Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-01-20 / 3. szám
1979. január 20. SZABAD FÖLDMŰVES 11 hisz гав mm ? Az önkiszolgáló tágas csarnokában már ]6 Ideje válogatok a kenyér és péksütemény között. Hát még véletlenül sem akad egy friss, ropogós kérgű, illatos kenyér, egy friss, puha, foszlós kifli? önkéntelenül eszembe jut gyermekkorom, amikor anyám odahaza dagasztotta és a péknél süttette a kenyeret. Milyen türelmetlenül vártuk, mikor tér haza a frissen sült, még meleg kenyérrel, amelynek illata elárasztotta az egész lakást. Hogyan hadakoztunk, kié legyen az omlós bélű kenyér ropogós vége ... Ma az asszonyok nincsenek rászorulva erre a sok időt igénybe vevő munkára. Csak be kell menni valamelyik péküzletbe vagy élelmiszerboltba. Kenyérből, péksüteményből bármenynyit vásárolhatunk. Az utóbbi években a kenyérellátás is rendszeressé vált. Azonban a minőség ...? Bizony nem mindig felel meg a követelménynek! — Valamikor a pékség nagy becsben tartott mesterségnek számított. Ma a fiatalok valahogy elkerülik és inkább a „menőbb“ szakmákat választják, — panaszolja STRAKA BOHUŠ, a Bratislava-vidék Malom és Pékiparának igazgatója. — Ezért a termelésben komoly gondot okoz a munkaerőhiány és a szakképzett dolgozók utánpótlása. A múlt évben például a dolgozók létszáma csupán ötven százalékban fedezte a szükségletet. így egy-egy dolgozónak több munkaműveletet is el kell végeznie a gépsoroknál, hogy biztosítsuk a lakosság folyamatos ellátását. Természetesen a fokozott megterhelés kihat a minőségre. De nemcsak a munkaerő-kérdés az oka annak, hogy nem mindig éppen a legfrissebb vagy a legjobb minőségű kenyér és péksütemény kerül az asztalunkra. Sok gondot okoz a kapacitáshiány is. Tavaly például a termelőkapacitást száznegyven százalékra használták ki. Ezért többször is előfordult, hogy a reggeli sütésű kenyér helyett esti sütésű került az üzletekbe. — Meg kell jegyeznem — folytatta az igazgató —, hogy sokszor a liszt minősége sem felel meg a szabványnak és a gabona sikértartalma gyakran nyolc százalékkal is alacsonyabb. Pedig jó kenyeret és péksüteményt csak jó minőségű lisztből lehet készíteni. E tekintetben javulás csak akkor várható, ha a mezőgazdasági üzemekben több kenyérgabonát termelnek és a gabonafelvásárló vállalatok pontos áttekintéssel rendelkeznek a gabona minőségéről. — De gyakran a kereskedelmi hálózat is felelős. Az üzletvezetőknek is nagyobb felelősséget és körültekintést kellene tanúsítaniuk az áru megrendelésénél. Gyakori eset, hogy több árut rendelnek a kelleténél és habár mi friss kenyeret szállítunk, ha másnap árusítják, a minősége természetesen romlik. Ott, ahol termelnek, méghozzá nehéz körülmények között, a problémák, fogyatékosságok gyakran elkerülhetetlenek. A lényeg tulajdonképpen abban rejlik, hogyan igyekeznek a helyzeten javítani. — Fő érdekünk — mondotta az igazgató —, hogy a fogyasztóhoz jó minőségű és friss árut juttassunk. E célból több intézkedést is tettünk. Már a múlt évben fokozott gondot fordítottunk a dolgozók szakképzettségének növelésre, esti tanfolyamok és szakoktatás keretében. Ezenkívül bevezettük a minőség rendszeres ellenőrzését, amely főleg a technológiai folyamat szigorú betartására irányul és a személyi felelősségen alapul. Ez a módszer beváltnak bizonyult. Múlt év utolsó negyedében az ellenőrzési rendszer hatására lényeges javulás történt a minőség terén. Ez idén további intézkedéseket teszünk. Mindenekelőtt növelni akarjuk a szállításban dolgozók létszámát — hozzávetőlegesen negyven százalékkal — abból a célból, hogy az árut naponta többször a kereskedelmi hálózatba szállíthassuk. Remélem, hogy az intézkedések nyomán javul a minőség, és a jövőben csak ritkán hallunk panaszt a fogyasztótól. Persze mindig akadnak olyanok, akik a kákán is keresik a csomót. Bár az igazgató lopva pillantott az órájára, jelezve, hogy az ideje korlátozott, mégis megkockáztattam még egy kérdést. Vajon mi történik a hulladékkal? — Üzemeinkben mindent elkövetünk, hogy a hulladék és a selejtáru minimálisra csökkenjen. Ezért a pékségekben a selejt, vagyis a hulladék elenyésző, a termelésnek mintegy 0,5 százalékát kitevő mennyiségben fordul elő. A malomban még ennél is kevesebb. De a meglevő hulladék sem megy kárba. Mind a saját üzemeinkből, mind a kereskedelmi hálózatból a selejtet felhasználjuk, illetve a száraz péksüteményből és fehér kenyérből morzsát készítünk. A barna kenyér selejtjét és a malomból visszamaradt hulladékot pedig a mezőgazdasági üzemeknek adjuk át takarmányozási célokra. Habár a minőség szempontjából még több helyrehoznivaló^ akad, a pékség dolgozóinak csak a becsületére válik, hogy feleannyi munkaerővel igen nehéz körülmények között a múlt évi termelési tervet több mint egymillió 700 ezer koronával túlszárnyalták. Az áruválasztékot is igyekeztek bővíteni és tíz új készítménnyel — főleg péksüteménnyel — gazdagították a piacot. Feltételezhető, hogy a felsorolt intézkedések is meghozzák a várt eredményt, hiszen kenyeret, péksüteményt naponta vásárolunk és valamennyiünk óhaja, hogy legalább megközelítőleg olyan legyen, mint a nagyanyáink és anyáink sütötte kenyér, Klamarcsik Mária mérnök Ami ma korszerű, holnap már ** könnyen elavulttá válhat. A* Iparban ez azt jelenti, hogy a termelésben és az értékesítésben elért sikerek egy pillanatra sem tehetik önelégültté a vállalat vezetőit és dolgozó kollektíváját. Ha ugyanis ez történik, könnyen előfordulhat, hogy a tegnap még jónak számító vállalat holnapra a gyengék, a hátul kullogók, a rosszak közé kerül. A piac ugyanis — legyen az belföldi vagy külföldi — gyorsan kimondja az értékítéletet. Korunkban a tudomány, a technika nap mint nap produkál valami újabbat, korszerűbbet. Ha az üzemekben ezt figyelmen kívül hagyják, már nem is remélhetik, hogy termékeikkel versenyképesek maradnak. Éppen ezért mindén vállalatnak, gyárnak kell, hogy legyen elképzelése a folyamatos termék-korszerűsítésre, sőt ha szükségessé válik megváltoztatására is. Hosszú távú koncepeiőt általában a nagyvállalatok dolgoznak ki. Ez érthető, hiszen azoknál minden piaci változás nagyobb megrázkódtatást is okozhat. Ma már azonban nem hanyagolható el ez a kérdés a közepes nagyságú ipari szervezeteknél sem. Helyzetük azonban nem könnyű. A bonyolult kérdések közötti eligazodáshoz például megfelelő információs rendszerre, anyagi eszközökre és nem utolsó sorban szakmai felkészültségre van szükség. A zvolení (Zólyom) járásban sok Egészség, tisztaság, szépség Az egyiptomi ásatások során nemcsak a napi tisztálkodáshoz, testápoláshoz szükséges kellékeket találtak — például kézi tükröcskéket, borotválkozó eszközöket, pinzettákat a szőrszálak eltávolítására, különféle tálacskákat a szépségápoló szerek tárolására, hanem kozmetikai előírásokat is, amelyekből megtudhatjuk, hogy az óegyiptomiak nagyon szerették a fürdőzést, mely két eélt szolgált: a tisztálkodást és a felfrissülést. Fürdővizükbe különféle testápoló és illatszereket szórtak. Kleopátra egyiptomi királynő az ókor híres és hírhedt szépsége Cézárt és Antóniuszt többek között bőrének finomságával, üdeségével, bársonyosságával hódította meg. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen hiteles forrásokból tudjuk, hogy naponta fürdőit, mégpedig nem is akármilyen fürdővízben, hanem öszvértejben. Országjáró útjaira — ha a Nílus alsó, illetve felső folyásának vidékére látogatott — kíséretéhez ötszáz öszvér is tartozott, hogy „fürdővize" mindig kéznél legyen ... Afrodité, a görögök szépségistennője a mitológia szerint Ciprus partjai mellett született a tenger habjaiból ... Nem lehet ebben némi igazság? Hiszen a szépség nem is születhet másképpen .. 1 Az ókori Róma polgára fürdőjébe menet először a ruhatárba — apoditériumba —, egy fűtetlen, padokkal és ruhapolcokkal berendezett helyiségbe lépett, onnan átment egy másik, enyhén fütött szobába, az ügynevezett tepidariumba, itt pihengetett s kenette be testét különféle olajokkal és zsírokkal. Ezután a caldárium forró vizében fürdőit és végül a frigidárium hideg vizével hütötte magát. De a római fürdőkben volt egyébként gőzfürdő is, továbbá masszírozóterem, pihenőszoba, olvasóterem, könyvtár stb. Tehát nem csodálkozhatunk azon, hogy a gazdag római patríciusok idejük jelentős részét fürdőjükben töltődték. A mai ember kulturális színvonalát, civilizáltságának fokát megítélhetjük abból, mennyire tiszta, mennyi mosdöszappant használ. Ilyen szempontból azonnal megállapíthatjuk, hogy nem állunk a legjobban: míg a sörivásban szinte világbajnokok lehetnénk, mosdószappanfogyasztásban valahol a táblázat alsó harmadán foglalunk helyet. Ha tekintetbe vesszük, hogy a leggyakrabban használt szappan súlya százhúsz gramm, könnyen Mindez arra utal, hogy az új termékek előállításához szükséges beruházásokat meg kell gyorsítani. Baj van helyenként a szakmai felkészültséggel is. A mérnöktovábbképző tanfolyamok tapasztalatai arra utalnak, hogy az" embereket az üzemek egyrészt nem szívesen engedik el a továbbképzésre, mert távollétüket a termelésből kiesett időnek tekintik. Az így vélekedő vállalati vezetők nem is gondolnak arra, hogy a szakmai továbbképzést olyan befektetésnek tekintsék, amely majd a termék korszerűsítésénél kamatozik. Mint az eddigiekből is kitűnik, a korszerű termékek gyártását szemléletbeli okok is akadályozzák. Könynyebb a megszokott munkát végezni. Gyakran a munkások is idegenkedve tekintenek az újra. Még inkább így van ez akkor, ha a begyakorlatlanság miatt átmenetileg a kereset is csökken. Ezért van nagy jelentősége a szocialista brigádok hármas jelszavából a „tanulni“ igének. A zólyomi járás ipara eddig dinamikusan — az országos átlagot meghaladó mértékben — fejlődöttt. A jövőben ez csak olyan mértékben lesz lehetséges, amilyen mértékben termékeink korszerűek, a kül- és belföldi piacokon jól értékesíhetők lesznek. J. M. H. kiszámíthatjuk, hogy nálunk évente egy személy átlagban nyolc szappant használ el, azaz egyetlen kocka szappant használ másfél hónapig! Pedig a jó, illatos szappant semmiféle szépítőszer nem pótolja. Valamennyien ismerjük a szólást: „Tisztaság — fél egészség!“ Ám a tisztaság még ennél is sokkal többet jelent. Például bájt és kellemet: a mosdószappan épp ezért alapvető kozmetikai, vagyis szépségápoló szer. Fő rendeltetése természetesen az, hogy a szennyet lemossa rólunk. Ám ennél sokkal többre is képes: üdévé, bársonyossá teszi bőrünket, megszünteti a kellemetlen testszagot és bizonyos mennyiségű tápanyagot nyújt bőrünknek. A jó mosdószappan ugyanis különféle adalékanyagokat tartalmaz, amelyek jó hatással vannak a bőrre. A szappan használata a szépségápolás alapvető fokát jelenti: minden szépítőszer értelmetlen és haszontalan, ha alatta szennyes a bőr, azaz minden hétköznapi vagy ünnepi szépségápolás jkikészítésj a mosdószappan használatával kezdődik. Amellett kitűnő serkentőszer is, ami ellen senki és sémi, még a legszigorúbb olimpiai doppingellenes rendszabály sem emelhet kifogást. Ha fáradtak, idegesek, rosszkedvűek vagyunk, semmi sem ér többet egy alapos fürdésnél, zuhanyozásnál. Ilyenkor a mosdószappan lemossa fáradtságunkat, feloldja borúlátásunkat és rossz kedvünket. Ügy lépünk ki a fürdőkából, mintha újjászülettünk volna. A mosdószappan jelentősége tehát nem elhanyagolható. Gyártása elismerést érdemlő társadalmi tevékenység. A Palma n. v. már több mint ötven éve gyárt mosdószappant, noha a gyár ezt az elnevezést csak 1950 január elsejétől viseli. Ugyanis ekkor egyesítették a már harminc éve működő zsír- és szappangyártást. A Palma n. v. mai termelése gépesített és a szakemberek három nemzedékének gazdag tapasztalataira támaszkodik. Maga a hagyomány természetesen ma már nem elegendő, a gyár épp ezért jelentős összeget fordít a termelés korszerűsítésére, felújítására. Ezért a mosdószappanok mennyisége és minősége állandóan növekszik. Ma már a gyár a mosdószappanok nagy választékát nyújtja lakosságunknak. Üzleteinkben mindenki megvásárolhatja a bőrének legmegfelelőbbet. A tisztaság, a jólápoltság a civilizált, modern ember életéhez éppen úgy hozzátartozik, mint a könyv vagy az élelem. NAGY TERÉZ A korszerűségről közepes nagyságú üzem működik. Ezek egy része szerencsésebb helyzetben van, mert mint gyár, vagy gyáregység, valamelyik nagyvállalathoz tartozik, amelynek megvannak a termelésre, a termelés fejlesztésére vonatkozó rövid és hosszú távú elképzelései. Nagyobb gondjaik — ha pillanatnyilag nem is, de könnyen lehetnek — az önálló, középszintű vállalatoknak. J6I tükrözi ezt az állapotot például az is, hogy az exportnövelő hitelek iránt a közepes nagyságú ipari szervezetek részéről a vártnál jóval kisebb volt az érdeklődés. A korszerű termékek gyártásának vagy termékszerkezet kialakításának legolcsóbb módja a licenszvásárlás. Saját kutatócsoportok, laboratóriumok fenntartása ugyanis nagyon költséges, egyben hosszú időt lekötő, s nem is mindig eredményre vezető megoldás. Különösen akkor nem, ha olyasmit szándékoznak kifejleszteni, amit már máshol kitaláltak, alkalmaznak, gyártanak. Sajnos, a licenszvásárlással sem mindig sáfárkodunk eléggé megfontoltan. járásunkban is tapasztaltuk néhányszor, hogy megvásárolták valamilyen termék gyártási szabadalmát és évekbe telt — jóformán már elavult —, mire megkezdték a gyártást. A FEJŰTECHNIKA PROBLÉMAIRÓL Milyen korszerűbb fejőberendezéseket? Lapunk múlt heti számában néhány sorban ecseteltük a jelenleg használatos fejőgépek körül felmerülő problémákat és a gépállomások szerepét a fejőberendezések üzemképességének, jó műszaki állapotának fenntartásában. De szót ejtettünk arról is, hogy a korszerűsítés e téren elengedhetetlen követelményt képez. A tejtermelés hatékonyságának növelése céljából el kell érnünk, hogy a technika még jobb segítőtársunk legyen ebbéli igyekezetünkben. Tehát melyek a beszerezhető és az eddigieknél lényegesen jobb fejőberendezések? A kitűzött cél eléréséhez, a tejtermelés mennyiségi növeléséhez és minőségi szintjének emeléséhez feltétlenül mihamarább rá kell térni a DZ típusú fejőgépek használatára. Köztük a DZ-2-K, a DZ-9-K, a DZ-100 és a DZDK-15 nemcsak hogy feljavítja a fejőtechnika funkcióját, de ugyanakkor nagyot könnyít a pótalkatrészellátás terén is. Ugyanis a régebbi fejőberendezéseket a pelhrimovi Ágra vállalat már jó ideje nem gyártja, fokozatosan csökkentette az alkatrészgyártást is és 1980-ban a gépek pótalkatrész-gyártását teljesen beszünteti. Az így felszabadult termelő-kapacitás a DZ típusú fejőberendezések pótalkatrészeinek gyártására fordítja. Nem panaszképpen mondom, de a pótalkatrészek hiányát a gép- és traktorállomások is nagyon érzik. Viszont a hiány nem annak a következménye, hogy a gépállomások nem tudják milyen és mennyi alkatrész szükséges a fejőgépek javításához. Ugyanakkor arra sem lehet hivatkozni, hogy a gépállomások későn nyújtották volna be ez irányú rendelésüket. Hiszen egy korábbi tárcaközi megegyezés alapján a Zbrojovka Brno vezérigazgatósága Szlovákia számára a fejőberendezések pótalkatrészeinek egyetlen forgalmazójaként az Agrotechnika žabokrekyi üzemét jelölte meg, s ezért a gép- és traktorállomások, valamint a mezőgépjavító műhelyek termelési gazdasági egysége pótalkatrész-igényét csaknem tizenhárom millió korona értékben ide nyújtotta be. Az Agrotechnika azonban a fejőberendezések megrendelt pótalkatrészeinek leszállítását nem egészen ötmillió koronás összegig terjedően vállalta. A pótalkatrészek kérdésében mutatkozó ilyen kedvezőtlen helyzet komoly gondot okoz a gépállomások érdekelt dolgozóinak, csakúgy mint a gépállomások vezérigazgatósága felelős vezetőinek is. Habár minden lehetőt megtesznek a szorult helyzet enyhítése és a szükséges pótalkatrészek beszerzése érdekében, ez az igyekezet sem kecsegtet nagy sikerrel. Ezért az eddiginél még nagyobb figyelmet kell fordítani a fejőberendezések rendszeres műszaki ellenőrzésére és karbantartására. A fejőberendezések . pótalkatrészeinek hiánya azonban semmiképpen sem tartós állapot, csupán átmeneti jelenség. Feltételezhető, hogy az 1979-es évben, ha a gép- és traktorállomások a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1978. február 10-én kiadott rendelkezése értelmében teljes ütemben megkezdik a fejőberendezések negyedévenként végzett ellenőrzéséből és rendszeres javításából álló komplex szolgáltatásukat, a helyzet észlelhető javulása várható. A mezőgazdasági üzemeknek nyújtott ilyen szolgáltatás által remélhetőleg a mezőgazdasági üzemek pótalkatrészigénye is lényegesen lecsökken és számukra elégendő lesz a pótalkatrészek készültségi mennyisége. A legfontosabb pótalkatrészeket az illetékes gépállomás szerzi majd be számukra. S ezeket a pótalkatrészeket a fejőberendezés közelében kell úgy tárolni, hogy mindenkor kéznél legyenek. Az új rendszer bevezetése után a javításokat nem tetszés szerinti rendelés alapján végzik majd, hanem rendszeresen, előre meghatározott, szerződésben rögzített időpontokban. Amennyiben a gép- és traktorállomás egyes mezőgazdasági üzemeknek még nem nyújtotta volna be az Ilyen értelmű szerződés javaslatát, úgy a mezőgazdasági üzemek forduljanak a gépállomáshoz a szerződés mielőbbi megkötése érdekében. ZELMAN ONDREJ mérnök A korszerű tejház és a csővezetékes fejőberendezés a higiénikus tejtermelés egyik fontos alapkövetelménye. .(Foto: -ben)
