Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-06 / 40. szám
i®79. rtfffebw В, SZABAD FÖLDMŰVES, Politikai küzdelmek színtere Az Egyesült Nemzetek Szervezete Közgyűlésének XXXIV. ülésszakán teljes lendülettel folyik az általános politikai vita. Ezt megelőzően, sajnos, rosszul mutatakozott ' be a világszervezet, mert bizonyos csoport hatására. a tagállamok valójában kisebbségének a véleményét képviselő ún. „többségi határozat“ alapján úgy döntött, hogy Kambodzsát egy nem létező politikai rendszer, a megdöntött Pol Pot-klikk képviselje a világszervezetben. Ilyen álláspontot képviseltek a főbb kapitalista államok és Kína, meg követőik, viszont a szavazáson részt nem vett államok, továbbá a tartózkodó küldöttségek (a maga nemében ez is bizonyos állásfoglalás) és az új népi rendszer támogatóinak a száma nagyobb volt Pol Pót rezsímje támogatóiénál. Persze az ENSZ történetében voltak már hasonló baklövések, de a valóság, a gyakorlati élet később kikényszeritette a korrekciót. Az ENSZ általános vitájában nagy jelentőségű szovjet felszólalás hangzott el. Gromiko szovjet külügyminiszter nagyhatású heszédében kidomborította annak fontosságát, hogy egészséges legyen a világ politikai légköre. Az olyan kampányok viszont, amelyeket például Kubával kapcsolatban indítottak, s amelyek során Kuba és a Szovjetunió politikájáról a legkülönfélébb kitalálásokat terjesztik, rendkívül ártalmasak a politikai légkörre. Teljes esztelenségnek nevezte a fegyverkezési versenyt, s hangoztatta, hogy a Szovjetunió kész arra, hogy más flllamokkái együtt megvitassa ezt az alapvető jelentőségű problémát, és javasolja, hogy térjenek át a gyakorlati tárgyalásokra. A továbbiakban Gromiko külügyminiszter az európai helyzetet érintve hangoztatta, hogy az enyhülésnek az európai talajba eresztett gyökerei csak akkor lehetnek életképesek, ha a katonai enyhülés terén is gyakorlati lépésekre kerül sor. A szovjet diplomácia feje ezután a világ különböző pontjain található feszültséggócokkal foglalkozott és szélesebben elemezte a hegemonizmus kérdését. Hangoztatta: a szovjet állam fennállónak első napjától kezdve határozottan szembeszállt azzal, hogy bárki is egyeduralomra jusson, mások pedig az ö akaratának legyenek alávetve. Itt az ideje 'annak, hogy valamennyi ENSZ-tagállam félreérthetetlen álláspontra helyezkedjék a hegemóniát illetően, Ítélje el, s állja útját minden hegemonisztikus törekvésnek a világ ügyeiben — hangoztatta Gromiko. Ezért a Szovjetunió javasolta, hogy a jelenlegi ülésszak napirendjére vegyenek fel egy fontos kérdést; a hegemonizmus megengedhetetlenségéröl a nemzetközi kapcsolatokban. A világszervezet általános vitájában Bohuslav Chűoupek csehszlovák külügyminiszter is felszólalt és kifejtette kormányunk álláspontját a legfőbb nemzetközi kérdésekkel kapcsolatban. (L) „Gratulálunk a függetlenséghez!“ A fajüldöző és gyarmatosító politikája miatt állandóan a bírálat füzében álló Dél-afrikai Köztársaság vezetői újabb ravasz fondorlathoz folyamodtak. A szfnlegesen függetlenné vált törzsi államok — Transkei és Bophutatswana — után harmadikként Wenda néven hoztak létre újabb bantusztánt. D. Agajev szovjet karikaturista rajza a moszkvai Pravdában a gyarmatosítók trükkjét leplezi le — a börtönrácsokat mindöszsze „Wenda — szuverén állam“ stilizációval helyettesítették, minden mis maradt a régiben. 30 éves az első német munkás-paraszt állam Az NDK népe és a haladó közvélemény holnap ünnepli az első német munkás-paraszt állam fennállásának 30. évfordulóját. A szocialista Németország olyan Időszakban jubilál, amikor mind nagyobb nemzetközi tekintélyt vív ki magának és népe újabb és újabb sikereket könyvel el az országépttő munkában. A harminc év útja nerti volt akadálytalan. A hitleri Németország kapitulációját kővetően a potsdami egyezmény értelmében kialakított négy megszállási övezet viszonyai különbözően alakultak. A mai NDK területét felölelő szovjet megszállási övezetben következetesen végrehajtották a nácítlanitást, antifasiszták és demokraták kerültek az új vezetésbe. Az utat a kommunisták mutatták, akik Németország szovjet megszállási övezetében a szociáldemokratákkal marxista-leninista alapon történt egyesülésükkel megteremtették a munkásegységet. A Német Szocialista Egységpárt alakuló kongresszusán programdokumentumot fogadtak el, mely három fő feladatban Jelölte meg a teendőket; az Imperializmus megsemmisítése és a fasiszta ideológia gyökeres kiirtása, a háborús bűnösök felelősségre vonása; a kapitalista monopóliumok felszámolása és az alapvető termelőeszközök államosítása; Németország társadalmi életének demokratizálása. A párt a végcélt a szocialista rendszer megteremtésében látta. E program az NDK mai területén maradéktalanul meg is valósult. Ellentétesen alakult a helyzet a három nyugati megszállási övezetben. Itt egyenesen szabotálták a potsdami egyezmény rendelkezéseinek végrehajtását. A monopóliumok visszanyerték hatalmukat és régi befolyásukat, az ország megosztását szorgalmazták. A fejlemények oda vezettek, hogy 1949. szeptember 7-én megalakult a nyugatnémet különállam, a Német Szövetségi Köztársaság. Válaszul az NSZK kezdeményezésére 1949 októberében létrejött a demokratikus gondolkodású németeket tömörftó Nemzeti Front, s a májusban megválasztott Német Néptanács Ideiglenes nemzetgyűléssé alakult át, amely október 7-én önálló államként kikiáltotta a Német Demokratikus Köztársaságot. A szovjet katonai hatóságok minden hatalmat átruháztak erre az új nemzett szervre. A parlament október 11-én Wilhelm Pieck elvtársat választotta államfővé, az első munkás-paraszt kormány élére pedig Otto Grotewohl elvtárs került. Az NDK dolgozó népe a párt irányításával, a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista együttműködésével és segítségével élenjáró ipart, korszerű, nagyüzemi mezőgazdaságot teremtett. Az életszínvonal emelésére, a népjólét fokozására vonatkozó párthatározatok és mteézkedések napjainkban konkretizálódnak. A nép javáról való gondoskodásnak nagyszerű bizonyítéka az NDK lakásprogramja is, melynek keretében 1990-ig, két és fél — három millió lakást építenek, illetve korszerűsítenek 200 milliárd márka ráfordítással. Országszerte tömegmozgalom bontakozott ki a gazdaság hatékonyságáért, melynek a tervekben, az irányításban. a konkrét gazdasági munkában, minden területen érvényesülnie kell. Előtérbe léptek a minőségi tényezők, a tudományos és műszaki vívmányok gyors érvényesítése, s emellett fő követelmény a lakosság közellátásának minőségi és menynyiségi szempontból való javítása. Az NDK három évtizedes nemzetközi fejlődésének egyik legfőbb eredmónye, hogy meghiúsultak a nemzetközt elszigetelésre Irányuló kísérletek. Az NDK ma már — a másik német államtól is elismerve — az ENSZ teljes Jogü államaként vesz részt a világpolitikában, a szocialista közösség országainak oldalán küzd a békés megteremtéséért, a veszélyes fegyverkezési hajsza megfékezéséért, az Igazságos gazdasági világrendért, a gyarmati rendszer maradványainak felszámolásáért és a neokolonialízmus megszüntetéséért, a nemzeti felszabadulásukért harcoló népek vágyainak beteljesüléséért. Hazánk népe elmélyült együtfmfikűdést folytat a szomszéd NDK dolgozó népével a gazdasági élet, a kultúra, a művészet, a sport minden területén. Együttműködésünk különösen érezhető a mezőgazdaság néhány, területén, elsősorban a kutatásban, fajnemesitésben, gépfejlesztésben, küldöttségek cserelátogatásaiban és tanulmányútjaiban. Nem egy hazai üzem vagy szövetkezet a német munkásosztály nagy fiai valamelyikének a nevét viseli. Országaink idei árucsereforgalmának volumene eléri az 1 milliárd 900 millió rubelt. Mint Husák elvtárs nyári berlini látogatásakor megerősítést nyert, jelenlegi legfontosabb feladatink egyike az 1981—1985^ évi tervek egyeztetése azzal a céllal, hogy még hatékonyabbak legyenek gazdasági és tudományos kapcsolataink, különösen a nyers- és ffltőanyagipar, otvábbá a vegy-, gép- és könnyűipar ágazatában. Az NDK fennállásának 30. évfordulója alkalmából hazánk népe szívből köszönti szomszédját és harcostársát a világbéke megteremtéséért, a békés jövőért és a szocializmus felépítéséért vívott küzdelemben —- a szocialista Németország dolgozó népét. KANIZSA ISTVÁN A CÉL: AKCIÓEGYSÉG Az olasz kommunisták és szocialisták legfelső szintű tanácskozásáról kiadott záróközlemény konkrétan feltérképezte a gazdasági, a társadalmi és az áLlami életnek mindazon területeit, amelyeken az olasz kommunisták és a szocialisták lehetőséget látnak az akcióegységre. A két párt vezetői történelmi szükségszerűségnek és a baloldali erők közötti vita szerves részének tekintik a szocializmus felé mutató haladás távlatának a feltárását. Nemzetközi vonatkozásban arra törekszenek, hogy Olaszország — szövetségi rendszerének keretében — kivegye részét abból a politikából, amely az enyhülésre, a békés egymás mellett élésre, a gazdasági együttműködésre Irányul. Elhatározták, hogy az európai parlamentben is kialakítanak bizonyos fokú együttműködést. A két párt vezetőinek véleménye szerint a stabil politikai megoldás és az Olaszországot sújtó válság leküzdése feltételezi az egész baloldal erőfeszítését, a demokratikus erők szolidaritásét és a lojális együttműködést a Kereszténydemokrata Párttal. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára egy tömeggyfilésen kijelentette: a két párt erősíti egységét a társadalmi átalakulásért folytatott harcban, nem felejtve el, milyen sok nehézséget okoztak a múltbán a köztük megnyilvánult nézeteltérések. Nagy lelkesedéssel fogadták Berlinguernek azt a kijelentését, hogy „az OKP-nak ismét erősítenie kell harci jellegét, amely az elmúlt időben kissé elhalványult“. A kereszténydemokrata pártban a demokratikus szolidaritás politikájának hívei még mindig húzódoznak a találkozó mérlegének elkészítésétől, a jobboldal képviselői viszont változatlanul a szocialisták megnyerésére törekszenek, nem mondva le a zsarolásról sem. A szociáldemokrata párt vezetői változatlanul támadják a szocialistákat, és szemükre vetik, hogy „feladták autonómiájukat“. A szocialista párt titkársága arra figyelmeztette a szociáldemokrata vezetőket, hogy magatartásukkal „súlyos politikai válságot idézhetnek elő“i Külpolitikai kommentárunk ElV „császárság" bukása A NYERTES: PÁRIZS kellett kitalálniuk rendkívüli adóit beszedésére, hogy legalább részben fedezni tudják a császár államháztartás abnormális költségeit. Bírálatért halál járt, s az áldozatok halálhörgése nem hallatszott kt a börtönökből. És ha kihallatszott?! Bokassát ez nem izgatta, „szent és sérthetetlennek“ tartotta magát. A közép-afrikai állam, az egykori francia gyarmat — Ubangi-Sarl — ritkán hallatott magáról. Igaz, területe többszöröse hazánknak, de csak két és fél millió lakosa van, mely nyomorog. Manapság a világ húsz legszegényebb állama között tartják nyilván, pedig ennek nem kellene így lennie. A hatvanas években Párizstól függetlenségét elnyerő Közép-afrikai Köztársaság, majd az utóbbi két évben Közép-afrikai Császárság földjében ugyanis sok hasznos ásványkincs megtalálható, még urán Is, csak megfelelően és a nép javára kellene ezeket kiaknázni. A volt anyaország számára azonban nyilván még becsesebb a terület stratégiai fekvése, így érthető, hogy Párizs mindig rajta tartotta szemét. Még akkor is, amikor szívesen behunyta volna. A franciáknak nyilván kellemetlen, ha szövetségeseik és barátaik szerint ítélik meg őket, de hát vannak „felsőbb érdekek“. Ezek vezetnek egyébként egyes vezetők megdicsőüléséhez, majd bukásához is. így történt Banguiban, a kö.zép-afrtkai állam fővárosában Is. A Francia Közösség engedelmes családtagjaként jött létre a hatvanas években a Közép-afrikai Köztársaság, melynek elnöke, David Dacko pontosan beillett az imperializmus gyarmatrendszerében felnőtt olyan helyi vezetők sorába, mint amilyen Senghor szenegáli, Houphouet-Baigny elefántcsontparti, Mobutu zaire-i elnök. Mégis zűr támadt körülötte, mert 1965-ben hatalmát a saját unokafivére, más források szerint sógora Jean-Bedel Bokassa ezredes megdöntötte, Párizs akkor egykedvűen tudomásul vette a történteket, gombház, ha leszakad ... Dacko emigrált, Bokassa pedig otthonosan berendezkedett a hatalmi polcon. Már az ezredest rangig nagy utat tett meg a francia hadsereg egykori őrmestere. Párizs ilyen kreatúrákra támaszkodott. Meg Is boszszulta ez magát. Bocsássa meg az olvasó, ha egy tartók fekete bőrű kreatúrái, népük kicsit elkanyarodom. Nem az első eset, hogy az imperialista gyarmatelnyomói nemcsak bőrük színe szerint voltak sötétek, hanem sötétlelkűeknek is bizonyultak. Kezdhetnénk a felsorolást a kongói Csombéval és folytathatnánk az idén megdöntött ugandal Idi Aminig. A gyarmati rendszer emlőjén nevelkedtek, a gyarmattartó urak kenyerét ették, majd az 6 szolgálatukban kényurakként népünk hóhérát lettek. Pontosan ez történt Bokassával Is. A legfőbb tábornoknak léptette elő, majd 1972-ben örökös államelnökké kiáltotta ki magát. Nagyravágyása ezzel még nem elégült kt, s így 1977-ben napóleoni ötlete támadt: császárrá koronáztatja magát és kikiáltja a császárságot. Meg is történt. Pazar ünnepségek, olyan szertartások következtek, melyeket egykor Nérő Is megirigyelhetett volna. Az adószedőknek megannyi ötletet Bokassa császársága azonban tlszavlrágéletűnek bizonyult. Rövidesen jelentkeztek az anyagi gondok, A koronát, a trónt — párizsi műtermek pazar remekműveit az idén el kellett zálogosítania. Hihetetlen méreteket öltött az államadósság. Párizsnak kezdtek nem tetszeni a dolgok. Bokassa utolsó nagy dobása, egyben a végzete volt az Iskolások kötelező egyenruhájának a bevezetései A felesége textilgyárai szolgáltatták volna az árút, de az agyonsanyargatott lakosság az újabb terhek ellen fellázadt. Sőt, maguk az iskolások tüntettek. Nem volt rest Bokassa karhatalm,a: százszámra talált „vörös forradalmárokat“, akik lemészárlásában a császár személyesen Is részt vett. Tagadás ide, tagadás oda, a történtek kitudódtak és kirobbant a botrány. Párizs kezdetben tett ugyan némi „tűzoltó“ kísérleteket, de a huszonegyedik órában szakított védencével, s ami aztán lejátszódott, minden bizonnyal Párizs tudtával, receptje szerint történt. Bokassát Elefántcsontpart Köztársaság fogadta be. Banguiban halálra ítélték. Talán örökre leáldozott egy véres kezű diktátor dicsősége. Utóda vissza akar térni a demokráciához és támogatókat keres, még a Délafrikai Köztársaságban is (I). LÖRINCZ LÄSZLÖ t T Szovjet-kínai tárgyalások Felértékelték a márkát mozgolódás a nyugat-európai valutaközösségben Ä szovjet külügyminisztérium vendégházában szovjet-kínai tárgyalások kezdődtek a két ország viszonyának megjavításáról, illetve a békés egymás mellett élés elvei és az erő alkalmazásáról való lemondás elvei alapján történő normalizálásról. Vang Ju-ping külügymlnister-helyettes, a kínai küldöttség vezetője előzetesen annak a reményének adott kifejezést, hogy a megbeszélések eredményesek lesznek. A szovjet állásfoglalásokból kitűnik, hogy illúziók nélkül, józan realizmussal ülnek a tárgyalóasztalhoz. A szovjet fél készen áll a konstruktív párbeszédre, s hajlandó elébe menni minden oíyan kezdeményezésnek, amely elősegítheti a két állam közötti feszültség enyhítését, a jószomszédi kapcsolatok létrehozását. A mostani eszmecseréken a szovjet fél abból Indul ki, hogy a komoly és építő jellegű dialógus nem csupán a két nép érdekelnek felelne meg, hanem hozzájárulna a nemzetközi enyhülés irányzatának további térhódításához Is. A tárgyalások megkezdése azonban önmagában még nem bizonyíték arra, hogy a másik fél Is valóban érdekeltnek tartja magát a kapcsolatok megjavításában, még kevésbé jelenti a pekingi vezetés nagyhatalmi hegemqnista cél* jalnak feladását. A szovjet kommentátorok rámutatnak, hogy a pekingi propaganda az utóbbi Időszakban éles kirohanásokat Intézett a Szovjetunió ellen. Utalnak arra is, hogy Hua Kuofeng a kínai parlamentben kijelentette, hogy „a tárgyalások kimenetele attól függ, történnek-e lényeges változások a szovjet kormány álláspontjában.“ Mint a Pravda hangsúlyozta, a Szovjetunió Igent mond a Kínához fűződő kapcsolatainak megjavítására, azonban soha senkivel sem törekszik együttműködésre olyan áron, hogy feladja elveit, vagy kárt okozzon szövetségesei éredekeinek. Az európai valutaközösséghez tartozó országok pénzügyminiszterei és központi bankjainak vezetői megállapodtak, hogy a nyugatnémet márka árfolyamát az unión belül két százalékkal felértékelik, a dán koronát pedig három százalékkal leértékeli. Bonnban úgy vélik, hogy a dollár árfolyamgyengesége, az arany körüli spekuláció miatt megingott valutaszövetség belső egyensúlyát sikerült helyreállítani. A márka felértékelésétől kettős ártompító hatást várnak. Egyfelől az import bizonyos mértékig olcsóbbávállk, másfelől a Bundftbank a jövőben nem kényszerül olyan nagyarányú intervencióra, mint az elmúlt hetekben. Más vélemény szerint a márka felértékelésének csak egyik oka volt a dollár gyengesége. A központi nyugatnémet bank az utóbbi négy hónapban ötmilllárd márka értékben volt kénytelen felvásárolni dán és belga valutát, hogy a kialkudott határok között tartsa azok árfolyamát. A piacra került nagy márkamennyiség újabb inflációs veszéllyel fenyegetett, ezért kezdeményezte Bonn íz árfolyammód osftást.
