Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1979-04-07 / 14. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. április 7, Tarts velünk-de gyalog! A vasárnap piros betűs. A pihenés és a kikapcsolódás napja. A közelmúltban gondoltunk egyet: Rimavská Sobotán (Rimaszombat) beöltöztünk „üdülőknek“, s kiballagtunk a város főterére, hogy meglessük a vasárnapot. Lesben álltunk és vártunk. Vártunk.., • Reggel hét óra volt. Legtöbben a másik oldalukra fordultak az ágyban, s a fejük búbjára húzták a takarót —i a csiklandozó napfény elől. Mások azonban ügyesebbek voltak, megelőztek bennünket is. Többen igyekeztek i— A harmadik íkszen túl, még ma is aktívan futbalozok. i— Mi a mostani program? *— Egy kis bemelegítő torna, utána tizenegyeseket rúgunk. — Ne haragudjon, majdnem elfelejtettem a nevét... — Keszegh Béla vagyok, Strkovecről (Kövecses). XXX Antal Igor, a járási bizottság metodikusa a továbbiakban elmondotta, hogy a járásban továbbra is nagy népszerűségnek örvend a labdarúgás. A nők kedvelt sportja a dzsessz-gimn asztika. a buszmegállók felé, hogy rövid bu- A járás labdarúgását legmagasabb szozás után gyalogosan folytassák szinten az Inter Ajnácskő' együttese útjukat a természetbe. — Tartsanak képviseli, mely Vas Ferenc edző irávelünk — de gyalog! — invitáltak nyításval a kerületi első „A“ osztálytöbben tréfásan bennünket is. ban szerepel. XXX Az alacsonyabb osztályokban sze-A Csehszlovák Testnevelési Szövet- replő labdarúgó-szakosztályok közül ség járási bizottságának egyik iroda- példás tevékenységet fejt ki a bátkai, helyiségében a járás térképét tanúimé- zálužanyi, ozsgyányi, hodejovi (Várnyozzuk. A térképen hetvenhárom fe- gede), chanavai (Hanva) és a rimahér zászlócska, melyek az aktivan te- szécsi. Ezekben a sportszervezetekben vékenykedő sportszervezetéket jelölik, az eredményes bajnoki szereplésen Bystriansky Pavol, a CSTSZ jb-ának kívül egyre jobban előtérbe kerül a elnöke örömmel újságolta, hogy a nevelés, valamint a korszerű felkéhetvenhárom sportszervezet — ebből szülés. Ezeket az együtteseket — hatvan a falusi '— körülbelül tízezer Dr. Stovčik, Tóbisz, Szabó stb. szefiatal aktív sportolását biztosítja. A mélyében — olyan edzők irányítják, szakosztályok száma százhatvanöt, s akik szakmai felkészültségükön kívül ennek többségét a rekreációs és tu- a pedagógiában is jártasak, risztikai szakosztályok képezik. XXX A pihenést, a testmozgást és a ki- Egyre nagyobb tömegeket vonz az kapcsolódást biztosító rekreációs asztalitenisz és a sakk is. Az asztalisport terén a legkiválóbb eredménye- teniszezők negyvenkét szakosztállyal, Rajt a város főterén. A járásban gyakoriak a mezei futóversenyek. (—) két a bátkai (Bátka), Rimavská Seč-i (Rimaszécs), teriakovcei (Nagytörék) sportszervezetekben érik el. A nem aktívan sportoló nők körében — korosztályra való tekintet nélkül — egyre népszerűbbé válnak a labdajátékok, továbbá a gimnasztika és a dzsessz-gimnaszti ka. A természetjárók legaktívabb szakosztályai a vefielkovi (Vecseklő), hajnáčkai (Ajnácskő), dražicei (Perjes) és a konrádovcei (Korlát) sportszervezeteken belül tevékenykednek. . A vasárnapi túrára indulók közül többen elmondották, hogy a jó idő beálltával a természetjárást sakkozással, tollaslabdázással, sőt kocogással is bővítik. Keresik tehát az ötleteket, a mozgásra csábító közös élményeket. Keresik, s — tapasztalataink szerint — meg is találják. A rekreációs sporttevékenységet és a turisztikát olyan kiváló szakemberek irányítják, mint: Tokámé, Papné, Zelerné, Kurištár és Boző Ernő. XXX A járás tömegsportjának további színfoltját a fiatalság aktivizálása jelenti. Társadalmi ügy, hogy minél többen szeressék meg a" sportot: gyermekkorban, fiatalon szerezzék meg azokat a képességeket, amelyek végigkísérik egész életüket. Ebből a szempontból óriási szemléleti változás történt a szülők körében is. Ezen a vasárnap délelőttön a falusi sportpályákon is találkoztunk szülőkkel, akik gyermekeikkel együtt sportoltak. A kapufa előtt fiatalember állt fiával. — Ütemre, lendületre csináld, ahogy énl — kiáltott a papa a fia felé. Sportolt valamikor? a sakkozók pedig tizenöt szakosztálylyal képviseltetik magukat a járási szintű bajnokságokban. A sakkozók munkáját olyan kiváló szakemberek irányítják, mint: Kovács István, Kosztár Barna és Banyák István. A fehér-fekete tábla hódolói között egyre több fiatal található. A járás több iskolájában működik sakk szakkör. A gemeri (Sajógömör) iskola tanulói Kovács István irányításával országos viszonylatban is számottevő eredményekkel dicsekedhetnek. XXX Elmúlt tizenegy óra. Közeledett a lustálkodásra vonzó ebédidő, hogy aztán újra megteljen a sajátos forgószínpad. A vasárnap piros betűs, a pihenés napja. Lassan megtanuljuk, hogyan kell pihenni... Csiba László Sportlövészei A Honvédelmi Szövetség Kameničnái (Keszegfalva) Helyi Szervezete a közelmúltban jól sikerült sportlövő versenyt rendezett. A Februári Győzelem tiszteletére kiírt verseny iránt évről évre nagyobb az érdeklődés. A vándorserleget ebben az-évben 711 körös összteljesítménnyel a bodzái (Bogya) alapszervezet csapata nyerte az SL Komárno (Komárom) és a rendező csapatai előtt. Az egyéni versenyben szintén bogyai sportlövő diadalmaskodott, Nagy Zoltán személyében. Második helyen Kosa Gusztáv, harmadik helyen pedig Mohos Ernő végzett. Torna Tibor ■ Ilésházán (Eliášovce) gazdag ■ múltú a kulturális élet. A községben elsők között alakult meg a CSEMADOK helyi szervezete. A szervezésben Holocsy Sándor, Koláth Antal, Elek János, Bankó István, Nyársik Vince, Nagy Ferenc, Sül Mihály és Hideghéthy Béla jártak az élen. A megalakulás után fő feladatuknak a kulturális élet megindítását tartották. A lelkes önkéntes gárda törekvését a lakosság bizalma, s a szövetkezet támogatása kísérte. A tagállomány rohamosan gyarapodott, s rövidesen elérte a százötven főt. A helyi szervezet első elnöke Holocsy Sándor volt, aki lelkes szervező, ügybuzgó irányitő volt. Mindjárt a megalakulás után színjátszó csoportot alakítottak, mely évente két színművet is bemutatott. A község idősebb lakosai ma is szívesen emlékeznek vissza az „Ember a híd alatt“ című színműre, melyet Nagy László rendezett. Ezt követően huszonhárom színművet mutattak be. Játszották egyebek között a János vitézt, a Dankő Pistát, a Noszty fiú esetét Tóth Marival és más színműveket, illetve zenés darabokat. Nagy közönségsikere volt az Amit az erdő mesél, Bolondóra, Jegygyűrű a mellényzsebben, Enyhítő körülmény, Sári bíró, Fehér Anna, Amikor a hárs virágzik című daraboknak is. Többségüket Elek János rendezte. De a többi rendező — Ravasz László, Szabó Pál, Horony András, Holucsy István, Oros Lajosné — szintén kivívta a kultúráért lelkesedő közönség elismerését. A község az ötvenes, hatvanas években a CSEMADOK rendezvényei révén vált ismertté a környéken. A tonkházi kastélyban évente megrendezésre kerültek a körzeti és járási CSEMADOK-napok. örvendetes, hogy a kulturális és népművelési munkát a helyi iskola pedagógusai mindig sajátjuknak tekintették. Holocsy László, Michálek Teréz és Szabó Pál neve elválaszthatatlan a helyi szervezet tevékenységétől. A hatvanas években Sül Mihály került a szervezet élére, aki tíz évig lankadatlan erővel vezet-A szocialista kultúra példás terjesztői te, irányította azt. Ebben az időben jelentkezik Holocsy István, a fiatal színésztehetség, aki sikeres esztrádműsorok rendezésével és fellépéseivel nyerte el a közönség tetszését. Ma is büszkék arra, hogy községük szülötte a MATESZ tagja. Nőtás kedvű, jó hangulatú emberekként emlegetik az illésháziakat. Erre a jő tulajdonságra épített a helyi szervezet vezetősége, amikor szorgalmazta az énekkar megalapítását. Hét évvel ezelőtt létrehozták a huszonöt tagú vegyeskórust, melynek vezetője Szabó Pál pedagógus lett. Műsorukon főleg népdalok, betyárdalok és katonadalok szerepelnek. A tagságnak kikapcsolódást jelent a kórusban végzett, munka; a szereplés. A község büszkesége a hét éve alakult citerazenekar, melynek bemutatkozására a Bihari Napokon került sor, s azóta több ízben szerepeltek a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásában is. Az öttagú citerazenekar „atyja“ Kudoba József és Mikécz László. Józsi bácsi hosszú éveken keresztül azon a citerán játszott, melyen ötven évvel ezelőtt nagyapja cl-1 terázott. Mikécz László pedig saját készítésű citerát penget. A fiatal generációt Hordósi Tibor, Bazsalovics Tibor és Nagy László képviseli. A. helyi szervezet vezetősége aktív szervező munkát fejt ki. Kultúrcsoportjuk már hagyományosan vala-i mennyi társadalmi, politikai összejövetelen, ünnepségen fellép. A szervezet taglétszáma állandóan növekedik, jelenleg megközelíti a háromszázat, ami. a gyakorlatban azt jelenti, hogy a község minden családjából tagja valaki a szervezetnek. Évente ll>—20 új tagot szerveznek be, főleg a fiatalok soraiból. A CSEMADOK-tagok kiveszik részüket a választási programterv teljesítéséből, az önkéntes társadalmi munkából. A megtett út hűen tükrözi, hogy ebben a községben • a harmincéves fennállását ünneplő CSEMADOK megtalálta formáit és módszereit annak, hogyan lehet a szocialista kultúrát közkinccsé tenni és tömeges alapokra helyezni. Svinger István Az idősebbek is vígan ropják a táncot. Fotó: tt. Forradalmi hagyományaikat tisztelik! Jahodnán [Poz$onyeperjes] a hnb épületében van egy helyiség, melyre büszke a falu összes lakója. Hogy miért? Erre kerestem választ Balogh Jánosnál, a helyi nemzeti bizottság elnökénél. — Kétezer lelket számláló községünk gazdag forradalmi hagyományokkal rendelkezik. Éppen ezért korábban — a járási és helyi pártszervezetek támogatásával — elhatároztuk, hogy a falu kommunistáinak közreműködésével összegyűjtjük a forradalmi és munkásmozgalmi emlékeket. A gyűjtőmunka eredményesnek bizonyult. Okmányok s olyan tárgyi bizonyítékok kerültek felszínre, melyek véleményem szerint nemcsak helyi viszonylatban jelentősek. A régi frontharcosok, az illegális ellenállási mozgalom harcosai odaadással segítettek munkánkban, melynek nem maradt el az eredménye. Nagy Ferenc és Czajlik András tanítók közreműködésével — akik az összegyűjtött anyagot rendszerezték és esztétikailag kivitelezték — berendeztük a forradalmi hagyományok szobáját. A pozsonyeperjesiek igyekezete kétségkívül figyelemre méltó. Hogy ez nem csupán udvariaskodó megállapítás, ezt a következőkkel támasztanám alá: A falu nem bővelkedik közcélokat szolgáló épületekben, helyiségekben. Ennek ellenére megtalálták a módját annak, hogy forradalmi hagyományaiknak méltó helyet biztosítsanak. EGY TEREM — SOK EMLÉK Aki belép a pozsonyeperjesiek emlékszobájába, figyelme a múltra, az emlékekre, a forradalmi hagyományokra irányul. Az első tablón fényképeket, dokumentumokat látunk. A látogató megtudhatja, hogy Csóka István, Kollarovics Mihály, Tóth Lajos a falu volt lakói — a Magyar Tanácsköztársaság katonái voltak. A további dokumentumok a világgazdasági válságról s annak helyi következményeiről tájékoztatnak. A község melletti Űjmajorban a falu illegalitásban működő kommunistái ötvenkét hold földet osztottak szét a falu nincstelenjei, szegényei közt. A következő dokumentum arról tanúskodik, hogy a földosztás szervezőit — Sáfár Sándort és társait — bebörtönözték. Fényképes dokumentumok bizonyítják, hogy az eperjesiek rendszeresen részt vettek a járási székhelyen illegálisan megrendezett május elseji felvonulásokon. A karhatalommal való összetűzés során Molnosi Ferenc helyi lakos súlyosan megsérült. őrzik Az Illegálisan működő kommunista párt munkájával is megismerkedhetünk itt. Megtudhatjuk, hogy a szervezetnek például 1932-ben százhuszonkét tagja volt. A további emlékiratok a második világháború szörnyű eseményeiről, s a felszabadulásról tanúskodnak. A szövetkezetesítés eseményeit szintén sok-sok dokumentum szemlélteti. EMBEREK A KÉPEN A forradalmi hagyományok emlékszobájában egy megsárgult fényképet nézegettem. Nádfedeles ház, előtte kopott ruhás emberek, szegénység ... Megdöbbentett a kép drámai ereje. A hnb elnökének szavaira ocsúdtam fel. A képre mutatva így szólt: „Ez a fekete bajszos, szikár ember Győri József. Ha most kinéz az ablakon, őt láthatja. Éppen a szomszédjával beszélget.“ Valóban. Most már élő képet láttam, de a téma a korábbitól eltért. Ismét ház, előtte emberek, de Balogh János hnb-elnök: „Emlékszobánkat eddig már sokezer látogató tekintette meg“. (A szerző felvétele) itt már hiányzott a nádfedél, takaros családi házat láttam, jólöltözött, vidáman beszélgető embereket. Ma az életben valaki ismerte, mi . a szegénység, nincstelenség, akkor Józsi bácsit is nyugodtan ezek közé sorolhatjuk. Apja, anyja cseléd volt. Győri József hosszú éveken át szolgálta a földdel rendelkező kis- és köZépparasztokat. A keserves munka jutalma csak annyi volt, hogy hót gyermekével, feleségével éhezett, nélkülözött. Ez a nyomor, nincstelenség késztette arra, hogy részt vegyen az ellenállási mozgalomban. Józsi bácsi erről az időről igy beszél: — Annak idején tagja voltam a helyi, illegálisan működő pártszervezetnek. Sok ellenállási akciót szerveztünk, melyek következtében többször is összetűzésbe kerültünk a cudar rendszer pribékjeivel. Mivel néhányon megfigyelés alatt álltunk, az ostor vége legtöbbször rajtunk csattant. Egyszer egy kisebb sztrájk alkalmával a csendőrök úgy összevertek, hogy ennek nyomait még a mai napig is hordom. A pozsonyeperjesiek példáját mások Is követhetnék. Ugyanis számtalan, olyan forradalmi hagyományokkal rendelkező nagyközségünk van, ahol eddig még nem gondoltak arra, hogy ezeket a nemes emlékeket, tárgyi bizonyítékokat összegyűjtsék, kiállítsák. Ha az említett példa nyomán valamelyik falu vagy egy szövetkezeti klub vezetősége mégis elhatározza, hogy emlékszobát létesít, fogadja meg tanácsunkat. A gyűjtőmunka előtt a kiállítást szervező bizottság kérje ki a járást és a helyi pártszervek véleményét, beleegyezését. Csak így, együttes erővel, lehet színvonalas emlékházat, emlékszobát létesíteni ott, ahol megfelelő anyag áll rendelkezésre. Munkájukat a pozsonyeperjesiek példájából kiindulva biztosan siker koronázza. Kalita Gábor
