Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-29 / 39. szám
SZABAD FÖLDMŰVES Megünnepeitak a vasutasnapat Ä' múlt szombatom a bratlslaval Kultúra és Pihenés Parkjában nagygyűlésen emlékeztek meg a vasutasok napjáról. A Keleti Vasútiga^gatóság munkáját az igazgatóság főnöke, Ján Záhorský méltatta. Kidomborította, hogy a vasutasok érdeme elsősorban abban van, hogy a szlovákiai bányákból idejében elszállítják a szenet és a problémák ellenére 45 ezer vagont bocsátottak rendelkezésre a mosti bányákban kitermelt szén elszállítására. Említést tett a hiányosságokról is, melyeknek szubjektív okaik vannak, s jobb munkaszervezéssel kiküszöbölhetők. Főként a szállítások mennyiségi tervének teljesítésében és a rakodási munkálatok zavarmentes, sima lebonyolításában kell javulást elérni. nak kulturális és szociális létfeltételeik javítására. Salgovlő elvtárs méltatta a vasutasok ötéves tervfeladattnak telejesltését, de megjegyezte, hogy a program teljesítése nem mentes problémáktól és nehézségektől, ez pedig megköveteli valamennyi vasúti dolgozó lelkiismeretes munkáját, a mozdonyok és az összes műszaki berendezések észszerűbb kihasználását. A jövő feladatíat említve Salgovlő elvtárs felsorolta, hogy 1980-ban vasúton 126 millió 600 ezer tonna teherrakomány szállítását kell lebonyolítani. Ez megköveteli, hogy az egész vasúti munkaközösség erőfeszítése az összes szállítási kapacitások folyamatos és megbízható működésére irányuljon. Minduntalan gondoljunk arra, hangoztatta Salgoviö elvtárs, hogy az Igényes feladatok teljesítését olyan feltételek között kell biztosítanunk, amikor a fűtőanyag és energia észszerű felhasználására törekszünk, s ez népgazdaságunk fejlesztésének meghatározó tényezőjévé válik. A vasutasok nagygyűlésén Munkahűségért kitüntetést, szakszervezeti arányjelvényeket, tárca- és vállalati kitüntetéseket adtak át érdemes vasúti dolgozóknak. Bhdnvt hazánk nagy fia A nagygyűlésen részt vevő párt- és állami küldöttség vezetője, Viliam Salgoviö elvtárs, az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke is felszólalt, és köszöntötte az ünneplő (vasutasokat. Hangoztatta: Szocialista társadalmunk nagyra értékeli a vasutasok példamutató és áldozatos munkáját. Ezt nemSsak az bizonyítja, hogy a legmagasabb párt- és állami szervek gondot fordítanak a csehszlovák államvasutak korszerűsítésének kellő ütemére, hanem az Is, hogy a vasutasok egyre több lehetőséget kap(Folytatás az 1. oldalról)' tesített bizottság elnökeként dolgozott. 1951—1958 között a Prágai Klement Gottwald Katonai Akadémia parancsnokaként tevékenykedett és az évek során különböző felelős funkciókat töltött be. 1968 március 30-án a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökévé választották és egyben a hadsereg legfőbb parancsnoki tisztségét is betöltötte. A XIV. pártkongresszuson megválasztották a CSKP KB tagjává és tagja lett az elnökségnek. 1973-ban újból megválasztották köztársasági elnöknek és a legmagasabb állami funkciót súlyos megbetegedéséig, 1975. májusáig gyakorolta. Svoboda elvtárs sok magas kitüntetésben részesült. 1965-ben elsőként a kiváló katonának, államférfinek adományozták a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse megtisztelő címet. Még ugyanebben az évben megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntetést. Ludvík Svoboda személyét nemcsak hazai földön, hanem a Szovjetunióban is nagyra becsülték. Eltávozott közülünk egy igaz ember, aki egész életében a nemzeti felszabadulásért, az ország felvirágoztatásáért dolgozott. Hazánk népe nagy fiának emlékét kegyelettel megőrzi. A kék hadsereg ünnepe Az elmúlt évtizedekben a számítógépek jővoltábúl sokmindent előre tudnak jelezni a szakértők. Ez a tevékenység, persze csak akkor hasznos, ha alaposan átgondolt és nem lőnek túl a célon. A vasúttal kapcsolatos számítások, előrejelzések például nem voltak a legszerencsésebbek, s nem bizonyult igaznak a szakértők jóslata, nem váltak fölöslegessé a sínpárok. Az az elképzelés, hogy a közlekedést társasgépkocsival, autóval, repülőgéppel oldják meg, a teherszállítást pedig teherautókkal, egyeidre megvalósíthatatlan. A „bölcsek“ aligha gondoltak az energiaválságra, amely egyre drágábbá teszi ■ közúti közlekedést, szállítást. Egyszóval nincs alkonya a múlt század második felében forradalmasított szárazföldi közlekedésnek, sőt egyre nagyobb a jelentősége a népgazdaságban. 0 A műszaki fejlődés, a szállítási feladatok növekedése az elmúlt évtizedekben újból forradalmasította a vasúti szállítást. Lassanként már csak a múzeumokban láthatunk levegőt szennyező, gabonatáblákat felgyújtó gőzmozdonyokat. Hazánk gazdag vasúti hálózatában dízel- és villamos mozdonyok váltották fel a bodorfüstöt okádó mozdonyokat, amelyek lassan döcögtek és sok kétkezi munkaerőt igényeltek. Nem is beszélve arról, hogy a füst, a korom mennyire ellepte a személyszállító kocsikat és az utas sokszor „kéményseprőként“ lépett ki a vonatból. A nagyméretű korszerűsítés sokmindent megoldott, de nem mindent. A személyszállító vonatokban sokat bosszankodnak az utasok a késés miatt, s bár eltűntek a kocsikat szennyező gőzmozdonyok, mégis piszkosak a folysók, a kupék. Az utasellátás sem a legjobb, mert a gyerekekké ltávolabb utazók kénytelenek magukkal cipelni az üdítő italokat, mertha csemetéik megszomjaznak, a büfékben, étkezőkocsikban nem tudnak vásárolói. Sok a hivatkozás az objektív okokra, holott inkább a rossz szervezés az oka a visszás ágoknak. A személyszállítás fontos feladata a vasútnak, de még jelentősebb az áruszállítás. Sok esetben! láthatunk félre állított vagonokat, s e miatt az áru napokat késik. Lassú ütemű a kirakodás, emiatt sokezer teherszállító vagon vesztegel az állomásokon. Mezőgazdasági szempontból különösen őszidőben nagy jelentőségű a vasúti szállítás. Sokkal tervszerűbben, ütemesebben lehetne megoldani a szállítást és ez jelentős többletjövedelmet hozhatna a vasútnak, a szállítóknak és főleg zöldség- és gyümölcs esetében a vásárlóknak, akik frissebb áruhoz juthatnának. A vasutasok a közelmúltban tartották a hagyományos ünnepüket, mégis írtam néhány bíráló sort, amellyel legtöbb esetben kénytelenek egytérteni a legfontosabb szállítóeszköz irányítói is. De mindamellett meg kell azt is állapítani, hogy a vasút becsületes dolgozóinak a helytállása nagyra értékelhető. A kék engyenruások a szolgálatban dacolnak az időjárás viszontagságaival, és ha a szükség megkívánja, nem ismernek lehetetlent. A minap beszélgettem egy mozdonyvezetővel, aki közel harminc esztendeje dolgozik a vasútnál. Megkérdeztem, hányszor késett el, valamilyen okból kifolyólag a munkából. — Elkésni, — nézett rám csodálkozva. Nálunk ez ismeretlen fogalom. Ha esetleg az ember megbetegszik, köteles értesíteni az állemásfőnököt. Mi valamennyien jól tudjak, hogy mit jelent a potosság, és a legkisebb hanyagság is milyen bonyodalmat okozhat. A. nemtörődömség százak halálát okozhatja és ezt egy becsületes vasutas nem venné a lelkére. A vasútnak nemcsak a „hazai pályán“ kell helytállni, hanem nemzetközi szinten is. Szocialista köztársaságunk szempontjából a legjelentősebb a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagországaival való együttműködés. A szocialista országok gazdasági együttműködésének célpontja előirányozza a nemzetközi jelentőségű fővonalak azonos műszaki színvonalú átépítését és továbbfejlesztését. Nem lett igazuk a számítóközpontoknak. A vasúti közlekedés továbbra is nagy jelentőségű, a személy és áruszállításban és egész közlekedési rendszerűnkben. Ezért nagyra kell becsülni a vasutasok fáradhatatlan helytállását, hivatásszeretét. -tt-A Dukián át a felkelők megsegítésére A napokban emlékezünk meg a szovjet hadsereg és az oldalán küzdő 1. csehszlovák hadtest egyik legendás fegyvertényének 35. évfordulójáról. A kárpáti-duklal hadművelettel megnyílt felszabadítóink útja hazánk területére. Mindez a Szlovák Nemzeti Felkeléssel közvetlen kapcsolatban történt. A keleti front és közeledése táplálta a mielőbbi győzelem reményét. Fokozódott az ellenállás a gyűlölt fasizmussal szemben. Szlovákia Kommunista Pártja és befolyására a katonai központ Is mindjárt a felkelés kezdetétől feltételezte harcunk egybefonódását a szovjet hadsereg frontmozdulataival és hadlcselekményeível. Sürgősen előtérbe került a felkelők haditetteinek egybehangolása a fronttal, főként pedig a szovjet hadsereg egységeinek a segítsége. Szeptember első napjaiban az volt a lényeg, hogy mielőbb megkezdődjenek a felkelés segítségére siető szovjet hadsereg front-hadműveletei. Nem volt kétséges, hogy ez a segítség megérkezik, csak az volt a fontos, hogy optimális irányban jöjjön. A szovjet csapatok már Krosznónál álltak, s a Dukla-hágón át csak egy ugrásra volt Szlovákia. Éppen ezért született a döntés, hogy Duklánál mérik a fő csapást az ellenségre. Még a kelet-szlovákiai két szlovák hadosztály felhasználásának a lehetőségét Is tekintetbe vették. Akkor persze még nem tudták, hogy a németek előkészítették a Kartoffelernte akciót. „A kelet-szlovákiai hadosztályok elvesztése a Szlovák Nemzeti Felkelést mindjárt a kezdetén ért legnagyobb csapásnak tekinthető. Itt a felkelés politikai és katonai előkészítésének minden fogyatékossága megbosszulta magát..— írja Gustáv Husák elvtárs. Így tehát csődöt mondott a kárpáti-duklai hadművelet egyik legfontosabb eleme, mielőtt még a tulajdonképpeni hadművelet megkezdődött volna. A szovjet kormány máf 1944 szeptemberének elején kötelező ígéretet tett a csehszlovák nagykövetnek arra vonatkozóan, hogy mindenféle segítséget megad a Szlovák Nemzeti Felkelésnek, beleértve frontegységek csapásait is. Szeptember 8-án Krosznőnál megkezdődött az I. Ukrán Arcvonal 38. szovjet hadseregcsoportjának hadművelete, mely a szovjet hadsereg internacionalista jellegének nagyszerű példája volt. A forntparancsnok még a hadművelet előtt kijelentette: „Vagy átmegyünk a Kárpátokon, vagy elesünk!“ A szovjet hadvezetés a hadVnűvelet megkezdése mellett döntött, bár tudta, hogy nem támaszkodhat a két kelet-szlovákiai szlovák hadosztályra. Nem állította le a kárpáti hadműveleteket, noha a harcok elhúzódtak, s világos lett, hogy a hadműveleti időtervet nem tartják be. Abból indult ki, hogy bár a hadművelet nem éri el célját —< nem egyesülnek a szovjet csapatok a felkelő egységekkel a felkelés területén —, a kárpáti harcok mégis nagy erőket kötnek le, amelyeket a fasiszta hadvezetés nem vethet be a felkelés gyors leverésére, sem más frontszakaszokon. Sőt, más frontszakaszokról kellett kivonnia további csapatokat, vagy tartalékegységeket bevetnie a védelmi harcokba. A fasiszta ellenállás fokozódásakor a szovjet hadvezetés további csapatokat vetett be a Keleti-Kárpátokban dűlő harcokba, melyek terhe áttolódott а IV. Ukrán Arcvonal támadási övezetébe. Az 1. gárdahadsereg katonái 1944. szeptember 21-én felszabadították az első szlovák községet, Kalínovót. A szovjet csapatok másnap 16 ellenséges támadást vertek vissza. További három falu —: Habura, Borov és Vydraű kétszer cserélt gazdát. Az ellenség hiába próbálta kiszorítani a szovjet csapatokat Csehszlovákia területéről. A harcok mindkét oldalon sok veszteséget okoztak, Hitler a történtekre azzal reagált, hogy elrendelte a harc „fanatizálását“, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy semmit sem kímélnek, a művészeti értékeket és kulturális műemlékeket odavetik áldozatul a háború lángjainak. Hitler főhadiszállása a végsőkig kitartó harcot követelt a Kárpátoktól hátráló csapatoktól. A kárpáti hadművelet a legnagyobb' segítséget jelentette a Szlovák Nemzeti Felkelésnek. Nélküle a szlovákiai felkelők nem tudtak volna nyílt fronton hatvan napig harcolni a tapasztalt fasiszta ellenség ellen. Bizonyára érdekes az a tény is, hogy a fasiszta hadvezetés október második felében, tehát akkor mérte a döntő csapást a szlovákiai felkelőkre, amikor a rosszabbodó Időjárás következtében megnehezedett és lelassult a szovjet és csehszlovák harcosok előnyomulása. Hangsúlyoznunk kell még azt a tényt Is, amelyet Gustáv Husák elvtárs megállapít könyvében, hogy a duklal hadművelet „erkölcsileg nagy segítséget nyújtott a felkelőknek, fönntartotta hitüket, hogy nincsenek egyedül, hogy mellettük áll a szovjet hadsereg“. A Keleti-Kárpátok joggal vésődtek népünk tudatába szabadságunk kapujaként. A hadművelet felszabadította területünk egy részét, s létrejöttek a feltételek Cserszlovákia egész területének felszabadítására. Az a tény,hogy Csehszlovákia területének egy részét a szovjet hadsereg már felszabadította, nagyon pozitívan hatott az antifasiszta harcosok harci erkölcsére és szellemére, aktivizálta őket és feltételeket teremtett a cseh nép antifasiszta felkelésére. A szovjet hadvezetésnek az az elhatározása, hogy olyan helyzetben is végrehajtja a hadműveletet, amikor ez hadászati szempontból célszerűtlen volt, azt igazolta, amit a kommunisták mindig hangoztattak, hogy á Szovjetunió a leghívebb szövetségesükn és sohasem habozik bármikor is segítségére sietni Csehszlovákia népének. Dr. Ján Mitátek iiiinimHiiniMiMHiiiHiMiiMiHnHiimiinHHiiHMiiiHnHinnimMiHmiinmnHiinnHmHmiiiiiii ■Járom évtizeddel a munkásosz"" tály hatalmának megszilárdulása után sok új gondolat támad az emberben, ha végigtekint a közigazgatási szervek munkáján, a képviselők tevékenységén, az anyagi és kulturális színvonal emelkedésén. Valóban nagyon kellemes érzés fogja el az embert, ha a KoSice-vidéki Járás helyi nemzeti bizottságaira ellátogat, részt vesz üléseiken. Például Nagyidán (Vefká Ida), Poproőon, Tornaváralján (Turnianske Podhradie) stb. Itt olyan minőségi változások történtek, hogy a képviselők valóban az államhatalom igazi képviselői. A bensőségesen berendezett dolgozószobák és tanácstermek, a szocialista állam Jelképei — a elmer és a köztársasági elnök arcképe — figyelmeztetnek, hogy nem akármilyen helyen vagyunk. A Jelenlévők általában tudatában Is vannak ennek, éppen ezért kitívő, ha ezzel ellentétes jelenség fordul elő. Egy kisközség helyi nemzeti bizottságának plenáris ülésén kellemesen meglepett a képviselők százszázalékos részvétele. Itt voltak még a társadalmi szervezetek küldöttel Is és néhány meghívott polgártárs. A jó benyomás hatását azonban elrontotta, hogy a jelenlevők agyike alaposan „feltankolva“ jött az ülésre. Sajnálatos, hogy közbe kellett ejtenie a kocsmát. Vajon mit tennének, ha munkahelyére Is ilyen „másállapotban“ állítana be? Bizonyára hazaküldenék, két napot levonnának szabadságából, esetleg még fegyelmi eljárást Is indítanának ellene. Pedig a hnb ülésén Is munka folyik, mégpedig nem Is akármilyen! A tanácsteremben a jelenlevők egy-Emelkedjünk a feladatok színvonalára más után rágyújtottak. Mint a kocsmában. Pedig már nagyon régen falragaszok figyelmeztetnek, hogy munkahelyeken, nyilvános helyiségekben, összejöveteleken, üléseken, iskolázásokon, ne dohányozzanak. Ezt a kényes kérdést a gyakorlatban úgy oldották meg, hogy a járási szervek tanácskozásain nem dohányoznak, a városi és helyi nemzeti bizottságok túlnyomó részében js bevezették ezt. Óránként cigarettaszünetet tartanak s így senkit sem ér „jogcsorbítás“. E kiskzségben a „sértettek“ vegyes érzelmekkel és kétes mosollyal reagáltak figyelmeztetésemre, hogy azért tegyjink különbséget a néphatalmat képviselő szerv tanácskozásán való magatartás és a kocsmai viselkedés között. Valóban hogyan Is festene, ha mondjuk a Szövetségi Gyűlés, a Szlovák Nemzeti Tanács tárgyalásán, vagy a házasságkötő teremben Is egyszerűen elkezdenének dohányozni? Ügy látszik, e téren a munkáshatalom fennállásának több mint harminc éve után Is van még javítanivaló az emberek tudatában, gondolkodásában és magatartásában. Az összejöveteleknek általában élénk része a vita. No, persze, akár kér vagy kap szót, akár nem, van, aki mindenhez hozzászól, zavarva a többieket. Egyszerre négyen-öten Is beszélnék. A napirend szerint ugyan a nyugdíjasokkal való törődés van programon, de ők a vízvezetékről, a géz és a telefon bevezetéséről, a tűzoltószertérról és fecskendőről beszélnek. Mintha nem volna vonzó téma az ember — minden érték alkotója, a megérdemelten pihenő ember. Az anyagi javak további gyarapítása — az már igen! Viz- és gázvezetéket, Ján Baník, a Poproői Hnb elnöke, a járási nemzeti bizottság képviselője, járásunk kiemelkedő funkcionárusa telefont a lakosságnak, tűzoltószertárat, motoros fecskendőt, bővített művelődési otthont a községnek — egy 364 lakosú községnek, amely a távlati tervek szerint előreláthatólag megszűnik. Fiatalok már) most Is alig vannak itt. — Hát atomkorban élünk, vagy nem? — jegyzi meg valaki nagy okosan, a többi meg rábólint. Valóban atomkorban élünk, s a mi új, igazságos társadalmi rendszerünk lehetőségeihez mérten a múltban elképzelhetetlen anyagi javakat teremt elő az emberek jólétének biztosítására. Pedig ezt az új társadalmat csak valamivel több mint harminc éve épitjük, az előző rendszer pedig több százados múltra tekintett vissza. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy röpke történelmi idő — harminc év — alatt minden polgártársunknak biztosítsunk foglalkozást, lakást, összkomfortos berendezést, autót, telefont, hétvégi házat, Ingyenes gyógykezelést, bel- vagy külföldi üdülést, közép- és főiskolai végzettség szerzéséríek lehetőségét, egyéb anyagi és szellemi javakat. Lehetetlen, hogy a helyi hatóság egy megbízatási időszakban gondoskodjék minden községben művelődésről, óvodáról, tűzoltőszertárről, vízvezeték- és csatornahálózatról, a gáz bevezetéséről, portalanított utakról, mozit, járdákat létesítsen. Kár, nagyon kár, hogy az anyagi javak előteremtését a legtermészetesebb valaminek, magától értődőnek vesszük, nem próbáljuk összhangba hozni a társadalom lehetőségeivel, munkánkkal, hozzáállásunkkal, a nemzeti jövedelem képzéséhez valő hozzájárulásunkkal. Igen, ezen mindenütt nagyon elgondolkozhatnának. Nagyon fontos ugyanis az érem másik oldala — a tudat, a gondolkodás és a cselekvés. A szalmatetős vályogkunyhók * helyébe ma modern villák és majdnem paloták épülnek, de az új összkomfortos családi lakóházakba még nem mindenütt költözött új, szocialista ember. Vannak, akiknek a világnézete, ideológiája, őletszemlélete nem sokat változott. Ä látszat mögött, belül a dolgok nincsenek mindenütt rendben, ott szellemi téren továbbra is „petróleumlámpa pislákol“. Vagy ezen a téren még nem jutottunk el az atomkorba? Ma tízszer vagy hússzor annyi rendesen felöltözött, motorkerékpárra, autóba ülő, sőt repülőgépbe szállő ember gondolkozik és cselekszik úgy, mint akkor amikor valaha mezítláb, gyalog jártak, ökör- vagy lőfogatba ültek. Nem elgondolkoztató?! Ritkán fordul elő, hogy a sajátunkból hozzátennénk a közöshöz. Ennek a fordítottja Inkább előfordul. Vagy az atomkor csak akkor kezdődik, ha valamilyen anyagi előny származik a közösből? Ez szörnyű rövidlátás volna. Munkásosztályunk, társadalmunk a kommunista párt vezetésével utat nyitott az ember sokoldalú felemelésére. Helyes Irányban, jő ütemben haladunk rajta. Ezt csak az nem látja, aki nem akarja meglátni. Ennek ellenére még sok a megoldatlan probléma, fle fokozatosan mindent megoldunk. A dolgokat fontossági sorrendben kell látnunk s az állam lehetőségeivel összhangban rendeznünk A lehetőségeket becsületes munkával úgy kell kihasználnunk, hogy minden megoldást nyerjen, az Is, ami a múltban nem jelentett problémát. Az anyagiaktól elválaszthatatlan az emberek tudatának és gondolkodásának a formálása is, hogy a szocializmus vívmányai a szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember érdekeit szolgálják. Ugyanis, ahogy mondani szokás, a levest csak kanállal esszük, sohasem villával... IVAN SÁNDOR
