Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-15 / 37. szám

I 6 SZABAD FÖLDMŰVES KézBabda-toma az SZNF vándorserlegéért A múlt hetekben Érsekújváron TNové Zámky) háromnapos női kézi­labda-tornát rendeztek a SZNF ván­dorserlegéért. A találkozón hat csa­pat vett részt: a sellyei (Sala) Duslo, a nyárasdi (Topoíník) Družstevník, a nitral Plastika, a Banská Bystrica-i Tesla, a bánovcei Zornica és az újvári Tesla csapata. A tornát a múlt évben, 1978-ban rendezték még először, mely­nek győztese a nyárasdi szövetkezet csapata volt. Az idén újra ők lettek a legjobbak. Németh Pál tanár, a/sok Jó ered­nagyon jő játékosuk, Varga Katalin és Hájas Rozália anyasági szabadsá­gon van, s így esetleg csak a ta­vaszi idényben játszhatnak. De azért a kitűzött cél: benn maradni a leg­magasabb osztályban. A nyárasdi kézilabdázók szakveze­tősége az utánpótlásról sem feledke­zik meg. Az ifjúsági játékosok között vannak olyanok, akiket jövőre már a nagycsapatba sorolnak, s van egy idősebb diákokból álló csapatuk is, akik a nyugat-szlovákiai bajnokság­ban az élvonalban szerepelnek. Szlo-A nyárasdi kézilabdázók csapata. ményt elérő csapat edzője ezúttal gondjaikról beszélt. A téli időszakban általában nehézségeik vannak, mert az egész dunaszerdahelyi járásban sincs egyetlen olyan nagyméretű tor­naterem, ahol színvonalas edzést tud­nának tartani. Szabadtéri edzéseket télidőben is tartanak, s szükség meg­ölésként egy helybeli kisméretű tor­nateremben végzik technikai felké­szülésüket. Egy másik súlyos gond —> jegyezte meg Németh Pál edző . két Fotó: Horváth György vákia legjobb ifjúsági csapatai közé tartoznak. Edzőjük Czajlik Tibor ta­nár. A nyárasdi kézilabdázók már má­sodszor nyerték el a Szlovák Nem­zeti Felkelés vándorserlegét. Németh Pál edző örül, de kifogásolja, hogy olyan jelentős kézilabdacsapatot —i mint a nitrai és a sellyei —. olyan gyenge kollektíva képvisel a politi­kailag is jelentős tornán. PhDr. HOFER LAJOS Közös erővel i kitűzött ей feli A felsőszeli (Horné Saliby) sport­­szervezet a galántai járásban a leg­jobbak közé tartozik. Legjobb ered­ményeket a futball-szakosztály mutat fel. Az elmúlt bajnokság őszi idényé­ben az utolsók között voltak, de a tavaszi idényben úgyszólván nem volt ellenfelük, s csupán két ponttal ma­radtak le a feljebb jutó diószegi (Sládkovičovo) csapat mögött. Jó for­májukat az új bajnokságra is meg­tartották és az első mérkőzésen kettő egy arányban győztek a nagyon lel­kesen játszó újonc, Kráíová csapata ellen. azt is, hogy a felsőszeli futballisták­nak igényes feladataik teljesítése mellett jutott idejük arra is, hogy ellenértékként segítséget nyújtsanak az efsz-nek az aratási munkálatok­ban. Az egyik szombaton minden já­tékos ledolgozott kilenc órát a szal­mabegyűjtésnél és kazalozásánál. E- mellett három aktív futballista: <—< Valier, Renczés II. és Pusken — az egész aratás folyamán segítettek a betakarításban. Olláh Gyula A mérkőzés után a csapat edzője, Štefan Kalkuš mérnök így nyilatko­zott:-— A bajnokság befejezése után a­­zonnal hozzáfogtunk az új idény elő­készítéséhez. Ennek keretében került sor az egyhetes magyarországi össz­pontosításra, ahol három mérkőzést is játszottunk. A mérleg: két győze­lem, egy vereség. Hazatérésünk után négy tornán vettünk részt, ebből hár­mat megnyertünk. Kétévi munkával sikerült érett, ru­tinos, jó erőnléttel és technikával rendelkező csapatot kialakítani. Ha megtartjuk jó formánkat, akkor talán sikerül a járási bajnokság második osztályának első helyezettjeként vé­gezni s tovább jutni az első В osz­tályba. A feltételek ugyanis adottak. Az egyesület elnöke, Pavol Benecko, a futball-szakosztály elnöke. Takács Ernő és a csapat vezetője, Szabó Dá­niel mérnök igyekeznek minden lehe­tőséget megteremteni a csapatnak. A játékosok pedig a helyi tömegszerve­­z tek és az efsz támdgatását azzal hálálják meg, hogy legjobb képessé­geik szerint igyekeznek elérni a ki­tűzött célt. Mindezek után meg keli említeni A nyári vakáció sok mindenre ad ** lehetőséget a diákoknak. Az utóbbi években már szinte természe­tessé vált, hogy a fiatalok néhány hetet üzemekben, intézményekben és más helyütt dolgoznak. Van, aki egyénileg vállal munkát, de legtöb­ben kollektívában, az iskolai SZISZ szervezésében vesznek részt a nyári brigádmunkában. Jól jön a segítségük az üzemekben, hiszen a dolgozók kö­zül a legtöbben nyáridőben veszik ki a szabadságukat, s ezért nagy szük­ség van a helyettesítésekre. A mező­­gazdasági üzemekben a sürgős nyári munkák, az aratás idején, a kerté­szetben, a gyümölcsszedéshez pedig úgy kell a szorgos kéz, mint egy harapás kenyér. Persze á diákok, a főiskolát hallga­tók szintén jól járnak, hiszen elég szép összeget keresnek, amit ki-ki kedve szerint használhat fel: utazás­ra, nyaralásra, szórakozásra. A fiata­loknak jó érzés, hogy csekély anyagi segítséget nyújtanak szüleiknek, s ta­lán az is helyes, hogy hozzászoknak az önálló gazdálkodáshoz. A Bratislava! Magyar Tannyelvű Gimnázium diákjai a tanárok irányí­tásával már régebben kezdtek kerék­pár-túrákat rendezni „Ismerd meg hazád“ jelszó alatt. Az egykori kez­deményezők többsége főiskolás, sőt akadnak olyanok is, akik már kike­rültek az életbe. A fiatalok évente egyszer „meglova­golják“ a kerékpárt és a pontosan kidolgozott terv szerint végigkerekez­nek egy-egy tájegységen. Az idén Mátyusfölddel, és Léva környékével ismerkedtek. Alaposan körülnéztek és i-~ ahogy mondják i—í jó azt saját sze­mükkel látni, amit a földrajz és tör­ténelem órákon tanultak. Nem köny­­nyű ez a kerékpártúra, hiszen az összetekert sátraktól és egyéb turis­tafelszerelésektől alig tudják tekerni a kerékpárt. Bár legtöbbjüknek van gyakorlata a sátorvetésben, mégis ez szinte naponta sok időt vesz igénybe. Néhány esztendővel ezelőtt a CSE­­MADOK berkeiben is felfigyeltek az eléggé spontán diákakcióra, s helye­sen, úgy döntöttek, hogy fel kéne karolni, s fel lehetne használni a nyári kiruccanásokat népművelési cé­lokra, vagyis arra, hogy még sokolda­lúbb, politikailag fejlettebb, kulturáli­san és esztétikailag műveltebb, széle­sebb látókörű fiatalok kerülje,nek ki az életbe, s legyenek nemzetiségi kul­túránk hozzáértő fáklyavivői. Azt hiszem ezekből a gondolatok­ból kiindulva döntött úgy a CSEMA­­DOK Központi Bizottsága, hogy a ke­rékpáros körutak résztvevői és sokan mások nyári művelődési táborban ta­lálkozzanak. Több helyütt próbálkoz­tak, s végül is a CSEMADOK irányí­tói úgy döntöttek, hogy a Komárom melletti örsújfalun (Nová Stráž) ren­dezik meg a nyári népművelési tá­bort. A harmadik nyári népművelési tá­bor szervezői gazdag programot tűz­tek ki célul. Sajnos, nem valósult njeg minden, amit a rendezők szerettek volna. Meg kell mondani őszintén nem elég csak papírra vetni a gazdag programot. Jobban kellene vigyázni a „jön a farkassal“ vagyis a felelőtlen­séggel. Egyesek úgy vélik a hűvös nyár miatt hagyták el néhányan idő előtt a tábort. Minden bizonnyal a hideg éjszakák is hozzájárultak, hogy a fia­talok szedték a sátorfájukat. De aho­gyan jónéhányan nyilatkoztak, volt ennek más oka is, vagyis az előadá­sok alacsony színvonala, nem kaptak kielégítő választ a kérdésekre és so­kan azt sem értették, miért nem le­het úgy megszervezni a műsort, hogy maradéktalanul az meg is valósuljon. Lehet, hogy éppen a legértékesebb előadásokon nem vettek részt azok a fiatalok, akik időelőtt távoztak. Lő­rinci Gyulának, a CSEMADOK Köz­ponti Bizottsága elnökének, például, a mezőgazdaság szocialista átszervezé­Fiatal nézők a népdalbemutatón, sérő!, Dél-Szlovákla munkásmozgal­máról, és a CSEMADOK megalakulá­sának körülményeiről tartott előadása lekötötte a hallgatók figyelmét. De talán még többet adott a kialakult vita. Az őszinte légkörben lefolyt be­szélgetés során sok mindenre fény derült, s azt hiszem mindenki vitt haza valamit a tarsolyában. Lényegében az elmélyült beszélge­tés hiányzott az egyes előadások után. A fiatalok szeretnek tisztán lát­ni, s kérdéseikre nem ködös, hanem őszinte választ kapni. Végre valahára jó lenne megérteni, hogy szocialista társadalmi rendszerünkben már a második nemzedék bontogatja szár­Aglt Tibor népzene-kutató vezetésével a zoboraljai asszonyok bemutatják, mennyi különbséggel éneklik a nép­dalokat az egymáshoz közel eső fal­vakban is. követő évek ismeretlenek, s éppen ezért kell előttük őszintén feltárni a számukra már történelmi eseményt. HAZTÜZNÉZŰBEN Amikor bekukkantottam a táborba a lányok egész sorát láttam egy fe­hér abroszon öltögető asszony köré seregleni. i— Mi ez a nagy tömörülés? i— ér­deklődtem egy kislánytól. i—i A néni a Zobor-aljai varrottasok öltéseit mutatja be —. magyarázta a szöszi. Sokfajta öltést használnak, a­­míg kész lesz a szemet gyönyörköd­tető kézimunka. Aztán hallottam, ez a nap a Zobor­­aljaiaké. Amikor a varrottas készíté­sét magyarázó „tanítónéni“' és az őt körülvevő lányok levonultak a szín­padról, Ag Tibor népdalzenekutató és két idősebb asszony lépett a törpe emelvényre. A népdal kérdésével fog­lalkoztak, s bemutatták gyakorlatban, hogy az egyes tájegységek keretében is mennyi változata van szövegben és dallamban egyaránt egy-egy nép­dalnak. Ahogy megfigyeltem az elein­te alig érdeklődő fiatalok egyre töb­ben tolongtak a színpad előtt, s nagy érdeklődéssel figyelték a hallottakat. Valóban van ennek a táborozásnak tanító jellege. A folklórművészet, amit bemutattak a szólisták és együttesek, mind-mind egy tájegységhez kapcso­lódtak. Voltak nemes vetélkedők Is, amelyről csak jót mondtak a fiata­lok. Emellett, mint ahogy egy idősebb komáromi barátom megjegyezte, az is lényeges, hogy évről évre találkoz­nak a diákok, a magyar értelmisé­giek s megbeszélik közös gondjaikat. Az iránt is kíváncsiskodtam az egyik ismerőstől, miért van zárva ä tábor közepén levő büfé. Nem tudom — hangzott az egy­szerű válasz. Pedig nem vagyunk bő­ven a pénzmagban. Már harmadik hete vagyunk űton. Ördög érti miért kell mindent drágán vásárolni a ven­déglőben. Én sem értem. De azt hiszem á szervezőknek törődni kéne azzal is, hogy a fiatalok minél olcsóbban jus­sanak hozzá ételhez, hűsítő italokhoz, Azt hiszem, a komáromi Népi Fo­gyasztási Szövetkezettel meg lehet egyezni. Tudom, ők is a nemes ügy őszinte hívéi és mindent megtenné­nek ha felkérnék őket, hogy a fiata­lok aránylag olcsón a legjobb ellátás­ban részesüljenek. Sok minden összekuszálődott a vég­eredményben kellemes, hasznos nyári túra körül. A résztvevők közül többen megállapították, hogy nagyon kedve­sek ezek a találkozók, s vannak ko­moly pozitívumai, de azért sok még a hiányosság. Egy hórihorgas fiatal­ember f—i minden bizonnyal keleti volt — a következőket mondta: „Nem egészen értem, hogy miért éppen Csallóközben kell minden esetben megrendezni a táborozást. Szerintem az idén helyes lett volna, ha a fiúk az „SZNF nyomán“ elképzeléssel ren­dezték volna meg a biciglitúrát és a nyári táborozást is valahol a Tátra ormai alatt. Már hosszú évek óta já­rok a CSEMADOK gombaszögi köz­ponti rendezvényeire is. Ügy látom egyre kevesebb az érdeklődő a kultu­rális napok iránt. Bár a völgykatjan­­ban jól felszerelt színpad van, s va­lóban gyönyörű a környezet, s mégis ha rajtam múlna, másutt rendezném meg ezt a nagy ünnepélyt. Szerintem ha legalább 30 ezer néző nincs egy, országos rendezvényen, az a szervei zők szegénységi bizonyítványát jelen­ti. Az élet örök mozgásban van, s ezért nem szabad „megkövesedni“, s mindig minden esetben ott kell rendezni, a nagyszabású akciókat, ahol legnagyobb az érdeklődés, ahol tudnak tömeget mozgósítani.“ Azt hiszem a szimpatikus fiatalem­ber elképzelése, töprengése elgondol­koztató. Az országos rendezvény fő célja, hogy minél többen nézzék meg, hogyan fejlődik nemzetiségi kultú­ránk. De az is lényeges, hogy a CSE­MADOK által szervezett nyári táboro­zások még tartalmasabbak, vonzóbbak legyenek fiataljaink részére. TÖTH DEZSŐ Fotó:

Next

/
Thumbnails
Contents