Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-19 / 20. szám
A hajtatott uborka vezetése és kell felkötni. Azzal azonban A TÉLI HAJTATÄSÜ UBORKA számoljunk, hogy a szár a fej- METSZÉSE lődés során megerősödik, ezért a hurkot lazábban, általában Az erre alkalmas uborkafaj- 4—5 cm szélesre hagyjuk. A tákat decemberben, illetve jamaximális fejlődés időszakában nuárban kell kiültetni. A téli a növényeket, hajtásokat cél- hajtatásra a kétnemű, nagy szerű kétnaponként ellenőrizni, életképességü hibridek, így pél- Amint a hajtás túlnőtte a tartő dául a „SPORU“, „BITSPOT“ és drótot, a szikleveleknél egy a „GRINSPOT a legalkalmasabújabb kötelékkel a tartó drót- bak. A termesztés során a fohoz kell kötni, hogy a hajtás lyamatos termésbegyűjtés elérékésőbb megtartsa a termések sére kell törekedni. 60 cm-es súlyát. A szomszédos ferde zsi- magasságig el kell távolítani az negeket jobbra-balra felváltva összes oldalhajtást. Az ennél vezessük, hogy V-alakot kap- magasabban levő hajtásokat a junk. második levél után kell visszacsípni. A növények felső negye- A HAJTÁSOK METSZÉSE dén található oldalhajtásokat csak akkor kell megrövidíteni, Az uborkahajtások metszése ha már elérték a talajtól szákét tényezőtől, a fajtától és a mított 60 cm-os magasságot. A termesztési időszaktól függ. A vezérhajtáson kezdetben csak régi fajták szigorú, hagyomá- három termést hagyjunk, ezálnyos metszést igényeltek, ami tál elkerülhetjük a növények igen munkaigényes művelet kezdeti megterhelését, volt. Lényege az elsőrendű oldalhajtásoknak a harmadik le- A TAVASZI HAJTATÄSÜ vél utáni visszacSípése. A tér- UBORKA METSZÉSE mést csak az első két levél után hagyták meg, a harmadik A palántákat februárban és levél fölötti termést eltávolítót- márciusban kell kiültetni. Erre ták. A másodrendű oldalhajtá- a célra a kétnemű, a túlnyomósokat az első levél után kel- részt női virágú vagy a teljesen lett visszacsípni. Az elsőrendű női virágú hibrideket használhajtásokon kifejlődött termések hatjuk, mert ebben az időszakbegyűjtése után a hajtást az el- ban már kedvezőek a megvilá-Ä hajtatott uborka különösen nagy igényeket támaszt az üvegliáz, fólia hőmérsékleti és nedvességi rezsimével szemben, továbbá megkívánja a humuszban és tápanyagokban gazdag talajt. Az uborkahajtatás során azonban a tenyészidő alatti növényápolási teendőkről sem szabad megfeledkezni, melyek közül különösen a hajtások szakszerű vezetése és metszése bír nagy jelentőséggel. Régebben az úgynevezett nem partenokarpikus uborkafajtákat termesztették. Ezek olyan fajták voltak, amelyek a termésképződéshez a női virágok megtermékenyülését igényelték. A növénynemesítők ezt a tulajdonságot fokozatosan megszüntették, aminek eredményeként a „Najlepší zo všetkých“ és az „Unikát“ — üvegházi, fólia alatti termesztésre alkalmas — uborkafajták már partenokarpikusak, tehát a termésképződéshez már nem igénylik a virágok előzetes megtermékenyítését. Ezekre az úgynevezett partenokarpikus uborkafajtákra, hibridekre az is jellemző, hogy magnélküliek, ami a vásárlók, fogyasztók körében nagy népszerűségnek örvend. A növénynemesítők mindemellett a hím- és női virágok arányával is foglalkoztak. Ennek során elsősorban arra törekedtek, hogy csökkentsék a hímvirágok számát. A pozitív hatások, eredmények hamarosan megmutatkoztak. Még a kétnemű fajták és hibridek ellenére is sikerült olyan növényi egyedeket kínemesíteni, amelyeken többségben vagy kizárólag női virágok képződtek. Mindhárom említett csoportba tartozó fajták, hibridek termesztése napjainkban folyamatban van, ezért meg kell jegyezni, hogy mindhárom csoport sajátos, speciális „metszést“ igényel. A HAJTÁSOK VEZETÉSE Két eljárás alkalmazható: 1. hálóra (napjainkban ez a megoldás már nem ajánlatos, mert sokkal munkaigényesebb és jóval drágább!); 2. zsinegre vezetve. Ez utóbbinak két változata ismeretes: a hajtások felkötése a függőlegesen felfüggesztett vagy a ferdén vezetett zsinegre. Az üvegházi, fólia alatti termesztés során a ferdén vezetett zsinegeket célszerű alkalmazni. A várható uborkasorok felett — a talajtól számított — 180—200 cm magasságban két párhuzamos tartó drótot kell kifeszíteni. A drótok közötti távolság 60—70 cm legyen. Az egyiket a várható sortól balra, a másikat pedig jobbra, 30—35 cm-es távolságban vezessük. A növények hajtásainak felkötését az ötödik-hatodik valódi levél fejlődése idején kell megkezdeni. A felfüggesztett zsinegre a növényszárat a sziklevelek alatt ső levél után visszacsípték, ezáltal a másodrendű oldalhajtások indultak erősebb fejlődésnek. Ezzel a metszési eljárással a termékeny hajtásokat a vezérhajtások közelében vezethették. A hímvirágokat el kellett távolítani, mert az elhalt részeken rendszerint megjelent a szürkepenész, ami a többi növényi részre Is rohamosan elterjedt. A vezérhajtásokon talált női virágokat szintén eltávolították, hogy ezáltal is serkentsék az oldalhajtások fejlődését, növekedését. Jelenleg azonban már a régi fajták helyett a nagy termőképességű, holland származású hibridek termesztése került előtérbe. Ez a tény természetesen a metszési eljárásoknál is változásokat Igényelt. gítási feltételek. Ha a már említett kétnemű hibrideket ültetjük ki, akkor a metszést úgy kell végezni, mint az előbbi esetben, de egy eltéréssel feltétlenül számolni kell: a vezérhajtáson több, rendszerint öthat termést célszerű meghagyni. Ebben az időszakban azonban inkább a másik két csoportba tartozó hibridek termesztését részesítsük előnyben. A TÚLNYOMÓRÉSZT NŐI VIRÁGÚ HIBRIDEK METSZÉSE Ebbe a csoportba a „Brilliant“ és a „Toska“ hibrid sorolható. A metszéssel elsősorban a gyors hajtatásra kell törekedni, ezért a vezérhajtáson jóval több, rendszerint tíztizenkét termést célszerű megmetszése hagyni. 80 cm-es magasságig célszerű az összes oldalhajtást és termést eltávolítani. Továbbá a vezérhajtás minden levelénél egy termést kell meghagyni, az oldalhajtásokat — a tartódrót alatti két hajtás kivételével —■: teljes egészében el kell távolítani. Ezt az említett két hajtást a tartódrót felett vezessük át, s csak akkor kell őket megrövidíteni. ha már újra elérték a talajszint feletti 70 cm-es magasságot. Ha a növényzet időközben valamilyen okból kifolyólag. legyöngül, a vezérhajtáson mérsékelni kell a termések számát. A NŐI VIRAGO HIBRIDEK METSZÉSE Ebbe a csoportba a „Pandorex“, a „Pandex“, a „SIMEX“ stb. hibrid tartozik. A metszés hasonló, mint az előbb említett csoportnál. A különbség csupán annyi, hogy a vezérhajtáson hét-kilenc termést, 120 cm-és magasságban pedig két kisegítő oldajhajtásokat kell meghagyni. Ennél a metszési eljárásnál a növényeket öt hónapnál hoszszab ideig ne termesszük egy helyen! AZ ŐSZI HAJTATÄSÜ UBORKA METSZÉSE Ennek során az uborkapalántákat júliusban—augusztusban ültetik ki. Bármelyik csoportba tartozó hibrid termeszthető, azonban nem árt, ha a női virágúakat helyezik előtérbe. A metszés hasonlóképpen történik, mint a tavaszi hajtatású uborka esetében. A vezérhajtásokon található terméseket azonban el kell távolítani, mert itt már nem a korai termés elérése a cél. AltalAnos alapelvek A vezérbajtást minden esetben a tartődrót feletti első-második levél után kell visszacsípni. Az említett metszési eljárásoknál abból kell kiindulni, hogy a vezérhajtásokról 60—80 cm magasságig el kell távolítani a terméseket és az oldalhajtásokat. A tenyészidő második felében már nem szükséges alkalmazni a rendszeres metszést. Ekkor már csak arra ügyeljünk, hogy fenntartsuk a növényzet termőképességét és eltávolítsuk a beteg növényi részeket, a felesleges hajtásokat. Ezt rendszerint tíznaponként célszerű megismételni. Nem árt, ha a metszés során a metszőkést a formalin 4 százalékos oldatába mártjuk, mert ezáltal megakadályozhatjuk a betegségeknek egyik növényről a másikra terjedését. Erre az intézkedésre különösen a nyári időszakban van nagy szükség. MALÁC PAVEL mérnök, Zahrádkáf (5/79) ML fiatal sxőlöültetvény első ** évi kezelése nem sok munkát igényel. Arra azonban feltétlenül ügyeljünk, hogy ezeket a munkálatokat gondosan és mindig idejében végezzük, mert a fakadó zsenge növény nagyon érzékeny a betegségekkel és kártevőkkel szemben. Ha a csirkézést gondosan végeztük el, tehát nem raktunk ültetéskor túl sok földet a vesszők tetejére, vagy a fölkupacoit főid nem száradt túl keményre, nem eserepesedett, akkor a fakadó hajtások a föld alól könynyen előtörnek. Csapadékosabb időben, főleg a záporok után, ba a talaj felszíne cserepesedik, feltétlenül szükséges a kupacok felületének porhanyftása. Ezzel ugyanis elősegíthetjük a hajtások kibúvását. Ellenkező esetben az erős kérget a fiatal hajtás nem képes áttörni, ezért a kéreg alatt deformálódhat, sőt el is pusztulhat. A porhanyitást legcélszerűbb eső után végezni. Kíváncsiságból — fakad-e már a vessző? — ne bolygassuk, ne kotorjuk a kupacokat, mert a gyenge hajtás a legkisebb érintésre is lepattanhat és ezzel csak késleltetjük a fakadást. A talaj felületét állandóan tartsuk gyommentesen, a talajnedvesség megőrzése végett sűrűn saraboljuk. Tartós szárazság esetén — főleg a nyári hónapokban — ajánlatos a vesszők beöntözése is. Amikor a hajtások már elérték a 10 cm-es hosszúságot, a esirkézést fokozatosan távolítszfiiimiPiTCs ^olcertekben suk el. Ezt a munkát a talajpurhanyítással, sarabolássai együtt végezhetjük. A hajtásokat csak a fehér részig szabad kitakarni úgy, hogy csak a zöld vagy zöldes-fehér rész maradjon ki a földtakaró alól. Ha ugyanis a földkupacot egyszerre távolftanfink el, a zsenge fehér hajtást a nap melege leperzselné, s el is száradhatna. A csirkézés eltávolítása után haladéktalanul végezzük el a harmalgyökerezést. A takarás idején ugyanis a nemes részből vagy az alany felső részén képződött úgynevezett harmatgyökerek a kedvező talajfeltételek között rohamosan fejlődnek, megerősödnek, s az alsó talpgyökérzet kialakulását, fejlődését is gátolják. Ez nem kívánatos, ezért ezeket távolítsuk el. Éles késsel simára vágjuk le őket, úgy, hogy a vessző rostját ne károsítsuk. Ha szőlőhegyen vagy háztájiban telepítettünk, a fiatal ültetvényt védeni kell a kártevőkkel szemben. A zsenge hajtás a nyuiak kedvenc csemegéje. A hajtást ugyan nem eszik meg, csak lerágják, ropogtatják. Ezáltal a fiatal hajtás nem fejlődhet, elsöprűsödik, csenevész lesz, sőt el is pusztulhat. Egy-két nyúl az egész ültetvényt letarolhatja. A veszszőket ezért dróthálóval vagy fóliával kötözzük körül. Előzőleg három kis karócskát vagy botot célszerű leszúrni és azokhoz kell erősíteni a védőanyagot. Ha a hajtások erőteljesen fejlődnek, ajánlatos már most — a kiültetés évében — bekarózni az ültetvényt és a hajtásokat a karókhoz kötni. A zsenge hatjásokat ugyanis a szél vagy a vihar lecsavarhatja, s ezzel a fejlődésben egy évet veszíthetünk. Ugyanakkor a hajtásától, levélzetétől megfosztott vessző elszáradhat. A fiatal hajtásokat a gombabetegségek ellen is gondosan permetezzük. Ezt a munkát kéthetenként, esős időben vagy fertőzés esetén pedig hetenként végezzük el. A peronoszpóra ellen kezdetben a Perozin 75 В 0,3—0,4 (3—4 dkg/10 liter víz) vagy a Dithane M 45 0,2 a/«-os (2 dkg/ 10 liter víz) odatát használhatjuk. Később, amikor a levélzet már erősebb, a Kuprikol 50 0,5 %-os (5 dkg/10 liter víz) oldatával is permetezhetünk. A permedéhez — a lisztharmatfertőzés ellen — célszerű a Sulikol К 0,3 (3 dkg/10 liter víz), vagy a Fundazol 0,08 %-os (8 gramm/lfl liter víz) oldatát is hozzákeverni. A gyorsan fejlődő zsenge hajtások nagyon érzékenyek a fertőzésre, ezért ezt a munkát ne hanyagoljuk el, mert bármelyik gombabetegség jelentősen megkárosíthatja az ültetvényt. A permetezést őszig, tehát addig folytassuk, amíg a hajtások fejlődésben vannak. Minden második-harmadik permetezéskor (3—4-szer a tenyészidő alatt) a permetlébe lombtrágyát (Wuxal, Vegaflor, Harmavit) is keverhetünk, mert ezzel elősegíthetjük a hajtások erőteljesebb fejlődését. A lombtrágyákban levő nyomelemek edzettebbé, ellenállőbbá teszik a levélzetet, főleg a gombabetegségekkel szemben. Ősszel, lombhullás után a fiatal kis tőkék vesszőit újra gondosan takarjuk be, fedjük fel, hogy a téli fagyoktól védve legyenek. Tőkehiánnyal, elmaradással mindig kell számolni, ezért legjobb, ha a hiányokat még az ősz folyamán pótoljuk. Ehhez azonban csak a kiültetett fajtákkal azonos és jól fejlett oltványokat célszerű használni. Csak a komplett ültetvényből várhatunk idejében jó minőségű és kellő mennyiségű terméshozamot) VARGA JÓZSEF, Búé TALAJMÜVELÉS IÁĽANYAGPÓTLÄS NÖVÉNYVÉDELEM A káliumnak sokféle szerepe van. Részt vesz a növényi test felépítésében és életműködésében egyaránt. Különösen a növények osztódó, Illetve az osztódásra hajlamos sejtjei gazdagok káliumban, a citoplazmána к általában nélkülözhetetlen alkotórésze. A káliummal jól ellátott növények anyagtermelése, asszimilációja élénk. Az ilyen növények több cukrot és keményítőt állítanak elő, mint a káliummal hiányosan ellátott növények. Ebből az okból eredően főleg a sok cukrot és keményítőt termelő növényeknél (cukorrépa, gyümölcs, burgonya, szőlő stb.) van nagy jelentősége. A káliummal jól ellátott növényeknek mindemellett a betegségekkel és a faggyal szembeni ellenállóképessége is nagyobb. Kálium hiányában az internódiumok, a szártagok rövidebbek lesznek, tehát a növényre a törpenövés jellemző. Ez a hatás különösen a magasabb fényintenzitás mellett érvényesül. Nagyobb káliumhiány esetén a leveleken barna foltok képződnek, ezeken a helyeken a levelek rendszerint elhalnak. Erősebb káliumhiány a rügyek pusztulását is eredményezheti. Némely növény levelei a kálium hiányában olyanok, mintha megperzselték volna őket. Ha ellenben kisebb a hiány, akkor a csúcsrügy lesz gyengébb és az oldal rügyek, különösen az alsók növekednek erőteljesen. Bizonyos növényeknél a kálium hiányában a levelek víztartalma kisebb, más esetben viszont valószínű, hogy mérgező, toxikus anyagok halmozódnak fel, s ez lényegében az elhalás, a nekrózis oka. A káliumhiány ugyanakkor a fotoszintézis Intenzitását is csökkentheti. A fotoszintézis gátlása ellenére a káliumhiány szénhidrát-felhalmozódáshoz vezet. Amint már említettük, a kálium nélkülözhetetlen a sejtosztódáshoz. Ez valószínűleg a fehérjeképződésre gyakorolt hatáson keresztül érvényesül. A kálium számos enzimet aktivál. A pázsitfűféléknél például a sejtfalak, illetve a szár merevítésénél van szerepe. A kálium a növényekben oldott, anorganikus formában van jelen. Sok esetben a vakuólumban magas koncentrációban fordul elő, ami arra enged következtetni, hogy a sejt turgorának fenntartásában is fontos szerepet játszik. Bizonyos mértékben a kálium nátriummal helyettesíthető. Az alapszövetek káliumtartalma körülbelül 3 százalék, a talajoldatban kicserélhető, tehát a növények számára felvehető formában pedig 1—le százalékban fordul elő. A kálium a nitrogén és a foszfor mellett a növények legfontosabb tápeleme. A legtöbb talajt a megfelelő termés elérése érdekében káliummal trágyázzák. Ezért nem véletlen, hogy a növények átlagosan ebből az elemből vesznek fel legtöbbet. A termés begyűjtésével a talajból nagy mennyiségű káliumot vonunk el. Káliumot a kőzetalkotő ásványok közül legfőképpen a földpátok és a csillámok tartalmaznak. E kőzetek elmállása után felszabaduló káliumot azonban a mállás során keletkező agyag azonnal megköti. Az agyagos talajok rendszerint elég sok káliumot tartalmaznak. A káliumtrágyázásnak azonban ezeken a talajokon Is nagy jelentősége van, mert e talajok aránylag nagy káliumtartalma főleg nehezen felvehető formában van jelen. A káliumot főleg kloríd vagy szulfát formájában adagolják, A kísérő anionoknak azonban károsító hatása is lehet. Ezért nem árt, ha a káliumtrágyázás során erről sem feledkezünk meg! A futóhomokok, a homokos rozsdabarna és az agyagbemosódásos barna erdőtalajok, továbbá a láptalajok káliumban szegények. A káliumigényes növények (burgonya, pillangósok, zöldségfélék, gyümölcsfélék stb.) mind az említett, mind pedig a barna erdőtalajokon, a csernozjóm barna erdőtalajokon és a lazább csernozjomokon meghálálják a kálium-műtrágyázást. A kálium felvételét azonban számos . tényező befolyásolja. A nagy mennyiségű aktív mész jelenléte például teljesen megakadályozhatja felvételét. (Folytatjuk) A kert trágyázása (IV.)
