Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-09-01 / 35. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. szeptember 1 14 HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZAT • Sokan menszegik a sporthorgászok szabályait 40 ** •шяяшттятяшшшшштяяшашашшяашшяшяашшя Fotó: —ita—• rélóban összetömörüljön, besüljön. Ezért legjobb, ha a gyurmakészítéshez szánt többi anyaggal összekeverve daráljuk meg. Egy kanál kendermaghoz egy kanál Orizát teszek a darálóba, úgy őrlöm porrá. A többi olajos maggal is ezt teszem, a diót, földimogyorót, mákot azonban megdarálom. Persze a finom őrlést az adalékanyagokkal ilyenkor is elvégzem. Minél nagyobb egy anyag olajtartalma, annál kevesebbet lehet belőle a gyurmalisztbe keverni a daráló eltömődése nélkül. A horgász szempontjából előnyt jelent, hogy a zsiradékkal készült csali nem ragad a kézhez, tehát egészen ragacsos anyagból is készíthetünk gyurmát. Az ilyen csali nehezen ázik el, jól tart a horgon. Általában két-három evőkanálnyi máléporba egy-két kávéskanálnyi zsiradékot keverjünk. Hagyományos máié is készíthető főzés nélkül. A finomra darált kukoricalisztet — zománcos lábasban —< szárazon, állandó kevergetés közben enyhén meg kell pirítani, mint a rántást, s amint kihűlt, keverjük hozzá a prézlit és az olajat. A krumplis máiéhoz burgonyapüré pehely nyújt kitűnő tápanyagot. — mh—i nem süt nap. Helyezzünk bele nyirkos, földdel, kompnszttal és papírhulladékkal összekevert „táptalajt“ és természetesen néhány földigilisztát. A tenyészetet tartsuk kissé nyirkosán, de soha sem vizesen. Egy-két hónap elteltével a földigiliszták annyira elszaporodnak, hogy megkezdhetjük „szüretelésüket“ és csaliként való felhasználásukat. В—8 hónap után a „táptalajt“ célszerű feles arányban kicserélni. (—) Napjainkban egyre többen tartózkodnak a folyók s a tavak partján, a halak kapására várva. Kelet-Szlovákiában is fellendült ez a sportág. Az SZHSZ kerületi bizottsága tizenegyezer sporthorgászt tart számon. A kerületben harmincöt alapszervezet van. Július Pichler, az SZHSZ kerületi bizottságának titkára tájékoztatott az eredményekről és a hiányosságokról. Többek között ezeket mondta: — Arra törekedünk, hogy a horgászok kellemes környezetben tölthessék el szabad idejüket, új erőt gyűjtsenek a munkához, s közben halat is fogjanak. Tény, hogy a horgászjegyekért befolyó összeg nem fedezi a halasítás évi költségeit. Ebből is látható, hogy a felszíni vizeink halasítása nem kis gonddal jár. A felmérés szerint, a kerület felszíni vizeiből évente 230 tona halat fognak ki a horgászok, és a zsákmány értéke meghaladja a három és fél millió koronát. — Ez sok, vagy kevés? — érdeklődtem a titkár elvtárstól. — Kevésnek tartjuk — mondotta, majd hozzátette: — Komplex halasítási tervet dolgoztunk ki, s azt időarányosan teljesítjük. Csupán a ragadozó halak kihelyezésében van némi lemaradás. A vízbe kihelyezhető kishal és az ivadék beszerzése egyre nehezebb. A kerületben milliókat költünk évente új halastavak létesítésére. Víztárolókat, holtágakat, folyókat, tavakat halasítunk. Napjainkban egyre több gondot okoz a vizek szennyezettsége. Hiába őrködünk a tisztaság felett, ha vizeinket az ipar és a mezőgazdaság a termelés fokozása céljából használt anyagok mellékterméke egyre jobban szennyezi. A kerületbe „belépő“ folyóvizek, a Tisza és a Labore kivételével a megengedettnél mind szennyezettebbek. Kerületünkben a vizek szennyezésében kétszázhetven vállalat ludas. Az ellenőrzés, sajnos, lehetetlen. Az is előfordul, hogy azok a vállalatok is a folyókba engedik a szennyvizek egy részét, amelyeknek van tisztító állomásuk. Ha a víz szennyezettségét bejelentjük, az ilyen üzemnek nem okoz gondot a kártérítés, mert az évi költségvetésben számolt a vizek szennyezéséért kifizetésre kerülő összeggel. A kártérítés ilyen helytelen szemlélete következtében az Idén keletkező kártérítés előreláthatólag eléri az 1966-os évben kifizetett összeget. A kár azonban megtöbbszöröződik. Ogy tűnik, hogy egyesek nem veszik komolyan a kártérítést. Sajnos, jócskán akadnak még olyan horgászok is, akik nem sokat törődnek a természetvédelemmel. A „tiszta víz, a rendezett vízpart“ mozgatom sokkal több tehetőséget rejt, mint amennyit abból a kerületben kihasználnak. Nehezíti a helyzetet, hogy sok az úgynevezett húshorgász, aki nemcsak a mennyiséget, hanem a méretkorlátozást sem tartja be. Sokan megszegik a halfogás szabályait. ILLÉS BERTALAN Pccázás a hídról. Hogyan készítsünk csalit? Az a csali megfelelő, amelyet: a halak legalább ugyanúgy vagy jobban kedvelnek, mint a természetes táplálékot. Minden horgász olcsón beszerezhet, könnyen elkészíthet, sokáig eltarthat, bármilyen alakban, nagyságban használhat olyan csalit, amely megfelel az egészségügyi követelményeknek. Tehát nem fertőző, nem gusztustalan. Olcsó a málépor, ha magunk állítjuk elő. Ha többfélét készítünk, választékunk is lesz. A főzés elkerülése — úgy hiszem — kulcskérdése a málékészítésnek. Nem csak azért, mert a főzés kényelmetlen, de a víztartalmú máiét nehezebb eltartani. Főzéskor ugyanis a lisztben levő keményítő elcsirizesedik. A túlfőzött máié kemény lesz és morzsalékos, szétomlik ha vízzel puhítjuk. Ha nem főzzük meg, nincs tartása, rugalmassága: nyúlósan ragad, szétfolyik. A kellő hőfok betartása házilag szinte lehehetetlen, ezért sikerül mindig más minőségűre az otthon főzött máié. Gyakorlatilag az összes pékáru, sütemény stb. „túifőzött málé“-nak tekinthető, amelyeknek a sütés túlságosan lecsökkentette a tapadó képességét. Ha a tapadóképességet megfelelő „ragasztóval“ pótolni tudjuk, bármilyen, a hal étvágyának is megfelelő étel porából készítbetünk „máléport“. (Aki tojással, sajttal gyúrja össze a kenyérbelet csalinak — ha nem is tudatosan — ugyanezt teszi.) Mindössze ennyi, amit a főzés nélküli máié elméletéről tudnunk kell, hogy kiváló csalik sorát készíthessük. A máléporok vízzel való összegyúrásánál két dologra kell ügyelni. Először is arra, hogy a gyurma megfelelően lágy, illetve kemény legyen. Először mindig keveseb port gyúrok meg, mint amennyit magammal viszek. Ha túl lágyra sikerül, legyen miből hozzátenni. A másik dolog, amire ügyelni kell, abból fakad, hogy eleinte a porszemcsék jobban tapadnak a vizes kezünkhöz, mint egymáshoz. Ezt azzal szoktam elkerülni, hogy egy kisebb nylon zacskóban keverem össze a máléport a hozzáadott vízzel. Csak amikor már egynemű, képlékeny, akkor veszem ki a zacskóból, gyúrom tovább. Minél finomabb porból készítjük a gyurmát, annál rövidebb idő alatt lesz megfelelő. •Az olajos magv-ak közismerten kedvelt haltáplálékok. Horogra tűzésük azonban komplikált. Ezért például az apró szemű főtt kendermagot csak keszegezéshez használják. Olajos magokból gyurmát készíteni sokkal egyszerűbb. Mindössze azt kell elkerülnünk, hogy olajtartalma miatt a da-Gilisztatenyészet Időről időre hiánycikk a halak által kedvelt földigiliszta. A horgász függetlenítheti magát az ingadozó ellátástól, ha megfogadja az alábbi jótanácsot: A tenyészethez szükséges egy nagyobb (kb. Vi m3-es) műanyagvagy rozsdamentes fémből készült láda, doboz. Ezt süllyesszük le a földbe, méghozzá olyan helyen, ahová a-í Hotel a víz alatt A Perzsa-öbölben Bahrein mellett nem mindennapi terv megvalósítását készítik elő. A közeljövőben a tengpr alatt hat egymással összefüggő épületet létesítenek. A víz tükre fölé csak egy „betontálca“ és egy kikötő etpelkedik, ahová helikopterek leszálIhatnak, illetve motorcsónakok kiköthetnek, Ide érkeznek majd a vízalatti szálloda vendégei. Innen kényelmes liftek viszik az embereket a mélybe, ahol klimatizált, kellemesen hűvös hőmérséklet fogadja őket. A hotel szobaablakai hova is „nyílhatnának“, mint a színpompás korallkertekre, ahol száz és százféle állat mozgásában, mindennapi életében lehet gyönyörködni. Éjjel vízhatlan reflektorok lépnek működésbe — így ezeknek a fényénél még színpompásabb látvány tárul a vendégek elé. (—) VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф VADÁSZAT ф VADÄSZAT ф VADÄSZAT ф Póruljárt A Pusté Pole-i erdészet nagy kiterjedésű rétjein Vladimír Iždinský két leányával és Eduard Červlnkával forgatta a szénát. Csodálkoztak, hogyan csöppentem közéjük. Amikor Iždinskýnek feltettem az első kérdést az 1979. augusztus másodikén lezajlott balesetről, az arca megkeményedett, és ezeket mondotta: — Az esetről hallani sem akarok. A közbiztonsági szervek vizsgálják az orvvadászok ügyét. Mit tehettem, öt napig nyomoztam saját szakállamra. Boldognak éreztem magam, könynyen másztam a hegyeket, nem gondoltam semmire és csak szívtam magamba az erdő balzsamos levegőjét. О О О Cyril S. és Jozef F. nagyon jő barátok voltak. Cyril a murányi erdészetnél sofőrként dolgozott, autóbuszszal szállította munkahelyükre a favágókat. Jozef pedig munkásként dolgozott. Éveken kérésziül lángoló szenvedéllyel űzték az orvvadászkodás veszélyes játékát. Végül mindent a véletlen döntött el, mégpedig kegyetlen és Igazságos módon. A leleplezés különleges, utánozhatatlan és bonyolult helyzetet teremtett. О О О Éveken keresztül a kráfovái havas alatti erdőkben időközönként lövések hangzottak. Az igyekezet ellenére az erdöszemélyzet képtelen volt elfogni a garázdálkodókat. Ravaszul „dolgoztak“ az orvvadászok. Mindent lelő! tek, ami puskavégré került. A tilalmi Idő sem számított nekik. Attól sem riadtak vissza, hogy a Pusté Pole-1 Vadaskertben lőllék a védett vadat. О О О Komor ez a történet. A napsugarak és a sötét színek annál fényesebbet) ragyognak, ha átjut rajtuk a fény, az igazság A ragyogó esemény rendszerint váratlan, de éppen ezért lóleső. Az erdöszemélyzet föllélegzett. Egyevadorzók lőre csönd lesz a környéken. Ezen a vidéken ugyanis „hagyománya“ van az orvvadászatnak. Annyira elburjánzott a vadak orvlövése, hogy ezt már nem lehetett tétlenül nézni. Az erdőszemélyzet a közbiztonsági szervekkel karöltve nagy erőfeszítéseket tett az orvvadászok megfogására, és törekvésüket siker koronázta. Egy ideig nyugta volt a személyzetnek, azonban kis Idő múlva rendszerint minden újból kezdődött. Az „akciók“ meghaladták a 150 kilométeres körzetet is, mert a mozgás lehetőségét autó segítette elő. О О О Ez év augusztus másodika csodálatosan szép nap volt. S. és F. autóba ült és elhajtott. Csöndes szellő lengedezett és a csorda kolompolása hallatszott. Cyril meglepő ötlettel állt elő: „Most az egyszer . menjünk a vasút másik oldalára. Ott már régen pörtyáztunk“. Az autót egy kis völgyben rejtették el és szokás szerint leszerelték a számtáblát. Egy óra múlva ott ültek a réten, kezükben golyósfegyverrel és kémlelték az erdősávot. Egy szarvastehén bukkant elő. Hátrafelé tekingetett, biztosan borját várta. Torkolattüz villant. Lelőni nem volt művészet. A szarvastehenet behúzták a sűrűbe, ott kizsigerelték, és lenyúzták. A bőrt és a húst egy közeli patak vizében rejtették el. A vaddisznók csapdáját ismerték, így leültek annak a közelében. Velük szemben magas páfrányok álltak. Lélegzetüket. visszafojtva kémlelték a tájat. Cyrilre nyomasztóan hatott az érzés, hogy hiába ülnek ott, mert a sűrűből nem ]ön ki semmilyen „zsákmány“. Hirtelenül megrezdült a páfrány. Cyril megdöbbent, mert egy messzelátó két „szemét“ vélte felismerni. Gyorsan felállt, intett Józsefnek, hogy sürgősen távozzanak, azonban egy parancsoló hang megszólalt: „Puskát eldobni, fel a kezekkel“. Cyril könynyelműen a puskájához kapott és olyan mozdulatot csinált, mintha lőni akarna. Erre a sűrűből lövés dördült és orvvadászunk eszméletlenül rogyott össze. József barátjához futott, nem menekült el, hanem megadta magát. Cyrilt a legközelebbi kórházba szállították, ahol műtéttel eltávolították a golyót. Csütörtök éjjeltől hétfőig eszméletlen volt. József pedig vizsgálati fogságba került. Cyrilt egy vadász lőtte meg, önvédelemből. Elmondta, hogy ő is vaddisznólesen volt és a vadorzók korábbi lövésére figyelt fel. J. M. Habrovsky A solymász rangja... A solymászat kezdetét teljes bizonyossággal nem tudjuk megállapítani. Annyit azonban tudunk, hogy már az ősember is Ismerte, sőt igen magas fokon űzte a solymászatot. Fennmaradásának alapja ugyanis a gyűjtögetés mellett a vadászat volt. Nyilván hajítófegyvereik tökéletlensége és csoportos vadászataik szervezetlensége adta az akkori vadászoknak azt a gondolatot, hogy a repülő állatokat megfelelően kiképzett ragadozó madarak segítségével fogják el, hasonlóan ahhoz, mint ahogy a nagyobb, földön járó állatokat betanított kutyák és gepárdok alkalmazásával fogták el. Az afrikai kontinensen, az ókori Egyiptomban a solymászat feltehetően nem volt a vadászat ismert és alkalmazott formája. Eddig ugyanis nem találtak semmiféle olyan reliefet, festményt, szobrot vagy írásmaradványt, ami azt tanúsítaná, hogy ragadozó madarakkal vadásztak. Ezzel szemben bizonyos arab törzsek, különösen a beduinok, nagyra értékelték a solymászatot. Lengyelországban a természeti viszonyok miatt a vadászat mindig magasabb színvonalon volt, mint az egész európai kontinensen. A lengyeleknél ezért a vadászsolymok is korán megjelentek. А XIII. századtól kezdve híres solymászokat hívtak be az országba, és vadászataikon a legtávolabbi országok vadászai is részt vettek. A Jagellók idejében a solymászat már általánosan elterjedt vadászati forma volt. A solymász rangja magasra emelkedett: a középkorban csak szolga' volt, aki az úr általa idomított sólymát vitte, később pedig a királyi udvar fontos hivatalnoka lett. Aki valójában jő vadászmadarakat akart nevelni, annak hosszú időre volt szüksége. Magának kellett etetnie a madarakat, nagy türelemmel és gyengédséggel kellett velük bánnia, bár nem kétséges, hogy a fogva tartás és az idomítás is bizonyos kegyetlenséggel járt. A legjobb eredményeket a nyugodt módszerek alkalmazása hozta, a madárral való folyamatos, rendszeres és barátságos együtttét. Igazán tökéletes vadászmadarat csak türelmes solymászok tudtak nevelni. Egy jól képzett solymász számára nem jelentett különösebb nehézséget a madár megtanítása arra, hogy akkor is visszatérjen kezére, ha nem sikerül leteritenie a zsákmányt. Ennek betanításához rendszerint elég volt egyheti gyakorlás. Ahhoz azonban, hogy a ragadozómadárból sokoldalú vadász váljék, amely egyaránt szívesen megtámadja a repülő és a földön futó áldozatot, sőt még azokat a nagyobb állatokat is, amelyeket, ha a sólyom szabadon él, elkerül, a solymász részéről már tehetségre volt szükség. A mai solymászat célja a szép vadászati hagyományok fenntartásán ktvül a kiveszőben levő ragadozőfajták védelme és megmentése. A sasok vagy a sólymok, például, ma már szabadon élve nem szaporodnak a természetes környezet változásai miatt. Rabságban viszont sikerült szaporitani őket. A fiatal madarakat azonban fel kell készíteni az önálló életre. A solymászoknak jelenleg ez a fő feladatuk. A madarakat megtanítják vadászni, és azután szabadon engedik őket. _csh-w iiillillilllllilllllliliiiliiÉliílilliiillilillli
