Szabad Földműves, 1979. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1979-08-18 / 33. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. augusztus 18. HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT • HORGÁSZÁT •HORGÁSZAT# A horgásznak mindig önmagának ** kell eldöntenie, hogy úszós, vagy fenékólmos felszereléssel kínálla-e a csalétket a pontynak. Döntenie kell arról ts, hogy egy helyben várja-e a pontycsapat érkezését, vagy maga keresse a pontynak tanyáját. Ugyanakkor az Is fontos, milyen felszerelést használ. Persze minden az egyén ügyességétől függ, mert hajlékony bottal aránylag vékony — 25— 30-as — zsinórral és kisebb méretű finom horoggal Is szákolható az öthat kilós ponty, amennyiben jól beállítottuk a peremorsó fékjét és a halat hozzáértéssel fárasztottuk. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sporthorgászok többsége egy helyben várja a kapást. Megszokás dolga ez. Ha valaki egy bizonyos helyhez szokott, azt úgyszólván a magáénak tartja, bár a horgászati szabályzat kizárja a helyfoglalás lehetőségét; A horgászok között mégis- létezik hallgatólagos egyezmény, miszerint tiszteletben tartják egymás szokásait, egyebek között az állandó helyfoglalást is. A helyben való horgászatnak beetetéssel van némi előnye. Ügyis mondhatnánk, hogy kényelmes horgászmód ez, és néha jó zsákmánnyal örvendezteti meg a türelmesen várakozót. A módszer hátrányára válhat, ha a zsinórra tompa hegyű horgot kötünk, mert erről rendszerint a szemünk láttára szabadul el a jókora ponty, aztán napokig leshetjük a további kapásokat. Az elszabadult hal ugyanis a horgásztanyán „legelésző“ társait is elriasztja. Akadnak persze olyan sporthorgászok is, akik egyszerre több helyen etetnek be, és rendszeresen váltogatják az állandó tanyát. Persze ezek sem nézik jó szemmel, ha „hivatlan vendég“ telepedik le az általuk beetett állandó helyek valamelyikére, s ezt szóvá is teszik. Az egy helyben horgászókkal szemben a- maguknak több állandó horgászhelyet fenntartók nem éppen a sporthorgászat szabályai szerint járnak el. Többen nem sport-, hanem húshorgászoknak nevezik őket, mivel ezek mindenáron a halfogásra törekednek. Nem törődnek szomszédaikkal sem. Vödörszámra dobálják a vízbe a halakat csalogató élelmet, s ennél fogva társaikat megfosztják a halfogás örömétől. A vízbe dobált halcsalogató élelem persze nem mindig kifogástalan minőségű. A bomlásnak indult haltáplálék ugyanis oxigént von el a vízből. Ez a magyarázata annak, hogy a korábbi jó horgászhelyről a pontyok elmenekülnek, esetleg napokig, hetekig lézengenek a víz valamelyik zugában, mert a megromlott élelemtől gyomorrontást kaptak. XXX A közelmúltban Sókszelöcén fSellce) a Téglás tó mellett elbeszélgetA sikerélményben gazdag horgászat titka tem néhány sporthorgásszal. Megfifigyeltem, hogy mindegyikük a fenékólmos, kapásjelzős horgászati módszer híve. Annak ellenére, hogy a szóbanforgó tavon nincsenek a zsinór szakadását veszélyeztető akadályok, a horgászok közül néhányan mégis ötvenes zsinórt használtak. Ezt azzal Krajcsovtcs János már huszonhét éve tagja a sporthorgászok szervezetének. Gazdag tapasztalatokkal rendelkezik. A közelmúltban azonban őt is megtréfálta egy Jókora hal, valószínűleg amúr, mert alig hogy pár lépésnyire távozott szerelékétől, máris erőteljesen kelepelt az egyik perem-Untermajer Gyula Krajcsovics János Kovács Elek magyarázták, hogy a vastag zsinórt is elszakította egy-egy szilaj hal. Arról azonban hallgattak, hogy miért. Véleményem szerint ennek két oka Is lehetett. Az egyik ok, hogy az ötvenes zsinór „sérült“ lehetett, a másik pedig az, hogy až orsó fékjét rosszul állították be, a zsinór azonban ebben az esetben sem lehetett teljesen kifogástalan, mert az „egészséges“ damilnak ebben a vastagságban el- kell bírnia a tizenegy kilót. A tapasztalt sporthorgász — hasonló vizen — Ilyen halat harmincötös zsinórral aránylag könnyen szákol. Nézelődés közben találkoztam Untermajer Gyulával, a Téglás- és a Bika-tó gondnokával. A helyi horgászok részlegszervezete őt bízta meg az ellenőri teendőkkel. Ideje van rá, mert 1964-től rokkant. Személyében nemcsak az ellenőrt, hanem a jó, tapasztalt sporthorgászt is megismerem. Ebben az évben — májustól július 17-ig — huszonhárom pontyot és két amúrt fogott. Az egyik amúr 4,5 kilő volt. Amint elmondta, a Téglás-tóban dunai- és tükörponty, továbbá compő és amúr tanyázik. Megemlítette, hogy a jelzett Időszakban a sporthorgászok kétszáznál több méretes halat fogtak ki a Téglástőből. A helyi horgászok közül többen már negyven kifogott hallal dicsekedtek. tával felcsallzott horgait. A kevés Ideje horgászó Elek bácsi ebben az évben húsz pontyot fogott s elégedetten említette, hogy ezt nagyon jő zsákmánynak tartja, mert más vizekre nem jár. XXX orsó racsnija, s a szabadon lefutó vastag zsinór a bottartó ágasra tekeredve a hal erőteljes rántásától elszakadt. Érthető, hogy János bátyánk bosszankodott, és ezt akkor szóbelileg is kifejezésre juttatta. Beszélgetésünk alkalmával persze még mindig sajnálkozott, azonban már vidámabban említette, hogy máskor elővigyázatosabb lesz. Vidámságát a szákjában levő, aznap megakasztott ponty Is tetézte, hiszen mások akkor nem fogtak halat, ő azonban igen, s ezt amolyan kárpótlás félének tartotta. A hatvankét éves János bácsi a múlt években több horgászversenyen vett részt, dobogóra azonban soha nem kerülhetett, mert valaki mindig megelőzte. A versenyeknek mindig örült, mert a „nagyoktól“ sokat tanult. János, bácsi július 17-lg huszonegy poptyot szákolt, fezek közül háromkllós volt a legnagyobb. XXX Kovács Elek bácsi csupán három éve tagja a horgászok szervezetének. Gyakorlatilag azóta, amióta őt is hatalmába kerítette a horgászszenvedély. Nagy előnyére válik, hogy a Téglás-tó a háza előtt terül el. Csák ki kell mennie a kapun és máris a vízbe vetheti a kukoricával vagy tész-Andrásko József Andrásko József, a helyi szövetkezet dolgozója, a Téglás-tóból és a Piešťany mellett elterülő Dubník-tóból már négyven pontyot emelt ki. A Dubník-tavon csak öt napig horgászott és naponta megfogta az engedélyezett két darab pontyot. A többit a Téglás-tőből emelte ki. Ö a fiatalabb nemzedékhez tartozik és mindössze két éve tagja a sporthorgászok helyi részlegszervezetének. Amint eredményeiből látjuk, kezdő létére jól elsajátította a pontyhorgászat módszereit, hiszen a kifogott halak között néhány négy-öt kilós példány iS előfordult. Arra a kérdésre, hogy miért dönt tött a sporthorgászat mellett, mosolyogva megjegyezte: „Kedvelem a tiszta levegőjű, természetet. A horgászatot mindennél szórakoztatóbb, megragadóbb Időtöltésnek tartom. A pár kilós ponty szákolása részemre több mint élmény. Ezért horgászom“* Amint látjuk, a Téglás-tő gazdái ponttyal jól benépesítették ezt a vizet, és a jó zsákmány sem váratott magára. A horgászok többsége az etetőkosaras fenékhorgot kedveli. Ennek főjeg a horgászidény kezdetén vették hasznát. Alighogy bedobták a horgokat, a pontyok máris „jelentkezz tek“. Az etetőkosár tartalmának a kóstolgatása után a ponty hamarosan felszippantotta a kukoricával vagy a tésztával felcsalizott horgot, s a ka' pásjelző, valamint a ráesni elárulta a falánkságot. A sikeres bevágást —« néhány eset kivételével — szákolás követte, s ez örömmel, izgalommal töltötte el a horgászok mindegyikét. HOKSZA ISTVÁN Huszonöt éves az NDK Horgászszövetsége Az NDK Horgászszövetségének tagjai ebben az évben ünnepük Szövetsé' gük fennállásának negyedszázadát. A szervezet megalakulásától fogva a sporthorgászok száma megnövekedett. Ezerkilencszázötvennégy és ezerkllencszázhetvennyolc között 343 ezer 815-tel szaporodott a taglétszám, jelenleg a horgászok közt több mint 13 ezerőtszáz nőt, ötvenezren felül fiatalt, továbbá 52 ezer 500-at meghaladó gyermeket tartanak nyilván. Amikor létrehozták ezt a szervezetet, mindössze háromezer hektár vfzterület volt a tulajdonukban. A múlt év végén azonban már- több mint harminchétezer hektár vizterületet mondhattak magukénak. Az NDK-ban több mint Ötezer alapszervezetben intézik a horgászok ügyeit. A vizek halasltását l962-,ben kezdték. Akkoriban negyvenegyezer márka értékű halat telepítettek a vizekbe. A legjobb-eredményt 1977-ben érték el, amikor három millió 380 ezer márka értékben helyeztek ki halakat a gondjaikra bízott vizekbe. A rákövetkező évben — 1978 —г utánpótlásként 2 millió 941 ezer márka értékű halat helyeztek ki. Az érdekesség kedvéért el kell mondani, hogy a temérdek halat*— telepítéshez — á Szövetség saját nevelő tavai szolgáltatták. Az alapszervezetek tagjai jelentős társadalmi munkát vállalnak a környezet védelme érdekében. Szívélyes sporthorgász kapcsolatot tartanak fenn a szocialista országok horgászszövetségeivel, köztük a Szovjetunió és Csehszlovákia horgászaival. Az NDK sporthorgászainak a nemzetközi versenyeken való sikeres szerepléséről számtalan serleg, érem és oklevél tanúskodik. —mh-< VADÄSZAT 4 VADÁSZAT 4 VAD ASZ AT 4 VADÁSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VADÄSZAT 4 VAD ASZ AT 4 éri 3b tvédelmi területeink Az első Csehszlovák Köztársaság keletkezésének idején húsz rezervátum volt az országban. Ebből három Szlovákia területén. A legrégebbiek voltak: Salkova és Ponická Huta, továbbá a Dobrocsl és a Badfni őserdő. Az 1918 és 1938 közötti években a fő cél további védett területek létesítése volt. A rezervátumok száma ebben az Időszakban 136-ra nőtt. Lényeges lendületet kapott a természetvédelem a felszabadulás után. jelentős lépés volt a természetvédelmi törvények megszületése, mégpedig Szlovákia területén az 1/1955 Zb. számú, a cseh országrészben pedig a 40/1956 Zb. számú törvény életbeléptetése. Ennek köszönhetően a vádéit területek száma már 899, ebből három nemzeti park és húsz tájvédelmi körzet. A védett területek célja, hogy a szabadon élő állatfajoknak védelmet nyújtsanak és lehetővé tegyék azok természetes szaporodását. Megkülönböztetünk nemzeti parkokat, tájvédelmi körzeteket és vadászati védett területeket. Ezeken a nagvobb kiterjedésű területeken a gazdasági tevékenységet úgy kell irányítani, hogy megmaradjanak a természet eredeti értéket, összhangban az illető tájegység kulturális-gazdasági jellegével. Szlovákia területén három nemzeti park van: a Tátrai, Pieninl és az Alacsony-Tátra-i Nemzeti Park. A tájvédelmi területek: Fátra, a Veiké és a Malá Fatra, a Slovenský Raj, а Szlovák Karszt, a Murányi, a Vlhorlát, a Duna, a Kis-Kárpátok, Choč-hegység, Vtáčnik. Arval-víztárolő. Vadászati vé dett területek: Poľana, Sitno. Különleges helv/ete van a csallőközaranyosi (Zlatná n/Ostrove) Túzok Rezervátumnak. területe 9200 hektár és gondozásával a Szlovák Vadászszövetség Központi Bizottságát bízták meg. A nemzeti parkokban, amelyek a CSSZSŽK legértékesebb tájait ölelik fel, az állományszabélyoző vadászati tevékenységet a nemzeti parkok gondnoksága látja el. Egységes elvek szerint vezeti bennük a vadgazdálkodást, egységesen jár el a vad számbavételében is. A Tátrai Nemzeti Park csaknem 51 ezer hektár és magában foglalja a Magas-Tátrát, a Bélal-havasokat és a Nyugat-Tátra [Liptói- és Arvai-havasok.) nagyobb részét. Területén öt szigorúan védett rezervátum van. A park célja, hogy megőrizze a táj eredeti jellegét, az állat- és növényvilágot. Az állatvilág képviselői között első helyen lehet említeni a zergét, a mórmotát és a szirti sast. A világ legjelentősebb védett területei közé tartozik. Az északi oldalról szomszédos a lengyel Tátrai Nemzeti Parkkal. Gondnokságában.[ól működő kutatócsoport is -dolgozik, tátralomnici múzeumát pedig évente a turisták tízezrei tekintik meg. Ezérekiléncszázhatvanhétben létesítették Szlovákia második nemzeti parkját, a Pieninl Nemzeti Parkot. Nyugatról összefügg a Tátrai Nemzeti Parkkal, északról pedig a lengyel Pieninl Nemzeti Parkkal. Itt Is az eredeti tájat, növény- és állatvilágot védelmezik. Védett állatfajaink közül említést érdemel a fekete gólya, az uhu, a békásző sas és a vidra. Legifjabb a Gyömbér Nemzeti Perk az Alacsony-Tátrában. Néhány éve újra telepítették ide a zergét a tátrai populációból. Értékes faunája mellett sok növény utolsó európai lelőhelye található Itt. Említést érdemelnek a magtermő cirbolyafenyő-állományok. Az úgynevezett védett előfordulás! helyeken oltalmazzák egy vagy több faj fészkelő- és élőhelyét. Erre példa a már említett Túzok Rezervátum Csallőközaranyoson. Említendők még a védett tanulmányi területek, amilyenek a topolciankvi Bölény-Vadaskert, a lévai. [Levlcé), a trnaval halastavak, a vihorláti víztároló, utóbbiak mind a vízimadarak védett területei. Céljuk bizonyos állatfajok tanulmányozása, illetve időszakos védelme. Néhány védett területünk beletartozik a nemzetközi bioszféra-rezervátumok hálózatába. Egyes állatfajok vé delméről a 125/1965 számú jogszabály intézkedik, amelyet kiegészít a vad fajok védelméről és vadászatáról szőlő 172/1975 számú rendelet. A vadászok és természetvédők között szükséges a szoros együttműködés. A ma) vadászok a természet aktiv őrei. Tevékenységük jő részét a ritka, értékes és kiveszőben levő vadfajok védelmére, szaporítására fordítják. A zergénél a főfeladat a Magas Tátrában őshonos populáció szaporítása. A mormotaállomány mintegy 1100 darab, ebből ezer él a Tátrai Nemzet) Park területén. A medvék számát a jelenlegi 480 darabról csökkenteni szükséges a károsítás miatt. A hiúz 1976 óta csak a téli hónapokban vadászható. Allományalakulását fokozott figyelemmel kísérjük. Farkasból körülbelül 210 darabot tartanak számon. Évi terítéke 20—22 példány. 1975 óla részlegesen védett. Kelet-Sziováklábán a legelterjedtebb. A vadászok túl nagynak tartják állömányát, a természetvédők viszont szeretnék előfordulási területét kiterjeszteni, ami csak úgy lehetséges, ha ,egy nagyobb tájegységben az eltartó képességhez viszonyítva állományuk túlszaporodik, s Innét természetes elvándorlás következik be. A vidra elterjedési területe Igen leszűkült, már csak néhány folyam és patak szakaszára korlátozódik. Vadászatán kívül elsősorban a folyók és patakok vizének szennyezése és az ezt kővető halszegénység voltak az állománycsökkenés okai. A túzok mennyisége 348 darab. A legtöbb a Csallóközben él. A megvalósítás stádiumában van egy túzoktelep létesítése, zárttéri tenyésztéssel* A fajdfélék (siketfajd, nyírfajd,császármadár) természetes környezete erős változásnak van kitéve, ezért számuk csökken. A helyzeten védelmi intézkedések sorozatával igyekszünk segíteni. csak néhány vadászata en lyezett. Védettek az őszszes bagolyfélék és a nappali ragadozó madarak, kivételt csak a héja, az egerészölyv, a gatyásölyv és a karvaly képez, amelyekre bizonyos Időben és bizonyos feltételek között lehet vadászni. Védettnek kell tekinteni minden más állatfajt, amelyek a vadásztörvényben nincsenek felsorolva. R. A*
