Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-29 / 39. szám

14 SZABAD FÖLDMŰVES ■»1979. szeptember 29. VADÁSZAT + VADÄSZAT ♦ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ♦ VADÁSZAT ♦ _*» - i«Al:AL-At L-йЬлг l-ntválrnt mar*sk/ik»f ф ' ■ Д Д ^ Színvonalasabb ^ a vadgazdálkodás Felkészültek a vadvédelemre A* SZVSZ heténvi (Chotln) helyi szervezetének tiszteletbeli elnökével, Lamy Miklóssal a közelmúltban folytatott beszélgetés során a kővet­kezőket hallottam: — Szervezetünknek huszonkilenc tagja van. Összesen kétezer hektár területen gazdálkodunk. Területünk vadban eléggé gazdag. Ez annak kö­szönhető, hogy határunkban számos kisebb-nagyobb erdős terület van. Ezeken a helyeken az apróvadak bé­kességben, zavartalanul élhetnek, ter­mészetes körülmények között szapo­rodhatnak. Ennek bizonyítéka az is, hogy egy-egy vadászidényben négy­száz-ötszáz nyúl, hétszáz—nyolcszáz fácán, hat őzsuta és négy özbak ke­rül terítékre. Kedvezőtlenebb a hely­zet a foglyokkal. A gyomirtószerek mezőgazdasági használata a foglyok számát jelentősen megtizedeli. Ha­sonló volna a helyzet a fácánokkal is, ha a helyi szervezet vezetősége nem gondoskodna az utánpótlásról. Évente 200—250 fácáncsibét szerzünk be és bocsátunk ki a vadászterületre. Az alepszervezet tagjai már a nyá­ron felkészültek a téli vadvédelem­re. A szövetkezetben a csúcsmunkák idején, valamint a község fejleszté­séhen 250 órát dolgoztak le társadal­mi munkákon, annak ellenértékeként szénát és különféle hnlladékmagot kaptak. Az említett takarmányokat télen — amikor a vadálományt etetni kell — az etetőkbe rakják, hogy óv­ják az állatokat az éhínségtől. Min­denegyes vadászra egy-egy etető jut. Köteles azt időnként eleséggel meg­tölteni. Az etetők a vadászterület kü­lönböző pontjain vannak elhelyezve. A vadászok védelem idején is járják a határt, megnézik az etetőket, nem kerüli el figyelmüket a legkisebb rendellenesség sem. A káros vadakat, fordulópont a vadászeb tenyésztésben A vadászeb nélkülözhetetlen segí­tője a vadásznak. Jelentősen megnőtt a vadászok, vadgazdák és a vadász­­társaságok felelőssége, ezért terv­szerűen Illesztik be a programba a törzskönyvezett vadászkutyák tenyész­tését. A vadászkutya tenyésztése és vizs­gáztatása nagy lendületet kapott. Szinte minden ősszel nagy a „me­zőny“ a mindenes vizslaversenyeken. A hazat és külföldi vadászok egy­re többezer vadat ejtenek el. A seb­zett és megtalálhatatlan vadak szá­ma jelentős anyagi veszteséggel jár. Ezért a vadásztársaságoknak és az erdészeti Igazgatóságoknak, az erdős területben fajtatiszta vérebeket keli tartaniuk, szakképzett vezetőkkel. A Jő eredménynek mindig a türel­mes tenyésztőmunka az ára. A hely­telenül nevelt és vezetett kutyától nem várhatunk kielégítő eredményt. Ha. a véreb szakmai irányítója nem megfelelő, akkor érthetően ezt в ku­tya Is elszenvedi. A hangsúly tehát miffdenekelőtt a kutyavezetők helyes kiképzésén van, ezzel párhuzamosan végezhető az állatok idomltása Is. Ezért megbízható, Jől idomított eb nélkül a mai vadásznak nem volna szabad vadásznia. A vércsapát követő ebek jelentő­sége állandóan nő, értékük szinte felbecsülhetetlen. A csapázókutyákat — nálunk — főleg a hannoveri és a bajor vérebek képviselik. ☆ Augusztus 19-én a halieri kemping­ben az SZVSZ losonci (Lučenec) já­rási vezetősége területi vadászeb­kiállítást rendezett a vadászkutyák „tárházából“. A vadászeb küllemét bírálják el egy ilyen kiállításon. A küllemre elő­írt' minősítés elérése nélkül sem a kant, sem a szukát nem lehet a te­nyészetbe besorolni. Ezért minden ebtulajdonos érdeke, hogy kutyáját a kiállításon bemutassa. A minősítés három kategóriát le­mér: — kitűnő — kék szalag, — nagyon jó — piros szalag, — jő . —■ zöld szalag. A .kiállított kutyák tulajdonosat dip­lomát kapnak és az igazolványba be­jegyzik a kutya származását és minő­sítését. A kiállított kutyákat nyolc körzet­be osztották. Ezek élén olyan kiváló szakemberek dolgoztak, mint például Koloman Slimák, J. Mituch CSc„ E. Krantschnelder mérnök, J. KonkoT, A. Renčo, S. MichalCin, stb. A felvezetett kutyák száma 184 volt. Ebből negyven szlovák kopó, har­minchárom bajor véreb, huszonkilenc jagdteriér, tizennégy szálkásszőrü tacskó, kilenc kopőtacskó. összesen huszonnégy fajhoz tartozó kutyái mutattak be. Az elbírálást a legnagyobb lelki­ismerettel végezte a szakbizottság. Senki sem panaszkodhatott. A rende­zőség rangosán oldotta meg a szer­vezést. Ján M. Habrovský rókákat, kóbor kutyákat, macskákat pusztítják és hasondóan járnak el a vadállományra káros madarakkal is. Minden vadásznak becsületbeli köte­lessége tiz káros vad kilövése. A fel­sőbb szerveknek a kilövést bizonyító „jelet" la kell adni. A szervezetnek van olyan tagja, aki már 10—12 róka lö­vésével dicsekedhet. Persze a rókák kilövését is ésszerűen kell végezni, nehogy felboruljon a természet egyensúlya. A vadállomány természetes szapo­rodását nagyban befolyásolja, hogy a vadászterületen alig található ivó­víz, márpedig az életfenntartás szem­pontjából ez elengedhetetlen követel­mény. Például a fogoly a tagolt, vagyis a változó növényzetű terepet szereti. Ehhez sajnos a nagyüzemi gazdálkodás kevés lehetőséget nyújt­hat. A szaporodást hátrányosan be­folyásolja az Is, hogy az apróvad ré­szére a vadászterületen nincs ele­gendő ítatóhely. A Vadász- és Honvédelmi Szövet­ség helyi szervezetének vezetősége és tagjai szorosan együttműködnek. Évente egy-két alkalommal ogyütte­­sen rendezik az agyaggalainb-iövész­­versenyeket. A lövölde építésénél 500 órát dolgoztak le s a közeljövőben egy közös lövölde és egy új vadász­ház építését tervezik. Az alepszervezet vezetősége figyel­met fordít az új tagok nevelésére. Ezek az SZVSZ járási vezetősége ál­tal rendezett iskolázásokon vesznek részt. Andriskin József A vadászat napjainkban sem tarto­zik az olcsó „mulatságok“ közé. De minden dolgozónak adott a lehetőség, hogy vadásszá váljon. Ez a magya­rázata annak, hogy országszerte nö­vekedik létszámuk. Az SZVSZ tere­­besi (Trebišov) járási szervezetének 22 alapszervezet és két erdészeti igazgatóság keretében 994 tagja van. Egyes vadásztársaságokban a vadá­szok száma — a terület arányaihoz képest — egyharmaddal nagyobb a kívánatosnál. Ezzel szemben más vadásztársaságokban félannyi vadász sincs, mint amennyit a terület elbír­na. Mária Lôrinčiková, az SZVSZ Járási bizottságának titkára arról tájékoz­tatott, hogy az utóbbi években örven­detesen javult pénzügyi helyzetük. Bevételük főleg az élő és a lőtt vad értékesítéséből származik. Az apró­­vad vásárlása, a téli etetés, s a vad­gondozás azonban nagy kiadásokkal jár. Felmérésük alapján a törzsállo­mány nyúlból 27 ezer körüli. A múlt évben 2500 nyúl került terítékre. Fá­cánból 35 ezret számláltak, s ebből tavaly 2545 darabot lőttek. Szépen szaporodott a fogolyáUománv Is. A felmérések szerint a törzsállomány ötvenezer körüli. Igv az idén már puskavégre is kerülhet pár darab. A jövőben a lövést korlátozni kell. A nyúlállomány és több apróvad Mária Lôrinčiková Részlet a vadászeb-kiállításról számszerű csökkenésének okozőja a gyakori betegség s a mezőgazdasági növények vegyszerezése. A Járás déli körzetében a törzsállomány csökke­nését az árvizek okozzák. Ott a föld­területek jelentős részét elönti a víz és óriási kárt okoz, főleg a nyúl­­állományban. Ezért idén a járás déli részein nyúlból és fácánból újabb betelepítéssel számolnak. Tovább szaporodott a járás vadállo­mánya. Az őzállományt harmincezer­re becsülik. Szaporodik a gímszarvas és a dámvad száma. Jelentős azon­ban a vaddisznók létszáma Is. Bár a vadászok rendszeresen jérj ják a vadászterületet, mégis előfor­dul, hogy meglőtt nyulat vagy más vadat találnak. Még ma is akadnak lelkiismeretlen vadorzók, akik tiltott módon szeretnének vadhúshoz Jutni. Legtöbb problémát a rókák, a kó­bor kutyák és macskák okozzák. Ezej két kíméletlenül irtják. A rókákat kiássák, a kártékony madarakat, va­lamint a kutyákat és macskákkat le­lövik. A vadászok jő munkáját dicséri, hogy egész évben folyamatosan vég­zik a vadak etetését. Azt is megtud­tam, hogy 214 vadásznak van vizsgá­zott kutyája. A nemrég megtartott vadászkutya-kiállításon 250 kutyát mutattak be. Mária Lôrinčiková örömmel emlí­tette, hogy a járásban az utóbbi idő­ben örvendetesen javult a vadászati fegyelem, színvonalasabb lett a vad­­gazdálkodás. Illés Bertalan HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT в HORGÁSZÁT Bosszantó fogyatékosságok Kiállításra rendszerint azzal a céllal látogat az. ember, hogy tájékozódjon az új dolgokról. Amikor az illetékesek közzé­tették, hogy „Intersport“ elne­vezéssel, Bratislavában a Pihe­nés és Kultúra Parkjának fe­dett helyiségeiben sportszer ki­állítást rendeznek, magam Is a látogatók közzé vegyültem. Számtalan sportszer között azonban nem fedeztem fel a sporthorgászok kedvelt felsze­reléseit. Kétszer is benéztem a termekbe, azonban hiába. Nézelődés közben rátaláltam a kiállítás igazgatóságának áz épületére. A bejáratnál szolgá­latot teljesítő fiatalasszonytól érdeklődtem, hol helyezték el a sporthorgász felszereléseket. Készségesen említette, hogy a pavilonok mindegyikében meg­találhatom azokat s hozzátette, hogy a sporthorgász felszerelé­sek alatt a gumicsizmákat és az orkánkabátokat érti. Mit te­hettem, bosszúsan távoztam. Ogy látszik, hogy az Inter­­sport szervezői a sporthorgá­szat „új módszerét“ szerették volna közkinccsé tenni. Ha a horgász zsinórra köti a gumi­csizmákat, vízbe dobja azokat, valószínűleg halat foghat velük. Ezt persze gyakorolni kell. Szerintük valószínűleg fölösle­gessé válik a horgászbot, a pe­remorsó, a damil, a horog' és más felszerelés. No de elég legyen az élcelő­désből. A horgászsportnak még nagyon sokáig nem a gumi­csizma, meg az orkánkabát, ha­nem a komplett horgászbot ma­rad a legfőbb kelléke. Ezért nem nyugodtam bele a látot­takba, illetve a nem látottakba. Feltárcsáztam a Drobný tovar vezérigazgatóságának sportszer osztályát. Arról érdeklődtem,, hogy a kiállításon miért nincs horgászfelszerelés. A kérdésre azt válaszolták, hogy a szóban­­forgó kiállítás sportszerválasz­tékának az összeállítása nem a kereskedelem, hanem a gyártó­­vállalatok feladata. Ebben nem is kételkedtem. A látogatót azonban egyáltalán nem érdek­li, hogy a gyártók vagy a ke­reskedelem állítja-e ki a tár­gyakat. Véleményem szerint a horgászfelszerelések hiányáért a kereskedelem is hibáztatható. Annál Is inkább, mivel ezeket a felszereléseket sokan keres­ték a kiállításon. S ha már ennél tartunk, a kiállítás szer­vezőinek, a gyártóvállalatok­nak és a kereskedelemnek gon­doskodnia kellett volna róla, hogy a többi sportszer mellett a horgászfelszerelés is helyet kapjon. A Drobný tovar vezérigazga­tóságának dolgozójától azt is megkérdeztem, miért nem kap­ható Bratislavában, esetleg Szlovákia más körzeteiben a Roen „család“ legfiatalabb sarja, a P II. peremorsó, s ha már komplett orsó nem kapha­tó, miért nincs a sportszerboltok­ban á korábban eladott orsók­hoz zslnórtárolő dob. A kérdésre magvarázkodás volt a válasz. Tudomásomra ju­tott ugyanis, hogy a Ztfár nad Sázavou-l vasárugyár, ahol ezt a peremorsófajtát kifejleszte­­ték, a gyártást tovább folytat­ja. A legutóbbi České Budéjo­­více-i látogatásom is ezt bizo­nyította. A sportszerboltok kira­katában más fölszerelések kö­zött a Roen P II-es peremorső is helyet kapott. Ml lehet az oka, hogy Szlovákiában még­sem kapható. Az, hogy a keres­kedelem nem kellőképpen re­gisztrálja, mit szeretne vásá­rolni a vevő. A Roen P Il-es ugyanis olcsó, vagyis száz koro­náért megvásárolható. Minősé­gileg vetekszik a több száz ko­ronába kerülő külföldi orsók­kal. Azt is mondhatnám masszí­vabb, biztonságosabb, vagyis jobb azoknál. Ezzel az orsóval bármilyen hal bonyodalom nél­kül partra vontatható és szákoi­­ható. Ajánlatos volna, ha a keres­kedelem nem hivatkozna fölös­legesen másokra, hanem saját berkeiben feltárná a fogyaté­kosságok okait. Az rányítással megbízott szerveknek pedig nem szabad megengedniük, hogy a piacról olyan árucikkek hiányozzanak, amelyeknek a gyártása nem ütközik nehézsé­gekbe. Véleményem szerint az elosztásban és a dolgokhoz való hozzáállásban kell keresni a fogyatékosságok okát. Hoksza István Nagy harcsa akadt a horogra A harcsa rendszerint tavak­ban és a folyók holtágaiban tanyázik. Előfordulása azon­ban nem gyakori. Főleg az utóbbi években (tevés harcsa fogható a Vágból, mert ke­vésbé bírja a szennyezett vizet. A magánosán élő, olajzöld, esetleg feketés színű ragadozó hal vizeípk fenekén tanyázik s gyakran csak este keresi zsá­­mányát. Ami csak a szájában elfér, lenyeli. Főleg a halakat, a rákokat, a vízi madarakat s a békákat Is elnyeli, néha azon­ban az emberbe is „beleharap“. A harcsák némelyike egy méter hosszú, fogtak azonban már négy méter hosszú és három­száz kiló súlyú harcsái is. Hazánkban a legnagyobb har­csát ötven évvel ezelőtt Guta (Kolárovo) -mellet a Vágból emelték ki, amely csaknem 250 kilós volt. A harcsa tehát a leg­nagyobb európai édesvízi hal. A múlt hetekben — Járásunk­ban — több nagy harcsát fog­tak a horgászok, mint a koráb­bi években. A legnagyobbat Laternyík Sándor, a Termény­­felvásárlő és Ellátó Vállalatok dolgozója fogta, aki az SZHSZ galántai városi szervezetének hal gazdája. A városi szervezet — a har­csa túlzott elszaporodása vé­gett — a ragadozó éjjeli hor­gászatát engedélyezte a nagy. gurabi (Vef. Grob) harminc­­nyolc hektáros halastavon. A nagy harcsák ugyanis felfalják a két-három kilós pontyot Is, A halgazda hajnalban már ki akarta venni horgát, amikor erőteljes rántást érzett. Ezzel megkezdődött a harc a hor­gász és a hal között. Egy órán keresztül tartott a küzdelem, míg a harcsa a part közelébe került. Mások segítségével ki­­emalte a vízből a több mini harminc kilós példányt, amel? egy huszonöt centis csíkra ha­rapott rá, a horog azonban a torkában akadt meg. 'i Krajcsovics Ferdinártü Lesz-e szálka nélküli ponty? A városi hálózat vizének klőrozása súlyos veszélyt Jelent ä tartályokban és akváriumok­ban tartott halakra, állapítot­ták meg vizsgálataikkal len­gyel kutatók. Kimutatták, hogy már literenként 0,1—0,2 milli­gramm klór Is halálos adag a pontyok számára, különösen alacsony hőmérsékletű vízben. A halak előbb passzívakká vál­nak, majd gyengül a légzésük és 30—40 órával azután, hogy klórozott víz hatásának tették ki őket, elpusztulnak. A kuta­tók azt javasolják, hogy a tá­rolótartályokba való bevezetés előtt a klórozott vizet enged­jék át tőzegszűrőn, s ily módon távolítsák el belőle az ártal­mas kiőrt. Amennyiben az Ivó­vízhálózat vizét nem klórral, hanem ózonnal csírátlanítják (egyre több országban alkal­mazzák már ezt a kétségtelenül drágább, de utóhatások, íz és szag nélküli fertőtlenítésf mó­dot), a halak sem sínylik meg az ózonozott vízben való tar­tózkodást. A pontyról lévén szó, hadd említsük meg, hogy az édesvízi halak közül benne látlák a legtöbb fantáziát a következő évszázad táplálkozási gondjain segíteni akaró tüdősök. A ponty gyorsan növekszik, hat hét alatt súlya hatszorosát éri el. Bá­mulatos a szaporodóképessé) is. a nőstény, ha súlya eléri i 1 kilogrammot, körülbelül ké ezer ikrát rák lel, De mi legyen a szálkákki amelyekből a pontyban jóv több található, mint például tengeri halakban? Nyuga Németországban már több mi: egy évtizede folynak a kíséri tek a szálkák nélküli — ponti sabban: a kevesebb szálkájú ■ ponty kitenyésztésére. A száll legfontosabb összetevője közti dotan a kalcium, ezért ebb a hal táplálékába minél kevi sebbnek szabad kerülnie. (-1

Next

/
Thumbnails
Contents