Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-06-02 / 22. szám
197Я. június 2. SZABAD FÖLDMŰVES 5 \ Nemzetközi Gyermekév 1979 VALÓBAN MINDENT MEGTESZÜNK GYERMEKEINK BOLDOGSÁGÁÉRT? Óvoda a gesztenyefák tövében Az ajtó hosszú folyosóra nyílt. Benn fekete hajú, kerek arcú fiúcska állt egy sokajtós szekrény előtt. Gyerekes határozottsággal így szólt hozzám: „Bácsi, ott fönt az a piros sapka az enyém. Vegye már lel?“ Aztán még egy feladatot kaptam. A sötétkék cipöcske fűzőjén hatalmas dupla cső-' mó volt... Amíg „öltözködtünk“', a gyereksereg élén megjelent az egyik óvónő is. Dévai Magdolna készségesen bemutatta a nyolcvannégy férőhelyes Zemianska Olča-i (Nemesócsa) óvodát. A négy osztályt — három magyar és egy szlovák — végigjárva jóleső érzéssel nyugtáztam: annak ellenére, hogy az épület rossz állapotban van, a lakótér belső atmoszférája barátságos, emberi. Ügyes asszonykezek érzéssel, szívvel rendezték be, tették hangulatossá saját készítésű díszítőelemekkel. A konyhában néhány aszszony szorgoskodott. Égett a munka a kezük alatt; hiszen — amint ezt Веке Magdolna, a konyha vezetője újságolta — ma is kilencvenhárom személynek kell ebédet főzniük. X X Az épület nem, de a környezete, a kert — gyönyörű. Miközben a hatalmasra nőtt, vastag törzsű gesztenyefák tövében mosolygós arcú. gondtatalan gyermekek játszadoztak, Lakos Magda óvónővel beszélgettem. Tapasztalt pedagógus: már több mint huszonegy éve dolgozik a pályán. — Aki felelősséget érez e hivatás iránt, bizonyára nagy megelégedéssel fogadta azt a korábbi években nyilvánosságra hozott új „óvodatörvényt“, miszerint a nagycsoportos gyermekeket az óvodának kell felkészítenie az iskolai nevelésre. Mivel hozzám tartoznak az iskolaköteles kor előtti óvodások elmondhatom, pedagógiai szempontból igényes feladat hárul rám, de munkánknak értelme van. Az óvoda szervezőmunkájának köszönhető, hogy minden gyermek részt vett az előkészítő oktatáson: ugyanis azoknak a gyerekeknek, akik helyszűke, vagy más okok miatt nem jártak óvodába — a kilencéves alapiskola közreműködésével —, az iskolában nyitottunk új osztályt. Érdekessége és és pozitívuma ennek az osztálynak: járásunkban ez az egyetlen csoport, amely nemcsak hetente kétszer, hanem minden tanítási napon részt vesz az oktatáson. . X X Gáspár Vilmosné igazgatónő volt a felszabadulás után a falu első óvónője. Ezerkilencszázhatvanegyben ötven gyermekkel kezdett, komolyabb segítség nélkül. Egy évvel később indult a mostani, négy osztályos óvoda. Sokéves pedagógiai gyakorlata és az illetékesek véleménye szerint Gáspárné valóban a legtapasztaltabb óvónők egyike. Megkérdeztem: évek folyamán sok óvónővel dolgozott együtt, olykor kezdőkkel is. Az óvónők csoportja hogyan képes folyamatosan „megtartani“ azt a pedagógiai színvonalat, melyet a társadalom megkövetel tőlük? — Mindig a kollektív nevelés megvalósítására törekedtünk. Rendszeressé tettük a pedagógiai megbeszéléseket. Nem értekezletek ezek, hangsúlyozom — megbeszélések. Mindenki elmondja a nevelésben fellépő problémáit, amit közösen jobban megoldhatunk. —i A gyermekév mire kötelezi az óvoda nevelőgárdáját? — A tervezett rendezvények megszervezése, levezetése mellett arra, hogy elgondolkodjunk, mint közösségnek mit kellene tennünk még gyermekeink nevelése körülményeinek javítása érdekében. Mert vannak problémák, ezt nem tagadhatjuk. — Melyek ezek a problémák? — Mivel a járási iskolaügyi szervek segítségével személyi állományunkat, a következetes nevelői munka első számú feltételét biztosítani tudtuk, más jellegű gondokkal küszködünk. Óvodánk eléggé rossz állapotban van, 1972 óta harcolunk az újért. A falu vezetőségének, lakosságának jó hozzáállása adott. De sajnos a járási iskolaügyi szervek ezidáig anyagi támogatást nem tudtak nyújtani. Másik nagy „fájdalmunk“: falunkban az óvodát éppen az a közösség nem segíti, amelynek valóban volna erre módja. Hosszú éveken keresztül például „székhiánnyal“ küszködtünk. A szövetkezet a kisebb rendezvényeink támogatásához sem járul hozzá. Kifogásként mindig azt hozzák fel, hogy: ,mi ezt nem terveztük“. A múltkor például a szövetkezetben megkértem az illetékeseket, hogy hozassanak homokot a gyermekek számára. A homok a mai napig nem érkezett meg. Pedig valóban nem ezt érdemeljük tőlük, mert nagyon sok szövetkezeti dolgozó gyereke jár hozzánk óvodába. Ha a hnb és a cipőgyár helyi részlege nem támogatna bennünket, problémáinkkal talán egyedül nem is tudnánk megbirkózni. X X Zárszóként talán annyit: A nemzetközi gyermekévet ne csak „díszes plakátnak tekintsük, ahová kiírtuk: „Mindent megteszünk gyermekeink boldogságáért.“ A gyermekév alkalmából minden felnőtt — szülő, nevelő, vezető — egy kicsit gondolkodjon el: valóban mindent megteszünk gyermekeink boldogságáért? KALITA GÄBOR Vidám homokozás a hatalmas gesztenyefák árnyékában. (A szerző felvétele) A HDSZONŰTEZREDIK felszállás Háromezer óra a levegőben A pilóta a pleliveci (Pelsőc) búzatáblák fölé fordul. A magasságmérő tízet, nyolcat, hatot, ötöt mutat, majd négy méternél megáll. Permetlé-ködfelhőt bocsát ki, amely a légörvényből szabadulva egyenletesen telepszik rá a búzaföldre. A repülő egészen alacsonyan száll, s lavírozlk megszámlálhatatlan akadály között. Kicsi a szögsebesség. Emiatt egy táblavégi bokrot, fát mér be a pilóta, amott az útszegély parányinak tűnő mélyedéseit jelöli meg, vagy kőbuckát, újabb bokrot, akácfát az Ismételt fordulásnál. — Minden dűlő, határrész régi, kedves ismerősöm itt a rožňavai (Rozsnyó )járásban. Már harmadik éve repülök, naponta negyvenszerötvenszer keringek e gyönyörű táj fölött... Akik itt laknak, szövetkezeti elnökök, agronómusok, kisegítő dolgozók — akikkel barátságot kötöttem —, erről a szépségről mit sem tudnak. Én meg, onnét fentről, újabb és újabb dolgokat fedezek fel. De nemcsak a gömörl táj rokonszenves, hanem az itteni emberek Is, akikkel kitűnő az együttműködés. Szeretem, tisztelem is valamennytüket, nyíltságukért, őszinteségükért, szakmai hozzáértésükért — mondja Dirga Milán pilóta, akit a növényvédelem szólít naponta a repülőgépre. Műtrágyázza a szántókat, réteket, legelőket, vagy gyomirtást végez. A szemlélődő, aki odalentről megpillantja ezt az aránylag kisméretű repülőgépet, nem is gondolja mily sok nehézséget, veszélyt rejteget a gép irányítása. — Az avatatlan honnan is sejthetné — magyarázza —, hogy ez a szakma, szépsége mellett veszélyeket Is rejteget? — Munkaterülete? — Csallóköztől Gömörtg. — Hol ‘leselkedik a legtöbb veszélv ..? — Hát itt, a dimbes-dombos Gömörbenl Egyrészt a terepviszonyok, másrészt meg a tíz-tizenöt hektáros parcellák. A Csallóközben viszont nagyon jó dolgozni: a földtáblák simák, mint az asztallap, s néhány-száz hektárosak. — Mikor, s mivel kezdte a pilótapályát? — öt évvel ezelőtt kezdtem az ejtőernyős ugrásokkal, aztán a vitorlázó-, majd a különféle motoros, turbolégcsavaros, lökhajtásos gépekkel folytattam, míg eljutottam a Z—37-es típusú géphez. Meggyőződésem, a legkorszerűbb — húszezer méter magasban repülő — gépek irányítása sem jelent ákkora veszélyt, mint ez a kis gép. Teszi ezt az örökös mélyrepülés, négy-öt méternyire a föld felett, megszámlálhatatlan akadály között. Teljesen a saját leleményességünkre, szakmai felkészültségünkre, a gyors helyzetfelismerésre, lélekjelenlétre vagyunk utalva. Minden felszállás, minden mélyrepülés más-más követelmény. Itt nincs vezérlőtorony, ami szüntelenül sorolja a fontos adatokat, ami irányít. A felhők járásából, a széllökések erejéből kell az időjárást megítélni, ahhoz igazítani a kanyarodásokat. Az üzemeltető végzett. Dirga Milán harmínckettedszer is felszáll e napon. Bekapcsolja a szóróberendezést. A vegyszer-nyomásmérő Jelzi, amikor a tartály kiürült. Az öt mázsa vegyszer rendeltetési helyére jut. Irány: a röptér. A feltámadó szél nagyokat lök a kis gépen, körözés, valahol Gemerská Hôrka (Gömörhorka) felett, aztán leszállás. És kezdődik minden elölről... Milán 35 éves. Nős. Van egy kislányuk. A családja naponta hazavárja, Poprádra. Mintegy búcsúképpen mondja: — Egészen fiatalon kezdtem a Honvédelmi Szövetségben, majd folytattam a katonaságnál. Most meg a mezőgazdaságban teszem azt, amit tenni kell. A ml mesterségünket csakis hozzáértéssel és szenvedéllyel lehet űzni. öt év óta repülök hivatásosan. Tegnap jubiláltam: a huszonötezredik felszállásom volt, s háromezer órát töltöttem már a levegőben. A legszebb élményem? Amikor a feleségemnek udvaroltam, a házuk felett köröztem, s integettem neki, amikor megláttam ... Illés Bertalan Használjuk ki a legeltetési lehetőségeket! Felvételünkön: A buzitkai (Buzita) szövetkezet pásztora, hűséges kutyájával, * a delelő gulya egy része. Fotó: —n’-ir-? Tavaszi körkép A cukorrépát egyelő kapára még mindig nagy szükség van. Egyelőre csak így lehet megoldani, hogy meglegyen a 80—100 ezer növényegyed hektáronként, amely a maximális termést biztosftja. • i — \ T A lucerna smaragdzöld tengere meg se moccant a májusi szélcsendben. Az értékes takarmány buja tömege olyan nyugodt békességet árasztott, hogy szinte furcsán hatott, ahogy a zord idő egyenest a tavaszi kánikulába zuhant. A Trhová Mýto-i (Vásárüt) szövetkezet százhektáros lucernatébláján szombaton is traktorok kaszája vágta a lucernát. — Akkor kezdjük a munkát, amikor felszáll a harmat, és dolgozunk sötétedésig. Most jó az idő, ezért nagyon igyekszünk, mert ki tudja mire ébredünk holnap. Apáink régen úgy mondták, hogy az a biztos, ami fedél alatt van. Ez napjainkban is érvényes. A két traktoros, Csánó Ferenc és Nagy József megfontoltan és öntudatosan beszélt. Volt rá okuk, hiszen tőlük is függött, hogy milyen gyorsan és milyen minőségben sikerül betakarítani a fontos takarmánynövényt. — A technikai feltételek fontosak, az agrotechnikai követelmények betartása elengedhetetlen. A jókedvű, szorgalmas és hozzáértő munka a termelés lelke I— állították. Az első éves takarmánynövény kövérre és magasra nőtí, hogy nem- látszott ki belőle a traktorok első kereke. A gépek motorja újra felberregett. Nagy zajt csapva fácánkakas röppent fel, s a vastag rend fölött ágaskodó nyúl bámult csodálkozva. Tavaszi kánikula tört ránk ... A Csehszlovák-Szovjet Barátság Efszben a nap ehergiáját felhasználva, lucernaszénávé szárítják az első kaszálás gazdag termését. X X Röpke szellő lebbent a mező felett. A vetések feléledtek, hajladoztak, susogtak. Hangjukat hallatták, s mintha azt mondták volna, az emberi munka meghozza gyümölcsét. A szellő elszállt, s újra megülte a mezőt a csend, s csak a „hani“ földeket keresztül szelő kanális zsilipjénél csobogott a víz. Lesz mivel öntözni... A Horná Potôň-i (Felsőpatony) Efsz cukorrépaföldjén emberek szorították a földművelők hagyományos szerszámát, az egyelőkapa nyelét, s hajlongtak; volt aki térdre kényszerült. Utánuk az apró növények nyílegyenesen soroltak, mint a jó diák írásfüzetében a betűk. A „hadműveletet“ az efsz elnöke, Renczés Sándor irányította. Apró gyöngycseppek gurultak a homlokán, ott csüngtek dús szemöldökén, verítékes inge a há: hához tapadt. —i A vetés sokkal jobban sikerült a tavalyinál — újságolta boldogan, majd hozzáfűzte: — a megfelelő tőszámot természetesen csak a lelkiismeretes egyeléssel, talajműveléssel és vegyszerezéssel érhetjük el. Sajnos, a vegyszerek be-, szerzése napjainkban is nehézségbe ütközik. — A csibéket is az eladásnál számolják össze, — kapcsolódott a beszélgetésbe Zavarcsik János aki feleségével együtt egyelte a répát. — Mire céloz? — Hát az egyelés jelentőségére. A megfelelő nővénysűrűség a gazdag termés egyik előfeltétele. — Méterenként hány répát hagynak? — Tízet... I Feltétlenül, ha mód van rá. A férj és feleség tekintete találkozott, s pillanatok alatt megértették egymást. Rongyos szélű bárányfelhők úsztak az égen. Az elnök fiatal leánynak magyarázta: — Húzd a kapát, ne csapkodj vele... Az elnök szavai a kanális vizének csobogásába vesztek. A lányok és asszonyok fejkendőitől tarkállott a föld. A terebélyes nyárfák alatt az egyelők autói sorakoztak. X X Míg a felsöpatonyi szövetkezetben egyelték, ugyanakkor a lehni-A Horná Potôň-i (FelsőpatonyJ szövetkezetben Renczés Sándor elnök járja a határt, szót vált a dolgozókkal és szükség esetén tanácsot ad. Fotó: — tt—■ cei (Nagylég) Efsz határában vetették a cukorrépát. A vetőgép látványa bizony furcsán hatott a tavaszi körképben. * A vetést végző Horváth Józsefet nehezen lehetett szóra bírni. — A szövetkezet vezetősége részletes agrotechnikai tervet dolgozott ki. Sajnos, a cukorrépánál a legnagyobb igyekezet ellenére sem sikerült minden. Önhibánkon kívül — minden igyekezetünk ellenére — a mag rosszul csírázott —, s a növénysűrűség a tervezett alatt maradt. Ezért szakembereink és a cukorgyár illetékesei úgy látták jónak, hogy újból kell vetni a répát. A talaj nedvességtartalma megfelelő, érdemes újból vetni. Különben a sorsnak két keze van: amit az egyikkel elvesz, azt rendszerint a másikkal vissza Is adja. A traktor motorja bele-belezúgott beszélgetésünkbe. Nem sürgetően, csak figyelmeztetőül, hogy sürget az idő. Horváth József mégegyszer ellenőrizte a korszerű vetőgép magszóróit, s folytatta a munkát. X X Az írógép billentyűit verve még mindig éreztem a traktoros kézszorítását. A tenyere kemény volt. Éreztem, hogy dacol a természettel, s tágranyílt szemével fiatalnak és bizakodónak tűnt. Mezőgazdasági üzemeinkben mindenhol felkészülten fogadták a tavaszt, amely a hideg után kánikulával folytatódott. A meleg új reményeket hozott... A reménveket azonban csak az ember munkája, átgondolt tettei formálhatják valósággá. A tengernyi munkát csak olyan emberek tudják elvégezni, amilyenekkel tavaszi kőrútunkon találkoztunk. Csiba László t
