Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-15 / 37. szám
SZABAD FOLDMOVES ,1979. szeptember 15, 14 VADÄSZAT ф VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 Szlovákia összefüggő, nagy kl* terjedésű erdőségei, sziklás, magas hegységei az urbanizáció és turizmus mai magas fokán is még megfelelő élőhelyet nyújtanak több olyan vadfaj számára, amelyek Közép- és Nyugat-Európa sok országában veszélyeztetettek vagy már kipusztultak. Ilyenek a medve, a zerge, és a fajdfélék. Mindegyiket joggal soroljuk ritka és értékes vadfajaink közé. Vadászatuk ma már erősen korlátozott, sőt a medve és a zerge teljesen védett, vadászatuk csak a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium külön engedélyével lehetséges. A barna medve Szlovákia közép- és magas hegységeiben, az erdők őshonos lakója. Még a múlt század végén és századunk elején is elég nagy területen élt. A második világháború visszavetette az állományt, de már 1946-ban mintegy nyolcvan és 1953-ban pedig kétszáz darabra becsülték a medvék számát. A legutóbbi számlálás szerint 1978 tavaszi törzsállománya 480 darab volt. A medve mindenevő, de táplálékának jó részét hús, elhullott állatok tetemei képezik. Némelyikük főleg tavasszal, a kiéhezés állapotában kimondottan húsevővé válhat és kárt okozhat a havasi legelőkön a háziállatokban, valamint a vándorméhészek kaptáraiban. A medve okozta károk nagysága az utóbbi tíz év átlagában negyedmillió korona körüli volt. A kártérítést a medve védettsége miatt az állam fedezi. Tekintettel a károk nagyságára, az állomány szabályozása végett az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának külön engedélyével bizonyos, korlátozott számú medve lelövését teszik lehetővé. A vadászat a fenti okok miatt, főleg a károsító medvék elejtésére irányul. Az 1961 és 1977 közötti időszakban öszszesen 215 medvét lőttek, vagyis az ben évi 30—35 darab lelövésének en-. gedélyezése várható, hogy az állomány a 400—450 körüli szinten állandósuljon. Ennél többet csak akkor lehetne tartani, ha állandó tartózkodási körzete Nyugat-Szlovákia területeire is kiterjedne. A zerge a Magas-Tátra, Alacsony- Tátra, Bélái-, és Liptói-havasok álian- I dó lakója volt a múltban és ott él , ma is. Előfordulási területe 1920—i 1938 között már csak a Magas-Tátra kevésbé hozzáférhető részeire korlátozódott. A második világháború után állományuk az eddig ismert legalacsonyabb szintre csökkent: mindössze 365 darabot tartottak számon. Az 1978-as tavaszt törzsállomány nagyságát 821 darabban állapították meg. A mérsékelten emelkedő tendencia jó részt az új telepítéseknek köszönhető. ■ Főleg az erdészet igyekezett a zergék életterét több, alkalmasnak ítélt körzetben kiszélesíteni. így került sor a Nagy-, és Kis-Fátra, a Slovenský raj területein zergék telepítésére. A telepítések sikerrel jártak, s ma már önálló, szaporodóképes populációk találhatók ott. Szakembereink ma már sajnálattal említik, hogy néhány helyen nem megfelelő, alpesi eredetű zergét telepítettek, amely minőségben elmarad a tátrai mögött. Az utóbbi években a Magas-Tátrában csökkent célokra stb. A siketfajd élőhelye a magas hegyvidéki erdőségek, egészen az erdőhatárig, ahol a fenyőerdőket felváltja a törpefenyö és a havasi legelők régiója. 1945-től tizenöt-húsz éven át állományuk csökkenő irányzatot mutatott, aminek okát az erdőhasználat, fakitermelés és szállítás új gépesített módszereiben kell keresni. Bancik megállapítása szerint azonban 1965- től az állományban lassú emelkedést észleltek, ami körülbelül 1975-ig tar-RITKA VADJAINK e, a zerge és a fajdok egy évi átlag 12,6 darab. Ennek mintegy kétharmadát külföldi, fizető vadászvendégek lőtték, a többit belföldi vendég és fizető vadász ejtette el. Ha számbavesszük a medve jelenlegi populációdinamikáját, akkor a jövőa zergék száma. Ennek oka még nem tisztázódott, de valószínűleg összefüggésben van a rendkívül fellendült turizmussal is. A zergék az eredeti, táplálékban gazdag környezetből a gyakori zavarás miatt egyre hozzáférhetetlenebb és kevesebb táplálékot adó helyekre kényszerülnek, ahol erőnlétük és szaporodási képességük csökken. A felzavart, menekülő zergék közül sok esik lavinák és a kőgörgetegek áldozatául. Szlovákiában a zergék száma — tekintettel a szóba jöhető területek vadeltartó képességére — körülbelül 1200 darabra növelhető. Ennek céljából minden előfordulási hely és önálló populáció részére távlati, tenyésztési tervet készítettek. Különös gondot fordítanak az élőhely védelmére, vadeltartó képességének javítására (kedvező fafajok és bokrok, cserjék telepítésére, a téli takarmányozásra). Vadászata teljesen szünetel, csak alkalmanként engedélyezi a kormány egy-egy zerge lelövését tudományos tolt. Állománya 1971-ben 3344 darab, 1977-ben csak 2610 és 1978-ban már csak 2171 darab. A fenti okokból a siketfajdot is ritka vadfajaink közé soroljuk, teljes védelmére azonban még mindig nem volt ok. Előírásaink szerint csak a kakasokra lehet vadászni. 1973-ban 149 darabot lőttek, 1974-ben 108-at, 1977-ben pedig már csak 60 darabot, ami az állomány csökkenésének legbiztosabb jele. A helyzet gyors és alapos intézkedést követel a siketfajd védelmére. Az állomány számbavételét pontosabban kell elvégezni és a vadászati terveket szigorúbban elbírálni. Legfontosabb előfordulási helyeiken az erdőgazdasági módszereket és technológiát a siketfajd érdekeinek figyelembe vételével kell módosítani. Á szőrmés kisragadozők (nyest, nyuszt stb.) száma ezeken a területeken lényegesen csökkenthető. A zvolení Erdészeti Kutatóintézet tervbe vette a siketfajd zárttéri tenyésztését. A nyírfajd ugyancsak a magas hegyvidék lakója, ahol előszeretettel tartózkodik az erdőszéleken, a kisebb erdőfoltokkal, facsoportokkal, bokrok* kai benőtt, savanyúfüves hegyi rété* ken és legelőkön, esetleg szántóföldé* ken. Századunkban állománya nem* csak nálunk, hanem egész Európában csökken. Statisztikai kimutatásaink szerint állomány meglehetősen hűl* lómzó, s ez azt a gyanút kelti, hogy számbavétele messzejárt (és jár) a pontosságtól. 1966-ban például 1516 darabot mutattak ki, 1971-ben már 2227 darabot, 1974-ben 1894-et, 1978* ban pedig csak 1707-et számláltak. Ennél talán többet mondanak a nyír* fájd kakasok vadászatának eredmé* nyei: 1973-ban 71, 1977-ben pedig csak 54 kakast lőttek. Ezek a számok egyértelműen az állomány csökkenő* sét jelzik. A hanyatlásért csak kis mértékben lehet a vadászokat okolni. A hegyvidéken is létrehozták a mezőgazdasági nagyüzemeket, amelyek új technológiával, új módszerekkel dolgoznak. Az eddig kevés hozamot nyújtó legelőket, réteket, csalitokat szántóterületté alakították át. A ré* gebbi, kisparcellás művelésről nagy* táblás gazdálkodásra térnek át. Ezek* ről a helyekről a nyírfajd elvándorolt és sokáig keresi a számára megfelelő élőhelyet. Közben számuk egyre fogy. Megmentésük érdekében fontolóra kell venni az esetleges teljes véde* lem bevezetését, és a legjobb élőhe* lyeket védett területekké kell nyilvánítani, s ennek alárendelni a gaz* dálkodós módszereit. Valamennyi említett vad ritka és értékes vadfaj, pótolhatatlan kultúr* értéket képvisel. Gondosan kell velük gazdálkodni, mert az egyhelyben to* pogás vagy egy elmulasztott intézkedés könnyen a kiveszőben levő fajok listájára vezetheti őket. S hogy megérik-e az évszázad fordulóját? Az csak rajtunk, vadászokon és termé* szetvédőkön múlik. Kimer Károly HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT 4 HORGÁSZÁT 4 A vizek szennyezettsége nem szegte kedvüket Az SZHSZ galánta! városi szervezetét — melynek több mint ezer tagja van — a környék négy kisebb helvi hor* gászszervezetéből hozták létre. Irányítása alá tartozik a sporthorgászok galántai (Galanta), diószegi (Sládkovičovo), hidaskürti (Mostová) és a felsőszeli (Horné Saliby) körzeti szervezete. Az ember azt hinné, hogy ennek a városi szervezetnek a halgazdálkodás és a sporth'orgászat szempontjából minden téren ideálisak a feltételei. Helyzete perszé nem teljes mértékben ideális. Igaz, hogy a haigazdálkodásra alkalmas tavainak vízterülete 130 hektár, s a Feketevíz, valamint a járás területét átszövő Vág folyó hossza jóval meghaladja az ötven kilométert, a két folyó vize azonban annyira szennyezett, hogy „hal legyen a talpán“, amely ott megél. A sporthorgászok létszámának szüntelen növekedése arra ösztönzi a városi szervezet s a körzeti szervezetek vezetőit, hogy minél kedvezőbb feltéteket nozzanak létre az állóvizek lialasítására. Amennyiben az ivadék és a halasításhoz nélkülözhetetlen párnapos, egy, esetleg kétnyaras nemes halfajoknak a beszerzése egyre nehezebb, arra kényszerültek, hogy a halutánpótlás bizonyos hányadát maguk neveljék. Haltenyésztésre rendezkedtek be például az öthektáros galántai Sárd tavon és a hathektáros kismácsédi (Malá Mafia) Dudvág mellékágon. Ebben az évben a kismácsédi nevelőtóba 200 ezer egyhónapos gyorsított ne-CB •a N CB 2? A 3! 2 velésből származó kíspontyot és 25 ezer csukaivadékot helyeztek ki leívás céljából, azonban ötven kiló anyapontyot is a tóba tettek. Feltételezhető, hogy a két halnevelő tó állományával pár éven belül elérhetik a horgászvizek teljes halasítását. Ez pedig azt jelenti, hogy a jövőben csak kis mértékben szorulnak külső segítségre. A múlt évben például a Sárd nevelőtó vizének lecsapolása után több mint hatvan mázsa méretes pontyot szedtek össze és azokat a horgászható tavakba kitelepítették. Ugyanakkor néhány továbbtenyésztésre alkalmas példányt választottak ki és a vizekbe helyezték. Az utóbbiak biztosítják a halutánpótlás bizonyos hányadát. A városi szervezet legjobban halasított vizének a nagygurabi (Veľký Grob) harmincnyolc hektáros horgásztavat tartják. Ebben a nagy tóban a pontyon kívül más halfaj, többek között harcsa is van. Ezért a tóhoz szívesen ellátogatnak más körzetek horgászai is. Akadtak olyan horgászok, akik könnyű felszereléssel vagyis vékony zsinórral felszerelt készséggel érkeztek oda, erre azonban rá is fizettek, mert a nagygurabi tóban olyan kapitális pontypéldányok is vannak, melyek a sokéves tapasztalattal rendelkező helyi horgászok negyvenes zsinórját is elszakították. Ez valóban ritkaság, hiszen ilyen zsinórnak a szakítószilárdsága jóval tíz kilón felüli! A városi szervezet vezetőségének sok gondot okoz az évenként ismétlődő répakampány. Sárd nevelötavat például a kampány idején zsilippel kell lezárni, hogy a patak szennyezett vize bele ne folyhasson, különben a tóban nevelkedő egy vagy- kétnyaras pontyok és más halfajok mérgezés következtében elpusztulnának. Ugyanakkor a zsilip lezárása azt a veszélyt rejti magában, hogy a tó vize bizonyos időn belül talajba szivárgás és elpárolgás következtében elapad, s a megmaradó víz biológiai egyensúlya megbomlik. Talán mondanom sem kell, hogy ez szintén a halak vesztét okozhatja. A halállomány pusztulásának elkerülése céljából a tó közelében kutat fúrtak, s a tavat szivattyú segítségévei abból táplálják, Ez агоцЬац túl* zottan költséges, mert a szivattyú éjjeli-nappali üzemeltetésével sok víllamósenergia elfogy. Hasonlóan veszélyeztetett a kismácsédi nevelőtó halállománya is, melybe a Dudvágon keresztül a trnavai cukorgyár szennyvize folyik. Legnagyobb gondot az okozza a városi szervezet vezetőségének, hogy az egy- és a kétnyaras pontyok továbbnevelésére egyenlőre nincs megfelelő tó. Az ilyen pontyokat ugyanis nem lehet kihelyezni a horgászható vizekbe, mert falánkságuknál fogva rákapnának a felcsalizott horgokra. Az ilyen hal rendszerint returpéldányként visszakerül a vízbe, a sérüléstől azonban gyakran elpusztul. Említést érdemel még az 'is, hogy a szervezet vezetősége s a körzeti szervezetek megkülönböztetett figyelmet fordítanak a fiatal horgásznemzedék nevelésére. Dicséretre méltó hogy több mint háromszáz fiatal sporthorgász tagja van a szervezetnek, s ezeket politikai és szakmai oktatásban részesítik. Ebben az évben a felnőtt sporthor* gászok részére négy sikeres halfogóversenyt szerveztek, ugyanakkor a fiatalok halfogó ügyességi versenyét is megrendezték. A versenyeken a körzeti szervezetek tagjai között egészséges sportszellem alakul ki. Ebben az évben például a felnőtt sporthorgászok egyik versenyén — a nagygurabi tavon — a galántai körzeti szervezet egyik tagja hatkilós pontypéldánnyal nyerte meg az első díjat. Még sok hasznos dolgot lehetne megemlíteni erről a népes városi szervezetről, az elmondottak azonban Jól bizonyítják lelkesedésüket, örvendetes, hogy a vizek szennyezéséből adódó problémák nem szegték kedvüket, hanem mindent megtesznek a zártvizek lehető legjobb halasításáért, vagyis azért, hogy a tagság a szabad idejét — a fáradságos munka után — hasznosan, egészséges környezetben tölthesse el, s ez a vezető* ség rátermettségét bizonyítja. Hoksza István Évente kifogják a Sárd nevelőtó halállományát. Fényképek;; Krajcsovtc* F*
