Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-25 / 34. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus 25. 5 A FELKELŐK VÁROSÁNAK MÚLTJA ÉS JELENE f / „Ok harcoltak, mi építünk" Banská Bystrica festői szépségű környezete lenyűgözi, egyenesen elbűvöli a turistát. Nem véletlenül, hiszen a csodás Alacsony-Tátra, a szikláiról, vadregényes tájairól nevezetes Kremnica! hegység, a romantikusan kígyózó Garam, a méltóságteljes Fátra öleli körül. A történészeknek, akik a város történetének hitelesítésén fáradoznak — régmúlt időkre kell „víszszabandukolniok“: egészen 1235-ig, amikor városi rangra emelték a települést. A város kereskedelméről vált ismertté a középkorban. Történelmének legdicsőbb fejezetét a Szlovák Nemzeti Felkelés jelentette, melyben Banská Bystrica kulcsszerepet játszott. Az alábbiakban lássuk mit is, jelentett a város életében a felkelés,' milyen változásokat eredményezett. A JÄRÄSI ÉS KERÜLETI SZÉKHELY OROMÉI ÉS GONDJAI Kevés városi nemzeti bizottság dicsekedhet olyan székhellyel, mint Banská Bystrica: 1689-ben épült, s a restaurátorok gondos munkájának köszönve ma is őrzi eredeti formáját. A műemlékszámba menő épületben azonban a jelen s a jövő szebbé tételén munkálkodnak a vnb dolgozói. Ing. Zdenko Rohn a vnb alelnöke, a „városatyák“ egyik legaktívabbja örömeikről, gondjaikról beszélt. — Ha városunk viszonylatában a harmincöt szabad év eredményeiről beszélünk, nem szabad említés nélkül hagyni a következő érdekes adatot: a város lakosságának száma megalakulása óta a felszabadulásig hatezerről tizenkétezerre gyarapodott. A harmincöt szabad év alatt — ez a szám — tizenkétezerről hatvanhat ezerre nőtt. A lakosság számának gyors növekedése egyben a város dinamikus fejlődéséről is tanúskodik. Míg például 1944-ben összesen 3200 lakással rendelkeztünk, ma Banská Bystrica 14 ezer lakással dicsekedhet. Természetes, hogy a város lakosságának gyors gyarapodása újabb és újabb közcélokat - szolgáló létesítményeket követel. Habár hatalmas beruházásokkal igyekszünk üzleti hálózatunkat bővíteni, iskolákat, óvodákat és más létesítményeket építeni, a fejlődés gyors ütemét nem vagyunk képesek követni. Ugyanis az ipar vonzza az embereket a városba, így a meglevő létesítményekkel képtelenek vagyunk kielégíteni az igényeket. Mivel az alelnök szavaiban érintette a város iparát is, kiegészítésképpen érdemes megemlíteni azt, hogy a járási és kerületi székhely összesen tizennégy kisebb-nagyobb ipari termelőegységgel rendelkezik. Nagyvállalatai közül a Tesla üzem a legproduktívabb. Az itteni ipar rövid jellemzése után „evezzünk más vizekre“, s röviden értékeljük, hogy milyen munkát fejt ki a Nemzeti Front, a képviselők, s milyen a lakosság aktivitása. — A Nemzeti Front munkája, támogatása nélkül szervező, irányító munkánkat nem is tudnánk elképzelni — folytatta az alelnök. Képviselőink mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. Választási programunk hosszas, részletes elemzése helyett elegendő megemlíteni, hogy kilencven százalékra teljesítettük választási programunk féléves tervét. Amint Rohn elvtárstól a továbbiakban megtudtam, a lakosság főleg a parkosításban — ez körzetek szerint van szétosztva —, a társadalmi munkában épített objektumok létrehozásában és a közművesítésben vállalt jelentős feladatot. Említést érdemel, hogy a SZNF 35. évfordulója tiszteletére a város lakossága — negyvenmillió korona értékűi — kollektív szocialista kötelezettséget vállalt. A vállalás — amely a „35 rózsa hazánk felszabadítóinak“ jelszó jegyében realizálódik — kiértékelésére év végén kerül sor. DINAMIKUS FEJLŐDÉS A városi nemzeti bizottság tervezési osztályának vezetője Dušan Mazúr elfoglalt ember. Ugyanis az osztály dolgozóinak feladata az, hogy az előirányzott pénzkeretet a legszükségesebb létesítmények létrehozására összpontosítsa. Mazúr elvtárs feladataikról, röviden így szólt: — Azt hiszem, a városban talán mi vagyunk a legelégedetlenebb emberek. Habár az utóbbi években számos új létesítményt adtunk át rendeltetésének, mi tudjuk legjobban azt, hogy még mennyi minden hiányzik. Üzlethálózatunk elavult, s a szociális létesítményekkel, és a középületeinkkel sem lehetünk elégedettek. Ezek fájó pontok, melyekre igyekszünk erőinket összpontosítani. A tervezési osztály hatáskörébe tartozik az új üdülőközpontok létrehozása is, melyekre nagy gondot fordítunk. A fejlett turistahálózatnak köszönhető, hogy naponta körülbelül ötezer turista látogatja meg a várost. A TERVEZÖTÄBLÄN ÜJ VAROS SZÜLETIK Egy kerületi és járási székhely életében a város főépítésének hivatala nagyon fontos intézmény. Ugyanis az itt dolgozó szakemberek tervezőtábláin születnek meg a városrendezési tervek, és az új létesítmények tervei. A városfejlesztést Jozef Fábián tervezőmérnök, a város főépítésze így jellemezte: — Ha a város vezetőivel, ismerősökkel baráti beszélgetésre ülünk le, a társalgás közben minket tervezőket nemegyszer utópistáknak neveznek. Ezt a jelzőt mi vállaljuk. Mivel kétezerig városunkat 120 ezer lakosú nagyvárossá kell fejleszteni, nagy gondot fordítunk az úthálózat fejlesztésére. Eddigi szép eredményeink közé tartozik a 350 millió korona befektetéssel készült — Zyolen felé vezető — autópálya, most áll befejezés előtt a város belterületén kiépített Krakkó—Budapest nevű út. Ezekkel a létesítményekkel elértük azt, hogy a régi városmagból kiparancsoltuk a zajt, s kiküszöböltük a mérgesgázok általi ártalmakat. A város üzlethálózatának bővítése céljából 1980- ban megkezdjük a PRIOR és más üzletek, valamint a szolgáltatások házának, egy új 1060 ágyas kórháznak és egy nagy befogadóképességű hotelnak az építését. Mindezekhez hozzáfűzve, még röviden elmondanám. A kerületi pártbizottság gyűlésein ismételve figyelmeztettük üzemeink, gyáraink vezetőit: ne várják el azt a vnb-től, hogy csakis egyedül küszködjön a mindig égetőbb'óvodagonddal. Ezeknek a felhívásoknak meg lett az eredménye, aminek révén több vállalat beiktatta költségvetésébe ezt a nem csekély feladatot. A tervezők, a műemlékvédő hivatal nagy gondot fordít a város műemlékeinek restaurálására. A gyönyörű, értékes épületek, új funkciót, új szerepet kapnak, gyöngyszemeivé válnak a nagy múltú, és szép jövő elé néző nagyvárosnak. A Szlovák Nemzeti Felkelés székhelyének vezetősége és lakossága hűen teljesíti a SZNF bátor harcosainak jövőbe kiáltó üzenetét: „Mi azért harcoltunk, hogy ti, a jövő nemzedéke békében, boldogságban élhessetek ... Mi harcoltunk, ti építsetek ...“ KALITA ÔÄBOR A Banská Bystrica környéki falvakból sok partizán harcolt a hegyekben. Az elmúlt évtizedekben ezek a falvak a felismerhetetlenségig megváltoztak. Fotó: tt. Tápláló gyökerek A topolCiankyi Szlovák Nemzeti Felkelés Efsz ezerkilencszázhetvennégyben érte el egyesüléssel mostani méreteit. Nem egészen három és félezer hektár a közös gazdálkodásba vont területe, tagjainak száma ötszáz. Termelési eredményeik jók, pénzügyi helyzetük szilárd. — Bővíteni, minél gazdaságosabbá tenni a termelést és szüntelenül javítani a munkakörülményeket: ez a mi kettős törekvésünk — mondotta Ivanič František, az efsz elnöke. A szövetkezetben az utóbbi években magas szintre emelték a növénytermesztést. A gabonafélék foglalják el szántóik nagyobb hányadát, de a kisebb területen termelt növények — szőlő, takarmányok — hozamai is jók. Tehenészetünkben az egy tehénre jutó tejtermelés meghaladja a háromezer litert. A baromfi, a sertés, a gyapjú- és a juh-hústenyésztés eredményeivel szintén elégedettek lehetnek. A szövetkezet vezetőségének és tagságának felfogására azonban jellemző és bizonyos mértékig az általános helyzetre is, hogy korántsem elégedettek az elért eredményekkel. Az idei tervek teljesítésének nagyon fontos részét képezi a szocialista verseny. Versenymozgalomba az efsz tagságának negyven százaléka kapcsolódott be; s a SZNF harmincötödik évfordulója tiszteletére tett vállalásaik is méltóak a szövetkezet nevéhez. tűt ☆ ☆ Amikor harmicöt évvel ezelőtt fellángolt a felkelés tüze Jozef Üelko elvtárs, az efsz személyzeti osztályának vezetője tizennyolc éves volt. A Magas-Tátrában és a Rajec völgyben folytatott harcokban edzett ifjú Jozef nem titkolta hazaszeretetét harcostársai előtt. Bármelyik pillanatban azonnal tudta, hol a helye: a nemzet, a nép oldalán. Ezerkilencszáznegyvennégy végén fogságba esett. A felsőbb pártszervek ajánlatára a felszabadulás utón a prievidzai, majd a Zlaté Moravce-i Járási Nemzeti Bizottságának titkáraként dolgozott. 1948-ban a reakcióval igazságos leszámolást követelő harcosok sorában menetelt Üelko elvtárs is. Fiatal kora ellenére elvhűséggel és elszántsággal védelmezte a kommunista párt állásfoglalásának helyességét. Ezerkilencszázhatvankettő óta az efsz tagja, s több érdemrend tulajdonosa. Hazafiaink ezreihez hasonlóan Jozef Üermák elvtárs, az efsz gépesítője is aktív részese volt a felkelés eseményeinek. Az események sorrendjében, történelmi hitelességgel vonultatta fel az SZNF hősi harcait. Ezerkilencszáznegyvennégyben szülőfalujában Skýcovban negyven főből álló partizánbrigád alakult. Falujukat a haza földjének kiáltották ki, s a szovjet partizánokkal együtt hősiesen védelmezték. Ezerkilencszáznegyvenöt március 15-én a németek elfoglalták a falut, s bosszúból felgyújtották. A 232 házból csak hat maradt éppen. A felszabadulás után a falu bátor lakosságát a Szlovák Nemzeti Felkelés érdemrendjével, a Munka Vörös zsázlajával és Béke érdemrenddel tüntették ki. A hősi falu szövetkezete 1974-ben egyesült a Topolőianky-i Efsz-el. ☆ ☆ ☆ — A Szlovák Nemzeti Felkelés dicső harcai nem maradhatnak számunkra és a jövő nemzedéke számára közömbösek. A harmincöt évvel ezelőtti események történelmünk tápláló gyökerévé váltak, melyet mindennapos munkánkkal ma is védelmeznünk kell — mondotta Üelko és Üermák elvtárs, akik elsők voltak a harcban, s ma élen járnak a munkában is. J. M. HABROVSKÝ Elsők a harcban, elsők a munkában Az idén harmincötödszer emlékezünk meg a szlovák nép életében új történelmi korszak kezdetét jelentő Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójáról. A Szlovák Nemzeti Felkelés, amelyben nemzeteink engesztelhetetlen gyűlöletüket mutatták ki a fasizmus iránt, mélyen behatolt népünk tudatába. Élő hagyományok fakadtak — megszilárdult nemzetünk erkölcsi és politikai egysége. A harmincöt évvel ezelőtti eseményeket hadd elevenítsék most fel, a dicső harcok közvetlen résztvevőinek visszaemlékezései. Egy a sok közül Az életben előfordulhat, hogy ellenséggel találja szemben magát az ember, és helyt kell állnia. Betegség érhet valakit, amellyel hosszú éveken keresztül kemény küzdelmet kell vívnia. Számtalan bajt, nehézséget kell leküzdenünk az életben. Kegyetlenül hosszú nappalokon és éjjeleken keresztül szembe nézni a halállal, viszont a legborzasztóbb emberi érzés. Nagyon rossz emlék ez olyan ember számára, aki többször átélte ezt. Tkáčik Miklós elvtárs, a Somorjal (Šamorín) Városi Nemzeti Bizottság titkára harmincöt évvel ezelőtt fegyverrel harcolt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Az ezüstösen csillogó havas csúcsok között Stará Lúbochňán született, Édesapja a kínzó nyomor elől Amerikába vándorolt, s többé nem hallatott magáról. A négy gyermekről édesanyjának kellett gondoskodnia. Mint tényleges katona csatlakozott a felkelőkhöz. Részt vett a Kalište, Nemecká és a Balaže közötti partizánharcokban. 1944. november 22-én a Hlinka-gárdisták fogságába került, s több fogolytársával együtt koncentrációs táborba irányították. A fogolyszállító szerelvényről haláltmegvető bátorsággal sikerült megszöknie, s utána a hegyekben bujkált. Ezerkilencszáznegyvenötben csatlakozott az első csehszlovák tankbrigádhoz Nowy Tarkban (Lengyelország), s részt vett Opava és Ostrava felszabadításában. Élete legszebb élményeként ezerkilencszáznegyvenöt május ötödikét tartja számon, amikor a Csehszlovák Rádió újra megkezdte adását. A felcsendülő himnusz első akkordjainak hallatára a boldogságtól sírtak az emberek Prága utcáin. Akadnak szomorú emlékei is. Ezek közé tartozik a tankbrigád fiatal felderítőjének fogságba esése. A felderítő a legkegyetlenebb kínzások ellenése sem vallott, s a németek élve feszítették fel az egyik ház kapujára Stitník községben. Tkáčik elvtárs több érdemrend tulajdonosa. A SZNF húszéves jubileumára, a Csehszlovák Köztársaság fennállásának 50. évfordulója tiszteletére emlékplakettel tüntették ki. Ezerkilencszázhetvenben „A haza szolgálatáért“ kitüntetést kapta. „A becsületes emberek ezreinek arcát látom, akik közül ebben a könyvben csak néhánynak tudom futólag megemlíteni a nevét, holott örökké megamaradnak emlékezetemben, mert nélkülük nem lett volna a felkelés, s a felkelésnek nem lett volna története.“ A sorokat Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára írja a „Tanúságtétel a Szlovák Nemzeti Felkelésről“ című művében. Az ismeretlen ezrek közé* tartozik Tkáčik elvtárs is, aki a felszabadulás után a békés épltőmunkában is bizonyított, s emberi magatartása ma is példaként állítható. Hallgatom emlékezéseit. Sohasem önmagáról, hanem a felkelésről, a bajtársakról beszél. A hősi harcok emléke, az élmény benne él. —csiba—i Egy pártharcos visszaemlékezése A Szlovák Nemzeti Felkelés alatt ŠTEFAN ŤAŽKÝ sorsa különlegesen alakult. Betegsége révén nem volt katonakötcles, így a fasiszta megszállás idején Banská Bystricán tartózkodott. A szörnyű eseményektől megtört ember így emlékezik vissza a nehéz, kegyetlen időkre: — Mikor városunkat megszállták a németek, a legrosszabbra is el voltam készülve. Mivel az illegális kommunista párt tagja voltam, várható volt a letartóztatásom, — amint az a fasiszta katonák parancsában bennefoglaltatott — azonnali kivégzésem. Családomat — a hegyekben tartózkodó partizánok családtagjaival együtt — a megszállás előtt egy olyan falucskába vittem, melyet a partizánok őriztek. Az SS-ek a szemem láttára hurcolták el a baloldaliakat, az idősebb itt rekedt kommunistákat. Reám nem került sor. Alkalmi munkás voltam, leszázalékolt nyugdíjas, tgy szabad mozgásom révén hírszerzői munkát végeztem. Összeköttetésem volt több partizáncsoporttal, igy tájékoztathattam őket az eseményekről. A német megszállás alatt élete kockáztatásával teljesítette kommunista kötelességét: egy alkalommal éjjel röpiratokat szállítva, német járőrök igazoltatták, s megtaláltak nála a fasiszták ellen buzdító anyagot. — Az volt a szerencsém, hogy a „kutyafejűek“ nem lőttek rögtön — emlékezett vissza Ťažký elvtárs. — Mikor elindultunk az SS székház kínzókamrája felé, egy hirtelen mozdulattal hanyatt löktem a két egymás mellett haladó — géppisztolyát a járda felé szegező katonát, s futásnak eredtem. Veszettül lőttek, de hiába. Megmentettek a Hlboká utca árkádjai, a város kacskaringós utcácskái. Štefan Ťažký szemtanúja volt minden megmozdulásnak, ami a városban lezajlott. Elmondta, hogyan ünnepelték a nácik szlovák csatlósaikkal Banská Bystrica „felszabadulását“. — A cinkosok Himmler személyes jóváhagyásával elhatározták, hogy megünneplik a város elfoglalását. Így 1944. október 14-én Bratislavából harckocsik védőfala között Banská Bystricára érkeztek a szlovák állam legismertebb alakjai. Az „államelnök“ Tiso förgeteges beszédet mondott, majd a székesegyházban misét celebrált. Amíg a két nemzet cinkosai paroláztak, addig mi dolgoztunk. A lázas ünnepi hangulat lehetőséget nyújtott a terep, a katonai erők felmérésére, a hírek kijuttatására. Ťažký elvtárs a felszabadulás után sem vonult vissza. Betegen, de keményen dolgozott. Beválasztották a ma már történelmi jelentőségű első forradalmi nemzeti bizottságba, ahol jelentős funkciókat töltött be. Sokéves helytállása, megbízhatósága révén 1953-ban kinevezték a járási nemzeti bizottság elnökévé. — Aki átélte ezeket az időket — folytatta visszaemlékezését a felkelés volt harcosa, az jól tudja, hogy akkor ez a beosztás sok-sok nehézséggel járt. A kollektivizálás korát éltük ekkor, s gond volt bőven. Emlékszem, reggeltől késő estig jártuk a falvakat, agitáltunk, beszédeket mondtunk. Célunkat elértük, s 1960- ban tiszta lelkiismerettel távoztam ebből a funkcióból. Többször kitüntetett fasisztaellenes harcos, a fáradhatatlan hű kommunista, közkedvelt ember a járásban: Élménybeszámolóit a mai nemzedék is szívesen hallgatja. Tudják, hogy szavai hiteles, igaz forrásból fakadnak. —KALITA—
