Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-25 / 34. szám
1979. augusztus 25, .SZABAD FÖLDMŰVES. 3 A román nép ünnepe Augusztus 23. nagy ünnep a román nép legújabb történetében. 1944. augusztus 23. fordulópontot jelentett az ország fejlődésében, mert a román nép haladó erői a kommunisták vezetésével megdöntötték Antonescu tábornok fasiszta diktatúráját és a felszabadító szovjet hadsereg mellé állva csatlakoztak az antifasiszta koalícióhoz. Ezzel a lépéssel megnyílt az út az ország demokratikus átalakításához s folyamatosan mai szocialista jelenéhez. A királyi Románia fasiszta Antonescu-kormánya a hitleri Németországhoz kötötte az ország sorsát. Hitler hódító terveit kiszolgálva, mintegy félmillió katonát vezényelt a keleti frontra. Az illegalitásban levő kommunisták vezetésével azonban szervezkedtek a hazafiak és demokraták, megteremtették a hazafias frontot, mely a munkásosztály vezetésével az ellenállás lelke lett. A hazafias érzelmű antifasiszta tömegek sikeres fellépésének feltétele a szovjet hadsereg Iasi—Kisinyov-i bravúros hadművelete volt, mely megnyitotta az utat Románia és a Balkán felszabadításához. A szárazföldi csapatok mellett jelentős szerepet kapott a hadműveletekben a fekete-tengeri és dunai szovjet flotta is. Az antifasiszta koalíció kormánya azonnal hadat üzent a fasiszta Németországnak és 560 ezer főnyi hadsereget mozgósított ellene. Román katonák hazánk felszabadításában, a Szlovák Nemzeti Felkelésben is részt vettek. A királyság megszüntetése, a népi demokratikus hatalom alapjainak lerakása, a szocialista átalakulások, valamint a szocialista tervgazdálkodás bevezetése után Románia a gazdasági fejlődés útjára lépett. Az egykori elmaradott, főként mezőgazdasági jellegű ország fejlett gép- és vegyiparral rendelkező modern állammá fejlődött. A román ipar a háború előtti 1938-hoz viszonyítva tavaly 42-szerte többet termelt; 110-szer annyi villamos energiát, és 50-szer annyi színesfémet állított elő. Gépgyártása 160- szorta, vegyipari termelés 280-szorta volt nagyobb. Jellemző adat; nemzeti jövedelme tavaly az 1950. évinek 13- szorosa volt. Fejlődésének évi üteme az iparban 14 százalékos, a mezőgazdaságban 4,2 százalékos. Természetesen, a világgazdasági problémák Romániát Is érintik, s ez az utóbbi időben különösen a vegyipar nyersanyagbázisában éreztette hatását. Románia energiahiányban szenved, s ezt hosszú távon kívánják rendezni. Gazdasági téren országaink a kormányszintű vegyes bizottság irányításával gyümölcsöző együttműködést folytatnak, különösen a KGST-programok keretében vesznek részt a gépipar fejlesztésében. Szállításainak tekintélyes része (sok esetben több mint a fele) is a KGST-tagországokba irányul. A szocialista Románia élénk külpolitikai tevékenységet fejt ki. A világ 131 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatokat, más országokkal a gazdasági és kulturális' kapcsolatokat ápolja. Románia népe jelenleg lelkes felajánlásokkal, munkasikerekke! készül a november második felében összeülő XII. pártkongresszusra. L. L. Románia atomenergia-programja Romániában a közelmúltban államtanácsi rendeletet adtak ki nukleárisenergia-ügyi állami bizottság létesítéséről és működéséről. Feladata az atomenergia békés, főként energetikai célú felhasználásának a biztosítása. Hatásköréhez tartozik az új energiaforrásokkal, a geofizikával, az asztronómiával és a kozmikus térrel kapcsolatos tudományos kutatás és technológiai mérnöki tevékenység, „felügyelete“. A rendeletet az tette szükségessé, hogy Romániában is előrehaladott tervezéseket végeznek, a., nukleáris energetikai program keretében. Nemrég román—kanadai szerződést írtak alá nukleáris villamos erőmüvek romániai építésére. Kanadai kölcsönnel négy, évenként 600 megawattos atomreaktorhoz jut Románia. Az országos nukleáris program kidolgozása során a bizottság javaslatokat készít a nukleáris energia gazdasági hasznosítására. Javasolja az állami tervbizottságnak a nukleáris energetikai program megvalósításában részt vevő minisztériumokra háruló feladatok ötéves tervbe iktatását. Biztosítja a. radioizotópok, a stabil, izotópok és az atomfizika, a nukleáris eljárások alkalmazásához szolgáló készülékek, felszerelések, anyagok termelését. A bizottság elnöke tagja a kormánynak, s a köztársasági elnök nevezi ki. A jobb légkörért A genfi leszerelési értekezleten 12 évvel ezelőtt fogadták el az atomsorompó néven emlegetett, az atomfegyverek terjesztését megakadályozó szovjet—amerikai javaslatot. Az azóta el telt idő igazolta a megállapodás hatásosságát. A bonyolult európai helyzetben építgetett biztonsági rendszer egyik fontos elemévé vált. Az atomsorompó-egyezmény megkötésére akkor került sor, amikor terveket szőttek a NATO sokoldalú atomütőerejének kiépítésére. Ez a terv pedig az atomklub tagjaivá tett volna olyan országokat, amelyek mindaddig nem rendelkeztek nukleáris fegyverekkel. Ebben pedig óriási veszély rejlett, s ezt felismerve, a világközvélemény tömegakciókat rendezett a NATO-tervek ellen. Bonyolult világhelyzetben született meg az atomsorompó-megállapodás, s ennek puszta ténye bizonyítja, hogy igaz ügy érdekében jóindulattal és őszinte törekvéssel minden nehézség leküzdhető. A 12 év előtti jelentős eseményt ma a helsinki Európa-értekezlet, majd a belgrádi találkozó tükrében, a közelmúltban Brezsnyev elvtárs és Carter elnök bécsi csúcstalálkozóján aláírt SALT—II. hadászati fegyverkorlátozási szerződés sikere jegyében történelmi tényként értékeljük, amely az egyik nagy lépés volt a nemzetközi légkör egészségessé tevéséhez, az európai biztonság és együttműködés megteremtéséhez, a világ békés jövőjének szavatolásához vezető úton. KANIZSA ISTVÁN Iránban politikai és társadalmi ■ vonatkozásban már hosszabb Ideje tart a forró nyár, és a jelek szerint még sokáig fog tartani. Mi a fő Jellemzője ennek a politikai erjedésnek, társadalmi változások folyamatának? Az erjedés fogalmában benne van a zűrzavaros állapot is, amely általában lassú tisztulási folyamaton, kristályosodáson megy keresztül. A szemlélő, aki csak a pillanatnyi állapotot látja, aki szem elől téveszti a végkifejlet távlatát, csalóka képet kaphat az iráni történésről. SZILÁRD értékek Mindenekelőtt lássuk, milyen konstans értékeket eredményezett a rendszerváltozás a sah hatalmának megdöntése után. Elsősorban az állam politikai orientációjából következő működési területen, a külpolitikában. Az iráni kommunistákat tömörítő Tűdéit Párt (Néppárt) a külpolitikai irányvonalat illetően egyértelműen felsorakozott Khomeini ajatollah vezetése mellett, mert az általa képviselt irányvonalat radikálisan antiimperialistának tartja, s ez Irán jövőbeni politikája szempontjából rendkívül fontos körülmény. Az iráni vezetés külpolitikai irányvonala az el nem kötelezettség, tömbönkívüliség, harc az idegen támaszpontok ellen. A párt pozitívan értékeli, hogy Irán kilépett a CENTO tömbből, és sürgeti, hogy feltétlenül hatálytalanítsák a sah kormányának az Egyesült Államokkal és más imperialista államokkal kötött katonai szerződéseit és megállapodásait. Az iráni közhangulatra egyébként is fokozódó Amerika-ellenesség jellemző, amelyet különösképpen az váltott ki, hogy az amerikai szenátus bírálta az iráni forradalmi bíróságok tevékenységét, s ezt a hatóságok és a tömegek a belügyekbe való beavatkozási kísérletnek tekintik. Irán politikai irányzata egyébként két szempontból is érzékenyen érinti az amerikai érdekeket. Egyrészt az állami kezelésbe vett kőolaj hozzáférhetetlensége, valamint számos amerikai érdekeltségű vállalat államosítása folytán, másrészt politikai stratégiai szempontból, mivel Teherán leszögezte: Irán nem kívánja játszani a csendőr szerepét a Perzsa-öböl térségében. HATALOM ÉS ALKOTMÁNY Irán belpolitikájának megítélése sokkal bonyolultabb kérdés. Elképzelések és érdekek széles fronton való szembenállásáról van szó. Nagyjából így vázolhatjuk a frontokat: az egyik oldalon a mohamedán (síita J papság áll, melynek eszményképe az iszlám köztársaság, és a társadalmi berendezkedést egyedül a Korán tanítására építi, a másik oldalon pedig a polgári demokrácia hívei állnak, akik a Iráni labirintusok nyugati polgári demokráciák mintájára szeretnének kialakítani valamilyen demokratikusabb és társadalmilag haladóbb államot a császárság helyén. Természetesen, ez csak főbb vonalaiban jellemzi a helyzetet, mely a valóságban sokkal bonyolultabb. Iránban ugyanis több mint száz politikai párt, különféle érdekcsoportosulás van, s a közös nevezőt nehéz megtalálni. így érthető, hogy elkerülhetetlen volt az ellentétek kirobbanása. A* államhatalmat képviselő Mehdi Bazargan miniszterelnök, az ideiglenes kormány feje nemegyszer „zarándokolt“ el Qumba, a mohamedánok szent városába a tényleges hatalom birtokosához, Khomeini ajatollahhoz, hogy tisztázzák a kormány és az iszlám papi vezetés jogkörét. Minden alkalommal megegyezésre került sor, de a főpap döntése érvényesült továbbra is mindenben, még a kormány döntéseivel szemben is. Az iráni forradalom óta számos probléma megoldatlan maradt, s az élet számos területén érezhető, az idő nyomása. Eddig azonban — a jelek szerint — Khomeini rendszere elsősorban a régi rendszer vezetőinek és kiszolgálóinak felelősségre vonásával foglalkozott. Ezt is kisajátították maguknak a papi bíróságok, melyek a titokzatos névtelenség homályában gyártották a halálos ítéleteket. Sok esetben elhamarkodottan ítélkeztek, elsősorban a Korán betűjére hivatkozva, s ez több főpapot bíráló fellépésre késztetett. Ennek hatására Khomeini a'mnesztia-rendeletet adott ki, ám a bíróságok, lassúbb ütemben ugyan, de látszólag a régi szellemben folytatják tevékenységüket. Khomeini abszolút centrista egyházközpontú politikája a főpapság soraiban is ellenzést váltott ki. Khomeini fő ellenfele Sariat Madari ajatollah. Főként az alkotmánytervezet körül robbant ki köztük vita. Madari alkotmányos parlamenti rendszer híve, követői a Népi Köztársaság Pártjában tömörülnek a Khomeini vezette Iszláip Köztársaság Pártjával szemben. A mohamedán főpapok közötti viszályra még egy megfogalmazás adott okott. Az alkotmánytervezet ugyanis rögzíti a vallási testületek széles körű ellenőrző és felügyelő jogkörét, tehát szerepkörükkel az alkotmányos intézmények fölött állnának és általános vétójoguk lenne. A Khomeinivel szemben ellenzéki főpapok megkérdőjelezték, vajon iszföm vagy síita befolyás érvényesüléséről van-e szó. Khomeini egyébként Nyugat-barát „ellenforradalmi mesterkedésnek“ minősítette az alkotmányozó nemzetgyűlés gondolatát. Khomeini siita-iszlám elvű államépítési terveivel polgári tömörülések is szemhenállnak, elsősorban a Mim szadik alapította Nemzeti Front, valamint a szociáldemokrata színezetű Nemzeti Demokratikus Front. Az alkotmánytervezet pontosítására hivatott 75 tagú szakértői testületbe rendezett augusztus 3-1 választások Khomeini ajatollah csoportjának győzelmét eredményezték. Ezt főként val-i lási ellenzéke is tudatosította és mód« szereket változtatott. HATÄROZOTTABB LÉPÉSEK Khomeini győzelme tudatában éré« Ívesebb lépésekre szánta magát. 0} sajtótörvényt fogadtatott el, amely a mohamedán tanítás értelmében szabályozza a szólásszabadságot. Az „iszlám szent és sérthetetlen“ — ez a vezérelv. Így került sor az Ajandegan című polgári lap betiltására, ami azonban nagy társadalmi felfordulást okozott. Egyidejűleg kirobbantak az ellentétek az iszlám vezetők és a bal« oldali csoportosulások között. Tüntetések követték egymást, s ezeken szóhoz jutottak a Fedajin Khalk baloldali, magát marxistának nevező fegyveres szervezet tagjai, de a fanatikus iszlám fegyveresek, a Mozdzsahid Khalk emberei is tevékeny szere« pet játszottak. Még egy felfigyeltető körülmény, van: az iráni vezetők, elsősorban az egyházi emberek olykor kommunistaellenes kijelentéseket tesznek. A legtöbb esetben nem a kommunista Tu« deh Pártot támadják, hanem a magukat marxistáknak nevező különféle maóista, anarchista csoportokat, melyeket kalandortörekvések jellemeznek. Beavatottak véleménye szerint az ajatollah legutóbbi, a szólásszabadságot korlátozó rendelete is a nagy eszmei zűrzavar megszüntetésére, a kalandorok megfékezésére irányul. Irán jövőjének kibontakozása tehát kiszámíthatatlanul, bizonyos értelemben- ellentmondásosan tárul elénk* Határozottan pozitív lépés volt a bankok és biztosítók, továbbá az olajipar* a gépgyárak és alumíniumkohók stb. államosítása. Bazargafi azonban nem kívánja mélyebben érinteni a magánszektort további államosítással. Az amerikai és nyugatnémet fegyverszállítási egyezmények felbontása is Irán gazdasági tehermentesítését szolgálja s kidomborítja az új rendszer el nem kötelezettségének jellegét. Valószínű, hogy Teherán képviselteti magát az ■el nem kötelezett országok szeptemberi havannai VI. világkonferenciáján, miután helyreállították Kubával 1975- ben megszakadt diplomáciai kapcsolatokat. Erjedés, kristályosodás ez a mai iráni helyzet. L. L* Külpolitikai kommentárunk vXXXX44XX\4XXXXXVXXXXXXXXXXX\XXXXXVX4XXXV4X4XXXXXXXXXXX\NXXXXXV4XVWVXV4XX>X4XV^VVXXXXXXX4XXVV\XXV4VC4XXX' SZAKADÉK FÖLÖTT Egyes nyugati körök szeretnék bevonni a pekingi hegemónistákat NATO tömb stratégiájába. Ez a politika további veszélyt jelent a éke ügyére nézve. (A Horizont (NDK) karikatúrája) Az Afrikai Egységszervezet csúcsértekezletének legutóbbi döntése, amely a nyugat-szaharai válságra vonatkozott, a rendezés reménysugarát csillantotta meg. Az egyik érdekelt fél, Mauritánia ugyanis késznek mutatkozott békét kötni a terület függetlenségéért küzdő Polisario Fronttal és kivonulni az általa megszállt területekről. Am a másik érdekelt fél, Marokkó eleve elzárkózott Mauritánia példájának követése elől, sőt fokozta katonai jellenlétét a vitatott területen, újabban pedig Mauritánia részére is igényt tart, nem hagy „vákuumot“. A Polisario Front erre támadásainak fokozásával, eredményes rajtaütésekkel válaszolt, s olyan helyzet rajzolódik ki a Maghreb-országok határán, hogy az EBSZ vagy az AESZ közbelépése nélkül szabályos háború lángolhat fel. Miért folyik a nagy hadakozás, kinek, miért kell Nyugat-Szahara? A viszály tárgya 266 ezer négyzetkilométeres terület Északnyugat-Afrikéban. Spanyol- vagy Nyugat-Szaharának is nevezték, amiből nemcsak földrajzi fekvése, hanem gyarmati hovatartozása is kiderül. A Szaharának ez a része is épp olyan kietlen, mint a többi, de egy fontos dologban eltér .a többitől: a világ legnagyobb foszfátlelőhelye található itt (Bu Craa közelében). A gyarmattartó hatalomnak, Franco Spanyolországának megérte, hogy 40 ezer főnyi hadsereget állomásoztasson itt. A terület viharos történelmi múltra tekint vissza. A IX—XI. században a fénykorát élő ghanai birodalomhoz tartozott, a XI—XII. században marokkói fejedelmek uralkodtak itt (Almoravidák). Aztán teltek a századok, és a XV. században megjelentek a ragadozó portugálok. A terület kincsei — az arany, a mahagónifa, a gumroi arabikum stb. vonzotta a hódítókat. Nyugat-Szahara kolonializálása, persze, ezzel még nem volt teljes. A múlt század nyolcvanas éveiben feltűntek a spanyolok s hozzáláttak a terület felosztásához, illetve újrafelosztásához. 1904-ben spanyol—francia egyezmény született, melynek értelmében két részre osztották a nyugatszaharai területet, s ennek egyik részét Marokkóval együtt Franciaország vette „védnöksége“ alá. A 184 ezer négyzetkilométer területű Rio de Oro és a 82 ezer négyzetkilométer területű Saguia el-Hamra azonban mindenkor egy területi egységet jelentett az őslakők szemében. Az itteni, mintegy 70 ezer főre becsült arab lakosság helyi tájnyelvet beszél, találunk még nomádokat is (berberek, tuaregek). feladták gyarmatukat és magára (hagyták népét. Meggondolatlanság ’ vagy tehetetlenség volt-e ez? — vitatható. Mindenesetre Nyugat-Szahara szomszédai — Marokkó és Mauritánia — prédaéhesen csaptak le a megürült területre. II. Hasszán marokkói király „szent területfoglalási zarándoklatot“ rendezett, s a fegyveres akciókban a szomszéd Mauritánia is segítségére volt. A Polisario csapatai folytatták partizánharcukat, s nem is eredménytelenül. Mauritániában az idén személyi változások történtek a kormányban (a kormányfő szerencsétlenség áldozata lett), s az új vezetők ráeszméltek a tetemes költséget felemésztő háborúskodás meddőségére és a békülés jeleit mutatták. Konkrét állásfoglalásra az AESZ legutóbbi csúcsértekez-Maghreb-vihar küszöbén 1956 fordulópontot jelentett az akkor még Spanyol-Szahara életében. Marokkó elnyerte függetlenségét Franciaországtól, s egyúttal kisajátította Nyugat-Szaharából a Spanyol- Marokkó néven ismert területet. Madrid nem reagált rá különös ellenségeskedéssel, de a benszüllöttek fékentartására, a foszfáttelepek és a szaharai helyőrségek védelmében fokozta katonai jelenlétét. A katonai állomások elleni támadások azonban mind gyakoribbak lettek. A szaliaraiak ellenállását 1957 óta az akkor alakult Polisario Front vagy FPOLISARIO (Frente Populor de Liberación de Saguia el-Hamra у Rio de Oro) nemzeti felszabadítási szervezet vette irányítása alá. A gyarmatosítók elleni hadüzenet nélküli sivatagi háború 1975-ig folytatódott. Franco diktátor halála után megrendült a spanyol gyarmatbirodalom, s az új vezetők létén, majd Algírban került sor. Mint Ismeretes, Algéria mindenkor a megtámadott nyugat-szaharai nép, majd a létrejött Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság pártján állott és szembeszegült Marokkó és Mauritánia agrsszivitásával. A rendezés folyamatában Algéria és Mauritánia diplomáciai kapcsolatait is visszaállították. Marokkónak az az elhatározása, hogy elfoglalja Mauritánia helyét Nyugat-Szahara megszállt területén, azért is meglepő, mert Mauritániában Mohammed Ould Abdelkader tábornoknak, a légierő főparancsonkának vezetésével kormányellenes összeesküvést lepleztek le (Haidala miniszterelnök algíri tárgyalásai idején], s ez méginkább bonyolítja a körülményeket, a megbékülés helyett egy testvérgyilkos háború folytatásának jeleit vetíti előre. LÖRINCZ LÄSZLÖ
