Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-22 / 38. szám
ÍB79. szeptember 22.« .SZABAD FÖLDMŰVES, Szovjet-olasz partkapcsolatok teonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El' nökségének elnöke a közelmúltban fogadta Enrico Berlinguert, az Olasz Kommunista Párt főtitkárát, aki a Szovjetunióban töltötte szabadságát. A kölcsönös megértés és a barátság légkörében lezajlott eszmecserén Leonyid Brezsnyev a X. ötéves terv végrehajtásáról, Berlinguer pedig e dolgozó tömegek érdekeiért, a demokráciáért, az ország előtt álló problémák pozitív irányú megoldásé ért vívott harcáról adott tájékoztatást. Berlinguer kifejtette, hogyan értelmezik az olasz kommnnisták a szocializmusért, illetve a szocializmus felépítéséért folytatott küzdelem kérdéseit, és üdvözölte a szovjet népnek a gazdaság, a társadalom, a tudomány és a kultúra fejlesztésében elért sikereit, amelyek tovább növelik a szovjet állam tekintélyét, egyúttal jelentősen hozzájárulnak a világ békeszerető és antiimperialista erőinek harcához. Brezsnyev elvtárs megerősítette, hogy az SZKP-t az olasz testvérpárthoz, az olasz dolgozó tömegekhez az Internacionalista szolidaritás szálai fűzik. A nemzetközi kérdéseket áttekintve mindketten egyetértettek abban, hogy fokozni kell az enyhülési folyamat megszilárdításáért, a fegyverkezési verseny megfékezéséért és a népek függetlensége teljes tiszteletben tartásának biztosításáért folyó erőfeszítéseket. Ezzel összefüggésben méltatták a SALT 2 szerződés jelentőségét, és hangsúlyozták: a két kommunista párt különösen fontos feladatnak tekinti az eltérő társadalmi berendezkedésű államok közötti sokoldalú együttműködés további bővítését. Mindkét fél úgy értékelte, hogy az európai béke megszilárdítása, az országok közötti együttműködés fejlesztése nagymértékben függ a kommunista és munkáspártoktól, az öszszes demokratikus szervezetektől, azok tevékenységétől és kezdeményezéseitől. A találkozón azt is hangsúlyozták, hogy határozott választ kell adni az antikommunizmus megnyilvánulásaira, a szocialista országok és a nemzeti felszabadítási mozgalmak elleni rágalmazó kampányokra Carter és útvesztői Moszkvában a nemzetközi szervezeteket és nemzeti szövetségeket, szakszervezeteket, nőszövetségeket és Ifjúsági szervezeteket képviselő mintegy hétszáz küldött részvételével ötnapos világkonferenciát tartottak a gyermekek jövőréről. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, valamint annak több szakosított szervezete, elsősorban az UNICEF és az UNESCO is képviseltette magát a világkonferencián. Gustáv Husik, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök levélben üdvözölte a tanácskozás részvevőit. Hangoztatta: „Országúnkban a gyermekeket az egész társadalom figyelmessége és szeretete, sokoldalú gondoskodása veszi körül. Ez a szocialista társadalom nagyfokú humánusságának a lényegéből következik, mert e társadalom legnagyobb értékének, reményének és jövőjének tartja a gyermekeket. Ezért minden erőnkkel arra törekszünk, hogy országunkat az eddiginél még jobb, szebb és gazdagabb állapotban adjuk át a következő nemzedékeknek. Minden törekvésünk célja az, hogy egyetlen gyermek se ismerjen többé háborút, nyomort és elnyomást.“ A vendéglátó ország vezetője, Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke is üzenetet intézett a tanácskozáshoz Hangoztatta: A Szovjetunió a nemzetközi gyermekév megtartásáról hozott ENSZ-határozat jelentőségét abban látja, hogy felhívja a figyelmet a gyermekek helyzetére, arra, hogy sok országban a gyermekek millióit sújtja nyomor, éhség, betegség. Az emberiség lelkiismerete Hétszáz küldött részvételével világkonferencia a gyermekek jövőjéről nem lehet nyugodt, amikor gyermekek szenvednek. A felnövekvő nemzedék teljes értékű fejlődése, harmonikus oktatása és nevelése csak békés körül, mények között lehetséges. A gyermekkor boldogságáért vívott küzdelem így egyúttal azt jelenti, hogy meg kell szilárdítani a békét, a népek nemzeti függetlenségét és biztonságát, el kell érni a fegyverzet csökkentését, — hangoztatta Brezsnyev eivtárs. Az üzenetet felolvasó Nyikolaj Tyihonov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a nemzetközi gyermekév szovjet bizottságának elnöke beszédében kiemelte: — A Szovjetunió létrejöttének első percétől kezdve az állami politika részének tekinti a gyermekekről és az anyákról való gondoskodást. A szovjet alkotmány rögzíti ezt a feladatot, hogy a felnövekvő nemzedékről gondoskodni kell. Freda Brown, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke, aki a moszkvai világkonferencia elnöki tisztét is ellátta, beszédében felhívta a figyelmet a háború sújtotta országokban élő gyermekek súlyos körülményeire, s példákkal szemléltette, mennyi gyermekhalottja volt és van a diktatúráknak a világ sok helyén. A konferencia négy bizottságban végezte munkáját. Hazánkat Marie Kabrhelová, a Csehszlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke képviselte Moszkvában. A konferenciával egyidőben a nemzetközi könyvkiállftás területén ifjúsági és gyermekkönyvek írói számára ren* deztek kerekasztal-beszélgetést, és az ifjúsági főrum is tanácskozott. A világkonferencia dokumentumok elfogadásával ért véget. A zárőülés részvevőt meghallgatták a négy bizottság, valamint az ifjúsági fórum munkájáról készített beszámolót, majd a konferencia elnökségének beszámolója hangzott el. A záróülé« sen két felhívást fogadtak el: az egyik az ENSZ Közgyűléséhez szól* a másik a világ közvéleményének figyelmét Irányítja a gyermekek problémáira. Az ENSZ-hez intézett felhívás szorgalmazza, hogy a tagéi« lamok segítsék elő az enyhülés fo" lyamatának megszilárdukását, a mik« leáris fegyverek betiltását, a fegyverkezést verseny megszüntetését, az általános leszerelést, mert ezek 4 lépések biztosíthatják a gyermekek békés és boldog jövőjét. 'A utóbbi időben egyre gyakrabban hallatszanak olyan megjegyzések, hogy James Carter minden idők leggyengébb amerikai elnöke, „katasztrófa-elnök“, s célzások történnek, hogy valaki másnak kellene őt felváltania az elnöki székben. A SALT-1I. szerződés bécsi megkötése egy időre némileg emelte az elnök tekintélyét, de aztán ismét támadásba lendültek ellenfelei, egyben az enyhülés ellenzői es a „kemény kéz politikájának“ hívei. Az elnök szorult helyzetében egymás után követ ei baklövéseket. Még nem csitult el Washington közel-keleti kérdéssel kapcsolatos Young-botrénya, óvatos orientációváltoztatésának szondáztatott előzetes visszhangja, újabb szorítóba került a Carter-adminisztráció. A Pentagon héjái kisütötték, hogy „szovjet csapatok állomásoznak Kubában“, az pedig ellentétben van minden megállapodással és állítólag veszélyezteti az USA biztonságát. Az ügyben olyan vezetőknek is nyilatkozniuk kellett, mint Cyrus Vance külügyminiszter. Természetesen a CIA és a Pentagon felderítő szolgálatának jelentéseire hivatkoztak, ám Carter elnöknek is be kellett ismernie, hogy mindössze 2—3 ezer főnyi szovjet kiképző tisztről van szó, s egyáltalán nincs veszélyben az Unió biztonsága. Tahát a washingtoni héják ismét egy próbaléggömböt bocsátottak fel annak szondázására, meddig mehetnek el. Mármint a SALT—Il-vel kapcsolatos ratifikációs vita bonyolításában, esetleg a szerződés elfogadtatásának megakadályozásában. Természetesen azért is, hogy az elnököt kényszerhelyzetbe hozzák és meggondolatlan lépésekre késztessék. Carter bizonyos mértékben viszszalépett. Elismerte, hogy a szovjet kiképzők kubai jelenléte, illetve sem számuk, sem tevékenységük nem veszélyezteti az Egyesült Államokat, de eröpózban tetszelegve azt is bejelentette, hogy a kérdésben „kapcsolatba lép“ a szovjet kormánnyal. Kérdést inféz Moszkvához. Arról azonban megfeledkezett, hogy az Egyesült Államok még mindig bitorolja a kubai terület szerves részét alkotó guantanamoí támaszpontot, noha Fidel Castro kormánya mér nemegyszer távozásra szólította fel az amerikaiakat. Az elnök azonban erőfitogtatásként még egy esztelen lépésre ragadtatta magát. A Pentagon- és NATO-körők szélsőséges elemeinek legnagyobb megelégedésére úgy döntött, hogy megépítik az MX típusú ún. cirkáló rakéták rendszerét. Ezt azzal indokolta, hogy az eddigi Mínutemanrekéták elavultak, „sebezhetők“, s az Unió biztonsága új rakétavédelmi rendszert kíván. Előzetes számítás szerint az MX rakéták rendszere 33 milliárd dollárba fog kerülni, természetesen az amerikai adófizető polgárokat terheli majd. Teljesen 1989-ig épül ki, bizonyos elemeit legkorábban 1983- ban használhatják fel. Az új rakétarendszernek megvannak a maga haditechnikai sajátosságai s ezek magyarázására nem vagyunk szakavatottak. Am feltűnő hogy az MX rakéták gyakorlati előkészítésére akkor kerül sor, amikor a NATO legszélsőségesebb körei arra hivatkozva, hogy a szocialista országok hadereje a hagyományos fegyverzet és a középhatósugarú nukleáris rakéták terén fölénybe került, ezért további 600 középhatósugarú rakétát követelnek a nyugati rakétarendszerek erősítésére. Nagyon átlátszó cselszövés. Az elnök baklövései, olykor a héják felé hajtását tanúsító kijelentései politikai bizonytalanságról tanúskodnak, s rontják a washingtoni kormány hitelét. Nem véletlen, hogy elsősorban a Demokrata Párton belül új jelölt felé kacsingatnak a konfliktusmentességre, a szilárd létbiztonságra vágyó amerikai kisemberek, és a reálisan gondolkodó burzsoé körök is mindinkább a legkisebb Kennedyben. Edwardban vélik felfedezni a jövő emberét. Carter azonban még egyszer jelöltetni kívánja magát. Ĺ. L. Elhunyt Agostinho Neto Hivatalosan bejelentették, hogy Agostinho Neto angolai államfő a szovjet fővárosban elhunyt. A TASZSZ- közlemény orvosi jelentésre hivatkozva megállapítja, hogy Neto szeptember 6-án súlyos betegen érkezett a Szovjetunióba. Bár 8-án műtétet hajtottak végre rajta, a halál beálltát nem tudták megakadályozni, mert a súlyos máj- és vesebetegség mellet még a hasnyálmtrig rákos daganata leküzdhetetlenül súlyos komplikációkat idézett elő. Költő, orvos, politikus távozott az élők sorából Neto személyével. Középiskoláit Luandában végezte, majd portugáliai orvosi egyetemen tanult. Itt került kapcsolatba a Salazar diktatúrája ellen küzdő antifasiszta, antikolonialtsta mozgalommal, marxista értelmiségi körökkel. Politikai tevékenységéért több Ízben bebörtönözték. Az ötvenes években jelentős szerepet játszott az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom (MPLA) megszervezésében, politikai—katonai programjának kidolgozásában. Amikor Angola 1975. november 11-én elnyerte függetlenségét, az Angolai Népi Köztársaság első elnöke a nagyon népszerű Neto lett. Később az 6 kezdeményezésére és vezetésével alakult meg az MPLA—Munkapárt, amely a marxizmus-lenintzmus eszmélt magáévá téve a dolgozók élcsapatává vált. A TASZSZ-jelentés a nemzetközi forradalmi mozgalom egyik kiemelkedő személyiségeként, kiváló afrikai közéleti és politikai személyiségként, a Szovjetunió nagy barátjaként méltatja Agostinho Netót. A szovjet vezetők táviratban fejezték ki részvétüket Agostinho Neto családjának. Az SZKP Központi Bizottságának határozata a jogrend védelméről Az SZKP Központi Bizottsága hatá; rozatot hozott a jogrend védelmét célzó tevékenység javítására és a jogsértések elleni harc fokozására. A határozat egyebek között hang« súlyozza: Az SZKP XXV. kongreszszusán hozott határozatoknak, a szov» jet alkotmány cikkelyeinek megfelelően a Szovjetunióban következetesen folyik a szocialista törvényesség és jogrend megszilárdítása. Fontos intézkedéseket valósítottak meg a törvényhozás tökéletesítésére, a jogvédő szervek tevékenységének javítására, a közéleti aktivitás fejlesztésére és a jogrend védelmében betöltött szerepének növelésére. Az SZKP Központi Bizottsága konkrét Intézkedéseket határozott el a jogsértések megelőzésére, a bűncselekmények és más társadalomellenes megnyilvánulások elleni harc fokozására, a szovjet törvények valamennyi állampolgár és hivatalos személyiség által történő feltétlen betartására. Külpolitikát kommentárunk Az elvekhez híven, a szavak és tettek egységében SOKFEJO SZÖRNY Az amerikai kormány, a bidiipari komplexum nyomásának engedve, határozatot hozott az MX jelzésű új rakétarendszer megépítéséről. — Nem kaptunk В-l f« j . bombázókat, de sikerült fi) т r megszereznünk ezt a ra kétarendszert... Csak potom 30 milliárd dől- * 1 árjukba kerül az adófizetőknek . .. (A New York-i Daih World karikatúrája) Befejezedődött az el nem kötelezett országok havannai VI. vllágkom ferencíája, mely egy kis „ráadással“ tartotta meg záróülését. Ebből is következtethetünk arra, milyen ádáz küz. delem dúlt a zárt ajtók mögött a mozgalom elveinek megtartásáért, egységének megőrzéséért és felsorakozásáért a gyakorlat által kikényszerített időszerű feladatok megoldására, illetve ezek megvalósításában való közreműködésre. Nos, összegezve az értekezleten elhangzott sok értékes felszólalást, a mozgalom „hajtóerőinek“ megnyilatkozásait és tekintetbe véve a zavaró „mellékhangokat“ is, leszögezhetjük: jó munkát végeztek Havannában. Visszatükröződik ez a havannai csúcs végén elfogadott dokumentumokban is. Így például a politikai és gazdasági törekvésekkel foglalkozó záródokumentum leszögezi, hogy a mozgalom antiimperialista, antikolonialista, antineokolonialista és anti« cionista jellegű, elítéli a külföldi agressziókat, a fajüldözést, idegen területek megszállását és ellene van mindenfajta hegemonisztikus törekvésnek, nagyhatalmi és tömbpolitikának. A mozgalom ismételten állást foglalt a hépek nemzeti függetlenségének és szuverenitásának biztosítása mellett és szembefordult mindenfajta külső beavatkozással. Az általános elvek határozott megfogalmazása mellett igen nagy jelentőségű a mozgalom konkrét támogatásának kifejezése a palesztínaiak kérdésében, s az okmány leszögezte, hogy „A tagországok aggodalommal állapítják meg, hogy az Egyesült Államok közvetítésével létrejött egyiptomi-izraeli megállapdás aláírása óta az Izraeli kormány fokozza erőfeszítéseit, amelyek a palesztínai területek bekebelezésére irányulnak, új cionista településeket létesít a megszállt területeken és véglegessé akarja tenni Jeruzsálem bekebelezését. A havannai küzdőtéren lezajlott politikai csata lényegében három fő kérdés körül dúlt. Mint a politikát dokumentumból is kitűnt, a részvevők többsége a „szelídebben fogalmazókkal“ szemben határozottan elítélte a Camp David-i alkut, s bár Egyiptom tagsága felfüggesztésének kérdésében nem történt határozott döntés, a mozgalom koordinációs irodája, amelyet a világkonferencia 36 tagúra bővített, megbízást kapott azoknak a károknak a megállapítására, amelyeket Egyiptom magatartása okozott az arab népnek. Az erről szóló jelentés jövőre a mozgalom újdelhi külügyminiszteri ülésén kerül napirendre, s majd ott döntenek Egyiptom tagságáról. A másik igen kényes, sokat vitatott és teljesen még el nem döntött kérdés a kambodzsai képviselet volt. Mint ismeretes, az imperialisták — kihasználva az el nem kötelezettek mozgalmának sokszínűségét és sokrétűségét minden eszközt megmozgattak az értekezlet munkájának aláaknázására, így potenciális szövetségeiket is ösztökölték, kihasználva a mozgalom egyes tagjai közötti ellentéteket. Az első számú „fúró“ természetesen Peking volt. A havannai csúc* részvevői azonban azt tartották szem előtt, hogy „a délkelet« ázsiai konfliktusok és feszültségek veszélyeztetik a térség békéjét és stabilitását“, s erkölcsileg kiparancsolték a tárgyalóteremből a népi forradalom által megdöntött Pol Pot« rendszer képviselőit. Ez olyan tér« mészetes valami, minthogy a meg« döntött Idi Amin emberei sem kép« viselhetnék a mai Ugandát, vagy a kivégzett Acheampong és más tábor« nok-elnökök követői a jelenlegi de« mokratizálődő ghanai kormányrend« szert. A nagy vita salamoni megöl« dással zárult. Kambodzsa helye egye« lőre betöltetlen marad. Képviseleti kérdése egy további szakaszban dől el, mindenesetre nagy pozitívum, hogy a Pol Pot-rendszer képviselőit első ízben távolítotték el egy tekintélyes képviseletű nemzetközi értekezletről S végül pozitív szellemben fejezte be munkáját s havannai csúcs abban az értelemben is, hogy a mozgalom hű maradt elveihez, nem sikerült az egységbontóknak az a törekvése, hogy az el nem kötelezettség, töm« bönkfvüliség félremagyarázott széllé« mében egyenlőségjelet» vonjanak a Nyugat, és a szocialista közösség között, s a mozgalom egyaránt távol* tartsa magét a két különböző társadalmi rendszer képviselőitől. E kér« désben is realitás győzött. A havannai értekezlet eredményei« nek értékét növeli az a tény, hogy nehéz helyzetben, különféle zavaró körülmények között születtek, igazi harcban. Ezért jelenthette ki a vendéglátó ország vezetője, Fidel Castro zárszavában, , hogy „népeink vala« mennyi jogos követeléséről és óhajáról sző volt, és a részvevők e kér« déseket a legnagyobb figyelemmel tanulmányozták. A konferencia utolsó ülésén nem hagytak jóvá felszí« nes határozatokat olyan problémákról, amelyek elmélyült figyelmet és elemzést igényelnek. A mozgalom ma egységesebb, határozottabb, erősebb és függetlenebb, mint valaha volt.“ Lőrincz László