Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-15 / 37. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES .1979. szeptember lS. Gazdag termést várnak cukorrépából Éépakampány Idején a termelő az egyes parcellák hozamát rendszerint a korábbi évekével hasonlítja össze. Amennyiben a vártnál kisebb termésátlagot ér el, keresi ennek az okát, ha azonban a termés jobb a feltételezettnél, az sem kerüli el a figyelmét. Ojra és újra elemzi a helyzetet, hogy a jövőben is megtartsa a jó termelési színvonalat. A hidaskürti (Mostová) szövetkezetben már évek óta több mint négyszáz hektáron termesztik a cukorrépát. Kürti Sándor elvtársnak, az SZLKP üzemi bizottsága elnökének a szavaiból ítélve a répa termésátlaga a termőhelyi adottságok és más körülmények következtében meglehetősen eltérő. Ezen a vidéken az időjárás szeszélyei ugyanis jelentősen kihatnak a cukorrépa terméshozamára. Minden évben arra törekedtek, hogy a répa talaját úgy készítsék elő, ahogyan azt a fajtákra jellegzetes agrotechnika megköveteli. Természetesen a vetésforgó évente módosul. Az egyik esztendőben a répát jobb, a másikban pedig kissé gyöngébb talajba kénytelenek vetni. Éz természetesen másutt is Így van. A terméseredmény évenkénti ingadozását azonban ez a körülmény csak részben befolyásolhatja. i— Nem ritkaság az olyan eset i Jegyezte meg Kürti elvtárs hogy egyes répamag szállítmányok csíraképessége nem kifogástalan. Ez az előidézője a parcellánkénti növénysűrűség ingadozásának s végső soron a hektárhozamoknak. Tulajdonképpen ez az évenkénti termésingadozás legfőbb oka. Köztudomású, hogy a szövetkezet növénytermesztését minden tekintetben rátermett, hozzáértő emberek szervezik és irányítják. Ez a lehető legjobb eredmények elérésének a biztosítéka, hiszen a szervezésen s az Irányításon sok múlik Az egyesítés utáni években bárhogyan is törekedtek, a cukorrépa gyakran csalódást okozott. Hat esztendő átlagában csak 1975-ben sikerült négyszáztizenhat mázsás hektárhozamot elérni. Ugyanakkor a hat év átlaga 324 mázsa lett. Az 1977-es év termése okozta részükre a legnagyobb csalódást. A szárazságból és a gyenge csíraképességből adódó kis növénysürüség miatt az említett évben csak 156 mázsás hektárhozamot érhettek el. A szövetkezet vezetősége minden évben megkülönböztetett gondot fordított a cukorrépa termesztésére. Ezt az is bizonyítja, hogy a növény kelése után ellenőrizték a parcellák növényállományát. Megállapították a várható sűrűséget, hogy tiszta képet alkothassanak a helyzetről. A helyszínen szerzett ismeretek birtokában határozta meg a vezetőség a tenyészidőben kifizethető prémium öszszegét azok részére, akik a répa munkálataiban résztvettek. A prémium részben az egyelésre, részben pedig a növényápolás későbbi időszakára vonatkozott. Követelményként támasztották a dolgozókkal szemben, hogy egyelés után a parcellán legalább 75 ezer növényegyed maradjon hektáronként, amennyiben ezt a kelés utáni növénysűrűség lehetővé tette. Olyan parcellák egyelés utáni premizálásának a módozatáról, amelyeken a bizottság a vártnál gyöngébb növénysűrűséget állapított meg, külön döntöttek. Normális feltételek között az egyelésért hektáronként háromszáz korona prémiumot fizetnek. Azoknak a dolgozóknak pedig, akik a cukorrépát — a rájuk bízott területen —i augusztus végéig gyommentesen tartották, hektáronként százötven korona jutalmat adtak. Ebben az évben a cukorrépa begyűjtését .— a galántai (Galante) járásban — szeptember 10-én, vagyis elsőként kezdték, s hogy minél kisebb legyen a veszteség, versenyt hirdettek a begyűjtésben és a szállításban résztvevő ' dolgozók között. Azoknak, akik teljesítik a verseny feltételeit, átlagosan három korona prémiumot juttatnak hektáronként. Ha tehát a termésátlag négyszáz mázsa, akkor legfeljebb négy mázsa^lehet a hektáronkénti veszteség. Amennyiben ennél nagyobb, akkor nem jár prémium. Annak érdekében is Intézkedtek, hogy a pótkocsikra csak annyi répát rakjanak fel, amennyit azok teherbíró képessége megenged. Ezzel a pótkocsik fölösleges károsodását s egyben a veszteség elkerülését szorgalmazzák. Olyan esetekben, ha a traktorosok valamelyike megszegné a rendelkezést, és több répát rakna pótkocsijára, mint amennyit annak teherbíró képessége megenged, akkor a „tettes“ bérének ötven százalékát büntetésként levonnák. A begyűjtést három- és hatsoros karajozókkal és kiszántókkal végzik. Megfigyelték, hogy a földek végében i—i a forgókban — a gépek nagy veszteséggel dolgoznak. Ezért ebben az évben ott kézi erővel szedik fel a répát s ezzel minimálisra csökken a veszteség. A cukorrépa augusztusi próbamérései azt mutatták, hogy 1973 óta ebben az évben érhetik el a legnagyobb, i—> 450 mázsás — hektárhozamot, s ez némi kárpótlás az eddigi szorgalmas munkáért. A vetésforgó sajnos, nem teszi lehetővé, hogy a répát minden évben önötzhető földekre vessék. Idén a cukorrépának^ hatvan százaléka került öntözhető területre, s ott nagyon jő hektárhozamra van kilátás. Ugyanakkor az öntözetlen földek termése sem lesz rossz, hiszen az utóbbi hónapok természetes csapadéka kedvezett a répának. A hozam alakulásában természetesen az is közrejátszott, hogy ebben az évben a hagyományosan jó Dobrovicei A fajtát vetették. Helyi specialitás, hogy az idénymunkák előtt a gépesített munkacsoportok keretében ideiglenes jelleggel pártcsoportot alakítanak, s a kommunisták a szocialista verseny hangadóivá válnak, s így szervezik a munkát a répa és más növények begyűjtésében is. Számolnak vele, hogy tíz órás napi műszakban a háromsoros gépekkel három, a hatsorosokkal pedig hat-hét hektár répát gyűjtenek be. A betakarítást nagy tapasztalatokkal rendelkező traktorosokra bízták. Egyesek közülük a gabona begyűjtésében is derekasan helytálltak. Nyári János és Opál Sándor a hármas karajozóval és kiszántóval, Serrel Imre és Pavlicsek László pedig a hatsoros karajozóval és kiszántóval — a múlt évben —■. járási méretben első helyet ért el. Idén is arra törekednek, hogy tartsák a színvonalt. A diószegi (Sládkovičovo) cukorgyár a szövetkezet határában két hektáros területen betonozott tárolóhelyet létesített. A szövetkezet a répát oda szállítja. Figyelmet érdemel, hogy a betonozott területen korszerű berendezésekkel prizmázzák a beérkezett répaszállítmányokat, s olyan szerekkel kezelik, amelyek megakadályozzák a répa rothadását. Ez azért jelentős, mert a cukorgyár. ezt a répát dolgozza fel legkésőbben, vagyis, a kampány végén. A szövetkezet a gondosan begyűjtött leveles répafej bizonyos hányadából takarmánylisztet, többségéből pedig szilázst készít. Ezzel a takarmánnyal jelentős mértékben elősegítik a tehenek tejelékenységét. Tény/ hogy a cukorrépa a gépi begyűjtés mellett is meglehetősen munkaigényes növény. Termesztése mégis kifizetődő, thert sok takarmányt biztosít a gazdaságnak. A silózott takarmányoknak mintegy őtven százalékét adja. Leveles karéjból és nyerszeletből (az utóbbit kukoricaszárral keverve tartósítják) nyolcezer tonna szilázst készítenek. Idén a leveles karéjszilázsnál a tejsavas erjedés gyorsítása céljából Baktinokul készítményt is használnak. Még talán annyit, hogy a dolgozók részére begyűjtéskor mindig a munkahelyre szállítják az ételt és az üdítő italt. A dolgozók az elfogyasztott étel értékének csupán a felét fizetik meg. Ez az emberről való gondoskodásnak nagyszerű példája. HOKSZA ISTVÁN Gyenge takarmányok jobb hasznosítása Ä szarvasmarha etetésére felhasználható takarmányszalma tápértéke többféle eljárással javítható. ELJÁRÁSOK Darabolás: A takarmányszalmát öttíz cm hoszsú darabokra szecskázzák. A feldarabolt szalmából csak kis mennyiség etethető, viszont az állatok által okozott szalmapazarlás kiküszöbölhető. Pogácsázás: A szalmát nyolc mm-es darabokra kell zúzni; az ennél finomabb zúzás emésztési zavarokat okozhat. A zúzott szalmát öt-hat százalékos arányban melasszal keverik és pogácsázzák. Az így előkészített szalmából ötven százalékkal több etethető, mint a szecskázottból, de emellett naponta fejenként egy kg szálas szalmát is kell adni az állatoknak. Az eljárás költséges, így kevésbé terjedt el. Sződás kezelés: A szódás kezelés Javítja a takarmányszalma tápértékét és emészthetőségét. A francia Allamt Mezőgazdasági Kísérleti Intézet szerint ez az eljárás 25—30 százalékkal fogja növelni a takarmányozási, célokra felhasznált szalma mennyiségét. A kezeléshez szalma-kilogrammonként negyven gr. szóda szükséges. A kezelés végezhető száraz és nedves eljárással. A száraz eljárás (ipari eljárás) során a szalmát zúzzák vagy szecskázzák, majd kevés, de tömény sződaoldattal permetezik és megkeverik, hogy a sződapermet eloszlása egyenletes legyen. Az így kezelt szalmát pogácsázzák, esetleg nitrogéntartalmú és ásványi anyagokkal, továbbá erőtakarmánnyal is kiegészítik, hogy teljes értékű kész takarmányt nyerjenek. A nedves eljáráshoz a szecskázott vagy zúzott szalmát harminc cm vastag rétegekben, fekvősilóba helyezik. Minden rétegre szalma-kilogrammonként két liter olyan szódaoldatot permeteznek, amely egy liter vízből és húsz gr szódából áll. Az oldat kétharmadát rétegenként, egyharmadát pedig a silózás befejezése után »a szalma tetejére permetezik. Az így kezelt szalma sz. a.-tartalma körülbelül harminc százalék. A rétegeket traktorral kell tömöríteni és a silót légmentesen kell lezárni. A kezelés után két nappal a silózott takarmány már etethető. Ennek az eljárásnak két változata van: — Minden rétegre szalma-kilogrammonként száz gr. glucidot lehet kiszórni, ami százötven gr. száraz tejsavóval, vagy kétszáz gr. melasszal egyenértékű. i— Ugyanilyen eljárással kis menynyiségű, két-három napi szükségletnek megfelelő szalma Is kezelhető és halombarakva tárolható. A KEZELT SZALMA FELHASZNALÄSA A szódával kezelt szalma formájában adagolt szárazanyag a szarvasmarhánál a teljes takarmányadag szárazanyagtartalmának ötven százalékát nem haladhatja meg. Ezért a hatszáz kilogrammos kifejlett szarvasmarháknak — öt kilogramm szárazon kezelt pogácsázott szalma; — tizenöt kilogramm nedevesen kezelt szalma adagolható, emellett azonban az állatok több Ivóvizet Igényelnek, MELASZ ADAGOLÁSA A száraz takarmányba, szénába vagy szalmába kevert melasz a teljes takarmányadag tizenöt-húsz százalékát képezheti, ami kifejlett szarvasmarháknál 1,5—2 kilogrammos napi fejadagnak, vagy száz kg élősúlyra napi háromszáz gr-nak felel meg. Ha a melaszt hígítják, úgy az a jászolban a takarmányszalmára permetezhető. A hígítás! arány 20 kg 80 fokos vízbe nyolcvan kg melasz keverhető. Az oldat legfeljebb háromnégy nappal a felhasználás előtt készíthető el. Egyidejűleg nyalósó adagolása feltétlenül szükséges. MELASZ ÉS KARBAMID ADAGOLÄSA FOLYÉKONY ÁLLAPOTBAN A karbamid adagolása a melaszhoz a nitrogénkiegészítés Ismert módja. Franciaországban több ilyen folyékony kiegészítő készítmény kapható. Ezek nitrogéntartalma 350—450 gr/kg. Általában húsz-ötven százalék bennük a melasz és tizenkét- tizenöt százalék a karbamid, emellett nyomokban előforduló elemeket, továbá A, D és E vitamint is tartalmaznak. (Egyes készítményekben azonban nem elegendő a foszfor és a kalcium.) Az Ilyen keverékeket beöntik a forgókerekes vagy golyós önetetőkbe, amelyeket az állatok nyalással forgatnak. Az egyéves üszők négyszáz gr-ot, a kifejlett szarvasmarhák egy kilogrammot, a juhok pedig száz-százötven gr-ot fogyaszthatnak belőle naponta. A folyadékkal egyébként a jászolban levő szalma is permetezhető. Ebben az esetben az adagolás száz kg élősúlyra számítva nem haladhatja meg a napi kétszáz grammot, . _ ÍM, A.) Alexander Žembery CSc., mérnök.az intézet biológiai osztályának vezetője Mária Marcinovával értékeli a szőlő termőképességét. Mindenekelőtt a korszerű trágyázás termésnövelő hatását figyeli meg. Arra törekednek, hogy a szőlő minél nagyobb hozamot nyújtson és minősége is javuljo*. A szőlészet és a borászat fejlesztésen monkáMnak Hazánkban a szőlőültetvények területét az eddigi 42 671 ha-ról 1985-ig 52 236, s távlatilag pedig 58 ezer hektárra kell növelni. Ez a szőlőterület megfelel a CSKP XV. kongresszusa és a 13. pártplénum elvárásainak. Ez pedig azt jelenti, hogy belátható Időn belül asztali szőlőből is önellátókká kell válnunk. A szőlészet és a borászat fejlesztésével párhuzamban ezen ágazat tudományos kutató bázisa is tökéletesedik. Ennek megvalósítása a bratislaval Szőlészeti és Borászati Komplex Kutatóintézetre és négy kutatóállomásra hárul. Az Intézet munkakörébe tartozik a szőlészet és borászat komplex feladatainak megvalósítása, az erre vonatkozó tudományos kutatásnak és nemesítésnek az összehangolása, a fejlesztés adatanyagának az összegyűjtése és kompletizálésa, a Hazánkban egyre kevesebb a mezőgazdaságilag hasznosítható földterület. Ennek kapcsán a szőlőültetvények jelentős hányadát dombos területekre telepítjük. Ezek a területek a mezőgazdasági kultúrnövények többségének termesztésére kevésbé alkalmasak. A szóbanforgő talajok egy részét teraszosítással és tápanyagpőtlással alkalmassá teszik a szőlő telepítésére. Az intézetben ezzel a tárgykörrel Rudolf Ochaba, CSc., mérnök és munkaközössége foglalkozik. Az 6 érdemük, hogy Szlovákiában évente mintegy kétszáz hektár — korábban hasznavehetetlen >—( területet tesznek szőlőtelepítésre alkalmassá. Képek: A. VojCek műszaki fejlesztés hazai és külföldi haladó módszereinek a megfigyelése, a tudományos értekezletek megszervezése stb. Gondoskodnia kell továbbá a szőlészet és a borászat tudományos dolgozóinak az utánpótlásáról részben saját, részben pedig a partnerek számára. Az Intézetben napjainkban a szőlőtermesztés és hasznosítás biológiai, technológiai és műszaki fejlesztésének komplex feladatán munkálkodnak. A program öt részlegfeladatra és 29 időszakra oszlik. Mindegyikkol az a cél, hogy ésszerűsítsék és minél nagyobb mértékben hasznosítsák a nagyüzemi termelési eljárásokat a termelésben és a feldolgozásban, kihasználják a biológia, a technológia és a technika legújabb vívmányait. (nvt) Sikeresen teljesítik a tervfeladatot Az égyallai (Hurbanovo) szövetkezet állattenyésztői az év elején nagyon jól rajtoltak. A januári tervmutatókat túlteljesítették. Azóta már ismeretesek az első félév eredményei is. Az állattenyésztők hogyan birkóztak meg a termeléssel? A kérdést Brányik Károly mérnöknek, a szövetkezet állattenyésztési központja vezetőjének tettem fel. Brányik mérnök elmondotta, hogy az állattenyésztők sikeresen zárták az első félévet s elárulta a sikerek titkát is. — Az évi feladatok teljesítésére már 1978-ban felkészültünk. Arra törekedtünk, hogy legyen elegendő szarvasmarhánk, kellő mennyiségű malacunk. Az állatok jó súlygyarapodásával és tejelékenységével teremthetjük meg a tervteljesítés kedvező feltételeit. Megemlítette, hogy az egyesített szövetkezet az első félévben hatvan százalékra teljesítette a hús-, ötvenegy százalékra pedig a tejeladás évi tervét. Ez nem a véletlen eredménye. Az első félévben ugyanis csak az állattenyésztés biztosíthat jelentős bevételt. A derék állattenyésztők az igényes feladatokat túlteljesítették. Jó eredményeket értek el az állatok felhizlalásában. A sertéseknél napi 0,55, a hízőmarháknál pedig egy kilogrammon felüli átlagos súlygyarapodást értek el, és betartották a tápfogyasztás járási normáját is. Legfontosabb leiadatnak tartották és tartják ma is az állatok elhullásának csökkentését. Ezt a feladatot eddig sikerrel teljesítik. Évi tervük 49 vagon hús eladását irányozza elő, azonban július közepéig több mint 33 vagon húst adtak el. Vágósertésből 79 vagont irányoz elő a terv. Ebből több mint 42 vagonnal juttattak a közös alapokba. Dicséret illeti a tehéngondozókat is, hiszen az időtervben meghatározott feladatot az első félévben ötvenezer literrel túlteljesítették. Kolozsi Ernő
