Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-22 / 38. szám

ÍB79. szeptember 22.« .SZABAD FÖLDMŰVES, Szovjet-olasz partkapcsolatok teonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­­' nökségének elnöke a közelmúltban fogadta Enrico Berlinguert, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát, aki a Szovjetunióban töltötte szabad­ságát. A kölcsönös megértés és a ba­rátság légkörében lezajlott eszmecse­rén Leonyid Brezsnyev a X. ötéves terv végrehajtásáról, Berlinguer pedig e dolgozó tömegek érdekeiért, a de­mokráciáért, az ország előtt álló problémák pozitív irányú megoldásé ért vívott harcáról adott tájékoztatást. Berlinguer kifejtette, hogyan értel­mezik az olasz kommnnisták a szo­cializmusért, illetve a szocializmus felépítéséért folytatott küzdelem kér­déseit, és üdvözölte a szovjet népnek a gazdaság, a társadalom, a tudomány és a kultúra fejlesztésében elért si­kereit, amelyek tovább növelik a szovjet állam tekintélyét, egyúttal je­lentősen hozzájárulnak a világ béke­­szerető és antiimperialista erőinek harcához. Brezsnyev elvtárs megerősítette, hogy az SZKP-t az olasz testvérpárt­hoz, az olasz dolgozó tömegekhez az Internacionalista szolidaritás szálai fűzik. A nemzetközi kérdéseket áttekintve mindketten egyetértettek abban, hogy fokozni kell az enyhülési folyamat megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért és a népek függetlensége teljes tiszteletben tar­tásának biztosításáért folyó erőfeszí­téseket. Ezzel összefüggésben mél­tatták a SALT 2 szerződés jelentősé­gét, és hangsúlyozták: a két kommu­nista párt különösen fontos feladat­nak tekinti az eltérő társadalmi be­rendezkedésű államok közötti sokol­dalú együttműködés további bővítését. Mindkét fél úgy értékelte, hogy az európai béke megszilárdítása, az or­szágok közötti együttműködés fej­lesztése nagymértékben függ a kom­munista és munkáspártoktól, az ösz­­szes demokratikus szervezetektől, azok tevékenységétől és kezdeményezései­től. A találkozón azt is hangsúlyoz­ták, hogy határozott választ kell adni az antikommunizmus megnyilvánulá­saira, a szocialista országok és a nemzeti felszabadítási mozgalmak elleni rágalmazó kampányokra Carter és útvesztői Moszkvában a nemzetközi szerve­­zeteket és nemzeti szövetségeket, szakszervezeteket, nőszövetségeket és Ifjúsági szervezeteket képviselő mint­egy hétszáz küldött részvételével ötnapos világkonferenciát tartottak a gyermekek jövőréről. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, valamint annak több szakosított szervezete, elsősor­ban az UNICEF és az UNESCO is képviseltette magát a világkonferen­cián. Gustáv Husik, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasá­gi elnök levélben üdvözölte a tanács­kozás részvevőit. Hangoztatta: „Or­szágúnkban a gyermekeket az egész társadalom figyelmessége és szerete­­te, sokoldalú gondoskodása veszi kö­rül. Ez a szocialista társadalom nagyfokú humánusságának a lényegé­ből következik, mert e társadalom legnagyobb értékének, reményének és jövőjének tartja a gyermekeket. Ezért minden erőnkkel arra törekszünk, hogy országunkat az eddiginél még jobb, szebb és gazdagabb állapotban adjuk át a következő nemzedékeknek. Minden törekvésünk célja az, hogy egyetlen gyermek se ismerjen többé háborút, nyomort és elnyomást.“ A vendéglátó ország vezetője, Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke is üzenetet intézett a ta­nácskozáshoz Hangoztatta: A Szov­jetunió a nemzetközi gyermekév meg­tartásáról hozott ENSZ-határozat je­lentőségét abban látja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekek helyzetére, arra, hogy sok országban a gyerme­kek millióit sújtja nyomor, éhség, betegség. Az emberiség lelkiismerete Hétszáz küldött részvételével világkonferencia a gyermekek jövőjéről nem lehet nyugodt, amikor gyerme­kek szenvednek. A felnövekvő nem­zedék teljes értékű fejlődése, har­monikus oktatása és nevelése csak békés körül, mények között lehetsé­ges. A gyermekkor boldogságáért ví­vott küzdelem így egyúttal azt jelenti, hogy meg kell szilárdítani a békét, a népek nemzeti függetlenségét és biztonságát, el kell érni a fegyverzet csökkentését, — hangoztatta Brezs­nyev eivtárs. Az üzenetet felolvasó Nyikolaj Tyi­­honov, az SZKP Politikai Bizottsá­gának póttagja, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnökhelyettese, a nemzetközi gyermekév szovjet bizott­ságának elnöke beszédében kiemel­te: — A Szovjetunió létrejöttének első percétől kezdve az állami politika részének tekinti a gyermekekről és az anyákról való gondoskodást. A szovjet alkotmány rögzíti ezt a fela­datot, hogy a felnövekvő nemzedékről gondoskodni kell. Freda Brown, a Nemzetközi De­mokratikus Nőszövetség elnöke, aki a moszkvai világkonferencia elnöki tisztét is ellátta, beszédében felhívta a figyelmet a háború sújtotta orszá­gokban élő gyermekek súlyos körül­ményeire, s példákkal szemléltette, mennyi gyermekhalottja volt és van a diktatúráknak a világ sok helyén. A konferencia négy bizottságban végezte munkáját. Hazánkat Marie Kabrhelová, a Csehszlovákiai Nőszö­vetség Központi Bizottságának elnöke képviselte Moszkvában. A konferen­ciával egyidőben a nemzetközi könyvkiállftás területén ifjúsági és gyermekkönyvek írói számára ren* deztek kerekasztal-beszélgetést, és az ifjúsági főrum is tanácskozott. A világkonferencia dokumentumok elfogadásával ért véget. A zárőülés részvevőt meghallgatták a négy bi­zottság, valamint az ifjúsági fórum munkájáról készített beszámolót, majd a konferencia elnökségének beszámolója hangzott el. A záróülé« sen két felhívást fogadtak el: az egyik az ENSZ Közgyűléséhez szól* a másik a világ közvéleményének figyelmét Irányítja a gyermekek problémáira. Az ENSZ-hez intézett felhívás szorgalmazza, hogy a tagéi« lamok segítsék elő az enyhülés fo" lyamatának megszilárdukását, a mik« leáris fegyverek betiltását, a fegyver­kezést verseny megszüntetését, az általános leszerelést, mert ezek 4 lépések biztosíthatják a gyermekek békés és boldog jövőjét. 'A utóbbi időben egyre gyakrabban hallatszanak olyan megjegyzések, hogy James Carter minden idők leg­gyengébb amerikai elnöke, „katasz­trófa-elnök“, s célzások történnek, hogy valaki másnak kellene őt fel­váltania az elnöki székben. A SALT-1I. szerződés bécsi megkötése egy időre némileg emelte az elnök tekintélyét, de aztán ismét támadásba lendültek ellenfelei, egyben az enyhülés ellen­zői es a „kemény kéz politikájának“ hívei. Az elnök szorult helyzetében egymás után követ ei baklövéseket. Még nem csitult el Washington kö­zel-keleti kérdéssel kapcsolatos Young-botrénya, óvatos orientációvál­­toztatésának szondáztatott előzetes visszhangja, újabb szorítóba került a Carter-adminisztráció. A Pentagon héjái kisütötték, hogy „szovjet csa­patok állomásoznak Kubában“, az pedig ellentétben van minden meg­állapodással és állítólag veszélyezte­ti az USA biztonságát. Az ügyben olyan vezetőknek is nyilatkozniuk kellett, mint Cyrus Vance külügy­miniszter. Természetesen a CIA és a Pentagon felderítő szolgálatának je­lentéseire hivatkoztak, ám Carter el­nöknek is be kellett ismernie, hogy mindössze 2—3 ezer főnyi szovjet kiképző tisztről van szó, s egyálta­lán nincs veszélyben az Unió bizton­sága. Tahát a washingtoni héják is­mét egy próbaléggömböt bocsátottak fel annak szondázására, meddig me­hetnek el. Mármint a SALT—Il-vel kapcsolatos ratifikációs vita bonyo­lításában, esetleg a szerződés elfo­gadtatásának megakadályozásában. Természetesen azért is, hogy az el­nököt kényszerhelyzetbe hozzák és meggondolatlan lépésekre késztes­sék. Carter bizonyos mértékben visz­­szalépett. Elismerte, hogy a szovjet kiképzők kubai jelenléte, illetve sem számuk, sem tevékenységük nem ve­szélyezteti az Egyesült Államokat, de eröpózban tetszelegve azt is bejelen­tette, hogy a kérdésben „kapcsolatba lép“ a szovjet kormánnyal. Kérdést inféz Moszkvához. Arról azonban megfeledkezett, hogy az Egyesült Államok még mindig bitorolja a ku­bai terület szerves részét alkotó guantanamoí támaszpontot, noha Fi­del Castro kormánya mér nemegyszer távozásra szólította fel az amerikai­akat. Az elnök azonban erőfitogtatásként még egy esztelen lépésre ragadtatta magát. A Pentagon- és NATO-körők szélsőséges elemeinek legnagyobb megelégedésére úgy döntött, hogy megépítik az MX típusú ún. cirkáló rakéták rendszerét. Ezt azzal indo­kolta, hogy az eddigi Mínuteman­­rekéták elavultak, „sebezhetők“, s az Unió biztonsága új rakétavédelmi rendszert kíván. Előzetes számítás szerint az MX rakéták rendszere 33 milliárd dol­lárba fog kerülni, természetesen az amerikai adófizető polgárokat terhe­li majd. Teljesen 1989-ig épül ki, bizonyos elemeit legkorábban 1983- ban használhatják fel. Az új rakétarendszernek megvan­nak a maga haditechnikai sajátossá­gai s ezek magyarázására nem va­gyunk szakavatottak. Am feltűnő hogy az MX rakéták gyakorlati elő­készítésére akkor kerül sor, amikor a NATO legszélsőségesebb körei arra hivatkozva, hogy a szocialista orszá­gok hadereje a hagyományos fegy­verzet és a középhatósugarú nukleá­ris rakéták terén fölénybe került, ez­ért további 600 középhatósugarú ra­kétát követelnek a nyugati rakéta­­rendszerek erősítésére. Nagyon átlátszó cselszövés. Az elnök baklövései, olykor a héják felé haj­tását tanúsító kijelentései politikai bizonytalanságról tanúskodnak, s rontják a washingtoni kormány hite­lét. Nem véletlen, hogy elsősorban a Demokrata Párton belül új jelölt felé kacsingatnak a konfliktusmentesség­re, a szilárd létbiztonságra vágyó amerikai kisemberek, és a reálisan gondolkodó burzsoé körök is mind­inkább a legkisebb Kennedyben. Ed­­wardban vélik felfedezni a jövő em­berét. Carter azonban még egyszer jelöltetni kívánja magát. Ĺ. L. Elhunyt Agostinho Neto Hivatalosan bejelentették, hogy Agostinho Neto angolai államfő a szovjet fővárosban elhunyt. A TASZSZ- közlemény orvosi jelentésre hivat­kozva megállapítja, hogy Neto szep­tember 6-án súlyos betegen érkezett a Szovjetunióba. Bár 8-án műtétet hajtottak végre rajta, a halál beáll­tát nem tudták megakadályozni, mert a súlyos máj- és vesebetegség mel­let még a hasnyálmtrig rákos daga­nata leküzdhetetlenül súlyos kom­plikációkat idézett elő. Költő, orvos, politikus távozott az élők sorából Neto személyével. Kö­zépiskoláit Luandában végezte, majd portugáliai orvosi egyetemen tanult. Itt került kapcsolatba a Salazar dik­tatúrája ellen küzdő antifasiszta, an­tikolonialtsta mozgalommal, marxista értelmiségi körökkel. Politikai tevé­kenységéért több Ízben bebörtönözték. Az ötvenes években jelentős szerepet játszott az Angolai Népi Felszabadí­tási Mozgalom (MPLA) megszervezé­sében, politikai—katonai programjá­nak kidolgozásában. Amikor Angola 1975. november 11-én elnyerte füg­getlenségét, az Angolai Népi Köztár­saság első elnöke a nagyon népsze­rű Neto lett. Később az 6 kezde­ményezésére és vezetésével alakult meg az MPLA—Munkapárt, amely a marxizmus-lenintzmus eszmélt magá­évá téve a dolgozók élcsapatává vált. A TASZSZ-jelentés a nemzetközi forradalmi mozgalom egyik kiemel­kedő személyiségeként, kiváló afri­kai közéleti és politikai személyiség­ként, a Szovjetunió nagy barátjaként méltatja Agostinho Netót. A szovjet vezetők táviratban fe­jezték ki részvétüket Agostinho Neto családjának. Az SZKP Központi Bizottságának határozata a jogrend védelméről Az SZKP Központi Bizottsága hatá; rozatot hozott a jogrend védelmét célzó tevékenység javítására és a jog­sértések elleni harc fokozására. A határozat egyebek között hang« súlyozza: Az SZKP XXV. kongresz­­szusán hozott határozatoknak, a szov» jet alkotmány cikkelyeinek megfele­lően a Szovjetunióban következetesen folyik a szocialista törvényesség és jogrend megszilárdítása. Fontos in­tézkedéseket valósítottak meg a tör­vényhozás tökéletesítésére, a jogvédő szervek tevékenységének javítására, a közéleti aktivitás fejlesztésére és a jogrend védelmében betöltött sze­repének növelésére. Az SZKP Központi Bizottsága konk­rét Intézkedéseket határozott el a jogsértések megelőzésére, a bűncse­lekmények és más társadalomellenes megnyilvánulások elleni harc fokozá­sára, a szovjet törvények valamennyi állampolgár és hivatalos személyiség által történő feltétlen betartására. Külpolitikát kommentárunk Az elvekhez híven, a szavak és tettek egységében SOKFEJO SZÖRNY Az amerikai kormány, a bidiipari komplexum nyomásának engedve, ha­tározatot hozott az MX jelzésű új rakétarendszer megépítéséről. — Nem kaptunk В-l f« j . bombázókat, de sikerült fi) т r megszereznünk ezt a ra kétarendszert... Csak potom 30 milliárd dől- * 1 árjukba kerül az adófize­tőknek . .. (A New York-i Daih World karikatúrája) Befejezedődött az el nem kötele­zett országok havannai VI. vllágkom ferencíája, mely egy kis „ráadással“ tartotta meg záróülését. Ebből is kö­vetkeztethetünk arra, milyen ádáz küz. delem dúlt a zárt ajtók mögött a mozgalom elveinek megtartásáért, egységének megőrzéséért és felsora­­kozásáért a gyakorlat által kikény­­szerített időszerű feladatok megoldá­sára, illetve ezek megvalósításában való közreműködésre. Nos, összegezve az értekezleten el­hangzott sok értékes felszólalást, a mozgalom „hajtóerőinek“ megnyilat­kozásait és tekintetbe véve a zavaró „mellékhangokat“ is, leszögezhetjük: jó munkát végeztek Havannában. Visszatükröződik ez a havannai csúcs végén elfogadott dokumentu­mokban is. Így például a politikai és gazdasági törekvésekkel foglalkozó záródokumentum leszögezi, hogy a mozgalom antiimperialista, antikolo­­nialista, antineokolonialista és anti« cionista jellegű, elítéli a külföldi agressziókat, a fajüldözést, idegen területek megszállását és ellene van mindenfajta hegemonisztikus törek­vésnek, nagyhatalmi és tömbpoliti­­kának. A mozgalom ismételten állást foglalt a hépek nemzeti függetlensé­gének és szuverenitásának biztosítá­sa mellett és szembefordult minden­fajta külső beavatkozással. Az általános elvek határozott meg­fogalmazása mellett igen nagy jelen­tőségű a mozgalom konkrét támoga­tásának kifejezése a palesztínaiak kérdésében, s az okmány leszögezte, hogy „A tagországok aggodalommal állapítják meg, hogy az Egyesült Államok közvetítésével létrejött egyiptomi-izraeli megállapdás aláírá­sa óta az Izraeli kormány fokozza erőfeszítéseit, amelyek a palesztínai területek bekebelezésére irányulnak, új cionista településeket létesít a megszállt területeken és véglegessé akarja tenni Jeruzsálem bekebelezé­sét. A havannai küzdőtéren lezajlott politikai csata lényegében három fő kérdés körül dúlt. Mint a politikát dokumentumból is kitűnt, a részve­vők többsége a „szelídebben fogal­mazókkal“ szemben határozottan el­ítélte a Camp David-i alkut, s bár Egyiptom tagsága felfüggesztésének kérdésében nem történt határozott döntés, a mozgalom koordinációs iro­dája, amelyet a világkonferencia 36 tagúra bővített, megbízást kapott azoknak a károknak a megállapítá­sára, amelyeket Egyiptom magatartá­sa okozott az arab népnek. Az erről szóló jelentés jövőre a mozgalom új­delhi külügyminiszteri ülésén kerül napirendre, s majd ott döntenek Egyiptom tagságáról. A másik igen kényes, sokat vita­tott és teljesen még el nem döntött kérdés a kambodzsai képviselet volt. Mint ismeretes, az imperialisták — kihasználva az el nem kötelezettek mozgalmának sokszínűségét és sok­rétűségét minden eszközt meg­mozgattak az értekezlet munkájának aláaknázására, így potenciális szö­vetségeiket is ösztökölték, kihasznál­va a mozgalom egyes tagjai közötti ellentéteket. Az első számú „fúró“ természetesen Peking volt. A havan­nai csúc* részvevői azonban azt tar­tották szem előtt, hogy „a délkelet« ázsiai konfliktusok és feszültségek veszélyeztetik a térség békéjét és stabilitását“, s erkölcsileg kiparan­­csolték a tárgyalóteremből a népi forradalom által megdöntött Pol Pot« rendszer képviselőit. Ez olyan tér« mészetes valami, minthogy a meg« döntött Idi Amin emberei sem kép« viselhetnék a mai Ugandát, vagy a kivégzett Acheampong és más tábor« nok-elnökök követői a jelenlegi de« mokratizálődő ghanai kormányrend« szert. A nagy vita salamoni megöl« dással zárult. Kambodzsa helye egye« lőre betöltetlen marad. Képviseleti kérdése egy további szakaszban dől el, mindenesetre nagy pozitívum, hogy a Pol Pot-rendszer képviselőit első ízben távolítotték el egy tekintélyes képviseletű nemzetközi értekezletről S végül pozitív szellemben fejezte be munkáját s havannai csúcs abban az értelemben is, hogy a mozgalom hű maradt elveihez, nem sikerült az egységbontóknak az a törekvése, hogy az el nem kötelezettség, töm« bönkfvüliség félremagyarázott széllé« mében egyenlőségjelet» vonjanak a Nyugat, és a szocialista közösség kö­zött, s a mozgalom egyaránt távol* tartsa magét a két különböző társa­dalmi rendszer képviselőitől. E kér« désben is realitás győzött. A havannai értekezlet eredményei« nek értékét növeli az a tény, hogy nehéz helyzetben, különféle zavaró körülmények között születtek, igazi harcban. Ezért jelenthette ki a ven­déglátó ország vezetője, Fidel Castro zárszavában, , hogy „népeink vala« mennyi jogos követeléséről és óha­járól sző volt, és a részvevők e kér« déseket a legnagyobb figyelemmel tanulmányozták. A konferencia utol­só ülésén nem hagytak jóvá felszí« nes határozatokat olyan problémák­­ról, amelyek elmélyült figyelmet és elemzést igényelnek. A mozgalom ma egységesebb, határozottabb, erősebb és függetlenebb, mint valaha volt.“ Lőrincz László

Next

/
Thumbnails
Contents