Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 16. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES , 1979. április 2Í, Több megbecsülést méheinknek! Nézetem kifejtése előtt szükségesnek tartom e néhány sor idézését Svancer Lajos „Gyakorlati méhész'“ című könyvéből: „A méhészet nagy gazdasági jelentősége szükségessé teszi, hogy a méhek életét, a méhcsalád gondozásának módját és a méhészet jelentős és sokoldalú hasznát ne csak azok ismerjék meg, akik a méhészettel hivatásszerűen foglalkoznak, hanem a mezőgazdasági üzemek irányítói is. Ma már korszerű mezőgazdasági üzemet el sem képzelhetünk a méhek hozamnevelő tevékenysége nélkül. Számtalan kísérlet bizonyítja — minden kétséget kizáró módon — a méhek rendkívül fontos szerepét a növénytermesztésben. A méh tehát igen fontos agrotechnikai tényező. Meg- ’ porzás nélkül nincs termés. Megfigyelésekkel megállapították, hogy egy i méh egy kirepülésnél hetven virágot i látogat meg. Naponta átlag tízszer 1 repül ki gyűjteni. Ezek szerint egy ; gyűjtő méh naponta hétszáz virágot látogat meg. Há egy családban tízezer gyűjtő méh van, akkor egy ilyen 1 család méhei naponta hétmillió virá- ' got látogatnak meg.“ Mint méhész el sem tudom képzel- г ni, hogy a fenti idézettel valaki nem e ért egyet. Tény, hogy a méhek szere- r pe a korszerű mezőgazdaságban nagy és elkerülhetetlen. Ezt gyakorlatilag v az is bizonyítja, hogy egy állami gazdaság vagy szövetkezet a megporzásért ma már 80—120 koronát fizet családonként. Természetesen a családokat ezer méteren belül kell elhelyezni a megporzandó növényzettől. De ha kétezer méterre vannak ettől, így is megkapják az állomány feléért az említett pénzösszeget. Ehhez szükséges az érintettek közötti szerződéses megállapodás. Mindezt azér említettem, hogy ma már vannak megértő mezőgazdasági vezetők, akik fizetnek a megporzásért. De talán a méhészek többsége azzal is megelégedne, ha a méhek hasznos munkájukért legalább megbecsülést kapnának. Nincs olyan év Szlovákiában, hogy ne olvasnánk, vagy hallanánk arról, hogyan tették tönkre e nagyon hasznos kis munkásokat. A legtöbb mezőgazdasági üzem gyakorlatilag elintézettnek tartja, hogy a vegyszerezés megkezdése előtt 24 órával kíjelentteti a veszélyt. Ml, méhészek, megértjük, hogy a mai korszerű mezőgazdaságban a növényvédelem elkerülhetetlen. De ugyanakkor elvárjuk azt is, hogy a mezőgazdaság vezetői is értsék meg azt, hogy e kis munkások fontosak és egy kis megértéssel odafigyeléssel mentsék meg életüket. Erről a Szlovákiai Méhészek Szöítsége Központi Bizottságának titkára, Juraj Ferenőik mérnök, így Ír: „Mezőgazdasági és egyéb növények re tervezett vándorlással ötezer tonn« mézet nyertünk, amiből háromezei tonna piacra került. A méhészet a; SZSZK-ban több mint háromszázmlllit korona közvetett és hetvenmillió köz vetlen értéket hozott népgazdasá gunknak. Ez olyan érték, amely meg érdemli, hogy olyan szervezeti rend szer jöjjön létre, amely biztosítja a méhek védelmét.“ Lám, érdemes felfigyelni e hasznos kis munkásokra, hogy mit tudnak összehozni — közvetett vagy közvetlen módon — népgazdaságunknak. S mindezért mi, méhészek, legalább azt várjuk, hogy e kis munkások védelme biztosítva legyen. Lehetetlen elképzelni, hogy a növényvédelemmel megbízott szakemberek ne ismernék a méhek hasznos munkáját és azt, hogy a növényvédőszereket mikor és hogyan kell alkalmazni. Községünkben például már kétszer előfordult, hogy a legerősebb vegyszerrel (Metationnal) egy órakor, illetve félháromkor a napsütésben permeteztek s méghozzá repülőgépről. S az eredmény? A kijáró méhek hatvan-hetven százaléka elpusztult. Igaz, egy esetben látszólag megtették a kellő intézkedéseket. Előző este kijelentették, hogy zárjuk le méheinket a 28—30 fokos melegben! A múlt év április 13-án kiadott 35/78-as hirdetmény további védelmet biztosít méheinknek. Érdemes lesz áttanulmányozni a méhészeknek, de a mezőgazdasági üzemek vezetőinek és szakembereinek is. Nagy Kálmán, Velký Blh {Nagybalog) A szabad időt hasznosítani törek** vők számára alig lehet kedvesebb és hasznosabb foglalkozást elképzelni a méhészkedésnél. A méhek életének, munkálkodásának megfigyelése, tanulmányozása kimeríthetetlen és megúnhatatlan gyönyörűséget kínál minden, a természet iránt csak kissé is érdeklődő, embernek. E tények ismeretében kerestük fel Sidó Gyula padáni (Padány) méhészt. Az idős ember harminchárom éve méhészkedik, s jelenleg is negyvenöt méhcsaládot gondoz. X X Gyula bácsi örömmel újságolta, hogy méhei áttelelése a szokatlanul zord tél ellenére is megfelelő volt. Méhei január végén és február elején megkezdték a fiasítást, de addig jelentős mértékben nem terjesztették ki, amíg a tisztuló kirepülés során — február huszonharmadikán kezdődött — meg nem szabadultak felgyülemlett bélsaruktól. Méhesében a teljes kirepülésre március negyedikén került sor. A tavaszi teendők közül legfonto#] X J q ! _j J ből csak huszonegy nap alatt lesz kifejlett méh. Ha figyelembe vesszük, hogy az etil ső akác virágzása előtt két héttel a t. fiasítást már korlátoznunk is kell és e csak a fedett fiasítást vesszük figyet lembe a családok termőképességének megítélésekor, kései tavaszodáskor mindössze két-három hetünk van i, csupán a fiasítás minden eszközzel 1 való növelésére. Ezalatt kell elérnünk :. a kb. 120 dm2-nyi fedett fiasítást. Teí hát nagyon lényeges, hogy a sikere- sen átteleltetett méheink garatmirií gye még a természetes virágpor tö- meges hordása előtt megduzzadjon, t időveszteség nélkül tömeges pempő- termelésére legyen alkalmas. Ezért s maximálisan ki kell használni a tisz- tuló kirepüléstől kezdve minden melegebb napszakot, hogy a méhek röp- Födhessenek, hogy virágport hordassunk velük, s ezzel a hordás hangulatát keltsük, hogy a virágpor-készletüket kiegészítsék. X X Mások objektív véleményét is tolmácsolta azzal a megfogalmazással, hogy a mai méhészet vándorlás nélkül úgyszólván elképzelhetetlen és nem kifizetődő. Méheit tavasszal gyümölcsösökben helyezi el úgy, hogy a füzes, nyárfás részeket is elérjék. A korai nyárfák és a füzek virágpora és nektárja hihetetlen jó fejlődésre készteti a méhcsaládokat. Az utóbbi évek kedvezőtlen tavaszain is népesekké fejlődtek ezeken a területeken. Nagy jelentőséget tulajdonít a repce virágszőnyegének a gyűjtés szempontjából. Repcénél a telephelyeket úgy választja meg, hogy a repcetáblától északra, északnyugatra essék. Így — tavasszal gyakori — a hideg északi szél nem a repce felől éri a ^kaptárakat, hanem fordítva, a kaptárak felől fog fújni a szél a repcetábla felé. Ezt a tájolási megoldást azért alkalmazza, mert a repce ingerlő illata hűvös időben nem csábítja kirepülésre a méheket. Feljegyzései szerint a repce kedvező időjárás esetén olyan lendületet ad a méhcsaládok fejlődésének — fiasítás növekedése, építés —, hogy a repcére való vándorlásról könnyelműség lemondani. Első és második akácra a Nové Zámky-i (Érsekújvár) levicei (Léva) és a senicai járásokra vándorol. A második akácvirágzás után — ha sikerült, ha nem — méhesével málnára és fenyőmézre vándorol a Ziar nad Hronom-i járás területére. Csallóközben viszont kihasználja a napraforgó és a maghere adta lehetőségeket is. X X A vándorlásnál fontos jelentőséget tulajdonít a vándorlás szervezésének, a vándortanya kijelölésének, s nem utolsósorban a rendszerességnek. Щ A vándorlás szervezését január közepén és február végén kezdi, amikor — állományából — méhegészségügyi szempontból mintát küld a bratisiavai kutatóállomásnak. O A vándorlás előtt engedélyt kér az SZMSZ járási bizottságától, s ezzel majdnem egyidőben egészségügyi dolgozó bevonásával fészekvizsgálatot végeztet. # Az egészségügyi vizsgálatok kedvező eredménye után a helyi szervezet titkára kiállítja a vándorlási engedélyt. 0 Az új rendelet értelmében értesíti a vándortanyával rendelkező he s ) A méhcsaládok, mint tudjuk, télen- nyugalomban vannak. E nyugalom- végét rendszerint az időjárás hatá- rozza meg. A sokévi tapasztalatok- azonban azt bizonyítják, hogy a téli i nyugalom legtöbbször február elején ér véget, de elhúzódhat február kö> zepéig is. ' A telünk az utóbbi évekhez viszonyítva hideg és hosszú volt. A hideg • február elején mérséklődött úgy, hogy február ötödikén napos helyeken a hőmérő higanyszála elérte a plusz 12—13 C°-ot. Szép napos csendes idő volt, s tíz ára után megjelentek az első méhecskék a kijárónyílásnál. Először mintha az időjárást kémlelték volna, elég meleg van-e, hogy kirepüljenek. Ügy látszott, elég kellemesnek találták a meleget, mert mégiscsak útra keltek, hogy megszabaduljanak a télen felgyülemlett kellemetlen tehertől. Kis idő múlva már tömegesen jelentek meg a röpnyiláson és nem telt el tíz perc, hangos zümmögés volt a levegőben, ahol nagy vargabetűket leírva és cikázva potyogtatták el terhüket. Az első tisztuló kirepülés tehát jól siketéit. Azonban a fejlődés időszaka még rfem indult meg, mert újra hidegebbre fordult az idő. Megfigyelésem szerint javulás csak február vége felé volt, amikor a fejlődés időszaka bekövetkezett és március harmadikén vettem észre, hogy a méhek már vizet hordanak. A fejlődés megindulásának kezdetét az jelenti, amikor a méiiek folyamatosan több napon át röpködnek. Március 14-től 18-ig, három napon át, szép virágporhordás volt a mogyoróról. X X Mi a méhész feladata az első tavaszi kirepülésnél? Mire figyeljen? A kaptáraim előtt szigetelő papir van leterítve, mely a nap melegétől átmelegszik és a lehulló méhek ha marosan visszatérnek a kaptárba. Hí a méheink háztáji kertben vannal elhelyezve, figyelmeztessük a szom szédasszonyt, hogy ilyenkor lehető leg fehérneműt ne teregessen ki mert a méhek üsszepiszkoiják. A méhész a családok viselkedése alapján sok mindent megtudhat anél kül, hogy kaptárt bontana. Ezért fon tos, hogy a méhész lehetőleg az else tisztuló kirepülésnél tartózkodjon méhel között. A méhek ilyenkor élénken röpködnek, s a téli hullákat is kihordják. Nem tapasztaltam, hogy röpködésük nehézkes lett volna, ami jé telelésre vall. Ha a kaptár előtt a méhész azt tapasztalja, hogy a lehulló méhek nem tudnak felrepülni s ugráló mozdulatokat végeznek, akkor a méhcsalád beteg. Ha a röpnyílás kijáró deszkáján ürüléket hullatnak, ez azt jelenti, hogy vastagbelük nagyon megtelt, s igyekeznek azonnal megszabadulni a kellemetlen tehertől. Ha az Urítkezést betegség okozza, akkor már komolyabb a baj. A méhésznek meg kell győződnie arról, hogy a család nem noszémás e. Ha a röpdeszkán a méhek izgatottan szaladgálnak és nem röpködnek folyamatosan, a család valószínűleg anyátlan. Megfigyeltem olyan kaptáraidat is, melyeken a jó idő ellenére sem indult meg a röpködés. Először azt gondoltam, hogy elpusztultak. De a gumicső hallgatóval meggyőződtem arról, hogy a család szép csendesen, egyenletesen zümmög. A kaptár koppintására erősebb zúgással reagáltak, s utána újra elcsendesedtek. A család tehát jól telelt, de nem volt szükséges, hogy kirepüljön. így a család az időjárásra nem reagált. Olyan méhcsaládok, amelyek koppintásra semmi életjelt nem adnak, bizonyára elpusztultak. Ebben az esetben azonnal kaptárt kell bontanunk. A családok pusztulása leggyasabbnak tartja a családok átvizsgálását és a fészekbóvítést. Az utóbbit zsemlyeszlnü léppel, illetve müléppel biztosította. Tapasztalatai szerint az anya akkor kezd táblásán Hasítani, amikor a lábukon virágport szállító méhek egyre jobban táncolnak a lápén, jelezve, hogy kint már hordást nyújtó lehetőség van. Kaptáraiban a fiasítás április közepén öt-hét keretre terjedt. Ebben az -időszakban fontosnak tartja az elegendő élelem biztosítását, melynek három -négy kilogrammnak kell lennie. Meglátásai szerint csak így biztosítható a család további megfelelő fejlődése. X X A megfelelő őszi serkentés mellett tavasszal sem várja tétlenül, hogy a családok maguktól fejlődjenek. Az 6 esetében Is megalapozott az az alapigazság, hogy a korai főhordás miatt már ősszel fel kell készítenünk családjainkat — őszi serkentéssel —, hogy sok fiatal egyeddel menjenek telelőbe. Az utóbbi jelentősége különösen kései tavaszodáskor növekszik, amikor a növényzet igyekszik behozni a lemaradást, a méhek viszont nem tudnak lépést tartani, mert a petékírást ad a letelepedés idejéről, helyéről és a méhcsaládok számáról. A Helyváltoztatás esetén újra értesíti az illetékes hnb-ot, vagy az Illetékes mezőgazdasági üzem vezetőségét. X X A méhészkedés népgazdasági jelentősége kívánatossá teszi, hogy a méhészettel való foglalkozást igyekeznünk kell újra minél szélesebb körben kiterjeszteni. Ehhez azonban megértő gazdasági vezetőkre és sok olyan méhészre van szükségünk, mint Sidó Gyula. Szerinte ölbe tett kézzel hiába várunk! A mozgás — élet, a mozdulatlanság —• semmittevés. Csiba László koribb februárban. A téli fürtben öszszehúződott családnak az elfoglalt kereteken ilyenkor fogy el a mézkészlete. Februárban a korai meleget rendszerint hideg követi, s ezáltal az elfoglalt kereteket a méhek nem hagyják el. Ekkor történik az, hogy a kaptár másik felében levő mézkészlet mellett a csatád éhen pusztul. Ez különösen olyan kaptárakban gyakori, melyekben a keretek és a takaró között semmi hely nincs. Sok méhésznél láttam a takarást olyan formában, hogy a keretek között lécecskékkel zárják a iéputcát, vagy egyéb anyagokkal közvetlen a keretekre rakják a takarót. £n ezt nem tartom megfelelőnek, mert a kaptár felső részén van a legmelegebb, Így a méhek a keret fölött húzódnak át a mézes keretek után, hogy ott újabb fürtöt alakítsanak. Semmi esetre sem vonulnak át a kaptár alján, vagy a keretek és a kaptár fala között. En ezt úgy oldottam meg, hogy a keretek fölött rámát helyeztem el. Az elülső felén szololit lap van rászögelve, a másik felén pedig drótháló. A keretek és a rámás takaró között körülbelül nyolc mm-es hely van, ahol a méhek ilyen esetben át tudnak vonulni. így a lecsapódás is könnyebben elillan a dróthálón keresztül, amit aztán a takaró magába szív. A kaptáraim nem lucskosak, nem penészednek meg a keretek sem. Ez a módszer nálam bevált, s évek óta egyetlen családom sem pusztult el. V1CZÉN ISTVÁN Á tavaszi serkentés jelentősége A közelmúltban az egyik méhész ismerősömmel találkoztam. Beszélgetésünk közben megkérdeztem tőle, hogy rendben vannak-e a méhcsaládjai. Ismerősöm így válaszolt: — Sajnos, az őszi serkentést elmulasztottam, de majd pótolom tavasszal. Ez a mondat adta meg a témát, hogy tollat fogjak s írjak. Sajnos, a méhészek közül többen gondolkoznak hasonlóan. Tapasztalataim erről a következők: — Hordás híján már augusztusban serkentő etetést végzek. így biztosítom fiasítás felett a szép mézkoszorút. Hat-hét lépen kiterjedt a fiasítás, ami augusztus tizenöt-húsz között hetven-hetvenkét négyzetdeelméter. Ha kiszámítjuk azt, hogy egy négyzetdeciméter Hasításból négyszáztizenkilenc méh kel ki, úgy hetven négyzetdeciméter Hasításból közel harmincezer olyan méh lesz egy családban, melyek fiasítást már nem etetnek. Viszont a szeptember tizedikéig íeletetett téli eleség nagy részét azok az idősebb méhek érlelik be, amelyek még telelés előtt kiesnek. így tehát erős és fiatal családot teleltethetek, míg azok a családok, amelyeket ősszel nem serkentettek — legyen a családban bármilyen jó az anya —, már július húszadika után ösztönszerűen visszafejlődnek, mert ezek a családok hordás híján sem kaptak nyár végi serkentést. Ugyanis a meglevő élelemhez igazodtak. így történik meg az, hogy augusztus tizenötödike és húszadika körül az említett családok szinte fiasítás és élelem nélkül maradnak, pedig ezeknek az amúgy is kopott méheknek kell a téli élelmet besűrűsítenl, befödni. Szeptember második felében a befödés már nem lehet tökéletes, mert sok födetlen élelem marad a családnál. A födetlen élelem télen a páralecsapődásből sok vizet vesz fel, ezáltal hígul. Ez a meghígult eleség hasmenést okoz, ami legtöbb esetben elpusztítja a családot. Tehát a nyár végi serkentést tavasszal már nem lehet pótolni. A nyár végi serkentéssel kapjuk meg azt a fiatal méhmennyiségel, ami nemcsak a telelésben, de a tavaszi fejlődésben is döntő tényezővé válhat. Ha nyár végén nem serkentettünk, akkor tavasszal az elfáradt méhek — még ha megélik is a tavaszt — szinte máról holnapra kieshetnek a családból. Pontosan akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rájuk. A márciusban kikelt méhek még nem tudják pótolni a hirtelen kiesett méheket, így a csatád napról napra gyengül. A kiesőket fejletlen méheknek kell pótolniuk. Érthető, hogy az utóbbiak élettartama az erőltetett munkától megrövidül. Tegyük hozzá még azt is, hogy sok méhész ezen az állapoton tavaszi serkentéssel akar segíteni úgy, hogy mindjárt a tisztuló kirepülés után mézestésztával látja el a családokat. Arról nem is beszélve, hogy azt néha olyan helytelenül adagolják a családoknak, hogy azzal az egész fészket lehűtik. Az én tapasztalataim szerint még a legjobb családoknak se adjunk serkentést, csak március második felében, azaz március végén. Ugyanis ebben az időszakban a családok kiváló anyákkal, sok fiatal méhhel és persze idejében feletetett kellő élelemmel mentek telelőbe, úgy a zavartalan fejlődést semmi sem akadályozza. Feljegyzéseim szerint akkor még a legjobb családoknál sincs több három lépen tizenöt-húsz négyzetdeciméter Hasításnál. Én ekkor teszek meg mindent azért, hogy minél több fiasítást érjek el. Április első hetében már öt-hat lépen — bár többnyire nyílt Hasítás — ötven-hatvan négyzetdeciméter Hasításom van egy-egy családnál. S ami döntő, ezt a fiasítást még mindig az átteleltetett méhek nevelik fel. Ezt úgy érem el, hogy április húszadika körül már hét-nyolc rámán nyolcvan-kilencven négyzetdeciméter Hasításom van családonként. Ebbői vastagon számítva is negyven-negyvenöt ezer méh kel ki. Ez pedig már jelentős méhmennyiség. Ennek ha csak a fele gyűjtőméh, akkor is döntő lehet a korai repcehordásnál. Jól tudom, hogy a fentiekről már sok szó esett, de erről gyakran kell beszélni. Ezért még egyszer hangsúlyozom.: az elmulasztott nyár végi serkentést tavasszal már nem tudjuk pótolni. n. K, Az első tisztuló kirepülésről
