Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-06-30 / 26. szám

14 SZABAB FÖLDMŰVES 1979. június 36. & MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф, MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET ф MÉHÉSZET Miről tárgyaltunk az alapszervezetek titkáraival? Április végén és május második felében aktíva-értekezletet tartottunk az SZMSZ alapszervezeteinek titká ­raival, hogy fölmérjük a kongresszus, továbbá az évzáró taggyűlések hatá­rozatainak eddigi teljesítését, s egy­ben tájékoztassuk őket az méhegész­­ségügy és a méhészeti jog időszerű kérdéseiről. A múlt évben tartott szlovákiai méretű tanácskozásunk tapasztalatai sarkalltak bennünket hasonló érte­kezlet gyakoribb összehívására. A közvetlen kapcsolatok révén ugyanis több sikerrel aktivizálhatjuk az alap­szervezetek vezetőit, s rajtuk keresztül a szervezett méhészek széles rétegeit. Az említett aktíva-értekezletek so­rán elhangzott a javaslat, hogy kerü­letenként is szervezhetnénk az alap­­szervezetek vezetőivel hasonló ta­nácskozásokat, ahol egy-egy tájegy­ség méhészeinek sajátos problémái­val aprólékosan foglalkozhatnánk. Olyan értekezletre gondolok, mint a­­milyent legutóbb Poprádon tartot­tunk az alapszervezetek titkáraival. A résztvevők ugyanis a beszámolót követő vitában bővebben kifejtették nézeteiket. A két tanácskozás azért is idősze­rű volt, mivel az alapszervezetek so­kaságában — ebben az évben —' új vezetőséget választottak. Az új funk­cionáriusokat pedig tájékoztatni kel­lett a soronlevő feladatokról, s ezzel útmutatót, azaz lendületet kaphattak a felelősségteljes feladatok teljesíté­séhez. Az SZMSZ KB titkára a főbeszámo­lóban tömören értékelte az évzáró taggyűlések előkészítését és lezajlá­sát. Talán mondani sem kell, hogy ez nagy jelentőséggel bír egy-egy szer­vezet további munkájára vonatkozó­lag. Az évzáró taggyűléseken kitűzött feladatok sorrendje azonban kissé módosításra szorult. Manapság ugyan­is méhészetünk elsőrendű feladata a Varroa-atka tovább terjedésének mi­előbbi megfékezésé. Még akkor is elsőrendű feladatunk ez, ha a veszé­lyes „ellenség“ a kelet-szlovákiai ke­rületben csupán három járás terüle­tén szaporodott el. Arról is tájékoztattuk alapszerveze­teink titkárait, hogy az évzáró tag­gyűlések napirendjén szereplő égető probléma a méhcsaládok erdőkbe való átszállítása ma már megoldott­nak tekinthető. Ez a$t jelenti, hogy a vándorlásra berendezkedett méhé­szek nagyobb utánjárás nélkül he­lyezhetik el méhcsaládjaikat erdeink­­ben. Sikeresen oldottuk meg — a galan­­tai MEDOS közreműködésével — a műlépek készítését és szállítását. Mé­hészeink a műlépet megkapják a már használatra alkalmatlan öreglé­pek viaszáért, s ezzel lehetővé válik a mülépes kéretek készítése. Egyetlen probléma megoldatlan maradt, mégpedig a méhészetben nélkülözhetetlen felszerelések beszer­zése. Köztudomású, hogy a kérdés megoldása céljából a CSMSZ és az' SZMSZ KB képviselői közös tanács­kozást tartottak és megegyeztek a méhészeti kellékek nagyobb válasz­tékban történő gyártása és szállítása tekintetében. Szlovákiában azonban továbra sem gyártják a használatban levő keretméretet, sem az elkészíté­séhez szükséges méretes lécet. Az aktíva-értekezleteken ezért arra kér­tük az alapszervezetek titkárait, hogy körzetükben keressék a szóbanforgó keretméret vagy méretes léc gyártá­sának lehetőségét. Számításba jöhet a kaptárak kis szériában történő ké­szítése is, mert ezzel azon méhészek helyzetén enyhíthetnénk, akik nem rendezkedtek be a kaptárak otthoni készítésére. Szlovákia méhegészségügyének je­lenlegi helyzetéről dr. RoSko tartott értékes beszámolót. Beszélt a költés­rothadás és más méhbetegségek elő­fordulásáról és a védekezés módjai­ról. Amíg ezen betegségek ellen si­keres a védekezés — előfordulásuk ugyanis bizonyos területre korlátozó­dik —, addig más veszélyes betegsé­gek nagyobb arányban terjednek. Szükséges tehát, hogy az alapszerve­zetek vezetői mozgósítsák azokat a méhészeket, akik már huzamosabb ideje együttműködnek az Állategész­ségügyi Intézet dolgozóival. Körze­tükben vizsgáljanak meg minden méhcsaládot és a gyógyításban szük­ség szerint használják fel az állat­orvosok által ajánlott gyógyszereket. A jogi természetű teendőkről dr. Tomeéko tájékoztatta az aktíva-érte­kezlet résztvevőit. Mindenekelőtt a méhek védelmére vonatkozó rendele­tet boncolgatta. Ezen alapismeretek hiányában ugyanis az alapszerveze­tek vezetői a tagság elvárásának megfelelően nem teljesíthetnék fel­adataikat. Az alapszervezetek titkárai élénk érdeklődést tanúsítottak a helyzet bővebb megvilágítása iránt. Az újon­nan választottak ugyanis kihasznál­ták azt a lehetőséget, hogy az el­hangzottaknál aprólékosabb magyará­zatot kapjanak a szakemberektől. A kérdések többsége a méhállomány károk elleni biztosítására, a károsí­tás mértékének elbírálására, s az er­ről készíthető feljegyzésekre, vagyis a jegyzőkönyvekre vonatkozott. Ér­deklődtek továbbá a növényvédősze­rekkel okozott kár jogi felülbírálá­sának módjáról, és a szállítóeszközök vásárlásának lehetőségeiről. Az aktíva-értekezlet résztvevői szó­vá tették, hogy kevés a népszerűsítő anyag, késve kapják meg a külön­féle sajtótermékeket. Elpanaszolták, hogy a mezőgazdasági üzemek a rendelkezések ellenére is permetezik a virágba borult növényeket. Megemlítették azt is, hogy az alap­fokú iskolák méhészeti köreinek megszervezésében problémákkal ta­lálják magukat szembe, ugyanis nem minden alapfokú iskola vezetője tá­mogatja a nemes kezdeményezést. Megállapítottuk, hogy hasonló aktí­va-értekezlet összehívása a választási időszakban legalább egyszer szüksé­ges, mégpedig olyan formában, hogy egy alkalommal a titkárokat, máskor pedig az elnököket tájékoztatjuk a feladatokról. Ezzel tulajdonképpen oktatási törekvéseink is szélesebb te­ret kapnak. Akadtak ugyan olyan alapszervezetek is, amelyek a fontos tanácskozásra nem küldték el képvi­selőjüket, ezek azonban előzőleg sem tűntek ki aktivitásukkal. jánis elvtárs, az SZMSZ KB elnöke a két aktíva-értekezlet kapcsán hang­súlyozta, hogy több hozzászólást, vi­tafelszólalást várt a kevésbé aktív szervezetek képviselői részéről és hiányolta a beporzással kapcsolatos tapasztalatok és a tagság aktivizálá­sát érintő problémák részletes kifej­tését. Zárószavában arra kérte az alap­szervezetek titkárait, keressék a lehe­tőségét annak, hogy minél több mé­hészeti berendezés és kellék kerüljön ki körzetükből, mert csak közös erő­feszítéssel oldhatók meg a minden méhészt egyformán érintő problémák. JURAJ FERENCÍK mérnök, az SZMSZ titkára Vérbeli méhész A csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) vasútállomás előterében szé­pen gondozott kertek terülnek el. Az egyikben katonás rendben sorakoz­nak a kaptárak; melyekben pezsgő élet folyik. Előbb csak szemlélődöm, majd belső kényszer hatására meg­ragadtam a kertajtó kilincsét, de a zár nem engedett. Visszafordultam, hogy az utca homlokzati részén pró­báljak szerencsét. A véletlen segítsé­gemre sietett. Amikor az épület elé értem, éppen akkor lépett ki az aj­tón a ház asszonya. Kölcsönös bemu­tatkozás után derült ki, hogy a jó­szerencse éppen a Lörincz portára vezetet. A beszélgetést az ízlésesen beren­dezett szobában folytattuk. A ház asszonya elárulta, hogy férje távol­létében ő törődik a méhekkel. Ilyen­kor minden , gond az ő nyakába sza­kad. A bejelentés után megkértem őt, hogy készíthessek felvételt a kertben levő kaptárakról, majd rögzítettük a férjével való találkozás időpontját, aki igen elfoglalt ember. Két nappal később ismét az emlí­tett szobában ültem szemtől szemben Lőrincz Dezső méhésszel. Elöljáróban bevallotta, hogy ő csak benősült a községbe, de azért a község problé­máit sajátjának tekinti. Szülőfaluja Vágfüzes (Vŕbová nad Váhom), és itt élte le ifjúságának éveit, ezért érthető, hogy a gyermekkori emlé­kek néha hazahúzzák. Édesapja védő­szárnyai alatt — tizenkétéves korban — kezdett ismerkedni a méhek életé­vel, munkájával és mindazokkal a problémákkal, amelyek a méhészettel összefüggnek. Édesapja ötven méh­családdal dolgozott hagyományos mó­don, de a Vág-Duna töltésének át­szakadásakor 1952-ben keletkezett ár­víz mindent elpusztított. Tizenhárom év pergett le az idd homokóráján, amíg ismét magára ta-Milyen hasznot hoznak a méhek társadalmunknak? A mai korszerű méhészkedésnek lényegében más jelentősége van az ember számára, mint régebben. A mé­hek beporzó munkája felbecsülhetet­len értéket jelent. Ugyanakkor nagy jelentősége van a mézgyűjtésnek, a viasztermelésnek, a méhméreg terme­lésének, a pempő- és a méhszuroksze­­désnek is. A méheknek ez a hasznos tulajdonsága csak másodrendűnek tűnik, mert a virágok beporzása a méhek munkájának 88 százalékát teszi. Tudnunk kell, hogy a virágok nagy része rovarok beporzásával terméke­­nvül meg. Ide tartoznak a fontosabb mezőgazdasági növények és az ösz­­szes gyümölcsfa virága. A mézelő méh tavasszal a virágzás idején naponta 720 virágot is meg­látogathat. Ez egy népes méhcsalád esetében 2,5 millió virág beporzását jelenti. Tíz kaptárt számítva ez már 25 millió virág beporzása. Ha azon­ban figyelembe vesszük azt az állí­tást, hogy nyáron a beporzás haté­konysága többszörösére nő, akkor könnyen megállapítjuk, hogy a mé­hek a növények beporzásában milyen jelentőséggel bírnak, s mennyire fon­tos szerepet töltenek be a termelé­kenység növelésében. Érdemes meg­említeni, hogy a répa, a hagyma, a retek és a mustár virágait 80—90 százalékban a méhek termékenyítik meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy a termés 80—90 százaléka a méheknek köszönhető! Kísérletekkel bizonyították, hogy az olajrepce, a here és a napraforgó terméshozama jelentősen javul, ha beporzásukban a méhek is részt vettek. A beporzással nemcsak a gyümölcs, hanem a mag is jobban kifejlődik, csíraképessége is nagyobb. Szocialista mezőgazdaságunk fel­adata a gyümölcsösök hozamának nö­velése. Ezt jelentősen segítik a, mé­hek. Bátran állíthatjuk tehát, hogy a mézelő méh pótolhatatlan segítője a szocialista mezőgazdaságnak és ker­tészetnek. A kutatók már régebben is rájöt­tek erre, ma pedig a tudományos dolgozók, a jól képzett mezőgazda­­sági mérnökök és egyéb dolgozók fi­gyelik a méhek beporzó munkájának eredményeit. Ezek alapján lássunk néhány adatott Pár évvel ezelőtt a volt kőhídgyar­­mati (Kam. Most) szövetkezet — ma a kéméndi (Kamenín) szövetkezet ré­sze — területén két heretáblán fi­gyelték a méhek beporzó munkáját. Az egyik 4,5 hektáros tábla mellé he­lyezték ki a méhcsaládokat, míg a másik 8 hektáros heretáblát méhek nélkül hagytak. A méhekkel körül­telepített tábláról hektáronként nyolc mázsa vetőmagot takarítottak be, míg a másik tábláról 4,7 mázsát. Ez azt bizonyítja, hogy a nyitott szemmel járó vezetők már jó ideje megfigyel­ték, hogy a méhek milyen óriási hasznot hoznak a mezőgazdaságnak, és amint lehetett elősegítették a mé­hek kihelyezését. Azóta már másutt is volt hasonló jó példa. Juraj Ferenčík mérnök, a Včelár 1978. évi 7. számának induló cikké­ben arról számolt be, hogy a Píešťa­­nyi Efsz-ben — 1977-ben — egy 90 hektáros olajrepce és 80 hektáros napraforgó táblához 110 méhcsaládot telepítettek beporzás céljából. Ez nem sok méh, az eredmény mé'gis megle­pő, mert repcemagból a tervezett 22 mázsa helyett 31 mázsát, naprafor­góból pedig 14 mázsa helyett 14,4 mázsa magot takarítottak be hektá­ronként A bolerázi Dukla Eísz 1977- ben 150 hektáron termelt olajrepcét. A repcetáblához 52 méhcsaládot he­lyeztek ki és a falubeli méhészek méhei röptávolságra voltak. Az ered­mény szembetűnő volt, mivel a ter­vezettnél 6,7 mázsával több termett hektáronként. Még szembetűnőbb eredményt ér­tek el a méhek segítségével a majci­­chovi Peter Jilemnický Efsz-ben, ahol 150 hektáron napraforgót és 89 hek­táron lucernát termeltek. Egy ötven hektáros táblára ötven méhcsaládot telepítettek. Nagy volt a meglepetés, amikor a méhekkel beporoztatott napraforgónál 23 mázsa magot taka­rítottak be, míg arról, amelyhez mé­­heket nem telepítettek csak 19 má­zsát. Végül megemlítek még egy példát. A Budmericei Efsz húsz hektáron ter­melt lucernamagot. Egy táblától 400 —500 méter távolságban 70 méhcsa­lád volt elhelyezve. Az eredmény itt is szembetűnő volt. Hektáronként négy mázsa tiszta lucernamagot taka­rítottak be. Amint említettem, a méhek bepor­zó tevékenysége pótolhatatlan hasz­not hoz társadalmunknak. Hazai vi­szonylatban ezt úgy kell érteni, hogy amíg a termelt méz és más termékek értéke évente kb. 150 millió korona, a beporzással termelt többlettermék értéke ennek megközelítően a tízsze­rese, vagyis kb. 1,5 milliárd korona. Bizonyára senki sem vonja kétségbe, hogy megfelelő számú vándor méh­család beállításával a haszon még fo­kozható. Ezt a célt szolgálja a Szö­vetségi Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztériumnak a közelmúltban megjelent rendelkezése is, rhely a Szabad Földműves hasábjain is nap­világot látott. A rendelkezés előírja, hogy a mezőgazdasági üzemek előre megkötött szerződés alapján pl. a he­re beporzására odaszállított és leg­alább 14 napig ott tevékenykedő mé­hekért a tulajdonost családonként 120 korona térítésben részesítik. Természetesen vándorolni csak jó erőben levő családokkal érdemes. Ehhez persze engedély és egészség­­ügyi kivizsgálás is szükséges. HAMBALIK SÁNDOR, méhészszakoktatő léit. Ekkor már ott sürgött-forgott körülötte a kisfia, aki előszeretettel fogdosta össze a virágra szálló méhe­­ket. Ezt jé jelnek vélte és ezért 1965-ben négy rajjal látott munká­hoz. Ma már húsz méhcsalád szorgos munkáját figyeli, de ebből tíz család a fiúé, aki most tényleges katona. Lőrincz Dezső elmonldotta, hogy részben Balogh-rendszerű, részben pedig saját készítésű fekvő kaptá­­rakkal dolgozik. Az utóbbiaknak sze­rinte az az előnyük, hogy szeilősek, mert két röpnyílásuk van. A röpnyí­­lások a kaptárak felső részén van­nak, s ez lehetővé teszi a pára eltá­vozását. Köztudomású ugyanis, hogy a kaptárakban képződő nedves leve­gő a keretek felső részén, valamint a kaptárak felső felén rakódik le, s amennyiben a párolgás nem kielé­gítő, akkor megindul a penészképző­dés. Ö a nyárfadeszkából készült kap­­tárakat tartja a legmegfelelőbbeknek. Ezekben jól érzik magukat a méhek. Vékonyfalú kaptárakat készít, me­lyeknek falát gyaluforgáccsal béleli ki, de arra ügyel, hogy „hivatlan“ vendégek meg ne bolygassák a mé­hek munkáját vagy téli nyugalmát. A beszélgetés során az anyanevelés bonyolult problémáját fejtegette nagy szakértelemmel. Megemlítette, hogy az anyákat rendszerint két évenként cseréli, szükség esetén hamarább is. Ez attól függ, hogy mennyire pete­képes az anya. Saját anyanevelövel rendelkezik, ez azonban nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy más tenyésztőtől vásároljon anyát. Persze, előbb meggyőződik róla, hogy az ille­tő méhei állategészségügyi szempont­ból kifogástalanok, vagyis nem bete­gek. E kis kitérő után visszakanyarod­tunk a kaptárakra és a keretekre, amelyeket saját, jól felszerelt műhe­lyében készít és állít össze. Arról is tájékoztatott, hogy az álló kaptárak fészkében kilenc, a méztérben pedig tizenkét keretet helyez el. Ezzel szemben a fekvő kaptárakban húsz keret van. A sérült vagy túl sötét lépes kereteket fokozatosan kicseréli- Az összes családoknál három éven­­kint kicserélődnek a keretek. Az el­használt és felgyülemlett viaszt Strá­­žiskára (prostejovi járás) küldi rege­nerálás céljából, ahonnan ismét új mülépet kap. A beszélgetés során az is napirend­re került, hogy bár méheivel nem vándorol, a múlt évben kétszeri per­­getéssel családonként átlagosan ti­zennyolc kiló mézet nyert. Ezzel egy­idejűleg több mézzel telt keretet ha­gyott a fészekben téli eleségnek. Nagy gonddal és körültekintéssel gá­tolják meg a kirajzást. Évente öt-hat rajt fognak be. Ezeket szükség ese­tén szaporításra használják fel. A téli etetést már szeptember 15-én megkezdik, és október 15-én fejezik be. A családokat cukorszörppel ete­tik. A családok népességükkel ará­nyosan keretes mézet is kapnak. A gyengébb családokat kevesebb, a né­pesebbeket több keretre szűkítve te­leltetik. A jövőt illetően az a szándék ve­zérli őket, hogy vándorkocsit építse­nek s az abban elhelyezett családok­kal főleg akácvirágzáskor vándorol­hassanak. Csupán egy dolog aggaszt­ja őket, mégpedig a mezőgazdasági termények vegyszeres kezelése. Ezek­nek a használatakor nem tartják be minden esetben az óvintézkedéseket. Ennek pedig a méhészek látják a ká­rát. Lőrincz Dezső személyében szenve­délyes méhészt ismertem meg, de rajta kívül a család többi tagját is áthatja a méhek iránti szeretet. Sike­res méhészkedést kívánunk vala­mennyiüknek. ANDRISÉIN JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents