Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-14 / 15. szám

1979. április 14. SZABAD FÖLDMŰVES A CSKP KB határozata a XII. pártkongresszus iMamiainak teljesítéséről a mezőgazdaság is az étoimiszerlpar tövűi feladatairól (Folytatás a 12. oldalról) gazdálkodás és a szociális fejlesztés távlati, de reális programja. b) A tervező szervek tevékenységét jobban kell összpontosítani a mezőgaz­daság és az élelmiszeripar fejlesztésé­vel kapcsolatos reszortközi kérdések megoldásának egybehangolására, fő­leg az anyagi ellátásnak, valamint a bel- és a külkereskedelem szükségle­teinek feladataival összefüggésben. Egyidejűleg erősíteni kell a mezőgaz­dasági és az élelmezésügyi miniszté­riumok befolyását, valamint a terve­zésért, s a mezőgazdaság és az élel­miszeripar belső kiegyensúlyozottsá­gáért vállalt felelősségüket. c) Tökéletesíteni kell a gazdasági eszközök rendszerét a hetedik ötéves tervidőszak kezdetéig, hogy növeked­jen a szervezetek anyagi érdekeltsége a termelés növelésében, hatékonyab­ban tudjuk befolyásolni jövedelmeik alakulását, nagyobb mértékben tudjuk támogatni a termelésben végrehajtan­dó szerkezeti átalakításokat, jobban ki tudjuk használni a termelőeszközö­ket és a pénzforrásokat, s meg tud­juk teremteni a feltételeket a repro­dukciós folyamat bővítéséhez, a mun­ka minőségének javításához és a ter­melés hatékonyságának növeléséhez. Ez megköveteli a termékek rentabili­tásában mutatkozó indokolatlan kü­lönbségek felszámolását, mindenek­előtt a szarvasmarha-tenyésztés ren­tabilitásának támogatását. Árdifferen­ciálással és prémiumokkal kell ösz­tönözni a mezőgazdasági nyersanya­gok minőségének Javítását, főként a végső felhasználás szempontjából, a differenciált földjáradék hatását nö­velő eszközök jobb felhasználásával hozzá kell járulni az egyes vidékek és vállalatok jövedelmeinek kiegyen­lítéséhez, fokozni kell a szubvenciós és a dotációs politika hatékonyságát, egységesíteni kell a munka jutalma­zásának rendszerét a mezőgazdaság mindkét szektorában, s ezzel fel kell számolni a különbségeket a munka­erő-reprodukció költségeiben, továbbá nagyobb mértékben kell hatni a tö­megtakarmányok jobb hasznosítására és fogyasztásuk csökkentésére a fel­vásárolt takarmány árának módosítá­sa útján. A CSKP Központi Bizottsága utasít­ja a szövetségi kormányban dolgozó kommunistákat, hogy ezeknek az el­veknek a tiszteletben tartásával mó­dosítsák a gazdasági eszközöket. Dol­gozzák ki továbbá a mezőgazdaság és az élelmiszeripar tervszerű irányítása tökéletesítésének javaslatát a hetedik ötéves tervidőszakra vonatkozóan, s a javaslatot még az idén terjesszék megvitatás végett a CSKP KB Elnök­sége elé. 15. A CSKP Központi Bizottsága sürgetőnek tartja, hogy emelkedjen az országos, a csehországi, a szlová­kiai, a szakágazati és a területi me­zőgazdasági és élelmiszeripari irányí­tó szervek munkájának színvonala. A minisztériumoknak törekedniük kell a termelés tervszerű és hatékony fej­lesztésére, az elfogadott koncepciók megvalósítására, a bürokratizmustól és a duplicitástól mentes hatékony koordinálásra és igényes ellenőrzések megvalósítására. Az eddiginél na­gyobb mértékben kell hozzájárulniuk a kerületek és járások termelési ered­ményei között mutatkozó különbségek felszámolásához, javítaniuk kell az állami gazdaságok és az élelmiszer­­ipar, főként a beruházások irányítá­sát. Nagyobb nyomatékkai kell érvé­nyesíteni, megszervezni és anyagilag támogatni a progresszív termelési technológiák bevezetését, a beruházá­sok átadását, a termelőeszközök ki­használását, a tudományos-műszaki haladás vívmányainak érvényesítését; e célból javítani kell az irányítást, és jobban ki kell használni a reszort­­szolgáltatásokat, a tudományos kuta­tási alap pontenciálját. Nagyobb fi­gyelmet kell szentelni a szakemberek képzésének és elosztásának. A CSKP Központi Bizottsága nagy fontosságot tulajdonít a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatósá­gok munkájának. E szervezetek fő feladata az, hogy a mezőgazdasági vállalatokat a társadalnli szükségletek kielégítésére, a tartalékok hatékony mozgósítására, a termelés hatékony­ságának növelésére és minőségének javítására ösztönözzék. Fontos fel­adat, hogy jól lebontsák a tervet a termelés koncentrációjával és szako­sításával összhangban, tekintetbe véve a természeti adottságokat. Töreked­niük kell a termelési eredmények és a vállalatok gazdálkodása között mu­tatkozó indokolatlan különbségek fel­számolására. El kell mélyíteniük a szakemberekkel való munkát, gondos­kodniuk kell a szakemberek képzésé­­séről és elosztásáról, meg kell szer­vezniük a dolgozók képzettségének növelését. Javítaniuk kell a mezőgaz­dasági vállalatok és a szolgáltató szervezetek együttműködését a nem­zeti bizottságokkal és a társadalmi szervezetekkel. Az állami gazdaságok és a földmű­vesszövetkezetek kötelesek a terme­lés szervezését és az irányítás szer­kezetét a nagy termelőegységek fel­tételeihez alkalmazni. Nem szabad megengedni, hogy a vállalatok irá­nyító szervei mentesüljenek a közvet­len szervező munkától a földeken és a gazdaságokban, elhanyagolják a termelésben dolgozókkal való min­dennapos kapcsolatukat. A sajátságos körülmények figyelembevételével tö­kéletesíteni kell a vállalati tervezést, és következetesen kell érvényesíteni a hozrascsot-elveket, a kollektív és a személyi érdekeltséget az adott üzemegység, termelőközpont és az egész vállalat termelési és gazdasági eredményeiben, s törődni kell a dol­gozóknak az irányításban való meg­felelő részvételével. Következetesen kell érvényesíteni az érdemek sze­rinti jutalmazás elvét, erősíteni kell a mozgó prémiumrendszer szerepét a teljesítmények növelése, a munkami­nőség javítása, a takarékosság foko­zása, az állóalapok, az anyagok és az energia jobb hasznosítása céljából, elő kell mozdítani az önköltségek csökkentését és a hatékonyság növe­lését. 16. A koncentráció és a szakosítás folyamatának elmélyítése során a je­lenlegi időszakban a figyelmet a meglevő gazdasági egységek belső megszilárdítására és stabilitására kell összpontosítani a vállalati és a válla­laton belüli szakosítás céljaival össz­hangban. Egyidejűleg tovább kell fej­leszteni a kooperáció és az integrá­ció vállalatközi formáit, amelyek le­hetővé teszik a termelőalapok, a mun­kaerők és a mezőgazdaság fejleszté­sére fordított összegek minél hatéko­nyabb hasznosítását. Folytatni kell egyes termelőegységek és tevékenysé­gek kiemelését a közös mezőgazda­­sági vállalatokban, s ezeket a válla* latokat beruházásokkal és anyagi szükségleteik fedezésével kell támo­gatni. Meg kell szilárdítani a válla­latok és anyavállalataik szervezési és gazdasági kapcsolatait oly módon, hogy támogassuk a földművesszövet­kezetek, az állaipi gazdaságok és a többi szervezet azon érdekeit, ame­lyek a kooperáció e formájának fej­lesztéséhez fűződnek. További közös vállalatokat kell létrehozni segédüze­mek formájában is, valamint a ne­hézgépek kihasználása terén. 17. Külön figyelmet kell fordítani az állami gazdaságokra. Az irányító szerveknek a központtól egészen a vállalatok szintjéig meg kell oldaniuk az állami gazdaságok fejlesztésének problémáit, törődniük kell azzal, hogy az 1980. évi tervelőirányzatot és a hetedik ötéves tervet teljesítsék, te­kintetbe véve az állami gazdaságok természeti adottságait, s ettől függő­vé téve műszaki és beruházási fej­lesztésüket. E munka részeként intéz­kedéseket kell tenni a munkaerő­stabilizálásra és az állami gazdaságok új káderekkel való megerősítésére. A Pénzügyminsztérium a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi minisztériu­mokkal közösen köteles megteremteni az előfeltételeket ahhoz, hogy az ál­lami gazdaságok érvényesítsék és el­mélyítsék a hozraszcsot-módszereket, s a gazdasági eszközöket e szerint kell módosítani. Ez megköveteli a vál­lalaton belüli és a vállalatok fölötti irányítás tökéletesítését, a tervteljesí­tésnek, valamint az erőforrások és az eszközök kihasználása hatékonyságá­nak ellenőrzését s megfelelő intéz­kedések tételét a gazdaságosság és a felelősség hiánya esetén. 18. A mezőgazdasági termelés ipa­rosítása, valamint elmélyülő szakosí­tása és koncentrációja, továbbá a kooperációs kapcsolatok szükségessé teszik, hogy ne lankadjon a földmű­vesszövetkezeti tagok részvétele a szövetkezetek irányításában és igazga­tásában. A földművesszövetkezetekről szóló törvénnyel és a földművesszö­vetkezetek alapszabályával összhang­ban következetesen kell érvényesíteni a földművesszövetkezeti demokráciát, meg kell szilárdítani a választott szervek helyzetét, fokozni kell a tag­gyűlések jelentőségét és a revíziós bi­zottságok tevékenységét. 19. A tudományos-műszaki forrada­lom folyamata további követelménye­ket támaszt a politikai és a szakmai felkészültséggel szemben. A mezőgaz­dasági termelésben a dolgozók számá­nak további csökkenése következté­ben jelentős változások fognak vég­bemenni a dolgozók szakmai össze­tétele és szakképzettsége terén. 1985- ig a szakképzett munkások részará­nyának a mostani 40 százalékról 50 százalékra kell növekednie, a főisko­lai és középiskolai végzettségűek számaránya pedig eléri majd a 20 százalékot. Az élelmiszeriparban a szakképzett munkások részaránya 45 százalékra, a főiskolai és középisko­lai végzettségű kádereké pedig 17 szá­zalékra fog növekedni. Az oktatási, valamint a mezőgazdasági és élelme­zésügyi minisztériumoknak e követel­ményekhez kell alkalmazniuk az Is­kolai nevelést és a szakmunkáskép­zést, tökéletesíteniük kell a vezető és a műszaki-gazdasági dolgozók tovább­képzésének, valamint a munkások és a földmüvesszövetkezeti tagok kép­zettsége növelésének rendszerét. 20. A tartalékok mozgósítása és a feladatok teljesítése fontos előfeltéte­lének kell tartani a dolgozók kezde­ményezését. A párt, a szakszerveze­tek, a Szövetkezeti Földművesek Szö­vetsége és a SZISZ szervezetei, vala­mint a vezető dolgozók kötelesek tö­rődni azzal, hogy kiküszöböljék a for­malizmust a szocialista munkaver­senyből, a szocialista munkabrigádok és a komplex racionalizációs brigá­dok tevékenységéből, azzal, hogy a szocialista munkaverseny a termelő­­eszközök jobb kihasználását, nyers­anyag- és energiamegtakarításokat, a veszteségek elleni harcot, az önkölt­ségek csökkentését eredményezze. A Szövetkezeti Földművesek Szövet­sége és a szakszervezetek irányító szerveinek, de főként a vállalatok ve­zetőségeinek nagyobb gondot kell for­dítaniuk a munka- és az életkörülmé­nyek javítására, a munkavédelemre és a nyugdíjasokról való gondosko­dás fokozására. A nemzeti bizottsá­gokkal együttműködve elő kell segí­teniük a választási programok teljesí­tését, tevékenyebben részt kell ven­niük a Z-akcióban, üzemi étkezdéket, bölcsődéket, egészségügyi létesítmé­nyeket, lakásokat kell építeniük és korszerűsíteniük. 21. A mezőgazdaság és az élelmi­szeripar előtt a hatodik ötéves terv­időszak hátralevő éveiben és az azt követő időszakban álló feladatok megkövetelik a párt vezető szerepé­nek további elmélyítését, a párt poli­tikai-szervező, nevelő és ellenőrző munkája hatékonyságának növelését. A mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatoknál, a szolgáltató szerveze­teknél, a kutatóintézetekben és a ki­vitelező vállalatoknál működő párt­­szervezeteknek szervező és tömegpo­litikai munkájukat a kitűzött felada­tok teljesítésére, az összes erőforrá­sok maximális hasznosítására, a nyersanyagok jobb felhasználására, a tartalékok feltárására, a technoló­giai és a munkafegyelem megtartásá­ra, a társadalmi tulajdon védelmére kell összpontosítaniuk. Meg kell teremteni a bírálat és az önbírálat légkörét, mert ez a fogya­tékosságok leküzdésének pótolhatat­lan értékű módszere, hatékonyabban kell érvényesíteni az ellenőrzési jo­got. A pártalapszervezetek bizottságai a jelenlegi időszakban kötelesek be­hatóan foglalkozni a földművesszö­vetkezetek IX. országos kongresszusát megelőző vita során elhangzott ész­revételekkel és javaslatokkal. Céltu­datos kádermunkát kell végezniük és támogatniuk kell azokat a gazdasági dolgozókat, akik következetesen és al­kotó módon teljesítik a reájuk bí­zott feladatokat. A párttagjelöltek fel­vétele során szem előtt kell tartani a párttagállomány megerősítését, fő­ként az állattenyésztéssel foglalkozó munkahelyeken. Az igényes felada­tokkal összhangban törődni kell az­zal, hogy a kommunistákat a döntő munkaszakaszokra osszák be. A me­zőgazdaságban működő pártszerveze­tek új szervezési szerkezetében job­ban kell érvényesülniük a pártcso­portoknak, beleértve az ideiglenes pártcsoportokat is. A földművesszö­vetkezetek és az állami gazdaságok pártalapszervezeteiben tömörülő kom­munistáknak tevékenyebben hozzá kell járulniuk lakóhelyeiken, a köz­ségekben a problémák megoldásához, segíteniük kell a falusi pártszerveze­teket, és részt kell venniük lakóhe­lyük életfeltételeinek javításában. A párttagkönyvcserét arra kell felhasz­nálni, hogy növeljék a kommunisták­nak a feladatok teljesítésére Irányuló aktivitását. A kerületi és a járási pártbizottsá­goknak erőfeszítéseiket a párt agrár­­politikájának megvalósítására, a párt­szervek és szervezetek magatartásá­nak egységessé tételére kell összpon­tosítaniuk. Az alapszervezetek mun­káját hatékonyabban kell irányítani, s differenciált segítséget kell nyújta­ni nekik. Fokozni kell a vezető dol­gozók munkájával szemben támasz­tott igényeket, s tevékenységüket az elért eredmények alapján kell érté­kelni. A szükségletekkel összhangban nagy figyelmet kell szentelni a káde­rek kiválasztásának, kiképzésének és elosztásának. Céltudatosan kell befolyásolni a Szövetkezeti Földművesek Szövetségé­nek tevékenységét. Arra kell ösztö­nözni e szervezetet, hogy fokozza hozzájárulását a párt gazdaságpoliti­kájának megvalósításához, a földmü­vesszövetkezeti demokrácia érvénye­sítéséhez és a földmüvesszövetkezeti tagok szociálökonómiai és életkörül­ményeinek javításához. A CSKP Központi Bizottsága meg van győződve arról, hogy a mezőgaz­dasági termelést és a falu életét köz­vetlenül érintő minden kérdéssel be­hatóan foglalkozik majd a földműves­­szövetkezetek IX. országos kongresz­­szusa és a kongresszust megelőző széles körű vita eredményeinek fel­­használásával olyan határozatokat fo­gad el, amelyek a XV. pártkongresz­­szus és a CSKP KB határozatainak szellemében előmozdítják a szocialis­ta mezőgazdasági szövetkezeti moz­galom további fejlődését. A CSKP Központi Bizottsága elvár­ja, hogy a mezőgazdaság és az élel­miszeripar feladatainak teljesítéséhez jelentős mértékben hozzájáruljon a dolgozók kezdeményezéseinek fejlődé­se, valamint a nemzeti bizottságok, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége, a szakszervezetek, a nőszövetség és más társadalmi szervezetek munkája. ★ ★ A szocialista országépítés három évtizede során a mezőgazdaság és az élelmiszeripar által elért eredmények nagy megbecsülést érdemelnek. Jelen­tősen hozzájárultak az egész társada­lom fejlődéséhez, a nép életszínvona­lának emeléséhez. A CSKP Központi Bizottsága elismerését fejezi ki a le­nini szövetkezeti eszme úttörőinek, a földművesszövetkezetek megalapítói­nak, az állami gazdaságok és a trak­torállomások építőinek, a parasztság­nak, a munkásságnak, a pártszervek, a nemzeti bizottságok és a társadalmi szervezetek sok ezer tagjának és tisztségviselőjének, nőknek és fiata­loknak, mindazoknak, akik részt vet­tek a falu szocialista átalakításában. Lelkesedésük, rendkívüli áldozatkész­ségük és hősísességük lerakta a mai fejlett mezőgazdaság és élelmiszer­­ipar alapjait. Igényes feladatok vár­nak azonban a mezőgazdasági és az élelmiszeripari dolgozók jelenlegi és felnövekvő nemzedékére is: egyre job­ban és magasabb szinten kell biztosí­taniuk a közélelmezési. Ez pártunk politikájának fő feladata. A CSKP Központi Bizottsága kife­jezi azt a szilárd meggyőződését, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgozói a további ágazatok hatékony támogatásával, valamint az 1979. és 1980. évi feladatok sikeres teljesíté­sével jelentős mértékben hozzájárul­nak a fejlett szocialista társadalom építéséhez. Szlovákia Kommunista Parija Központi Bizottsága mesének határozata a mezőgazdaság és az éjeimezésügy kérdéseivel kapcsolatban Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága 1979. március 27-i ülésén megtárgyalta az SZLKP KB Elnökségének jelentését a mezőgaz­dasági termelés terén a CSKP XV. kongresszusa és az SZLKP kongresz­­szusa határozatainak teljesítéséről és Szlovákiában e népgazdasági ágazat további fejlesztésének a CSKP KB 13. ülése tárgyalásaiból eredő feladatok­­róL Az SZLKP KB megállapította, hogy hazánkban a szocializmus építésé­nek fő irányvonalát kitűző IX. párt­­kongresszus óta alapvetően megválto­zott a dolgozók élete, kiváltképpen vonatkozik ez Szlovákiára. A kapita­lista Csehszlovák Köztársaság elma­radt agrárfüggelékéből Szlovákia fej­lett iparral és nagyüzemi szocialista mezőgazdaságga.l bíró területté vált. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának 13. ülése újból kiemelte a mezőgazdaság és az élel­miszeripar népgazdasági és társadal­mi jelentőségét. Megmutatkozott, hogy a CSKP céltudatosan és következete­sen törődik a XV. pártkongresszuson kitűzött feladatok teljesítésével. Ezt egész társadalmunk az élelmezésügy terén kitűzött szociális-gazdasági cé­lok elérésére irányuló szüntelen gon­doskodásnak tekinti. A CSKP KB 13. ülésén kitűzött fel­adatok az SZSZK-ban is megkíván­ják a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum lehetőségeinek és sajátos­ságainak mozgósítását és az eddigi­nél Jobb kihasználását, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a társadalmi szükségletek kielégítésé­hez. Az SZLKP Központi Bizottsága ezzel összefüggésben szükségesnek tartja: a) A termelés minden egyes terü­letén a belső tartalékok aktívabb mozgósítását, az anyagi eszközök és a munkaerők racionálisabb felhasz­nálását, azoknak a fogyatékosságok­nak a következetes leküzdését, ame­lyekre a CSKP KB 13. ülése felhívta a figyelmet, hogy teljesítsük a mező­­gazdasági és élelmiszeripari termelés fejlesztésének, valamint beruházási építkezéseinek 1979—1980. évi tervfel­adatait, ily módon valósítsuk meg a lehető legjobban a 6. ötéves terv irányelveit, s hozzuk létre az elkövet­kező ötéves tervidőszak kedvező kiin­dulási alapját. b) A mezőgazdaság további fejlesz­tése fő láncszemének a növényter­mesztést kell tartanunk, amellyel szemben nagy igényeket támaszt az állattenyésztés. A gabonatermesztésben állandósíta­ni kell a gabona vetésterületét s nö­velni a hektárhozamokat a fajtaösz­­szetétel és a területi elosztás javítá­sával. További jelentős minőségi elő­rehaladást kell elérni a vetőmagok­kal, az agrotechnikával, a növényvé­delemmel összefüggésben, és csök­kenteni kell a betakarítás során ke­letkező veszteségeket. A kukorica-ter­mesztést azokba a körzetekbe kell összpontosítani, ahol megvannak a feltételek, hogy nagyobb hozamot ad, mint a többi gabonanemflek, és sta­bilizálni lehet a hektárhozamokat. Létre kell hozni a kukorica-termesz­téssel összefüggésben elfogadott program valóra váltásának optimális anyagi és szervezési feltételeit. A kellő mennyiségű, jó minőségű takarmányalap létrehozását a tömeg­takarmányok termesztésének intenzí­vebbé tételével, a növénytermesztés­ben — főképpen a hüvelyesek ter­mesztésével, szemes takarmányok ter­mesztésének intenzívebbé tételével és a szemes takarmányok racionálisabb felhasználásával — fokozni a takar­mányfehérjék termesztését. Az SZLKP KB igényes, de rendkívül sürgető feladatnak tartja annak el­érését, hogy a jó minőségű tömegta­karmányokból minden egyes vállalat önellátó legyen. Szükségesnek tartja, hogy a vállalatokat gépekkel lássák el a lejtős területeken végzendő mun­kára, a fűfélék felhasználására. To­vább kell folytatni a rétek és a lege­lők rekultiválását és a trágyalevés­­(Folytatás a 14. oldalon]

Next

/
Thumbnails
Contents