Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-30 / 26. szám
Lapunk tartalmából: További lépéssel közelebb a leszereléshez * Előtérben a szocialista munkaverseny kibontakoztatása * Életműve örök és oszthatatlan * Becsületes helytállással A mezőgazdasági termelés szempontjából nagyon sokszor szélsőséges az időjárás. Néha sok a csapadék, máskor nem erednek meg az ég csatornái, bármilyen nagy szükség is lenne az esőre. Az idén is így történt. Az eléggé rapszódikus telet, kora tavaszt, biztató májuseleje követte, amely kiadós esővel köszöntött be. Senki nem gondolt arra, hogy több mint egy hónapot kell várni, amig felülről öntöződik meg a kánikulától kőkeménnyé szikkadt talaj. július 12-én dördült meg az ég először és szórványosan voltak záporok, zivatarok. A nyugatról lassan beáramló hűvös légáramlat nyomán, országossá vált az esőzés és elegendő vizet kapott a kiszáradt föld, a nehezen fejlődő növényzet. Az idő viszontagságainak kitett földművesek nem estek kétségbe, hiszen már sok esetben érezték a cudar időjárás káros hatását. Bízva bfztak, hogy minden jóra fordul, s majdcsak eljön az eső. Nekik lett igazuk. Bár sok kárt okozott az aszály, az utolsó percben érkezett eső mégis sokat segített a kapások fejlődésénél, a többéves takarmányok növekedésénél, sőt még a gabonaféléknél is. Sajnos, sok helyütt nyan zivatar volt, amely jelentős károkat is okozott. A mezőgazdaságban mindig akad olyan munka, ami száraz, napos időt igényel, — állapították meg a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium növénytermesztést irányító bizottságának ülésén. A takarmányfélék betakarításánál jól jött a napos idó. jóval kevesebb volt az energiaszükséglet ha fonnyadt állapotban vitték a lucernát a szárítókba. Több helyütt úgy gondolják gazdaságosabb, ha a kaszálás után közvetlen a szárítóüzemekbe szállítják a takarmányt. Valóban ez a kényelmesebb, de mégsem egészen helyes, mert a feldolgozása jóval költségesebb, vagyis több energiát használnak fel. jelentős mennyiségű lucernaszénát szárítottak a kedvező napos időben. A jó időben ütemesen halad a zöldaratás. A társadalmi összefogás eredményeként az idén sokkal több szénát gyűjtöttek be az útszéli árokpartokról, mint az előző években. Ennek ellenére még több helyütt szőkéink a megvénhedt fő, és ott van a lekaszált, amely tönkrement a beköszöntött esőzések miatt. A hegyi kaszálókról még a fele szénát sem takarították be. Rendszertelen a legeltetés is és helyenként a magasra nőtt füvet gázolják a juhok, holott sok olyan terület van, amely csak legeltetésre alkalmas. Egyes mezőgazdasági üzemek nem használják ki a lehetőségeket, s ezért sok értékes tömegtakarmány vész kárba. A nemzeti bizottságok és más szervek, valamint üzemek erőfeszítéseket tettek a széna betakarításának meggyorsítása érdekében, de ez sem bizonyult elegendőnek, s nem mindenütt került a fontos szálastakarmány silóba vagy kazalba. Ezért további erőfeszítésekre van szükség a széna gyorsabb ütemű betakarítása érdekében. Valójában a jól irányított mezőgazdasági üzemekben már a lucerna második kaszálását is szenázsolják és dolgozzák fel a szárító üzemek. Szeretnék, ha aratás idején a lucerna betakarításéra már nem lenne gondjuk. Mór köszöotöttük a Pálokat és Pétereket, lassan itt az aratás ideje. Sokan azt állítják, manapság már nem okoz különös gondot a gabona betakarítása, mivel olyan magas szintű a gépesítés, hogy kedvező időjárás esetén 10—12 nap alatt magtárba kerül a szem. Ha megfelelő az időjárás, jó a politikai szervezési előkészítés, ez valóban így van. De az időjárási senki nem garantálhatja és ha esős lesz a nyár, komoly gondot okozhat az aratás és a jó felkészülés ellenére is alaposan elhúzódhat. Különben is a gabona betakarítását manapság komplexen értelmezzük, amelybe az aratáson kívül beletartozik a szalma lehúzása, kazalba rakása, a tarlóhántás, sót még a másodvetés is. Ezt a munkasorozatot főleg gépekkel végzik a mezőgazdasági üzemek dolgozói. Az tehát a legfontosabb, hogy a betakarító gépek, szárítóberendezé sek valamint a raktározási helyiségek és szállítógépek megjavítva, készenlétben várják a fontos feladat megoldását. A bizottság ülésén sok szó esett a gépek javításáról és az alkatrészellátásról. Nem valami rózsás a helyzet, de kétségbeesésre nincs ok. A- zokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol szemfülesek a vezetők, anyagbeszerzők, ott a gépek már készenlétben várják a fontos munkák elvégzésének idejét. Sajnos, sok olyan szövetkezet van, ahol az alkatrészhiányra hivatkozva nem javították meg az összes kombájnokat, s várják a „csodát“. Csoda nem lesz. Az NDK-gyártmányú 512-hez, a Nivákhoz és a Koloszokhoz már aligha importálhatunk elegendő alkatrészt. Ezért társadalmi összefogásra van szükség. Majdnem minden szövetkezetnek van védnökségi üzeme, amelyek segíthetnének, a traktorállomások is egyre korszerűbbek, arról nem is szólva, hogy a mezőgazdasági üzentekben jól felszerelt műhelyekben kiváló szakemberek dolgoznak. Ez valójában aranytartalék, mert ha megbecsülik a javító, szerelő szakemberek munkáját sok olyan alkatrészt tudnak készíteni, amelyet uem lehet beszerezni. Nemcsak az aratáshoz szükséges kombájnok, szállítóeszközök javítása sürgős feladat. A takarmányt betakarftógépek is megrongálódtak és azokat is szükséges mielőbb rendbehozni. Az elmúlt napokban majdnem mindenütt volt elegendő eső és kevés helyen üzemelnek az öntözőberendezések. Éppen ezért most adódik alkalom, hogy rendbehozzák az öntözésnél megrongálódott gépeket, berendezéseket. Lehet, néhány nap múlva újból éjjel-nappal öntözni kell, s akkor már késő lesz a javítással, karbantartással törődni. A kiadós esőzések után szépen fejlődik a cukorrépa és a kukorica. A szakemberek szerint attól eltekintve, hogy rosszul kelt a cukorrépa, nagyobb hektárhozamokra számíthatunk, mint tavaly. A kukorica fejlődése szembetűnő, s legtöbb helyen kiváló termést ígér. Az esőzések, a földet sulykoló záporok, esetenként felhőszakadások után a legsürgősebb feladatok közé tartozik a föld lazítása, a sorközi talajmüvelés elvégzése. Ez azért is fontos, mert az eső után nagyon elgyomosodtak a kultúrák, másrészt pedig a nedvesség megőrzése szempontjából is nagy jelentőségű. A kiadós csapadék után lehetőség van azoknak a területeknek a bevetésére is, ahol nem kelt ki valamilyen kultúra, vagy már betakarították a hüvelyest vagy más növényt. Ezeket a területeket mielőbb meg kellene szántani, s bevetni takarmánykeverékkel. Vetőmagból nincs hiány és kedvező időjárás esetén jelentős mennyiségű takarmányt silózhatnának a mezőgazdasági üzemekben. A zöldség és a burgonya körül már most is vannak gondok. A külföldről behozott burgonya ültetőanyag megválasztása nem volt a legszerencsésebb, s ezt megérezni a piacon és természetesen az árakon is. A zöldségfélékből már van elegendő, sőt újból jelentkezik a régi nóta: egyes helyeken nem akarják felvásárolni a káposztát és a karalábét. Ez történt legutóbb az érsekújvári járásban is (Nové Zámky). Lehet magyarázkodni, de valójában nincs igazuk a zöldségfelvásárló üzemek vezetőinek, mert az egész ország ellátását figyelembe véve egyelőre minden zöldségre szükség van. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, nincs ok a borúlátásra. Igaz ugyan, hogy a repce többségét ki kellett szántani a fagykár miatt, de napraforgót vetettek helyette. A napraforgó ígéretesen fejlődik, s ha jól sikerd majd a betakarítása, lehet több jobb minőségű étolajunk lesz. TÓTH DEZSŐ Ezekben a napokban a legsürgősebb feladatok közé tartozik a kombájnok üzemképessé tétele. Ennek a fontos munkának az elvégzését hátráltatja az alkatrészhiány. Sok jól felszerelt műhelyben az ügyeskezű szakemberek a kisebb alkatrészeket maguk készítik a kombájnokra. De több helyütt segítenek a védnökségi üzemek is. A jó szervezés, hozzáértés, sok mindenre talál orvoslást. Sok mezőgazdasági üzemben már kiselejtezték az SK—4-es kombájnokat. De azért még sok van belőlük az országban, és több helyen azokat is előkészítik az aratásra. Nehéz lenne előre megjósolni, aratás idején milyen lesz az időjárás. Lehet, hogy a könnyebb kombájnoknak nagy hasznát veszik majd, esős időben. Fotó: — tt— Mennyi sört ihatunk? ■U|ehéz lenne egyértelmű választ adni a címadó kérdésre. Márcsak azért is, mert a sörfogyasztás mércéjének alakulását több tényező befolyásolja. így például a hízásra hajlamosak jól teszik, ha ritkábban néznek a sörös korsó fenekére, mert ha nagyon sok sört fogyasztanak, akkor előbb-utóbb eltorzul a „tekintélyük“. A sok sör persze nem tesz jót a szikár, vagyis a hízásra nem hajlamos embereknek sem. Főleg nyáridőben, munka közben fogyasztva lehet sok baj okozója. — Elbágyasztja, eltompítja az embert. Veszélyes játékot űznek azok, akik munka közben az arany színű és dúsan habzó folyadékkal kedveskednek például a kombájnosoknak, a gabonát szállító gépkocsivezetőknek vagy a gabonatisztító és szárító gépek körül szorgoskodó embereknek. Ősidők óta örök igazságnak tartott megállapítás, hogy a legártalmatlanabb és a leghatékonyabb szomjúságoltó folyadékunk a friss víz. Az aratás idején szokványossá vált rögtönzött sörbüfék helyett, tehát helyesebb és minden szempontból ésszerűbb lenne — a különböző munkahelyeken dolgozó emberek részére — friss vízről gondoskodni. Az persze igaz, hogy a sör a legüdítőbb és a legtáplálóbb szeszes italunk. De ugyanakkor az is igaz, hogy abból szomjúságoltásra gyakran sokat fogyasztunk. S így' még az aránylag gyengébb minőségűtől is sok szesz halmozódik fel szervezetünkben. Erről nem szabad megfeledkezni akkor sem, amikor az egész napi fárasztó munka után társalgás közben vagy a kiadós vacsora után sörözgetünk. És ha másnap is emberül akarunk helytállni a munkában, akkor jól tesszük, ha „kísérők“ nélkül sörözgetünk. A „kísérőt" hagyjuk akkorra, amikor nem okozhat zavarokat, illetve nem zavar bennünket kötelességünk, munkafeladataink teljesítésében. A mértékletes sörfogyasztás feltételeit — még a nyári időszakban is -— garantálják a szlovákiai sörgyárak. Ezt a felelősségteljes kijelentést Štefan Junas mérnöktől, a szlovákiai sörgyárak vezérigazgatójától hallottam. Ez igaz Is lehet, ha valóban úgy van, hogy a sörgyáraink eddig ki-1 lencvenezer hektoliterrel túlteljesítették gyártási tervüket. S ez egyben arra is utal, hogy söriparunk valóban felkészült a nyári időszakra. Ügy tűnik azonban, hogy a fogyasztói igények rendkívül gyors növekedésével a söripari termelés nem tud lépést tartani. Ezért számolni kell azzal — főleg akkor, ha nem csökken azoknak az „ügyeskedőknek“ a száma, akik mértéken felül dúskálnak a sörben —, hogy egyes vidékeken a sörrel való ellátás kissé hiányos lesz. Persze, ki lehetne elégíteni még a rendkívüli igényeket is, ha a hagyományos mezei, munkahelyi sörbüfékben szeszmentes sört, Pitőt forgalmaznának. Egészségtelen tünet, hogy a söriparnak szinte a minimálisra kellett csökkentenie a Pito termelését. Mégpedig azért, mert nincs iránta érdeklődés! Pedig nyáron, így aratás idején kifogástalan üdítő ital lenne, s talán részben még a vízundorban szenvedő „sörösök“ igényét is kielégítené. Jobban propagálhatná a kereskedelem ezt a veszélytelen italt. És jóval nagyobb készletet tarthatna belőle. S mivel a Pito gyártási ideje jóval rövidebb, mint a szesztartalmú söröké, hozzájárulna a sörrel való ellátásban észlelhető zavarok enyhítéséhez, egyben fokozatosan elérhetnénk azt is, hogy a szesztartalmú sört száműzi a munkahelyekről abba a környezetbe, ahol annak helye van. HA A JÖVŐBEN JÓ SÖRT AKARUNK INNI, akkor a sörárpát meg kell védenünk a károsodástól. Szlovákia söriparának évi sörgyártási terve teljesítéséhez körülbelül kétszázötvenezer tonna sörárpára van szüksége. Sajnos, az előzetes felmérések arra utalnak, hogy a hosszan tartó szárazság 10— 20 százalékos terméskiesést idéz elő. Ez a kedvezőtlen jelenség követelményként állítja a mezőgazdasági üzemekkel szemben azt az igényt, hogy a sörárpát szakszerűen, az érési folyamat legmegfelelőbb szakaszában és a lehető legkisebb szemveszteséggel takarítsák be. Egy sörivó nemzet fiainak, — akiknek lassan a sör második kenyerükké válik — hatványozottan kell törődniük azzal, hogy a sörárpa sértetlen állapotban, tehát csíraképességének károsodása nélkül, a minőségi normatívák által feltételezett színben és illattal., jusson el a sörgyárakba. Ugyanis ez a három tényező döntően befolyásolja a végtermék, vagyis a sör minőségének alakulását. A sör minősége tehát nemcsak a sörgyárakon, hanem a sör alapanyagának, a serárpának a termelőin is múlik. Az évek folyamán szerzett tapasztalatok szerint a sörárpa minőségének romlását legtöbb esetben az utókezelés, vagyis a szárítás, a tisztítás és a raktározás terén tapasztalható felületes magatartás okozza. Ezért a sörgyárak vezérigazgatósága úgy határozott, hogy e fontos nyersanyag utókezelését, minőségének védelmét fokozatosan a saját berkein belül biztosítja. A feltételezések szerint már az idén a sörárpa hatvan százalékát az aratással párhuzamosan veszik át a sörgyárak, tehát azok gondoskodnak szakszerű raktározásáról, minőségének megóvásáról. A jövőben pedig — új, korszerű magtárak építésével — létrehozzák sörárpaszükségletük utókezeléséhez és raktározásához nélkülözhetetlen feltételeket. A söripar vezetősége persze tudatában van annak is, hogy a sörárpa minőségének alakulásában — még a szakszerű utókezelés feltételeinek létrehozása után is — jelentős szerepük lesz a mezőgazdasági üzemeknek. Mert hiszen nagyon sok múlik az aratás, illetve a betakarítás mihőségén. Ezért a szlovákiai sörgyárak vezérigazgatósága szocialista versenyt hirdetett a sörárpát termelő mezőgazdasági üzemek között e fontos söripari nyersanyag minőségi szintjének javítása céljából. Bíztató jelenség, hogy a verseny iránt aránylag nagy érdeklődést tanúsítottak a mezőgazdasági üzemek. Főleg azokban a körzetekben, ahol a sörgyárak korszerű magtárakat építenek. Korszerű sörárpa-magtár és malátagyártó üzem persze Ögyallán (Hurbanovo) Is épül, a hazai és a világpiacon is jó hírnévnek örvendő Aranyfácán védjegyű sör alapanyagának károsodástól való védelmezése céljából. Éppen ezért nagyon meglepő, hogy a komáromi (Komárno) járás mezőgazdasági üzemei — amelyek évről évre nagy mennyiségű sörárpát termelnek — közömbösséget tanúsítanak e minőségtnentő versenynyel szemben. Talán csak egyetlen mezőgazdasági üzem van ebben a járásban — a versenybe ugyanis csak egy nevezett be —, amely felelб.чsé^ get érez a sörárpa minőségének alakulásáért!? <r-pa— V
