Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-15 / 37. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. szeptember 13, Det- is иикакегцеш kérffiieiettei Nemcsak nálunk, de világviszonylatban Is heves vitatéma az élet- és munkakörnyezet kérdése. Nem véletlenül, hiszen az emberek mindinkább odafigyelnek, milyen környezetben élnek, milyen munkakörülmények között telnek dolgos hétköznapjaik. Ezt az „odafigyelést“ leginkább a hiányosságok, a Jogos elégedetlenség váltja ki, ÜZEMEK, GYÄRAK ■— A „VÁDLOTTAK PADJÄN“ A felelős szervek ma már egyre nagyobb gondot fordítanak arra, hogy a káros melléktermékeket produkáló gyárak, üzemek, korszerű szűrőberendezésekkel legyenek felszerelve, jól kiépített tísztítóállomásokkal rendelkezzenek. Az elmúlt néhány év alatt számos jó eredmény született ezen a téren, közülük érdemes néhány jó példát kiemelni. Az országos viszonylatban jelentős mértéket öltő gázenergia-kihasználás nagymértékben csökkentette a légszennyeződést. A bratislavai vegyipari üzemekben megszüntették a kéntartalmú és más mérgező hatású anyagok gyártását. Sok korszerű üzemet milliárdos értékű szűrőberendezéssel láttak el. A Csallóközt védett területté nyilvánították, és az itt üzemelő i,szennyezőbázisokat“ szigorú ellenőrzés alá vonják. Tehát akadnak Jó példák, persze ha mérlegre tennénk a pozitívumokat és negatívumokat, győztesként sajnos a negatívumok, a hiányosságok kerülnének ki. Szlovákiában több olyan nagyüzem működik, amely sok gondot okoz. Ezek között említhető a Nižná Sianá-1 vasércgyár >—, amely a feldolgozás közben felszálló vasércporral — veszélyesen szennyezi a környéket, a lakó- és mezőgazdasági területeket. Szlovák Magnezitművek košicei vállalatának jelsavai részlege — a népgazdaság szempontjából szükséges, megfeszített termelés mellett i—: olyan mennyiségű szennyezőanyagot bocsát ki, melyet a szűrőberendezések képtelenek felfogni. Hasonló a helyzet a Kelet-szlovákiai Vasműben, valamint a Žiar nad Hronom-i alumíniumgyárban is. Az ínoveci villanyerőműben—s nagy emberi erőfeszítések és hatalmas összegek befektetésével i— már javulás állt be a korábbi kedvezőtlen helyzettel szemben. Habár a Csallóköz szántó- és erdőövezeteit védett területté nyilvánították, probléma itt is akad bőven. Sok vezető beosztású dolgozó, aki a gazdaságokban a műtrágyázás és általában a vegyszerezés irányításával van megbízva, nem tartja be az előírásokat, nem veszi figyelembe a következőket: a műtrágyák helytelen alkalmazásával, túladagolásával rontja a hektáronkénti átlaghozamot, a termés minőségét, a talajszerkezetet, a talajvíz összetételét. Több helyen nem fordítanak kellő gondot a szakszerű trágyaraktározásra, a silózásí technológiára. Ezek a semmisnek vélt rendelenességek összességükben tetemes károkat okoznak. A „Vádlottak“ másik nagy csoportját a „folyószennyező“ üzemek, nagyvállalatok képezik. Mielőtt még néhány negatív példát említenénk szükséges megjegyezni: vannak gyáraink, üzemeink, melyek bizonyos okok következtében rá vannak kényszerülve arra, hogy a folyóvízbe engedjék szennyező melléktermékeiket. Közismert ugyanis, hogy a folyók bizonyos mennyiségű mérgező anyagot képesek rövid időn belül biológiailag hatálytalanná tenni anélkül, hogy károsítanák a vízi élővilágot. Sok ember felelőtlensége azonban ezen a területen sem marad „eredmény nélkül“. A žilinai vegyipari üzemek a nyár folyamán két nap alatt 3,5 tonna mennyiségű toxikus anyagot bocsátottak ki egy közeli folyócskába, ami itt hosszú évekre még az élet nyomát Is kiirtotta. Ha viszont hosszabb időn keresztül „adagolják“ a mérgező anyagokat, a folyócska állta volna a kedvezőtlen hatást. A vízszennyezéshez *—i különböző formában í—* a mezőgazdaság is hozzájárul. A műtrágyák, a patakparto-' kon alkalmazott gyomirtószerek egy része belekrül az altalajvízbe, majd ezen kersztül a — öntözés szempontjából fontos — patakokba, folyókba. Annak ellenére, hogy egy ország ökonómiai eszközei végesek, a környezetvédelemmel kapcsolatban mégsem mindig a pénz játssza a főszerepet. Például, a múlt évben a környezetvédelemre fordított 1,5 milliárdos összegnek csupán az ötven százalékát merítették ki, mivel a tisztítóberendezések egves típusai a piacon sajnos még hiánycikkek. Persze nem kis számban akadnak olyan vállalatok Is, ahol az „ügyes“ közgazdászok kiszámították azt, hogy a vállalatnak még mindig „olcsóbb“ kifizetni a környezetszennyezésért kirótt büntetést, mint megvásárolni és felszerelni a felkínált tisztító berendezést. A jövőben a környezetvédelem vonalán az új határozatok és törvények megkötik kezüket az ügyeskedő vállalkozóknak, és a kihágások esetén az illetékes minisztériumok az eddigieknél „súlyosabb“ szankciókat rónak. MUNKAKÖRNYEZET ■— SZAMOKBAN Habár a munkakörnyezetről helyi járási viszonylatban s—: aránylag sokat beszélünk, a szlovákiai méretű kimutatásokat kevesen ismerik. A Munka- és Népjóléti Minisztérium statisztikai felméréseiből származó adatok minden józanul gondolkodó vezetőt intenek, figyelmeztetnek. ♦ Szlovákiában körülbelül 130 ezer ember dolgozik veszélyes munkahelyeken, ebből 80 ezer esetben a veszély a helyi szervek hanyagságának, közönyének következménye. ♦ Szlovákiában naponta négyezer munkabaleset történik, ami rengeteg veszteséget jelent a népgazdaságnak. Ez szoros összefüggésben van a munkarkönyezettel is. A sérültek közül sokan dolgoztak zajos munkahelyen. A pszichológusok felmérései szerint a zaj 40—60 százalékkal, a rossz mikroklíma —. felületes szellőzés, kedvezőtlen hő- és fényviszonyok >— pedig húsz százalékkal csökkentik az ember munkateljesítményét. ♦ A fluktuációhoz a kedvezőtlen munkakörnyezet körülbelül harminc százalékban járul hozzá: az egészségtelen munkaerővándorlás pedié nem Sok üzem, gyár kisebb-nagyobb folyóinkba ilyen mellékcsatornákon vezeti be a szennyző anyagokat. kívánatos jelenség. Ugyanis a dolgozó közvetlenül a munkahelyváttoztatás után — szokatlan munkakörnyezet, begyakorlás —< körülbelül huszonkét napig nem fejt ki aktív munkát. Egyegy dolgozó munkahelyváltoztatása harmincezer korona kárt okoz társadalmunknak. Tovább foglalkozhatnánk az érdekes, tanulságos összefüggésekkel. Vannak, akik,a fenntiek alapján így nyilatkoznának: „Ahhoz, hogy a dolgozók munkakörnyezete javuljon, nagyobb anyagi ráfordításra lenne szükség“. Mi .nem támasztjuk alá ezt a nézetet, a következőket valljuk: a szocialista társadalom a lehetőségekhez mérten igyekszik létrehozni a munkakörnyezet javításának anyagi feltételeit. De a javulás nemcsak az anyagi eszközökön, hanem elsősorban az emberen múlik. Hogy egy-két példával is alátámasszuk az elmondottakat: több alkalommal jártunk már modern, korszerűen felszerelt szociális helyiségekkel ellátott mezőgazdasági javítóműhelyben, ahol nem lehetett mozdulni a már hetek óta szertehagyott szükségtelen gépelemektől, vashulladéktól, ahol az ablakokat vastagon lepte a por, s láttunk, sok olyan szerényen felszerelt régebben épült műhelyt is, melyben rend és tisztaság uralkodott, ahol már az első benyomás alapján megállapítható: itt embe' rek dolgoznak. XXX А modern, a mindig igényesebb termékeket előállító ipar az emberi szervezetre káros melléktermékeket is kibocsát, melynek megsemmisítétése, illetve átalakítása ismét felhasználható anyagokká, óriási anyagi befektetést, megfelelő hozzáállást igényel. Sajnos az utóbbi, a jó hozzáállás az emberek részéről olykor hiányzik. Magyarázkodás helyett mondjuk ki röviden a végszót: lelkesedéssel, nagyobb odaadással ügyeljünk élet- és munkakörnyezetünkre. A tennlakarás, az értelmes javaslatok, cselekedetek sora — biztosan meghozza gyümölcsét. KALITA GABOR A szűrőberendezéssel ellátott gyárkémények kevésbé - szennyezik környezetünket. (A szerző felvételei) A údiš knrii termeim A közel háromezer hektár földterülettel rendelkező sókszelőcei (Selice) földművesszűvetkezetnek ötszázliatvankét dolgozója van. Ha a dolgozók korösszetételét és szakképzettségét Vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy javításra szorul. Komoly problémát jelent elsősorban az egyes ágazatokban foglalkoztatott dolgozók eltérő szakmai felkészültsége és az állattenyésztésben dolgozók alacsony szakképzettsége. Különösen, ha figyelembe vesszük a termelés iparszerű módszereinek fokozatos alkalmazását a gyakorlatban és azt, hogy a tudományosműszaki haladás vívmányainak széleskörű alkalmazása egyre nagyobb igényeket támaszt a szövetkezeti tagok képzettségi szintjével és politikaiszakmai felkészültségével szemben. Sürgető feladat tehát megnyerni az ifjúságot a földműves-hivatásra, különösképpen a kertészetben és az állattenyésztésben, qhol a helyzet korántsem megnyugtató. A szövetkezet vezetői megtették már a szükséges intézkedéseket, hogy a hatodik ötéves terv végéig harminc százalékos szakképzettségi szintet érjenek el. Aki akar és teheti, tanul. A dolgozók számára a szükséges képesítés megszerzését elősegítő különféle szakmai, ciklikus oktatást, a továbbképzés különböző formáit rendszeresítették. A múltban huszonöt dolgozó traktoros-gépesítői oklevelet szerzett. Ebben az évben további tizenöt dolgozó bővíti szakképzettségét. A különböző tanfolyamokra, iskolázásokra a téli időszakban kerül sor. A ciklikus iskolázásoknak nagy jelentőséget tulajdonítanak, hiszen a bonyolult szerkezetű, nagyteljesítményű gépek kezeléséhez, irányításához, javításához érteni kell. Ciklikus átiskolázáson vesznek részt a hegesztők, a villanyszerelők, a növényvédelmi dolgozók, a kombájnosok, a traktorosok és azok a járművezetők, akik billenő kocsikat vezetnek. A gazdaságban nagy figyelmet fordítanak a fiatal káderek utánpótlására. Különböző anyagi ösztönökkel igyekeznek megnyerni a fiatalokat a mezőgazdaságnak. Ennek érdekében az általános iskola nyolcadik és kilencedik osztályából kikerülő tanulókat arra ösztönzik, hogy kössenek szerződést a szövetkezettel. A szülők Bíráló szemmel Az SZI.KP Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járási Bizottsága, a járási mezőgazdasági igazgatóság és a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottsága Dunaszerdahelyen augusztus végén járási aktívaértekezletet rendezett, melyen a résztvevők értékelték az idei aratási munkálatokat és a kombájnosok között meghirdetett szocialista munkaversenyt, s megtárgyalták az őszi munkák előkészítésének politikai és szervezési tervét. Az aktívaértekezleten Emil S p a 1 d o n akadémikus is jelen volt. Öllé Gyula elvtárs, az SZLKP Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának mezőgazdasági titkára fő beszámolójában az idei aratási munkálatokról, eredményekről többek között a következőket mondotta: „Már a múlt év őszén a talajelőkészítés során sok nehézséget okozott a nagy szárazság, ami megnehezítette nemcsak a jó magágy előkészítését, hanem az őszi búza vetését, kelését és további kezelését is. A vetéseket a januári száraz és nagyon hideg (—16—19 C-fok) időjárás idején további megpróbáltatás érte, és károsította az amúgy is gyéren kikelt növényzetet. Ezt követte a tavaszi száraz időjárás, aminek hatására a kalászosok nem bírtak lábra kapni. A május elsején lezúduló csapadékmennyiség ugyan reményt csillantott meg előttünk egy további jő termésre, de nagy meglepetés ért bennünket, amikor egy nappal később beköszöntött a kánikula, amely harminc napig tartott. A május 31-1 eső már későn érkezett... Ilyen természeti körülmények között kellett az embereknek — leleményességgel és operativ szervezéssel >— csatát vívniuk a vámszedő nyárral. Az idei aratás nemcsak az emberek, a mezőgazdasági dolgozók számára, de a gépek kitartó erejének, műszaki állapotának is próbatétele volt. A szélsőséges nyár a már hagyománnyá vált 10—12 napos betakarítási időszakot is alaposan megdöntötte, hiszen ez a nagyon fontos nyári munka az idén 25 napig tartott. Pedig egy kombájnra számítva 67 hektár aratni, csépelni való jutott. E bosszú aratási időn keresztül a mezőgazdasági dolgozók és a brigádosok kitartóan, gigászi módon vívtak nagy csatát a természet által előidézett nehézségekkel. Érthető volt tehát az előrelátó tervszerűség, az alapos felkészülés, a hősies munka... Elért eredményekinkkel nem dicsekedhetünk, hiszen járásunkban az őszi búzából és a tavaszi árpából az átlagos terméshozam csak 4,57 tonna volt, ami az 1978-as eredménytől 1,3 tonnával volt kevesebb. Ennek ellenére járásunk mezőgazdasági üzemei 100 százalékra teljesítették az állammal szembeni eladási kötelezettségeiket. A gyenge terméshozam elérése arra ösztönöz bennünket, hogy reális hitelességgel vizsgáljuk felül a hiányosságokat, mennyire tartottuk be az agronómiái és technológiai fegyelmet, a fajtaösszetétel helyes megválasztását, a gabonafélék agrobiológiai ellenőrzését, mennyire sikerült a műszaki-tudományos ismereteknek a gyakorlatban való alkalmazása, milyen ütemben tudtuk biztosítani a termelőerők fejlesztését, mennyire tudtuk fokozni szocialista mezőgazdaságunk anyagi-műszaki bázisát, hogyan tudtuk kihasználni az emberek kezdeményezőkészségét, a szocialista munkaversenyt, az agitációs munkát stb.“ Ha a mezőgazdasági üzemekben előtt is egyre inkább nyilvánvalóvá válnak a szakma előnyei és egyre többen adják gyermkeiket szaktanintézetekbe. Jelenleg a szövetkezettel tizennégy tanuló van szerződéses viszonyban, akik a szakma megszerzése után a szövetkezetben dulgoznak majd. De a szövetkezetnek állandó kötelessége segítséget nyújtani az iskolából kikerült fiataloknak a gyakorlati munka megkezdésekor, hogy kiváló mezőgazdasági szakemberekké váljanak. Elgondolkoztató, hogy az állattenyésztés szakaszán kevés a jelentkező. E- zért minden évben megszervezik az állatgondozók iskolázását, bogy növeljék a dolgozók szakmai tudását. Ebben nagy segítséget nyújt a szövetkezeti munkaiskola, valamint a Haladó Tapasztalatok Iskolája, melyet munkaszakaszok szerint szerveznek meg. A Sókszelőcei Efsz-ben felismerték a tagok önképzésének fontosságát a szakszerűbb termelés és következésképpen a jobb gazdasági eredmények elérése szempontjából. Az oktatás újszerű megszervezésének egyik nagy előnye a munkahelyek szerinti specializálódás. Célja, hogy a hallgatók valóban gyarapítsák szakmai tudásukat, mert a tudományos-műszaki haladás korában a tudós komoly termelőerő. fc^nt—< gyengébb eredményeket érnek el, aW- kor egyre jobban kidomborodik az ember szerepe, főleg az azonos, ösZ- szehasonlítható feltételek között gazt dálkodő üzemekben. A dunaszerdahelyi járásból e tekintetben példaként a felsdpatonyi (Horná Potôií), a míhólyfai (Michal na Ostrove), a hodosi (Vydrany) és a diőspatonyi (Orechom vá Potôň) szövetkezetét említhetjük- Mig a felsőpatonyi szövetkezetben a gabonafélék átlagos terméshozama 5,88 tonna volt, addig a többi szövetkezeiben — az említett sorrendben —i csak 5,19, 4,56, illetve 4,02 tonna szemtermést takarítottak be hektáronként! Ezek és a többi hasonló különbségek reméljük, elgondolkoztatják a mezőgazdasági üzemek dolgozóit és vezetőit, s rákényszerítik őket, hogy az elért eredményeket alaposan elemezzék! Az ember már évszázadokon ke* resztül harcot vív a természeti erők-« kel. Egyre nagyobb sikereket ér el,jobb és nagyobb hozamú biológiai anyagot állít elő, szakszerűen előkészíti a magágyat, alapossággal végzi a növények tápanyagpótlását és védelmét, magas szinten kezeli a kombájnt, eredményesen végzi a gabonafélék betakrífás utáni kezelését stb. A mezőgazdasági szférában dolgozó vezetőktől elvárjuk, hogy a munkák rugalmas szervezésének magaslatán álljanak, mert ezen a mezőgazdasági üzem sokat nyerhet, de sokat veszíthet is! Ennek bizonyítéka az idei aratás. Az idei csatából ugyan ismét az emberek kerültek ki győztesen, de ez nem jelenti azt, hogy most már nincs további teendőjük. Igenis van, mert a járásban a legjobb (Horný Bar-í efsz — 6,31 t/ha] és a leggyengébb (Hubicei Állami Gazdaság —- 2,83 t/ha) mezőgazdasági üzemek közötti különbség az átlagos terméshozam tekintetében 3,48 tonna volt! Gyengébb eredményeket értek el még a mierovói (3,06 t/ha) és a Zlaté Klasy-i (3,5 t/ha) szövetkezetben is, de ezek rosszabb természeti feltételek között gazdálkodnak. Az aktfvaértekezleten hallottak alapján arra következtethetünk, hogy a járás mezőgazdasági dolgozói és vezetői a jövőben is a gabonafélék termelésének tervszerű fokozására fordítják a legnagyobb figyelmet. Itt azonban meg kell jegyezni, hogy a kalászosok termesztésénél nem a vetésterület bővítésének extenziv,, külterjes útját kell erőltetni, hanem ellenkezőleg, az előrehaladást a terméshozamuk növelésével kell biztosítani. Főleg azokban a mezőgazdasági üzemekben kell késedelem nélkül felülvizsgálni a lemaradás okait, amelyekben a természeti adottságok ezt nem indokolták. Elsősorban azokat a szubjektív okokat kell feltárni, amelyeket az ember követett el. Újra és újra kritikai igényességgel kell elemezni a mezőgazdasági üzemekben a kalászosok termesztési technológiájának minden egyes elemét és azok összhangjának mértékét. A gyakorlati tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy ezen a téren csakis a komplex és egymással szorosan összefüggő intézkedések életbeléptetésétől várhatunk további eredményeket. Ennek érdekében még következetesebben kell fülyiatni az egyes búza- és árpafajták üzemi kísérleteit, elsősorban annak feltárására és tisztázására, hogy a termesztés során alkalmazott technológiai folyamat melyik láncszeme igényel változtatást. Az 1980-as évre előirányzott igényes növénytermesztési feladatok teljesítése a szocialista nagyüzemi mezőgazdaságban egyre nagyobb követelményeket támaszt valamennyi pártszervezetei, kommunistával és pártonkívülivel szemben egyaránt. Főleg a műszaki-tudományos ismeretek gyorsabb ütemű alkalmazására, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság anyagi-műszaki bázisának fokozására, a földalapot védelmező törvények szigorú betartására, a szocialista termelőviszonyok tökéletesítésére, a mezőgazdasági üzemek gazdasági szerkezetének átalakítására, a növénytáplálás és a vegyszeres védelem színvonalának emelésére stb. kell fordítani a legnagyobb figyelmet. A sikeres gabonatermesztés érdekében a járásban jobban ki kell használni az agrokémiai vállalatot és a tőzeget termelő üzemet, főleg abból a célból, hogy gondoskodjanak a föld termőképességének szüntelen fokozásáról. A termelés fokozásának érdekében a lehető legrövidebb időn belül át kell venni és kihasználni a tudományos munkahelyeken szerzett újabb tapasztalatokat, ésszerűen kell kihasználni a meglevő öntözőberendezéseket. A komplex gabonaprogram fő forrása minden esetben az agronómiái és technológiai fegyelem szigorú betartása, a fajtaösszetétel javítása és a fajták szerinti agrotechnika alkalmazása legyen. BARA LÄSZLÖ
