Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-10-06 / 40. szám
\ Harmincöt esztendővel ezelőtt talán még derűsebb volt az ősz, mint az Idén. Az aranyié napsugár mégsem melegítette fel az emberi sziveket, mart kegyetlen hábord dühöngött а világ sok táján. A német fasizmus által kirobbantott világégés a Kárpátmedencébe sodródott és az előrenyomuló szovjet csapatok elől visszavonuló hitleri hordák embertelen csapásaitól reszkettek a békeszerető népek. Szerencsére voltak bátrak is, olyan demokratikus erők, amelyek fegyvert ragadtak, s mindenekelőtt a kommunista pártok irányításával sietették a fasiszta egységek kiűzését. A népi megmozdulások közül a jelentősebbek ' küzá tartozott a Szlovák Nemzeti Felkelés, amely hadat üzent a gyűlölt betolakodóknak. A népi felkelés, amelynek internacionalista jellege volt, ezernyi gondot okozott az ellenségnek. De az utolsókat rúgó „világhódítóknak“ akadt még annyi tartalékuk, hogy kegyetlenül megtorolják a bátrak hadüzenetét. A túlerőben levő ellenség elől a hegyekbe kellett vonulniuk a partizánoknak. A korszerűen felszerelt, gyűlölettől izzó ellenség, akiket a sötét hazai reakció messzemenően kiszolgált, állandóan támadta az ellenálló'1 kát. A szovjet hadsereg és az első szocialista országban kiképzett, hazánk felszabadításáért küzdő csehszlovák egységek ezernyi akadályt leküzdve meggyorsították előrenyomulásukat, hogy minél előbb elfoglalják Szlovákia területét, és egyúttal felmentsék a nehéz helyzetben levő partizáncsapatokat. A meggyorsított hadműveletek nagy emberveszteséget jelentettek, mind a szovjet, mind a csehszlovák egységeknek. A hazájuk felszabadulásáért küzdő, halálfélelmet nem Ismerő katonáknak ez volt a jelszava: „Vagy áttörünk a lében többek között ezt mondta egy szovjet haditudósítónak: „Ez a határ, amelyet közös harcban tisztítottunk meg az ellenségtől, örökre összeköti a szovjet és a csehszlovák nép bátor fiait.“ Szovjetunió a legnehezebb időkben Is bebizonyította, hogy őszinte barát. Sokat köszönhettünk a világ első szocialista államának, többek között azt is, hogy jó úton járunk és az elmúlt évtizedekben óriási lépést tettünk előre. A békés építés záloga a Kárpátok hosszú hegyláncolata alatt elterülő szocialista államok együttműködése és a hegységen túllevő nagy barátunk, a Szovjetunió. Mindenkinek tudatosítania kell, hogy osztályszempontból megosztott világban élünk, s csakis vállvetve i— mint a duklai harcokban történt >— védhetjük meg szocialista vívmányainkat. A szocialista országok ereje az egységben kereshető. A Varsói Szerződésbe tömörült szocialista országok olyan hatalmas erőt képviselnek, hogy a legelszántabb, de józanabbul gondolkodó imperialista körök sem merészkednek esztelen kalandokba. Hazánk a szocialista közösségnek, a békéért, az emberi szabadságért küzdő országoknak szilárd láncszeme. Már évtizedek óta tevékenyen veszi ki részét a Varsói Szerződés és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében folyó együttműködés fejlesztéséből. Az eredményes közös munka alapvető feltétele, a kedvező, békés feltételek megteremtése. A kitűzött irányvonal alapja az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott nagyszabású békeprogram. A békénk, biztonságunk feltétele változatlanul a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szoros együttműködés, összetartás. Szocialista Köztársaságunk következetesen harcol a békés egymás mellett élés elvének sokoldalú érvényesítéséért. Országunk irányítói vállvetve tevékenykednek a haladó erők soraiban, az agresszív imperialista és más reakciós erők ellen a béke megvédéséért. Őrségben, a Duklai-hősök emlékművénél. Jó szervezés - gyors betakarítás A Munkaérdemrenddel kitüntetett kenyheci (HraniCná pri Hornádom) CSSZBSZ Efsz irodahelyiségei szinte konganak az ürességtől: csupán a bérelszámolót találtam bent*. s vele váltok néhány szót. — Mostanában a vezetők nagyon ritkán jönnek be az irodába — mondja, s közben sebesen dolgozik az írógépen — hajnaltól napestig kint vannak a földeken. Nyolcszáznyolcvanhárom hektáron termesztünk kukoricát — mondja Szendrei István. — Ebből 427 hektár a silókukorica, amelyből háromszáz hektárról lesilóztuk a termést. Naponta öt silókombájn dolgozott. Jelenleg leálltunk a silózással, mert úgy határoztunk, hogy száz hektárt meghagyunk magra. ■— Nem fog hiányozni a takarmányalapból? Közben Babacsi József leáll az E- 512-es kombájnjával. Mi történt? kérdezem. — Nem történt semmi sem, megtelt a tartály. i— Milyen volt az idei aratás? — Mint a többi. Két hét alatt végeztünk. Könnyebb volt mint tavaly* ráadásul három héttel korábban is kezdtük. Lapunk tartalmából Eltemették hazánk nagy fiát * 30 éves az első német munkás-paraszt állam * Értékelték a munkaversenyt * Két nyelven •— egy akarattal * Hazai földön * J V Jubiláló színjátszóegyüttes * Nemzetközi gépkiállítás * Időszerű tennivalók * Milyen eredményt várnak zöldségből-gyümölcsből * Indokolható-e a nagy abrakfogyasztás? —- ■ .1. Ml 1979. OKTOBER 9. XXX. évfolyam 40. szám. Ага 1,— KCs Szabad fMdmüves Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja Dukla örök figyelmeztető Kárpátokon, vagy ott veszünk egy szálig.“ A közelmúlt napokban elhónyt Ludvik Svoboda tábornok vezetésével a Szovjet Hadsereg oldalán harcoló csehszlovák hadtest nagyban hozzájárult ahhoz, hogy megtörték a makacsul védekező fasiszta egységek ellenállását, g Dukiánál megcsókolhatták a hazai földet, és kitűzhették a háromszínű nemzeti zászlőt. A jelentős évforduló alkalmából megkülönböztetett figyelemmel emlékezünk azokra a szovjet katonákra és csehszlovák hazafiakra, akik életüket áldozták hazánk szabadságának kivívásáért. Ezrek estek el a legszebb korukban, az egész emberiséget sújtó esztelen háborúban. A duklai harcok emlékére minden esztendőben október hatodikán ünnepeljük a néphadsereg napját. Ez a nap jelentős, de egyben figyelmeztetés is valamennyiünk számára. Sokan még nagyon jól emlékszünk az 1938-ban történtekre. A polgári köztársaság „nagy barátai“ a franciák és angolok megalkudtak a hitleristákkal, és kiszolgáltatták hazánkat a német fasizmusnak. Az Ígéreteik „füstté“ váltak, s egyedül a Szovjetunió nyújtott volna baráti jobbot, ha ezt országunk urai elfogadják. Nem véletlen tehát, hogy a duklai harcok során megfogalmazódott a jelszó: „Örök időkre a Szovjetunióval!“. Ludvik Svoboda 1944. október 6-án a felszabadított duklai határsorompó közeA béke és biztonság egyik záloga a fegyverkezési hajsza korlátozása. A politikai enyhülés csak akkor lesz igazi, ha katonai enyhüléssel egészül ki. Konkrét eredmények már mutatkoznak, hiszen a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok aláírták a SALT Il-tőt, a hadászati támadófegyverek korlátozásáról szóló egyezményt. Igaz, a nyugati nagyhatalom húzza-halasztja a ratifikálását, és közben Carter, az USA elnöke bejelentette, hogy az Egyesült Államok megkezdi a legkorszerűbb rakétarendszerek kiépítését. Az ellentmondások megvannak, de ez nem azt jelenti, hogy nem történt előrehaladás a tömegpusztító fegyverek korlátozása terén. ' Félreértés ne essék, a szocialista országokban a közös erőleszttések eredményeként olyan fegyverekkel rendelkeznek, amelyekkel képesek visszaverni és megtorolni minden támadást. A Varsói Szerződésbe tömörült országok hadseregei a legkorszerűbb fegyverekkel és harci technikával rendelkeznek. De az új, a legmagasabb szintű társadalmi rendszer az emberiség szebb, boldogabb életének megteremtését tűzte ki célul, és ennek az alapfeltétele a megosztott világban a békés egymás mellett élés. A lenini gondolat napjainkban is olyan időszerű, mint évtizedekkel ezelőtt. Kprparqncs, s mindent el kell követni, hngy ne follyon ezrek vére — mint a duklai harcokban — az esztelen, a nemzeteket leigázó, a vagvonhajhászó háborús hőbörgők miatt. TÓTH DEZSŐ Szendrei Istvánnal, az efsz üzemi pártszervezetének elnökével kerültem ki a határba. Először a cukorrépabetakarítókra köszöntöttünk. A hatsoros répafejelővei Stremp István doh gozik. Valóban szép munkát végez az ügyes traktoros. Javov György a hatsoros répakombájn körül serénykedik. Helyére igazítja a terelő kart, majd a répatovábbító henger hajtömüláncán igazít. . .. 1— Száznyolcvan hektáron vetettünk cukorrépát, — említi a traktoros. — Tavaly október 10-én kezdtük el a répaszedést, az idén egy hónappal korábban indultak, el a gépek. Két fejelónk és két kombájnunk van a cukorrépa betakarításához, naponta harminc vagonnal szállítpnk az átvevő helyre. A répa cukortartalma és súlya megfelel az elvárásainknak, olyan négyszáz mázsa körüli hektárhozam mutatkozik >— mondotta a derék traktoros. Közvetlenül a cukorrépatábla mellett a már betakarított répatáblán S—180-as géppel tárcsázza a földet Skovrán József traktoros. >— Jó munkát! — Köszönöm, az kéne. Csakhogy nagyon kemény a talaj. , Mi a nehéz traktorokkal hosszabbított műszakban dolgozunk és ez igen fárasztó. • *— Meddig lehet ezt a nagy hajtást bírni? — kérdezem. '— Az ember sok mindent kibír *-* mondja. A szövetkezetben nagy hagyománya van a kukoricatermesztésnek. Ez természetes is, hiszen különösen az idén az egyik legfontosabb növény a kukorica* '— Egyáltalán nem. Az idén a silókukorica jól sikerült, a tervezett kétszázötven mázsa helyett hektáronként ötszáz mázsa termést takarítottunk be. Az asztallap simaságú táblán Tóth László, Skovrán István és még két •traktoros az istállótrágyát szórják a -földre a szervestrágya-szóró géppel. — Tizenöt-húsz perc alatt 80—100 mázsa trágyát szór ki ez a masina — mondja Tóth László. — Alig fordulok a táblán, indulhatok az istállóhoz az újabb rakományért. A kenvhecieket is becsapta az idei szeszélyes tavasz és nyár. Az utolsó öt év átlagában több mint 52 mázsa búza termett. hektáronként, az idén meg kellett elégedniük a 38,5 mázsa átlaggal, hektáronként 8,5 mázsa kiesésük volt. A terméskiesés igen érzékenyen érintette a gazdaságot, de a pártelnök optimista. A veszteséget kiegyenlítheti a kukorica nagyobb hozama. A kukorica 55—56 mázsa hozamot ígér. 1 A falu túlsó végén egy ötven hektáros kukoricatáblán három kombájn „arat“. Elől halad Babacsi József, utána Pataky Bertalan megy, majd a sort Fecso István zárja. <• ' ■— Ma kezdtük a kukorica betakarítását — mondja Tőzsér Sándor, a növénytermesztési üzemág gépesítője, aki a tábla széléről figyeli a gépek munkáját. ■— Mennyire viselte meg az aratás a gépeket? *— A szokásos rutin-átvizsgáláson kívül álig kellett javítani a kombájnokon — válaszol Tőzsér Sándor. — Sok munkát most sem adott. Talán a téli, tavaszi nagyjavításnak köszönhetjük ezt* *■— Mikor ült először kombájnra? — Pontosan már nem is tudom. Szóval az idei aratás simán ment, olyannyira, hogy a hozzánk tartozó három faluban szinte nem is tudtak a munkáról. Csak onnan, hogy réggé'* lenként, meg esténként végigdörög-* tünk a falukon. *—• A többi kombájn miért nem dől-* gozik? — Ha befejezik a lóheremag cséplését, aztán jönnek a kukoricába. Búcsúzkodunk. Babacsi József, —» mielőtt felkapaszkodna a gépre, lehajol, s gondosan eloltja a cigaretta csikket. Nehogy tüzet fogjon a kukoricatarlő. Délután öt őrá. Az emberek nagy, része úton van, a munkából hazafelé. Ma ötvennyolc traktor dolgozott, de ha száz volna, mindnek tudnának munkát adni. Fecso Vincének, a szövetkezet kiváló traktorosának azonban még hármat kell vetőgépével for-* dúlnia, hogy az ötvenöt hektáros par* cella vetésével végezzen. — Hét vetőgépünk van, mostanáig elvetettük a kétszáz hektár őszirepcét, hetven hektár lóherét és a húsz hektár takarmánykeveréket. Búzából mindössze száz hektár körül vetettünk. Remélem, hogy október közepére végzünk a kenyérnek való vetésével is *— mondja befejezésül Fecso Vince. A kenyheci szövetkezet tavaly ószszel társult a szinai (Seňa) szövetkezettel. Az öt szövetkezet egyesítésével megteremtették egy korszerű nagyüzem alapjait. Illés Bertalan » i
