Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-26 / 21. szám
TALAJMÜVELÉS TÄĽANYäGPÔTLÄS növényvédelem Л kalcium (mész) is nélkülözhetetlen növényi tápelem és hamu-alkotórész. A természetben elemi állapotban nem található, vegyületel azonban igen elterjedtek. A növények táplálásához szükséges mész azonban bizonyos mennyiségben mindig van a talajban, még a savanyú talajokban is. Annyi azonban nem mindig van, hogy a talajkoloidokat (a humuszt és az agyagot mint ragasztóanyagokat} tartósan ragasztóképessé, a talajt morzsássá, kémhatását semlegessé tegye, a szerves anyag bomlásakor ke letkező humuszsavakat pedig közömbösítse. Ilyen esetekben általában a talaj szerkezete, kémhatása és biológiai tevékenysége, végeredményben tehát a talaj termékenysége sem megfelelő. A kalcium sokoldalú és fontos szerepe ezek szerint nem közvetlenül a növények táplálásában, hanem közvetve, a kedvező talajállapot megteremtésében és fenntartásában van. Ezért a mész a talajtermékenység őrének is tekinthető. A talaj általában nagy menynyiségben tartalmaz kalciumot, főleg nehezen oldható formában: kalcit, dolomit, különböző kalcium-foszfátok. Az alacsonyabb pH-érték a lculciuinsók oldódásának kedvez. Ott, ahol A kert trágyázása (V.) a mikroorganizmusok élettevékenysége nagymértékű, a széndioxid-termelés miatt bikarbónátok keletkeznek, s jó oldhatásuk kalciumszegény talajokat eredményezhet. A kalcium nagy része a gyökérben nem metabolikus felvételellel, hanem főleg kicserélődéssel jut be, s egyéb Ionok felvételét is jelentős módon befolyásolja. A felvett kalcium rendszerint a gyökérből a fiatalabb levelek felé vándorol. Visszafelé irányuló, szállítása azonban korlátozott, ezért a levelek öregedésük során egyre nagyobb mennyiségű kalciumot tartalmaznak. A növény kalciumtartalmának egy része karbonát, foszfát és oxalát formájában kristályos alakban is előfordulhat. A kalciumhiány — a kalcium gyenge mozgékonysága miatt — a fiatal növényi részeken Jelentkezik, melyre különösen a gyökérzet érzékeny. A kutatók megfigyelték, hogy a kalcium hiányában a sejtosztódás során is zavarok keletkeznek. Bizonyos esetekben a magnéziuméi a mangánionokat képes helyettesíteni. A kalciumot általában a talaj javítására, a savanyú talajok lúgosílására, szikes talajokon pedig a nátrium-ionok kiszorítására használják fel. Itt szeretném megjegyezni, hogy a talajtípusokat a meszezés mértéke szerint a következő csoportokra oszthatjuk fel: A nagy és a közepes igényű talajokat feltétlenül meszezni kell. Erre a célra az úgynevezett meliorációs meszezés a legmegfelelőbb. A kicsi mészigényü talajok esetében a tartalékmeszezést célszerű előnyben részesíteni, mert a tataiból a rendszeres kiinosódással nagy mennyiségű mész távozik. A különböző talajtípusoknál alkalmazható mészadag — kg/, áranként — (három négyévenként egyszer) a következő: Mészadag könnyű talajok közepesen nehéz talajok nehéz talajok nagy 15—20 20-30 30-40 közepes 0—10 a—íz 10—15 kicsi 3—5 4—6 5-8 Mészigény pH-érték könnyű talajok közepesen nehéz talajok nehéz talajok nagy 4,9 ig 5,5 ig 5.7 lg közepes 5,0—5,6 5.0—6,2 5,8—6,8 kicsi 5,7 felett 6,3 felett 6,9 felett A könnyű talajokon az őrölt mészkövet célszerű használni. Ugyanígy járhatunk el a kisebb mészigényü középkötött és a nehéz, kötött talajok esetében is. Az égetett mész általában a nehéz, kötött talajok esetében használatos (az őrölt mészkőből ajánlott adagnak azonban csak a felét használjukl). Szinte az összes talajtípusnál felhasználható a cukorgyári mésziszap (az őröli mészkőből ajánlott adag kétszeresével kell számolni). A meszezésre általában az őszi Idő a legmegfelelőbb. Ennek során azonban ügyeljünk arra, hogy a meszet egyenletesen szórjuk szét a talajon. A magnézium a levélzöld (klorofillj alkotórésze, s mint ilyen szintén nélkülözhetetlen növényi tápelem és hamu-alkotórész. Talajaink általában tartalmaznak annyi magnéziumot, amennyit a növények kívánnak, így ennek pótlására csak a hűvösebb és csapadékosabb vidékeken van szükség. A magnézium hiánya a növényeknél klorózist (levölsárgulást) Idéz elő. A magnéziumhiány okozta sápadás azonban nem teljes, mert a levélerek környéke zöld marad. A magnézium, mint antagonista, ellensúlyozza a túlzott mangánfelvételt, s kivédi az esetleges toxikus hatásokat is. A talajban —i a kalciumhoz hasonlóan — blotit, szerpentin, dolomit és magnezit ásványokban fordul elő. A magnéziumkarbonát általában könnyebben oldódik, mint a mészkarbonát, ezért a magnézium gyorsabban mosódik ki a talajból, mint a kalcium. A növények rendszerint kevesebb magnéziumot vesznek fel, mint kalciumot. Régebben a magnézium víszszajuttatása a talajba biztosítottnak látszott. Azonban jelenleg a kalciumtartalmú műtrágyákkal már nem visznek be a talajba elengedő magnéziumot, így a magnézium-műtrágyázás kérdése ts előtérbe került. K- gyéb kationok, így a kalcium, a kálium és a hidrogén túlsúlya a magnéziumhiányt is elősegíthetik. (Folytatjuk) Az előzőkben a peronoszpóra kártételét és az ellene valú védekezést ismertettük. Most a másik két, gyakran előforduló gombabetegség — a lisztharmai és a szürkerothadás — kártételéről és az ellenük való védekezésről szálunk. A szölőliszthannat főleg a meleg és ködös, nedves időjárás váltakozásakor lép fal. Az első tünetek már májusban megjelenhetnek, tömeges fertőzésre azonban csak júniusban lehet számítani, amikor a hőmérséklet eléri a 25—28 C-fo kot. Leginkább kötött talajokon, ■•••(!, párás környezetben lép fel, de ott, ahol már befészkelte magái, minden évben számíthatunk fellépésére. Általiban a meleg nyári hónapokban — júliusban és augusztusban — pusztít. A rügyekben és az éves vesszők felületén micélium alakjában telel át. Tavasszal ezeken a micéliumokon rövid láncok alakjában konidiumok képződnek. Ezek könnyen szétesnek, s a konidiumukat a szét széthordja a szőlőben. Lényegében ezáltal történik az elsődleges fertőzés. Az élősködő részben a leveleket és a zsenge bogyókat támadja meg. A goinba aqpnban nem hatol be a növénybe, hanem mindig a felületén él és ott -fénytelen, lisztszerű, szürjsésfehér bevonatot alkot. A %íegtámadott levelek fokozatosan elfonnyadnak, a zsenge bogyókon finom fehéres, pókháló-szerű, bevonat képződik. A bogyók* a kártétel következtében elsatnyulnak, megkeményednek, tovább növekedve pedig felrepednek, s a magvak kilátszanak belőlük. Ez a tünet jellegzetes a betegségre. A megtámadott fürtök rendszerint tönkremennek, nem érnek be és az esős időjárás esetéu könnyen rothadásnak indulnak. Az érésben levő bogyókat a lisztharmat már nem támadja meg. A lisztliarmat a hajtásokra is átterejedhet, melyeken fehéres, micéliummal takart szörkésbarna foltokat képez. Mélyebbre, a hajtások szövetébe nein hatol be. A fiatal hajtások a fertőzés következtében elpusztulnak, az idősebb hajtásokon pedig nem érnek be tökéletesen. VÉDEKEZÉS: A lisztharmai ellen kéntartalmú készítményekkel kell permetezni vagy porozni. Az előző számokban ismertetett szőlőatkák elleni permetezés a Polybarit vagy a Sulka oldatával a lisztharmai ellen is hatásos. Ott, ahol a lisztliarmat-fertőzés az előző években rendszeresen előfordult, a védekezést még virágzás előtt kell kezdeni és tíz tizenkét naponként megismételni. Ezt a védekezési mindig egybe lehel kapcsolni a peronoszpóra elleni permetezések« kel. A lisztharmat ellen jól be« váltak a Sulikol K, a Thiovit vagy a Polsulkol készítmények. Ezeket 0,3—0,6 “«-os (3—S dkg/ 10 liter viz) töménységű oldat« ban használhatjuk. Ha erősebb a fertőzés és magasabb, 25 C-fok feletti a hőmérséklet, az emit« tett készítményeket csak 0,3-« 0,4 “/«-os oldatban használjak, mert nagy melegben a kántar« talmú készítmények perzselnek. A kéntartalmú készítményeket ajánlatos a Fundazol vagy а Topsiu készítményekkel (0,1 “/«-os oldat formájában) váltakozva alkalmazni, mert ezek egyúttal a szürkerothadás ellen is hatásosak. Erős lisztharmatlertőzéskor legbiztosabb a Karathane 0,12—0,15 %-os (1,2— 1,5 dkg) 10 liter víz) oldatával permetezni vagy kénporral (Síra—Slinz) porolni, különösen ha a fürtök vannak veszélyben. (Folytatjuk) 1 U lOt.A LAJOS, komáromi * (Komárno) galambtenyésztő már kora ifjúságétól foglalkozik a galambok nevelésével. Kezdetben esupán parlagi tenyészete volt. 1948-ban érdeklődése a postagalambok falé fordult. Az említett galambfajtával igen sok röptetéses versenyen vett részt. Galambjai úgyszólván majdnem minden alkalommal olt voltak az első tiz között. Azt azonban már kevesen hiszik el, hogy mennyit szurkolt, izgult, vajon az 500— 600 km távolságra levő gálám bök időben vagy egyáltalán megérkeznek-e?! Milyen öröm volt számára, amikor az első galamb megérkezett és leszállt a galamszállás tetejére vagy a családi ház udvarára. Azonnal megfogta a teljesen kimerült, fáradtan lihegő galambot és rohant vele az órával megbízott személyhez láttaniozás céljából. Megtörtént azonban olyan eset is, hogy a galamb ugyan megérkezett, de amikor meg akarta fogni, ismét szárnyra kapott, eltűnt, s csak egy év múlva tért vissza. Ehhez a tenyészetéhez sok-sok élménye fűződik, de mégsem elégítette ki tenyésztői igényeit. Hét évvel később a prágai rövidcsőrű galambok tenyésztő sere szakosította magát. Igyeke zett minél szebb egyedeket kitenyészteni, s hogy felmérhesse munkája eredményességét, egyre több kiállításon vett részt. Bár az állománya jó volt és az elért eredményekkel is elégedett lehetett volna, mégis felhagyott e galambfajta tenyésztésével. Ezután tért át a komáromi bakó tenyésztésére, mert ágy érezte, hogy ez a galambfajta felel meg legjobban igényeinek. Persze azzal is tisztában volt. bogy a komáromi bnké fajta tenyésztése igen sok időt és nagy szaktudást követel. Mielőtt azonban végleg ittért volna az említett fajta tenyésztésére, előbb minden fellelhető szakirodalmat áttanulmányozott és nem szégyenlette felkeresni azokat a galambászokat, akik az említett fajtával már több éven át foglalkoztak. Amikor már úgy érezte, hagy eleget tnd, akkor vágott neki a dolognak. Közben megtudta azt is, hogy e galambfajta mellett egy további fajtát is kell tartani, auiely majd a dajka szerepét tölti be. Ugyanis a komáromi bukó görbe csőre miatt nem képes saját fiókáit felnevelni, ezért van szükség a másik galambfajtára. Dajkagalamb gyanánt legtöbb esetben a dán szarkát, a budapesti magasröptűt vagy a postagalambot használják. Rendszerint a kelési időszak után kicserélik a fiókákat, s így végeredményben mindkét fajta a dajkagalamb szerepet tölti be. Viola Lajos az elmúlt tizennégy év alatt a tenyésztői mun-Viola Lajos kedvenc galambjával. csak a nemzetközi és a speciális kiállításukon vesz részt, mivel olyan állományt sikerült kitenyésztenie, amely minden tekintetben megfelel a nemzetközi színvonalnak. Egy-egy kiállításon öt-tíz galambbal szerepel. A brnói nemzetközi kiállíka szakaszán gazdag tapasztalatokra tett szert. Ma már nagyon sokan keresik fel őt tanácsért vagy tenyésztői alanyért. Ezt annak köszönheti, hogy galambjaival igen sok hazai és nemzetközi kiállításon vett részt. Évente átlagosan hat-hét kiállításon szerepelnek galambjai, mert még ma is igényes önmagával szemben. Az utóbbi években azonban már Pthenüa ■ galambok. («А szerző felvételei) táson például hat, a Topoféanyban megrendezett kiállításon pedig nyolc galambbal vett részt. Galambjai mindkét helyen tiszteletdíjasok lettek, sőt az utóbbi helyen megkapta az 1979—1980-as évre a tenyészállumás címet, ami nagy elismerést jelent. Szakértelmét és jó munkáját a különböző tárgyi jutalmak és elismerő oklevelek sokasága dicséri. Tudását azonban nem rejti véka alá, hanem átadja azoknak, akik szakmai tanácsért fordulnak hozzá. Több mint hatvan egyedből álló állománya van, amelyre naponta két-három óra időt fordít gondozás, etetés céljából. A kiállítások előkészítésének idején még ennek kétszeresét is. A kiállításon való részvétel egyébként sem valami olcsó mulatság. Éppen ellenkezőleg! A tenyésztő fedezi a szállítás, a ketrecek, a prospektusok stb. költségeit. A legtöbb tenyésztő éppen ezért húzódozik a kiállításokon való részvételtől, mert az azzal járó költségeket nem térítik meg. Pedig a legtöbb helyi szervezetnek lenne rá módja, s anyagi lehetősége is ... A vérbeli galainbtenyésztő elmondotta azt is, hogy a komáromi bukónak több színváltozata ismeretes. Az ő állományában a sárga és a sárga-tarka lelhető meg. Az egyszínűek közé a sárga, a fekete, a vörös és a inájszín festésű, a színesek közé pedig a sárga-tarka, a fekete-tarka, a kék-tarka, a vörös-tarka, az ezüst-tarka és a kávébarna tartozik, de még vannak egyéb színűek is. A galambok etetésére a gabonafélék közül az árpát, a búzát és a kukoricát, az olajos növények közül pedig a repcéi, a napraforgót és a bükkönyt használja fel. Az emésztéshez szükséges további anyagokat a galambok saját maguk anriik be. Viola Lajos 1972-ben elnyerte a bírálói jogosítványt, amely az ország egész területére érvényes. Az elmúlt hét év alatt igen sok kiállításon vett részt, birálói szerepkörben, de mindig megállta a helyét. Ugyanis a saját magával szemben támasztott igényeket a kiállításon szereplő tenyésztőkkel szemben is érvényesíti. Évente legalább három alkatúmmal iskolázáson vesz részt. Tagja az SZKSZ KB galambszakosztálya bizottságának, a Bratislavában működő komáromi bukó-klubnak, az SZKSZ járási vezetőségének és vezetője a komárnói 1-es számú szervezet galambszakosztályának. Az almonldottakból minden kétséget kizáróan megállapítható. hogy Viola Lajos vérbeli galambtenyésztő! ANDRISKIN JÓZSEF, Komérae »♦ ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ •«* *2* ♦♦♦ *2* «J» »J« «J« »J* «j* »j» »J* *2« «j« «J* «2* *J* *2* ♦♦♦ *2* *2“ ♦♦♦ ’•* *2* ♦♦♦ *♦' **• 4* *2* *** *2“ *♦* *2* ♦♦♦ *•* *2? “1
