Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-14 / 15. szám

1979. április 14. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Iszlám köztársaság született Az Iránban lezajlott kétnapos nép­szavazás megpecsételte a két és fél ezer éves monarchia sorsát. KHO­MEINI ayatollah még a népszavazás végeredményeinek nyilvánosságra ho­zása előtt bejelentette az iszlám köz­társaság kikiáltását — ugyanis any­­nyira nyilvánvaló volt, hogy a töme­gek emellett, döntöttek. Pontosabban a népszavazáson megjelentek 99,7 százaléka fejezte ki ezzel kapcsolatos akaratát. A 35 millió lakosú új köztársaság 1 millió 648 ezer négyzetkilométeren terül el. A lakosság zömét alkotó per­zsák mellett azerbajdzsánok, kurdok, lurok, baktiárok, arabok, türkmének és más nemzetiségek élnek itt. Domi­náns szerepe van a mohamedánizmus államvallásként érvényesülő síita ágá­nak. A politikai életben a munkás­­osztály és a legszélesebb néptömegek érdekeit a Tudeh Párt (Iráni Nép­párt) fejezi ki, amely csak most, a nemzeti demokratikus forradalom győzelme folytán, vehet legálisan részt a közéletben. Irán 1921 óta tart lenn diplomáciai kapcsolakat a Szov­jetunióval. Az iszlám köztársaság kikiáltása után a következő lépés az iszlám köztársaság alkotmányának kidolgo­zása és elfogadása lesz, hogy ennek alapján megszülethessen a parlament, továbbá stabil kormány lépjen az ed­digi ideiglenes helyébe. Irán fejlődése a jövőben sem lesz mentes a társadalmi és politikai bo­nyodalmaktól. Az új alkotmány kidol­gozásánál mindenképpen tekintetbe kell venni a nemzetiségek követelé­seit. Elsősorbzan a kurd és a türk­­mén nemzeti közösségek autonómiá­jával kapcsolatos kérdéseket kell ren­dezni, mert ezek a népszavazáskor zömmel ellenzéki erőként léptek fel és sürgetik a kormány előző ígéretei­nek beváltását. A kurd és a türkmén lakosság szunnita mohamedán és ez is elválasztja őket az irániak zömétől. A nemzetiségi kérdés rendezése azért is sürgetően fontos, mert a Nyugat a vereséget szenvedett iráni nagybur­zsoáziával szövetkezve az ellenforra­dalom ravasz módszereinek érvénye­sítésével próbálja zavarni az új anti­­imperialista rendszer szilárdulását, viszályt szít a lakosság egyes cso­portjai között vallási és nemzetiségi ellentétek kirobbantásával, illetve szí­tásával. Méginkább bonyolítja a hely­zetet, hogy Irán területéről hasonló beavatkozások történnek a szomszéd népi demokratikus Afganisztán bel­­ügyeibe, az ország forradalmi fejlődé­sébe, s ebben konzervatív vallási kö­röknek is részük van. Irán tehát új fejlődési szakaszba lépett, s ezen az úton a demokratikus kibontakozásnak el kell vezetnie a nép érdekeinek megfelelő demokrácia kialakulásához. —in — Afganisztáni változások Ä közelmúltban hivatalos bejelentés adott hírt arról, hogy a népi demok­ratikus forradalom útjára tért Afga­nisztán egyes vidékein ellenforradal­mi felkelés tört ki, fegyveres bandák garázdálkodnak és céljuk Nur Mo­hammed Taraki forradalmi rendszeré­nek a megdöntése. Nem egyszerű el­lenforradalomról van szó, hanem a konzervatív erők és a nemzetközi im­perializmus gálád összeesküvéséről, amellyel a haladás útját akarja állni. Kik az események főszereplői? Az országon belül a megdöntött, hatal­mától megfosztott földbirtokos és egyéb vagyonos rétegből, továbbá konzervatív egyházi körökből kerül­nek ki. És érdekeltek az afganisztáni fejlődés megváltoztatásában a szom­széd országok bizonyos erői is. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt által vezetett rendszer a forradalom népi demokratikus útját követi, ám tiszteletben tartja a vallási hagyomá­nyokat is, viszont idegen tőle az isz­lám köztársaság gondolata. Ez bizo­nyos vonatkozásban ellentétbe állítja Afganisztánt a szomszéd Iránnal, a­­honnan — mint már nemegyszer em­lítettük — CIA-ügynökök és egyéb ellenforradalmat szervező elemek szi­várognak át, hogy megbontsák a belső rendet. A recept egységesnek mutatkozik, mert Afganisztánban is mesterségesen felfújják a nemzetiségi kérdést. A kurdok mellett vannak itt beludzsok, pustunok, patanok is, me­lyek jelentős része a szomszéd Pa> kisztánban él, autonomista és egyesü­lési törekvéseivel gondot okoz az iszlamabadi kormánynak. Továbbá aktív szerephez jutott a „Muzulmán Testvériség“ elnevezésű fanatikus ter­rorszervezet, mely célul tűzte ki a kabuli haladó rendszer megdöntését •— a „vallás szent nevében“ és az im­perialisták szolgálatában. Pakisztán iszlám köztársaság, melyet az jelle­mez, hogy vallási mezben konzervált középkori módszereket . kultivál. Az Iráni és a pakisztáni iszlám köztársa­ság között azért nagy különbség van, mert az előbbi a néptömegekre, a nemzeti burzsoáziára és más haladó erőkre épít, és határozottan antiim­­perlalista jellegű, amit viszont a pa­kisztáni rendszerről nem állíthatunk. A forradalmiság fejlődésének tekin­tetében viszont az afganisztáni rend­szer megelőzi az iránit, s ebből kö­vetkezik, hogy Teheránból és Iszlama­­baból Is rossz szemmel nézik. Olyan­nyira, hogy a pakisztáni Lahoreban afgán ellenforradalmárokból fegyve­res szervezet alakult „Afgán Nemzeti Felszabadító Front“ elnevezéssel, mely fegyveres bandák átdobásával segíti az otthoni ellenzéki erőket. Nem volna teljes a haladó rendsze­rek ellenségeinek felsorolása, ha ki­hagynánk a maóista Kínát. Bizonyíté­kok vannak rá, hogy Kína közvetle­nül beavatkozik Afganisztán belügyei­­be, például a nevezetes Karakum­­úton fegyvereket szállít az ellenfor­radalmi bandáknak, továbbá egyéb felforgató tevékenységet fejt ki Afga­nisztán ellen. A fegyveres bandák zavargását le­verték. Természetesen a helyzet rend­kívüli intézkedéseket követelt. Taraki pártvezetőnek és államfőnek a veze­tésével megalakult a legfelsőbb nem­zeti védelmi tanács és Hafizullah Amin erélyes kezű politikus személyé­ben új politikus került a kormány élére, melynek feladatkörét módosí­tották. Az új kormány első nyilatko­zatában leszögezte: abban látja teen­dőit, hogy megvalósítsa a tavaly áp­rilisi forradalom után meghirdetett feladatokat, vagyis a földreformot, a föld átadását a szegény és nincstelen parasztoknak, felszámolja az évszáza­dos elmaradottságot, megvalósítsa a társadalmi és gazdasági átalakítás át­fogó programját. Külpolitikai téren hitet tett a szovjet—afgán kapcsola­tok fejlesztése és erősítése mellett, s megerősítette, hogy országa baráti viszonyt akar minden állammal. L. L. A VILÄG FELELŐSSÉGRE VONJA AZ AGRESSZORT Peking csapatainak kivonulása után is húzza-halasztja a béketárgyalásokat a Vietnami Szocialista Köztársasággal. (Laphír) (Jurij Cserepanov rajza) fcf йЗгт r@ämenyes@n a célprogramok utján Д Kölcsönös Gazdasági Segítség ** Tanácsának végrehajtó bizott­sága a közelmúltban Moszkvában tar­totta 89. ülését, melyen állandó kép­viselőik, miniszterelnök-helyettesek vettek részt. A vb-ülésen Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió állandó képvi­selője elnökölt, s a vb munkájában a vonatkozó megállapodás értelmében Jugoszlávia, képviselője is részt vett. A végrehajtó bizottság áttekintette a KGST 32. ülésszakán elfogadott ha­tározatok végrehajtásának menetét. Megállapították, hogy az előírt határ­időnek megfelelően halad a munka azoknak a hosszú távú együttműkö­dési célpogramoknak a kidolgozásán, amelyek az ipari fogyasztási cikkek gyártására, a szállítási kapcsolatok fejlesztésére, illetve az érdekelt ipar­ágak megfelelő gép- és berendezés­ellátására vonatkoznak. A hosszú távú együttműködési cél­programok kidolgozásával kapcsolat­ban megvitatták azoknak a megálla­podásoknak az előkészítését, amelyek az atomerőművek berendezései gyár­tásának szakosítására és kooperáció­jára, fontos vegyipari és könnyűipari termékek gyártásának szakosítására és kooperációjára, a szállítási kap­csolatok továbbfejlesztésével össze­függő együttműködésre vonatkoznak. Az ülés Idején az érdekelt KGST- tagállamok általános együttműködési megállapodást írtak alá arról, hogy a Szovjetunió területén, Hmelnyickijben együttes erővel hoznak létre atom­erőmüvet. Megállapodást írtak alá arról is, hogy együttműködnek a hmelnyickiji atomerőmüvet a lengyel­­országi Rzeszów városával összekötő 750 kilovoltos távvezeték, valamint a rzeszówi alállomás építésében és üze­meltetésében. Eszemecserét folytattak a KGST 32. ülésszakán a tagállamok sokoldalú együttműködésének és a tanács szer­vezeteinek további tökéletesítéséről kiadott irányelvek megvalósításának kérdéseiről. Megállapították, hogy a tanács szervéi által eddig végzett munka, a meghozott Intézkedések, a­­melyeket már a gyakorlatban is alkal­maznak, pozitív hatásúak, és megha­tározták azt is, hogy miként kell be­fejezni a tanács által ezen a téren meghatározott egyéb munkát. A végrehajtó bizottság áttekintette a szabványosítási munkát, amely a KGST-szabványokról szóló határozata és a KGST-szabványok alkalmazásáról szóló konvenció alapján folyik. Meg­határozták a további teendőket, ame­lyek a komplex programban és az A kgst-orszAgok mindenképpen érintett Iparágak hosszú távú együtt­működési célprogramjaiban foglalt intézkedések megvalósításának mű­szaki biztosítását szolgálják, elősegí­tik az intenzívebb munkát ezen a té­ren, hozzájárulnak ahhoz, hogy a KGST-szabványok alkalmazásáról szó­ló konvencióhoz tartozó országok népgazdaságában, együttműködésében széleskörűen alkalmazzák a gyakor­latban a szabványokat. A végrehajtó bizottság nagy jelen­tőséget tulajdonítva a környezetvéde­lem terén a nemzetközi együttműkö­désnek, jóváhagyta a KGST és az ENSZ szerve, az UNEP közötti együtt­működésről szóló megállapodás terve­zetét. A vb ülésén hasznos eszmecse­rét folytattak az UNCTAD 5. üléssza­káról. Az Angolai Népi Köztársaság ké­réssel fordult a KGST-hez, hogy mű­ködjék közre az ország mezőgazdasá­gának fejlesztésében. A vb jóváhagy­ta az érdekelt országok erről, szóló együttműködési programját. Az érdekelt országok képviselői megvitatták a Kambodzsai Népi Köz­társaságnak nyújtott anyagi segítség kérdéseit, ezzel kapcsolatos további tevékenységüket. A vb áttekintette azokat a kérdése­ket Is, amelyek a KGST és az EGK küldöttsége közötti új találkozójára vonatkoznak. A KGST következetesen állást foglalt amellett, hogy a talál­kozónak konstruktív munkát kell folytatnia annak érdekében, hogy a felek által korábban előterjesztett tervek, a kölcsönösen elfogadott ja­vaslatok alapján közös megállapodást készítsenek elő, — olvassuk a KGST végrehajtó bizottságának 89. ülésé­ről kiadott közleményében. Az ülésen nyilatkozatot fogadtak el a szocialista Vietnamot ért kínai ag­resszióról. Elítélik a KGST tagállama, a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen bizonyos imperialista körök biz­tatásával végrehajtott kínai agresz­­sziót, mely szemben áll az ENSZ alapelveivel, durván sérti a nemzet­közi jogot, komoly mértékben fenye­geti Délkelet-Ázsia és az egész világ békéjét és stabilitását. A tagországok forrón üdvözlik a TÁMOGATJÁK A VIETNAMI NÉPET hős Vietnam dicső győzelmét és szí« lárd támogatásukról biztosítják kon« struktív álláspontját, amely Délkelet« Ázsia békéjének és biztonságának helyreállítására és megszilárdítására irányul. A nyilatkozat követeli: „A kínai csapatokat teljesen ki kell von­ni Vietnam területéről a történelmi­leg kialakult határok mögé, amelyek tiszteletben tartásáról a két kormány megállapodott. Meg kell szüntetni a pekingi vezető körök provokatív ter­jeszkedő tevékenységét a Laoszi Népi Demokratikus Köztársasággal és a Kambodzsai Népi Köztársasággal szemben.“ ■ A nyilatkozat utal arra, hogy a tag« államok a szocialista gazdasági Integ­ráció célkitűzéseiből kiindulva segít­séget nyújtanak a vietnami népnek a szocialista gazdaság fejlesztéséhez, fontos népgazdasági objektumok fel« építéséhez. A kínai agresszorok le­rombolták ezeknek az objektumoknak egy részét. A jelenlegi kínai vezetés teljes mér« tékben felelős azokért a vandál tette­kért, amelyeket a pekingi területrab« lók hajtottak végre az ideiglenesen megszállt területeken: a békés viet« nami lakosság tömeges megsemmisí­téséért, a fosztogatásért, a városok, a falvak, az ipari és közlekedési objek« tumok lerombolásáért és kirablásáért.­­Kínának meg kell térítenie minden bárt, amelyet az agresszió Vietnam­nak okozott, — domborítja kt a nyí« latkozat. A Bolgár Népköztársaság, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság, a Ku« bal Köztársaság, a Lengyel Népköz­­társaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német De­mokratikus Köztársaság és a Szovjet« unió intézkedéseket tesz arra, hogy sürgős segítséget nyújtson a testvéri vietnami népnek. Szilárd elhatározá« suk, hogy továbbra is minden módon támogatják a vietnami nép igaz ügyét, az agresszió ellen vívott bátor har­cát, amelyet hazája szabadságáért és azért az elidegeníthetetlen jogáért vív, hogy függetlenül és békében ha­ladhasson a szocializmus útján —< siögezl le a KGST vb* ülésén elfoga«;, dott nyilatkozat. " •' Külpolitikái kom mentárunk Válaszúton az olasz kommunisták A múlt héten 1191 küldött és 160 külföldi delegáció részvételével ta­nácskozott az Olasz Kommunista Párt XV. kongresszusa. Munkája plenáris üléseken és öt bizottság külőnülésein folyt. Nagy érdeklődés előzte meg az olasz kommunisták tanácskozását, mert határozottan állást kellett fog­lalniuk, milyen utat kívánnak követni a jövőben a sajátos olaszországi vi­szonyok között, hogy győzelemre ve­zessék a munkásosztályt, s így pozi­tív tartalmat nyerjen a párt által évek óta hirdetett „történelmi komp­romisszum“. Az SZKP Központi Bizottsága üd­vözlő táviratában az OKP tevékenysé­gét értékelve megállapította: „Az ÓKP, amely védelmezi országa nemzeti ér­dekeit, nagy részt vállai a szabadság, a béke, a haladás erői iránti szolida­ritás erősítéséért folytatott harcból, szembeszáll az agresszív körök és t cinkosaik terveivel, küzd a nemzetkö­zi feszültség enyhüléséért, a szovjet és az olasz nép közötti barátságért“. A testvérpártok szolidaritásának nagy megnyilvánulása volt a kong­resszus. Az olasz elvtársak úgy ren­dezték meg, hogy az egyes küldöttsé­gek vezetői más-más olasz nagyváros­ban rendezett kommunista tömeggyű­lésen szólaltak fel és számoltak be pártjuk tapasztalatairól. így például a CSKP küldöttségét 'vezető JAN FOJ­­TlK elvtárs, a KB titkára Ferrarában szólott az OKP tömegeihez. Mondani­valójának lényegét felszólalásának kővetkező része jellemzi: „A győze­lemhez vezető út sohasem könnyű. Ahhoz, hogy végrehajtsuk a forradal­mat és a csehszlovák nép vágyaival összhangban felépítsük a szocializ­must, nagy energiára és forradalmi bátorságra volt szükség. A hibák ben­nünket sem kerültek el. A fogyaté­kosságokból és a torzulásokból levon­tuk a következtetéseket. A kommu­nista normák és a marxizmus—leni­nizmus forradalmi elmélete szerint dolgozunk. Csehszlovákia szocialista átalakulásának harmincéves útja bi­zonyítja a gyakorlatban ennek az el­méletnek alkotó erejét. Tevékenységünk kategorikus impe­ratívusza, pártunk politikai etikájá­nak alapja .a proletár internacionaliz­mus, melynek életképessége és ered­ményessége a Szovjetunióval való szö­vetségben, a szovjet néphez fűződő mély barátságunkban rejlik. A prole­tár internacionalizmus elveit olyan valaminek tartjuk, amit nem kell idő­ről időre ünnepélyesen kinyilatkoz­tatni.“ A kongresszus tanácskozásának ide­jén tört ki a legújabb politikai vál­ság Olaszországban. A republikánus La Maifa eredménytelen kormányala­kítási kísérletei, majd hiterelen ha­lála után ismét Andreotti alakított háromszínű új kormányt a keresz­ténydemokraták, a szociáldemokraták és a köztársaságpártiak képviselőiből, ám a parlamentben nem kapott bizal­mat, így lemondott és kormánya ti­szavirágéletűnek bizonyult. Ezzel az utolsó lehetőség is kimerült a válság megegyezéses rendezésére, s Pertini elnök júniusra rendkívüli választáso­kat- Irt ki. Tíz év folyamán már har­madszor került* erre sor. Bagdad után Az Arab Liga országai hosszú ta­nácskozás és bonyolult vita után döntést hoztak, hogyan torolják meg SZADAT Egyiptomán az igazságos arab ügy elárulását. A döntés komp­romisszum eredménye, mert voltak országok, melyek ellenezték a legra­dikálisabb intézkedéseket, de tény, hogy még a legkonzervatívabb rend­szerek is elítélték Szadat árulását és szolidárisak az arab mozgalommal. Mindenekelőtt gazdasági szankciókat foganatosítanak, ami azt jelenti, hogy felhasználásuk céljától függetlenül, minden Egyiptomnak folyósított, pénz­ügyi és gazdasági segélyt leállítanak. Szaúd-Arábia például nem fogja pén­zelni az F-5-3 típusú amerikai harci­gépek tervezett egyiptomi vásárlását. Az arab országok olajat sem fognak szállítani Egyiptomnak, mert az я különbéke-szerződésben vállalta, hogy olajat ad el Izraelnek. Jordánia egyébként megszakította diplomáciai kapcsolatait Egyiptommal, az Arab Liga pedig áttette székhelyét Kairóból Tuniszba, és tagországai egymás után rendelik vissza nagykö­veteiket. A kongresszus idején sokan köve« telték, hogy a párt vonuljon ellen« zékbe s a jövőben ebből a pozícióból« vegyen részt a politikai életben. Bér« linger, bár önkritikusan beismerte, hogy a párt az elmúlt két évben nem mindig tudott kellő világossággal és határozottsággal politizálni, harcolni, hangoztatta: „csak úgy szüntethető meg a kormányzati bizonytalanság, ha az OKP helyet kap a kormányban. Az OKP nélkül ma nincs kormányozni képes erő vagy csoport, és nem lesz a választások után sem.“ Berlinger záróbeszédében a párt feladatait összegezve kidomborította a nemzeti összefogásra Irányuló poli« tika alapjának, a baloldali egységnek a fontosságát. A küszöbön álló fő fel­adat: együttes erővel elvenni a ke« reszténydemokratáktől a szavazatokat. Nagy taps közepette jelentette ki: „Az OKP tiszta kézzel, nyílt tekintet« tel folytatja harcát, hogy igazságot, nyugalmat szolgáltasson az ország­nak. Mód nyílik arra, hogy elkerüljük a visszafejlődést, a reakciós fordula­tot, a fasizmust. Ehhez egyesíteni kell erőnket, hogy megmentsük és meg­újítsuk hazánkat.“ LŐRINCZ LÄSZLÖ A különbéke ellenzői — a nagy ter­ror ellenére — Egyiptomban is hal­latják szavukat, elsősorban az 1952-es nasszeri forradalom négy vezető sze­mélyisége szólalt meg. Az egyiptomi körök és a nyugati propaganda előre lebecsüli az Arab Liga országainak szankcióit, arra hi­vatkozva, hogy Egyiptom zárolhatja a bankjaiban elhelyezett arab tőkét és az arab olajszállítmányokra sem lesz ráutalva, hisz olajtelepei egy részét visszakapja Izraeltől. Az arab országok kommunista és munkáspártjai nyilatkozatban elemez­ték és ítélték el a gyalázatos külön­­békét. Felszólították az arab néptö­megeket, a világ szabadságszerető haladó erőit, fokozzák harcukat a szerződés ellen. Felszólítottak a bag­dadi csúcsértekezlet határozatainak teljesítésére, arra, hogy a tervezett politikai és gazdasági szankciókat maradéktalanul érvényesítsék Szadat rendszere ellen, hajtsák végre az arab népi kongresszus és a Szilárd­ság Frontja damaszkuszi konferenciá­jának határozatait, melyek ellenség­ként jelölték meg az Egyesült Álla« mókát és állást foglaltak a Szovjet­unióval való együttműködés szilárdí­tása mellett. (— J

Next

/
Thumbnails
Contents