Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-02-03 / 5. szám
D □ ЕЙ tennivalók gyümölcstermesztés Folytathatjuk mindazon munkálatokat, amelyeket az előbbi hónap enyhébb napjain megkezdtünk. A gyümölcsfákat tavasszal metszeni kell. Ennek célja a nagy termöfelületű, szel - lés, tehát a nem túl sűrű korona kialakítása. Az ültetés utáni visszametszés tavasszal a veszszők egyharmad részére történjen. Ügyeljünk arra, hogy a középső, egyenesen növő vezérággal az oldalágak arányosan fejlődjenek, ezeket mindig kifelé álló rügyre kell visszametszeni! Lényegében fgy kapjuk az első ágcsoportot. A következőt e fölött neveljük ki, 50—60 cm-es magasságban. Ez úgy történik, hogy a következő évben a vezérágat öt-hat jól fejlett rügy felett visszametsszük. E- zekből a rügyekből fejlődik ki a második ágcsoport. A harmadik ágcsoport kinevelése is hasonló módon történik. Az ezt követő években a metszés már elmarad és a fa közben kifejleszti termőrészeit. A diófát egyáltalán nem kell metszeni, a felesleges ágakat augusztusban távolíthatjuk el. Az ősszel ültetett csonthéjas fákat tavasszal feltétlenül vlszsza kell metszeni. Az alma- és körtefákat gyengébb minőségű talajon csak kisebb mértékben metsszük. A cseresznye- és meggyfákat az első évben alakító metszésben részesítsük, a további években hagyjuk őket szabadon növekedni. A termő gyümölcsfáknál a koronát elsürüsítő, a befelé növő vagy az egymást keresztező ágakat vágjuk le. Ugyanígy járjunk el a száraz, hibás vagy a beteg ágakkal is. A vágófelület legyen sima, s azt oltóviasszal vékonyan kenjük be. A fák tövén fejlődő hajtásokat vagy a koronában növő vízhajtásokat tőben vágjuk le, majd a fák törzsét erre alkalmas drótkefével tisztítsuk meg. Folytathatjuk a sebek gondos kezelését, kitisztítását és oltóviasszal való lezárását. A gyenge törzsű fa mellé tegyünk karót. Ügyeljünk arra, hogy szilárdan álljon, felső vége pedig a korona aljáig érjeni Ha az egyébként jól termő gyümölcsfa elvénült, ezért termése általában apró marad, két részletben, két év alatt niegifjíl hatjuk. Ez úgy történik, hogy ágait fűrésszel egy-két méterrel megrövidítjük, egy kifelé növő ág felett levágjuk, a sebet pedig viasszal bekenjük. A különben egészséges fa, ha elegendő trágyát és vizet kap, újból szép termést adhat. A ribiszke és a köszméte metszése ritkításból áll, így megakadályozhatjuk a bokrok elsürűsödését. A 3—4 évnél idősebb részeket távolítsuk el. A málna esetében az Idős, sérült, vagy a rosszul telelt vesszőket tőből távolítsuk el. Tövenként négy-hat sarjat hagyjunk meg, de ezek visszametszését kerüljük, mert a legszebb gyümölcsök a sarjak legvégén fejlődnek ki. Legcélszerűbb 80 cm-es magasságban két dróthuzalt kihúzni és a hajtásokat a huzalpár között rögzíteni. Február második felében — fagymentes időben — végezzük el a téli permetezést. Egyik évben az Arborol M 3 %-os, a másik évben pedig a Nitrosen 25 vagy 50 2 °/o-os oldatával permetezzünk. Később ezeket a készítményeket ne használjuk, mert a fejlődő rügyeket elégethetik! Ügyeljünk arra, hogy a szamócát és a virágokat lehetőleg ne érje a téli permet. Ha más megoldás nincs, permetezéskor takarjuk be őket fóliával. Én a kajszifáknak csak a törzsét és vastagabb ágait permetezem, ezekkel a készítményekkel. Vannak már harmincéves fáim is, amelyek még mindig jól teremnek! Az őszibaracknál a téli permetezés a Kuprikol 50 2 %-os vagy a Sulka 5 %-os oldatával történhet. Ez nem hagyható el, mert később már semmivel sem lehet pótolni, sőt, ha az előző évben több levélen volt levélfodrosodás (Taphrina deformans), nem árt ezt a permetezést egy hét múlva megismételni. ZÖLDSÉGTERMESZTÉS Fagymentes napon átforgatjuk a komposztot, meggyorsítva ezzel az érését. Ha van melegágy! ablakunk, szaporítóládánk, ellenőrizzük, hogy nem szorul-e javításra. Itt az idő a melegágyak készítésére. Melegítő anyagnak legjobb a friss szalmás lótrágya, de a marhatrágya és a lombkeverék is megfelel erre a célra. A trágyát azonban ne tapossuk le, mert így korábban bemelegszik! Nem árt, ha a túlságosan száraz trágyát langyos vízzel megöntözzük. Ezt követően rakjuk fel az ablakokat és a trágyát földeljük le 15 cm vastag földréteggel. Vethetünk kevés meleget igénylő növényeket, így salátát, karalábét, retket, fejes káposztát, karfiolt stb. A vetőmagvakat azonban a gombák és a baktériumok ellen csávázni kell! Például a Ceresan vagy a Falisan készítményből 5 gramm szükséges egy kiló vetőmagra számítva. A paradicsomot és a paprikát a vírusok ellen 1 % os nátronlúgban kell csávázni 10 percig, utána a magokat jól mossuk le. A csávázott vetőmagot legcélszerűbb fertőtlenített földbe vetni. A magvakat — nagyságuktól függően — 0,5—1 cm vastag földréteggel kell takarni. A föld fertőtlenítését kelés után a lengyel gyártmányú TMTD 85 0,2 %-os oldalúval történő permetezés is helyettesítheti, például a salátánál egy lombleveles fejlődési szakaszban. Ahogy az időjárás és a föld melege megengedi, állandó helyre, tehát szabadföldbe vethetők: sárgarépa, retek petrezselyem, feketegyökér, a kerti laboda, sóska, borsó, bab, hagyma kömény, mák stb. Ezzel szemben palántanevelést a zeller, tojásgyümölcs, paprika, paradicsom, kel, bimbóskel, káposzta, karalábé, uborka, dinnye, tök stb. igényel. Ha ezeket állandó helyre vetjük, akkor is lesz ugyan termés, csak sokkal később. Ha fóliasátrat akarunk készíteni, a szükséges anyagokat már most szerezzük be! SZŐLŐTERMESZTÉS Az időjárás megjavulásával megkezdhetjük a sorokat és a tőkehelyek kijelölését. Legelőször a tábla négy sarkára eső tőkék, majd ezektől kiindulva ültetőzsinór mellett a sorokon belüli tőkék helyét tűzzük ki. Az utak széléhez a tőkék ne legyenek 60 cm-nél közelebbi Gyorsabb a tőkék helyének kijelölése, ha mérőlécet is használunk. A sortávolság kézi művelésnél 100, kerti traktorral történő művelésnél pedig 150—200 cm lehet. A tőtávolság — a fajtának és a művelés módjának megfelelően — 100—150 cm lehet. A korábban telepített szőlőben tavasszal az első teendő a nyitás, amit már néha február végén elvégezhetünk. Egyidejűleg eltávolíthatjuk a harmatgyökereket is. Ezt a műtrágyázás követheti (3—4 kilogramm NPK ipari trágya áranként). Ezután következik a metszés, az idén valószínűleg csak valamikor márciusban. Addig használjuk fel az időt a metszési alapismeretek átismétlésére! A metszés ugyanis szakmunka. A jó termelőnek ismernie kell a szőlőfajták metszési igényét. Minden rügyből lehet hajtás, de nem minden hajtáson képződhet termés. (A szőlő metszésére lapunk legközelebbi számában még visszatérünk — a szerk. megjegyzése.) VIRÁGTERMESZTÉS Februárban a következő virágokat vethetjük: tölcsérke (Petúnia), vasfű (Verbena), mozaikvirág (Coleus), oroszlánszáj (Antirrhinum) stb. Természetesen mindegyiknek több változata van. A kis növényeket időben tűzdeljük át. A szabadban megkezdhetjük a díszcserjék metszését. A múlt évi vesszők végén virágoznak: orgona (Syringa), vadgesztenye (Aesculus), hortenzia (Hydrangea), japánakác (Sophora japonica), liliomfa (Magnolia), bangita (Viburnum). A múlt évi v.esszők hosszában virágoznak: sóskafa (Berberis), galagonya (Crataegus), japán birs (Chaenomeles japonica), gyöngyvirágcserje (Deutzia), aranyfa (Forsythie), jezsámen (Philadelphus), ffiz (Salix), gyöngyvessző (Spiraea), rózsalonc (Weigelia) stb. A friss hajtásokon hozzák a virágokat: nyáriorgona (Buddleia), kékajak (Perovskia), a gyöngyvessző nyári fajtái, dudafürt (Colutea), tölgyes gyöngyvessző (Sorbaria) stb. A száraz és lefagyott, valamint a túl sűrű részeket mélyen vágjuk ki. Lakásunkban is legyen olyan virág, ami most, a téli hónapokban nyílik. Ilyen például a népszerű és közismert ciklámen (Cyclamen) és a szerény, de sokat virágzó kankalin .(Primula). VARSÁNYI GÁBOR mérnök, a Dunajská Streda-i MMKi tanára j ; ' '-í'-"? ■ „• : «Üfrt j WSmЖ % WíMWč f. k „> -/-.k « k r. ' ' 45 bi ikiš fk Щ- 4 Elemekből összeállított fóliaház. Szélessége 3,8, magassága 1,8 méter, hosszúsága tetszés szerinti. (A szerző felvétele) irúyiitoS itiiifdenldiiek__ A kérdésre röviden is válaszolhatunk: nyújtson egészséges, kényelmes életteret az állatoknak, legyen tisztán tartható, fertőtleníthető, s tegye lehetővé, hogy kevés munkát kelljen a benne levő állatok etetésére, itatására, gondozására fordítani. A leírtakhoz még hozzátehetjük, hogy a ketrec legyen biztonságos, a nyúl ne tudjon kiszökni belőle, de más állat se tudjon a nyulakhoz beférkőzni. A ketrec legyen tartós és lehetőleg olcsó. Egyes könynyebben kopó részei könnyen javíthatók, cserélhetők legyenek. A ketrec mérete akkor megfelelő, ha legalább 40—50 cin magas, alapterülete pedig téglalap alakú. A keskeny, ám mély ketrecek helyett a hosszú és kevésbé mélyeket válasszuk, készítsük, mert fgy könnyebben tudjak a ketrec elején elhelyezni az önetetőt, a szénazsebet és az itatót. Ezáltal ugyanis a takarítás és az állat megfigyelése is könnyebb. A tenyészállatuk és a növendékek ketrece lehetőleg 90—110 cm hosszú, 60—70 cm mély és 40—50 cm magas legyen. Az ilyen ketrecbe egy anyát és szaporulatát, illetve 6—8 növendékből álló állatcsoportot helyezhetünk el. Ne készítsünk a szükségesnél nagyobb ketrecet, mert a nyúl mozgási igénye nem nagy. A ketrec anyagának megválasztása már több latolgatásra ad okot. Nem kevesen mondják: nekem korszerűtlen, fából készült ketreceim vannak! S aztán kiderül: sem tenyésztési, sem állategészségügyi gond nem létezik az illető tenyészetében, jó a takarmányértékesítés, a szaporaság, kicsi az elhullás, szépek a nyulak stb. Korszerű tehát a tenyészet elhelyezése, gazdaságos a nyúltartás. Mások drága fémketreceket vásárolnak vagy barkácsolnak, s amikor nem érnek el jó eredményt, már azt sem tudják: a vasat szidják-e, vagy a korszerűségről vallott általános felfogást. Szögezzük le nyomban: a nyültenyészet nem attól korszerű, gazdaságos, hogy fémből vagy fából készül-e a ketrec! Sokkal inkább a tenyészállatok fajtájától, a gondozástól, a takarmányozás szakszerűségétől és magának a tenyésztőnek a felkészültségétől, szakismeretétől. A ketrecanyagok használati értéke között különbségek vannak. A faketrec előnye, hogy olcsón beszerezhető, másra nem használható anyagból saját elképzelés szerint készíthető el. Ha valamilyen oknál fogva megszűnik a tenyészet, a használt ketrec anyaga eltüzelhető, s ez nem nagy kárt okoz. Az állomány bővítése nem okoz gondot, további ketreceket készíthetünk anélkül, hogy nagyobb kiadások keletkeznének. Hátránya, hogy tisztán tartása és fertőtlenítése több munkát igényel, általában rövidebb élettartamú, a nyúl megrághatja, s zártságánál fogva megakadályozza az épületen belüli légmozgást. így romlik az álak szellőzése. A puha- és keményfából készült rácsoknál nagy mértékű trágyalébeszívódás és anyagroncsolódás tapasztalható. A fémketrec л— akár készen vásároljuk, akár barkácsoljuk — drágább, szerkezetének módosítása, javítása pedig nehezebb. További hátránya, hogy az állat testétől nem melegszik fel, ezért télen a nyulak megfázásának veszélye nélkül csak temperált helyiségekben használható. A fémből készült rácsokon nagy mértékű felületi korrózió keletkezhet, amely szinte biztos előidézője a talpfekélynek. Előnye, hogy tisztán tartása, fertőtlenítése könynyebb, az állat nem rághatja meg. A nyúltartók többsége — a ketreckészítés során — mindkét anyagot felhasználja, ^5ok helyütt láthatók fából készült ketrecek, de a padozatuknak csak egy része telepadló, feleegyharniada drótrács, műanyagléc. A ketrec ajtaja is, tekintettel a nagy igénybevételre, drótrácsból, fémhuzalból készül, hogy a gyakori nyitogatás következtében ne menjen olyan hamar tönkre. S végül: a legtöbb ketrecben fából, funérlemezböl készült fiaztatóláda van. Erre a célra a fém nem alkalmas, mert hideg. A tenyészállatok ketreceinek esetében, ha az aljazat teljesen fémrács, annak egy részét, 40—50 százalékát keményfából, farostlemezből vagy műanyagból készült pihenődeszkával boríthatjuk. így alkalmas és kényelmes pihenőhelyet készíthetünk a felnőtt állatoknak, a rácsnál levő melegebb helyen pedig a fészekből kijáró kisnyulaknak. A fa és a fém tehát jól megfér egymás mellett, ha mindkettőt arra használjuk, amire az a leginkább való. Igaz, a fát megrághatja a nyál, de ez egyrészt elkerülhető leveles gallyaknak, rágófának a ketrecbe helyezésével, másrészt azzal, hogy a ketrec minden berendezési eszközének sarkát, a fiaztatóláda szélét vékony alumínium vagy műanyag lemezzel szegjük be. A lemez legyen sima, szög ne álljon ki belőle, mert sérülést okozhat. Egyes tenyésztők linóleummal, PVC-vel, gumival vagy más vízhatatlan anyaggal borítják be a padozat tömör vagy hézagos részeit. A borítást úgy kell elhelyezni, bogy könnyen ki- és belehető legyen. Ezek tisztán tartása egyszerűbb, de fedező bak ketrecébe nein valók. Lehetőleg ne használjunk telepadlós ketrecet. A telepadlőn ugyanis felhalmozódhat az anyaállat ürüléke, amiből a kisnyulak fertőző anyagot vehetnek fel. Az ilyen körülmények között tartott szopós-, illetve növendéknyulak között gyakori a hasmenés (bélkokcidiózis) és a májkövesedés (májkokcidiózis). A ketrec padozata teljes egészében drótfonalból, perforált fémből vagy műanyag lemezből készülhet. A drótfonal 18—20 mm-es osztásközeggel 2 mm vastagságú drót felhasználásával készüljön. Újabban a kisállattenyésztők is alkalmazzák a drótfonalból ponthegesztéssel készült ketrecet, amely taposórácsa is így készülhet. A műnyag lécek egymástól való távolsága 18 mm legyen. Az ilyen taposórács egyesíti a fa és a fémpadozat előnyeit, jól takarítható és fertőtleníthető. Mivel a ketrec padozata gyorsan szennyeződhet, a könynyebb takarítás és fertőtlenítés végett lehetőleg úgy készítsük, hogy ki lehessen venni. PUHA MARGIT A szakkörök legfőbb jelentősége abban van, hogy megteremtik a feltételeket a szabad idő ésszerű kihasználására és a személyes kedvtelés aktív kibontakoztatására. A szakkörökben sor kerül a tagok politikai és szakmai nevelésére, ami többek között a szocialista ember jö tulajdonságainak formálásához is hozzájárul. Ezeket a feladatokat és a szakkörök tevétkenységének lényegét a CSKP XV. kongresszusának erre vonatkozó határozatai is körvonalazták. Ezek gyakorlati végrehajtásával foglalkozott nemrégiben a Szlovákiai Kisállattenyésztők Szövetségének Trebišovi (Tőketerebes) Járási Bizottsága. A kisállattenyésztök múlt évi munkáját, eredményeit Mazar Milan elvtárs, az SZKSZ JB titkára értékelte. A járásban jelenleg nyolcvankét alapszervezetet és közel háromezernyolcszáz tagot tartanak nyilván. A tagoknak körülbelül kétharmada aktív, akik már fajtatiszta állatokat tenyésztenek. A beszámolóból kiderült, hogy a taglétszám az előzó évihez Д szervezeti tevékenység kibontakoztatása viszonyítva csökkent, ami azonban nem volt befolyással a tervfeladatok teljesítésére, mert aktív, fiatal tagokat vettek fel. Lényegében olyan tagok váltak ki az egyes szervezetekből, akiknek nem a tenyészállatok tartása volt fontos, hanem az eleség olcsó áron való beszerzése! — A fiúk és a leányok tagság iránti érdeklődéséből is kitűnik — tájékoztatott Mazar elvtárs —, hogy hajlamuk van a kisállattenyésztéshez, amelynek ismeretekkel bővülő kiegészítését minden egyes alapszervezetnek vállalnia kell. — Helytelen lenne elhanyagolni a gyerekek igazi vonzalmát a nyulakhoz, a galambokhoz, a baromfihoz, a kutyához stb. Ha a gyerekek jó) ismerik az apróállatokat, akkor meg is szeretik őket és sokan közülük a nagyüzemi állattartásban vállalnak munkát, tehát nem vándorolnak el községükből. A járási bizottság tavaly a tagok szocialista munkavállalásai alapján néhány jelentős rendezvényt szervezett, amelyek kiemelkedő politikai események évfordulójához kötődtek. A járási, sót kerületi jellegű bemutatók közül igen fontos helyet foglalt el a járási székhelyen megrendezett galambkiállítás, a baromfi- és házinyúl-fajtákat, valamint a kanári és egzotikus madarakat népszerűsítő kiállítás. A kiállítások megrendezésében a fiatalok is sokat segítettek, ezért nyilvános dicséretet érdemelnek. Például Tóth András és Buzinko András tőketerebesi fiatal kisállattenyésztők galambokkal és nyulakkal vettek részt a kiállításokon, amelyeken értékes díjakat nyertek. Az SZKSZ járási Bizottsága a tisztségviselők és az egyes szakbizottságok tagjainak iskoláztatásáról sem feledkezett meg. A fiatal tagok iskoláztatását a fiatal természettudósok járási központján valósították meg, Cifranič Jozef Igazgató irányításával. A célkitűzésekéi' jó szervező és irányító munkával sikerült teljesíteniük. A járási bizottság törekvése arra irányul, hogy az alapszervézetekbe tömörülő tagok törzskönyvezett állatokat tenyésszenek. A tagság hetven százaléka ma már kötelezőnek tartja a vezetőség és a felsőbb szervek által kiadott utasítások, követelmények valóra váltását. Tavaly a tagság szakmai nevelése céljából számos kirándulást szerveztek. A legaktívabb alapszervezetekben szakmai előadásokat tartottak az állatok egészségvédelméről és a szakszerű állattartásról. Az idén a tagok — járási méretben — a BRANKO Közös Mezőgazdasági Vállalattal ezer élőnyúl értékesítésére kötöttek szerződést. A járási bizottság az idén többek között a gyengén működő szervezetek megszilárdítására, a taglétszám bővítésére, a tagság politikai és szakmai nevelésére fordítja a legnagyobb figyelmet. ILLÉS BERTALAN
