Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-10-06 / 40. szám

\ Harmincöt esztendővel ezelőtt talán még derűsebb volt az ősz, mint az Idén. Az aranyié napsugár mégsem melegítette fel az emberi sziveket, mart kegyetlen hábord dühöngött а világ sok táján. A német fasizmus ál­tal kirobbantott világégés a Kárpát­­medencébe sodródott és az előrenyo­muló szovjet csapatok elől visszavo­nuló hitleri hordák embertelen csa­pásaitól reszkettek a békeszerető né­pek. Szerencsére voltak bátrak is, olyan demokratikus erők, amelyek fegyvert ragadtak, s mindenekelőtt a kommu­nista pártok irányításával sietették a fasiszta egységek kiűzését. A népi megmozdulások közül a jelentősebbek ' küzá tartozott a Szlovák Nemzeti Fel­kelés, amely hadat üzent a gyűlölt betolakodóknak. A népi felkelés, amelynek interna­cionalista jellege volt, ezernyi gondot okozott az ellenségnek. De az utolsó­kat rúgó „világhódítóknak“ akadt még annyi tartalékuk, hogy kegyetle­nül megtorolják a bátrak hadüzene­tét. A túlerőben levő ellenség elől a hegyekbe kellett vonulniuk a partizá­noknak. A korszerűen felszerelt, gyű­lölettől izzó ellenség, akiket a sötét hazai reakció messzemenően kiszol­gált, állandóan támadta az ellenálló'1 kát. A szovjet hadsereg és az első szo­­cialista országban kiképzett, hazánk felszabadításáért küzdő csehszlovák egységek ezernyi akadályt leküzdve meggyorsították előrenyomulásukat, hogy minél előbb elfoglalják Szlová­kia területét, és egyúttal felmentsék a nehéz helyzetben levő partizáncsa­patokat. A meggyorsított hadművele­tek nagy emberveszteséget jelentet­tek, mind a szovjet, mind a csehszlo­vák egységeknek. A hazájuk felszabadulásáért küzdő, halálfélelmet nem Ismerő katonáknak ez volt a jelszava: „Vagy áttörünk a lében többek között ezt mondta egy szovjet haditudósítónak: „Ez a határ, amelyet közös harcban tisztítottunk meg az ellenségtől, örökre összeköti a szovjet és a csehszlovák nép bátor fiait.“ Szovjetunió a legnehezebb időkben Is bebizonyította, hogy őszinte barát. Sokat köszönhettünk a világ első szo­cialista államának, többek között azt is, hogy jó úton járunk és az elmúlt évtizedekben óriási lépést tettünk elő­re. A békés építés záloga a Kárpátok hosszú hegyláncolata alatt elterülő szocialista államok együttműködése és a hegységen túllevő nagy bará­tunk, a Szovjetunió. Mindenkinek tu­datosítania kell, hogy osztályszem­­pontból megosztott világban élünk, s csakis vállvetve i— mint a duklai harcokban történt >— védhetjük meg szocialista vívmányainkat. A szocialista országok ereje az egy­ségben kereshető. A Varsói Szerződés­be tömörült szocialista országok olyan hatalmas erőt képviselnek, hogy a legelszántabb, de józanabbul gondol­kodó imperialista körök sem merész­kednek esztelen kalandokba. Hazánk a szocialista közösségnek, a békéért, az emberi szabadságért küzdő országoknak szilárd láncszeme. Már évtizedek óta tevékenyen veszi ki részét a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Taná­csa keretében folyó együttműködés fejlesztéséből. Az eredményes közös munka alapvető feltétele, a kedvező, békés feltételek megteremtése. A ki­tűzött irányvonal alapja az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott nagy­szabású békeprogram. A békénk, biz­tonságunk feltétele változatlanul a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szoros együttműködés, összetartás. Szocialista Köztársaságunk követ­kezetesen harcol a békés egymás mellett élés elvének sokoldalú érvé­nyesítéséért. Országunk irányítói váll­vetve tevékenykednek a haladó erők soraiban, az agresszív imperialista és más reakciós erők ellen a béke meg­védéséért. Őrségben, a Duklai-hősök emlékművénél. Jó szervezés - gyors betakarítás A Munkaérdemrenddel kitüntetett kenyheci (HraniCná pri Hornádom) CSSZBSZ Efsz irodahelyiségei szinte konganak az ürességtől: csupán a bérelszámolót találtam bent*. s vele váltok néhány szót. — Mostanában a vezetők nagyon ritkán jönnek be az irodába — mond­ja, s közben sebesen dolgozik az író­gépen — hajnaltól napestig kint van­nak a földeken. Nyolcszáznyolcvanhárom hektá­ron termesztünk kukoricát — mondja Szendrei István. — Ebből 427 hektár a silókukorica, amelyből háromszáz hektárról lesilóztuk a termést. Na­ponta öt silókombájn dolgozott. Jelen­leg leálltunk a silózással, mert úgy határoztunk, hogy száz hektárt meg­hagyunk magra. ■— Nem fog hiányozni a takarmány­alapból? Közben Babacsi József leáll az E- 512-es kombájnjával. Mi történt? kérdezem. — Nem történt semmi sem, megtelt a tartály. i— Milyen volt az idei aratás? — Mint a többi. Két hét alatt vé­­geztünk. Könnyebb volt mint tavaly* ráadásul három héttel korábban is kezdtük. Lapunk tartalmából Eltemették hazánk nagy fiát * 30 éves az első német munkás-paraszt állam * Értékelték a munkaversenyt * Két nyelven •— egy akarattal * Hazai földön * J V Jubiláló színjátszóegyüttes * Nemzetközi gépkiállítás * Időszerű tennivalók * Milyen eredményt várnak zöldségből-gyümölcsből * Indokolható-e a nagy abrakfogyasztás? —- ■ .1. Ml 1979. OKTOBER 9. XXX. évfolyam 40. szám. Ага 1,— KCs Szabad fMdmüves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Dukla örök figyelmeztető Kárpátokon, vagy ott veszünk egy szálig.“ A közelmúlt napokban el­­hónyt Ludvik Svoboda tábornok veze­tésével a Szovjet Hadsereg oldalán harcoló csehszlovák hadtest nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megtörték a makacsul védekező fasiszta egységek ellenállását, g Dukiánál megcsókolhat­ták a hazai földet, és kitűzhették a háromszínű nemzeti zászlőt. A jelentős évforduló alkalmából megkülönböztetett figyelemmel emlé­kezünk azokra a szovjet katonákra és csehszlovák hazafiakra, akik életüket áldozták hazánk szabadságának kiví­vásáért. Ezrek estek el a legszebb korukban, az egész emberiséget sújtó esztelen háborúban. A duklai harcok emlékére minden esztendőben október hatodikán ünne­peljük a néphadsereg napját. Ez a nap jelentős, de egyben figyelmezte­tés is valamennyiünk számára. Sokan még nagyon jól emlékszünk az 1938-ban történtekre. A polgári köztársaság „nagy barátai“ a franciák és angolok megalkudtak a hitleristák­kal, és kiszolgáltatták hazánkat a né­met fasizmusnak. Az Ígéreteik „füst­té“ váltak, s egyedül a Szovjetunió nyújtott volna baráti jobbot, ha ezt országunk urai elfogadják. Nem vé­letlen tehát, hogy a duklai harcok során megfogalmazódott a jelszó: „Örök időkre a Szovjetunióval!“. Lud­vik Svoboda 1944. október 6-án a fel­szabadított duklai határsorompó köze­A béke és biztonság egyik záloga a fegyverkezési hajsza korlátozása. A politikai enyhülés csak akkor lesz igazi, ha katonai enyhüléssel egészül ki. Konkrét eredmények már mutat­koznak, hiszen a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok aláírták a SALT Il-tőt, a hadászati támadófegy­verek korlátozásáról szóló egyez­ményt. Igaz, a nyugati nagyhatalom húzza-halasztja a ratifikálását, és közben Carter, az USA elnöke beje­lentette, hogy az Egyesült Államok megkezdi a legkorszerűbb rakéta­­rendszerek kiépítését. Az ellentmon­dások megvannak, de ez nem azt je­lenti, hogy nem történt előrehaladás a tömegpusztító fegyverek korlátozá­sa terén. ' Félreértés ne essék, a szocialista országokban a közös erőleszttések eredményeként olyan fegyverekkel rendelkeznek, amelyekkel képesek visszaverni és megtorolni minden tá­madást. A Varsói Szerződésbe tömö­rült országok hadseregei a legkorsze­rűbb fegyverekkel és harci techniká­val rendelkeznek. De az új, a legma­gasabb szintű társadalmi rendszer az emberiség szebb, boldogabb életének megteremtését tűzte ki célul, és en­nek az alapfeltétele a megosztott vi­lágban a békés egymás mellett élés. A lenini gondolat napjainkban is olyan időszerű, mint évtizedekkel ez­előtt. Kprparqncs, s mindent el kell követni, hngy ne follyon ezrek vére — mint a duklai harcokban — az esztelen, a nemzeteket leigázó, a vagvonhajhászó háborús hőbörgők miatt. TÓTH DEZSŐ Szendrei Istvánnal, az efsz üzemi pártszervezetének elnökével kerültem ki a határba. Először a cukorrépa­­betakarítókra köszöntöttünk. A hatso­ros répafejelővei Stremp István doh gozik. Valóban szép munkát végez az ügyes traktoros. Javov György a hat­soros répakombájn körül serénykedik. Helyére igazítja a terelő kart, majd a répatovábbító henger hajtömüláncán igazít. . .. 1— Száznyolcvan hektáron vetettünk cukorrépát, — említi a traktoros. — Tavaly október 10-én kezdtük el a répaszedést, az idén egy hónappal korábban indultak, el a gépek. Két fe­­jelónk és két kombájnunk van a cu­korrépa betakarításához, naponta har­minc vagonnal szállítpnk az átvevő helyre. A répa cukortartalma és súlya megfelel az elvárásainknak, olyan négyszáz mázsa körüli hektárhozam mutatkozik >— mondotta a derék trak­toros. Közvetlenül a cukorrépatábla mel­lett a már betakarított répatáblán S—180-as géppel tárcsázza a földet Skovrán József traktoros. >— Jó munkát! — Köszönöm, az kéne. Csakhogy nagyon kemény a talaj. , Mi a nehéz traktorokkal hosszabbított műszakban dolgozunk és ez igen fárasztó. • *— Meddig lehet ezt a nagy hajtást bírni? — kérdezem. '— Az ember sok mindent kibír *-* mondja. A szövetkezetben nagy hagyománya van a kukoricatermesztésnek. Ez ter­mészetes is, hiszen különösen az idén az egyik legfontosabb növény a ku­korica* '— Egyáltalán nem. Az idén a siló­­kukorica jól sikerült, a tervezett két­százötven mázsa helyett hektáronként ötszáz mázsa termést takarítottunk be. Az asztallap simaságú táblán Tóth László, Skovrán István és még két •traktoros az istállótrágyát szórják a -földre a szervestrágya-szóró géppel. — Tizenöt-húsz perc alatt 80—100 mázsa trágyát szór ki ez a masina — mondja Tóth László. — Alig fordulok a táblán, indulhatok az istállóhoz az újabb rakományért. A kenvhecieket is becsapta az idei szeszélyes tavasz és nyár. Az utolsó öt év átlagában több mint 52 mázsa búza termett. hektáronként, az idén meg kellett elégedniük a 38,5 mázsa átlaggal, hektáronként 8,5 mázsa ki­esésük volt. A terméskiesés igen ér­zékenyen érintette a gazdaságot, de a pártelnök optimista. A veszteséget ki­egyenlítheti a kukorica nagyobb ho­zama. A kukorica 55—56 mázsa hoza­mot ígér. 1 A falu túlsó végén egy ötven hek­táros kukoricatáblán három kombájn „arat“. Elől halad Babacsi József, utá­na Pataky Bertalan megy, majd a sort Fecso István zárja. <• ' ■— Ma kezdtük a kukorica betaka­rítását — mondja Tőzsér Sándor, a növénytermesztési üzemág gépesítője, aki a tábla széléről figyeli a gépek munkáját. ■— Mennyire viselte meg az aratás a gépeket? *— A szokásos rutin-átvizsgáláson kívül álig kellett javítani a kombáj­nokon — válaszol Tőzsér Sándor. — Sok munkát most sem adott. Talán a téli, tavaszi nagyjavításnak köszön­hetjük ezt* *■— Mikor ült először kombájnra? — Pontosan már nem is tudom. Szóval az idei aratás simán ment, olyannyira, hogy a hozzánk tartozó három faluban szinte nem is tudtak a munkáról. Csak onnan, hogy réggé'* lenként, meg esténként végigdörög-* tünk a falukon. *—• A többi kombájn miért nem dől-* gozik? — Ha befejezik a lóheremag csép­­lését, aztán jönnek a kukoricába. Búcsúzkodunk. Babacsi József, —» mielőtt felkapaszkodna a gépre, leha­jol, s gondosan eloltja a cigaretta csikket. Nehogy tüzet fogjon a kuko­­ricatarlő. Délután öt őrá. Az emberek nagy, része úton van, a munkából hazafelé. Ma ötvennyolc traktor dolgozott, de ha száz volna, mindnek tudnának munkát adni. Fecso Vincének, a szö­vetkezet kiváló traktorosának azon­­ban még hármat kell vetőgépével for-* dúlnia, hogy az ötvenöt hektáros par* cella vetésével végezzen. — Hét vetőgépünk van, mostanáig elvetettük a kétszáz hektár őszirep­cét, hetven hektár lóherét és a húsz hektár takarmánykeveréket. Búzából mindössze száz hektár körül vetet­tünk. Remélem, hogy október köze­pére végzünk a kenyérnek való veté­sével is *— mondja befejezésül Fecso Vince. A kenyheci szövetkezet tavaly ósz­­szel társult a szinai (Seňa) szövetke­zettel. Az öt szövetkezet egyesítésével megteremtették egy korszerű nagy­üzem alapjait. Illés Bertalan » i

Next

/
Thumbnails
Contents