Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-29 / 39. szám

(Folytatás az 1. oldalról | den Delicious“ stb. almafajtákat csilizradványi kertbarát pedig értókelték, és a legtöbb szava­­az „Afux Ali“ szőlőfajtáért. zatot kapott termékeknek oda- Mivel egy kissé korábban ítélték az aranyérmet. A hat­érkeztem a kiállítás ünnepi tagú értékelő bizottság tagjai megnyitójára, alkalmam nyílt (többek között Belucz János arra is, hogy megfigyeljem az mérnök, a tudományok kandi­értékelő bizottság tagjainák dátusa, a Szövetség Dunaszer­­munkáját. Először is az ősz- dahelyl járási Bizotságának ei­­szes kiállított terméket sor- nöke, és Csiba Sándor mérnök, számmal láttak el úgy, hogy a dtinaszerdahelyi Agrokémiai senki sem tudhatta, melyik ki- Vállalat dolgozója (lapunk * tői származik. Ezután a kiállt- munkatársai) alaposan szera­­tott termékeket csoportosítva ügyre vették a kiállított termé- Ipéldául a „Jonathán“, a „Goi- kék színét, fajtaazonosságát, Az idei kiállítá­son újdonság­ként szerepelt az apróállatok bemutatása. Felvételünkön Nagy Albert i­­zsapi kisállat­tenyésztő pekin. gi fehér kacsái láthatók. Az értékelő bizottság tagjai közül balról az első Belucz Jáno* mérnök, a tudományok kandidátusa, balról a harmadik pe­dig Csiba Sándor mérnök. kiegyenlítettségét, s csak ezt követően döntötték el a sorren­det. Az idei kiállításon — amint azt már említetetm — egy új­donsággal is találkozhattunk. Nem másról, mint a kisállatte­nyésztők kedvenceinek bemu­tatásáról volt szó. A szabadban elhelyezett ketrecekben gyé­mánt- és ezüstfácánokat, kü­lönféle színárnyalatú arany­fácánokat, budapesti magas, röptű keringő és morva strasz szer galambokat, pekingi fehér kacsákat, .távozott és fehér plimut tyúkokat, a kultúrház­­ban elhelyezett ketrecekben pedig nimfa-, éneklő és hűl lámos papagájukat, pintyeket és más díszmadarakat láthattak az érdeklődök. A kiállított apró­­állatok nagy része Sárközy Im­re balonyi (Bulou) és Nagy Al­bert izsapi (Ižop) állatbarát te­nyészetéből származott. A kiállításról a kertészeti kellékek és segédeszközök be­mutatása sem hiányzott. Ugyan­ez mondható el a propagációs anyagokról. Az érdeklődők ezen kívül megismerkedhettek a kis­kertekben használatos növény­védőszerek széles vdlasztékávut is. Bura László (A szerző felvételei! Kérdezett -Kérdés: Nagy, érett barack­magokat szárítok az ablakban. Szeretném elültetni őket, de nem tudom, mikor, hogyan és hová. Özv. Májer Béläné, Plešiveo Válasz: A faiskolák üzemelte­téséről szóló rendetetek lehető­vé teszik, hogy saját haszná­latra, tehát nem értékesítés cél­jából bárki előállíthasson gyü­mölcsfacsemetéket. Lehet és ér­demes Is tehát munkát, gondot ferdítani arra, hogy magunk neveljünk csemetéket. azzal az előnnyel jár, hogy olyan faj­tát állíthatunk elő (esetleg a kevésbé elterjedt, nem ismertek közül is), amelyeket a faisko­lák nem termelnek, nem szapo­rítanak. Az ivaros (generativ) szapo­rítás a mag elvetéséből és a ceíranövény felneveléséből áll. Ez a legolcsóbb eljárás nagy­tömegű facsemete felnevelésé­re. Ezzel kapcsolatban meg kell Jegyezni, hogy a magról kelt csemetéket, magoncokat mint alanyokat célszerű felnevelni, s a kultúrváltozatoknt ezekre az alanyokra kell oltani, sze­mezni. A magvakat légiiéiyesebb az érett gyümölcsből kiszedni, a gyűmölcsh ústől megtisztítani, megmosni, árnyékos helyen megszárítani Kisebb mennyiség­válaszolunk ben a gyümölcsöt vágjuk el és a magvakat szedjük ki belőle. Ha a gyümölcsöt felfőzik vagy erjesztik, cefrézik, magja már nem alkalmas vetésre, mert csí­rázóképességét elvesztette. A gyümölcsfélék magját a megzú­zott gyümölcshússal együtt is elvethetjük, de ilyenkor a mag kelése egyenetlen, hol tűi sűrű, hol ritka lesz. Arra azonban feltétlejiül ügyeljünk, hogy a magvak frissek, egészségesek (nem penészesek, dohosak, avasok! és csírakópesek legye­nek (a fertőzött magvak „ha­lottak“). A fás.növények magját Ősszel kell elvetni. Ha erre nincs le­hetőség, a magvakat tavaszig rétegezzük. Ez azért szükséges, mert a legtöbb fás növény magja a száraz tárolás alatt elveszti csírázóképességét. A ré­­tegezés célja az Is, hogy a magvakat bizonyos időn át 2—4 C-fok körüli hőmérsékleten tartsuk, mert csírázásukhoz erre a lehűlésre szükségük van. Nagyon fontos tehát, hogy az elrétegezett mag hűvös hegyen és a rétegező közeg ne szárad­jon ki. E két feltétel általában elég ahhoz, hogy a kemény csonthéj három-négy hónap alatt megpuhuljon és a mag — a benne lezajló biokémiai vál­tozások hatására — elkészül­jön a csírázáshoz. A helyes ré­­tegezés sietteti és egyenleteseb­bé teszi a magvak csírázását ás kelését. A legegyszerűbb rétngezési mód, ha árnyékos helyen kö­rülbelül 30 cm mély gödröt ásunk, és annak aljára 3 cm homokot szórunk. Erre a ho­mokra egy sor magot terítünk, amit ismét homokkal fedünk be, erre újra egy sor mag és ismét homok kerül. A rétege­­zést így folytatjuk addig, amíg a gödörből csak 5 cm-es pár­kány látszik ki. Ezután föld­del betöltjök és 5 cm-re fel­­kupacoljuk. A gödör sarkait célszerű karókkal megjelölni, hogy a tavaszi kibontáskor könnyebben megtaláljuk. Ha ültetéskor a mag száraznak látszik, a rétegezés elölt 1—2 napig vízben áztatjuk. Saját használatra ötven-száz magot egy nagyob cserépbe vagy műanyag dobozba Is ré­­tegezhetünk. A magvakat min­den esetben nedves homok, tő­zeg, perlit vagy fűrészpor közé rakjuk úgy, hogy egymással ne érintkezzenek, alattuk és fö­löttük pedig legalább kétujjnyi közeg legyen. A mi esetünkben az a célra­vezető eljárás, hogy a rélege­­zésből kikerülő magvakat ta vasszal, a fagyok elmúlásával kiültetjük a kert egy napos, de lehetőség szerint védett helyére sorban úgy, hogy közöttük 35— 40 cm térköz legyen. A rétege­zett és kiültetett magvakból gyorsan fejlődnek a niagoncok, és már augusztusban-szeptem­­berben alvószemzássel besze­­mezhetők. Még gyorsabban juthatunk csemetékhez úgy, hogy a ma­got állandó helyére vetjük, mert megkíméljük a csemetét az átültetéstől, a kiszáradástól Ilyen esetben csak a legerőseb­ben növekvő magoncot hagyjuk meg! Fás növényeink magját nyílt fekvésű, nem túlságosan tápdús, de nem is túl sovány talajba vetjük el. Ugyanis a cet az, bog* a magcsemeték ne fej­lődjenek se túl buján, se tűt gyengén. A takarás mélysége általában a mag vastagságának három-négyszerese legyen. Az elvetett magvakat lehetőleg trá­­gyás kerti földdel takarjuk, mert ez alatt a mag földje nem szárad ki olyan hamar és nem cserepesedik meg. így a csíra­növények könnyebben a felszín­re törnek. Vigyázzunk, hogy a csírázás­ra vetett mag földje ki ne szá­radjon, mert különben a csira­­növény elpusztul. Mindezekből következik, hogy a magágyakat, különösen tavasszal — mielőtt a magcsemeték megerősödtek volna — néhányszor öntözzük meg. A magoncok a vetés mód­jától függően ritkábban vagy sűrűbben kelnek ki, és őszig rendszerint annyira megerősöd­nek, hogy faiskolába telepíthe­tők. Forrásmunkák alapján: (bitit 1 4 1 Д „CSALLÓKÖZ GYÜMÖLCSE * * ’79“ járási gyümölcs , zöldség , szőlő- és virágkiállí­tást •— immár hetedik alkalom­mal —t a Szlovákiai Gyümöl­­csészek és Kiskertészek Duna­­szerdahelyi (Dunajská Streda) járási Bizottsága idei áprilisi konferenciájának határozata ér­telmében az SZNF 35. évfordu­lója, a szocialista mezőgazda­ság 30 éve és a nemzetközi gyermekév Jegyében rendezték meg, az SZGYKSZ Dunaszer­­dalielyí Járási Bizottságának és csilizradványi (Čiližská Rad­­vart) helyi szervezetének, va­lamint a járási mezőgazdasági igazgatóságának, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Járást Bizottságának, a csilizradványi szövetkezetnek és a Dunaszer­­dahelyi Járási Népművelési Központnak a közreműködésé­vel. Az idei kiállításnak — szeptember derekán — a csiliz­radványi kultúrház adott ott­hont. Mandák J., az SZGYKSZ csilizradványi szervezetének el­nöke ünnepi megnyitó beszédé­ben többek között hangsúlyoz­ta: „A gyümölcs- és zöldségter­melés fellendítése érdekében már sokat tettünk, raktárhelyi­ségeket, iivegliázakat, hűtolá­­rolókat, öntözőberendezéseket és -rendszereket építettünk, sok szakembert iskoláztattunk ki. Az utóbbi tíz év folyamán körülbelül ogyharmadával nö­veltük a zöldségtermelést, 15 százalékkal pedig a gyümölcs termelést. Természetes, hogy ezeknek az igényes feladatok­nak a teljesítéséből a kiskerte­szek, a kertbarátok is sokat vállaltak. Én, a kertbarátokat képviselve még hozzátenném, hogy a következő időszakban sem feledkezünk meg a gyü­mölcs- és zöldségtermelés to­vábbi fejlesztéséről, csak több megérléet és segítséget várunk és kérünk a járási párt és köz­­igazgatási szervektől, valamint a Szövetség Központi Bizottsá­gától.“ Az idei kiállítás — hasonló­képpen, mint a korábbiak « egyrészt nagyüzemi (a csiliz­radványi szövetkezet és a Gab­­éíkovói Állami Gazdaság), más­részt pedig kisüzemi (kiskerté­szek, kertbarátok) vonatkozás­ban mutatta be azokat a ter­mékeket, amelyekkel a terme­lők közvetlenül vagy közvetve járulnak hozzá a közellátás és a feldolgozó ipar termékválasz­tékának bővítéséhez. A kiállítás rendezői ismét küldetésük ma­gaslatán álltak. A látogatók szeme ele lenyűgöző, vonzó látvány tárult. A falakon levő fényképekkel és a virágdíszf­­téssel azt is bemutatták, hogy a kertbarátok nemcsak gyü­mölcsüt, zöldséget és szőlőt termelnek, hanem olyan jelen­tős tevékenységet is kifejtenek, ami pénzben ugyan nem fejez­hető ki, csupán erkölcsi elis méréssel. Nem másról, mint a falu szépítéséről, a szabad tér­ségek parkosításáról, az élet­„A CSKP vezetésével a szocialista haza felvirágoztatásáért és a jobb éltfeltételek megteremtéséért“ Jelszó keretében megreu-» dezett kiállítás díszemelvénye. tevékenykednek, vagy házuk táját teszik szebbé, községüket szépítik, növelik annak esztéti­kai hatását, értékét, bizonyos részük pedig közellátási célra termeli a zöldség- és gyümölcs­léteket, valamint a szőlőt. szervezet tagjai dicsekedhet-« nek. Aranyérmet kapott többek között Sajdik Sándor nagy mi:. gyeri és Simon Zoltán duna­­szerdahelyi kerftiarát a „Jona­thán“ almafajtáért, Miklós Gás pár nyáradi (Topofovec) és Nagy József dunaszerdahelyl kertbarát a „Golden Delicious“ almafajtáért, Miklós Gáspár nyáradi és Titus Gyula nagyme­­gyeri kertbarát a „Starkrimsou“ almafajtáért, Kosár Zsigmnnd nagymegyeri kertbarát a „Diel vajkörte“-fajtáért, Szabó Ernő csilizradványi kertbarát az „El­­berta“ körtefajtáért, Domonkos István nagymegyerl és Csicsai környezet szebbé tételéről van szó. A kiállítutt termékek mö­gött látni lehetett azt a vezér­gondolatot, célkitűzést, ami irá­nyítja a kertbarátok népes csa­ládját. A kertbarátok egyik része a napi fárasztó munka után a szabad időt aktív pihe­néssel tölti, mások a kertben Az ünnepélyes megnyitót követően nagy volt a sürgés-forgás a kiállított termékek között« A kiállításon hatszázhuszon­­kilenc terméket, gyümölcs- és zöldségfélét, illetve szőlőt, vi­rágokat és — első Ízben — apróállatokat mutattak be az érdeklődőknek. Ebből ötven származott az említett két me­zőgazdasági üzemből, száz a feldolgozó ipar üzemeiből (a Dunaszerdahelyl Konzervgyár és a MILEX vállalat), ötven­három a kisállattenyésztőktől, a többit pedig a kertbarátok ter­mékei alkották. Az idei kiállítá­son a százhatvanegy kertbarát tizenkilenc helyi szervezetet képviselt. A legtöbb terméket a Szövetség dunaszerdahelyi he­lyi szervezetének negyvenhat tagja mutatta he. Az értékelő bizottság, mint minden évben, az idén is arany-, ezüst- és bronzéremmel, illetve elismerő oklevéllel jutal­mazta a legjobb termelőket. Az idén huszonhárom arany-, hu­szonegy ezüst- és huszonkét bronzérem, illetve több elisme­rő oklevél talált gazdára. A legtöbb aranyéremmel a duna­szerdahelyi, a nagymegyeri (Galovo) és a csilizradványi Sajdik Sándor nagymegyeri kertbarát „Jonathán“ almafaj­táját az értékelő bizottság aranyéremmel jutalmazta. Gyula csilizradványi kertbarát a „Spartan“ almafajtáért, Győri Imre ekecsi (Okoé) kertbarát a „Zöld veltelini“, Varga Isi ván nagymegyeri kertbarát e „Tramini“, Karácsony Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents