Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-06 / 40. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1979, október B, 14 ^♦MÉHÉSZET + MÉHÉSZET MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET + MÉHÉSZET '+ MÉHÉSZET ♦ MÉHÉSZET A kezdet mindig nehéz! Az SZMSZ kongresszusán elhang­zott, hogy Szlovákia méhészetiének számét rövid időn belül ötszázezerre kell szaporítani. Ezzel szemben ez év augusztusában azt olvastuk, hogy a múlt év hasonló időszakához viszo­nyítva mintegy harmincezer családdal csökkent Szlovákia méhállománya. Elgondolkoztató ez az olyan méhé­szek részére, akik tisztában vannak a méhészet társadalmi jelentőségével. Megfigyelésem szerint a legtöbb hi­bát a kezdő, illetve a kisméhészek követik el. Nem csoda, hogy bizonyos idő múlva így nyilatkoznak: „Nem érdemes méhészkedni.“ Magam is át­estem a kezdő szakaszon. Megpróbál­tam elkerülni a gyakori hibákat. Hamar rádöbbentem, hogy ez ' nem megy önképzés nélkül. Megfigyeltem, hogy sokan találom­ra összegyűjtött tanácsok alapján kezdik a méhészkedést. Szerintük már kész is a méhészet. Csak éppen a várt eredmények maradnak el. Hiba, ha egy kezdő mindjárt nagy méhészetet alakít. Talán arra gon­dol, hogy több méhcsalád, több mézet termel. Sokan a meglévő öt-hat csa­ládból tizenöt-húszat létesítenek. Az eredmény pedig az, hogy ilyen csa­ládok nem telelőképesek. Mivel az anyanevelést nem ismerik, az ilyen családok, mint a műrajok, pótbölcső­ben nevelik az anyákat, s ezzel a családocskák állapota tovább romlik. Jó ha az ilyen családokat négy-öt lépen teleltetik. Kellemetlenségek láncolata következhet ebből. A szétrakott, legyengült pótbölcső­ből nyert anyákkal ellátott családocs­kák rosszul, vagy át sem telelnek. Ha mégis sikerül ez, egyik-másiknak a fejlődése tavasszal vontatott. Ilyen családocska soha nem lesz termő­képes! Ez csak ráfizetéses. Megfigyel­tem, hogy egyesek a veszteséget a családok szétrakásával pótolták. S ez így ment évről-évre. Azt is lát­tam, hogy ezek a méhészek, ha vala­mely családnál találtak egy kis mé­zet, azt gondolkodás nélkül el sí s­­d i k. Ez nem volna baj. A hiba azon­ban ott kezdődött, hogy hordás után hordástalan időszak következett és a méhész nem pótolta az elszedett mé­zet cukoroldattal. Ennek az eredmé­nyét minden méhész észre veszi. Ezért nyilatkoznak úgy, hogy nem érdemes méhészkedni. Azt is megfigyeltem, hogy a csalá­docskák alig takarnak négy-öt lépet, a kaptárak azonban ki vannak töltve lépekkel, nyáron és télen egyaránt. Vitathatatlan, hogy a méhek a szá­mukkal arányos térben érzik jól ma­gukat. Hibának tartom azt is, hogy a kez­dő, illetve kisméhészek sokszor min­den indoklás nélkül, bármikor a kap­­tárakban keresgélnek. Én a kaptár­ba, illetve a család fészkébe csak ok­kal avatkozom be. Tapasztalhatjuk ennek az ellenkezőjét is. Pár év múl­va a korábbi „buzgó“ méhészek, mi­vel a várt eredmény elmaradt, hóna­pokig sem néztek a családokra. Az említett okból gyakori a rablás, s ez elhatalmasodva, sokszor a csalá­dok életéire kerül. Eddigi tapasztala­taim alapján a rablást mindig maga a méhész idézi elő, a gyenge, vagy az anyátlan családokkal. Esetleg hor­dástalan időben, felesleges „kezelés­sel“. Nemcsak a kezdő, hanem a tapasz­talt méhészeknél is előfordul a mé­hes higiéniájának hiánya, a végtelen közönyösség, s ha egy napon felüti fejét a betegség, nem ismerik be hi­bájukat, hanem panaszkodnak a baj miatt, s ez helyrehozhatatlan károk­kal jár. A méhészkedés néhány negatív je­lenségét említettem meg, hogy azok, akiket illet, levonják belőle a követ­keztetést. S gondolom, a jó szak­könyvek mellett ezek után felkeres­nek olyan tapasztalt méhészeket, akik sokat segíthetnek további munkájuk­ban. Ne feledjük, a méhészet rend­szeres önképzést, gyakorlatot igénylő Fullánk nélküli méhek A mézet sok ember szereti, de a méhészkedést nem. Sokan csak a méhcsípéstől félnek. A gyakorló mé­hészek azonban tudnak ellen véde­kezni. Hordástalan időben nem igen bontanak kaptárt, mert olyankor a méhek ingerlékenyek. Ha pedig fon­tos a beavatkozás, kesztyűt húznak kezükre és védőt a fejükre. Az iz­zadt vagy olajszagú emberre is ha­ragszanak. Ilyen esetben az alapos mosakodás, illetve fürdés segíthet. Sajnos, még ezen tapasztalatok bir­tokába jutunk, addig sok mérszúrást el kell viselnünk. Ha lennének ná­lunk is fullánknélküli méhek, bizo­nyára rohamosan megnövekedne a méhészek száma. Hogy miért nincse­nek, nem tudom, arról azonban ol­vastam, hogy másutt i^ár Ilyenek is vannak. f Az Amazonas medencéjének Peruval határos részén több őshonos méhfaj él. A vidék éghajlata nagyon nedvesés meleg, a hőmérsékleti különbségek pedig igen nagyok. Európai méhfajták elpusztulnának ott. A bevitt olasz méheket a legnagyobb gondozással sem tudták meghonosítani. Rövidesen elpusztultak. Az őshonos méhfajták között egye­sek csalánkiütést okoznak szúrás nélkül is. Ez a méhfaj apró testű, vöröses színű, juan Fr. leírja, hogy miképpen ismerkedett meg velük, mi­előtt a fullánk nélküli méheket fel­fedezte. Egy odvas fában méhcsaládot talált, s azt ki akarta szedni. Fejére arcvédőt, kezére pedig kesztyűt hú­zott, s így fogott a munkához. Alig egy percnyi munka után az orrában és torkában égető fájdalmat érzett. A kisegítő munkás, amint a dolgot észrevette, jajveszékelve elszaladt. Amikor a tudós abbahagyta a munkát, lehúzta a kesztyűt. Keze olyan vörös volt, mintha csalánnal verték volna meg. Ügy látszik a mérgező anyag a kesztyűn is áthatolt. Két nap múlva a gyulladás megszűnt. Ennek a méh­­nék a méze gyenge minőségű, kocso­nyás, nyúlós. Elég keveset gyűjtenek belőle. A természettudós ugyanazon a vi­déken olyan méhfajt is talált, ame­lyik harap. Ez a fészkét rendszerint faágakra függesztve földből és gyan­taszerű anyagból készíti. A fészek belseje három részből áll, vékony falak választják el egymástól. Az egyes rekeszek méz, virágpor vagy Hasítás céljaira szolgálnak. Ezeknek a méheknek a méze savanykás ízű. Érdekes, hogy a harapós méhek min­dig a szőrös testrészeket támadják Valószínű, hogy valamilyen szőrös állat a lefőbb ellenségük, s azzal, hogy szőrzetét lerágják, a mérgező rovarok támadásával szemben védhe­­tetlenné teszik. • A másik méhfaj, amelyet az emlí­tett természettudós a dzsungelben ta­lált, fullánknélküli. A tudós a befo­gott méheket dobozba helyezte. Né­hány nap múlva, amikor a dobozt fel­nyitotta, kellemes, édeskés illatot fe­dezett fel. A méhek a dobozt gyanta­­szerű anyaggal vonták be. Ez árasz­totta a kellemes illatot. A dobozban egész sor búzaszem nagyságú csüngő sejtet talált. A sejtek egy részében sok, igen kis méretű pete volt, más sejtekben mézet hordtak a fullánk nélküli méhek. Az Amazonas medencében nagyon sokféle vadméh él, eddig azonban csak kevesen tanulmányozták őket. Mindössze néhány tudós kutatta, úgy­szólván személyes szorgalomból, az életüket. A kutató tudósok egyike Juan Fr. negyven évig végzett meg­figyeléseket az USA-ban, ismeretlen vad méhfajokon. A tudós könyvben Ismerteti egy másik fullánk nélküli méh, a Colme­­na legitima vad méhfaj életét. Fészke lényegesen különbözik a mézelő méh fészkétől. Három rekesz­ből áll, és mindegyik rekesznek más a rendeltetése. A legfelső rekesz a méz raktározására szolgál. A sejtek nagyok, viaszból készülnek, másfél, két köbcentiméter tartalmúak, és ki­zárólag méz tárolására szolgálnak. A középső rekeszben találjuk a csa-Д modern méhészkedés új utakra ** lépett. Erről tanúskodik az „Api­­mondia" nemzetközi méhészeti szer­vezet is. A világ méhészei nemzet­közi föderatív méhészszövetségbe tö­mörültek. Hetvenöt állam szövetkeze­tei, intézetei, kutató, laboratóriumok, kombinátok és természetesen magán­­vállalatok tulajdonát képező méhé­szek tartoznak a világszövetségbe. A Szovjetunió a Rybne pri Riazani tu­dományos méhészeti komplexummal képviselteti magát.. Ezen intézet je­les biológusa, Grigorij Bilak éveken keresztül a föderáció helyettes elnö­ke. Az „Apimondiába“ tartoznak a KGST államok nemzeti szervezetei és más országok méhészszervezetei is. Az Apimondia nemcsak országokat, de kontinenseket is magába foglal. A föderáció központja Olaszország­ban van. Nem messze Rómától egy kísérleti méhest rendeztek be. Ott próbálják ki az új méhésztechnikát és módszereket. Az Apimondia másik méhese ezer kaptárral Snagovban, Romániában van. szakmunka. Ha ezt megszerezzük, soha nem mondjuk, hogy méhészked­ni nem érdemes. , Tény, hogy a munkájához keveset értő némely mezőgazdasági dolgozó az indokolatlan vegyszeres kezeléssel évről-évre kedvünket szegi. Ezért időszerű volna, ha végre megértenék, hogy a méhek népgazdasági jelentő­ségű hasznot hoznak. Ha ezt megérte­nék, akkor tudatosítanák, hogy mikor használhatják a. növényvédőszereket (köztük a Metationt) a jó magtermés sikereiért, de úgy, hogy el ne pusz­tuljon egyetlen dolgozóméi! sem. Szükséges, hogy figyelembe vegyék, hogy a mezőgazdasági-élelmezésügyi tárcának a méhészet fejlesztését célzó segítsége az eddigi tízmillió helyett, ez évben már tizenkétmillió korona lesz. Érthetetlen tehát, hogy egyes mezőgazdasági üzemek vezetői miért gátolják a méhészet fejlesztését azzal, hogy évről-évre lemérgezik az állam által kiemelten támogatott méheket. Ezért időszerű volna, ha a károkat nem a mezőgazdasági üzem, hanem a felelőtlen dolgozó térítené! Akadnak olyan mezőgazdasági üze­mek, ahol az aprómagvak termelésé­ben szép eredményeket értek el. Ott talán nem végeztek vegyszeres óvin­tézkedést? De igen! Azonban akkor, amikor nem borult virágba a nö­vényzet. Nem várták meg azt, ami­kor a kártevők elszaporodtak. Tény, hogy .minden kártevő elszaporodásá­nak időre van szüksége, jól tudják ezt ők is. Ezt kell a vegyszeres keze­léssel megelőzni és akkor magtermés is lesz, s ehhez a méheink is hozzá­segíthetik a gazdaságot beporzó mun­kájukkal. Írásomban sok hibát sorakoztattam fel, de még ezenkívül is sok minden szükséges ahhoz, hogy sikeresen mé­­hészkedjünk, és Szlovákia méhállo­mánya ne csökkenjen, hanem rövid időn belül a kívánt színvonalt elérje. Mert méhészkedni a mostani viszo­nyok között is érdemes. Néhány évtizede, hogy sikeresen méhészkedem. Mindent megteszek azért, hogy ahol csak tudok, segít­sek az arra rászorulóknak. Nagy Kálmán, méhészeti szakoktató Iád Hasítását. A lépek vízszintesen fekszenek, nem függőlegesen, mint a mi méheink. Az egyes lépeket viasz­ból készült oszlopok kötik össze egy­mással. Hozzávetőleg minden öt sejtre jut egy oszlop. Az oszlopok tartják meg a méhek közlekedéséhez szük­séges léptávolságot. A lépek csupán egy sor sejtből állnak. A virágpor elhelyezéséhez az alsó rekesz szolgál, amelyben a méz raktározására szol­gáló sejtekhez hasonlókat találunk. A fészek hézagainak a betömésé­hez szükséges anyag is különbözik a mézelő méh propoliszától, amennyi­ben nyálból, homokból és gyantából készült keverék. A méhek ebből az anyagból a kijárónyílástól befelé szűk alagutat építenek, amely csupán egy méh közlekedésére alkalmas. Min­degyik rekeszt valóságos úthálózat járja át, és azok mind ebbe az ala­gútba torkolnak. A rekeszbe vezető utak ugyanabból az anyagból készül­nek, mint az alagút s mint amivel a repedéseket betapasztják. A fiasításos rekesz útja azonban ettől eltérő, kü­lönleges építésű, ugyanis szivacsos viaszezerű anyagból készül, hogy az anya könnyebben közlekedhessék. Ennek a méhfajnak jellegzetessége az is, hogy ez ideig semmiféle kü­lönbséget nem figyeltek meg a mun­kások és herék között, s azt sem, hogy valaha is rajoztak volna. A csa­lád méheinek száma sohasem éri el a mi családainkét. Már az olyan csa­lád is erősnek számít, amelyikben 5000—8000 méh él. A családonkénti évi méztermelés 12 kilogrammra te­hető, a viasztermelés pedig 800 gram­mig terjed. Csurilla József Szemle a farmon. HIRDETÉS Eladó ötven beteleltetett méhcsalád. Kaptártípus: Szlovák norm. В, tízkeretes, falba épített etetők-kel. Levélre nem válaszolok. Bott József, 930 33 Horný Bár-Šurany A miniszter elvtárs társaságában a méhészeti oktatási központ épülete előtt. Kedves vendéget fogadtunk Július utolsó napjaiban Ján Janovfc CSc., az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere meglátogat­ta a szenckirályfai (Kráľova pri Senci) méhészeti szakoktatási köz­pontot. Látogatásának célja a szabad­téri néprajzi múzeum megtekintése volt. A miniszter elvtársat dr. Milan Jan­­kovksý, az SZSZK fővárosa képtárá­nak igazgatója is elkísérte. Ez azt bizonyítja, hogy Janovic elvtárs élén­ken érdeklődik a kulturális hagyaté­kok iránt, s mindent megtesz a nitrai Agrokomplexom szabadtéri mezőgaz­dasági néprajzi múzeumának kiépíté­séért is. Nagy érdeklődéssel figyelte a mé­hészeti központ parkjában elhelyezett különféle formájú kaptárakat, a nagy és a kis méhes tetszetős tárgyait. Nemcsak a tárgyak értéke érdekelte őt, hanem azok is, akik a rendkívül szép tárgyakat a központnak ajándé­kozták. Elidőzött a medve mintájára készített méhlakásnái is, mely a ki­állítások alkalmával mind az idő­sebb, mind a fiatal nemzedék néző­­közönségét elbűvölte. Tájékoztattuk őt a méhészeti szakoktatási központ megalakulásának történetéről is. Janovic elvtárs telepünk gyümöl­csösét is megtekintette, és elbeszél­getett az őszibarackot szüretelő dol­gozónőkkel, akik a gyümölcsöt szál­lításra készítették elő, majd a mé­hészeti farm termelési eredményeiről érdeklődött. Nem kerülte el figyelmét a gyü­mölcsös kiöregedett, gyönge termést nyújtó faállománya sem, s az eszme­csere alkalmával felhívta a figyel­münket a gyümölcsös felújításának szükségszerűségére, mert a gazdag termés egyik legfontosabb feltétele a jó termőerőben levő faállomány. Fel­figyelt az idők során elhasználódott kaptárakra is. Tény, hogy azok már nem alkalmasak a vándorlásra. A farpien szerzett tapasztalatok, valamint a dolgozókkal folytatott esz­mecsere kapcsán Janovic elvtárs ja­vasolta, hogy az SZMSZ KB dolgozzon ki egy elfogadható távlati tervet a méhészeti oktatási központ tovább­fejlesztésére, amelynek keretében fel lehetne építeni egy olyan létesít­ményt, melynek segítségével megold­hatnánk a méhészeti eszközök gyár­tását. Ez a Szövetség Központi Bizott­ságának és minden alapszervezetünk­nek érdeke. Egy ilyen létesítmény kielégíthetné méhészeink igényeit. Feltételezhető, hogy ennek megvaló­sítására hamarosan sor kerül. JURAJ FERENCIK mérnök az SZMSZ KB titkára Elismerés а текшем Harnaj professzor szerint a munka teljesen új alapokon kezdődött. Egye­síteni kell a méhészek és mérnökök, a gyógyszerészek, a vegyészek és ki­bernetikusok erőfeszítéseit. Mindnyá­jan eredményeket akarnak elérni. Nemcsak a nagy értékű gyártmányok létrehozásáról, hanem az ökológia egyensúlyának a megőrzéséről is szó van. Természetesen a különböző be­tegségek megelőzése és gyógyítása is napirendi feladat. A múltban úgy volt, hogy a méhész féltékenyen őrizte titkait. Ma új utakra lépve, az emberiség jobban értékeli a természet ajándékát, s hasznot akar belőle. Itt végződik a párhuzam az őskori mesterség és a korszerű méhészet között. A tudomá­nyos-műszaki haladás megváltoztatta életünket. Érzékenyen érintette a mé­hészetet is. A föderáció segítségével jelentősen elterjedtek a szovjet méhészek ta­pasztalatai. Ezek a kaptárak erdei felállítását ismertetik. Ez nem vélet­len, hiszen az erdőben gyűjtött méz a legjobb minőségű. P. Morozov szov­jet tudós számítása szerint egy méh­család hársfa virágzás idején harminc kilogramm nektárt gyűjthet. Kedvező években az erdőkbe telepített méhek mézhozama azonban a X80—200 kilót is elérheti családonkénti Bukarestben a Rosetti utcában van egy kis szálloda. Abban székel az orvosok csoportja. Laboránsok és ve­gyészek kutatják a méhek által elő­állított termékek hatását. Ugyan­akkor a kardiológusok, stomatológu­­sok, endrolurinológusok és derma­­tológusok gyógyítják betegeiket. Biztos, hogy az apiterápia nem egye­temes gyógymód, mondta Palos Ilona. Nem lenne helyes a fertőző vagy szív. hetegségek ellen kizárólag s mézből előállított preparátumokat adagolni. Mindazonáltal a méz közvetlen hatása szinte csodálatos eredményt nyújt a betegségek gyógyításában. Főként a máj, a bél és gyomorfekélyeknél, a bőrbetegségeknél, a sárgaságnál, a daganatoknál stb. Ismeretes továbbá a méz antiseptikus és analgetikus hatása is az epe kiválasztásánál. Mindnyájan ismerjük a hársvirág mé­zet, használjuk is azt meghűlések, sőt vegetatív idegbántalakmak esetén és álmatlanság leküzdésére. A bukaresti intézetben a betegek százait gyógyít­ják eredményesen. A méhszurok gyógyító hatása régen közismert. Vegyi képletét még nem állították össze, azonban bizonyos, hogy antibiotikus és baktériumölő tulajdonsága régen ismert. Szovjet szakemberek méhszurokkal a tüdő­vész gyógyításában jó eredményeket érnek el. Frappáns eredményeket — a méhszurokkal — a dermatóz és der­­matíd bőrbetegségeknél mutattak ki, Ján M. Habrnvsky Szovjet forrásból feldolgozta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents