Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-21 / 16. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. április 2l. Biztosítják a takarmányalapot A Kráľová pri Sencí-i (Szenckirályfa) székhellyel gazdálkodó Jövő Efsz csaknem négyezer hektáron gazdálkodik. Eredményeit tekintve a közepesen gazdálkodó szövetkezetek közé tartozik. A termelést új módszerek alkalmazásával és korszerű gépek segítségével végzik, de továbbra is fontos szerepet szánnak a termelésben alkotóan részt vevő embernek. A tagság a sikerért mindent megtesz. A szövetkezet Irányítói kutatják azokat a lehetőségeket és tartalékokat, amelyekkel a termelés színvonalát tovább emelhetik. Ennek egyik módját a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti összhang megteremtésében látják. Az állattenyésztés eredményessége a tenyésztői munkától és a takarmányozástól függ. A hasznosság növelése érdekében — amint Szakái Ondrej főnövénytermesztő elmondta — az utóbbi időben különböző intézkedéseket tettek. Szakái elvtárs, a tapasztalt szakember megjegyezte: — A szövetkezetek egyesülésével nemcsak a mezőgazdasági földterület nagyobbodott, hanem ezzel arányosan az állatok létszáma is növekedett. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a megnövekedett szarvasmarha-állomány részére a megfelelő takarmányalap biztosítása gondot okozott a szövetkezet dolgozóinak. Ebből kifolyólag, különösen a tél végi időszakban, takarmánygondokkal küzdött a gazdaság. Ennek egyik okát abban látták, hogy a szántóterület tizennyolc százalékán tér-T ' í ' mesztettek takarmánynövényeket. Ennek következtében még a termelésnöveléssel sem tudtak elegendő mennyiségű és minőségű takarmányt biztosítani. Az idei tervek kidolgozásakor komoly figyelmet fordítottak ennek a kérdésnek. Külön takarmányprogramot dolgoztak ki, amelyben előtérbe helyezték a takarmánynövények vetésterületének növelését. A felsőbb szervek kérésüknek eleget tettek: az idén már a földterület 24,9 százalékán termesztenek különböző takarmánynövényeket. — A terv szerint az idén összesen 47 205 tonna takarmányt kell kitermelnünk — mondotta Szakái elvtárs. — E mennyiség kitermelése és megfelelő konzerválása komoly munkát igényel a szövetkezet valamennyi dolgozójától. Olyan évelő takarmánynövényeket termesztünk, amelyek sok fehérjét tartalmaznak s nagy Jelentőséget tulajdonítunk a zöldtakarmányok termesztésének és a legeltetésnek is. Az évelő takarmányok között fontos helyet foglal el a tiszta kultúrában vetett lucerna, zöldetetésre szánt kukorica és a silókukorica. A zöldetetésnél Jól hasznosítják a baltacímet. — Hogy olcsóbbá tegyük az állattenyésztési termékek termelését, három évvel ezelőtt Intenzíven foglalkozni kezdtünk fűkeverékek termesztésével, melyek százőtvenhét hektáron két-három évesek. A fűkeverékek termesztése gazdaságos, mert velük A teheneknek belterjes legelőn tartása nemcsak a takarmányozás leegyszerűsítése és olcsóbbá tétele, hanem az állatok egészségi állapota szempontjából is előnyösebb. Fotó: blm—: • ttiüagiaimaaagiaiiiiiiKniiaiiiiniiiiaiiHiHHimiaia kora tavasztól késő őszig biztosítani lehet a zöldtakarmányt, ami az abraktakarmány csökkentését eredményezi, valamint biztosítja az állatok szabad levegőn való mozgásét. A tejhasznosság fokozása érdekében a fükeverékeket az egyes telepek közelében vetettük, hogy a tehenek tejelékenységét megőrizzük. Az eddigi tapasztalataink azt igazolják, hogy a szántóföldi fűkeverékek termesztése csak abban az esetben gazdaságos, ha azokat megfelelő módszerrel termesztjük. Ügy vélem, hogy e téren vannak tartalékaink. Ezt bizonyítják azok az eredmények, amelyeket a múlt évben elértünk. A terméseredményben aránytalanságok mutatkoztak. Például az egyházfal részlegen — huszonkét hektáron — kiváló fűtermést értünk el: itt a hektáronkénti átlag meghaladta a nyolcszéz mázsát. Ezt a mennyiséget legeltetéssel és kétszeri kaszálással értékesítettük. De nem mondhatjuk el ugyanezt a többi parcelláról, amelyekről jóval kevesebb termést takarítottunk be. Az történt ugyanis, hogy a villanypásztoros legeltetési módszert nem tudtuk mindenhol bevezetni. Hogy a hiányosságok ne ismétlődjenek, idejében intézkedtünk: minden parcellán sikerült biztosítanunk a villanypásztort. Tehát minden feltétel adott ahhoz, hogy a legelőkön termesztett füvet hasznosítsuk, s zöldetetéssel javítsuk a tejhasznosságot, biztosítsuk a takarmányalapot. — Mit ígér az évelő takarmányok jelenlegi állapota? — A sikerek mellett vannak gondjaink is. A tartós, száraz fagy, valamint a gyakori hőmérsékletváltozás nem kedvezett az évelő növényeknek. A biológiai vizsgálatok során megállapítottuk, hogy a tiszta kultúrában — 100 hektáron — első éves lucerna elég ritka. A termésnevelés érdekében utóvetést végeztünk. Egyébként nagy gondot fordítunk a fűkeverékek agrotechnikai ápolására, a tápanyagellátásra s nem utolsó sorban az öntözésre. S ami szintén lényeges: a takarmányok begyűjtését a legújabb módszerekkel végezzük. A termés egy részéből szénát készítünk. Problémát jelent viszont a szálas takarmányok kazalozása, mivel hiányoznak a megfelelő gépi eszközeink. Az ésszerű takarmányalap biztosításánál, valamint a fehérjegazdálkodásnál nagy hasznát veszik a szárítóberendezésnek. A lucerna jelentős terméséből lucernalisztet készítenek. A takarmányok begyűjtését az előre elkészített tervek alapján végzik. A takarmányalap megteremtésével szeretnék fokozni az állatok hasznosságát. Ehhez azonban a minőségi takarmányon kívül jó törzsállományra is szükség van, mert csakis a kettő öszszehangolásával érhetik el a tervezett tejmennyiséget, az évi 3100 literes tehenenkénti fejési átlagot. NAGY TERÉZ A foszforral való gazdálkodásról A képzett földművesek tudják, hogy a növény a talajból a foszfort oldat formájában veszi fel. A foszforsav vegyülete sokféle. Egyrésze vízben oldható és könnyen felvehető a növény számára. Másik része azonban csak savakban oldódik, ezért a növény nehezebben hasznosíthatja. Nem kétséges, hogy a foszfor egyike a legfontosabb növényi tápanyagoknak. A fehérjének állandó alkotórésze. A sejtmag sok foszfort tartalmaz. Foszfor nélkül a növényi sejtek képtelenek a fehérjetartalom kiegészítésére. A talaj vegyi és fizikai tulajdonságainak kérdéseit ma már sokan ismerik. Dr. Kossutány Lajos, a hírneves magyar tudós már fél évszázaddal ezelőtt foglalkozott ezzel a kérdéssel. Azt tanácsolta, hogy elsősorban a talaj mésztartnlinát kell megállapítani, mielőtt a foszfort felhasználnánk. Szerinte szuperfoszfát szükséges az olyan talajokra, amelyek bőven teremnek és kötöttek, az ilyen talajon a lassan oldódó foszforsav csak későn érvényesülne. Ilyen nő.vény például a cukorrépa és a kalászosok. A Thomas-salak adagolását azonban laza, mész-szegény és savanyú talajon látja Kossutány indokoltnak. Ott, ahol a szuperfoszfát használata hátrányos volna és a savanyú humusz savai leltárólag hatnak a Thomassalak foszforsavára, s egyben ennek a mcsze közömbösíti a tőzeg savait, ezzel feltárja a szerves anyagot. Tapasztalatai szerint a szellősebb talajokon jobb hatásfokot érhetnek el, mivei az oldhatóság ezeken könynyebb. A mészvizsgálat tekintetében (a kérdés ma is időszerű) Kossutány szerint az alábbiak fontosak: 1. Szuperfoszfát felhasználása csak a mésztartalmú talajokon lehet hatásos, mert a talajba juttatva a vele felhasznált kénsavat a termőföld mésztartalma megköti, vele kénsavas mésszé (gipsszé) vegyül és a savanyú reakciót megszünteti, s ugyanakkor a foszforsavnak termésfokozó hatása jól érvényesül. 2. Ha a talaj mészben szegény, akkor a szuperfoszfáj savanyú hatását nem közömbösítheti, tehát a kén savanyú hatása megmarad, s ez a foszforsav termésfokozását sovány talajokon gátolja. Mészben szegény talajokon tehát a Thomas-salak mésztartalma aktivizálja a termőréteg rnészkészletét, savanyú talajon pedig közömbösíti a savakat. Arra a kérdésre, hogy mikor használjunk szuperfoszfátot és mikor Thomas-salakot, el kell fogadnunk dr. Kossutány ma is érvényes megállapításait. A szuperfoszfátot tehát akkor használjuk, ha gyors és erélyes hatást akarunk elérni. A rövid tenyészidejű növényeknél pedig akkor, ha kiváló minőségre törekszünk (cukorrépa cukortartalma stb.). Használjuk továbbá hideg, kötött talajokon, ahol a tápanyagok lassan hatnak. Esetleg száraz talajokon, amelyeken a kevés nedvesség mellett is oldódó foszforra van szükség. Végül pedig a mésztartalmú humuszos szárazabb talajokon, ahol előnyös a szuperfoszfát. Thomas-salakot akkor használjunk, ha lassú, tartós hatást akarunk elérni a réteken, a legelőkön, a hoszszabb tenyészidejű növényeknél (pillangós évelő takarmányok stb.). A laza, vizet áteresztő, rosszul adszorbeáiló talajokon, ahol a vízben oldódó foszforsavat a csapadék kimosná (ártéri talajok stb.). A mészben szegény talajokon, ahol a mész mellékhatása kívánatos. Végül savanyú humuszos talajokon, ahol a szuperfoszfát sava a talajt jobban elsavanyítaná, ugyanakkor a termőföld savai a Thomassalak foszforsavát oldhatóvá teszik. KMOSKO LÄSZLÖ mérnök Több zöldség az NDK-ban Az NDK-ban 1976-ban 52 ezer hektáron termeltek , szabadföldi zöldséget, ami négyezer hektárral volt nagyobb áz 1974. évi területinél és kereken 1 millió tonnával több zöldség termelését tette lehetővé. Az elmúlt öt esztendő során úgynevezett „zöldségövezetet“ alakítottak ki az ország nagyvárosai (Berlin, Halle, Lipcse, Drezda) körül. A szabadföldi zöldségtermelés mellett nagy figyelmet fordítanak az üvegházi zöldségtermelésre is. E célra nagy, iparszerüen termelő üvegházakat létesítettek például Magdeburg város peremén, ahol a most épülő telep ötven hektáros és kereken száz üvegházból áll. Ebben a körzetben az utóbbi évek során nagy sikereket értek el az új, nagy hozamú zöldségfajták nemesítésében is. A nemesítést sikerek közé tartozik egy 40 százalékkal nagyobb hozamú kelbimbó-, egy jobban tárolható hagyma- és egy keserűanyagmentes uborkafajta is. A termesztett növények ellenállóképességre való nemesítése (REZISZTENCIA-NEMESlTÉS) Napjainkban a világ népessége élelemgondokkal küszködik. A termesztett növények kártevőivel, betegségeivel szemben eddig soha nem tapasztalt méretű küzdelem kezdődött. A növényi kártevők és a raktáron levő növényi eredetű élelmiszerek kártevőivel szemben az ember nagy menynyiségű vegyszert, növényvédő szert használ. Az eredmény többé-kevésbé érezhető. Ezzel szemben felmerült egy egész sor probléma a vegyszerek használatával kapcsolatban. Vitathatatlan tény, hogy ma már nem létezhetünk vegyszeres gyomirtás, rovarirtás és gombaölő szerek használata nélkül. A kérdés csak az, hogy meddig szennyezheti az ember közvetlen környezetét. A vegyszerek oktalan alkalmazása nagyon nagy veszélybe sodorhatja a természetet és végül magát az ember létét is. Emiatt szorgalmazzák a világ szakemberei az integrált növényvédelem bevezetését. A vegyszerek használatán kívül felhasználhatók ebben a védekezésben a káros tényezők természetes ellenségei Is (ragadozó rovarok, baktériumok, gombák). Az integrált növényvédelem ma már komolyan számít a genetikusok, növénynemesítők munkájára is a rezisztencia-nemesítés terén. A rezisztencia-nemesítés olyan folyamat, melyben a kutatók felhasználják a növények természetes ellenállóképességét a különféle vírusos, baktériumos és gombabetegségekkel szemben. Ezt a tulajdonságot mértéke szerint a következő csoportokba sorolhatjuk: 1. Tolerancia — tűrőképesség, 2. Rezisztencia — ellenállóképesség, 3. Immunitás — teljes ellenállóképesség. Az érzékeny, nem ellenálló növényeket szuszceptibílis egyedeknek nevezzük. A természetes ellenállóképesség egyrészt a nemesített kultúrfajok, másrészt a rokon vad fajok tulajdonsága lehet. A növénykórtan (fitopatológia) tudománya foglalkozik a kórokozók felderítésével, rendszerezésével, a kórokozók rasszainak feltérképezésével. Ezért szükséges, hogy a fitopatológus részt vegyen a nemesítők, genetikusok munkájában. A kórokozókat mesterséges körülmények között tiszta állományban felszaporítják és a növényeket, növénycsoportokat mesterségesen megfertőzik. A fertőzés mértéke szerint válogatják ki azután a szakemberek az ellenállóképes, vagy tűrőképes egyedeket, amelyeket a további nemesítés céljaira használják fel. Ez látszólag egyszerű munkafolyamat, de valójában nagyon igényes feladat. A kórokozó azonosítása, a rasszok elkülönítése és mesterséges felszaporítása nagyon komoly szakmai felkészültséget feltételez. Nem közömbös a műszaki felkészültség, a laboratóriumok berendezése sem, mert csak így érhetünk el jó eredményeket. VlRUSBETEGSEGEK Főleg a zöldség-, burgonya-, cukorrépa- és vlrágkultúrákat károsítják. A legjelentősebbek a paprika és a paradicsom vírusos betegségei (például a dohánymozaik-vírus, sztolbur, stb.), az uborka mozaikvírusa, a hagymafélék vírusos betegséget és egyéb zöldségfélék vírusbetegségei. A burgonyát több vírus is károsíthatja (A, X, Y, S vírusok). Az üvegházi virágtermesztésben nagy károkat okozhatnak a szegfű és a krizantém vírusbetegségei. Ma már sok dohánymozaik vírussal szemben ellenálló paprika- és paradicsomfajta létezik. Az uborka mozaikvírusával szemben csak türőképes fajták vannak forgalomban. A virágtermesztésben a növényi szövettenyészeteknek (merisztéma kultúrák) van nagy jelentőségük; segítségükkel a szaporítóanyagot meg lehet szabadítani a vírusfertőzéstől. Ez azonban csak részleges megoldás, ugyanis az újrafertőzés (reinfekció) után a betegség újra nagy mértékben elterjed és veszélyezteti a termesztés biztonságát. BAKTÉRIUMOS betegségek Jelentős károkat okoznak. Példaként említhető az uborka Pseudomonas lachrymans által okozott betegsége (baktériumos levélfoltosság). Ma már ismerünk e betegséggel szemben ellenálló uborkafajtákat. A különféle baktériumos betegségek a paprika-, paradicsom- és babtermesztésben okoznak gondokat. Ebben az esetben azért kell rezisztencia-nemesítéssel foglalkozni, mert a baktériumokkal szemben a növénytermesztésben nincs alkalmunk vegyszereket használni (az antibiotikumok használata nagy területeken nem lenne gazdaságos). gombabetegsEgek Az emberek legnagyobb része a gomba kifejezés alatt csak az ehető vagy mérges kalapos gombákat érti. Már kevesebben tudják, hogy a gombák egyben mindennapi életünk nagyon hasznos segítőtársai. Felhasználjuk őket az élelmiszeriparban ős a gyógyszeripar több ágazatában. A gombák nemcsak hasznunkra lehetnek; népes csoportjukból kerülnek ki a mezőgazdasági kultúrák legsúlyosabb kártevői. A gabonaféléket károsító lisztharmat, a rozsdabetegségek, üszökgombák, a fuzáriumok érzékeny veszteségeket okozhatnak a gyakorlati termesztésben. A zöldségfélék palántadőlését okozó gombák (Pythium, Rhizoctonia), a termést tizedelő Verticilium, Fusarium, Alternaria, Cladosporium, Colletotrichum, Septoría gombafajok; a paradicsomtermesztés legveszedelmesebb betegségét, a paradicsomvészt okozó Phytophtora gomba és még nagyon sok gombás kórokozó nehezíti a termelést. A dísznövénytermesztésben is nagy károkat okozhatnak a gombabetegségek. Az üvegházi szegfűtermesztés máig is legsúlyosabb promblémája a fuzáriumbetegség. A fentiekből, csupán a kiragadott példák alapján is látható, hogy talán nincs a mezőgazdasági termelésnek olyan ága, ahol ne okoznának gondot a különféle betegségek. A kutatók, nemesítők célja tehát, hogy olyan új fajtákat hozzanak létre, melyek ellenállóképesek az adott növény legfontosabb kártevőivel szemben. Ehhez a munkához felhasználják az utóbbi évek mutációs kutatásainak, mutációs nemesítésének az eredményeit. Ez a munka azonban állandó jellegű, mert a természetben ma is alakulnak ki új kórokozó rasszok. Az emberiség élelmiszerrel való ellátása ma elsőrendű feladat. SZAMÄK MIHÄLY, genetikus A búza szárrozsdája (fekete rozsda; Puccinia graminis f. sp. tritici). 1. teljesen immunis. 2. részlegesen immunis. 3. teljesen rezisztens. 4. mérsékelten rezisztens. 5. mérsékelten érzékeny (szuszceptibílis). 6. teljesen érzékeny (szuszceptibílis). fStakman és Harrar nyomán, 1957) (A szerző rajza)
