Szabad Földműves, 1979. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1979-04-07 / 14. szám

4 SZABAD FÖLDMŰVES 1979. április 7. Az ld6 tájt elvadult táj, igazi pusz­taság volt ez itt, a Kis-Duna és a Vág legalsó szögletében. Láp és zsombék. Zsombék és láp. Bíbicek, vadkacsák, gázlőmadarak paradicsoma. A szára­zabb foltokon embernyi magasságú bogáncs meg ökörfarkkóró. A soha nem nyugvó szél ördögszekeret hem­­pergetett egyik helyről a másikra,., azzal cimboráit. Mikor is volt ez? Kerek harminc évvel ezelőtt. Nos, ezt az elhagyatott, mintegy nyolcszáz hektárnyi pusztaságot ne­hézségektől meg nem rettenő, deli le­gények vették birtokukba... Kik voltak ezek a fiatalok? A jók közül is a legjobbak. Azok, akikben forradalmi lendület* szocialista öntu-TurCina Jozef, az efsz volt második elnöke, most a helyi nemzeti bizott­ság elnöke. dat, alkotóvágy, tettrekészség mun­kált. Pontosabban: akik a német fa­siszták által felégetett, földig lerom­bolt Baláže szlovák partizánfalu újjá­építése, majd az Ifjúsági Vasút, továb­bá Matúškovo (Taksony) és Dolné Sa­­liby (Alsószelí) közti Ifjúsági Üt épí­tése közben már kiállták a kemény próbát, s jól megedződtek, munka­­szervezési irányítási és egyéb ta­pasztalatokra szert téve. Belekóstolva a közösségi életbe, az alkotómunka örömét ízlelgetve. Megszokva a ren­det, fegyelmet, önállóságot, a dolog­végzés tervszerűségét. Ugyanitt mód­juk volt elsajátítani a küzdőképessé­­get. Megtanulták legyűrni az eléjük tornyosuló megannyi nehézséget. HOGYAN KEZDŐDÖTT? Az Ifjúsági Vasút építésén, a más­fél év alatt, körülbelül 1300 földmű­ves fiatal is részt vett. Ezek közül nagyon sokan életük krédójának val­lották Karol Šmidke elvtárs szavalt: „... Nemcsak építitek ezt a vasútat. Hazamentek, mint új emberek, a jobb élet, a szocialista társadalom építői­ként küzdőtök tovább ...“ Node, ahhoz, hogy a legelszántab­­bak, a legforradalmibbak újat alkot­hassanak, további ismeretek szerzé­sére volt elengedhetetlenül szükség. A legokosabbat fundálták ki: Budme­­ricén tanfolyamot indítottak. Ennek a tanfolyamnak az volt a legfőbb célja, hogy a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének legfőbb ismereteit a jelenlevők elsajátítsák, hogy a gya­korlatban alkalmazhassák. E tanfolyamon nemcsak az Ifjúsági Vasút és az Ifjúsági Ot építői közül a legjobbak vettek részt — Turöina, Rajnák, Chovan, Kandráö, Mockó, Ge­­rula, Kukuö, Barica, Benő, Hacken­­berger, akik a Dedina Mládeže-i (If­júságfalva) ifjúsági építkezés magját képezték , hanem az Ifjúsági szer­vezetek is elküldték kiszemelt tagjai­kat, hogy tanuljanak. A legjobb előadók tartottak előadá­sokat a párt földművespolltikájáról. A közös gazdálkodásról alkotott néze­tek, vélemények az előadásokat köve­tő viták keretében kristályosodtak ki. Tulajdonképpen már az elképzeléseik gyakorlati valóra váltásához is meg­tették az első lépéseket. Brigádpa­rancsnokságot választottak. Ez a szerv kiküldte megbízottjait, nézze­nek körül, hol lenne a határ a leg­megfelelőbb. A Nové Zámky-i (Érsek­újvár) járáshoz tartozó Anyalapusz­­tát nem találták a legjobbnak, így esett a választás a Kolárovo (Gúta) melletti pusztaságra. MÄR TUDTAK, MIT AKARNAK Tél volt. A tanfolyam befejezte után haza nem akartak menni. Ojabb szak­­tanfolyam, s tanulmányút szervező­dött. Megtekintették a Galántai Álla­mi Gazdaság állattenyésztő telepeit, s így sok hasznos tapasztalat birtoké­ba jutottak. Ide kívánkozik: eltökélt szándéku­kat Michal Falfannal, az akkori Me­zőgazdasági Megbízotti Hivatal fe­lelős vezetőjével is közölték. Megér­tést tanúsított, összehívta szakembe­reit, s közölte velük: segítsék nyélbe­ütni Ifjúságfalva építésének tervét, beleértve a gazdasági épületeket és egyéb fontos létesítményeket is. A to­vábbi tennivalókat illetően is kikér­ték a mezőgazdasági megbízott véle­ményét. Még inkább szóhoz jutott a már űgy­­ahogy működő brigádparancsnokság. ... Sor került a cikk elején már jelzett földfoglalásra, szerződés meg­kötésére a Salai (Vágsellye) Vízgaz­dálkodási Társulással, vízlecsapolás, talajjavítás és szivattyútelep építése céljából. Két svéd faházat vásároltak, hogy az önkéntes társadalmi munkára je­lentkezőket elszállásolhassák. Míg ke­vesebben voltak, az egyiket művelő­dési központtá nyilvánították. A már jelentkező anyagi gondjai­kon némileg úgy próbáltak segíteni, hogy megegyeztek Lednár František­­kel, a szlovákiai állami gazdaságok akkori főigazgatóságának igazgatójá­val, hogy az első évi gazdálkodás rezsijét a Balvanyi (Bálvány) Állami Gazdaság fizesse. Ez a megállapodás létrejött. Ezek után a szálláscsinálók is tevékenyebben láthattak munkához, hogy méltóképpen fogadhassák az ér­kezőket. Emlékeztes dátum: 1949. április 4. Tizenkilencen jöttek ezen a napon, az álom valóra váltói. Ančin M., Bie- Iik P., Ceman O., Feješ J., Hacbenber­­ger J., Hovorka J., Chovan 0., Juhász J., Rajnák I., Kondráč P., Kostka J., Láci O. Matuška J., Pipiš P., Príbelský J., Rimovský Št., Šifoô M., Turčina J. és Valkovský J. Zafko Štefan, aki akkor még az ifjúsági szövetség földművelési osztá­lyának vezetője volt, így szólt az ér­kezőkhöz: „Fiúk, mostantól ez mér nem csupán álom. Előttetek láthatjá­tok a leendő Ifjúságfalvát. Az mit sem jelent, hogy még itt pusztaság van. Itt létesül meg nagy közös mű­vünk, munkánk nyomán.“ Szavai nemcsak köszöntőként hang­zottak el, máris buzdítottak. Ezt a kis ünnepi ceremóniát komoly munka követte: megválasztották az efsz-előkészítő bizottságot. Utána nyomban határszemlére Indultak. Nem valami szívderítő látványban volt ré­szük: lépten-nyomon arra kellett ügyelniük, hogy bele ne süppedjenek az ingoványos, gazos talajba. Nyúl szökkent, fácán repült ijedten, meg­riadva az új földfoglalóktól. Barango­lás, nézelődés közben azon járt az eszük, hogy a pusztaságot is megked­velheti az ember, éppúgy, mint a termő völgyeket, fenyvesek borította hegyeket. A természetbe, még ha ilyen is, bele kell szeretni. Az itt őrt álló jegenyefák, nyárfák azt jelzik: gazdag ez a föld, csak jól kell majd művelni. ÜJABB SEGÍTŐK ÉRKEZNEK Egy hónapra jöttek. A legjobbkorl Megérkezett az első Zetor 25-ös trak­tor, a Bálvány! Állami Gazdaságból, lófogat, egész kocsi vetőmaggal és burgonyával. Ml lehetett a legköze­lebbi teendő? Úgy elosztani a csupán 72 hektárnyi művelhető területet, hogy jusson föld árpának, zabnak, burgonyának, kukoricának, kender­nek. S elosztották. Közben azon mor­fondíroztak, mennyi munka vár rájuk őszig... A élet azonban sokkal körülménye­sebb volt, hiszen akkor még jegy­rendszer dívott. Nagyon jól be kellett osztani, hogy minden napra jusson ... S ащ! a legsúlyosabban esett latba: a földműves-fiatalok az önellátók so­rába tartoztak, s emiatt élelmiszer­jeggyel nem rendelkeztek. Hiába haj­togatták ezek a fiatalok, hogy jöven­dő szövetkezeti tagok, a hivataloknál süket fülekre találtak... A már előbb említett állami gazda­ságtól kapott fizetés azonban önálló­sította őket. Addig takarózhattak, a­­meddig a takarójuk ért. A közös konyha még akadozva működött. Ah­hoz nyúltak, ami elérhető volt szá­mukra. Hitelt csak később kaptak a kolárovói (Gúta) Práca (Munka) fo­gyasztási szövetkezet vezetőjétől. Ilyen körülmények között még a szo­kásos húsvéti suprálás lebonyolításá­hoz sem volt nagy kedvük ... Nem­egyszer tréfával, egymás heccelésével ütötték el éhüket. (Folytatjuk) Forrásmunka és beszélgetések alapján: N. Kovács István Ez a jelző „oszlop" fogadja a faluba belépőt. Fotó: —ko-= felikor Makoviczky Istvántól, a rúbaűi (Für) Vörös Csillag szövetkezet elnökétől azt kérdez­tem, melyik a legjobb szocialista brigádjuk a tíz közül, az elnök így válaszolt: „Olyan brigádunk nincs, amelyik ne érdemelné meg azt, hogy érdemben szóljunk róla. S ha mégis választani akar közülük, tetszésére bízzuk. Már csak azért is, mert egyikért sem kell szé­gyenkeznünk." „NEVET A GYEREKNEK ...“ A kívülálló nem is hinné, hogy egy szövetkezet életében milyen hasznos, ha a szocialista brigádok fedőnévvel rendelkeznek. Hogy jó­nak találják ezt a gazdaság dolgo­zói is, bizonyítékul egy növény­­termesztésben dolgozói fiatal véle­ményét idézném: „Mielőtt a veze­tőség „brigádkeresztelőt“ tartott, azt hiszem, még az illetékeseknek is gondot okozott a csoportok megkülönböztetése. Ma például már az éjjeliőr is tudja, hogy a Tyereskova brigád a dohányter­mesztésben dolgozik, a XV. kong­resszus brigád pedig a fűri gép­javítóké. Tehát tulajdonképpen itt van az a mozgósító erő, amit ezek a nevek rejtenek ...“ A Május 1. brigád a tíz közül a legidősebb, hiszen 1977-ben első­verseny „szálai", ő koordinálja, irányítja, segíti munkájukban a lelkes csoportokat. Mivel a szövet­kezetben a szocialista brigád­mozgalom terén eddig is kiváló eredményeket értek el, megkér­deztem Kuczman Jánost: — A gazdaság vezetősége mit tett, s tesz annak érdekében, hogy ezek a brigádok ne csak névleges szerepet töltsenek be, hanem erős pillérei legyenek a termelésnek? — Ott, ahol szocialista brigádo­kat alakítanak, ezt a fenti tényt valóban felül kell vizsgálniuk. Ezt tettük mi is. Elsősorban a terme­lés legnehezebb munkaterületein alakítottunk, s igyekszünk kialakí­tani, ütőképes munkacsoportokat. Annak érdekében, hogy ez a mun­kaverseny teljesítse küldetését, mi, vezetők, azon voltunk és vagyunk, hogy a brigádok egyenlő esélyek­kel, szocialista hozzáállással ver­senyezzenek. Ez természetesen csakis jó szervezéssel lehetséges, s hogy a dolgozók lelkesedése ed­dig is adott volt, a legkézenfek­vőbben a következő adat bizonyít­ja. Ez ideig egy ezüstérmes és ki­lenc bronzérmes brigádunk van, összesen 233 dolgozóval. Ez arról tanúskodik, hogy a brigádok köte­lezettségeiket eddig sorra teljesí­tették, túlszárnyalták. A jó munka eredményeit rögzí-Tíz brigád - egy akarat ként alakult. Hogy a fűri részleg szőlészeti brigádja ez alatt a pár év alatt mennyit fejlődött, néhány adattal támasztanánk alá: 1974-ben a brigád 144 ezer korona értékű kötelezettségvállalását 194 ezer koronára, tavaly a 300 ezer koro­nás vállalását már 794 ezer koro­na értékben teljesítette. S hogy nem véletlenül ezüstérmesek, ezt kitűnő termelési eredményeik is bizonyítják. 1978-ban például sző­lőből százhatvan (!) mázsás hoza­mot értek el. Az említett csoport testvérbrigádjai a fűri részleg sző­lészetének Jövő és Úttörő nevű és a kürti részleg Építő elnevezésű brigádjai, melyek hasonló jó ered­ményeket érnek el, mint a Má­jus 1. brigád. A Haladás és a Május 9. nevű szocialista brigád a szövetkezet kertészetében működik. A csopor­tok — melyek nagy része nő —> 1976-tól, fennállásuk óta, kötele­zettségvállalásukat mindig túltel­jesítették. Reméljük, így lesz az idén is: az egyenként 1Ó0 ezer ko­ronás vállalásukat alaposan túl­szárnyalják majd. A Tyereskova és a Nemzetközi nőnap brigád tagjai a dohányter­mesztésben dolgoznak, s olyan eredményeket érnek el, melyek járási viszonylatban is számotte­vőek. Tavaly például a Tyereskova brigád 100 ezer koronás kötele­zettségvállalását 25 ezer koronával túlszárnyalta. A NOSZF nevű szocialista brigád tagjai a kürti szerelőműhely leg­kiválóbb dolgozói, s azzal tűntek ki a többi csoport közül, hogy a legtöbb társadalmi munkát vállal­ják, amit rendszerint teljesítenek is. Az idén például a NOSZF bri­gád 1200 órát kíván ledolgozni a szövetkezet, az egész társadalom javára. „MEGTANULTUNK LELKESEDNI“ Kuczman Jánost a felsorolt szo­cialista brigádok atyjának is ne­vezhetnénk. Nála futnak össze a tik, közös krónikát vezetnek a bri­gádok. AZ EZÜST VÁROMÁNYOSAINÁL Az idén a gazdaság fűri gépja­vító részlegének XV. kongresszus brigádja boldog várományosa az ezüstéremnek. Mivel a korábbi fel­sorolásból ez a csoport kimaradt, felkértem Slávik István műhelyve­zetőt, jellemezze brigádja eddigi eredményeit. — Brigádunk a XV. kongresszus időszakában alakult, innen a név, amire büszkék vagyunk. Persze ezt a büszkeséget tettekkel tá­masztjuk alá. 1977-ben például 60 ezer korona értékű kötelezettséget vállaltunk, s 120 koronára teljesí­tettük. Tavaly is szép eredménye­ket értünk el. Az általunk kijaví­tott alkatrészekkel órákon belül üzemképes a gép, s nem kell hó­napokig várni, míg azt esetleg si­kerül beszerezni. Természetesen a mindennapi munka mellett szükség van a ki­kapcsolódásra is. Hasonlóképpen mint a többi brigád, mi is közös kirándulásokon, színházi, sport- és kulturális rendezvényeken veszünk részt. Habár Slávik István nem emlí­tette — másoktól tudtam meg —, ez a brigád testvéri alapon nem­egyszer hozzájárul ahhoz, hogy a szövetkezet másik brigádja teljesí­teni tudja vállalását. Példákul a szőlészeti brigád, amely 160 mázsa szőlőt termesztett hektáronként — annak is köszönheti sikerét, hogy a XV. kongresszus brigád különle­ges, a műtrágyát a talajba ada­goló gépet készített számukra. A fűri egyesített szövetkezet — amint már említettük — tíz szo­cialista brigáddal rendelkezik. Sok ez? Kevés? Ezen nem érdemes töprengeni. Egy biztos: a tíz bri­gádot egy akarat vezérli: „Ha színvonalasan termelünk, színvo­nalasabban élünk!“ Kalita Gábor Kiváló dolgozó Valójában szerelő, s amellett kombájnos is JUHASZ DEZSŐ, a čičerovcel (Csicser) szövetkezetben. Ű a legrutinosabb a többi közül; ahol más el­akad, 6 még boldogul. Veiké Kapušanyban (Nagykapos) kezdte, a gépállomáson. Már a 60-as évek elején hazahivták a szövetkezetbe. S jóljártak vele. Csicserben született. Úgy ismeri a határt, mint a saját tenyerét. Kiváló minőségű, lelkiismeretes, fegyelmezett munkájáért tisztelik, becsülik nem­csak közvetlen munkatársai, hanem a közös gazdaság vezetői is. Kemény, férfias munka az övé. Helytállást, szívósságot, leleményességet, s nagy­fokú szakmai hozzáértést kíván. Büszke rá Kaszonyi Arpád is, a szövetkezet főagronómusa. Hogy mi űzi, hajtja, készteti becsületes, követésre méltó munkára, ez a kiváló szerelő-kombájnos maga sem tud rá érdemben válaszolni. Teszi, mert úgy érzi, hogy a legalapvetőbb kötelessége. Lelkesedésével, munkalendületével, szakmai hozzáértésével másokat is jó munkára serkent. A mezőgazdaság kiváló dolgozója miniszteri kitüntetés tulajdonosa. —illése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents