próbálkozom a summázással. ' R. S. Buga doktor válaszol Szülői értekezlet a bölcsődében Régen vártam már, gondoltam, jó alkalom lesz, hogy többet tudjak meg a gyerekek bölcsődei életéről, napirendjéről, én magam is kérdezhessek, s elmondjam, mi bánt, mi a problémám. Nagyon kevesen voltunk. Pedig a gondozónők mindenkit meghívtak, s jó előre közölték a dátumot is. Mi ez, tűnődtem, érdektelenség? Vagy mások mindent tudnak? Vagy úgy gondolják, nem érdemes ezzel tölteni az időt? De hiszen a gyerekek napjuk nagyobb részét a bölcsődében vannak ... összeültünk amennyien voltunk, s figyeltük a vezetőnő szavait. Étkezésről, játékszerekről, a reggeli késésekről esett szó. Hamar elhangzott az első hozzászólás: Jó lenne — mondta az egyik édesanya —, ha néha benézhetnénk a bölcsődei szobákba, hiszen van, .akinek már három éve jár bölcsődébe a gyereke, és nem tudja, milyen ágyon, hol, alszik, тЦуеп játéjrot, képeskönyvet forgat a kezében. Egy-két szülői értekezlet, meg a gyerekek otthoni meséi nem elegendőek ahhoz, hogy összehangoltabban nevelhessen a család és Válaszolok ismeretlen barátomnak Rozsnyóra (Rožňava), akinél nagyobb az ijedtség, mint a betegség. Persze az ijedtség, a riadalom, majd az aggodalom, az azt kísérő ideges feszültség se kellemes, de köztudott, hogy az elmúlik, ha a kiváltó ártalom megszűnik és az egyensúly helyreáll. No, de lássuk csak miről is van szó? A férfi belső nemi szervei a heregolyók a hasüregben fejlődnek és a hashártyát maguk előtt tolva szállnak le a herezacskóba. Ez azért fontos, mert hiszen hashártyán belüli szervnek számítanak éppúgy, mint a többi ismert hasüregi szervek. A heréket a külső nemi szervvel — a húgycsővel, illetve hímvesszővel — a herevezeték kapcsolja össze, ami a heregolyóra simuló megvastagodott érként tapintható mellékheréből indul ki. Ez az aránylag kisméretű és alig ismert szerv igen érzékeny. Érzékenyebb még a heregolyónál is. Levélírónk sorait idézem: „—egypár hónapja megütöttem a herezacskóban levő tojásdad alakú egyik szervemet... a rajta levő vastag ér fáj, ha megtapintom. De nem mindig, csak ha kissé megtalálom szorítani...“ Ismétlem: a mellékhere igen érzékeny. A nyomást, ütést nehezen állja. Tompa ütése pontosabban Utődése ;— rendszerint csak duzzanatot okoz, ami folyadék — savó — felszaporodással jár. No, de ez az érzékenységet még jobban fokozza. Aggodalomra még sincs ok, mert az ilyen fedett — sebet nem okozó — ártalom elmúlik, ha felszívódik a savó. Sót néhány hónap alatt már biztosan fel is szívódott, de az emlék, az odafigyelés, az izgalom megmaradt és ezért érzi olvasónk még ma is duzzadtabbnak, fájdalmasabbnak, érzékenyebbnek. Tanácsolom, mivel nem akarom izgalmát növelni, azt, hogy esténként rakjon rá hűvös vizesborpgatást és gyaloglás, sportolás, torna közben viseljen szuszpenzort, herezacskótartót. ... és ne essék kétségbei Csak akkor forduljon orvoshoz, ha komoly panasza van. Akkor viszont ne tétovázzék. No, meg győzze le az álszemérmet, mert kultúrember szájában kutyaugatás az, amit ír, hogy: „orvosnál nem voltam, mert szégyenlős vagyok!“ A betegség, az egészségkárosodás baj, de nem szégyen. A bátor ember egy lépéssel mindig közelebb van a céljához, mint a gyáva. A bátorságnak viszont legjobb barátja a helyzet tökéletes ismerete. Nos ezért mondtam, azt, amit elmondtam. a bölcsőde. Jobban kellene ismerni mindent, ami a bölcsődében egész nap zajlik .Sajnos, a szülőknek jószerivel arról sincs fogalmuk, mivel játszik a gyerek, mit lát a falon, milyen meséket hall, pedig ezek fontosak lehetnek egy-egy játék vásárlásánál, otthoni szobasarok kialakításánál vagy mesélés alkalmával. Mások arról panaszkodtak, hogy bár kevesen vannak a gondozónők, fáradtak, túlterheltek — mégis jó lenne néha egy-egy szót váltani velük. Sajnos, mindennapi tapasztalat, hogy ahogy kilép a gyerek, már csukódik is mögötte az ajtó, nem lehet kérdezgetni. Pedig csak a reggeli és esti átadásoknál találkozik a gondozónő és a szülő, ekkor kellene legalább néhány mondatot szólni a gyerekről. A vezetőnő tervekről, elképzelésekről, nehézségekről beszélt, kérte a szülők segítségét. Végigsétáltunk a szobákon, benéztünk a konyhába, folyosóra — így, akik ott voltunk — kár, hogy Ilyen kevesen —, valamivel többet tudunk már gyerekünk bölcsődei környezetéről. T. Gy, Ki* kíváncsi óvodásak... Fotó: — kov-MÖRA FERENC: «ES . Fél esztendeje, hogy szegény Adorján szűcsöt magához vette a jó Isten: — Szeressétek egymást, gyermekeimI Nincs a szeretetnél nagyobb kincs a világon. Nem hagyott a jó ember egyebet ennél a jó tanácsnál. A szegény fiúk apjuk halála után kereset után láttak. Ki lakatosinas, ki asztalosinas lett, a legkisebbik pedig: Péterke, akit valamennyien legjobban szerettek, beszegődött kanásznak. Anyjuk mosással kereste meg a betevő falatot. Amint egy este hazafelé ballagott, rjlmosolyog a kocsiút porából egy nagy piros pogácsaalma. Egész éjjel azon törte a fejét, melyik gyereknek adja a szép almát. Végre abban állapodott meg, hogy nem adja az almát sem egyiknek, sem másiknak, hanem adja Lajoskának, a fogadott gyereknek, aki a legárvább mindnyájuk között. Lajoska pékinas volt, éppen útra készült a zsemlyéskosárral, amikor a szűcsné ráköszöntötte a jóreggelt: — Nézd, lelkem gyermekem, micsoda szép almát hoztam neked. Tudom, hogyha ■ ezt a zsebedbe teszed, mindjárt könnyebb lesz a zsemlyéskosár. Lajoska minden harmadik lépésnél megállt, forgatta, nézegette az almát, nem győzött benne gyönyörködni. — Ha-ezt az almát beviszem István bátyámnak a takatosműhelybe, tudom megörül neki. fstván feltette az almát a polcj ra, le sem vette onnan estig, 'Akkor aztán elvitte Laci öccsének, de az sem harapott volna bele az almába, akárhogy kínálgatta magát. Letette maga mellé a szalmazsákra, s álmában ts a markában szorongatta. Mikor aztán reggel kútra szalasztották, bekerült vele Jóska bátyjához az asztalosműhelybe. Jóska nem tudott hová lenni örömében, ahogy az almát meglátta. — Olyan szép az, hogy vétek volna megenni — gondolta Jóska, s eltette az almát a ládafiába. Csak Szilveszter délutánján vette eló, amikor meglátogatta Péterke, a kis kanász. — Mikor ettél utóljára almát, Péterke? — Olyan régen volt az, hogy már azt sem tudom, mikor volt. — Megállj, keresek egyet ebben a ládában — s ezzel elövette az ajándék-almát. Péterke kétmarokra fogta az almát, úgy szaladt vele haza. — Édes szülém, nézze, mit hoztam én magának — s odatette anyja ölébe a mosolygó almát. Dehogy volt az már mosolygó alma, dehogy. Ро1сощ szuszékban, ládafiában összefonnyadt, megráncosodott alma volt. Adorján szűcsné mégis ráismert. S amikor új esztendőt köszönteni összegyülekeztek gyermekei, együtt ették meg a pogácsaalmát, hanem aztán úgy, hogy a magjából sem maradt. A tornaijai (Šafárikovo! természettudományi házban Kiss Zoltán ellenőrzése alatt természetvédelmi, horgász, fényképész és méhészeti kör is működik. A méhészkörben két lány és nyolc fiú tevékenykedik. A felvételen — amit a fényképészkor készített — a méhészkör két lány és két fiú tagja látható, amint a kereteket vizsgálják.,. VÍZSZINTES: 1. Múra Ferenc ismert regénye. 10. A mélybe. 11. Gyulladás. 12. Azonosak. 13. Ismeretlen névjele, 15. Vízijármű ford. 18. Egyfajta szín. éh. 20. Ék. 22. Kíván. 24. Senki franciául. 25. Félsziget Észak- Eurőpában. 27. Tanonc. 29. O. Z. Y. 30. Női név. 32. Nemesgáz. 34. Csa•csib'eszéd. 35. Nem valódi. 37. Folyó a Dunántúlon. 39. Járunk rajta. 41. Rombolásban van! 42. A legtökéletesebb élőlény. 45. Csuk. 47. Belga folyó. 49. Levegő latinul. 50. A háború istene a régi görög mitológiában. 52. Nyomás szlovákul. 54. Szóvégződés. 55. Svéd város. 57. Tésztaféleség. 59. Korhol. 60. ... hárfa. 61. Strázsa. 62. Cipész szerszám. 64. Fél zóna. 66. Geológia része. 68. Időmérői. 70. Dán váltópénz. 72. ... Károly, magyar festőművész. 74. Becézett női név. FÜGGŐLEGES: 2. Nem halt meg. 3. Geofizikában van! 4. Formai. 5. Hamis. 6. Nemzetközi Olimpiai Bizottság. 7. A rab betűi felcserélve. 8. Megbocsájtja. 9. Móra F. ismert regénye. 14. Nemesgáz. 16. Én szlovákul. 17. Móra Ferenc műve. 19. Folyó spanyolul. 21. Válogatott. 23. Föléje-e ék. hiba. 26. Erősen kíván. 28. Semmikor. 31. Vegyjele. Pb. 33. Lám és e napon. 36. Azonosak. 38. Főúr németül. 40. Göngyölegsúly. 43. Állami. 44. Nyelvtani műveletet végez. 46. 54 tr ■ 70 > Aramközvetítő. 47a. A technikai atmoszféra rövidítése. 48. Német folyó. 51. Füstköd fon. 53. Károly Nándor. 56. Átkarol. 58. Halféleség. 63. Hirtelen meghúz. 65. Érzékszerv. 67. Lisztfinomság jelzés. 69. Izomszalagja. 71, Ernő egynemű betűi. 73. Z. M. 75. A Halotti beszéd ismert szava. Beküldendő a vízszintes 1, függőleges 9, és 17. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 25. száma keresztrejtvényének helyes megfejtése: A méhészkedéshez szakértelem szükséges. Könyvnyertesek: Szabó Gabriella, Nagymegyer (Calovoj, Bartos László, Felsőszeli (Horné Saliby), Zala Zsuzsa, Ipolyság (Sahyj.
