Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-05-05 / 18. szám
1979. MÄJUS 5. XXX. évfolyam 18. szám. Ага 1,— Kčs Dicsőség és hála hazánk felszabadítójának, a hős szovjet népnek! A szabadság és béke évtizedei Harmincnégy esztendővel ezelőtt ért véget a világtörténelem legkegyetlenebb háborúja. Az antifasiszta összefogás végérvényesen győzedelmeskedett a barbár hitleri fasizmus fölött. A második világháború befejezésének dátuma — 1945. május 9. — egyben hazánk felszabadulásának is nagy ünnepe. A május eleji napokban a cseh nép is fegyvert fogott és siettette a gyűlölt ellenség kiűzését hazánkból. A Szlovák Nemzeti Felkelés és a cseh nép megmozdulása jelentős történelmi esemény volt, de a döntő csapást mégis a szovjet nép bátor fiai mérték a makacsul védekező ellenségre és semmisítették meg a fasiszta hadsereg utolsó maradványait. Nincs szándékomban felidézni azt a mérhetetlen kárt, amelyet a második világháború okozott, de tény, hogy az idősebb nemzedék emlékezetéből sem az eltelt évtizedek, sem a mélyreható társadalmi változások nem törölték ki a fasiszta rémuralmat, a totális háború borzalmas emlékeit. A világ azonban tovább haladt, s a mai társadalmunk derékhada már csak a tömegtájékoztató eszközökből, könyvekből, a fiatalabbak az iskolában hallottakból ismerik a sötétség éveit. Bár társadalmunk döntő többségét azok alkotják, akik csak különböző forrásokból ismerik a háború borzalmait, mégis a ma és holnap békéjéért nekik kell a felelősséget vállalni. Nem árt emlékezetükbe vésni, hogy Í945-ben szomorú látványban volt részünk. A városok többsége szét volt bombázva, a hidak felrobbantva meredtek az ég felé, a közlekedés szinte egészében meg volt bénítva, s az emberek többsége kereste önmagát, szeretteit, az embertelenségben. A háború legnagyobb terhét a Szovjetunió viselte és mintegy 20 millió fiát vesztette el az esztelen világégésben, amelyet az imperialisták által támogatott hitleri fasizmus kirobbantott. Hazánk népe már a romokat takarította, a lövészárkokat töltötte be, a gyárakat tette Üzemképessé, amikor jött a hír, hogy atombomba robbant Hirosimában, s porrá vált a város; egyetlen bombától tízezrek pusztultak el. A gyakorlatban használtak egy olyan tömegpusztító fegyvert, amelyről Hitler és társai álmodoztak, s ex újabb pánikba ejtette a világot. Az amerikaiak által ledobott atombomba mindmáig figyelmezteti és kötelezi a béke hfveit, elkötelezettjeit. Nemcsak azokat, akik szenvedő alanyai voltak a borzalmas háborúnak, hanem a derékhadat és a feltörő nemzedéket, akiké a ma és a boldogabb holnap. Az atombombát, bár az imperialista Japánra dobták le, de ez egyben erőfitogtatás is volt a kapitalista vexetök részéről. Lényegében a millió sebtől vérző Szovjetunió ellen irányult a fenyegetés. A rosszakaratú figyelmeztetésekre a világ első szocialista országának vezetői nemsokára válaszoltak, s Szibéria lakatlan területén szintén atombombát robbantottak fel. Erre szükség volt azért, hogy az imperialista hatalmak lássák a Szovjetunió technikai fejlettségét, katonai ütőképességét. A jelentős esemény nemcsak a Szovjetunió szempontjából volt lényeges, hanem a szocializmus építésének útjára lépett országoknak is biztonságot, lelkiéről adott. Szocializmust építeni, a dolgozó nép jólétét megteremteni nem könnyű feladat és csakis békés körülmények között valósítható meg. A történelmi évtizedek igazolják, milyen előrelépést érhetünk el a népgazdaság minden ágazatában, ha békés életünk biztosítva van és olyan párt irányítja az országot, amelynek fő célja a társadalom fejlődése és a nép boldogabb élete, magas életszínvonala. Ezt sokféleképpen lehetne bizonyítani, de talán a falu népének felemelkedése igazolja leghübben a három évtizedet. Ott voltam a szövetkezetek alapjainak lerakásánál és együtt vállaltuk a harcot a nehéz kezdeti években. Nem volt aszfaltos az út, de a ma már igazolja, hogy helyes útra léptünk. A középes a fiatalabb korosztály soha ne feledje azoknak a tetteit, önzetlen munkásságát, akik átélték a szűkös éveket és lerakták az alapjait a napjainkban virágzó mezőgazdaságnak. Sokat méltatlankodunk és nem vagyunk megelégedve a mezőgazdasági termelés eredményeivel, de mi azt is tudjuk, milyen volt a helyzet, amikor a negyedrészét sem teremte a föld, mint napjainkban. A szorgos dolgozók munkájának eredményeként már nemcsak az iparban, hanem a mezőgazdasági termelésben is a világ élenjáró országai közé tartozunk. Az elért politikai, gazdasági, kulturális eredményeinkre büszkék vagyunk, s nem feledjük, hogy a Szovjetunió nemcsak felszabadította hazánkat, hanem a világ első szocialista országával való szoros együttműködés segítette elő a gyors, hatékony fejlődésünket. Szovjetunióban Így nemcsak a felszabadítót, hanem az önzetlen, mindig segíteni kész barátot, szövetségest is tiszteljük. Szocialista társadalmunk kitűzött céljának elérésében, vívmányaink védelmében a legnehezebb időkben is építhettünk a szilárd támaszra. A szocializmus építésének alapvető feltétele a béke. Jól tudjuk, hogy Európa harmincnégy év óta tartó békéje döntően a Szovjetunió, s a testvéri szocialista országok védelmi erejének, közös harcának az eredménye. A szocialista országok vállt vállvetve lettek a világfolyamatokat meghatározó tényezők. A szocialista közösség hatalmas ereje, átgondolt békeprogramja, összehangolt tevékenysége olyan folyamatot indított el, amelynek során ugyan előfordulhatnak megtorpanások, viszsza azonban semmilyen áramlat nem fordíthatja. Manapság már az imperializmus józanul gondolkodó vezető politikusai is belátják, milyen hatalmas erőt képviselünk, s nincs más választás, mint a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. A kardcsörtetők, akik nehéz milliárdokat költenek tömegpusztító fegyverek gyártására, elöbb-utóbb szintén kénytelenek lesznek belátni, hogy a szocialista országok és a békeszerető világ hatalmas ereje képes megakadályozni egy végzetes világháború kirobbantását. A szabadság, a békés építő munka több, mint három évtizede gyökeresen megváltoztatta dolgozóink életét. Ma már történelmi tanulságnak is mondhatjuk: ha a nép saját kezébe veszi sorsának irányítását, helyes politikai vezetéssel — vagyis a kommunista párttal и élen — néhány évtized alatt la csodákat művelhet. TÓTH DEZSŐ Tavasz a mezőn Bár a naptár szerint késedelem zavarja a mezőgazdaságban dolgozókat, a kései hideg csökkentette a növények fejlődését, a nagy feladatokat mégis minden mezőgazdasági üzemünkben eredményesen, nagy kedvvel végzik. Erről győzött meg bennünket a határjárás is, melyet a Dvorníky na Ostrove-i (Udvarnok) Efsz-ben Varga István agronómussal tettünk. sfs A rügyek, madarak és a virágok a csalhatatlan tavaszra vallanak. A tavasz viszont magunkra, a dolgos hétköznapokra figyelmeztet, ilyenkor nincs hétköznap és vasárnap között különbség, csak munkanap van. A mag tavaszi csiráikkal, a palánták gyökereikkel kapaszkodnak a talajba, s illatok pattannak a levegőbe. Ezért más évszak a tavasz, mint a többi — mondja találóan Varga elvtárs. Az egvik zöld mezőbe öltözött búzatáblánál az agronómus nem kis büszkeséggel említette, hogy a tavalyi évben 68,5 mázsás hektáronkénti hozamot értek el. Majd a jó gazda gondoskodásával megjegyezte: — Gabonáink megfelelően teleltek. Az utóbbi hetekben megerősödtek, fejlődésük felgyorsult, s bizony iparkodnunk kell a gyomtalanítás végzésével. Felméréseink szerint az idén elegendő vegyszert és gyomirtószert sikerült beszereznünk. Természetesen ügyelünk arra is, hogy csak ott és csak annyiszor védekezünk a kártevők ellen, ahányszor azt a tényleges helyzet megkívánja. Feleslegesen egyetlen hektárra sem pocsékoljuk a drága vegyszert. A A gondosan előkészített magágyba a cukorrépa egyenletesen sorolt. A vetés megkezdése előtt összehívták a vetésben dolgozókat és megbeszélték velük a követelményeket. Mindenekelőtt a vetési sebesség csökkentését. Az egyenletes állomány, tehát a gondos munka eredménye. Megkezdték a cukorrépa sarabolását, s rövidesen hozzákezdenek az egyeléséhez. A szokásosnál nagyobb figyelmet fordítottak a kukorica vetésére is. Ez derült ki az agronómus tájékoztató szavaiból. — A kukoricánál elengedhetetlen a sima egyenletes magágy mind a vegyszerezés, mind a vetés szempontjából. A vetést tapasztalt traktorosaink Viala Ferenc, Ürbgi István, Marcsek István, Bohus István és Nagy Gyula végezték. Tanulva a múlt tapasztalataiból, ebben az évben a rövidebb tenyészidejű fajtákat részesítettük előnybe. A vetést nem b*m«rke<twk el, ügyeltünk arra, hogy a szükséges talajhőmérséklet biztosítva legyen. Napjainkban a tavaszt időszakban zajlik le mindaz ami a gazdag betakarítást előkészíti: vetés, növénytáplálás, vegyszeres gyomirtás. * A szövetkezet fóliasátraiba is beszökött a tavasz. Ott vibrált a zárt sátrak páradús levegőjében, a szorgoskodó lányok és asszonyok verítékében. Izzadságcseppen csillant a napfény, tápanyagkockán zsenge paprika palántái költöztek az új birodalomba. Gombos Ferenc kertész irányításával Marcell Irán, Pus Etel, Bohus Mária, Csörgő Erzsébet, Bokros Zita, Kollár Irán, Majláth Piroska és Kölner Olga végezte a fontos munkát. Az ipari paradicsom vetését a Csílízköz Efsz gépei és emberei végezték. A gépi betakarítást is az említett szövetkezet biztosítja majd. A határszemle befejeztével gyermekkorom téli estéi Idéződtek. bennem, amikor nagyapáink emlékeikkel versenyeztek: melyik volt a leghoszszabb tél, a legszebb, leghosszabb tavasz életükben. Én talán életem legszebb tavaszát ezen a határszemlén éltem át. Kikeleti mosollyal emberközelbe kerültem a tavaszi földeken dolgozó emberrel s olyan kitárttá vált arcunk, mint a tavaszi mezők. CSIBA LÁSZLÓ MuimuumuiuiMiiHiiiiiiiuuHiMiuiiuiHHiuiiiuiHMi JAM KOSTRAt MÁJUS Május lappang a lelkem mélyén már ősidők Óta. Kortól tépázva hordozom én, lehet csípó fagy, tüzó napfény, s elkísér tán sírombat Mikor elhagyatott voltam nagyon s a vég kopogott szinte, S volt a fényt s derűt adó, miként bűvész rút színpadon, rózsák özönét hintve. Csakhogy májusom nem csalás, és szemfényvesztés sem. Életem ő. Sebezték csaták, s minden sebből egy rózsaág tört elő győzelmesen. A sötétséget távoltartja és fényt áraszt folyton. Láttam őt rügyezve és hajtva, s tudtam, Űrtónak nincs hatalma, amíg magamban hordom. Majd megismertem sok jó embert, s felfedtem a nagy titkot: az ő keblükbe is ott volt bent s mint a szivárvány, akként ívelt a május, kéklő égbolt. Minél több csapás zúdult rájuk, annál jobban sarjadt az bennük. Mo. a harcok terén megállunk, hol búza ring most, és sok gyárunk nagy termeiben ünnepeljük, e májust, mely emberszívekben ősidők Óta ott ért, S kell, hogy örökké ott íveljen szivárványként minden rossz ellen, s lelkesítve a jóért.
