Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1979-09-08 / 36. szám

Gombát szedtünk Mielőtt az egyik meleg nyári napon Kasza Zoltán barátom­mal elindultunk gombát szedni a losonci (Lučenec) erdőbe, körültekintően felkészültünk. Egy pohár sör elfogyasztása közben megvitattuk a részlete­ket, átismételtük a tevékeny­séghez legszükségesebb tudni­valókat. — Van egy gombákat ismer­tető kézikönyvem szóltam i—, jó segítség lehet számunkra útközben. Zsebkés általában mindig akad nálam, s vászon­táska meg néhány műanyag­zacskó is, csak legyen annyi gomba... •— Inkább kosarat hozzál ma­gaddal — javasolta társam —, mert a vászontáskába vagy a műanyagzacskóba szedett gom­ba szétmorzsolódik és ami még rosszabb, gyorsan bepárásodik, bomlásnak indul, s veszélyessé válik. t— Rendben van «— nyugtáz­tam a jő tanácsot akkor ha nem esik az eső, a téli sta­dionnál találkozunk szombaton ebéd utón . „ *— Szó sem lehet róla == ve­tett ellent cimborám —, mert aki gombát akar szedni, az. rendszerint korán reggel indul el otthonról. No persze nem azért, mintha a gombák csak hajnalban nőnének, de reggel hűvösebb van, a gombafejek ki­sebbek, könnyebben szállítha­tók, lassabban romlanak. így indultunk el azután a kijelölt napon. Keleten éppen csak felkelt a Nap, amikor már tapostuk az út porát. Kékes­szürke párába burkolódzott a táj, és úgy tűnt, hogy rajtunk kívül csak a kakukk ébredt ko­rábban, mert hangos szóval csalogatta a párját. A víztároló, a nyári szabad strand felé bandukoltunk, mert úgy véltük, ott járhatunk a legtöbb szeren­csével. A gombaszedőnek ugyan­is jól kell ismernie a környé­ket, az erdőt, fel kell mérnie az erdő jellegét, mert a vélet­lenszerű gombázás csupán fö­lösleges idűpazarlást jelent. Per­sze, az egyes gombafajtákat sem árt ismerni.. s A legtöbb gomba főleg a kö­zépkorú lombos erdőben és az idősebb tűlevelű fák alatt nő. Fejlődésükhöz bizonyos mennyi­ségű nedvességre és meghatá­rozott hőmérsékletre van szük­ség. Ha adottak a feltételek, akkor a spórák csírázásától nyolc-tizenkét napig tart egy gomba kifejlődése. így azután bárki könnyen kiszámíthatja, mikor és hol találhatja a leg­többet. Már az árnyas fák között riasztgattuk a levelek alján le­vő szúnyogokat, amikor erdei sétánk meghozta az első gyü­mölcsét. Az egyik bokor alján jól fejlett barna kalapos gom­bára leltem. — Megvagy — rik­kantottam örömömben és máris lecsaptam a leletre. Egy pálcával még föltúrtam körü­lötte az avart, abban a hiszem­­ben, hogy a gomba párját is megtalálom. Igyekezetem azon­ban nem járt sikerrel. Munkám ellenben kiváltotta Zoltán kol­légám nemtetszését. :— Ha gombára akadunk — jegyezte meg oktatólag —, óvatosan kell kiemelni az egészet a földből, mert szárának alsó részén fon­tos megkülönböztető jeleket ta­lálunk. Például a gyilkos galó­cának ezen a részén elálló: szélű bocskort figyelhetünk meg. A gomba kiemelése után keletkezett kis gödröt mindig temessük be és nyomkodjuk le. A keresés során ne lazítsuk fel a harasztot vagy a mohát, mert ezzel a felszínre kerülnének a gombafonalak, amelyek gyorsan kiszáradnának. Emiatt az ilyen helyen több évig nem teremne gomba. Sőt a számunkra isme­retlen gombafejeket se pusztít­suk el, rugdossuk szét — ahogy azt sokan rossz szokásból te­szik —, mert a gomba az erdő dísze. Ezzel csak gátolnánk a gombák fejlődését, az újrater­melődést ... Tudom, tudom — utánoz­tam a szomszédos fenyőfán tur­­békoló vadgalambot —, majd bizonyítván, hogy gombaügyben magam is tudok egyet és mást, folytattam a félbehagyott gon­dolatsort. Az ehető és a mér­ges gombák megkülönböztetése miatt tisztában kell lenni a gombák alapvető növénytani sajátosságaival. Nálunk a leg­több és a leggyakrabban gyűj­tött gombák a kalapos gombák csoportjába tartoznak. A sajá­tos jellemvonásokat csupán a fejlett gombákon figyelhetjük meg. A gombák kalapja alatt lemezek vannak.., s—< Akárcsak ennek muta­tott mosolyogva barátom egy terebélyes csigavágott gombját )— majd arra biztatott, hogy szagoljam meg. s—: Felesleges, pajtás — hárí­tottam el a biztosnak látszó beugratást — a gomba fajtáját csakis a külső jelek szerint ál­lapíthatjuk meg. Az íz vagy a szag sohasem megbízható jel. A gyilkos galóca, amely az egyik legveszélyesebb gomba, is sok halálesetet okozott már azért, mert a gombaszedők csak felületesen figyelték meg az alapvető jeleket, és nem a szaktanácsok szerint jártak el. Sokan gyakran össztévesztették és összetévesztik a gyilkos ga­lócát a csiperkegombával, mert nem figyelik meg a lemezek színét. Ezek a friss gombánál mindkét esetben fehérek, alak­juk is hasonló, de a kifejlett gombán í—• a csiperkegomba esetében ?— a lemezek megsö­tétednek, barnás-feketés szí­nűek lesznek, a légyölő galócá­nál végig fehérek maradnak. A gyilkos galócával a fűzöld galambgomba is könnyen össze­téveszthető, ami ismét csak ar­ra utal, hogy ne csupán a gom­ba kalapját gyűjtsük, hanem Amikor a kiskerttulajdonos kiforgat egy vakondot és agyonüti, valójában egyik leg­hasznosabb munkatársát pusz­títja el. Ez a kis emlős a nö­vényzet gyökérzetét károsító rovarokkal él. Kedvenc cseme­géje a lótücsök. A földben élő rovarálcákkal, bábokkal táplál­kozik. Megritkult az éjszaka vadászó másik kis emlősünk, a sünállománya is. Hasznos ro­varpusztító, s a kertben káro­sító meztelen csigát is megeszi. Ugyancsak kár agyonütni a bé­kát. Az is rovarevő és eszi a csigát. Helytelen szokás a hangya­bolyt leforrázni. Ezzel ismét csak hasznos munkatársainkat pusztítjuk. A hangya nemcsak a káros rovarokat irtja, de a talajt porhanyítja, lazítja is. Talajjavító kerti munkatár­sunk a földi giliszta. A földet eszi és kiürítve trágyázza. Egy­úttal porhanyítja, járataival le­vegőzteti. A levéltetvek elleni harcban segít a katicabogár. Hetven faja levéltetvekkel él, és az álcája vegyük jól szemügyre a tönk alsó részét is. Ami pedig a csi­gavágott gombát illeti, gyere­kes elképzelés, miszerint az * nem lehet mérgező. Mivel a kü­lönféle mérgek má-más módon hatnak az élőlényekre, a csi­ga még nyugodtan táplálkozhat azzal a méreggel, ami az em­berre nézve halálosan veszé­lyes. Az egyik legelterjedtebb és legkárosabb babona, hogy a mérgező gomba főzetében az ezüstkanál megfeketedik. Az ezüstkanál-próba sohasem a gomba méreganyagát, hanem inkább az étel romlottságát je­lezheti, mivel ezt bizonyos kén­vegyület (kénhidrogén) okoz­za. Ilyen vegyület pedig kelet­kezhet a mérgező és az ehető, de a régebben készült gombás ételekben vagy más romlott en­nivalóban egyaránt. A leforrá­­zás és más babonás hiedelmek már sok mérgezést okoztak, számos emberi áldozatot szed­tek, nem árt tehát az elővigyá­zatosság! A Nap már jó magasan járt, amikor kissé fáradtan kiértünk az erdőből. Egész halom külön­féle ehető gombát szedtünk, amit otthon, még aznap délután külön-külön gyorsan feldolgoz­tunk. Egy kis részből másnap ízletes pörkölt lett — addig a hűtő szekrény alján tároltuk —, a nagyobb mennyiséget pe­dig alapos tisztítás, mosás után felszeleteltük, jól megszárítot­tuk és eltettük télire. KANIZSA ISTVÁN, Lučenec is azokon fejlődik. A fehér szárnyú, 2—4 mm nagyságú fátyolkák álcái is levéltetveket fogyasztanak. Még a fülbemászó is segít a levéltetvek elleni harcban. Rá­galom csupán, hogy éjszaka az alvó fülébe mászik, emiatt el­lenszenves — a nevét is erről kapta, — ez az egyébként ár­talmatlan rovar. Éjszaka jár élelem után. Mindenevő, de fo­gyaszt levéltetveket, rovarálcá­kat, rovarokat is. Közismert a háziméh és a poszméh hasznos termékenyítő munkája. Viráglátogatásuk e­­redményeként a termés na­gyobb, több, ízesebb, zamato­sabb, tetszetősebb. Óvjuk a madarakat is. A fecskék tavasztól őszig legye­ken, káros rovarokon kívül a termést károsító molyok lep­kéiből pusztítanak el sokat. Még a verebek is kíméletet ér­demelnek, mert fiókáikat rovar­éi eséggel etetik, s éppen úgy, mint hasznos madaraink, élelem után kutatnak a kertek fáinak lombkoronájában. (N. K.) О A görögdinnye házikertben is sikerrel termelhető. A kiskert hasznos munkásai Fotó: i—blm :♦ ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ❖ ❖ ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> »!♦ ♦> ♦> ♦> •;* ♦♦♦ ♦> *> ♦> »> ♦> ♦♦♦ ■yg ezőgazdasági üzemeink az eltelt időszakban igen sokrétű gazdasági feladat tel­jesítésében értek el kiemelkedő eredményeket. A fejlesztés so­rán sok új technikai és tech­nológiai eljárást, gépet, eszközt vezettek be a különböző ágaza­tok termelési folyamataiba, s tegyük hozzá, sikerrel. Több új biológiailag értékes fajta ke­rült köztermesztésbe, számtalan technológiai kérdésben sikerült tisztázni a fejlődést akadályozó tényezőket. Mezőgazdasági nagyüzemeinkben a fejlődés so­rán felhalmozott anyagi-műsza­ki és szellemi kapacitás lehe­tővé teszi, hogy új fejlődési szakaszba lépjünk. A nagyüze­mi termelés fejlesztése, dinami­kus növekedése mellett a jövő­ben is jelentős feladatok há­rulnak a kistermelésre, a ház­táji gazdaságokra. Ezért a nagy­üzemeknek, a felvásárló válla­latoknak és a nemzeti bizottsá­goknak egyaránt feladatuk, hogy összehangolt munkával biztosítsák a háztáji termelést, s azt, hogy az értékesítés ne ütközzön akadályokba. Ennek érdekében kormányhatározat is született, melynek értelmében az illetékes szervek együttmű­ködési szerződést kötnek a kis­termelőkkel a háztáji állattar­tás sokoldalú támogatása, szer­vezése céljából. Nemrégiben a tőketerebesi (Trebišov) járásban levő Abara (Oborin) községben felmérést készítettünk arról, hogyan bon­takozik ki kistermelői szinten a szerződéses állattartás. — Községünkben már hagyo­mányai vannak a háztáji állat­tartásnak — kezdte a tájékoz­tatást Fazekas Klára, a hnb titkárnője. — Az ötvenes évek közepén a háztájiban ezerkét­száz szarvasmarhát tartottak, ebből háromszáznegyven volt a tehén. A sertéstenyésztés is vi­rágzó volt, hiszen nem volt olyan család, ahol ne tartottak volna egy-két anyakocát. A háztáji gazdaságok helyzete az utóbbi években lényegesen megváltozott. A helyi földmű­vesszövetkezet megerősödött, a­­mi a tagok anyagi helyzetének javulásában és az életforma változásában is megmutatko­zott. Mindez természetszerűen hatott a háztáji állattartás le­hetőségeinek, módszereinek ala­kulására is. Községünk az utób­bi években teljesen újjáépült. Az új lakóházak általában mo­dernek, kisméretűek, zárt udva­­rúak. A nagyobb állatfajok ré­szére ma már nem építenek is­tállókat, ólakat. A melléképü­letek a sertés- és baromfitar­tásra, s mind nagyobb szám­ban gépkocsigarázs céljára épülnek. Igaz, a hetvenes évek elején a faluban még 132 tehe­net és 63 kocát tartottunk nyil­ván, de sajnos, ma már csak 67 tehén van a faluban, kocát pe­dig már senki sem tart. Van azonban hétezer tyúk, kétszáz­­hatvan sertés, tíz bárány, két­ezer kacsa, háromszáz liba és negyven pulyka. Persze, sokan tartanak nyulat, díszbaromfit és egzotikus madarakat. A földművesszövetkezet az Tavaly a kistenyésztők például több mint negyvenezer, az idén július végéig pedig már 34 ezer liter tejet adtak a közellátás­nak. Merre tart TARTáS? arra rászorulóknak legelőt ad. A kistenyésztők ezen kívül ka­szálhatnak is, a szénát a közös járműveivel szállíthatják haza. jó a háztáji tehenek, évi tej­termelése — meghaladja a há­romezer litert. A borjakat a he­lyi szövetkezet vásárolja fel. A községben legtöbben ba­­romfitartással foglalkoznak. Az intenzív tartási formák terjedé­sét számos tényező segíti. Az utóbbi években — minden ba­romfifaj esetében — nagyará­nyú fajtaváltás zajlott le. Oj fajták, hibridek terjedtek el, s ennek következtében már jócskán jutott a közellátás cél­jaira is; tojásból például több mint 33 ezer, de sokan szállíta­nak a keltető üzemeknek is. A kocaállomány felszámolásá­val teljesen visszaesett a ser­téstartás. A tenyésztői kedv ugyan a mai napig megmaradt, de problémát okoz a választott malacok beszerzése. Tavaly pél­dául marha-, sertés- és barom­fihúsból mintegy hétezer kilót adtak a közellátásnak. Fazekas Klára bemutatta a falut, néhány portára is benéz­tünk. Megcsodáltam Hornyák Sándor tehenét. Naponta tíz liter tejet hord a csarnokba, de ugyanannyit hord Bartók Béla és Demeter Sándor is. Varga János marhahizlalásra kötött szerződést. <— Sajnos, valahogy nehezen Fotó: —dek lattartás — mondotta Varga János, majd hozzátette: — pe­dig sokan volnának a faluban, akik szívesen kötnének szerző­dést marhahizlalásra. Az ille­tékes szervek ezt valahogy nem nagyon szorgalmazzák. Nekem szerencsém volt... — Valóban igaza van Varga Jánosnak — mondotta befejezé­sül Fazekas Klára —, mert vol­tak a hnb-on vagy tizenöten, de a felvásárló üzemtől az ille­tékesek a jelzett időben nem jöttek ki! A kistermelés távlatait tekint­ve világosan le kell szögezni: a népgazdaság támogatja, sőt elvárja a kistermelők munkáját, amellyel hozzájárulnak céljaink valóraváltásához. Ez természe­tesen nem jelenthet „kampány­­feladatot“, hanem folyamatos, kitartó munkát kíván. A háztáji állattartás fellendítése csakis az illetékes szervek segítségé­vel lehetséges. Ezek feladata biztosítani a biológiai alapot, a szükséges takarmányokat stb. Törődni kell a tapasztalatok át­adásával, az új technológia be­vezetésével. Röviden összefog­lalva: szervezettebbé kell tenni a kistermelőkkel való foglalko­zást, javítani kell az anyagi­műszaki ellátást, a termelési­értékesítési és jövedelemszerzé­si biztonságot__ Mint ahogy arról személyesen is meggyőződtem, Oborinban még megmaradt az emberek háztáji állattartás iránti szere­­tete. A fiatalok nem húzódnak el, inkább új korszerűbb tar­tási, takarmányozási módszerek alkalmazásával kapcsolódnak be a kistermelői munkába. bontakozik ki a szerződéses ál-Fotó: —blm ILLÉS BERTALAN

Next

/
Thumbnails
Contents