Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-23 / 25. szám
1979. június 23. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 FORDULÓPONT A NEMZETKÖZI ENYHÜLÉSBEN Aláírták a SALT-ll egyezményt Az osztrák főváros világpolitikai fordulópontként emlegetett esemény színhelye volt a héten. Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és James Carter, az Egyesült Államok elnöke aláírta a SALT-II. néven ismert, a hadászati támadó fegyverek további korlátozására vonatkozó szovjet— amerikai egyezményt. Az amerikai elnök a múlt csütörtökön, Leonyid Brezsnyev pedig pénteken érkezett repülőgépen az osztrák fővárosba. Az államfők kíséretében voltak a kül- és honvédelmi tárca képviselői is. Az osztrák államfőnél tett udvariassági látogatás után a két államférfi tárgyalásai péntek este kezdődtek, majd szombaton és vasárnap is folytatódtak. Megvitatták a szovjet-amerikai kapcsolatok általános elvi kérdéseit. Brezsnyev elvtárs: hangsúlyozta: a szovjet vezetés és az egész szovjet nép azt szeretné, ha a szovjet—amerikai kapcsolatok hosszútávú, békés, széles körű együttműködésre épülnének. A Szovjetuniónak nincsenek ellenséges szándékai az Egyesült Államokkal szemben. Nem törekszik egyoldalú előnyökre vagy kiváltságokra, — hangoztatta Leonyid Brezsnyev. A szovjet vezető figyelmeztetett arra, hogy az amerikai katonai kiadások növekedése és a lázas fegyverkezés serkentése nem az Egyesült Államok nagyob biztonságát eredményezi, hanem éppen ellentétes hatást ér el. Carter elnök megállapította, hogy az amerikai—szovjet versengés több területen tovább folytatódik, ami károsan befolyásolhatja a nemzetközi helyzetet, s mindkét felet nagy aggodalommal tölti el. Síkraszállt amellett, hogy hatékonyabb intézkedések történjenek az amerikai—szovjet kapcsolatok további kibontakoztatására, és pontosabban fogalmazzák meg a két ország közös céljait. A két vezető szombati és vasárnapi tárgyalásain megegyezett az egyezmény végleges szövegében, s így került sor hétfő délben a SALT-II. ünnepélyes aláírására. Ľubomír Strougal Jugoszláviában Lubomir Strougal szövetségi miniszterelnök a múlt héten Veszelin Gyuranovics jugoszláv kormányfő meghívására kétnapos látogatást tett Jugoszláviában. Miniszterelnökünket Brioni szigetén Joszip Broz Tito jugoszláv államelnök, a JKSZ elnöke is fogadta, s megvitatták a két ország kapcsolatai és együttműködése további mélyítésének lehetőségeit, valamint a mindkét felet érdeklő kérdéseket. A két kormányfő kölcsönösen tájékoztatta egymást a két ország szocialista építéséről és külpolitikai tevékenységéről. Kiemelték, függetlenül attól, hogy egyes külpolitikai kérdések értékelésében nézetkülömbségek mutatkoznak, döntő jelentőségű az a tény, hogy mindkét ország a békéért, a feszültség enyhítéséért, az országok és népek függetlenségéért, a társadalmi haladásért küzd. A két kormányfő elégedetten állapította meg, hogy országaink kapcsolatai az egyenjogúság, szuverenitás, függetlenség, be nem avatkozás, a szocialista fejlődés útjai és a két ország nemzetközi helyzete különbözőségének kölcsönös tiszteletben tartásán alapulnak és sikeresen fejlődnek. Kiemelték Gustáv Husák és Joszip Broz Tito nagy hozzájárulását kapcsolataink és együttműködésünk sikeres fejlesztéséhez, népeink hagyományos barátságának elmélyítéséhez. Behatóan foglalkoztak a gazdasági együttműködés kérdéseivel, s megállapították, hogy eredményesen megvalósulnak az Í977 októberi miniszterelnöki találkozón hozott határozatok. Pozitívan értékelték az eddigi kooperációs és szakosítási együttműködést a gép-, gyógyszer- és közszükségleti cikkeket gyártó iparban. Megvannak az árucsere továbbfejlesztésének reális feltételei az 1981 és 1985 közötti időszakra is. Pozitívan értékelték a gazdasági és tudományos-műszaki vegyes bizottság munkáját, s megállapították, hogy kedvezően bontakozik ki a kulturális, oktatási és tudományos együttműködés is. A jelenlegi nemzetközi helyzetet megvitatva behatóan foglalkoztak a nemzetközi együttműködés és a nemzetközi biztonság megszilárdításával. Hangsúlyozták, hogy az enyhülési folyamatnak ki kellene terjednie a nemzetközi kapcsolatok valamennyi területére és minden világrészre. A két miniszterelnök kifejezte kormánya elhatározását, hogy támogatnak minden konstruktív leszerelési és fegyverkezés-korlátozási kezdeményezést. Ügy vélik, ehhez hozzájárulhat a hadászati támadófegyverek korlátozására vonatkozó SALT—II. szovjetamerikai egyezmény aláírása is. Kiemelték az ENSZ tavalyi rendkívüli leszerelési ülésszaka határozatai és ajánlásai megvalósításának fontosságát, továbbá a helsinki záróokmány ajánlásai következetes komplex érvényesítésének jelentőségét a bizalom, a biztonság és az együttműködés megerősítése szempontjából Európában. Éppen ezért időszerű feladatnak tekintik a jövő évi madridi találkozó előkészítését. Egyetértettek abban, hogy az országok közötti vitás kérdéseket kizárólag békés úton, tárgyalásokkal, a szuverenitás, a határok sérthetetlensége, valamennyi ország és nép szabad és független fejlődési jogának tiszteletben tartásával kell megoldani. Megállapították, hogy a közel-keleti válság mindinkább veszélyezteti a térség békéjét. Az izraeli csapatok kivonulása minden megszállt arab területről, a palesztin nép nemzeti jogainak, köztük önálló állam létesítése jogának érvényesítése az átfogó és tartós közel-keleti rendezés egyetlen útja. Mindkét kormányfő szolidaritást vállalt a dél-afrikai népekkel. Ľubomír Strougal hivatalos baráti csehszlovákiai látogatásra hívta meg Veszelin Gyuranovicsot. A múlt tanulságaival a jelen Harmincnyolc éve annak, hogv 1941. június 22-ére virradó éjjel, pontosan fél négykor a hitleri Németország csapatai alattomosan betörtek a Szovjetunióba. Hadüzenet nélkül lépték át a határokat. E perctől kezdve a hitlerista hadsespg négymillió katonája látott hozzá — a Balti-tengertől a Fekete-tengerig — Hitler világuralmi terveinek megvalósításához, örült terv volt, melyet Hitler így fogalmazott meg: „Mindenekelőtt a szláv népeket kell kiszorítanunk és kiirtanunk, ha meg akarjuk teremteni a nagynémet birodalmat. “ Kezdetét vette a második világháború döntő szakasza — a szovjet nép Nagy Honvédő Háborúja a legsötétebb imperialista reakció hordái ellen. Ilyen háborút még nem ismert a történelem. Döntő, engesztelhetetlen osztályösszecsapásra került sor. A fasiszta Németország csapatai mintegy két éven át támadták a Szovjetuniót. A háborús sikerektől, a hadizsákmánytól megrészegedve, fél Európa gazdasági erőforrásainak birtokában a villámgyőzelem ábrándját kergették. Az a tény, hogy Európában nemcsak 1941-ben, hanem a következő két évben sem létezett második front, lehetővé tette az agresszornak, hogy erőinek abszolút többségét a Szovjetunió ellen vesse be. Már a háború első napjai megmutatták, hogy a fasiszta Németország fejesei nagyon lebecsülték a szovjet nép lehetőségeit és ellenállását. A Szovjetunió párt- és államvezetése 1939 és 1941 között rendkívül nagy erőfeszítést tett az ország erejének és védelmi képességének fokozására. Ezt adatok bizonyítják: A háború előtti legutolsó két évben több mint 62 milliárd rubelt fordítottak a hadiipar fejlesztésére. Emellett egyes civil jellegű termelővállalatok is áttértek hadianyaggyártásra. Több mint száz hadihajó építését fejezték be. A repülőgépipar több mint 15 ezer különféle típusú repülőgéppel látta el a hadsereget. Ezek az intézkedések lényegesen fokozták a Vörös Hadsereg erejét. A fasiszta hordák hitszegő támadása meglepetésszerű volt, s a nyugati kapitalista politikusok közül kevesen hitték, hogy a Szovjetunió megvédi magát. Természetesen, az Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei is nagyon gyorsan kiszámították, mit jelentene, ha a hitleri fasizmus hatalmába kerítené az óriási szovjet területet. Ezért kezdtek érdekeik aktív védelmére gondolni. Természetesen, a szovjet nép egészen másként ítélte meg a fasiszta csapatok támadását. Meglepetésében sem szűnt meg hinni győzelmében. Hitt kommunista pártjában, a Vörös Hadseregben. Nemcsak fegyelmezetten, hanem még soha nem tapasztalt áldozatossággal teljesítette az SZKP összes határozatait. A szovjetország védelme az egész nép ügye lett. Szörnyű, de szent volt a szovjet nép háborúja a szovjet szocialista haza szabadságáért és az emberi civilizáció megmentéséért. Lényegében felmérhetetlen az az áldozat, amelyet a szovjet nép az európai népek szabadságáért és az emberi békeharcában civilizáció megmentéséért hozott. A Szovjetunió a második világháborúban több mint húszmillió embert veszített, s még több volt a sebesültek száma. Ä hitleristák több mint 1700 várost, több mint 70 ezer üzemet semmisítettek meg, mintegy százezer kolhozt és szovhozt fosztottak ki és tettek tönkre. A második világháború borzalmas következményei ellenére fontos tanulságul szolgált az egész emberiségnek, mert a népek sokkal világosabban felismerhették, mint bármikor azelőtt, hogy ki kicsoda és mit akar, ki gondol a nép jólétére, és ki manipulál az emberekkel profitja, világuralmi vágyai érdekében. Az emberiség érdekében, a fegyverkezés csökkentéséért és a leszerelésért senki sem tett annyit, mint a Szovjetunió és a szocialista közösség többi országai. Minden pillanatban konkrétan hozzájárultak ahhoz, hogy megmásíthatatlan valóság legyen az emberiség régi álma — a háborús tűzvész megszűnése örök időkre. A Szovjetunió elleni támadás 38. évfordulójára nemcsak azért emlékezünk, hogy tudatosítsuk a Szovjetunió szerepét a német fasizmus leverésében, hanem azért is, mert Európa már 34 éve békében él, pedig azelőtt 15—20 évenként tört ki háború. Ez nem véletlen. Európában van már a békének hatalmas, gazdaságilag, politikailag, technikailag és katonailag erős őre — a Szovjetunió. A szovjet kormány, a szovjet nép az SZKP vezetésével erőt s eszközt nem kímélve fog küzdeni a maga és az emberiség békéjének megmentéséért. JÄN MlCATEK A segítség átalakulása r A fejlődő országoknak nyújtott, agyonreklámozott nyugati „segítség" azzal jár, hogy a tőkés államok monopóliumai bekebelezik ezeket az országokat. (Jurij Cserepanov rajza) Kormányt keresve A portugál parlamentben megbukott Mote Pinto technokrata kormánya, mely ellen a kommunisták és a szocialisták külön-külön bizalmatlansági javaslatot nyújtottak be. A Portugál KP megelégedéssel nyugtázta a kormány bukását, melyre röviddel a párt kongresszusa után került sor. Mint ismeretes, Mota Pinto kabinetjének leváltását már a kongresszusi beszámolóban követelte Alvaro Cunhal pártelnök. Ez most megtörtént, s Eanes elnök sorozatos megbeszéléseket folytat vezető politiküsokkal, hogy alkalmas személyt találjon kormányalakításra. Addig Mota Pinto ügyvezető minőségben irányítja kabinetjét. A haladó portugál pártok most azt szorgalmazzák, hogy a tőke és a nagybirtokosok érdekeit kegyetlenül kiszolgáló technokrata Mota Píntókormányt olyan kabinet váltsa fel, amely méltányosan képviseli a baloldali pártokat és a nép szociális és nemzeti érdekeit helyezi előtérbe. Am már megindult a jobboldal ellenakciója. A jobboldal rendkívüli választások kiírását szeretné elérni, hogy különféle üzelmekkel ráhasson az erőviszonyok, számára kedvező megváltoztatására. Ezzel szemben a baloldali pártok a választási szemfényvesztés helyett olyan összetételű kormány megalakítását szorgalmazzák, amely népi egységre épülve pozitívan közelítené meg a legégetőbb kérdések megoldását. Ezen az úton azonban még mindig nagy akadály a szocialisták egységbontő magatartása, (c) A monopóliumok Európája Mint jelentettük, a kilenc közöspiaci államban megtartották az átszervezett Európa Parlamentbe rendezett választásokat. Lefolyásuknak két fő jellemzője volt: a választók érdektelensége, másodszor pedig a konzervatív jellegű pártok előre törése. így Angliában a konzervatívok szerezték meg a többséget az Európa Parlamentben is. Olaszországban megismétlődött a legutóbbi országos választások európai változata. A kereszténydemokratáké lett a többség. Am az NSZK-ban Is a CDU/CSU kereszténydemokrata—keresztényszociális uniópárt hódította el a legtöbb szavazatot, noha olyan nevezetes személyiségek is bekerültek az Európa Parlamentbe, mint Willy Brandt szociáldemokrata pártelnök. Konzervatív eltolódás tapasztalható a kisebb közöspiaci tagállamokban is. Mi a magyarázata? Talán az, hogy a választók zöme elégedetlen a fennálló kormányrendszerekkel és valami mást-akar az Európa Parlamenttől is. A kommunista pártok most közös felhívással fordultak a közöspiaci országok tömegeihez: akadályozzák meg, hogy az Európa Parlament a monopóliumok, a multinacionális társaságok diktálásának eszköze legyen. i-D Ghánái őrségváltás Ghánában puccs zajlott le, mely eddigi jelentések szerint 13 életet követelt, és tucatjával vannak sebesültek. A légierők mozgalma, melynek élén egy fiatal hadnagy, Jerry Rowlands állott, megdöntötte a tavaly köztársasági elnökké kinevezett Fred Akuffo tábornok hatalmát, s a megbukott kormányfő jelenleg fogságban van. Az országban pillanatnyilag tíztagú forradalmi katonai tanács gyakorolja a hatalmat és lassan konszolidálódnak a viszonyok. Az új államvezetés bejelentette, hogy az ország nemzetközi kötelezettségeit tiszteletben tartja és érvényben marad minden megkötött nemzetközi egyezmény. Rowlands forradalmi bizottsága ugyanakkor azt is bejelentette, hogy hadat üzennek a korrupciónak, Ghana legnagyobb átkának és lépéseket tesznek a lakosság életszínvonalának emelésére. Ghánában tehát ismét a hadsereg Colombo után, Az el nem kötelezett országok mozgalmának képviselői fontos eseményre készülnek: szeptemberben a kubai fővárosban, Havannában rendezik meg VI. konferenciájukat. Érthető, hogy ezt nagyszabású előkészületek előzik meg, mert az el nem kötelezettek mozgalma haterogénebb más nemzetközi szervezetekénél, hosszabb időt és erőfeszítést vesz igénybe a közös álláspontok és ajánlások kidolgozása. Nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy a 88 tagállamot tömörítő mozgalom konferenciájának színhelye éppen a szocialista Kuba fővárosa lesz. Ez nemcsak jelképes valami, hanem olyan tény, amely hosszabb távon befolyásolhatja a mozgalom fejlődését, irányt szabhat kibontakozásának. A leglényegesebb kérdés, miben van teljes nézetazonosság a mozgalom tagjai között és mely államok töltenek be vezető szerepet az el nem kötelezettek mozgalmában. A mozgalom 25 tagú koordinációs bizottságának Colombo! külügyminiszteri értekezletén bebizonyosodott, hogy a világ legfontosabb politikai kérdéseinek megítélésében — a'világbéke biztosításának, a leszerelésnek, a nukleáris fegyverek betiltásának és kiiktatásának, a politikai és katonai enyhülésnek kérdésében teljes a nézetazonosság. A mozgalom tagjai szepontjáből égetően fontos gazdasági kérdésekben a tagállamok állásfoglalásának fő jellemzője az antiimperializmus, a multinacionális monopóliumok elleni harc, ám e kérdésnek számos vetülete van, és különbségek mutatkoznak a konkrét hozzáállásban. A mozgalomban nagy szerepet játszik a mozgalmat létrehozó egyik tagország, Jugoszlávia vezetője, Tito elnök Is. A mozgalom kérdései a közelmúltban Moszkvában folytatott megbeszélésein Is szóba kerültek, s a havannai konferencia előkészítését szolgálta algériai, líbiai és máltai látogatása is. Említettük, hogy az el nem kötelezettek mozgalmának összetétele nalépett színre, amely 1972 öta szakadatlanul kezében tartja a hatalmat. Az egykori Aranypart 1957-ben nyerte el függetlenségét dr. Kwame Nkrumahnak, a nagy függetlenségi harcosnak, az „afrikai szocializmus“ ideológusának vezetésével. Nkrumahot 1966-ban a CIA forgatókönyve szerint egy tiszti csoport megdöntötte. A múltban határozottan antiimperialista, haladó politikát folytató ország attól kezdve nagy kanyarokat írt le fejlődésében. A korrupt kormányokat a katonák váltották fel, de eddtg még egyetlen kormány sem tudott lé* nyegesen változtatni a gazdasági és társadalmi bajokon. Nagy az infláció és a drágaság, mindez kerékkötője az ország haladásának. Az új rendszer határozott szándéka a június 18-ra tervezett választások megtartása. Ezután még három hónapon át kívánja gyakorolni a hatalmat, s ígéreteket tett a bajok orvoslására. in^ Havanna előtt gyón sokrétű, s ebből bizonyos nehézségek támadnak a mozgalomban. Az imperializmus és ügynökei éppen ezeket használják ki az el nem kötelezettek egységének megbontására, a mozgalom fellazítására, hogy érvényt szerezzenek céljaiknak. A világimperializmust rettegésbe ejtette, hogy az el nem kötelezettek mozgalma mindinkább balra tolódik, mindinkább forradalmasodig s ezt meg akarnák akadályozni. Kuba például már hosszabb ideje támadások céltáblája. Az imperialisták azzal „érvelnek“, — pekingi cinkosaikkal öszszejátszva —, hogy Kuba nem lehet el nem kötelezett ország, mert szoros kapcsolatot tart fenn a nemzeti felszabadító mozgalmakkal és segítséget nyújt nekik. Világos az imperializmus célja: eleve le akarja szerelni az el nem kötelezettek tömegmozgalmát, hogy megakadályozza forradalmasodását. A colomboi tanácskozáson az ütközőpont Kambodzsa képviseletének és Egyiptom kizárásának kérdése volt. A mozgalomnak ugyanis még nem minden tagja fogja fel a történteket és helyezkedik következetesen arra az álláspontra, hogy a nemzetközi szervezetekben, tehát az el nem kötelezettek mozgalmában a Kambodzsai Népköztársaság forradalmi rendszere megbízottainak kell képviselniük Kambodzsát, nem pedig leng Sary és Long Nol megbuktatott hóhérrendszerének, melyet a tagországok zöme egyértelműen elítél. Szadat árulásának következményeivel sincsenek mind tisztában, viszonylag kevesen látják ennek a világbéke biztosítását károsító összefüggéseit. A colomboi értekezlet mégsem volt eredménytelen: megvilágította, hol egységes a mozgalom, és hol kell még türelmes aktiv meggyőző munkát kifejteniük a mozgalom legtevékenyebb tagjainak. A döntések azonban mindenképpen a havannai konferenciára várnak. Lőrincz László
