Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-16 / 24. szám
1979. Június IB. SZABAD FÖLDMŰVES, Kapcsolaterősítés, együttműködés GUSTAV HUSÄK, a CSKP Központi Bizottságának főtitkára, köztársasági elnök június 6-án és 7-én látogatást tett az NDK-ban és munkatalálkozón vett részt ERICH HONECKERREL, az NSZEP Központi Bizottságának főtitkárával, az NDK Államtanácsának elnökével. Husák elvtárs kíséretében volt ĽUBOMÍR^ ŠTROUGAI, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök és JOSEF KEMPNÝ, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára. Husák és Honecker elvtárs tájékoztatta egymást a CSKP XV. és az NSZEP IX. kongresszusán hozott határozatok teljesítéséről. Honecker elvtárs tájékoztatta vendégét a május 20-i helyhatósági választások eredményeiről, a most lezajlott országos ifjúsági fesztiválról, valamint az első német munkás-paraszt állam megalakulásának közelgő 30. évfordulója tiszteletére kibontakozó munkakezdeményezésről. Husák elvtárs jókívánságait fejezte ki Erich Honeckernek az elért munkasikerekhez. Kiemelték, hogy a két ország népének életében bekövetkezett történelmi fordulat legfontosabb feltétele a Szovjetunió segítségével kivívott felszabadulás és a fasiszta német imperializmuson aratott szovjet győzelem volt. A munkatalálkozóról kiadott közös közlemény megállapítja, hogy eredményesen megvalósul az 1977. október 3-án kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés. Kapcsolataink sokoldalú kibontakozásának meghatározó és mozgósító ereje pártjaink bevált internacionalista harci szövetsége. Pozitívan értékelték, hogy rendszeresen fejlődik együttműködésünk az ideológia, a kultúra, a közművelődés, a tudomány és a sport területén. A KGST keretében a szocialista gazdasági integráció komplex programjával összhangban haladást értünk el a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés, valamint a kutatási és termelési szakosítás és kooperáció terén. Az idén tervezett árucsereforgalmunk volumene 1 milliárd 900 millió rubel. Ezzel sikerült megteremtenünk a feltételeket az 1976—1980. évi hosszú lejáratú kereskedelmi egyezményben megjelölt volumen túlteljesítéséhez. A két pártvezető és államfő kifejezte mindkét párt és állam szándékát, hogy következetesen hozzájárulnak a béke és a nemzetközi feszültségenyhülés megszilárdításához. Nagyra értékelték a Szovjetunió és az SZKP kezdeményező békepolitikáját és LEONYID BREZSNYEV személyes hozzájárulását ennek megvalósulásához. Kiemelték a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületé moszkvai nyilatkozatának, valamint a tagállamok alapvető külpolitikai akcióinak jelentőségét. Rendkívül jelentős lépésnek tartják a szovjet—amerikai SALT-2. szerződés megkötését és mielőbbi ratifikálását. Síkraszállnak azért, hogy az Európa-értekezleten részt vett államok olyan szerződéseket kössenek, amelyekben köteleznék magukat, hogy nem alkalmaznak elsőként egymás ellen nukleáris, sem hagyományos fegyvereket. Mindkét ország támogatja azt a javaslatot, hogy már az idén sor kerüljön valamennyi európai állam, továbbá az Egyesült Államok és Kanada konferenciájára, melyen a katonai enyhülés kérdéseit vitatnák meg. A felek örömmel fogadták a Kínai Népköztársasággal való tárgyalások megkezdésére tett szovjet javaslatot, szolidaritásukat fejezték ki a vietnami, laosi és kambodzsai néppel. Kifejezték, hogy támogatják az igazságos és tartós közel-keleti rendezést. Mindkét párt a jövőben is hozzájárul a nemzetközi kommunista mozgalom erősítéséhez. Külpolitikai kommentárunk Marad a kormányozhatatlanság? Olaszországban lezajlottak a rendkívüli parlamenti választások, s a várakozással ellentétben a közöny jelentett meglepetést. A választási jóslatok nagy erőpróbát Ígérgettek, de nem váltak be. Az 1948 óta nyolcadik olasz parlament idő előtti megválasztáséra azért került sor, mert a kereszténydemokrata kormányzat 'a maga parlamenti többségével csődöt mondott. Nemcsak nem oldódtak meg az ország égető politikai és gazdasági bajai, a Dél iparosítása, a munkásosztály és a parasztság helyzetének javítása, a közbiztonság és a társadalmi nyugalom szavatolása, hanem világosan bizonyítást nyert, hogy a kereszténydemokraták egyenesen szabotálták ígéreteik teljesítését. A kereszténydemokrata kormány erkölcsi csőddel vonult a választási kampányba. A tavalyi Moro-ügy, A Democrazia Cristiana vezérének elrablása és gálád meggyilkolása, az ügy fejleményei és a vele kapcsolatos leleplezések nagyon kellemetlenül érintették a párt vezetőségét. Felmerült az a nem éppen alaptalan gyanú is, hogy a párt számos vezetőjének érdekében állt Moro eltüntetése. Ugyanis a realizmusáról ismert balközép irányzatú politikus élete utolsó időszakában nemegyszer kifejezésre juttatta, hogy a kommunisták nélkül nem lehet megoldani Olaszország nagy problémáját, és természetesnek tartotta, ha az olasz kommunisták bekerülnek a kormányba. A „vörös brigádok“ tagjai azonban örökre elnémították Morót, aki halálában is örök vádolója marad az olaszországi politikai viszonyoknak. Bebizonyosodott, hogy az a társadalmi anarchia, amelyet számtalan terrorista szervezet féktelen garázdálkodása vált ki Olaszországban, megfékezhető vagy legalább is mérsékelhető, ha a kormány is őszintén gondolja. A kereszténydemokrata kabinet azonban a szélsőjobboldali terroristák elleni fellépést általában a baloldal és a haladó erők elleni támadásra használta ki. A kormány tehetetlennek bizonyult, mert a döntésekből eleve ki akarta zárni a baloldali erőket, elsősorban a kommunistákat, másodszor szabotálta a közösen elfogadott programokat. Ebben a helyzetben az OKP vezetősége, késve ugyan, de felismerte, mit kell cselekednie: kilépett a kormányt támogató parlamenti többségből, s a kereszténydemokrata kisebbségi kormány az ország második pártjának támogatása nélkül képtelen volt kormányozni. Szükségessé vélt a rendkívüli választások kiírása. A kereszténydemokraták hatalmas propagandagépezettel mozgósítottak. Fennállt az a veszély, hogy előretörnek a választásokon. Beríinguer, az OKP főtitkára választási beszédében figyelmeztetett is erre a veszélyre. „A kereszténydemokrata párt az antikommunizmus útjára tért, a megújulás helyett olyan megoldásokat javasol, amelyek legalább húsz évvel vetnék vissza az olasz politikai életet“, — ez volt Beríinguer megállapítása a választások előestéjén. Arra is figyelmeztetett, hogy az OKP meggyengülése még kilátástalanabbá tenné az ország helyzetét, felbátorítaná a visszavágásra vágyó erőket, hogy visszavegyék a dolgozóktól az elmúlt éveifben kiharcolt jogaikat. Általában, a kereszténydemokraták megerősödését várták a választásoktól — ilyen volt a politikai hangulat —, még Beríinguer is tartott tőle. A választások eredménye azonban más meglepetéssel szolgált. És főként tanulságokkal is a haladó erők szempontjából. A 42 millió olasz választópolgár nagy közönnyel tett eleget kötelességének. A kánikulai hőséggel is magyarázták a választók kedvetlenségét, de mindenképpen politikai közönyről volt szó. A 830 képviselőházi és a 115 szenátusi mandátum sorsa látszólag nem izgatta a választókat. A ke» reszténydemokraták a képviselőházElvszerű konkrét kezdeményezés A SZOVJET KORMÁNY A KAPCSOLATOK NORMALIZÄLÄSÄT JAVASOLJA KÍNÁNAK t,annyid Brezsnyev magyarországi látogatásakor a rádióban és televízióban elhangzott beszédéből kitűnt, hogy a szovjet—kínai viszony rendezését illetően a szovjet kormány konkrét lépésre készül. Andrej Gromiko szovjet küiügyiminiszter a múlt héten fogadta a Kínai Népköztársaság Ideiglenes ügyvivőjét és emlékiratot nyújtott át neki. A memorandumban a szovjet külügyminisztérium megerősítette a Kínai Népköztársaság külügyminisztériuma 1979. május 5-i emlékiratának átvételét. Mint ismeretes, ez válasz volt az április 17-i szovjet jegyzékre. A memorandum hangsúlyozza: a Szovjetunió változatlanul síkraszállt és most is síkraszáll amellett, hogy a felek folytassák a tárgyalásokat a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti feszültség enyhítése és a két ország közötti jószomszédi kapcsolatok létrehozása céljából. A szovjet fél több ízben kifejezte készségét arra, hogy a két ország képviselői — magas szinten is — találkozzanak egymással. Az emlékirat emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió több esetben konkrét javaslatokat terjesztett elő az esetleges tárgyalások céljairól és azok napirendjéről. Tavaly például javasolta, hogy dolgozzanak ki közös dokumentumot a két ország közötti kapcsolatok alapelveiről. A Szovjetunió ebből az elvi álláspontból kiindulva most megerősítette, hogy kész tárgyalásokat kezdeni a Kínai Népköztársasággal. A memorandum rámutatott: szükséges, hogy a tárgyalások célja és feladata a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közötti kapcsolatok normalizálása és megjavítása legyen, a békés egymás mellett élés elvei, az egyenjogúság, az egymás szuverenitásának és területi integritásának kölcsönös tiszteletben tartása, a belügyekbe való be nem avatkozás és az erő alkalmazásáról való lemondás alapján. Az emlékirat hangsúlyozza: a Szovjetunió állandóan és következetesen síkraszáll a hegcmonizmus politikája és az ellen, hogy különböző országok között alárendeltségi viszony jöjjön létre. Éppen ezért fontosnak tartja, hogy a felek, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság egyezzenek meg: nem ismerik el senki igényét előjogokra, vagy hegemóniára a nemzetközi kapcsolatokban, és hogy a kétoldalú kapcsolatokat a békés egymás mellett élés elvei alapján építik. Az említett kérdésekben való megállapodást — ha létrejön — dokumentumban kellene rögzíteni, amelyet a felek kidolgoztak és elfogadtak. A szovjet fél javasolja, hogy július —augusztusban folytassanak -tárgyalásokat Moszkvában. Célszerűnek tartja, hogy ezekre a tárgyalásokra külügyminiszterhelyettesi szinten, vagy a két ország kormánya erre a célra megbízott képviselőinek szintjén kerüljön sor. ban és a szenátusban egyaránt többet vesztettek mandátumaikból, mint az Olasz Kommunista Párt, mely a feltételezettnél kevesebb szavazatot veszített, s így lényegében megőrizte előző pozícióit. Nagyon csalódtak Craxí szocialistái, akik azt remélték, hogy felsorakozhatnak a két nagy párt mögé, azt viszont, hogy csatlakozzanak a kommunistákhoz, kereken elutasították. Ezzel szemben a múlthoz képest növelték szavazataik számát azok a kisebb pártok, amelyek különféle hangzatos jelszavakkal léptek fel. A demagógia, az álellenzéki» ség látszata bizonyos rétegekre megtette a maga hatását. A nagyobb pártok közül éppen ezzel ért el sikert a Radikális Párt. Az olaszországi rendkívüli választások általános eredménye: nem változtak a politikai erőviszonyok, így elvben továbbra Is fennáll a kormányozhatatlanság helyzete. Kérdés, ho» gyan alakít majd kormányt a Kereszténydemokrata Párt. Ugyanis világos, hogy a kommunisták nélkül nem lesz döntőképes kormánya Olaszországnak. Mint a múlt bizonyította csupán a parlamenti többséghez tartozásukkal a kommunisták nemigen tudják befolyásolni a kormányzást, a fennálló állapotok megváltoztatását. A KP bizonyos szavazatvesztéssel fizette meg az árat azért, hogy jóhiszeműen, majdnem „kitöltetlen csekket“ adott a kereszténydemokrata kormánynak. Ezért az olasz kommunisták a jövőben elvszerűen kiindulva a „történelmi kompromisszum“ elnevezésű programjukból határozottabban osztályharcos szellemben fognak viszonyulni a kormányzat politikájához, s jobban meggnézik, mihez nyújtsanak támogatást. Ez a választások legfőbb tanulsága a párt számára. LÖRINCZ LÄSZLÖ Pilóta nélkül a Szaljut-6-ra A múlt szerdán pilóta nélküli űrhajó rajtolt a bajkonurí űrrepülőtérről. A Szojuz—34-gyel végzett új kísérlet célja az, hogy kipróbálják vele az űrhajó megközelítési rendszerének hajtóművét, amely a Szojuz 34-et az űrállomáshoz vezeti és összekapcsolja vele. Mint ismeretes, a Szojuz—33 űrhajó útja során ennek a berendezésnek a hibájából nem sikerült végrehajtani az összekapcsolást: a hajtómű nem működött megfelelően. A Szojuz—33 személyzete, Rukavisnyikov és Ivanov kénytelen volt a programot félbehagyva visszatérni a Földre. Az újabb űrkísérletkor a szovjet szakérték feltétlenül szükségesnek tar» tották, a lehető legalaposabb ellenőrzést a Szojuz típusú űrhajóknál, ezért használnak fel most pilóta nélküli, automatikus, illetve földi vezérléssel működő űrhajót. A tervek szerint a földi irányító központ parancsainak megfelelően, az űrhajó hajtóművét, valamint automatikus közelitő berendezését kipróbálják az út során. Ezt követően az űrhajó összekapcsolódik a Szaljut—6 űrállomással, amelyen ennek végrehajtására — a Progressz teherűrhajó hajtóművének felhasználásával — már kétlzben hajtottak végre pályamódosítást. A Progressz „tolóhajóként“ működött, mint korábban már más kísérletek során is. A Szojuz—34 érkezéséig az űrállomás egyik kikötőhelyét szabaddá teszik. A haladás élvonalában NATO-tábornok: — Enélküi, mint látják, nem volna komplett a sor. (I. Ioszeliani rajzaj Nagy jelentőségű tízéves évfordulóról emlékezünk meg: 1969. június 5- től 17-ig Moszkvában tanácskozott a kommunista és munkáspártok nemzetközi értekezlete, mely a nemzetközi helyzet elemzésével, a haladásért vívott további harcban a testvérpártok tevékenysége irányának meghatározásával, az időszerű tennivalók megjelölésével fontos határkőként került a világ kommunista és munkásmozgalmának történelmébe. A 75 testvérpárt tanácskozását éveken át folytatott előkészítő megbeszélések előzték meg. Kitartó munka eredménye volt a tanácskozás megtartása. Az értekezlet akkor ült öszsze, amikor a nemzetközi küzdőtéren az imperializmus fokozta harcát a haladó és nemzeti felszabadító mozgalmak ellen, Vietnamban és a Közel- Keleten különös erővel fellángolt a háború tüze, az imperializmus antikommunista központjai pedig fokozták tevékenységüket a világ kommunista és munkáspártjai ellen, nem utolsó sorban arra törekedve, hogy belülről bontsák meg egységüket. Ebben nagy szerepet szántak a jobb- és baloldali reformizmus és opportunizmus becsempészésének. Ezek a kísérleteik azonban csődöt mondtak, s öt párt kivételével a részvevők elfogadták a konferencia fő dokumentumát, mely a legfontosabb helyzetmegállapítást és következtetéseket tartalmazta: „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, az ősz- 8zes antiimperialista erők akcióegysége“. Az értekezlet kiáltványt fogadott el még Lenin születésének 100. évfordulójával kapcsolatban, külön nyilatkozatban rögzítette állásfoglalását a vietnami kérdéssel, a közelkeleti izraeli agresszióval, a görög demokraták üldözésével, az Indonéziai kommunisták helyzetével, valamint a haiti demokraták üldözésével kapcsolatban. Az értekezlet fontos megállapítása volt, hogy korunkban, századunk utolsó harmadában „az imperializmus képtelen visszaszerezni az elveszített történelmi kezdeményezést, és visszafelé fordítani a mai világ fejlődését. Az emberiség fejlődésének fő útvonalát a szocialista világrendszer, a nemzetközi munkásosztály és az összes forradalmi erő határozza meg“. Az értekezlet helyzetelemzésével lerántotta a leplet az amerikai imperializmusról, mely „a világ kizsákmányolója és csendőre, a felszabadító mozgalmak engesztelhetetlen ellensége“. Külön-külön elemezve az egyes országok helyzetét arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a munkásosztálynak, a demokratikus és forradalmi erőknek, a népeknek egyesülniük kell és közösen kell fellépniük, hogy véget vethessenek az imperializmus bűnös tevékenységének. „Megfékezni az agreszszort, megmenteni az emberiséget az imperializmustól — ez a küldetés jutott a munkásosztály és minden imperialistaellenes erő osztályrészéül, amely a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért harcol.“ Az értekezlet fontos megállapítása volt, hogy „a szocialista világrendszer az imperialistaellenes harc döntő ereje", s ebből vonatkoztatta le a szocialista országok teendőit a békéért és a világ megmentéséért vívott harcban, mert „a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy csakis a szocializmus képes megoldani az emberiség előtt álló mélyreható problémákat.... s a szocialista világ most a fejlődés olyan időszakába lépett, amelyben lehetőség nyílik az új rendszerben rejlő hatalmas tartalékok lényegesen teljesebb felhasználására“. Abban az időben, amikor a kínai vezetőség mindinkább kiterjesztette aknamunkáját a Szovjetunió és az egész szocialista világ ellen, kokettálnl kezdett az imperializmussal, Igen nyomatékosan hangzott az a megállapítás, hogy „a szocializmus védelme a kommunisták nemzetközi kötelessége“. Küldetésként szögezte le a dokumentum, hogy „a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak egyik legfontosabb feladata ezen országok sokoldalú együttműködésének fejlesztése és újabb sikerek biztosítá» sa a két világrendszer versenyének döntő területein, a tudományos és technikai baladásban.“ Behatóan foglalkozott a dokumen» tum az ázsiai, afrikai és latin-ameri» kai földrészen zajló forradalmi folya» mattal s egyes területek, országok helyzetének konkrét elemzése után arra az általános megállapításra juott, hogy „az antiimperialista harc feladatai szempontjából elsőrendűen fontos a szocialista rendszer s a munkás- és nemzeti felszabadító mozgalmak szövetségének megerősödése.“ Az értekezlet mélyrehatóan foglal» kozott a testvérpártok helyzetével, kapcsolataival és feladataival, s ezzel kapcsolatban a fő dokumentum 4. része hosszú időszakra érvényes fontos megállapításokat tartalmaz. Leszögezi, hogy „minden kommunista párt politikájának hatékonysága a saját országában elért sikereitől és a többi test» vérpárt eredményeitől, együttműködésük mértékétől függ. Minden egyes kommunista párt felelős tevékenységéért saját munkásosztálya és népe előtt és egyidejűleg a nemzetközi munkásosztály előtt is ... A kommunista és munkáspártok rendkívül változatos, sajátos körülmények között fejtik ki tevékenységüket. Ez megköveteli, hogy ennek megfelelően közelítsék meg a konkrét feladatok meg» oldását........Minél erősebb és összeforrottabb egy kommunista párt, annál jobban tudja betölteni szerepét mind az országon belül, mind a nemzetközi kommunista mozgalomban,“ A tíz év előtti értekezlet megálla» pításainak helyességét igazolta a politikai gyakorlat, a közelmúlt történelme, s megállpításai ma is sok tekintetben előre mutatnak.
