Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-27 / 4. szám
2000 ben bolygónknak előreláthatólag 7 milliárd lakosa lesz, ami az élelmiszerek termelése és az ellátás szempontiából komoly problémák, feladatok megoldását teszi szükségessé. Ezért egyre nagyobb jelentőséggel bír a mezőgazdasági, ezen belül pedig a növénytermelés, ami egyrészt közvetlenül, másrészt pedig közvetve az állattenyésztésen keresztül gyakorol hatást a lakosság élelmezésének megoldására. Amint tudjuk, a növénytermelés eredményessége több tényezőtől függ. A növények a talajból jelentős mennyiségű tápanyagot vonnak el, amelyeket — akarva, nem akarva — pótolnunk kell. A tápanyagok visszapótlásának még nagyobb jelentősége van akkor, ha rendszeresen fokozni szeretnénk a növényi kultúrák átlagos terméshozamát. S hol nem akarnák ezt manapság elérni? A tápanyagvisszapótlás kérdésének megoldásánál teljesen mindegy, hogy a nagyüzemi mezőgazdasági termelés vagy a kistkertészkedés feltételeiből indulunk ki. Az alapkövetelmények mindkét esetben azonosak ... A kertbarátok értekezletein, a szakelőadásokon és a helyszíni tapasztalatcseréken a kiskertész éktől gyakran hallani, hogy nincsenek megelégedve a kertjük talajával. Hiába próbálkoztak többféle trágygzási móddal és talajműveléssel, hatásos növényvédelemmel, az eredmények továbbra is csak váratnak magukra. Különösen a városi kérttelepek tulajdonosai tapasztalják, hogy a sokféle zöldségfaj közül csak néhány felel meg a szakmai követelményeknek. Pedig a kert gondos művelői sok esetben időben végezték el a növényápolási munkálatokat, a legjobb fajtákat szerezték be stb. Csupán a talaj összetételének figyelembevételével a tudatos trágyázásról feledkeztek meg. Akad azonban olyan példa is, amikor a kertbarát állandóan sózza, trágyázza a kiskertjét! A termesztett növények ugyan szépen fejlődnek, de a termés jelentkezésékor még sincs több zöldsége, vagy gyümölcse, mint a szomszédjának. Pedig a szomMire ügyeljünk? széd csak néha trágyázta a földet, de azt szakmai hozzáértéssel tette. A mezőgazdasági üzemekben, de még inkább a kutatóintézetek gazdaságaiban a talaj tápanyagtartalmának szabályozása ma már magas fokon áti. Felkészült, főiskolát végzett szakemberek komoly és bonyolult laboratóriumi vizsgálatok alapján műveltetik meg és trágyázzák a földet. A kiskertészek viszonylatában ez manapság még nehezen képzelhető el. A gyakorlati példák ugyanis egyértelműen bizonyítják, hogy a kertbarátok sok esetben a legelemibb hibák élkövetése miatt bosszankodnak. Sokszor arról sem tájékozottak, hogy milyen lehetőségeik vannak a kiskert talajának javítására. A kertekben termeit zöldség, gyümölcs, szőlő, dísznövény, virág jelentős mennyiséget képvisel. Az egyre növekvő zöldség- és gyümölcsszükséglet kielégítésében a termesztés színvonalának vagy intenzitásának egyre jelentősebb szerepe van. Köztudott, hogy a termesztés színvonalának emelése kétféle módon lehetséges: az egységnyi területen előállított termés mennyiségének növelésével, a megfelelő minőség megtartása mellett és a termelés költségeinek csökkentésével. Ez a kertbarátok szemszögéből nézve sem lebecsülendő. A termelői tevékenység színvonalának alakulásában az egyik legfontosabb tényező a megfelelő szakismeret elsajátítása. A kiskertek, házikerlek és a kerttelepek tulajdonosai többségükbe nem hivatásos termesztő szakemberek, ám közülük sokan mégis meglepően nagy hozzáértéssel, sokszor még a szakképzett kertészeket TÁLAJMÜVELÉS IÁ2ANYAGPÓTLÄS NÖVÉNYVÉDELEM is szinte megszégyenítő eredménnyel kertészkednek. A szakismeretet a megfelelő érzék és hajlam mellett ugyanis a tapasztalat és a tanulás, a szakképzettség fokozása együttesen adja. A Szlovákiai Gyümölcsészek és Kiskertészek Szövetségének néhány jól működő és több éves múlttal rendelkező helyi szervezetében a helyszíni tapasztalatcserének is kialakult hagyományai vannak. Ennek során az illetékes szakember helyben ad tanácsot a kert talajának feljavítására, a növényápolási és egyéb munkálatokra. Az időben adott jótanács ugyanis általában nem marad eredmény nélkül, de természetesen A házikerti, kerttelepi munkálatokban olykor a gyermekek is besegítenek, ami többek között hozzájárul az ember és a természet közötti kapcsolat kialakításához, elmélyítéséhez. . (A szerző felv.) csak akkor, ha azt meg is fogadjuk. Az összefogásnak, együttműködésnek is igen szép példái vannak. Például a telepítés előtti mélyszántást sok helyütt traktorral végzik, az őszi és tavaszi talajmunkálatokat kis kerti traktor, a gyümölcsfák rendszeres permetezését a permetezőgépek közös üzemelésével teszik könnyebbé stb. A téli hónapokban szakelőadásokat szerveznek, felmérik a tagok vetőmag-, palánta-, gyümölcsfa- és szőlőoltvány , növényvédőszer- és szerves, illetve műtrágya-igényét. Az idény beindultával a kertészeti szolgáltató vállalat dolgozóinak együttműködésével megszervezik az összeirt tételek nagybani megvásárlását stb. Mi teszi a kertet olyan kedves, üdítő- és — olykor fárasztó volta mellett is — pihenőhellyé? Elsősorban az, hogy a kert tipikusan olyan hely, ahol a kellemeset összeköthetjük a hasznossal. Ehhez azonban az is kell, hogy a „főszereplők“, a növények jól fejlődjenek, teremjenek. A termesztés sikerének természeti alapja a talaj, mert a növények ebből veszik fel a vizet, a benne oldott állapotban levő tápanyagokkal együtt. Ugyanis a talaj növényellátó tevékenységépek mértékétől és módjától függ, hogy az ültetett, illetve a vetett növények jól fejlődnek-e, díszlenek-e, vagy csak éppen élnek, esetleg sínylődnek. Az utóbbi esetben már nem is növénytermesztésről, csupán növénytartásról beszélhetünk. A megfelelő talajállapot mellett azonban a növényápolásnak és a növényvédelemnek is fontos szerepe van. (E három témakörrel foglalkozik majd a most induló sorozatunk is — a szerk. megjegyzése!) A kert növényei tehát akkor fejlődnek jól, ha a talajállapot kedvező számukra. Ha ellenben nem, akkor meg kell javítani. Mivel a kert viszonylag kisebb terület, benne még olyan talajjavítási eljárások is alkalmazhatók, amelyek a nagygazdaságokban már kevésbé jöhetnek számításba, főleg a munkaerőigény vagy a túlzott költségkihatás miatt. — blm— HHla шшомик Kérdés: Hogyan kell védekezni a mogyoró termésének férgesedése hlien és mi idézi elő a fiatal gyümölcsfák kiszáradását? Válasz: A mogyoró férgesedését a mogyoróormányos, mogyorózsuzsok (Curculio Nucum L.) okozza, amely hat-kilenc milliméter hosszú,feketés, piszkos szürkés színű. A nőstényeik hosszú ormányukkal május végén és június elején lyukat fúrnak a még éretlen mogyoróba, s azok mindegyikébe egyegy tojást helyeznek. A tojásból körülbelül két hét alatt kikelt lárvák (kukacok) a mogyoró belsejét fogyasztják, s azt ürülékükkel szennyezik. A lárva ekkor még lábatlan, sárgásbarna színű. Szeptember végén, tehát a teljes fejlettség elérésekor a mogyoró héján lyukat rágva a földre veti magát (általában a megtámadott mogyoró idő előtt lehullik), hogy a talajban be^ bábozódjék. A bogarak májusban és júniusban a mogyoró leveleivel táplálkoznak. Az ellenük való védelem nagyon nehéz, mért ellenállóak a kémiai készítményekkel szemben. A bogarakat ősszel és kora tavasszal például a mésznitrogén kijuttatásával pusztíthatjuk. Jó hatás érhető el a Basudin 5 G (1 dkg/négyzetméter) készítmény használatával is. Májusban a bogarakat célszerű sátorlapra vagy fóliára lerázni a fáról és megsemmisíteni őket. Permetezésre — májusban és júniusban — a Soldep készítmény 0,2 */o -os oldata használható. A fiatal gyümölcsfák kiszáradásának okai a nem megfelelő talajtípus és fekvés, a magas talajvíz-állás, a különböző gombás és baktériumos kórokozók lehetnek. Így többek között károsíthat az alma- és a körtefa baktériumos hajtásszáradása és rákosodása (Erwinia amylovara), az orgona hajtásbakteriózisa (Pseudomonas syringae), amely a csonthéjasok rákosodását is előidézi, továbbá a kajszi elhalását okozó gomba (Leucostoma persoonii), amely a Ikajszifáik gutaütését idézi elő, a baktériumos gyökérgolyva (Agrobacterium tumefaciens), amely a fiatal gyümölcsfák elgyengülését és kiszáradását idézi elő, a Leucostoma eincta, amely az őszibarackfa gumós rákosodását idézi élő stb. KRAMPL ŠTEFAN Лк Szlovákiai Kisállattényésztők Szövetsége Érsekújvári (Nové Zámky) Helyi Szervezetének elnökével saját nyúlás galambtenyészetéről, valamint a szervezet tagjainak munkájáról beszélgettem. Bartus László elmondta, hogy a nyulaik és a galambok szeretetét szüleitó örökölte. Mint ötödikes iskolásnak már voltak nyulai és galambjai. Az utóbbiak már- akkor Is fajtatiszták, a nyulak kevertek voltak. Kezdetben a szegedi keringőket és a prágai röpgalambokat tenyésztette, később, 1948-tól a postagalambok tenyésztésére szakosította magát. Ami a nyúltenyésztést illeti, 1973-tól a fajtatiszta francia ezüst nyulak tenyésztésével foglalkozik. Szerinte ez a fajta jó tulajdonságokkal rendelkezik: a nyulak gyorsan fejlődnek és finom húsúak. Tíz-tizenhét hetes koruktól már lehet vágni őket. Szaporaság szempontjából is jó fajta: nyolc-tíz fiókát hoznak világra, de itt Bartus elvtárs megjegyezte, hogy ő inkább azt szereti, ha az anyaállatnak csak hat-hét, esetleg nyolc kisnyula van, akikor gyorsabban fejlődnek. Azokra az anyákra, amelyeknek utódai rendkívüli tulajdonságokkal rendelkeznek, nagy gondot fordít. Tavaly az új-zélandi fehér, nyúlfajta tenyésztését is megkezdte, amelyből három anya- és egy apaállata van. E fajtával azért kísérletezik, mert hasonló tulajdonságai vannak, mint a francia ezüst fajtának. A kisállattenyésztő a kiválasztott nyulaikat továbbtenyésztésre, a többit pedig levágásra használja. A nyulak elhelyezése megfelel a követelményeknek. A nyúltenyésztéssel kapcsolatos fontos higiéniai szempontokat maradéktalanul betartja. A kisnyulakat nyolchetes korban választja el. A tenyésztéssel kapcsolatban van egy különlegessége. A nyulaknak egyáltalán nem ad zöldtakarmányt, még nyáron sem. Mindig száraz fűvel vagy száraz szálas takarmánnyal eteti őket. Tapasztalata szerint ezzel a takarmányozási eljárással sikerült csökkentenie az elhullást. A felnőtt nyulakat naponta kétszer, a növendékeket többször eteti. Az etetőket és a ketreceket mindig példásan tisztán tartja. Az ivóvízhez a nyulak állandóan hozzáférhetnek. Nyúlállománya törzskönyvezett, mást még levágásra sem tart. Ami a galambtenyészetét illeti, az is fajtatiszta. Állománya nagyobb részben standard, mert mindenben a szépét, a követelményeknek megfelelőt szereti. Jelenleg mintegy hatvan galambja van. Standard galambjai túlnyomó részt nevezetes tenyésztőktől származnak, olyanoktól, akik nemcsak országos, dg nemzetiközi viszonylatban is jelentős eredményeket értek el. Ezután Bartus elvtárs az SZKSZ Érsekújvári Helyi Szervezete tagjainak tevékenységéről tájékoztatott. A szervezetnek jelenleg több naht hatvan tagja van, akik hat szakosztályba tömörülnek. Galambászok már nagyon régóta vannak Érsekújváron, szervezetileg azonban csak 1948- tól. A nyúltenyésztésben az utóD- bi években jó az előreliciadás. Míg 1975-ben csak tizenhét tenyésznyulat tartottak nyilván, addig tavaly már több mint kétszáz darabot. A baromfitenyésztés már szintén régóta honos, hiszen Érsekújvár régen mezőgazdasági város volt. Szervezetileg ebben á szakosztályban is csak a felszabadulás után, különösen az utóbbi években lett komoly fejlődés. Manapság már több mint tíz állattartónak „A-tenyészete“ van. Természetesen, itt is a fűjtatisztaság elérése a cél. Az egzotikus madarakat tenyésztők állománya országos szinten is kitűnő. Van olyan (tenyésztő, aki országos versenyeken, kiállításokon több elismerő oklevelet kapott. A prémes állatokat tenyésztők is szép eredményeket érnek el. A törzskönyvezett macskák tenyésztésével csak Kecskés László foglalkozik, aki már több elismerő oklevelet és érmet kapott a sziámi, fajtatiszta állataiért. Az elnök elmondotta azt iSj hogy a szervezet életében a legnagyobb nehézséget a helyiség hiánya okozza. Gyűléseiket általában a Szakszervezetek Házában tartják. Mindenesetre a vezetőség mindent elkövet annak érdekében, hogy a tagsági élet állandóan jobb legyen. A taggyűléseket negyedévenként rendszeresen megtartják. A vezetőség legfőbb vágya, hogy a jövőben növeljék a fiatal 'kisállattenyésztőik létszámát. HOFER LAJOS Postagalambok Bartus László tenyészetéből. (A szerző felv.) Példás tenyésztő, tisztségviselő j« «J» «j* «j* «j* «j* «J* «2* *2« «J» »2« *2» «£♦ «J* «J* «$* «J* *2* «2» «£♦ «J» «J* *J> *J* «J* «J* *J« «J» «J» *2* «£♦ «2« *2» «J* «J* *2* *** »2* *5* *J* *2» *2« *2* <2* **♦4 A leghelyesebb, ha a nyúlház (ketrectömb) homlokzata keleti vagy délkeleti irányba néz. A közvetlen napfény káros, mert a sötét színű fajták szőrzete az erős napsütéstől kifakulhat és rozsdaszínű árnyalatot vehet fel. A nyulak jól tűrik a hideget, ellenben a huzatra nagyon érzékenyek. A nyúlház hátsó és oldalsó falait jól össze kell illeszteni és megfelelő tömítéssel kell ellátni. Nem árt, ha a ketrec elülső falát drótfonatos ajtó képezi, mert ezáltal a ketrecbe elég levegő és fény hatolhat be. A nyúlház építésére a fa és a tégla a legmegfelelőbb. Ha fából készül, a deszkák közötti réseket lécekkel kell fedni, illetőleg a deszkákat kátránypapírra] kell beburkolni. A vasbeton építmények a legtartó - sabbak, de hátrányuk, hogy hidegek. Legjobb megoldás, ha az ólat szilárd (például beton) padozattal látjuk el. A padozatba trágyalecsurgós ketrecek esetében lejtős csatornákat kell készíteni, mert így az ürüléket tolólappal vagy vizsugárral könnyen eltávolíthatjuk. A falak esetében is törekedjünk a sima, könnyen takarítható és fertőtleníthető felületek kialakítására. A szellőztetés fontosságának megértéséhez és méltatásához vegyük figyelembe, hogy a nyúl testsúly-kilogrammonként és óránként ötszáz-hatszázötven milliliter oxigént fogyaszt, ugyanakkor négyszáz-ötszáz milliliter széndioxidot termel. Érthető tehát, hogy a megfelelő anyagcsere és közérzet eléréséhez sok friss levegőre van szükség. Az állat által kilélegzett széndioxid a levegőnél másfélszer nehezebb gáz, ezért az épület alsó légrétegében helyezkedik el. A feldúsulása lassú anyagcserét, rossz közérzetet és bágyadtságot okoz, nemcsak a nyúl, hanem minden állat, s az ember számára is. Rendszeres eltávolításáról szellőztetéssel kell gondoskodni. A felnőtt nyulak esetében a legelőnyösebb nyúlháznak tekinthető az, ha benne a 15—20 C-fokos hőmérséklet és az 50— 70 százalékos relatív páratartalom megtartható. Az újszülött fiókák jóval igényesebbek a hőmérsékletre (30 C-fok körül). Ha a nyólház csak 20 C- fok hőmérsékletű, akkor a zárt fiaztató ládában a kisnyulak számára megfelelő hőmérséklet érhető el. A nyúl nem kedveli a túlzott meleget, mert légmozgás hiányában és a körülbelül 30 C-fokos hőmérséklet mellett hőgutát kaphat, ami nyáron nem ritkaság. A nyúlnak nyáron testsúlykiiogrammonként és óránként öt, télen minimálisan pedig egy ímk»feaÉfflL Itiihdenldnek___ köbméter friss levegőre van szüksége. Télen, tartós hidegben hőpótlásra, nyáron pedig fokozott légcserére van szükség. A szellőztetést ennek ellenére óvatosan végezzük, mert a nyúl érzékeny a huzatra. Télén a felül befelé bukó ablakokkal a belépő hideg levegőt irányíthatjuk, így az nem közvetlenül az állatokat éri. A nyáléi nyílászáró szerkezeteit szúnyoghálóval kell beborítani. A jó szellőzés elérése végett a szúnyoghálókat rendszeresen tisztítsuk meg a nyúlszőrtől és a portól. Helytelen, ha a nyúlistállók ajtaját, ablakait télen ponyvával, esetleg fóliával takarjuk, az udvaron felállított ketreceket pedig valósággal légjárhatatlanná tesszük a meleg megőrzésére hivatkozva. Ilyen esetben a nyúl nyirkos, számára káros gázokkal telített levegőben él. Nem csoda, ha ivarzása szünete), orrhurutos, étvágytalan és bágyadt tekintetű. A nyúlházakban az egész év folyamán napi 12—14 órás megvilágítás legyen. Ne használjunk túl erős fényforrást, mert a nyúl kedveli az emberi szem számára már sötétnek tűnő, 10 —30 lnx megvilágítási értéket, így a nappali megvilágításhoz elegendő az a fénymennyiség, ami az istálló alapterületének egyhuszonötöd részét kitevő ablakokon keresztül az épületbe kerül. A kiegészítő mesterséges megvilágításhoz négyzetméterenként 1,5—2 W fényerősséget kell számítani. Ezt az 1,8—2 méter magasságban és háromméterenként elhelyezett 40 wattos égőkkel érhetjük el. PUHA MARGIT
