Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-14 / 15. szám
1979. április 14. SZABAD FÖLDMŰVES, 3 Iszlám köztársaság született Az Iránban lezajlott kétnapos népszavazás megpecsételte a két és fél ezer éves monarchia sorsát. KHOMEINI ayatollah még a népszavazás végeredményeinek nyilvánosságra hozása előtt bejelentette az iszlám köztársaság kikiáltását — ugyanis anynyira nyilvánvaló volt, hogy a tömegek emellett, döntöttek. Pontosabban a népszavazáson megjelentek 99,7 százaléka fejezte ki ezzel kapcsolatos akaratát. A 35 millió lakosú új köztársaság 1 millió 648 ezer négyzetkilométeren terül el. A lakosság zömét alkotó perzsák mellett azerbajdzsánok, kurdok, lurok, baktiárok, arabok, türkmének és más nemzetiségek élnek itt. Domináns szerepe van a mohamedánizmus államvallásként érvényesülő síita ágának. A politikai életben a munkásosztály és a legszélesebb néptömegek érdekeit a Tudeh Párt (Iráni Néppárt) fejezi ki, amely csak most, a nemzeti demokratikus forradalom győzelme folytán, vehet legálisan részt a közéletben. Irán 1921 óta tart lenn diplomáciai kapcsolakat a Szovjetunióval. Az iszlám köztársaság kikiáltása után a következő lépés az iszlám köztársaság alkotmányának kidolgozása és elfogadása lesz, hogy ennek alapján megszülethessen a parlament, továbbá stabil kormány lépjen az eddigi ideiglenes helyébe. Irán fejlődése a jövőben sem lesz mentes a társadalmi és politikai bonyodalmaktól. Az új alkotmány kidolgozásánál mindenképpen tekintetbe kell venni a nemzetiségek követeléseit. Elsősorbzan a kurd és a türkmén nemzeti közösségek autonómiájával kapcsolatos kérdéseket kell rendezni, mert ezek a népszavazáskor zömmel ellenzéki erőként léptek fel és sürgetik a kormány előző ígéreteinek beváltását. A kurd és a türkmén lakosság szunnita mohamedán és ez is elválasztja őket az irániak zömétől. A nemzetiségi kérdés rendezése azért is sürgetően fontos, mert a Nyugat a vereséget szenvedett iráni nagyburzsoáziával szövetkezve az ellenforradalom ravasz módszereinek érvényesítésével próbálja zavarni az új antiimperialista rendszer szilárdulását, viszályt szít a lakosság egyes csoportjai között vallási és nemzetiségi ellentétek kirobbantásával, illetve szításával. Méginkább bonyolítja a helyzetet, hogy Irán területéről hasonló beavatkozások történnek a szomszéd népi demokratikus Afganisztán belügyeibe, az ország forradalmi fejlődésébe, s ebben konzervatív vallási köröknek is részük van. Irán tehát új fejlődési szakaszba lépett, s ezen az úton a demokratikus kibontakozásnak el kell vezetnie a nép érdekeinek megfelelő demokrácia kialakulásához. —in — Afganisztáni változások Ä közelmúltban hivatalos bejelentés adott hírt arról, hogy a népi demokratikus forradalom útjára tért Afganisztán egyes vidékein ellenforradalmi felkelés tört ki, fegyveres bandák garázdálkodnak és céljuk Nur Mohammed Taraki forradalmi rendszerének a megdöntése. Nem egyszerű ellenforradalomról van szó, hanem a konzervatív erők és a nemzetközi imperializmus gálád összeesküvéséről, amellyel a haladás útját akarja állni. Kik az események főszereplői? Az országon belül a megdöntött, hatalmától megfosztott földbirtokos és egyéb vagyonos rétegből, továbbá konzervatív egyházi körökből kerülnek ki. És érdekeltek az afganisztáni fejlődés megváltoztatásában a szomszéd országok bizonyos erői is. Az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt által vezetett rendszer a forradalom népi demokratikus útját követi, ám tiszteletben tartja a vallási hagyományokat is, viszont idegen tőle az iszlám köztársaság gondolata. Ez bizonyos vonatkozásban ellentétbe állítja Afganisztánt a szomszéd Iránnal, ahonnan — mint már nemegyszer említettük — CIA-ügynökök és egyéb ellenforradalmat szervező elemek szivárognak át, hogy megbontsák a belső rendet. A recept egységesnek mutatkozik, mert Afganisztánban is mesterségesen felfújják a nemzetiségi kérdést. A kurdok mellett vannak itt beludzsok, pustunok, patanok is, melyek jelentős része a szomszéd Pa> kisztánban él, autonomista és egyesülési törekvéseivel gondot okoz az iszlamabadi kormánynak. Továbbá aktív szerephez jutott a „Muzulmán Testvériség“ elnevezésű fanatikus terrorszervezet, mely célul tűzte ki a kabuli haladó rendszer megdöntését •— a „vallás szent nevében“ és az imperialisták szolgálatában. Pakisztán iszlám köztársaság, melyet az jellemez, hogy vallási mezben konzervált középkori módszereket . kultivál. Az Iráni és a pakisztáni iszlám köztársaság között azért nagy különbség van, mert az előbbi a néptömegekre, a nemzeti burzsoáziára és más haladó erőkre épít, és határozottan antiimperlalista jellegű, amit viszont a pakisztáni rendszerről nem állíthatunk. A forradalmiság fejlődésének tekintetében viszont az afganisztáni rendszer megelőzi az iránit, s ebből következik, hogy Teheránból és Iszlamababól Is rossz szemmel nézik. Olyannyira, hogy a pakisztáni Lahoreban afgán ellenforradalmárokból fegyveres szervezet alakult „Afgán Nemzeti Felszabadító Front“ elnevezéssel, mely fegyveres bandák átdobásával segíti az otthoni ellenzéki erőket. Nem volna teljes a haladó rendszerek ellenségeinek felsorolása, ha kihagynánk a maóista Kínát. Bizonyítékok vannak rá, hogy Kína közvetlenül beavatkozik Afganisztán belügyeibe, például a nevezetes Karakumúton fegyvereket szállít az ellenforradalmi bandáknak, továbbá egyéb felforgató tevékenységet fejt ki Afganisztán ellen. A fegyveres bandák zavargását leverték. Természetesen a helyzet rendkívüli intézkedéseket követelt. Taraki pártvezetőnek és államfőnek a vezetésével megalakult a legfelsőbb nemzeti védelmi tanács és Hafizullah Amin erélyes kezű politikus személyében új politikus került a kormány élére, melynek feladatkörét módosították. Az új kormány első nyilatkozatában leszögezte: abban látja teendőit, hogy megvalósítsa a tavaly áprilisi forradalom után meghirdetett feladatokat, vagyis a földreformot, a föld átadását a szegény és nincstelen parasztoknak, felszámolja az évszázados elmaradottságot, megvalósítsa a társadalmi és gazdasági átalakítás átfogó programját. Külpolitikai téren hitet tett a szovjet—afgán kapcsolatok fejlesztése és erősítése mellett, s megerősítette, hogy országa baráti viszonyt akar minden állammal. L. L. A VILÄG FELELŐSSÉGRE VONJA AZ AGRESSZORT Peking csapatainak kivonulása után is húzza-halasztja a béketárgyalásokat a Vietnami Szocialista Köztársasággal. (Laphír) (Jurij Cserepanov rajza) fcf йЗгт r@ämenyes@n a célprogramok utján Д Kölcsönös Gazdasági Segítség ** Tanácsának végrehajtó bizottsága a közelmúltban Moszkvában tartotta 89. ülését, melyen állandó képviselőik, miniszterelnök-helyettesek vettek részt. A vb-ülésen Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió állandó képviselője elnökölt, s a vb munkájában a vonatkozó megállapodás értelmében Jugoszlávia, képviselője is részt vett. A végrehajtó bizottság áttekintette a KGST 32. ülésszakán elfogadott határozatok végrehajtásának menetét. Megállapították, hogy az előírt határidőnek megfelelően halad a munka azoknak a hosszú távú együttműködési célpogramoknak a kidolgozásán, amelyek az ipari fogyasztási cikkek gyártására, a szállítási kapcsolatok fejlesztésére, illetve az érdekelt iparágak megfelelő gép- és berendezésellátására vonatkoznak. A hosszú távú együttműködési célprogramok kidolgozásával kapcsolatban megvitatták azoknak a megállapodásoknak az előkészítését, amelyek az atomerőművek berendezései gyártásának szakosítására és kooperációjára, fontos vegyipari és könnyűipari termékek gyártásának szakosítására és kooperációjára, a szállítási kapcsolatok továbbfejlesztésével összefüggő együttműködésre vonatkoznak. Az ülés Idején az érdekelt KGST- tagállamok általános együttműködési megállapodást írtak alá arról, hogy a Szovjetunió területén, Hmelnyickijben együttes erővel hoznak létre atomerőmüvet. Megállapodást írtak alá arról is, hogy együttműködnek a hmelnyickiji atomerőmüvet a lengyelországi Rzeszów városával összekötő 750 kilovoltos távvezeték, valamint a rzeszówi alállomás építésében és üzemeltetésében. Eszemecserét folytattak a KGST 32. ülésszakán a tagállamok sokoldalú együttműködésének és a tanács szervezeteinek további tökéletesítéséről kiadott irányelvek megvalósításának kérdéseiről. Megállapították, hogy a tanács szervéi által eddig végzett munka, a meghozott Intézkedések, amelyeket már a gyakorlatban is alkalmaznak, pozitív hatásúak, és meghatározták azt is, hogy miként kell befejezni a tanács által ezen a téren meghatározott egyéb munkát. A végrehajtó bizottság áttekintette a szabványosítási munkát, amely a KGST-szabványokról szóló határozata és a KGST-szabványok alkalmazásáról szóló konvenció alapján folyik. Meghatározták a további teendőket, amelyek a komplex programban és az A kgst-orszAgok mindenképpen érintett Iparágak hosszú távú együttműködési célprogramjaiban foglalt intézkedések megvalósításának műszaki biztosítását szolgálják, elősegítik az intenzívebb munkát ezen a téren, hozzájárulnak ahhoz, hogy a KGST-szabványok alkalmazásáról szóló konvencióhoz tartozó országok népgazdaságában, együttműködésében széleskörűen alkalmazzák a gyakorlatban a szabványokat. A végrehajtó bizottság nagy jelentőséget tulajdonítva a környezetvédelem terén a nemzetközi együttműködésnek, jóváhagyta a KGST és az ENSZ szerve, az UNEP közötti együttműködésről szóló megállapodás tervezetét. A vb ülésén hasznos eszmecserét folytattak az UNCTAD 5. ülésszakáról. Az Angolai Népi Köztársaság kéréssel fordult a KGST-hez, hogy működjék közre az ország mezőgazdaságának fejlesztésében. A vb jóváhagyta az érdekelt országok erről, szóló együttműködési programját. Az érdekelt országok képviselői megvitatták a Kambodzsai Népi Köztársaságnak nyújtott anyagi segítség kérdéseit, ezzel kapcsolatos további tevékenységüket. A vb áttekintette azokat a kérdéseket Is, amelyek a KGST és az EGK küldöttsége közötti új találkozójára vonatkoznak. A KGST következetesen állást foglalt amellett, hogy a találkozónak konstruktív munkát kell folytatnia annak érdekében, hogy a felek által korábban előterjesztett tervek, a kölcsönösen elfogadott javaslatok alapján közös megállapodást készítsenek elő, — olvassuk a KGST végrehajtó bizottságának 89. üléséről kiadott közleményében. Az ülésen nyilatkozatot fogadtak el a szocialista Vietnamot ért kínai agresszióról. Elítélik a KGST tagállama, a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen bizonyos imperialista körök biztatásával végrehajtott kínai agreszsziót, mely szemben áll az ENSZ alapelveivel, durván sérti a nemzetközi jogot, komoly mértékben fenyegeti Délkelet-Ázsia és az egész világ békéjét és stabilitását. A tagországok forrón üdvözlik a TÁMOGATJÁK A VIETNAMI NÉPET hős Vietnam dicső győzelmét és szí« lárd támogatásukról biztosítják kon« struktív álláspontját, amely Délkelet« Ázsia békéjének és biztonságának helyreállítására és megszilárdítására irányul. A nyilatkozat követeli: „A kínai csapatokat teljesen ki kell vonni Vietnam területéről a történelmileg kialakult határok mögé, amelyek tiszteletben tartásáról a két kormány megállapodott. Meg kell szüntetni a pekingi vezető körök provokatív terjeszkedő tevékenységét a Laoszi Népi Demokratikus Köztársasággal és a Kambodzsai Népi Köztársasággal szemben.“ ■ A nyilatkozat utal arra, hogy a tag« államok a szocialista gazdasági Integráció célkitűzéseiből kiindulva segítséget nyújtanak a vietnami népnek a szocialista gazdaság fejlesztéséhez, fontos népgazdasági objektumok fel« építéséhez. A kínai agresszorok lerombolták ezeknek az objektumoknak egy részét. A jelenlegi kínai vezetés teljes mér« tékben felelős azokért a vandál tettekért, amelyeket a pekingi területrab« lók hajtottak végre az ideiglenesen megszállt területeken: a békés viet« nami lakosság tömeges megsemmisítéséért, a fosztogatásért, a városok, a falvak, az ipari és közlekedési objek« tumok lerombolásáért és kirablásáért.Kínának meg kell térítenie minden bárt, amelyet az agresszió Vietnamnak okozott, — domborítja kt a nyí« latkozat. A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Ku« bal Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Mongol Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Szovjet« unió intézkedéseket tesz arra, hogy sürgős segítséget nyújtson a testvéri vietnami népnek. Szilárd elhatározá« suk, hogy továbbra is minden módon támogatják a vietnami nép igaz ügyét, az agresszió ellen vívott bátor harcát, amelyet hazája szabadságáért és azért az elidegeníthetetlen jogáért vív, hogy függetlenül és békében haladhasson a szocializmus útján —< siögezl le a KGST vb* ülésén elfoga«;, dott nyilatkozat. " •' Külpolitikái kom mentárunk Válaszúton az olasz kommunisták A múlt héten 1191 küldött és 160 külföldi delegáció részvételével tanácskozott az Olasz Kommunista Párt XV. kongresszusa. Munkája plenáris üléseken és öt bizottság külőnülésein folyt. Nagy érdeklődés előzte meg az olasz kommunisták tanácskozását, mert határozottan állást kellett foglalniuk, milyen utat kívánnak követni a jövőben a sajátos olaszországi viszonyok között, hogy győzelemre vezessék a munkásosztályt, s így pozitív tartalmat nyerjen a párt által évek óta hirdetett „történelmi kompromisszum“. Az SZKP Központi Bizottsága üdvözlő táviratában az OKP tevékenységét értékelve megállapította: „Az ÓKP, amely védelmezi országa nemzeti érdekeit, nagy részt vállai a szabadság, a béke, a haladás erői iránti szolidaritás erősítéséért folytatott harcból, szembeszáll az agresszív körök és t cinkosaik terveivel, küzd a nemzetközi feszültség enyhüléséért, a szovjet és az olasz nép közötti barátságért“. A testvérpártok szolidaritásának nagy megnyilvánulása volt a kongresszus. Az olasz elvtársak úgy rendezték meg, hogy az egyes küldöttségek vezetői más-más olasz nagyvárosban rendezett kommunista tömeggyűlésen szólaltak fel és számoltak be pártjuk tapasztalatairól. így például a CSKP küldöttségét 'vezető JAN FOJTlK elvtárs, a KB titkára Ferrarában szólott az OKP tömegeihez. Mondanivalójának lényegét felszólalásának kővetkező része jellemzi: „A győzelemhez vezető út sohasem könnyű. Ahhoz, hogy végrehajtsuk a forradalmat és a csehszlovák nép vágyaival összhangban felépítsük a szocializmust, nagy energiára és forradalmi bátorságra volt szükség. A hibák bennünket sem kerültek el. A fogyatékosságokból és a torzulásokból levontuk a következtetéseket. A kommunista normák és a marxizmus—leninizmus forradalmi elmélete szerint dolgozunk. Csehszlovákia szocialista átalakulásának harmincéves útja bizonyítja a gyakorlatban ennek az elméletnek alkotó erejét. Tevékenységünk kategorikus imperatívusza, pártunk politikai etikájának alapja .a proletár internacionalizmus, melynek életképessége és eredményessége a Szovjetunióval való szövetségben, a szovjet néphez fűződő mély barátságunkban rejlik. A proletár internacionalizmus elveit olyan valaminek tartjuk, amit nem kell időről időre ünnepélyesen kinyilatkoztatni.“ A kongresszus tanácskozásának idején tört ki a legújabb politikai válság Olaszországban. A republikánus La Maifa eredménytelen kormányalakítási kísérletei, majd hiterelen halála után ismét Andreotti alakított háromszínű új kormányt a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták és a köztársaságpártiak képviselőiből, ám a parlamentben nem kapott bizalmat, így lemondott és kormánya tiszavirágéletűnek bizonyult. Ezzel az utolsó lehetőség is kimerült a válság megegyezéses rendezésére, s Pertini elnök júniusra rendkívüli választásokat- Irt ki. Tíz év folyamán már harmadszor került* erre sor. Bagdad után Az Arab Liga országai hosszú tanácskozás és bonyolult vita után döntést hoztak, hogyan torolják meg SZADAT Egyiptomán az igazságos arab ügy elárulását. A döntés kompromisszum eredménye, mert voltak országok, melyek ellenezték a legradikálisabb intézkedéseket, de tény, hogy még a legkonzervatívabb rendszerek is elítélték Szadat árulását és szolidárisak az arab mozgalommal. Mindenekelőtt gazdasági szankciókat foganatosítanak, ami azt jelenti, hogy felhasználásuk céljától függetlenül, minden Egyiptomnak folyósított, pénzügyi és gazdasági segélyt leállítanak. Szaúd-Arábia például nem fogja pénzelni az F-5-3 típusú amerikai harcigépek tervezett egyiptomi vásárlását. Az arab országok olajat sem fognak szállítani Egyiptomnak, mert az я különbéke-szerződésben vállalta, hogy olajat ad el Izraelnek. Jordánia egyébként megszakította diplomáciai kapcsolatait Egyiptommal, az Arab Liga pedig áttette székhelyét Kairóból Tuniszba, és tagországai egymás után rendelik vissza nagyköveteiket. A kongresszus idején sokan köve« telték, hogy a párt vonuljon ellen« zékbe s a jövőben ebből a pozícióból« vegyen részt a politikai életben. Bér« linger, bár önkritikusan beismerte, hogy a párt az elmúlt két évben nem mindig tudott kellő világossággal és határozottsággal politizálni, harcolni, hangoztatta: „csak úgy szüntethető meg a kormányzati bizonytalanság, ha az OKP helyet kap a kormányban. Az OKP nélkül ma nincs kormányozni képes erő vagy csoport, és nem lesz a választások után sem.“ Berlinger záróbeszédében a párt feladatait összegezve kidomborította a nemzeti összefogásra Irányuló poli« tika alapjának, a baloldali egységnek a fontosságát. A küszöbön álló fő feladat: együttes erővel elvenni a ke« reszténydemokratáktől a szavazatokat. Nagy taps közepette jelentette ki: „Az OKP tiszta kézzel, nyílt tekintet« tel folytatja harcát, hogy igazságot, nyugalmat szolgáltasson az országnak. Mód nyílik arra, hogy elkerüljük a visszafejlődést, a reakciós fordulatot, a fasizmust. Ehhez egyesíteni kell erőnket, hogy megmentsük és megújítsuk hazánkat.“ LŐRINCZ LÄSZLÖ A különbéke ellenzői — a nagy terror ellenére — Egyiptomban is hallatják szavukat, elsősorban az 1952-es nasszeri forradalom négy vezető személyisége szólalt meg. Az egyiptomi körök és a nyugati propaganda előre lebecsüli az Arab Liga országainak szankcióit, arra hivatkozva, hogy Egyiptom zárolhatja a bankjaiban elhelyezett arab tőkét és az arab olajszállítmányokra sem lesz ráutalva, hisz olajtelepei egy részét visszakapja Izraeltől. Az arab országok kommunista és munkáspártjai nyilatkozatban elemezték és ítélték el a gyalázatos különbékét. Felszólították az arab néptömegeket, a világ szabadságszerető haladó erőit, fokozzák harcukat a szerződés ellen. Felszólítottak a bagdadi csúcsértekezlet határozatainak teljesítésére, arra, hogy a tervezett politikai és gazdasági szankciókat maradéktalanul érvényesítsék Szadat rendszere ellen, hajtsák végre az arab népi kongresszus és a Szilárdság Frontja damaszkuszi konferenciájának határozatait, melyek ellenségként jelölték meg az Egyesült Álla« mókát és állást foglaltak a Szovjetunióval való együttműködés szilárdítása mellett. (— J
